Enneagram



Enneagram

Az emberek viselkedése, modora, motivációi régóta foglalkoztatják a kutatókat. Azt a valamit, ami egy ember gondolatait, érzelmeit irányítja, az egyént cselekvésre ösztönzi és az egész egyén jellemének minden megnyilvánulását meghatározza, személyiségnek nevezik a pszichológusok. A személyiségre több definíció létezik, pl.: "az egyénnek azok a strukturális és dinamikai sajátosságai, amelyek a helyzetre adott jellemző válaszaiban tükröződnek" [Pervin]. A személyiségelméletek az egyes emberek személyiségét próbálják megismerni, tipizálni és modellezni.

A pszichológiában a személyiségtipológiának nagy múltja van. Két és félezer évvel ezelőtt jött létre a temperamentum tan, amely Hippokratész nevéhez fűződik. Ő négy alapvető, a testfolyadékokkal kapcsolatban álló személyiségtípusról írt: a túl sok fekete epe melankolikus (sötét, komor), a túl sok sárga epe kolerikus (forró, heves), a vér szangvinikus (vérmes, eleven), végül a nyálka flegmatikus (nyugodt, közönyös) típust eredményez.

A XX. századon szinte divatként vonul végig a személyiségtípusok kutatása: Kretschmer a három féle testalkatnak (piknikus, atlétikus, leptosom) a ciklotim, viszkózus illetve a skizotim temperamentumokat feleltetette meg. Jung a kifelé forduló (extravertált) illetve a befelé forduló (introvertált) emberek viselkedését vizsgálva nyolc típust különböztetett meg, hogy csak a legismertebbeket említsük.

Az enneagram is egy típuselmélet. A fő probléma az ilyen elméletekkel, hogy túlzott általánosítást alkalmaznak, ezért kevés konkrét következtetésre alkalmasak, illetve átfedés van az egyes típusok között, és így nehéz a besorolás. Egyes típustanok kezelhetetlenül sok típust vezetnek be, mások túl keveset. Az enneagram természetesen alakult ki: a típusok megfigyelésen alapulnak. Az enneagram által definiált 9 alap-típus egymástól jól elkülönül, az elmélet nem igényel pszichológiai ismereteket, és jól alkalmazható mind a hétköznapi életben, mind a pszichoterápiában.

Az Enneagram gyökerei messze visszanyúlnak az ókori Afganisztánba, századunkig a Sufi tanítók őrizték és adták tovább mint szájhagyományt. A nyugati világba G.I.Gurdjieff (1866-1949) hozta be. Az "újrafelfedezés" a 70-es években történt, Amerikában. Az enneagramnak az ember személyiségére vonatkozó leírása Oscar Ichazo, Chilei pszichológus (1956, Arica Intézet) és tanítványa Claudio Naranjo pszichiáter munkásságához és követőikhez (Helen Palmer, Hurley és Dobson, Richard Riso , Eli Jaxon-Bear) kötődik. Ma a világon mintegy két tucat intézmény és néhány száz terapeuta és oktató működik (USA, UK, NSZK).

Az Enneagram egy személyiségtipológia, amely 9 személyiségtípust karakterizál (innen a neve is: ennea (gör.) = kilenc, gramma = ábra, garfika). Az Enneagram tehát kilences diagrammot jelent az embereket hajlamaik és bizonyos rögzült viselkedési mintáik alapján 9 csoportba sorolja.

Sikerének titka, hogy amíg a legtöbb személyiségtipológia csak leírja, jellemzi a különböző típusokat, addig ez segítséget is nyújt, irányt mutat a kívánt változás irányába. Márpedig az emberek nem csak önmaguk és mások megismerésére, megértésére törekednek, hanem szeretnének változni és másokon is változtatni. Ezt a feladatot teljesíti tudományos alapokon állva az Enneagram. Nemcsak 9 személyiségtípust karakterizál, hanem a tipikus magatartások motivációira is rákérdez, megpróbálja az életrajzi összefüggéseket átvilágítani, az élet- és magatartási mintákat felfedni. A hajtóerők, törekvések, külső és belső jellemvonások megfogalmazása mellett meghatároz együttműködési irányelveket, kezelési stratégiát és felhívja a figyelmet a lehetséges csapdákra illetve a fejlődés útjára.

Az enneagramnak sikerül elkerülni a személyiségtipológiákat ért legjellemzőbb vádat, miszerint "skatulyáz". A rendszer szerint ugyanis mindenki - többé kevésbé - beleillik a 9 típus valamelyikébe. A típustan finomításával meghatározhatjuk a színezetet (vagy szárnyat) is – azaz a főtípus mellet található altípus felé történő elmozdulást. Ezzel már 18, a három ösztönvariáns figyelembe vételével pedig további 27 típust különböztethetünk meg. Az itt olvasható írásos anyag csak ízelítő, rövid összefoglalás, ami természeténél fogva nagy mértékben leegyszerűsített, ezért csak a fő típusokkal foglalkozunk.

Az Enneagram segítségével fel lehet ismerni azokat a védekező mechanizmusokat, amelyek a személyes növekedés és kibontakozás útjában állnak és így az ember előtt a szabadság új formája nyílhat meg: szabadon dönthet arról, hogy kövesse-e belső késztetését vagy nem.

Az eneagram elmélete

[pic]

A 9 fő típus egy körön helyezkedik el, egymástól egyenlő távolságra, és az egyes emberek személyisége valahol a kör vonalán van, két típus között. Ennek alapján mindenki rendelkezik egy főtípussal (amelyik típushoz a legközelebb van), illetve egy színezettel (a második legközelebbi pont). A típusok 3 csoportba (triászba) oszthatók, aszerint, hogy mi irányítja főképpen az egyes embereket. Vannak ösztön, érzelem és gondolkodás orientált emberek. Mindegyik csoportnak megvan az erénye, gyengéje, félelme, és motivációja. Ezeket a csoport típusai más módszerrel kezelik. Minden személyiségnek van egy fejlettségi szintje, ami azt mutatja meg, hogy az egyén mennyire teljesíti ki magát, milyen jó az önismerete, mennyire fejlett a (pszichológiai) gondolkodása. Létezik átlagos, leromlott, és fejlett szint. Látnunk kell azonban, hogy ahogyan fejlődünk a megértésben és saját magunk megismerésében, bizonyos játszmákra ráérzünk, és lassan kilépünk belőlük, így a típusnak bizonyos stratégiai játszmái már nem lesznek ránk érvényesek.

Az, hogy ki melyik típusba tartozik, sok mindentől függ. A pszichológia mai nézetei szerint két alapvető tényező befolyásolja: a genetika, vagyis az örökletes minták másrészt .a környezeti hatások: a család, a nevelés, a szociális tanulás. A különböző pszichológiai iskolák ezek közül – szemléletüktől függően – másra helyezik a hangsúlyt. Abban azonban alapvetően mindegyik egyetért, hogy a személyiség alapvonásai 8-10 éves korra kialakulnak.

Nem győzzük eléggé hangsúlyozni, hogy egyik típus se jobb a másiknál, mindegyiknek megvannak a maga erősségei, gyengéi.

Mire jó az enneagram?

Megérhetjük belőle, hogy mindegyik típusnak vannak csapdái, melyekbe akaratlanul is beleesnek az ide tartozó emberek, illetve nagyjából lehet tudni, hogy mik azok a dolgok, amik boldoggá tehetik őket. Ha felismertük a típusunkat, az segít meglátni a hibáinkat, és így túlléphetünk rajtuk, és szembenézhetünk velük. Ugyanígy, az enneagram segít megtalálni azt, amihez valóban tehetségünk van. Minden típusú ember egyéni bánásmódot igényel, ezért az enneagram nagy szolgálatot tehet a társas kapcsolatok építésekor is. Az enneagram - és általa nmagunk - megismerésének az az értelme, hogy kritikus pontjainkat, motivációinkat, játszmáinkat feltárjuk, megértsük és felszabadítsuk. Ez minden önismereti rendszer rendeltetése.

Az enneagram tükröt tart elénk, az önismeret fejlesztésének egy lehetséges módszere. Lehetőséget kínál arra, hogy megláthassuk, mi motivál minket, hogyan működünk valójában. Felismerve azt, hogy mi magunk és környezetünk a különböző típusokban eltérő indítékokkal, motivációkkal, magatartásmintákkal rendelkezünk, lehetőséget ad annak belátására, hogy ugyanazt a feladatot mindenki egy kicsit másképpen végzi el. Ez lehetőséget ad a megbocsátásra: magunknak, szüleinknek, testvéreinknek, gyermekeinknek, barátainknak. Lassan abbahagyhatjuk életünk szereplőitől azt követelni, hogy mások legyenek, mint amik. Nem követelhetünk almát a körtefától. A hibáztatás, bűntudat elavulttá válik, és el tudjuk engedni.

Mire nem jó?

Önigazolásra és önámításra, mások meg- és elítélésére. Az enneagram, rossz hozzáállás esetén ártalmas is lehet. Az itt leírt mintázatok felismerése és megtanulása igazolássá válhat. „Ilyen vagyok, és kész! Nem tudok tenni ellene!” felkiáltással ellenáll minden változásnak. Másrészt, ha ítélkezésre, a másik ember beskatulyázására használjuk, akkor nem közelebb hoz, hanem eltávolít.

Az Enneagram használata

Mindenkit arra kérek, hogy a bevezető elolvasása után töltsön ki egy tesztet mielőtt elolvasná az egyes típusok jellemzőit. Tudnunk kell azonban, hogy nincs tökéletes teszt, az általam ajánlott sem az. Csak orientál, de nem biztos, hogy helyes eredményt ad.

A teszt kitöltése után a következő lépés a személyiség-típusokkal való megismerkedés. Ez egy izgalmas feladat, és sok „aha!” élményt nyújt általában, ahogyan magunk vagy környezetünk néhány tagjának egyes viselkedési mintáit felismerjük. Az összes típussal ismerkedjünk meg, hogy a kép minél teljesebb legyen. Ha csak a saját típusunkkal ismerkedünk meg – pontosabban azzal a típussal, amit a teszt megadott – az szükségszerűen hiányos lesz, és számos félreértéshez vezethet. A javaslatom az, hogy a típusokról szóló jegyzetet elejétől a végéig olvasd el. Ahogy olvasod a típusok leírását, összehasonlításokat végezhetsz magaddal és ismerőseiddel. Ne aggódj túlságosan amiatt, hogy helyesen sorolsz-e be másokat vagy akár önmagadat, és ne ragaszkodj túl erősen első benyomásaidhoz. A típusok tanulmányozásakor és saját típusunk keresésekor óhatatlanul ki fog derülni, hogy több típusra jellemző tulajdonságokkal rendelkezünk. Jó esetben elég jó bizonyossággal felismerjük saját karakterünk, más esetben viszont ez nem szükségszerű. Az élet ugyanis nem annyira egyértelmű, mint az enneagram elmélete. Mint minden tipológiában, itt is kevés a tiszta típus, általában mindenki kevert személyiség. Minden típusból vannak bennünk karakter jegyek, azonban van egy, a legalapvetőbb, ami általában jellemez minket. Ezt a legnehezebb felismerni. Ez az otthonunk. Általában többszöri olvasás szükséges a biztos felismerésekhez. Vedd könnyedén a dolgot, játssz vele. A típusok leírása után következő dinamikai rész is segíthet. Felismerhetjük, hogyan működünk stresszhelyzetben, vagy akkor, ha szerelmesek vagyunk.

Az sem baj, ha nem kapunk egyértelmű választ (vagy azt nem érezzük teljesen magunkénak.) Ne feledjük, hogy a végcél az, hogy felismerjük és feloldjuk gátlásainkat, játszmáinkat és nem az, hogy megtaláljuk, az enneagram melyik pontja illik ránk tökéletesen. Ez végső sorban lényegtelen. Az enneagram csak eszköz, és semmiképpen sem cél.

Akit megragadott a rendszer, annak ezek után ajánlom egy-két könyv elolvasását. (lásd az irodalomjegyzéket.)

Arra is vigyázzunk, hogy ne szóljuk le ismerőseinket, ha úgy véljük, hogy ráismertünk típusára. Ne használd a rendszert dorongnak. Soha ne vágd a fejéhez valakinek a vita hevében: Persze! Ez a te típusod! Minden véleményt el lehet mondani, csak a megfelelő alkalom, helyzet és keretek kellenek, hogy az üzeneted célba is érjen.

Fontos azt tudni, hogy nem váltunk típust. Stratégiákat átvehetünk bizonyos helyzetekben bizonyos pontoktól, például relaxált vagy stressz helyzetekben, (integráció és dezintegráció iránya) de saját típusunk maradandó. A feladat az, hogy saját típusunk kereteiben fejlődjünk! Ehhez azonban az kell, hogy könyörtelenül őszinték legyünk magunkkal szemben. Fel kell arra készülni, hogy tudatosan lássuk magunkat, és másokat lehetőleg értékelés és ítélkezés nélkül. Ily módon saját vezetőnk és tanárunk leszünk. Ez ennek a rendszernek a gyönyörűsége.

Az enneagram az önismeret és emberismeret belső útja, amely megértésre törekszik, és nem ítélkezésre.

Felkészültél?

Indulhat a teszt:

(Kérlek, hogy az eredményét mentsd el!)



Megoldottad a tesztet? Akkor már biztosan kíváncsi vagy. Íme a folytatás.

Az enneagram felépítése: a triászok

[pic]

Az embert a test, lélek és szellem egysége jellemzi. Ennek megfelelően az emberi személyiség három alapkomponense az ösztön az érzés és a gondolkodás. Az enneagram ezen alapkomponensek szerint hármas csoportokba, ún. triászokba rendezi a 9 személyiségtípust. Bármelyik típusba tartozunk is, személyiségünkben mindhárom összetevő - az ösztön az érzés és a gondolkodás – egyaránt megtalálható, és ezek állandó kölcsönhatásban állnak egymással. A triász azt mutatja meg, hogy a személyiség működésének mely területén vannak a legnagyobb problémák.

Mindhárom triászon belül aszerint különböztetjük meg típusokat, hogy az egyének a fő energiáikat merre irányítják. Vannak, akik főleg a külvilág felé élnek (külső pontok) - ők extrovertált személyek; mások önmagukba, befelé figyelnek és koncentrálnak (belső pontok) - őket nevezzük introvertáltnak. Ezek állnak a triász két oldalán. A közép- vagy más nevén gyökérpontban állnak azok a típusok, akik alapproblémájuktól megpróbálnak eltávolodni ("nincs, ha nem veszek róla tudomást"), illetve mindkét irányba elhatárolódni.

Érző triász – imázs (image) pontok

[pic]

Az ebbe a triászba tartozó személyeknek legfontosabbak az érzelmek, a szeretet megélése. A legfontosabb kérdés, amire életük során választ keresnek identitásukkal, énképükkel kapcsolatos: „Ki vagyok én?” Hajlamosak felépíteni egy külvilágnak szánt imázst, egy olyan énképet, amit szerintük a külvilág elvár, vagy értékel. Ennek az "image"-nek akarnak azután megfelelni. Igen fontosak számukra a kapcsolatok, mások véleménye, megítélése. Épp ezért ők a függőségre leginkább hajlamos típusok.

Mindhárom típusnak az a fő problémája, hogy nem hiszi el, hogy úgy érzi, valamilyen tekintetben „nem elég jó”, valami „nincs rendben” vele, hogy őt önmagáért lehet szeretni. Ezért különböző kompenzációkat, stratégiákat dolgoznak ki.

A kettes kifelé, mások felé fordul, úgy gondolja, hogy akkor szerethető, ha segít, ha gondoskodik másokról. A négyes befelé fordul, önmagát keresi, alapvető életérzése, hogy ő különleges, más mint a többiek. A gyökérpont a hármas, ő távolodik el legjobban önmagától, érzelmeitől. Azt várja, hogy a külvilágban elért teljesítményéért szeressék, értékeljék. Energiái egyaránt fordulnak kifelé és befelé: a ketteshez hasonlóan szüksége van külső megerősítésre, a négyeshez hasonlóan pedig igyekeznek egy belső konzisztens énképet kialakítani.

Gondolkodó (mentális) triász – félelem pontok

[pic]

Ennek a csoportnak a képviselői leginkább gondolataikban érzik otthon magukat. Biztonságra, támogatásra, belső útmutatásra vágynak. Keresik a helyüket a világban, az élet – vagy legalábbis saját életük – értelmét, de legalábbis meg akarják érteni a világot, amiben élnek. Mivel azonban a világ – és benne önmagunk – működése nem mindig érthető, sőt, gyakran irracionális, ez félelmet, szorongást, aggodalmat vált ki.

