AGATHA CHRISTIE PADDINGTON 16 - Weebly

[Pages:85]AGATHA CHRISTIE

PADDINGTON 16.50

BN?GYI REG?NY

EUR?PA K?NYVKIAD? BUDAPEST 1972 Agatha Christie

4.50 from Paddington Fontana Books, Collins, London, 1964 Copyright @ Agatha Christie Limited, 1957

5

ELS FEJEZET

Mrs. McGillicuddy pihegve d?c?g?tt v?gig a peronon, a br?ndj?t cipel hord?r nyom?ban. Mrs. McGillicuddy alacsony volt ?s k?v?r, a hord?r viszont magas, ?s nagyon hossz? l?ptekkel haladt. Ezenfel?l Mrs. McGillicuddyt a rengeteg csomag, az eg?sz napos kar?csonyi bev?s?rl?s eredm?nye is akad?lyozta a mozg?sban. A verseny kettj?k k?z?tt ?ppen ez?rt egyenltlen volt, a hord?r m?r a peron v?g?n j?rt, amikor Mrs. McGillicuddy m?g csak a k?zepe fel? lihegett.

Az egyes peron pillanatnyilag nem volt t?lzottan zs?folt, mivel ?ppen elment egy vonat, de a senki f?ldj?n, a peronon t?l, ny?zsg t?meg rohant a f?ldalattihoz ?s a f?ldalattit?l, a csomagmegrzbe, te?z?kba, inform?ci?s irod?kba, a jelzt?bl?khoz ?s a p?lyaudvart a k?lvil?ggal ?sszek?t k?t kapuhoz: az ?rkez?shez ?s az Indul?shoz.

Mrs. McGillicuddyt csomagjaival egy?tt ide-oda l?kd?st?k, de v?g?l is oda?rt a h?rmas peron bej?rat?hoz, ?s lerakta egyik csomagj?t, m?g t?sk?j?ban a jegye ut?n kotor?szott, amellyel a szigor?, egyenruh?s rtl bebocs?t?st nyerhet.