A hetes (külső pont) kalandvágyó, bátran veti bele magát az életbe. Ő saját belső világától fél, attól, hogy elborítja a fájdalom. Ennek elkerüléséhez állandó ingerekre, tevékenységre van szüksége. Az ötös (belső pont) félelmei a külvilággal kapcsolatosak. Mivel fenyegetőnek érzi azt, saját elméjébe vonul vissza, profivá, szakértővé válik. A gyökérpont a hatos, az ő számára a legfontosabb a biztonság. Energiáit egyaránt fordítja kifelé és befelé, ezért rendkívül ellentmondásos személyiség. A félelemre kétféleképpen reagálhat: vagy rendkívül aggodalmaskodó, szorongó, vagy éppen ellenkezőleg, kontrafóbiás, aki nem vesz tudomást félelmeiről.

Ösztönös triász – düh pontok

[pic]

Az ebbe a csoportba tartozó emberek alapproblémája az ösztönös, belülről fakadó, autonóm cselekvés és a társadalmi megfelelés közötti ellentét kezelése. Rendkívül fontos számukra az énhatárok, az önállóság érzése. Befolyásolni akarják a világot, de legalábbis azt akarják, hogy a külvilág ne befolyásolja őket. Problémájuk van a düh, a harag, az agresszió érzésével illetve kifejezésével.

A nyolcas (külső pont) énhatárai elsősorban kifelé irányulnak. Állandó erőfeszítést tesz annak érdekében, hogy a külvilág befolyását elhárítsa, erős védőpajzsot alakít ki. Dühét agresszióját átéli, és ki is fejezi. Az egyes (belső pont) sokkal több energiát fordít belső határainak fenntartására, tudattalan ösztönkésztetéseinek visszaszorítására. Tökéletességre törekszik, pontosan tudja, mi a helyes, dühét, agresszióját rendszerint elfojtja, csak akkor fejezi ki, ha az igazolható. A kilences (gyökérpont) mindkét irányban, kifelé és befelé is igyekszik fenntartani énhatárait. Dühéről, agresszív késztetéseiről egyszerűen nem vesz tudomást, rendkívül megértő, kerüli a konfliktusokat, viszont rendkívül makaccsá, ellenállóvá válik, ha úgy érzi, hogy befolyásolják.

Az egyes típusok tárgyalása során a triászoknak megfelelően haladunk (ezért, mivel az ösztönös triászba tartozik, a végére kerül.) A típusoknak a különböző szerzők eltérő neveket adtak, amelyeket a szám után felsorolok.

Érző triász

Kettes

Segítő, Szolgáló, Adakozó, Gondoskodó, Megmentő, Istennő, Isteni anya

Erősségei

Empatikus, jó szívű, együtt érző, segítőkész személyiség. Nyílt, barátságos, kedves szinte mindenkivel. Gondoskodó, nagylelkű és adakozó. Igen nagy szüksége van arra, hogy szeressék, s ezt azzal éri el, hogy őszintén törődik másokkal. Igen könnyen teremt kapcsolatokat, mély empátiával rendelkezik.

Fő indítéka: azt akarja, hogy szeressék, hogy ő is kifejezhesse érzéseit. Hogy szükség legyen rá, elismerjék.

Fő félelme: hogy nem szeretik, hogy az emberek elfordulnak tőle.

Jellemző mondata: „Majd én segítek.”

Általános jellemzés, intrapszichés folyamatok:

Az önértékelés hiányában szenved: úgy érzi, hogy őt nem lehet önmagáért szeretni. A szeretetért, amire annyira vágyik állandóan tennie kell, ki kell érdemelnie azt. A kettes azt akarja, hogy azért szeresd, mert gondodat viseli, törődik veled. Szinte mindenben érzelmei irányítják.

Kívülről nézve ez a stratégia meglehetősen sikeresnek tűnik. A kettes a nyugati társadalom idealizált nőalakja. (ami nem jelenti azt, hogy csak nők tartoznak ide). A perfekt szuperanya, feleség, titkár és barát, aki mindig kész arra, hogy megtagadja saját szükségleteit azért, hogy gondját viselje valaki másnak. Látszólag szeretik és csodálják őt és megkap minden szeretetet, amire szüksége van, cserébe önzetlen szolgálataiért. És ez a dolog buktatója. A szolgálat ugyanis sohasem teljesen önzetlen, hiszen az önértékelés hiányának érzéséből fakad. A kettes azon igyekszik, hogy azáltal nyerjen szeretetet és önértékelést, hogy valaki mással törődik.

Élvezi, ha szükség van rá. Akkor van elemében, ha nélkülözhetetlennek érzi magát. Nagyon sokat ad, másrészt azonban igen fontos számára, hogy ezért elismerjék. Hálát vár, bár a hála megnyilvánulását szerényen elhárítja. A kettesek a leginkább dependensek. Nagymértékben rászorulnak azokra, akiken segítenek, mert függnek a külső megerősítéstől.

Gyermekkor

A kettes gyermekkorában azt tanulja meg, hogy a szeretet nem jár, „csak úgy magától”, hanem ki kell érdemelni azt. Elsősorban az apa szeretetét, elismerését, dicséretét szeretné kiérdemelni. Ehhez azonban állandóan kedvesnek, vidámnak kell lenni. A családban a negatív érzések kifejezése nem elfogadott. A apa szeretetének elnyerése érdekében gondoskodóvá válik, korán megtanulja, hogy akkor kap szeretetet, ha valamit tesz másokért.

Gyengeségei:

A kettes tehát nem szereti feltétel nélkül önmagát, Önbecsülésének az a feltétele, hogy tökéletesen jó, és önzetlen legyen. Annak érdekében, hogy megkapja a vágyott szeretetet, feláldozza magát másokért. Saját szükségleteit nem veszi figyelembe, nem egyszer fel sem ismeri. A kettesnek ritkán van meg ahhoz az energiája, hogy saját magával törődjön. Szívesen főz másoknak, fantasztikus vacsorákat ad, de amikor egyedül van, teljesen elfelejt enni, vagy a konzervdobozból eszi ki az ételt.

A kettes szíve csordultig van érzésekkel. A gond csak az, hogy pozitív érzéseit túlhangsúlyozza, negatív érzéseit viszont elfojtja, nem is vesz róluk tudomást. A kettesnek ugyanis rendkívül nehéz elfogadnia magát olyannak, amilyen: ellentmondásos érzésekkel, emberi hibákkal. Úgy gondolják, ha kifejezésre juttatják vágyaikat, kívánságaikat, akkor a többiek önzőnek tartják őket, és elfordulnak tőlük. Igen gyakran ők maguk is önzőnek tartják magukat, ha kiállnak szükségleteikért. Éppen ezért egyszerűbb, ha tudomást sem vesznek róluk: nekik egyszerűen nincsenek szükségleteik. Csak azért élnek, hogy másokat szolgáljanak. Ez az állandó szolgálat azonban egyre terhesebbé, fárasztóbbá válik, és elindíthatja a személyiség leromlásának folyamatát.

A leromlás folyamata

Az önfeláldozás, saját szükségletének elnémítása egyre terhesebbé, fárasztóbbá válik. Kezdi úgy érezni – gyakran nem alaptalanul - hogy kihasználják, szolgálatait természetesnek veszik. Ezért a kettes egyre sértődöttebbé válik. Valamit most már kapnia is kellene! Ezért egyre jobban fürkészi a visszajelzéseket, amikkel egyre kevésbé elégedett, mivel a szeretetnek csak egyes – egészen specifikus - jeleit keresik.

Mivel olyan sokat tett másokért, úgy érzi, különleges jogai vannak. Feljogosítva érzi magát, pl. arra, hogy a moziban vagy a büfében a sor elejére álljanak.

Azért hogy ezeket elnyerjék, egyre hízelgőbbé, sőt bizalmaskodóbbá válnak. Gyorsan be tud furakodni mások életébe, és nyugodt lélekkel tesz fel egészen bizalmas kérdéseket. Érzelmileg gyakran túlfűtött, túlzottan ragaszkodó. Ezt mások gyakran tolakodásként élik meg, és terhes lehet a számukra.

Valósággal keresni kezdi azokat, akiknek segíthet és bosszantja, sérti a visszautasítás. Akkor van elemében, ha a másik nehéz helyzetbe kerül, hiszen ilyenkor biztosan szükség van rá, sőt: nélkülözhetetlen. A kettes átvállalja mások problémáit, segít, lehet rá számítani. Azzal azonban, hogy oly sokat tesz értük, végső soron függőségben tart másokat. Nem engedi, hogy egyedül, a magad módján oldd meg azokat. Szeretete, törődése egyre inkább birtoklóvá, kisajátítóvá válik. Elvárja, hogy tájékoztasd életed fontosabb eseményeiről, sőt részesévé tedd azoknak. A barátságban is féltékenykedni kezd: azt akarja, hogy a „legjobb” barátja, barátnője légy. Viszonzást vár, mégpedig úgy hogy ki kell találnod azt, amire vágyik. Egyre inkább bűntudatot érzel vele szemben, hiszen azt érezteti, hogy semmit sem tudsz viszonozni, abból, amit érted tett. Ezért kerülni kezded, szinte menekülsz előle. Vagyis a kettes pontosan azt éri el, amitől legjobban fél: eltaszítja magától az embereket.

Leromlott:

Senki sem tud úgy törődni a kettessel, ahogy ő törődik valaki mással, és ő fájdalmasan tudatában van ennek a ténynek. Egyre többet csalódik, hálátlannak tartja a többi embert. Lekicsinylő, megvető megjegyzéseket tesz. Kéretlenül is tanácsokat ad, „megszervezi” az életedet, miközben rombolja önbizalmadat. Manipulálni kezd, úgy állítja be saját kívánságait, mintha a másik érdekét szolgálná. („Igazán rémesen áll rajtad ez a búz. Vasárnap beugrom érted, és elviszlek vásároln.i Láttam egy fantasztikus blúzt, ami nagyon jól állna neked. Aztán hazajövünk, és segítek kitakarítani a szobádat – rémes rendetlenség van itt. Este pedig elmegyünk moziba. Egy francia művészfilmet adnak, ami nagyon fog tetszeni neked!”)

Szeretetéhsége oda vezet, hogy egyre bővíti baráti körét. Részt akar venni minden társas összejövetelben, bizalmasak a postással, a pincérrel, a bolti eladóval. Egyre többet vállalnak, egyre kimerültebbek és frusztráltabbak.

Változatlanul sok jót tesz, de most már nagyon ügyel, nehogy jócselekedetei észrevétlenek maradjanak. Minduntalan bűntudatot ébreszt, érezteti: le vagy neki kötelezve. Sértődékeny, haragtartó, indulatos. dühöngve vágja a fejedhez az összes jó cselekedetét, amit érted tett, és azt, hogy mennyire kihasználtnak érzi magát. A teljes önfeláldozás nevében rendkívül önző módon viselkedhet. Úgy érzi: annyit adott már, hogy joga van megkapni mindent. Elvárja, hogy a többiek szívességeket tegyenek neki, és úgy érzik, mindenki, akiért valaha tettek valamit, örök életre a lekötelezettjükké vált. Ekkor már túlértékelik, amit másokért tettek, és alulbecsülik, amit más tett értük.

Csalódottsága, frusztrációja, elfojtott agressziója testi panaszokhoz, hipochonriához, sőt pszichoszomatikus betegségekhez vezethet. Azzal, hogy megbetegszenek, a kettesek felmentést kapnak mások fárasztó kiszolgálása alól, másrészt több figyelmet kaphatnak másoktól. Így válik a szánalom a szeretet pótlékává.

A személyiségfejlődés útja

A ketteseknek meg kell tanulniuk felismerni szükségleteiket, és gondoskodni önmagukról. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy másokon valóban segíteni tudjanak. Amíg nem tanulják meg szeretni önmagukat, nem lehetnek biztosak a másik szeretetében sem. Ha képesek felismerni és elfogadni negatív érzéseiket is, képessé válnak feltétel nélkül szeretni önmagukat. Ekkor már nincs szükségük arra, hogy szüntelen jócselekedeteikkel szerezzék meg mások szeretetét. Így szabadságukban áll választani, s ezzel a segítségnyújtás nem válik kínos teherré, frusztrációk forrásává. Meg kell tanulniuk nemet mondani, és egyidejűleg elfogadni azt is, ha mások visszautasítják őket.

Fejlett személyiség:

A fejlett Kettes megtanult odafigyelni az érzéseire és gondját viselni önmagának. Szereti és becsüli önmagát, ezért nincs szüksége mások szüntelen visszajelzéseire. Élvezi a visszajelzést, de nem szenved a hiányától. Paradox módon éppen ezért kapnak egyre több szeretetet és tiszteletet.

A fejlett Kettes szabadon adhat, a viszonzás elvárása nélkül. Szeretete nem függ semmitől, nem vár cserében semmit. Őszintén tud örülni a másik szerencséjének, még akkor is, ha nincs benne része. Pontosan érzi határait, és rendkívüli megtiszteltetésnek tartja, ha részese lehet a másik ember életének.

A fejlett Kettes nagyszerűen tud másokért harcolni, rendkívül mély empátiával rendelkezik, megérzi a másikban a jót, őszintén tud bátorítani, fokozni a másik önbecsülését. Abban segít, hogy a másik elinduljon a fejlődés útján.

A fejlett Kettes képes az őszinte, folyamatos, feltétel nélküli szeretetre. Tudja: az őszinte szeretet azt akarja, ami a másiknak a legjobb. Azt akarja, hogy akit szeretünk független legyen és önálló. Az igazi szeretet nem birtokló és sosem kisajátító.

Példák:

Teréz anya, Florence Nightingale, Albert Schweizer, Elisabeth Taylor, Barbara Streisand, Michael Jackson, Pécsi Ildikó, „Soma”, Szili Katalin, a Bádogember az Ózból, Kanga a Micimackóból

Hármas

Motivátor, Mágus, Sikeres, Dinamikus, Nyertes

Erősségei

Magabiztos, dinamikus energikus egyéniség, aki képes hinni önmagában. Életvidám, céltudatos és kitartó. Igen jó alkalmazkodóképessége van, könnyen megtalálja a helyét. Teljesítmény- és sikerorientált, folyamatosan törekszik önmaga fejlesztésére, arra, hogy kihozza magából a maximumot. Jó gyakorlati érzéke van, két lábbal áll a földön, könnyedén átlátja az összefüggéseket, és megtalálja a megoldást. Ezen kívül fantáziája és intuitív megérző képessége is van, ezért munkájában igen kreatív lehet. Jó érzékkel bánik az emberekkel, képes másokat lelkesíteni, magával ragadni.

Fő indítéka: azt akarja, hogy értékeljék, elismerjék, és ő is értékesnek, kívánatosnak érezhesse magát.

Fő félelme: hogy nem elég értékes, és ha nem teljesít, ha kudarcot vall, az emberek elfordulnak tőle.

Jellemző mondata: „Sikeres vagyok”

Általános jellemzés, intrapszichés folyamatok:

A Hármas könnyen elveszti a kapcsolatot érzelmeivel, valódi lényével. Mellőzi, semmibe veszi érzéseit, vágyait, hogy hatékonyabban tudjon működni. Úgy gondolja, hogy önmagában nem elég értékes, ahhoz, hogy szeressék, megbecsüljék, folyamatosan teljesítenie kell. Ezért hajtja a sikert, az elismerést. Ki akar emelkedni a többi ember közül, pozitív visszajelzéseket akarnak kapni. Ezért igen keményen képesek dolgozni, hajlamosak lehetnek a munkalkoholizmusra. Igen fontos számukra az elismerés, ezért igen jól alkalmazkodnak, megfelelnek az elvárásoknak. Az egyszerű megbecsülésnél azonban többre van szükségük: ki akarnak emelkedni, hogy elnyerjék a többi ember csodálatát. Ebben segíti őket gyakorlatiasságuk, intuitív és átlátó képességük. Kiváló „csapatjátékosok” lendületük magával ragadja a többieket is, azonban hajlamossá válhatnak a versengésre és a karrierizmusra.

Gyermekkor:

Korán megtanulták a család, gyakran az anya elvárásait és álmait teljesíteni. A hármasok rendszerint erősen kötődtek az anyjukhoz, hamar megtanulták, hogy ráhangolódjanak az anya vágyaira, reményeire, akár tudattalan elvárásaira. Gyermekként főként teljesítményért jutalmazták, dicsérték, értékelték őket. Máskor az anyai elvárásokat nem is kellett konkrét formában kimondani, hiszen a gyerek különlegesen fejlett intuitív képességeivel megérezte, mivel okozhat örömet anyjának, mivel járhat a kedvében. Sok hármas arról számol be, hogy a szokásos értelemben véve nem is volt gyermekkoruk. Ha apjuk elment, kilépett a családból nekik kellett átvállalni a háztartás, a testvérek felnevelésének számos terhét. Más családokban az iskolai teljesítmény központi szerepet kap, s a gyerek állandó teljesítésre, sőt túlteljesítésre kényszerül. Máshol a kis Hármas egy rendkívül sikeres, híres szülő vagy egy különlegesen tehetséges testvér árnyékában él, ez kényszeríti túlteljesítésre.

Gyengeségei

A Hármasok tehát hamar megtanulják, hogy nem önmagukért szeretik őket, hanem azért a termékért, amit produkálnak. Nem hisznek abban hogy önmagukba értékesek, önmagukért szerethetők. Ehelyett más módon akarják érvényesíteni magukat. Ahelyett, hogy azt mondanák: „szeress azért, ami vagyok”, a hármas így szól: „szeress azért, amit csinálok”. Kompetenciát és maximális hatékonyságot várnak el maguktól, eredményeikért, teljesítményük minőségéért értékelik önmagukat.

Miközben a hármas rohan a produktivitás felé, valójában menekül az érzései elől. Könnyen alakulhatnak ki problémái az intimitással. A hármasnak mindig vannak barátai, hiszen szórakoztató, jó társasági ember, aki tud szeretni, és hajlandó tenni másokért. Kapcsolatai azonban gyakran felszínesek, és nem is mindig hosszú életűek. Ha körülményei úgy alakulnak, és szétsodorja őket az élet, a hármas ritkán tesz erőfeszítéseket régi kapcsolatainak ápolására.

A hármasok gyakran azonosulnak munkájukkal. Kifelé figyelnek, kitalálják, hogy mi az, amit mások nagyra értékelnek, és úgy formálják magukat, hogy rendelkezzenek ezekkel a tulajdonságokkal. Úgy építik fel életüket, hogy egyre inkább úgy érzik: szerepük azonos velük.

A leromlás folyamata

Ha a hármas nem kapja meg a kellő megbecsülést és elismerést, egyre inkább kudarckerülővé, versengővé válik, hajlamos lesz az összehasonlítgatásra Ha önbizalma sérül, egyre jobban kezdi hajszolni a sikert, a karrieren kívül már semmi nem érdekli.

Az önbizalommal telt, sikerorientált hármas hatékonyan kommunikál, jó – gyakran önironikus – humorérzékkel rendelkezik, szívesen segít másoknak. Elég biztos önmagában ahhoz, hogy őszinte elismerésben és figyelemben részesítse a többi embert. Ezért vonzó, személyes varázsa van, képes erősíteni a csapatszellemet. Munkájába is mer fantáziát, kreativitást vinni, újító szellemű.

Minél inkább erőt vesz rajta a félelem, hogy értéktelen, méltatlan, annál jobban kiszolgáltatottá válik, függni kezd a külvilág elismerésétől. Már nemcsak kitűni akar, fontos számára, hogy kiválóságát észrevegyék. Egy társas összejövetelen a Hármas öt percen belül elmondja, hogy mi a foglalkozása, miket csinál.

Egyre jobban zavarják az érzések, már szinte semmi más nem mozgatja, mint a karrier, a siker, az elismerés. Eltávolodik saját érzéseitől, és egyre kevésbé tudja, hogy ki is ő valójában. Ahelyett, hogy továbbra is fejlesztené önmagát, kialakít egy külvilágnak szánt kedvező képet, és a továbbiakban ahhoz igazodik, sőt, azonosítja magát vele. Játszik egy szerepet, miközben tudja, hogy a szerep nem igaz, mégis teljes odaadással alakítja. Megérző, intuitív képessége most már abban nyilvánul meg, hogy tudja, hogyan juthat el közönségéhez. Ha negatív visszajelzést kap, képes arra, hogy mondat közben változtassa meg szövegét.

Jellemzőjükké válik az A típusú viselkedés: számtalan feladatot végeznek egyszerre. Miközben vezetik autójukat, a szivargyújtóba csatlakoztatott villanyborotvával borotválkoznak, nyelvlecke kazettát hallgatnak a magnón, beszélnek a mobil telefonon és diktafonra mondanak egy levelet.

Az összehasonlítgatás, versengés átalakítja kapcsolatait, kezdi stratégiai szempontok szerint megválogatni „barátait”, fokozott erőfeszítéseket tesznek önmaguk népszerűsítésére. Mások elől elzárják az információt, s a csapatszellem helyett is önmaguk „fényezése” válik egyre fontosabbá.

Leromlott:

A leromlott Hármas szüntelenül azzal foglalkozik, hogy mit gondolnak róla mások. Már ránőtt az álarc, egyfajta mesterkéltség, érzelmi üresség jellemzi. Egyre nagyobb nehézségei vannak érzelmei puszta felismerésével is.

Olyannyira alkalmazkodik az elvárásokhoz, hogy nemigen fejezi ki személyes meggyőződését, ha ugyan van még ilyen neki. Egyre fontosabbá válik a látszat, a divat, a státusz-szimbólumok birtoklása.

Célja elérése érdekében manipulálni kezdi az embereket, nehezebben köt barátságot, és egyre gyakoribbak összeütközései, mivel lekezelően gúnyosan kezd bánni másokkal, sőt, arrogánssá önelégültté válik, intrikákba bonyolódik, irigykedik a sikeresebbekre. A hatékonyság nevében a hármas durván keresztülgázol bárkin. Lelkiismerete egy cseppet sem befolyásolja, hazudik önéletrajzában, magáénak tulajdonítja a másik munkáját. És paradox módon éppen azt éri el, amit mindenáron el akar kerülni: kudarcot vall, elfordulnak tőle az emberek.

A személyiségfejlődés útja

A hármasoknak meg kell tanulniuk felfedezni érzéseiket, és őszintén szembenézni velük. Azonban a hármasok az idő folyamán olyan soká halogatták az érzelmeikkel való szembenézést, hogy egyre nehezebben tudnak hozzájuk férni. Nekik a legrosszabb az önismeretük, nagyon nehezükre esik, hogy megismerjék, kik is ők valójában. Azonban a fejlett személyiség elérése érdekében nem spórolhatják meg az önismereti munkát. A legnagyobb kihívást az jelenti a számukra, hogy igazi érzelmeik és értékeik alapján építsék fel önmagukat. Meg kell találniuk saját belső elveszett gyermeküket, és biztosítani arról, hogy egyedülálló megismételhetetlen értékes személy.

Fejlett személyiség:

A fejlett hármas pozitív önértékelése, önbecsülése valódi, mások véleménye nem tudja befolyásolni. Képes – a realitások talaján – elfogadni és méltányolni önmagát. Ezáltal hitelessé, belülről vezéreltté válik. Felelősséget vállal azért is, hogy továbbfejlessze valódi önmagát – ebbe tehetségének és képességeinek fejlesztése éppúgy beletartozik, mint gyengeségeinek, korlátainak elfogadása. Gyengédséggel és szeretettel képesek figyelni másokra, és elősegíteni önelfogadásukat, fejlődésüket egyaránt. Alkalmazkodóképességükkel, helyzetfelismerésükkel, kiváló kommunikációs képességükkel elfogadó, önironiára hajló humorukkal minden eddiginél jobban képesek lesznek motiválni, segíteni, serkenteni másokat, összekovácsolni egy nagyszerű csapatot. Paradox módon minél kevésbé áhítoznak az elismerésre és sikerre, annál sikeresebbek lehetnek, példát adva másoknak is.

Példák:

John F. Kennedy, Jimmy Carter, Bill Clinton, Arnold Schwarzenegger, Shirley McLaine, Friderikusz Sándor, Geszti Péter, Gyurcsány Ferenc, Nyuszi a Micimackóból, Lady Machbeth, Jago az Othellóból.

Négyes

Individualista, Érzékeny, Művész, Érintett, Különc, Melankolikus

Erősségei

Rendkívül kreatív, képes arra, hogy élményeiből újat, értékeset hozzon létre, gyakran van valamilyen művészi képessége. Nagyfokú önismerettel rendelkezik, befelé figyel, tisztában van érzéseivel, vágyaival. Képes a megújulásra, érzékeny és intuitív, igen jó, egyéni ízlése van, finom tapintatos és jószívű. Kiválóan kommunikál, pontosan fejezi ki önmagát, különösképpen érzéseit, képes másokból is előcsalogatni az érzelmeket, inspirálni másokat.

Fő indítéka: Megtalálni önmagát, saját jelentőségét, belső élményeiből stabil, kiegyensúlyozott identitást akar létrehozni

Fő félelme: hogy valami baj van vele, hiányzik belőle valami, nincs igazi személyisége, saját jelentősége.

Jellemző mondata: „Más vagyok, mint a többi ember, engem nem értenek meg a többiek.”

Általános jellemzés, intrapszichés folyamatok:

A Négyes tehát önelemző, főleg az érzelmek terén. Alapvető életérzése, hogy különbözik másoktól, különlegesnek érzi magát. Úgy gondolják, hogy nem hátköznapi emberek, senki nem képes megérteni őket, ezért maguk felé fordulnak. Erősen foglalkoztatja saját identitásának kérdése. Mindent intenzíven akar átélni, még negatív érzéseit, fájdalmait is. Folyamatosan dolgozik önmaga „megjavításán”.

Törekszik arra, hogy hű legyen önmagához, természetesen viselkedjen. Miközben fájdalmasan éli meg különbözőségét, egyúttal hangsúlyozza is. Ezért egyedi gondolkodást, ízlésvilágot, öltözködési stílust alakít ki. Nem követi a divatot, hanem egyedi és ízléses ruhát visel; szereti a természetes anyagokat; visszafogottan feltűnő. Olyan sminket használ, ami természetesnek tűnik, igen fontos számára, hogy természetes, harmonikus külseje legyen. Lehet, hogy turkálóból öltözködik, de a ruházata mindig stílusos, és egyéni.

Kedveli a figyelmet, az érdeklődést, de nem törekszik arra, hogy egy társaságban központban legyen, inkább visszahúzódik.

A világot saját érzelmi állapotaik alapján vizsgálja és próbálja megérteni. Ennek az a veszélye, hogy egy idő után már összetéveszti szubjektív érzelmi állapotát a valósággal. Tudatosan akarja megismerni önmagát, hogy biztos, stabil identitása alakulhasson ki. Érzelmei azonban túlságosan változékonyak ahhoz, hogy stabil identitásérzést építhessen rájuk. Ezért a Négyes egyre inkább befelé fordul a belső párbeszédek, a fantázia és az illúzió világába.

Amit a négyes legjobban utál, az a hétköznapiság és az unalom. A mindennapi életben ezért ritkán érzi igazán otthon magát, és nehezen kerül harmóniába környezetével.

Kedvenc évszaka az ősz. A természet finom haldoklása melankóliát sugall, amit a négyes kedvel.

Gyermekkor:

A legtöbb Négyes „normális, eseménytelen gyerekkorról számol be, melyben nem voltak tragédiák, drámai események. A gyerek azonban mégis magányosnak érezte magát. Úgy érezte, hogy a szülők nem ismerik, nem értik őt. A nevelés, irányítás, visszajelzés valamilyen „általános” gyereknek szól, nem személyesen neki. A személyesség hiányából fakadt, hogy a gyerek „másnak”, különbözőnek érzi magát, és korán visszavonul az álmok, a fantázia birodalmába.

Más négyesek gyermekkora viszont az elveszett paradicsom története. Csecsemő, kisgyerekkorában imádták, körülötte forgott a világ. Azután történt valami (pl. kistestvér születése, a szülők kapcsolatának megromlása, válás, stb.). A gyerek úgy érzi: kitaszították a paradicsomból őket. Amit a gyermek észlel, az az, hogy valami elromlott, és hogy ő a hibás. Valami baj van vele. Ezt az élményt, a szeretetvesztést, mint fájó sebhelyet viszi tovább magával. És azt, hogy „valami baj van velem”.

Gyengeségei:

Sok négyes a munkáját csak a lét- ill. önfenntartás eszközének tekinti, addig is, amíg valami jobbat, neki valót talál. Azonban nem sokat tesz azért, hogy változtasson, csak álmodozik róla.

Az álmodozás, fantázia világa könnyen elcsábítja a Négyest a valóságtól. A négyesek gyakran úgy tűnnek, mintha arra várnának, hogy az élet elkezdődjön. Vágyakoznak a herceg után, aki majd eljön fehér lovon. Minél távolabbi valami, annál szebbnek tűnik. És ahogy közeledik, egyre rosszabbnak. Sok négyes csak akkor szeret valakit teljes szívéből, ha az elérhetetlen. Ilyenkor fantáziájában gyönyörű történeteket, hosszú jeleneteket él át álmai lovagjával.

A Négyes mély és tartós kapcsolatra vágyik, azonban gyakran nem hisz benne igazán. Mélységes önértékelés hiánya miatt ugyanis azt képzeli, hogy ha valaki túl közel megy, az meglátja valódi énjét, és lelép. Fél az elhagyástól, a paradicsom újbóli elvesztésétől, ezért nem engedi magához elég közel az embereket.

Jellemző rá a folytonos összehasonlítás másokkal. Ennek eredménye változó: egyrészt másnak, különlegesnek éli meg magát, másrészt van egy olyan érzése, hogy „nem vagyok olyan jó, valami hiba van velem kapcsolatban.” Hajlamos újra és újra átélni megbántódásait, fájdalmait.

A leromlás folyamata:

A négyes egyre inkább hajlamos összetéveszteni érzelmi állapotait a valósággal. S mivel a hétköznapok világában nem mindig él át mély érzéseket, elkezdi képzeletét használni érzelmei felkavarására. Nem a valóságra reagál, hanem fantáziájával előhívja a hangulatokat. Így válik egyre inkább kiszámíthatatlan hangulatemberré.

Minél inkább elmerül fantáziavilágába, annál kevésbé tud megbirkózni a mindennapi élet kihívásaival. A többi embertől is egyre távolabb kerül, hiszen úgy érzi, nincs elég energiája, hogy mások problémájával foglalkozzon.

Ha valaki megbántja, hajlamos nyalogatni sebeit, elmerülni az önsajnálatba. Egyre melankolikusabbá válik, valódi szomorúság tükröződik a tekintetében. Az összehasonlítások egyre negatívabbá válnak, kezdi úgy érezni, hogy a kerítés túlsó oldalán a fű mindig zöldebb.

A hétköznapi élet apró-cseprő ügyei egyre nagyobb erőfeszítésébe kerülnek, a mindennapi teendőket egyfajta belső ellenállással küzdve végzi el.

Leromlott:

A leromlott Négyes elveszíti valóságérzékét, teljesen álomvilágba vonul vissza. Belső kínlódásai miatt úgy érzi: már olyan sokat szenvedett, hogy ezt senki nem tudja jóvátenni neki. Úgy gondolja, hogy mindenki másnak könnyebb sorsot juttatott az élet. Iriggyé válik, hiszen mindenki más boldogabbnak tűnik. Mindenki másnak tökéletes kapcsolata van. Az élet jobb volt a múltban vagy a jövőben. A lényeg az, hogy a jelenben nem jó semmi.

Társkapcsolatai meglazulnak, mivel egyre kevésbé figyel másokra. Jó a stílusérzéke, ízlése fegyverré válik, lekicsinylő megjegyzéseket tesz. Úgy gondolja, hogy a szabályok nem vonatkoznak rá. S ahogy elidegenedik a többi embertől, úgy veszti el egyre inkább önmagát.

Egyre jobban csökken a felelősségérzete, nem lehet számítani rá. Kiégettnek érzi magát, úgy érzi, mindenki cserbenhagyta, miközben alig tudja rávenni magát, hogy bármit is csináljon. Mindezért egyre elégedetlenebb önmagával, érzelmi bénultságba süllyed. Vagyis azt veszti el, amire legjobban vágyott: identitását, saját személyes jelentőségét.

A személyiségfejlődés útja:

A Négyesnek, ha meg akarja találni önmagát, túl kell lépnie azon, hogy szakadatlanul önmagára, érzéseire figyel. Paradox módon, minél kevésbé keresi, annál jobban találhatja meg önmagát.

Minél jobban elmerül ugyanis önmagában, minél jobban azonosul érzéseivel, annál bizonytalanabbá válik saját identitásával kapcsolatban. Ha viszont megtanulja kellő távolságtartással, objektivitással szemlélni önmagát, érzelmi állapotait, annál stabilabbá, kiegyensúlyozottabbá válik.

Mindehhez a négyesnek meg kall találnia és meg kell gyógyítania belső gyermekét.

A tudatosság és objektivitás fényében így felismerheti a saját értékeit, és azt hogy egyedi, különleges és megismételhetetlen – akár a többi ember, mint mindenki más.