Ebben a pillanatban egy rekedt, de pall?rozott Hang sz?lalt meg a feje f?l?tt: - A harmadik v?g?nyr?l - k?z?lte a Hang - 16.50-kor szem?lyvonat indul Brackhampton, Milchester, Waverton, Carvil Junction, Roxeter ?s Chadmouth ?llom?sokra. A brackhamptoni ?s milchesteri utasok a szerelv?nyv?g?n lev kocsikba sz?lljanak be. A vanequayi utasoknak Roxeterben kell ?tsz?llniok. - A Hang egy kattan?ssal elhallgatott, majd ?jra r?zend?tett, k?z?lve, hogy a kilences v?g?nyra be?llt a 16.35-?s, Birminghambl ?s Wolverhamptonb?l. Mrs. McGillicuddy megtal?lta ?s felmutatta jegy?t. Az r kilyukasztotta, ?s azt morogta: - Jobbra, a szerelv?ny v?g?n. Mrs. McGillicuddy v?gigkocogott a peronon, ?s megtal?lta a hord?rt, aki unatkozva b?mult maga el? egy harmadoszt?ly? kocsi eltt. - Tess?k, nagys?d. - Els oszt?lyon utazom - jelentette ki Mrs. McGillicuddy. - Ezt nem mondta - morgott a hord?r. Lekicsinylen v?gigm?rte az utas f?rfias szab?s? tweed kab?tj?t. Mrs. McGillicuddy ugyan k?z?lte a hord?rral, hogy els oszt?lyon utazik, de nem ?llt oda vitatkozni. Alaposan kifulladt. A hord?r ?jra felkapta a br?nd?t, ?s elvonult vele a szomsz?d kocsihoz, amelynek mag?nyos pomp?j?ban k?nyelmesen elhelyezte Mrs. McGillicuddyt. A 16.50-es vonat nem volt n?pszer, az els oszt?ly? utasok vagy a gyorsabb reggeli expresszt, vagy az ?tkezkocsival rendelkez 18.40-est r?szes?tett?k elnyben. Mrs. McGillicuddy ?tny?jtotta a hord?rnak a borraval?t, amelyet az csal?dottan vett ?t, s nyilv?nval?an ?gy gondolta, hogy az ?sszeg jobban illett volna harmadoszt?ly?, mint els oszt?ly? utashoz. Mrs. McGillicuddy sohasem osztogatta valami bkezen a borraval?t, noha arra sz?vesen ?ldozott, hogy k?nyelmesen utazzon, mert ?szakr?l ?rkezett, s az eg?sz ?jszak?t vonaton t?lt?tte, napk?zben pedig l?zasan bev?s?rolt. K?nyelmesen h?tradlt a b?rsony?l?sen, megk?nnyebb?lten fels?hajtott, ?s elvett egy k?pes ?js?got. ?t perc m?lva f?ttysz? hallatszott, ?s a vonat elindult. A k?pes ?js?g kics?szott Mrs. McGillicuddy kez?bl, feje f?lrebillent, ?s h?rom perc m?lva m?r aludt is. Harminc?t percig aludt, ?s felfriss?lten ?bredt. Megigaz?totta f?lrecs?szott kalapj?t, felegyenesedett ?lt?ben, ?s kin?zett az ablakon az elsuhan? t?jra. M?r eg?szen bes?t?tedett, komor, k?d?s decemberi nap volt, ?t nappal kar?csony eltt. London s?t?t volt ?s komor; a vid?k sem l?tszott m?snak, csak olykor-olykor villantak fel egy-egy v?ros, ?llom?s vid?m f?nyei. - Aki te?zni ?hajt, f?radjon az ?tkezkocsiba - sz?lt be egy pinc?r, mik?zben var?zslatos gyorsas?ggal felr?ntotta a folyos?ra ny?l? ajt?kat. Mrs. McGillicuddy m?r megitta te?j?t egy nagy?ruh?z b?f?j?ben. Pillanatnyilag bs?gesen j?llakottnak ?rezte mag?t. A pinc?r v?gigment a folyos?n, egyhang?an hadarva sz?veg?t. Mrs. McGillicuddy el?gedetten n?zett fel a poggy?sztart?ra, ahov? csomagjait rakta. A t?r?lk?zket igaz?n j?l v?s?rolta, ?s ?ppen megfelelnek Margaret ?zl?s?nek, a Robbynak sz?nt l?gpuska ?s a Jeannak v?s?rolt ny?l a legnagyobb m?rt?kben kiv?vta megel?ged?s?t, az est?lyi kab?tka pedig, amelyet mag?nak vett, ?ppen olyan, amilyenre sz?ks?ge van: meleg, de mutat?s. A Hectornak v?s?rolt pul?ver szint?n... Gondolatban hosszan elidz?tt beszerz?sein, ?s helyeslen ?llap?totta meg, hogy mindenki sz?m?ra siker?lt megtal?lnia a megfelel aj?nd?kot. El?gedetten tekintett ?jra az ablak fel?; egy ellenkez ir?nyb?l k?zeled vonat sz?guldott el mellett?k; az ablakok megremegtek, ?s Mrs. McGillicuddy is ?sszer?zk?dott. A vonat v?lt?kon csattogott kereszt?l, ?s ?thaladt egy ?llom?son. Azt?n hirtelen lass?tott, bizony?ra valamilyen jelz?snek engedelmeskedve. N?h?ny percig csak m?szott elre, azt?n meg?llt, majd nagy z?kken?ssel ?jra megindult, ?s nemsok?ra megint gyorsabban haladt. Ebben a pillanatban a mellett?k lev v?g?nyon egy vel?k egy ir?nyban halad? vonat kanyarodott fel?j?k. A k?t vonat egy darabig p?rhuzamosan haladt, hol az egyik szerzett egy kis elnyt, hol a m?sik. Mrs. McGillicuddy ben?zett a szomsz?d s?np?ron halad? kocsi ablak?n. A legt?bb ablakon leeresztett?k ugyan a f?gg?nyt, de n?hol l?that?k voltak az utasok. A m?sik vonat nem volt nagyon zs?folt, ?s sok ?res f?lke akadt. Abban a pillanatban, amikor ?gy l?tszott, mintha a k?t vonat egym?s mellett ?llna, az egyik ablak f?gg?nye kattogva felszaladt, ?s Mrs. McGillicuddy ben?zett az alig n?h?ny l?p?snyire lev kivil?g?tott els oszt?ly? f?lk?be. Elakadt a l?legzete, ?s f?lig felemelkedett ?lt?bl. Az ablaknak, ?s egyben neki is h?ttal, egy f?rfi ?llt a f?lk?ben. A vele szemben ?ll? n tork?t szorongatta - lassan,

6

k?ny?rtelen?l fojtogatta. A n szeme kid?lledt, p?ffedt arc?t szederjes foltok bor?tott?k. S mik?zben Mrs. McGillicuddy b?nultan figyelte, bek?vetkezett a v?g; a n teste elernyedt, ?s ?sszecsuklott a f?rfi karj?ban.

Ugyanebben a percben Mrs. McGillicuddy vonata ?jra lass?tott, a m?sik viszont elnyt szerzett, ?s n?h?ny pillanat m?lva eltnt.