Fejlett személyiség:

A fejlett Négyes munkára tudja fogni érzelmeit, anélkül, hogy elveszne bennük. Megtanul úgy hallgatni intuíciójára, belső hangjaira, hogy nyitott marad a külvilág benyomásaira is. Így érzése hangulatai a valóságból származnak, annak visszatükröződései. A fejlett Négyes nagyon érzékeny azzal az emocionális környezettel szemben, amelyben él. Csak bemegy egy társaságba és azonnal tudatosan észleli az érzelmi kötéseket, vegyértékeket. Képes a mély, empatikus, értő figyelemre, gyorsan és pontosan reagál arra, amit partnere érez vagy közölni akar. Fejlett az emberismerete, más ember számukra nyitott könyv.

Mivel a Négyes tudja a legszélesebb érzelmi skálát megjeleníteni, kifejezni, gyakran képes a másikat is rávezetni érzelmei elfogadására és kifejezésére.

A fejlett Négyes – mivel nem veszi túlságosan komolyan magát - gyakran nagyon kellemes partner, lehet mulatságos, szórakoztató, csillogó, és gyakran tudattalanul szellemes.

A fejlett Négyes nyitott, teljesen elfogadja az életet, s annak minden jó és rossz élményét képes átszűrni önmagán, és személyiségfejlődése szolgálatába állítani. Ezért képes a megújulásra, újjászületésre, és a valóság igazán kreatív művészi megjelenítésére is.

Példák:

Keats, Shelly, Simon de Beauvoir, Marcel Proust, Baudelaire, Edith Piaf, Heine, Csehov, Chopin, Maria Callas, Tóth Árpád, Törőcsik Mari, Domján Edit, „Füles” a Micimackóból

Gondolkodó triász

Ötös

Vizsgálódó, Gondolkodó, Megfigyelő, Tudós, A tudás embere, Misztikus filozófus,

Erősségei:

Rendkívüli éleslátással, igen jó ítélőképességgel rendelkezik. Racionális; rendszerező jó megfigyelő Hajtja a megismerés vágya és a kutatási kedv. Analitikus elme, mely azonnal megragadja a lényeget, a felszín mögött megragadja a struktúrát, a rendező elveket. Körültekintő, előrelátó, igen jól koncentrál. Ha valami igazán érdekli, akkor képes abban teljesen elmerülni. Választott szakterületét mesterfokon sajátítja el, szakértővé, specialistává válik. Emellett azonban széles látókörű, a dolgokat összefüggéseikben, a maguk teljességében képes szemlélni. Jól magyaráz, jól tud érvelni, és – ha érdekli – jól át tudja látni a másik ember helyzetét. Kapcsolataiban türelmes, lojális.

Fő indítéka: hogy kompetens, rátermett legyen és megtalálja helyét a világban

Fő félelme: hogy tehetetlen és haszontalan, nem tud megbirkózni a kihívásokkal, a külvilág kívánalmaival.

Jellemző mondata: „Tudom, értem, átlátok rajta”

Általános jellemzés, intrapszichés folyamatok:

Az ötösök meg akarja érteni a világ működését, azt, hogy a dolgok miért vannak úgy ahogyan vannak. Mindent gondolkodás útján közelítenek meg, cselekvés előtt racionálisan mérlegelnek. Szeretnek új dolgok után kutatni, de főként elméleti téren.

Problémájuk az, hogy nem sok védekező mechanizmusuk van a külvilággal szemben.

Úgy érzik, hogy környezetük, a világ kiszámíthatatlan, és ők képtelenek megvédeni magukat, mert nem funkcionálnak olyan jól, mint a többi ember.

Gyakran érzik azt, hogy a világgal való kontaktusuk túlságosan kiszipolyozza őket. Szükségét érzik annak, hogy fedezékbe vonuljanak. Az adja nekik a biztonságot, ha valamilyen tudományos területen mélyreható ismeretekre tesznek szert. Mindent meg akarnak érteni, és gyakran döntés előtt túl sokat hezitálnak. A döntés, a cselekvés gyakran nagy megpróbáltatásnak tűnik a számára. Éppen ezért gyakran visszavonultan él.

Barlangból vizsgálja a világot, stresszhelyzetben visszavonul elmélkedni.

Érzékeny a privát szférára, objektív, nem kedveli a túlzott érzelmeket, a hangos beszédet. Megjelenésre az ötösnek gyakran van rejtőzködő jellege. Láthatatlanná tud válni egy csoportban. Társas összejöveteleken, társaságban rendszerint a háttérben marad, a kívülálló, megfigyelő szerepében. Ritkán kezdeményez beszélgetést, de ha megszólítják, szórakoztató is tud lenni, másrészt teljes figyelmével fordul beszélgetőtársa felé, megérti őt, átlátja helyzetét, problémáit, kéretlenül azonban sohasem ad tanácsot.

A személyes szabadság olyan érték, amelyek mindennél fontosabb számára. Sok ötös harcosan független ember, aki büszke arra, hogy képes egyedül is boldogulni.

Ha valakivel együtt él, akkor saját dolgozószoba, egy félrevonulási hely kell neki.

A legtöbb ötös fél a döntéstől, felelősségvállalástól, ezért nem akar vezető lenni, jobban kedveli a szakértő, tanácsadó szerepet. Ezért kevés ötöst találunk a politikusok, közéleti szereplők között, hiszen inkább szürke eminenciás, aki a háttérben dolgozik.

A legtöbb ötös imádja a személyi számítógépet. Könnyen válik kompjúter-függővé, aki hosszú éjszakai órákat tölt egy terminál előtt. Ha több ötös összejön órákon át tárgyalnak technikai csemegékről, ily módon kerülve a személyes kommunikációt, az intimitást.

Gyermekkor:

Az ötös kisgyermek általában nem érezte biztonságban magát a családban. Kiskorában kereste a helyét a család – általában zavaros – rendszerében, de nem találta. Lehet, hogy erőszakos, követelő apja volt, aki lebecsülte, nem méltányolta. Még gyakoribb a szerető, de túlságosan óvó, védő anya, aki gyermeke minden gondolatáról, érzéséről is tudni akar. Az ötös úgy érzi, hogy anyja agyonnyomja, megfojtja szeretetével. Ezért visszahúzódik, és személyes érzelmi szükségletei helyett valami „objektív” dologgal kezd foglalkozni. Könyvekbe és tanulmányokba menekül, ahova szülei nem tudják követni, így alakít ki szabad teret magának, másrészt így akarja elérni az apai elismerést – rendszerint eredménytelenül. Visszavonul a családból, megfigyelővé válik, és gondolatin kívül semmi mással nem azonosul. A világ, az emberek elbűvölik, de túlságosan védtelennek érzi magát, ezért biztonságos távolságot kell tartania.

Gyengeségei:

Az ötös, ha nem érti az őt körülvevő világot, vagy túlságosan nagy nyomás alá kerül, akkor szorongani és védekezni kezd. Fél, hogy nála erősebb személyiségek befolyása alá kerül, ezért fokozottan védi függetlenségét. Emiatt elhatárolja magát másoktól, s könnyen válik magányossá.

Az ötös az agyában él, szüntelenül forognak a fogaskerekek. Állandóan el kell foglalnia az agyát, minden. erejével egyfajta belső üresség-érzés ellen küzd. Így lesz a magányos ismeret-gyűjtés, tanulás és elmélkedés embere.

A csapatmunka helyett jobban kedveli az egyéni, önállóan elvégezhető feladatot. Rendszerint túl sokat vállal, nem tud nemet mondani, a határidők szorításában azonban teljesítménye romlik, és könnyen összeomolhat. Döntésben, cselekvésben erőtlen, határozatlan lehet.

Ha az ötös konfliktusba keveredik, visszahúzódik, vagy elhagyja a szobát és bevágja az ajtót maga után.

A leromlás folyamata:

Az ötös csapdája a megfigyelő szerep. Ezen a módon az ötös nem vesz részt az életben, távol marad. Túlságosan gondolataikban él, ezért visszahúzódó, magatartása gyakran félszeg. Kihívásokkal szemben meg nem felelőnek, üresnek érzi magát. Emiatt egyre jobban elszigetelődik. Már nem a világot figyeli meg, egyre jobban koncentrál arra, amit fenyegetőnek, veszélyesnek érez. Magyarázatokat, elméleteket gyárt, előbb akar megérteni, mint megismerni.

Minél inkább hajszolja a tudást, annál jobban romlik a lényeglátása, elvész a részeltekben.

A leromló ötös az elméjébe vonul vissza. Ugyanakkor az élet többi részéből - főleg az érzelmekből – kimarad. Nem mer érzelmekbe belemenni, mert fél, hogy akkor elveszíti szabadságát. Mindenhol csapdát sejt: nem tudja elképzelni, hogy a másik ember őszintén szeretheti, érdeklődhet iránta. Hátsó szándékot keres, attól fél, hogy a másik kihasználja, vagy legalábbis valami olyat vár tőle, amit nem tud megadni. És ebben gyakran igaza is van, hiszen a másik érzelmeket vár, és azok kimutatását, amire az ötös ezen a szinten képtelen.

Leromlott:

A leromlott ötös olyan mélyen elveszhet az izolációban, hogy elveszti az összes éltető kontaktust a külvilággal. Visszavonul egy gazdag belső fantazmagóriás világba, és így válik k csaknem láthatatlanná. Semmi másra nem vágyik, minthogy hagyják őt békén, hadd foglalkozzon azzal, ami érdekli. A személyes kapcsolatokat kerüli, már azt is intimitásként éli meg, ha információt oszt meg másokkal.

Drága idejét nem áldozza arra, hogy másokkal legyen, társaság-kerülővé, magányos farkassá válik. Kerüli a többi embert, visszatartja magát és tudását, hogy megvédje elgondolásait az eltulajdonítástól és a visszaélésektől.

Másrészt ilyenkor már elméletei elgondolásai gyakran köszönő viszonyban sincsenek a valósággal. Másokat lenéz, ostobának tart, állásfoglalásai egyre szélsőségesebbek, különccé és kiszámíthatatlanná válik. Tudás helyett téveszméinek megszállottja lesz.

A személyiségfejlődés útja:

Valamennyi személyiségtípus közül az ötös van legkevésbé otthon a testében. A tanulás, internetezés közben gyakran elfelejt enni, és akkor alszik, amikor már ledöntötte lábáról a fáradtság. Ezért az ötös számára igen hasznos, ha többet foglalkozik testével, a testmozgás (jóga, tánc, futás) kiegyensúlyozottabbá teheti. Ha kapcsolatba kerül ösztöneivel, szükségleteivel, képesé válik arra, hogy egyre szorosabb kapcsolatban éljen környezetével, a valósággal. Előítéletek, előfeltevések nélkül szemlélje azt, előbb megismerni akarja, és csak azután megérteni. Ha sikerül túllépnie tehetetlenségtől, kiszolgáltatottságtól való félelmén, egyre inkább megérzi saját erejét, kompetenciáját, egyre kevésbé lesz szüksége védekezésre. Képessé válik segítséget kérni és elfogadni, szabadon viszonyulhat másokhoz.

Fejlett személyiség:

A fejlett ötös feladja megfigyelő státuszát, kívülállását, és egynek érzi magát a valósággal. Képessé válik arra, hogy magabiztosan vegyen részt az életben. Mélyen, nyitott elmével fogadja be a valóságot, és éppen azért képes új felfedezésekre, mert nem akarja előre tudni a választ feltett kérdéseikre, nem köti őt konvenció vagy a már felhalmozott tudás. Mivel nyitott a valóságra, képes a meglevő tudás szintetizálására, vagy akár forradalmian új tudományos eredmény vagy művészeti ág, stílus létrehozására. Annál is inkább, mert a fejlett ötös nem az elismerésért, előléptetésért, státuszért, hanem a megismerés, tudás, megértés öröméért dolgozik.

Példák:

Buddha, Einstein, Nietzsche, Szabó Balázs, Karl Marx, Franz Kafka, Albert Camus, Aldous Huxley, Stephen King, Bill Gates, Babits Mihály, Cseh Tamás, Vitray Tamás, „Bagoly” a Micimackóból

Hatos

Hűséges, Szövetséges, Lojális, Kételkedő, Vitapartner, Az ördög ügyvédje, Hős

Erősségei

Megnyerő, kedves, barátságos. Könnyen teremt kapcsolatot, rendkívüli alkalmazkodó képesség jellemzi, igazi csapatjátékos. Fontos számára a bizalom, közel tud kerülni az emberekhez, igazi közösségteremtő. Szorgalmas, kitartó és áldozatkész, környezetében stabilitást és biztonságot teremt. Képes előre látni, felmérni a problémákat, és megoldani azokat. Nagy felelősségérzettel rendelkezik, szavahihető, megbízható. Hűséges és lojális emberekhez, eszmékhez, szervezetekhez, vagy akár egy feladathoz.

Jól tűri a stresszt, vészhelyzetben bátorság, könnyedség jellemzi, aktív és cselekvőképes marad.

Fő indítéka: Biztonságra törekszik, azt akarja, hogy elfogadják, szeressék és támaszt találjon.

Fő félelme: hogy elhagyják, elárulják, nem kap támogatást, egymagában elveszettnek érzi magát.

Jellemző mondata: „Teszem a kötelességemet.”

Általános jellemzés, intrapszichés folyamatok:

A hatos a legellentmondásosabb személyiség az enneagramban. Rendkívül különböző, ellentétes jellemek tartoznak ide, a személyiség mélyén azonban ugyanazok a kérdések, törekvések dolgoznak.

A hatos mindig a fejében akarja megfejteni a világot, végtelen párbeszédet folytat saját magával. Mivel az eszében él, könnyen elveszti a kontaktust az érzelmeivel és testével.

A legfontosabb területek, amik a hatost mozgatják a félelem, a függőség és a bizalom. Nagy szélsőségek között ingadozhatnak: a túlzott aggodalmaskodástól a szélsőséges vakmerőségig, a belső autonómiától a tekintély-személyektől való dependenciáig, a teljes elköteleződéstől a mindenben való kételkedésig, az őszinte, naiv bizalomtól a totális bizalmatlanságig. Attól függően, hogy e szélsőségek között a hatos hol foglal helyet igen különböző karaktereket találunk, de azt is látnunk kell, hogy élete során (a személyiségfejlődés vagy leromlás folyamatában) egyazon személy is nagy mértékben változhat.

Minden hatos életében központi szerepet játszik a félelem. Néhányan szorongók, aggodalmaskodók, szinte fóbiások lesznek, másokból pedig éppen ellenkezőleg, mintha teljesen hiányozna a félelem. Ők a „kontrafóbiások” nincsenek tudatában félelmüknek, sőt,

a veszély szinte vonzza őket. Toronyugrókat, sziklamászókat, ejtőernyősöket találunk közöttük. A félelem hiánya, a bátorság érzése rendkívül fontos a számukra.

A félelemmel szorosan összefügg a biztonság kérdése. A hatos a mindennapjait érintő egzisztenciális kérdésekben nem szeret kockáztatni. Lemond az ismeretlenről és a kalandról a jelen struktúrában érzett biztonsága érdekében. Ha kockázatot kell vállalni, akkor a hatos – akár aggodalmaskodó akár kontrafóbiás – előre szeretné látni - a cselekvés kockázatának határait vagy paramétereit, a veszélyforrásokat, valamennyi lehetséges kimenetelt és következményt. Ezért a hatos rendkívül előrelátó, felismeri, és gyakran megelőzi a buktatókat.

Másrészt viszont – mivel minden lehetőségre nem lehet felkészülni – kételkedni kezd, hajlamos a habozásra, nehezen dönt és cselekszik. Valamennyi hatosra – az aggodalmaskodókra is – jellemző viszont, hogy válsághelyzetben remekül működik. Ha a veszély valós és egyértelmű, akkor bátran cselekszik, akár hős is válhat belőle.

A hatos sokra tartja függetlenségét, mégis erősen függhet másoktól. Nem bízik eléggé önmagában, ítéleteinek, döntéseinek helyességében, ezért keresi mások – számára fontos személyek helyeslését, támogatását, másrészt viszont nagyon nehezen viseli az alárendeltséget. Lényeges, egzisztenciájukat, biztonságukat érintő döntések előtt gyakran kikérik barátaik véleményét, tanácsát. Amíg úgy érzi, hogy az éltében szerepet játszó emberek támogatják, addig határozott és magabiztos, körültekintően és jól dönt, képes a cselekvésre, és igen jó vezető lehet.

A függőség – függetlenség belső konfliktusa határozza meg az autoritáshoz való viszonyát is. Egyrészt szinte keresi a tekintélyt – személyt, intézményt, szervezetet – ami mellett elkötelezheti magát és támogatást kaphat tőle. Másrészt nem tud megbékélni azokkal, akiknek hatalmuk van felette, vagy mások felett, harcosan kiáll az igazságtalannak érzett tekintéllyel szemben.

A hatos szinte mindig keres valamit, alapelveket, eszményt, valamiféle támaszt, tekintélyt, ami irányt szab életének, stabilitást, biztonságot nyújt. Szinte minden hatos - életében legalább egyszer - teljesen elkötelezi magát valami mellett, legyen az egy eszme, vallás, vagy szervezet. Rendkívül hűséges és lojális, felelősségteljesen, lelkiismeretesen és kitartóan dolgozik a magasabb célért. Hatékonyan tudja működésben tartani, vagy akár irányítani a szervezetet. Ha az elköteleződés túlzott, akkor a hatos hivatalnokká válik, megkérdőjelezés nélkül tartja be a szabályokat, követi a szervezet céljait.

A hatos elköteleződése tartós és mély, teljes azonosuláson alapszik. Rendkívüli csalódásként éli meg azonban, ha rájön, hogy a vallás, eszme vagy szervezet nem méltó a bizalmára. Ekkor személyiségének kétkedő oldala kerül előtérbe.

A hatos ugyanis mindenben kételkedik. (Az enneagram hallatán pl. erősen kételkedik abban, hogy ő hatos lenne. Egyáltalán nem szereti, ha bármiféle rendszerbe „beskatulyázzák”)

Mindenben kételkedik, és azt hiszi, hogy a dolgok nem azok, aminek látszanak. Ez gyakran a belső dialógusban nyilvánul meg, ahol saját magában is kételkedik. A kételkedés halogatásba torkollhat, s miatta a hatos képtelen valamit elkezdeni. Ez a halogatás Hamlet dilemmájában jelenik meg: ’Lenni, vagy nem lenni...” Kétségbe vonja saját képességeit és lehetőségeit, kétli azt, hogy jól választ, jól dönt. Aztán kételkedik a kétkedésben.

A hatos a leghűségesebb valamennyi személyiségtípus közül. Lojális egy vállalathoz vagy szervezethez, hűséges a barátságban vagy párkapcsolatban, de leginkább a családban.

A családhoz való hűség egy életre szól. Ez később áttevődik csoportokra és szervezetekre, de mindig jelen van az erős kötelességérzet a családdal szemben.

Gyermekkor:

A hatos életében az apa játszotta a meghatározó szerepet, hozzá kötődött erősebben, az ő kedvében akart járni. (Előfordul, hogy a tekintély-személy, a védelmező figura nem az apa, hanem nagyapa vagy idősebb testvér.) Arra a biztonságra vágyik, amit az apa helyeslése, elismerése jelent. Vágyakozik közelségére, elismerésre, ugyanakkor védekezik is ellene. Harcol a függetlenségéért, azt akarja, hogy támogassák, de ne nyomják el. Ez az alapja a hatosra annyira jellemző ambivalenciának, ellentmondásnak.

Sok hatosnak volt inkompetens apja (alkoholista, bukott vállalkozó, munkanélküli, vagy egyszerűen hiányzott a családból). Ilyenkor arról számolnak be, hogy 4-5 éves korukban már anyjukkal kellett törődniük. Felnőtt szerepet kellett felvenniük, mielőtt még készen álltak volna rá. Más hatosok életében valami családi titok lappangott (alkoholista anya, örökbefogadott gyerek, zsidó származás, amit a család titkolni akar, stb.) Ez a családi titok szoros kötést és lojalitást hoz a családon belül, és állandó készenlétet arra, hogy a titkot megőrizzék.

Csaknem minden hatos gyermeknél megjelenik a leselkedő rém, a „zsákos ember”. A hatos saját gondolataival riogatja magát. Korán – sokszor minden megfogható ok nélkül – foglalkozni kezdenek a halál gondolatával.

Gyengeségei:

A hatos gyorsan átlátja a helyzetet, könnyen megérti amit a másik mondani akar, ezért gyakran közbeszól, nem hallgatja végig a másikat. Túl sokat „agyal”, elveszti spontaneitását.

Ha a hatos túlzottan elkötelezi magát, tekintély-személyektől vár útmutatást, egyértelmű irányelvekre vágyik. Fél, hogy elveszti a tekintélyszemély támogatását, ezért kudarckerülő lehet. Fél a döntéstől, nem szívesen vállalja a felelősséget, ezért szabályok és paragrafusok mögé bújik. Túlzottan szabálytisztelő, a deviancia irritálja. Nem meri kimondani a véleményét, a közvéleményhez csatlakozik. Unalmas, hétköznapi figura lehet.

Ha bizalmatlanná válik, mindenhol hátsó szándékokat, indítékokat keres. Gyakran túlontúl aggodalmaskodó kekeckedő. Biztonsága érdekében szövetségeket köt, néha több szálat is mozgat egyszerre

A leromlás folyamata:

A leromlás akkor indul el, ha a hatos ragaszkodni kezd személyiségének valamelyik szélsőségéhez. Ha a félelem uralkodik el rajta, akkor kerüli a veszélyt, az aggodalmaskodás megbénítja, döntésképtelen, és a gyávaságig óvatos lesz. Ha a vakmerőség mellett tör lándzsát, esztelen cselekedetekre ragadtathatja magát.

Ha túl korán vagy túl erősen kötelezi el magát kételkedés nélkül, akkor kultuszoknak és erős vezetőknek követője lesz és elveszíti önállóságát. Ha biztonságérzetét szabályok, törvények betartása jelenti valósággal rabjává válik a külső normáknak.

Ha viszont egész személyiségét eluralja a kételkedés, nem marad fogódzó, ami megteremthetné biztonságérzetét. A bizalmatlanság, a tekintély és hatalom elleni hisztérikus küzdelem felőrli emberi kapcsolatait.

Leromlott:

A hatos addig lojális, amíg úgy érzi, hogy a csoport is az. Ha azt hiszi, hogy elárulták, akkor ezt saját árulásának igazolására használja.

A leromlott hatos túl gyáva ahhoz, hogy nyíltan állást foglaljon.

Félelem és bizalmatlanság érzésének kompenzálására ellenséges szándékokat vetít a körülötte levőkre. Mivel folyton kételkedik és rejtett motivációkat kutat, tekintélyelvű és szélsőségesen előítéletes lehet.

Állandó kisebbrendűségi érzéssel küzd, gyávának, haszontalannak tartja magát. Ennek ellensúlyozására erősen függővé, „tapadóssá” válik.

A személyiségfejlődés útja:

A hatos számára a legfontosabb feladat, hogy ellentétes késztetéseit, személyiségének ellentmondásait összhangba hozza. Nem kötelezheti el magát valamelyik végpont mellett, mert az szorongást szül, és előbb-utóbb ellentétébe csap át. Módot kell találnia arra, hogy személyisége mindkét oldalát fenntartsa, és fokozatosan csökkentse a feszültséget az ellentmondások között. Meg kell tanulnia önmagára támaszkodni, kapcsolatot teremteni saját belső tekintélyével, erejével legmélyebb tudásával.

Az egyik legfontosabb tanulnivaló számára, hogy a bátorság nem egyenlő a félelem hiányával. A bátorság azt jelenti, hogy az ember cselekvőképes marad félelmei mellett.

A személyét annyira jellemző hűséget használhatja a kételkedés ellenszereként. Azzal, hogy hinni kezd önmagában, és hű lesz magához, a félelem elveszíti jelentőségét. Elköteleződhet egy önmagán túlmutató cél mellett, miközben egészséges kétkedését megőrizve nem kell félnie az egyoldalúvá, elvakulttá válástól.

Fejlett személyiség:

Ha a hatos megtanul önmagára támaszkodni, hisz magában és az életben, képes megbirkózni szinte bármivel. A válsággal nyugodtan és határozottan tud szembenézni, másoknak is át tudja adni magabiztosságát és bátorságát. Legmélyebb érzéseit is szabadon ki tudja fejezni, őszinte, barátságos, kölcsönös, egyenrangú kapcsolatokat tud kialakítani másokkal. Támaszt nyújt, de képes e is fogadni azt.

Igen hatékony és jó vezető lehet, nyugalmat, józanságot és racionalitást sugároz, képes előre látni – és ezzel megelőzni – a problémákat. Elkötelezetten – de nem elvakultan – képes dolgozni egy ügyért.

Példák:

Napoleon, Adolf Hitler, V. I. Lenin, Woody Allen, Sigmund Freud, Krishnamurti, Jane Fonda, Kern András, Lendvai Ildikó, „Hamlet” „Malacka” a Micimackóból

Hetes

Rajongó, Hedonista, Életszerető, Kalandozó, Ötletzsák, Optimista, Univerzális, Mágikus Gyermek

Erősségei

Szikrázó elme, aki mindig pozitívan gondolkozik, lelkes, lendületes, tettre kész, spontán és rugalmas. Örök optimista, tele van lelkesedéssel. Őszintén nyitott, minden gyanakvás és ravaszság nélkül közeledik az emberekhez. Életszeretetével képes magával ragadni másokat is. Élvezi az életet, és nem rágódik a fogyatékosságokon. Mindent kipróbál; mindenben felfedez valamit, amit értéknek tekint.

Extrovertált, könnyen teremt kapcsolatokat. Igen aktív, gyorsan dönt és cselekszik. Gyors felfogóképessége van, gyakran több különböző dologhoz van tehetsége, polihisztor, könnyen ér el sikereket. Nagyszerű ötletei vannak, felfedező, feltaláló lehet.

Képes megőrizni magában az örök gyermeket, rácsodálkozik a világra, és lenyűgözik az élet apró csodái. Hálás tud leni mindenért amit kap, amit átél. Kozmopolita, hazája az egész világ, bárhol otthon érzi magát, mindenkit egyenlőnek tekint.

Sármos, elbűvölő társalgó, nagyszerű humora van

Fő indítéka: Azt akarja, hogy elégedett, kielégült legyen, élményeket éljen át, részese legyen a világmindenség teljességének.

Fő félelme: hogy kimarad valamiből, nélkülöznie kell, hogy elborítja a fájdalom.

Jellemző mondata: „oké vagyok, boldog vagyok, nagyszerűen érzem magam, minden a legjobban alakul.”

Általános jellemzés, intrapszichés folyamatok:

A hetes habzsolja az életet, az élményeket. Úgy érzi, állandóan el kell foglalnia magát, hogy ne szembesüljön – esetleg fájdalmas – érzéseivel.

Nyitott minden újra, az új eszmékre, ő a New Age gondolkodás embere, de ott volt a 60-as évek hippi-mozgalmaiban, kommunáiban is. Mezítláb járni virággal a hajban, ezek tetszenek a hetesnek. Az egészséges étrend, életmód elterjesztésében élen jár.

A hetes imádja az új elméleteket. Kiváló szintetizáló vagy asszociatív gondolkodáséval olyan új és szokatlan kombinációkat fedez fel a dolgok között, amire addig senki sem gondolt. De azt már nem szereti, ha az előző éjszakai sziporkázó elméletével másnap zavarják, ha meg kell maradnia egy gondolatnál, kidolgozni, és mélységet adni neki.

A hetes töretlenül hisz a fejlődésben, állandó víziója az, hogy egy aranykor felé haladunk. A dolgok állandóan egyre jobbra fordulnak. A jelent a jövő teszi elviselhetővé.

A hetes szomjúhozza az új tapasztalatokat, élményeket. A hetes, aki egész éjjel bulizott és most éppen azt alussza ki, közben pedig attól fél, hogy ezalatt valamiből kimarad.

Ha valami, valamilyen cselekvés vagy program mellett dönt, az azt jelenti, hogy a többi lehetőség elvész a számára. Ezt elviselhetetlennek tartja. Ezért lehetőségeit – amennyire csak lehetséges - mindig nyitva hagyja.

Kiváló teljesítményre, eredményekre képes, de gyakran nem elég kitartó, bármit is csinál, az nem tart túlságosan soká. Lelkesedése hamar felébred új területek iránt, de hamar le is lohad. Így állástól állásig, kapcsolattól kapcsolatig vándorolhat.

Világának fontos része az utazás. Ez ugyanis folyton új élményeket hoz. Szinte minden hetes sokat utazik, gyakran stoppal, és a legtöbbször olcsón.

A hetes a fájdalmat kerüli. Ez okozza azt, hogy legtöbbször az élet felszínén úszik. A fájdalom elkerülése érdekében a hetes kapcsolatait felszínesen tartja, és lehetőleg nem kötelezi el magát. A fájdalomtól való félelem megrémíti, jobban, mint a fájdalom maga. Persze ezt a legtöbb hetes nem ismeri be, nem látja, mivel az elkerülés igen sikeres.

A fájdalom elkerülése miatt állandóan mozgásban van, folyvást újabb élményeket űz. Így válik elbűvölő társalgóvá, szikrázó elmévé. A hetes szinte soha nincs egyedül. A pillanat élvezete a lehetséges fájdalmas érzelmi mélységek elkerülésére szolgál. A kínzó gondolatok elől az életigenlésbe menekül, falja a jót, nem hagy időt magának a gondolkodásra.

Gyermekkor:

A hetes gyermekkorában leginkább az anyjával kapcsolatos problémák jellemzők. Kis korukban valamilyen okból nem kaptak elegendő anyai gondoskodást. Lehet, hogy korán árvaságra jutottak, betegség miatt kórházba kerültek, vagy az anyjuk lett beteg. A leggyakoribb egy kistestvér születése, aki valamilyen okból problémás, és ezért rendkívül leterheli az anyát. Az is lehetséges, hogy a kis hetesnek eredendően nagyobb volt a szeretet- és kontaktusigénye, mint amennyit az anya nyújtani tudott neki.

A gyermek hetes mindezért nem haragszik az anyjára, hanem sajnálja őt. Igen korán úgy dönt, hogy majd ő gondoskodik magáról, érzelmi szükségleteiről, kárpótolja magát a hiányzó szeretetért.

Sok hetes legnyomorultabb sorsáról is úgy mesél, hogy felvidítja a hallgatóságot. Anyját kíméli, nem akarja elszomorítani. A hetes élete gyakran egy jelzés maminak arról, hogy minden oké.

Gyengeségei:

Optimizmusát belevetíti a realitásba. Mindenről feltételezi, hogy "szép és jó", mindent rózsaszínben lát, hajlamos az öncsalásra.

Mivel kergeti az élményeket, és mindig többfélét csinál, könnyen válik felszínessé. Munkaigényes feladatoktól húzódozik, rosszul tűri a rutinmunkát, az egyhangúságot. Ezért gyakran hagyja feledésbe merülni legjobb ötleteit is. Egy csapatban ő a kreatív, az „ötletzsák”, de nemigen számíthatunk rá a megvalósítás során. Az unalmasnak tekintett aprómunka nem fér bele jó közérzetébe, éppúgy mint ahogyan a fájdalom és a szenvedés sem. Nem akar szembesülni semmivel, ami "rossz", a problémák elől hajlamos elmenekülni.

A leromlás folyamata:

A hetes minél inkább menekül a fájdalom, és önmaga elől, minél jobban hajszolja az élményeket, élvezeteket annál felszínesebbé, szétszórtabbá, „fogyasztóvá” válik. Többet fogyaszt, mint amire szüksége van, és egyre kevesebb élvezetet talál benne. Egyre kevésbé képes átélni pillanatnyi élményeit, pontosan azt, amire vágyik. Egyre inkább jövőbeli élményeket, izgalmakat tervezget. Alig várja, hogy meglássa Párizst, az „Élet” fővárosát, de amikor ott van, folyton az jár a fejében, hogyan fogja mindezt elmesélni a „klubban”. Így valójában nem is éli át élményeit, nem csoda, ha kielégületlenül tér haza.

Bármit is tesz, egyre inkább úgy érzi, hogy valami másból, jobból kimarad.

Leromlott:

Leromlott állapotában a hetes mohóvá, önzővé válik. Csak saját élvezetével törődik, mások szükségletei hidegen hagyják. Mivel már nem érdeklődik az emberek iránt, elvesztette empátiáját, a nagyszerű társalgóból, szórakoztató partnerből gátlástalan komédiássá, bohóccá válik.

Ezen kívül elégedetlen is, könnyen csalódik, gyorsan dühbe gurul, megsértődik, ha nem kapja meg, amire vágyik. Olyan, mint a kábítószerfüggő: egyre nagyobb adaggal egyre kisebb hatást ér el. Mohósága agresszióhoz is vezethet, elvárja, hogy minden óhaja azonnal teljesüljön. Egyre fontosabbá válik számára a pénz – hiszen az élvezetek sokba kerülnek. Adósságokat halmoz fel, míg végül már sehol sincs hitele. Az emberek eltávolodnak tőle, és végül épp azzal kerül szembe, amitől a legjobban félt, önmagával és belső fájdalmával.

A személyiségfejlődés útja:

A hetesnek előbb-utóbb szembe kell néznie fájdalmával. Ha hagyja, hogy a dolgok a maguk teljességében hassanak rá – beleértve a rosszat, a szenvedést, a negatív érzéseket is – az nem jelenti azt, hogy dagonyáznia kellene a fájdalomban, önsajnálatban. Ellenkezőleg: kontrasztosabbá teszi a világot, a szépet, az örömöt fényesebbé, gazdagabbé varázsolja. Hiszen nincs fény árnyék nélkül, nappal éjszaka nélkül.

Másrészt a hetesnek a fejlődés útján előbb-utóbb fel kell nőnie. Meg kell tanulnia felelősséget vállalni, ötletét, tervé végigkövetni a megvalósulás útján.

.

Fejlett személyiség:

Csak miután felnőtt, válhat a hetesből „Mágikus gyermek”. Olyan, aki jelen van élményeinek minden pillanatában. Kíváncsi és hálás szemmel fogadja be a világot, mélyen átéli és beépíti személyiségébe. Nincs szüksége arra, hogy hajszolja az élményeket, hiszen mindenre, amit átél élményként tud tekinteni. A maga teljességében tudja szeretni az életet – beleértve önmagát, lelke mélységeit is. Így öröme, életigenlése „ragályossá” válik, képes feltöleni a többi embert.

A fejlett hetes élvezi, ha újat tanul, szivacsként, szinte erőfeszítés nélkül szívja be a tudást. Sokoldalú tehetségét kamatoztatni tudja, újszerű megoldásai gyakorlati érzéke, cselekvőképessége meghozza számára a sikert. És nemcsak számára: a fejlett hetes a társadalom regenerálódásának, jobb közérzetének letéteményese.

Példák:

Rousseau, Walt Disney, Steven Spielberg, Arthur Rubinstein, J. F. Kennedy, Demszky Gábor, Bajor Imre, Gálvölgyi János, „Sir Lancelot.” „Peter Pan” „Münchausen báró”, „Tigris” a Micimackóból.

Ösztönös triász

Nyolcas

Harcos, Vezér, Erős, Főnök, Dirigens, Kihívó

Erősségei:

Határozott, önálló, magabiztos, öntudatos, erős egyéniség. Képes tiszteletet, tekintélyt ébreszteni önmaga iránt. Igazságos őszinte és szókimondó. Igen fejlett igazságérzete van, megérzi, ha valami nem egyenes. Bátor és tettre kész, határozottan kiáll önmagáért, és védelmezi mások igazát is. Született hangadó, rátermett, természetes vezető, nehéz helyzetben kezébe veszi a kezdeményezést. Kedveli a kihívásokat, szívesen választja a nehezebb utat, szeret és tud bizonyítani. Élvezi az életet, környezetével nagylelkű és figyelmes, gyakran támogat másokat, aki vele van, azt apaként védelmezi.

Fő indítéka: Azt akarja, hogy önálló legyen, megvédje önmagát, és maga határozza meg sorsát, életútját.

Fő félelme: hogy gyenge, mások bántják, mások irányítása alá kerül.

Jellemző mondata: „Képes vagyok rá, ura vagyok a helyzetnek.”

Intrapszichés folyamatok:

A nyolcas nem akarja, hogy sorsáról mások határozzanak, a maga ura akar lenni. A nyolcasok az enneagram leghatározottabb, legcselekvőképesebb személyiségei, de egyúttal ők a legnehezebben kezelhetők.

Mivel a nyolcas alapvetően az alárendeltségtől fél, és a világot veszélyesnek, kíméletlenül önzőnek tekinti, amelyben az evolúció-elméletből ismert létért való küzdelem uralkodik, páncéllal veszi körül magát, elfojtja gyengeségét, sérülékenységét, gyengédségigényét, hogy megnyerje a csatát.

Mivel erős, környezetében tisztleletet ébreszt, tekintélyt sugároz, könnyen, szinte természetes módon válik vezetővé. Igen jó vezető lehet, mivel igazságos, határozottan és gyorsan dönt, uralni tudja a dolgokat. Gyakran azonban túlzott dominanciára tör, és nem tűr ellentmondást.

Hajlamosak a dolgokat ellentétes polaritások között szemlélni, a világot fehérnek és feketének látja. Egy dolog vagy jó, vagy rossz, egy ember vagy a barátom vagy, vagy pedig az ellenségem.

A nyolcas bátor, bármikor kész kiállni az igazságért, hogy védelmezze önmagát, csapatát, vagy azért, hogy megvédje a gyengébbet az igazságtalanságtól. Másrészt viszont csak azt a törvényt követi, amit helyesnek tart és ami szerinte rá vonatkozik.

Őszinte és szókimondó. Ha valami bántja, akkor azon nyomban meg is mondja, hogy mi az. Hajlamos a kritikára, úgy érzi, hogy az a kötelessége, hogy tudassa veled, mi a jó neked és mi a rossz veled kapcsolatban. Ő maga azonban rosszul tűri a kritikát. Elvárja, hogy őt mindenki olyannak fogadja el, amilyen:"én ilyen vagyok és kész!"

Leginkább a gyengeségtől fél, a gyengeségnek még a látszatát is kerüli. Ezért nehezen enged másokat közel magához. Gyakran előfordul, hogy az érzelmeket is a gyengeség jelének tekinti, ezért elfojtja, háttérbe szorítja azokat. Partnerkapcsolataiban azonban mély érzésekre, odaadásra is képes, gyengéd, figyelmes, szeretete azonban erőteljesen birtokló.

Gyermekkor:

A legtöbb nyolcasnak túlságosan korán kellett felnőnie. Ennek több oka lehet: apa nélküli család, gyenge, támogatásra szoruló anya, veszélyes környezet, egy kiszámíthatatlan, erőszakos felnőtt családtag, stb. Az is lehet, hogy a család normális, konszolidált, de nem tudott mit kezdeni a kis nyolcas temperamentumos, kalandvágyó természetével. Problémás gyereknek tekintették, nem egyszer ráosztották a „bűnbak” szerepét, mindenesetre következetlenül büntették. Megbüntették olyan dolgokért, amit nem tett meg és megúszott olyasmiket, amit elkövetett. Ez aztán egy olyan érzést alakított ki benne, hogy a törvények önkényesek. Más nyolcasok úgy érezték, hogy gyerekkorukban elhagyták, elárulták őket, pl. azért, mert kollégiumba, bentlakásos iskolába kerültek. Úgy érzik, hogy szüleik nem voltak ott, amikor valóban szükség lett volna rájuk.

A túlélés érdekében a nyolcasnak ki kell alakítania egy páncélt, egy kemény külsőt. Korán eldöntötte: nincs szüksége másokra, neki kell gondját viselnie saját magának, védelmezni kell magát az ellenséges világgal szemben. Szabályit maga hozza és csak azokat követi.

Gyengeségei:

Nem különösebben jó csapatjátékos, túlzottan hajlamos a versengésre.

Hajlamos az autokratikus vezetésre, rosszul tűri a kritikát, az ellentmondást. Nemcsak tiszteletet, félelmet, ébreszthet környezetében, beosztottaiban. Ösztönös, impulzív személyiség, könnyen elveszt az önuralmát, agresszívvá válhat. Gyakran túlságosan is gyorsan dönt, nehezére esik mérlegelni, megfontolni a dolgokat cselekvés előtt.

Vállalja a kockázatot, dörzsölt, pragmatikus, a cél érdekében szívesen keresi meg a „kiskapukat”, úgy érzi, a törvényt is megkerülheti, ha érdekében áll.

Hibáit, tévedéseit nehezen ismeri be, kudarcainak okát kizárólag a külvilágban keresi. Időnként mindenki hibáztat valamiért valakit, de a nyolcas – ha nem elég sikeres – hivatásos hibáztatóvá válik. .

Őszinte szókimondása tapintatlanságba csaphat át, a vitákban gyakran megsebezheti mások érzékenységét.

A leromlás folyamata:

Minél inkább fél a nyolcas kimutatni gyengeségét, annál inkább fojt el környezetében minden kritikát. Ezzel megfosztja magát a visszajelzésektől, és egyre inkább elveszti az önkontrollt.

Nagyképűvé, fölényeskedővé válik, felveszi a megközelíthetetlen és tévedhetetlen főnök szerepét, akinek „akkor is igaza van, amikor téved”.

Egyre provokatívabb, nemcsak vállalja, hanem gyakran kifejezetten keresi a konfliktust, hogy megmutassa rendíthetetlen önállósának erejét. Élvezi a szembeszállás, felülkerekedés lehetőségét.

Mivel saját céljait mindennél fontosabbnak érzi, igazságossága elvész, „A cél szentesíti az eszközt” elv alapján úgy érzi, mindent megtehet a győzelemért.

Ha veszít, téved vagy hibát követ el, a leromló nyolcas az önkritika legkisebb jele nélkül kezd önigazolásba. „Én ártatlan vagyok! Nem én csináltam!” – mondja, és őszintén így is gondolja. Az önigazolást a világ hibáztatásába fordítja át.

.

Leromlott:

A leromlott nyolcast a dominanciára való törekvés, autokratikus hajlam könyörtelen diktátorrá teszi. Önzővé, egocentrikussá válik, átgázol másokon, minden áron győzni akar. A gyengédségnek, másokra figyelésnek már nyoma sincs benne.

A hatalomvágytól erőszakossá, agresszívvé és tapintatlanná válik. Elképzeléseiből jottányit sem enged, úgy tartja, mindig győznie kell, elutasítja a kompromisszumot. Jaj annak, szembe mer szállni vele.

Kommunikációja is fenyegetővé válik, egyre nyíltabban helyez kilátásba, illetve alkalmaz retorziókat. Ha nincs módja arra, hogy abban a pillanatban visszaadja, vélt vagy valós sérelmét, akkor az ellenséges érzést megtartja, sőt, érleli magában, míg megérik az idő a bosszúra.

A leromlott nyolcas elűzi maga mellől az embereket sőt: ellenségévé teszi őket, akiknek minden okuk megvan rá, hogy leszámoljanak vele. Ahogy egyre destruktívabbá válik, úgy válik egyre sebezhetőbbé is. És végül pontosan azt éri el, amitől a legjobban félt: minden esély megvan arra, hogy bántani fogják, és elveszti önállóságát.

A személyiségfejlődés útja:

A felszín alatt a nyolcas egy lágy, édes, megriadt kisgyermek, akinek fel kellett vennie a kemény harcos maszkját.

A nyolcasnak ezt a gyermeket kell megtalálnia, megnyugtatnia, és biztosítania arról, hogy a világ nem is olyan veszélyes és ellenséges hely.

A nyolcasnak szembe kell néznie gyengeségével, sebezhetőségével, Ha talál egy – legalább egy – igaz barátot, akiben őszintén bízni tud, és meg tud nyílni előtte, akkor szorosabb kapcsolatba kerül saját érzéseivel. Így megélheti, hogy érzései, bánata nem gyengítik erejét, cselekvőképességét.

Fejlett személyiség:

A fejlett nyolcasok konstruktív és tiszteletet parancsoló vezetők. Igazságos, jó döntéseket hoznak, tetteikért pedig vállalják a teljes felelősséget. Szavuk és kézfogásuk pedig egyenértékű bármilyen szerződéssel.

Büszkék önmagukra és eredményeikre, de tudják, hogy mások segítsége nélkül semmire sem jutnának. Törődnek mások szükségleteivel, kiváló emberismerők, nemcsak azt látják a másikban amire képes, hanem azt is, hogy mivé válhat. Tudják, hogyan lehet kihozni a legjobbat.

Erős akaraterővel és önuralommal rendelkeznek. Képesek legyőzni az akadályokat, vállalják a küzdelmet, melyekből még akkor is megerősödve kerülnek ki, ha aktuálisan nem győztek, mert a győzelem már nem mindennél fontosabb a számukra. Kiállnak jogaikért, de maximálisan figyelembe veszik mások jogait is.

Bátor, nemes lelkű karizmatikus emberek, akiket szívesen és önként követnek. Szabadok és függetlenek, képesek arra, hogy nagy dolgokat vigyenek végbe.

Példák:

Martin Luther King, Mihail Gorbacsov, Sztálin, Szaddam Husszein, Beethoven, Hemingway, Katharine Hepburn, Jack Nicholson,, Havas Henrik, Orbán Viktor, Torgyán József, „Zorba a görög”, „a keresztapa (Don Corleone)”

Kilences

Béketeremtő, Békeszerető, Békevágyó, Közvetítő, Kiegyensúlyozott, Alkalmazkodó, Megőrző, Lusta zseni, Szent

Erősségei:

Rendkívül barátságos, elfogadó, derűs, harmóniát sugároz. Érzelmileg stabil és kitartó. Bízik önmagában és másokban, derűlátó, nem aggódik a jövő miatt. Türelmes, jó természetű, megnyugtató és segítőkész. Természetes és őszinte, könnyen megérti a másik ember álláspontját. Tárgyilagos és pártatlan, jól tud közvetíteni az emberek között, képes összehangolni a csoportot. Átfogó gondolkodással, szintetizáló készséggel rendelkezik.

Fő indítéka: a belső stabilitás, lelki béke, harmónia fenntartása

Fő félelme: hogy elveszíti önmagát, stabilitását és a többi embert.

Jellemző mondata: „Minden rendben van, elégedett vagyok”

Intrapszichés folyamatok:

Fő motivációja a belső béke, harmónia fenntartása, minden áron. Ennek fenntartása érdekében inkább nem vesz tudomást semmiről, ami nyugalmát megzavarhatná, figyelmen kívül hagyja környezete minden zavaró, nyugtalanító tényezőjét, valamint saját nyugtalanító érzéseit, késztetéseit is.

Bár önállóságra és függetlenségre törekszik, önérvényesítő képességét nem használja ki, sőt, hátérbe szorítja önmagát, hogy megőrizhesse az állandóság, stabilitás és kiegyensúlyozottság érzését.

Valamennyi kilencesre jellemző, hogy kerüli a konfliktust. Környezetében is fontos számára a békesség, mások konfliktusaiban tárgyilagos, pártatlan, kitűnő közvetítő, igen jó érzéke van a kompromisszumokhoz. Szereti, ha a problémák megoldódnak, és mindenki lecsillapodik körülötte. Végtelenül türelmes és befogadó, szinte bármilyen élethelyzetben, vagy társaságban jól tudja érezni magát. Rendkívül megértő, hiszen meg tudja érteni, és el tudja fogadni az összes többi személyiségtípus szemléletét. “Olyan rendes ember” mondják róla a barátai, mivel rendkívül segítőkész, nehezen, szinte sohasem mond nemet.

Saját, személyes problémáiban a végsőkig kerüli a konfliktust, gyakran a problémát sem veszi észre, vagy szőnyeg alá söpri. Minden úgy van jól, ahogy van. Vagy ha mégsem, akkor azt várja, hogy a dolgok maguktól oldódjanak meg. . Szinte mindig nyugodtnak, békésnek látszik, úgy tűnik, hogy „fát lehet vágni a hátán”. Ez abból adódik, hogy a legnagyobb problémája az agresszióval van. A kilences valóban jó akar lenni. Az a hiedelme, hogy ennek érdekében nem nyilváníthatja ki haragját, mert aki dühös, az „rossz”. Valójában fél agressziójától. Úgy érzi, hogy ha egyszer ezt a dühöt szabadon kiengedné, valami szörnyűséges, jóvátehetetlen dolog történne. Agresszióját tehát elfojtja, a dühöt, haragot elkerüli. Ahelyett, hogy dühbe gurulna, inkább kiszáll a helyzetből és szórakozottá, „öntudatlanná” válik. Egy kilencessel szinte sohasem lehet veszekedni, de még egy konfliktust megoldani sem. Nem mondja ki, amit gondol, rád hagyja, amit mondasz, úgy érzed: egyszerűen nincs ott.

Ez persze nem azt jelenti, hogy a kilencesek sohasem dühösek, vagy hogy ezt soha nem mutatják ki. Vannak kiborulások, felrobbanások, de ezek általában nem kapcsolódnak az adott helyzethez. A felgyülemlett harag rendszerint valami apróság miatt robban ki, és szinte sohasem a felelős személy ellen irányul.

A kilences gyakran az önérvényesítést is az agresszióval azonosítja. Nem versenyez senkivel, nem tör karrierre, pozícióra. Nem szívesen dönt – nehogy megsértse a másikat. „Nekem mindegy” – mondja, és szerényen a háttérbe húzódik. Mindez lassanként önfeladáshoz, passzivitáshoz, és a környezettől való elszakadáshoz vezet.

A kilences nem szeret cselekedni, kimozdulni a kényelmes helyzetből, ritkán kezdeményez. Kényelemszerető, olykor már lusta. Ez nem azt jelenti, hogy ne dolgozna feladatai elvégzésén. Dolgozik, gyakran nagyon is keményen. Munkájában szorgalmas és produktív, gyakorlatias, mindent elintéz, másoknak is segít. Órákon keresztül tud pl. monoton munkát végezni, közben gondolatai máshol járnak, és a munkát mégis jól végzi. Lusta viszont azon dolgozni, ami fontos, ami igazán elengedhetetlen. Külső vagy belső konfliktus elől azonnal az önkábítás, ntudatlanná válás felé menekül.

Kapcsolataiban a kilences néha elveszít a szeretett személy felé minden határt és korlátot. Teljesen el tud merülni a másikban, majd annak visszatükröződésévé válik. Ritkán lép ki a kapcsolatból, szakításkor érzelmileg kialszik és hagyja a másikat elmenni. Ez is a konfliktus elkerülésének egy módja.

Engedékeny viselkedése ellenére a kilencesben makacs ellenállás dolgozik, rendkívül erősen óvja önállóságát, belső stabilitását. Nem akarja, hogy mások befolyásolják, irányítsák, megzavarják nyugalmát.

Gyermekkor:

A legtöbb kilences gyerekkorában tanulta meg a közvetítő, béketeremtő szerepet. Gyakori, hogy a szülők között nyílt, vagy rejtett ellentét, konfliktus megoldását, vagy legalábbis elcsitítását vállalta magára. Ha a család veszekedésektől volt hangos, a kis kilences eldöntötte: a konfliktus, a harag kifejezése rossz dolog. Őmaga igyekezett jó lenni, nehogy viselkedése a szülők között vitát generáljon.

Más kilencesek úgy érezték, hogy háttérbe szorultak. Lehet, hogy testvérük árnyékolta be őket, vagy szüleik éltek olyan szoros szimbiózisban, melyben a gyereknek nem jutott elég tér.

Érdekes tapasztalat, hogy számos kilences számol be arról, hogy elhúzódó nehéz szüléssel, császármetszéssel jött a világra.

Gyengeségei:

Kényelemszeretete, lustasága erősebb lehet ambícióinál. Emiatt nem fejleszti magát, képességei megmaradnak a lehetőség szintjén. Ha noszogatják, azt nyugalma, önállósága megsértésének érzi, és belső ellenállással reagál. Gyenge önérvényesítő képessége miatt alkalmazkodó képessége megalkuvásba torkollhat.

A kilencesnek gyakran rossz az időérzéke, pontatlan, akár notórius elkéső is lehet.

A leromlás folyamata:

Ha a kilences – derűje és nyugalma fenntartása érdekében – eltunyul, és háttérbe húzódik, bizonyos értelemben eltávolodik a valóságtól. Mindenáron békességet akar, a napi konfliktusok elkerülése érdekében feláldozza valódi értékeit. Elveszíti érdeklődését, elhanyagolja szellemi fejlődését. A dolgok egyre inkább csak úgy megtörténnek vele. Eközben a kilences egyre rosszabbul érzi magát a bőrében, egyre inkább haragszik önmagára és másokra. Haragját azonban elfojtja, belső érzései egyre kevésbé tudatosulnak benne, elmerül a mindennapi rutinban,és szokások rabjává válik.

Végső soron mindennel és mindenkivel megszakad a kapcsolata – beleértve önmagát is

Leromlott:

A leromlott kilences háttérbe szorul, passzív, egyre inkább a tehetetlenség szobra. Energiahiányos ember, aki nem tud dönteni, képtelen felelősséget vállalni. Belső békéje fontosabb a barátságnál, emberi kapcsolatoknál, a nyugalom oltárán feláldozza karrierét, munkáját, házastársát, gyermekeit – még saját magát is. Az élet lényeges, fontos dolgairól nem vesz tudomást, ezekben a végsőkig befolyásolható, apró dolgokban makacs, és sziklaszilárdan ellenáll minden változásnak.

Már minden energiáját a valóság távoltartására fordítja ezért befolyásolhatóvá, függővé, sőt, gyámolításra szorulóvá válik. Vagyis pontosan azt éri el, amitől legjobban félt: elveszteti önmagát, belső stabilitását, függetlenségét.

A személyiségfejlődés útja:

A kilencesnek meg kell tanulnia felismerni, elfogadni, és feldolgozni haragját. Meg kell értenie, hogy a konfliktus nem valami mindenáron elkerülendő, rossz dolog, hanem természetes jelenség, melynek megoldása nem rombolja, hanem fejleszti a kapcsolatokat. Meg kell tanulnia nemet mondani, megkülönböztetni az agressziót az önérvényesítéstől. Meg kell tanulnia túllépni kényelemszeretetén, és folyamatosan fejleszteni önmagát, képességeit.

Ha a kilences elfogadja önmagát, és teljes kapcsolatba kerül a valósággal, akkor rendelkezni fog mindazzal az erővel és képességgel, ami bármely helyzet kezelésére alkalmassá teszi.

Fejlett személyiség:

Ha a kilences teljesen kihasználja képességeit, rátalál önmagára, valóban önállóvá, független, autentikus személyiséggé válik. Képes azonosulni másokkal megérteni a másik álláspontját, miközben nem érez kétséget önmagával szemben sem. Elfogadja a valóságot olyannak, amilyen, benne él, békében van vele. Nincs szüksége a szépítésre, képes szembenézni a problémákkal és megoldani azokat. Képes a konfliktuskezelésre és a megbocsátásra, nyugalma, belső biztonsága másokra is csillapítóan hat. Bízik másokban, önmagában és az életben, képes a szeretetre, másokat is fenntartó gondoskodásra. Nem törődik pozícióval és presztízzsel – paradox módon mégis könnyedén ér el bármit.

Példák:

Abraham Lincoln, Ronald Reagan, II. Erzsébet királynő, C. G. Jung, Marc Chagal, Arany János, Hamvas Béla, Szabó István, Kertész Imre, „Micimackó”

Egyes

Perfekcionista, Reformer, Maximalista, Uralkodó

Erősségei:

Lelkiismeretes, fegyelmezett, és tisztességes. Nagy felelősségérzettel rendelkezik, nagy gonddal készül fel a kis és nagy feladatokra egyaránt, és a lehető legjobban végzi el azokat. Precíz, rendszerető, igen nagy munkabírása van. Igazságérzete nagyon fejlett, a morális értékek fontosak a számára. Pontos különbséget tud tenni jó és rossz, helyes és helytelen között, elveihez szigorúan ragaszkodik. Racionális, ésszerű, logikusan gondolkozik. Jó a memóriája, szereti a számokat, a mérhető, összehasonlítható egységeket. Önálló, gyorsan és magabiztosan dönt és cselekszik. Jó szervező; átlátható, működőképes szervezetet épes létrehozni. Emberi kapcsolataiban nyílt, őszinte, egyenes.

Fő indítéka: Jó akar lenni, összhangban élni és cselekedni lelkiismeretével. Belső integritásra vágyik, arra, hogy gondolatai, érzései, szavai, tettei teljes összhangban legyenek.

Fő félelme: hogy „tökéletlen”, hibás, sőt, valamiképpen bűnös is. Hogy a többiek elítélik. Hogy szubjektív érzései, késztetései eltérítik a helyes útról.

Jellemző mondata: „Igazam van”

Intrapszichés folyamatok:

Az egyes legjellemzőbb vonása, hogy mindenben tökéletességre törekszik, és ennek érdekében elnyomja az ösztöneit, szükségleteit is. Határozott elvei vannak arról, hogy mi a jó és mi a rossz, ezekhez szigorúan tartja magát. Igen magabiztosnak tűnik, de biztonsága nem önmagában, hanem eszményei helyességébe vetett hitben gyökeredzik. Állandóan és önkritikusan figyeli önmagát, dolgozik saját tökéletesítésén. Másrészt viszont meg van győződve arról, hogy tökéletesen igaza van, mindenki másnál jobban tudja, hogy az adott helyzetben mi a teendő.

Állandóan tökéletességre törekedni – ez rendkívül nagy teher. Az egyes nagyon nagy mértékben kritikus magával szemben. Szinte olyan érzése van, hogy a lelkiismerete állandóan szemmel tartja. Gyakran korholja, szidja magát, elégedetlen, mint egy szülő, akinek semmi sem elég jó.

Mindez bűntudatot és szorongást kelt, az pedig dühöt, haragot szül másokkal, és a tökéletlen világgal szemben. Azonban dühösnek lenni az egyes számára nem oké, mert az a kontroll elvesztését jelenti. Gyakran a dühöt azért nem fejezheti ki nyilvánosan, mert ez udvariatlan, helytelen lenne. Az egyes dühbe jön, majd saját magát hibáztatja. Vagy azt vizsgálja, hogy helyénvaló-e dühösnek lenni.

Eközben az egyes azt látja, hogy mások nem élnek és cselekszenek az ő elvei szerint. Pedig az egyes pontosan látja, milyennek kellene lennie a világnak, a dolgok hogyan működhetnének tökéletesen. Ezért szinte kényszert éreznek arra, hogy „megjavítsák” a dolgokat, a környezetükben élő embereket. Kritikussá válik, helyreigazít, rámutat a hibákra.

Az egyes rendkívül sokat tud dolgozni. Precíz és módszeres, megbízható, betartja a határidőket, gyakran előfordul, hogy egy perc szünetet sem enged magának, ha kell, nem alszik, nem eszik, amíg feladatát el nem végezte. A pihenés, a vakáció egyébként is nagy erőfeszítés a számára. Rendkívül nehéznek érzi, hogy semmit ne csináljon, gyűlöli az időt vesztegetni.

Sok egyes számára nagyon nehéz egy nagyobb szervezetben, bürokráciában dolgozni. A bürokratikus szervezetek ugyanis tele vannak hibával, ésszerűtlenséggel, viszont nemigen tűrik, hogy „megjavítsák” őket. Az egyes harcol azért, amit helyesnek vél, nehezen köt kompromisszumot, a megalkuvás távol áll tőle. Másrészről viszont kiváló vállalkozó, üzletember lehet, aki jól tud egyedül, önállóan dolgozni, vagy a semmiből a saját elképzelései szerint jól működő szervezetet tud létrehozni.

Gyermekkor:

A gyermek egyest általában szigorúan, következetesen nevelték. Megbüntették, ha rossz volt és megjutalmazták, ha jól végezte a dolgát. (Sok egyes számol be szigorú erkölcsi elveken alapuló vallásos nevelésről.) A szülők sokat vártak el, és a gyerek komolyan vette ezeket az elvárásokat.

Gyakran egy domináns, tekintélyelvű szülő volt a családban a másik szülő a háttérbe vonult, vagy ott sem volt. Sok egyes családjára jellemző az apa hiánya, vagy az, hogy a gyereknek nincs kapcsolata az apjával. A gyerek úgy érezte: neki kell „apáskodnia” önmaga felett.

Az is lehet, hogy a családban olyan zűrzavar uralkodott, hogy a gyerek kénytelen volt korán felnőni, és kialakítani saját szabályrendszerét, amelyhez azután igazodhatott. A kis egyes így korán igen erős felelősségtudattal – egy „beépített” belső szülővel, felettes énnel rendelkezik.

Gyengeségei:

Elégedetlen a valósággal, úgy érzi, neki kellene mindent jobbá tenni. Ettől gyakran fáradt, rosszkedvű. Érzelmeinek, haragjának elfojtása miatt könnyen válik személytelenné, könnyen lesz türelmetlen és merev. Rendkívül kritikus, akadékoskodó lehet, kontrollál, utasítgat, és nem veszi figyelembe mások igényeit.

Munkamániája miatt hajlamos a stresszre, könnyen görcsössé válik. Rendszeretete könnyen hajlik túlzott pedantériába.

A leromlás folyamata:

A túlzott törekvés a tökéletességre egy idő után perfekcionalizmussá válik: ha valami nem tökéletes, akkor semmit sem ér. Az egyes kezd mindent feketén-fehéren látni: jó vagy rossz, helyes vagy helytelen, tökéletes vagy pocsék. Egészséges kritikai hajlama ítélkezéssé válik.

Elvhűsége, eszményekhez való ragaszkodása is eltorzul. Egyre fontosabbnak érzi, hogy meggyőzzön mindenkit, egy hittérítő magabiztosságával védelmezi álláspontját. Beszédstílusa prédikálásba torkollik, egyfajta felsőbbrendű moralitás érzését tükrözheti, leereszkedő, felsőbbrendűségről tanúskodik.

Ahogy eluralkodik a munkamánia, az egyes úgy veszti el spontaneitását. Egyre ritkábban engedi meg magának, hogy azt tegye, amihez kedve van. A pihenést, szórakozást időfecsérlésnek érzi, lemond róla, hogy idejét komolyabb dolgokra fordíthassa.

A rend, a tisztaság mindig fontos az egyes számára. Része módszerességének, szervezettségének. A leromlás folyamatában azonban öncéllá válhat. Az egyesek gyakran élnek olyan házban, ahol a gyep katonásan rendben van. Semmiféle elburjánzás. Precízen lenyírva, lehetőleg geometriai formákba illesztve.

Leromlott:

A leromlott egyesnek rendkívül fontos, hogy mindig igaza legyen. „Én megmondtam” – hallhatjuk tőle minduntalan. Más semmivel sem elégedett, bírává válik, aki ítélkezik, büntet és jutalmaz. A világ megmentőjének érzi magát, mindent kontrolálni, ellenőrizni akar. Perfekcionalizmusa már a munka rovására megy, hiszen rendkívül nehéz együtt dolgozni vele, ő pedig képtelen az alkalmazkodásra.

Önkritikusságuk előbb önmarcangolássá válik, később – ha a felettes én nyomása már elviselhetetlen – az egyes kivonja magát a megrovás alól. Úgy érzi: mivel ő tudja, mi a helyes, ez mindenképpen igazolja őt. Így hihetetlenül képmutatóvá válhat, aki a más szemében a szálkát is észreveszi, de a magáéban a gerendát sem. Bármilyen összehasonlításból önmagát hozza ki győztesnek, magát teljesen jónak, egyenesnek és hibátlannak látja. Képmutatásával nemcsak elriasztja az embereket, hanem eléri, amitől legjobban félt: elvei ellenére él, és a többiek el is ítélik őt.

A személyiségfejlődés útja:

Az egyenek összhangba kell hoznia érzéseit, vágyait késztetéseit elveivel, világképével. Fel kell ismernie hogy, nincs „egyedül üdvözítő” szabályrendszer, olyan, ami mindenkor, mindenhol, mindenkire egyaránt érvényes, és mint mérce, mindig alkalmazható. Ha szubjektív oldalát felvállalja, és integrálja személyiségébe, összhangba kerül az objektív valósággal. Elfogadja, hogy úgy is elég „jó” ahogy van, s nem tökéletes, csak „még jobb” akar lenni.

Fejlett személyiség:

A fejlett egyes elfogadta saját tökéletlenségét, integrálta „árnyékát”, önmagával és másokkal szemben elfogadóvá és toleránssá válik. Rendkívüli ítélőképességre tesz szert, környezete bölcs tanácsadónak tekinti. Változatlanul erősen kötődik eszményeihez, értékeihez, azonban ezeket nem akarja ráerőltetni másokra. Elfogadja, hogy mindenkinek szabadságában áll a maga módján felfedezni az igazságot, elismeri a másik jogát a tévedésre. Nem követel, és nem fenyeget, példájával mutat utat.

Bűntudat és hibáztatás nélkül elemzi önmagát, magának is megadja a tévedés jogát, hibáját készségesen elismeri, vállalja érte a felelősséget.

Képes a legfontosabb dolgokra koncentrálni, helyesen dönteni és cselekedni. Elveiért kiállva hihetetlenül bátor lehet, hajlandó önmagát, vagyonát, sőt, életét is veszélyeztetni.

Példák:

Robespierre, Martin Luther King, Mahatma.Ghandi, Raul Wallenberg, Khomeini Ayatollah,

G.B.Shaw, Lev Tolsztoj, John Lennon, Margaret Thatcher, „Róbert Gida” a Micimackóból

Színezet

A kilenc alaptípus kilenc kitüntetett pont a kör kerületén. Az egyes személyek a kör valamelyik pontján helyezkednek el, két típus között.. Alaptípusuk az a pont amelyhez legközelebb vannak, a távolabbi pedig a színezetük. Így pl. az ötös színezetű hatos racionálisabb, mérlegel minden veszélyforrást, megoldásokat gyárt a kikerülésükre. Nem annyira kreatívak, de mélyen gondolkodnak. Ezzel szemben a hetes színezetű hatos nem annyira óvatos, vidámabb, társaságkedvelő, nagyon alkalmazkodó, de emberi kapcsolatai gyakran nem elég mélyek. Ez tovább finomítja a típustant.

Ösztönvariánsok

Aszerint, hogy a három fő ösztön (létfenntartó, társas, szexuális) közül melyik jellemző legdominánsabban egy adott személyre, egy típuson belül 3 ösztönvariáns altípust különböztethetünk. Azok, akikben a létfenntartó ösztön erős, törekednek a biztonságra, akikben a szexuális, azok szuggesztívabbak, akikben a szociális ösztön dominál, azok nyitottabbak a társas kapcsolatokra. Peldául egy létfenntartó ötös igazi gyűjtögető lehet, teljesen visszahúzódó, de kevésbé rugaszkodik el a realitástól, míg a szexuálisan orientált szuggesztív, erőteljesebb fellépésű, és kulcskérdés számára a bizalom. A szociális variánsú ötös pedig szívesebben van pár értelmes ember társaságában, szereti az eszmecserét.

A színezettel 18, a három ösztönvariáns figyelembe vételével pedig további 27 típust különböztethetünk meg. Ezek ismertetése azonban túllép jelenlegi lehetőségeinken.

Dinamika - integráció, dezintegráció

[pic]

Az eddigiek során áttekintettük a személyiségtípusokat, melyek a kör mentén egy mástól egyenlő távolságra helyezkednek el. De vajon mi szükség van a körön belül található bonyolult ábrára, a típusokat összekötő vonalakra? Ha jobban szemügyre vesszük az enneagramot, megfigyelhetjük, hogy minden számhoz két egyenes vezet. A gyökérpontok (3,6,9) egy háromszög csúcsai, és csak egymással vannak összekötve. A többi ponthoz is 2 egyenes vezet (az egyes a hetessel és a négyessel, a kettes a négyessel és a nyolcassal áll összeköttetésben és így tovább.

Az egyenesek a személyiség mozgását, dinamikáját mutatják. Két irány lehetséges. Az integráció iránya, (amerre a nyíl mutat) ez az adott típus további fejlődéséhez, kiteljesedéséhez vezető út, azt üzeni számunkra, hogy mely tulajdonságok, viselkedésmódok integrálására van leginkább szükségünk. (Nevezik a szív útjának is, mivel ösztönösen ebbe az irányba mozdulunk el, ha boldognak, kiteljesedettnek érezzük magunkat, illetve ha szerelmesek vagyunk.) A másik a dezintegráció iránya (a nyíl hegyétől a talpa felé) azt jelzi, hogy milyen (rendszerint káros) viselkedésformákat vagyunk hajlamosak felvenni stresszhelyzetben, amikor saját típusunk viselkedésmintáit már kimerítettük, és szokásos stratégiáink nem működnek. Természetesen a dolog nem ilyen egyszerű. Nem állíthatjuk, hogy az egyik irányban szükségképpen kizárólag jó, a másikban pedig csak rossz irányba változunk. A dezintegráció irányába történő elmozdulás például – az új megküzdési stratégiák bevonásával – megvédheti a személyiséget a leromlástól. Az integáció irányába mozdulva pedig – pl. a szerelem lila ködében – elképzelhető, hogy nem csupán a számunkra hasznos tulajdonságokat vesszük át. Mindenesetre a mozgások megértése és felismerése sokat segíthet fejlődésünk felgyorsításában. Nagyon fontos azt megjegyezni, hogy nem váltunk személyiségtípust! Csupán stratégiákat veszünk át a vonallal kapcsolódó pontoktól.

A továbbiakban igen vázlatosan, és a végsőkig leegyszerűsítve mutatjuk be az egyes személyiségtípusok dinamikáját.

A gyökérpontokat a belső háromszög köti össze. Az integráció (szív) irányába történő mozgás az óramutató járását követi. Dezintegráció esetén (stressz alatt) a mozgás iránya az óramutató járásával ellentétes. A többi pont mozgása a vonalak mentén ilyen sorrendben történik: 1-4-2-8-5-7-1- Ez a mozgási irány stresszben, dezintegrációban. A integráció (szív-mozgás) ezzel ellentétes irányú. Ennek követése azonban túl bonyolulttá, nehezen áttekinthetővé tenné a leírást, ezért a dinamikát a számok sorrendjében írjuk le.

Egyes

[pic]

Az egyes stressz alatt a négyes stratégiáját kezdi felvenni. Szeretne megszabadulni a rá nehezedő rengeteg tehertől, ezért önmagába vonul vissza. Melankolikus és rosszkedvű lesz, szinte lubickol az önsajnálatban. Mereng a régi szép napokon az idő megszépítő messzeségén keresztül. Lehet, hogy körülnéz és azt látja, hogy mindenki másnak jobban megy az élete. Úgy érzi, hogy különlegesen szerencsétlen, hogy mindent elrontott.

Az egyes a szív helyzetben a hetesre kezd hasonlítani. Ha szerelmes, akkor váratlanul egészen spontán, természetes tud lenni, másrészt viszont csapongó és kiszámíthatatlan. Az integrálódó egyes képes ellazulni, és élvezni az életet. Elhiszi, hogy sok örömet és elégedettséget szerezhet magának anélkül, hogy önzőnek vagy felelőtlennek kellene tartania magát érte. Rájön, hogy az életben sok csodálatos dolog van, amit nem kell tökéletesíteni. Azt is felfedezi, hogy rugalmasságával nem veszélyezteti értékeit. Elfogadja az életet úgy, ahogy van, s éppen ezzel válik képessé a helyes cselekvésre, ettől válhat példaképpé.

Kettes

[pic]

Stresszben kettes nyolcasként működik. Dühöng, sértéseket és tárgyakat vág oda. Nyers, kíméletlenül őszinte lehet, vagy felvág és dicsekszik. Uralkodó módon aláássa mások önbizalmát. Agresszióját szabadon ereszti, szeretete gyűlöletté változik.

A szív helyen a kettes a négyes romantikáját veszi át. Álmodozik, helyzeteket, beszélgetéseket képzel el. Integrálódva többet foglalkozik önmagával, nagyobb érzelmi tudatosságra tesz szert. Képessé válik elfogadni negatív érzéseit is, s végre feltétel nélkül fogadja el önmagát. Így szeretete őszintébb, valódibb lesz, sokkal mélyebbet és személyesebbet képes adni másoknak. Ezzel eléri, hogy nem azért szeretik, amit másokért tesz, hanem egyszerűen önmagáért.

Hármas

[pic]

Túlzott, tartós stresszben az elszánt, cselekvő produktív hármas kilencesként viselkedik. Ez akár menekülés is lehet a szüntelen tevékenység, a hajsza elől. Eltávolodik a helyzettől, megpróbál kilépni belőle, nem hajlandó szembenézni vele. Ahelyett, hogy produktív lenne, csupán fantáziál erről. Elveszti motivációját, lustává, apatikussá válik. Úgy érzi minden úgy jó – pontosabban úgy rossz – ahogy van, és úgysem lehet semmit tenni ellene.

Ha a hármas szerelmes lesz, akkor úgy viselkedik, mint a hatos. Hajlamossá válhat kételkedni önmagában és a másikban. Megpróbál a színfalak mögé látni, túl sokat „agyal”. Másrészt viszont – integrálódva - hiúságát levetve hűségessé és odaadóvá válik, kiválóan alkalmazkodik, és képessé válik az elköteleződésre. Ekkor már nincs feltétlen szüksége mások elismerésére: a hűség, odaadás és elköteleződés hozhatja meg a hármas számára az igazi önbecsülést.

Négyes

[pic]

Stressz alatt kettesként fog cselekedni, azaz a hatalmat birtokló személlyel fog törődni. Néha új kapcsolatokat köt ilyen helyzetben, és kezdetben kettesként viselkedik. Védelmezi a partnert és gondoskodik róla. Kilép saját szenvedéséből azért, hogy egy vidám arcot teremtsen maga körül, hogy a segítő partner legyen. Tanácsokat ad, főz, gondoskodik. Hajlamos tapadóssá válni, betolakodni mások életébe. Kényszeresen próbál elismerést kicsikarni, elkezd mások bűntudatára apellálni, manipulálni környezetét.

A szív helyzetben egyesként jár el. Hajlamos lehet perfekcionistává, hiperkritikussá és csípőssé válni, kezdi.kritizálni, saját képre formálni a partnerét. Az integráció irányában a négyesnek az segít, ha valami objektív dologra összpontosítja figyelmét, olyasmire, ami kívül áll érzelmein és képzeletén. Ha nem hangulati, hanem elvi alapon dönt, cselekszik. Ha elfogadja, hogy vannak olyan értékek, amiknek alá kell vetnie magát, és hangulatai helyett lelkiismerete parancsát kezdi követni, nem veszti el kapcsolatát érzéseivel, hanem szorosabb kapcsolatba kerül a világgal, és megtalálja igazi önmagát.

Ötös

[pic]

Stresszhelyzetben a hetes felé mozog. Hiperaktívvá és szétszórttá válik, elveszti józan módszerességét. Változatosság iránti vágy és szellemi nyugtalanság lesz úrrá rajta, egyik témából a másikba kap. Tervezgetni kezdi a jövőt, esetleg teljesen váratlanul utazni kezd. Esetleg évekig készül titokban egy szerepváltásra. Egyre kiszámíthatatlanabbá, szeszélyesebbé és labilisabbá válhat.

A szív helyen az ötös nyolcasként viselkedik. Önbizalma megnő, kérkedő, dicsekvő is lehet, mindenesetre igyekszik pozitív oldalát kihangsúlyozni, megnyilvánítani. Szerelmesen akár agresszívvá is válhat, kiabál és ajtókat csapkod, és oroszlánként védelmezi szerelmét. Az integrálódáshoz az ötösnek arra van szüksége, hogy ne csak megfigyelje a világot, hanem részévé váljon, azonosuljon vele. Ha már nem érzi fenyegetőnek a külvilágot, már nem érzi szükségét a mindent-tudásnak, magabiztossá, öntudatossá, határozottá válhat.

Hatos

[pic]

A hatos stresszhelyzetben úgy tesz, mint a hármas lenne, és produkálni kezd, munkamániássá válik. Ez előnyös lehet abból a szempontból, hogy „kijön a fejéből” és cselekedni kezd. Elkezd úgy viselkedni, ahogy mások elvárják tőle, egyre inkább meg akar felelni a követelményeknek. Versengővé válnak, áhítják mások elismerését. Előtérbe tolják magukat így próbálják megerősíteni omladozó önbecsülésüket.

A szerelmes hatos a kilences felé mozog. Ellazul, lustává, álmodozóvá válik. Nem tesz semmit, várja, hogy a másik kezdeményezzen. Zenét hallgat, vagy a vízparton nézi a naplementét. (Közben persze lehet, hogy elmegy a vonat.) Az integrálódó hatos a kilencestől nyitottságot és optimizmust, könnyedséget tanulhat. Ha túllép félelmein és kétségein, nem keres támaszt mindenáron, elfogadja a világot olyannak, amilyen akkor függetlenné válik, de egyúttal az emberekhez is közelebb kerül.

Hetes

[pic]

A hetes stressz alatt az egyeshez hasonlóan működik. Úgy érzi, hogy vissza kell fognia magát, és szorgalmasabban kell dolgoznia. Korlátokat állít önmaga elé, ettől azonban frusztrációt él át, dühös lesz, és bírálni és ítélkezni kezd. Dogmatikussá és körülményessé, türelmetlenné és rideggé válik.

A szív helyen ötöshöz válik hasonlóvá. Ha szerelmes lesz, befelé fordul, jobban kedveli a magányt, vagy a kétszemélyes intimitást, mint a kalandot, az élvezeteket. Az is lehet, hogy sérülékennyé válik, nem meri túl közel engedni magához a másikat. Az integrálódó hetes összeszedettebbé és elmélyültebbé válik. Nem hajtja egyik kalandot, élvezetet a másik után, élményeit mélyebben átéli, feldolgozza és – csodálatos módon – sokkal jobban élvezi.

 Nyolcas

[pic]

Stressz alatt visszavonul az ötös szerepbe. Ezt akár taktikai visszavonulásnak is tekintheti, a fenyegető külvilággal szemben most nem a cselekvő önérvényesítést választja, hanem a gondolatok által nyújtott biztonságot. Titkolódzóvá, szenvtelenné válik, esetleg elrejtőzik és minimálisra csökkenti szükségleteit.

A nyolcas a szív helyen kettes szerepet vesz fel. Segítővé, „anyává” válik. Odaadó, mindent megtesz a másikért. Hajlamos mindent túlzásba vinni, szinte elhalmozza a kedvest minden földi jóval. Szerelme azonban tapadó, birtokló, fojtogató lehet. Az integrálódó nyolcas megtanulja arra használni hatalmát, hogy másokon segítsen. Empatikussá válik, képes azonosulni a másikkal. Rájön: alapvető érdeke, hogy szeressen másokat. Ettől nem válik gyengévé, sebezhetővé, ellenkezőleg, ha az ember képes megnyílni a másik előtt és átvállalni valamit a terheiből attól erősebb sebezhetetlenebb lesz.

Kilences

[pic]

A kilences stresszhelyzetben úgy viselkedik mint egy hatos. Szorongani kezd, bizonytalanná válik. Kételkedik önmagában, nem tudja biztosan, hogy mi a valóság, hogy a dolgok azok-e, aminek látszanak. Támogatást, útmutatást keres, bekapcsolódhat valamilyen szervezet életébe, vagy a munkába veti bele magát. Hajlamossá válik másra hagyatkozni, átadni az életét valakinek, aki majd „rendbe teszi”.

Ha szerelmes lesz, a kilences úgy viselkedik mint a hármas. Produkálni, termelni kezd a szeretett lény kedvéért. Kidolgozott ajándékot készít, programokat szervez, kitalálja, mire van szüksége. Jobban ad a látszatra, igyekszik minél jobb képet festeni önmagáról. Az integrálódó kilences elkezd törekedni önmaga fejlesztésére, nem söpri szőnyeg alá az élet negatív oldalát, képes vállalni a konfliktust, az önérvényesítést. Nem fél a változástól, aktívvá, belülről vezéreltté válik. Tudja, hogy érdekei érvényesítésével nem sodorja veszélybe kapcsolatait, képes önmagát adni, s ezzel maga köré vonzza a többi embert.

Záró gondolatok

Számos különböző lehetőség kínálkozik arra, hogy dolgozzunk ezze a rendszerrel. Talán a legalapvetőbb kapcsolatok szintje, ugyanis kapcsolataink jellege határozza meg, hogy a pokolban vagy a mennyben érezzük-e magunkat.

A legtöbb ember elégedetlen kapcsolataival. A legtöbb ember azért csalódik a kapcsolataiban, mert almát vár a körtefától. A rendszer segítségével könnyebben megérthetjük környezetünket, harmónikusabban alakíthatjuk kapcsolatainkat.

A következő az önfejlesztés, mely önmagunk megértésén és elfogadásán alapul. Ha megbocsátunk magunknak, akkor a megbocsátás azután kiterjeszthető családunk tagjaira is.

Legmélyebb álmaink akkor válnak valóra, amikor képesek vagyunk kiteljesíteni önmagunkat és magunkhoz ölelni az életet. Ehhez azonban először is fel kell ébrednünk, tudatosan jelen lenni a pillanatban, az „itt és most”-ban. Így lehetünk tanúi, egyfajta belső megfigyelői élményeinknek. Hogy végre megtudjuk, mit tapasztalunk, gondolunk, mit érzünk valójában. Jelen kell lennünk a pillanatban, elfogulatlanul, értékelés és ítélkezés nélkül.

Az egyetlen tanács, amit adhatok az, hogy legyetek türelmesek magatokhoz. Türelmesek, lágyak és megbocsátók. Mert felébredni nem könnyű dolog. Legyetek hasonlóak az anyához, aki délutáni szendergésből ébreszti fel kisgyermekét. Ébredjetek fel és örüljetek.

„Az élet szép, Tenéked magyarázzam?”

Irodalomjegyzék:

Eli Jaxon-Bear: Enneagram. Az Emil Coué Egyesület kiadványa 1994

Don Richard Riso, Ross Hudson: Személyiségtípusok. Park Kiadó, 1999.

Don Richard Riso, Ross Hudson: Az enneagram bölcsessége. Park Kiadó,2001.

Klausbernd Vollmar: Enneagram. Bioenergetic Kft. 2003.

Don Richard Riso, Ross Hudson: Discovering your personality type Houghton Mufflin company Boston, New York 2003.

................
................

In order to avoid copyright disputes, this page is only a partial summary.

Google Online Preview   Download