Mrs. McGillicuddy szinte g?piesen a v?szf?k ut?n ny?lt, majd keze hat?rozatlanul meg?llt a levegben. Elv?gre mit haszn?lna, ha annak a vonatnak a v?szf?k?t h?zn? meg, amelyben utazik? Az im?nti borzalmas l?tv?ny ?s a szokatlan k?r?lm?nyek megb?n?tott?k. Azonnali int?zked?sre van sz?ks?g - de mire?

Ekkor kiny?lt a f?lke ajtaja, ?s a kalauz l?pett be. - K?rem a jegyeket - sz?lalt meg. Mrs. McGillicuddy hevesen fordult hozz?: - Megfojtottak egy nt! - mondta. - A mellett?nk elhalad? vonatban. L?ttam! A kalauz k?telkedve n?zett r?. - Hogy tetszett mondani? - Egy f?rfi megfojtott egy nt! A m?sik vonatban! L?ttam!... Onnan! - ?s az ablakra mutatott. - Megfojtotta?! - k?rdezte hitetlen?l a kalauz. - Igen, megfojtotta! L?ttam, mondom mag?nak! Azonnal tennie kell valamit! A kalauz zavartan k?h?cselt. - Nem lehets?ges, asszonyom, hogy ?n kiss? elszund?tott, ?s ... - hagyta f?lbe tapintatosan. - Val?ban elszund?tottam, de ha azt hiszi, hogy ?lmomban l?ttam, akkor nagyon t?ved. L?ttam! H?nyszor mondjam? A kalauz szeme az ?l?sen hever k?pes ?js?gra t?vedt. Egy eg?sz oldalas k?pen egy le?nyt fojtogatott valaki, egy f?rfi pedig a nyitott ajt?b?l revolvert szegezett mindkettj?kre. - Nem lehets?ges, asszonyom - mondta a kalauz r?besz?l hangon -, hogy valami izgalmas t?rt?netet olvasott, s azut?n elszund?tott, majd amikor fel?bredt, kiss? ?sszekeverte a dolgokat... Mrs. McGillicuddy f?lbeszak?totta: - L?ttam! - jelentette ki hat?rozottan. - Olyan ?bren voltam, mint most maga. Kin?ztem az ablakon, ?s l?ttam, amint a mellett?nk halad? vonatban egy f?rfi fojtogat egy nt. Most pedig szeretn?m tudni, hogy mi a sz?nd?ka? A kalauz kelletlen?l s?hajtott, ?s az ?r?j?ra n?zett. - Pontosan h?t perc m?lva Brackhamptonba ?r?nk. Jelenteni fogom, amit elmondott nekem. Tal?n lenne sz?ves megadni a nev?t ?s a c?m?t... arra az esetre, ha netal?n ... Mrs. McGillicuddy megmondta a c?met, amelyen a k?vetkez n?h?ny napon tal?lhat? lesz, valamint ?lland? sk?ciai lakc?m?t is. A kalauz feljegyezte, majd eltnt, az olyan ember arckifejez?s?vel, aki megtette k?teless?g?t, ?s eredm?nyesen megnyugtatta az utaz?k?z?ns?g egy ideges?t tagj?t. Mrs. McGillicuddy komor ?s bizonyos m?rt?kben el?gedetlen maradt. Vajon a kalauz val?ban jelenti-e a t?rt?nteket? Vagy csak t akarta megnyugtatni? Sok ?reged asszony akad az utasok k?zt - gondolta bizonytalanul -, akiknek szent meggyzd?se, hogy kommunista ?sszeesk?v?st lepleznek le, vagy hogy vesz?lyben forog az ?let?k, rep?l cs?szealjakat, titokzatos rhaj?kat v?lnek l?tni, ?s sosemvolt gyilkoss?gokat fedeznek fel. Ha ez a kalauz az t?rt?net?t is ilyesminek tartotta... A vonat lass?tott, ?tfutott a v?lt?k f?l?tt, ?s m?r egy nagyv?ros f?nyei k?z?tt haladt. Mrs. McGillicuddy kinyitotta t?sk?j?t, elvett egy kifizetett sz?ml?t - m?s nem akadt a keze ?gy?be -, p?r heveny?szett sort ?rt goly?stoll?val a sz?mla h?tlapj?ra, betette egy ?res bor?t?kba, amely szerencs?re elker?lt t?sk?j?b?l, leragasztotta ?s megc?mezte a bor?t?kot. A vonat beg?rd?lt a zs?folt peronra. A minden?tt jelenval? Hang r?zend?tett: - Az els v?g?nyr?l 17.38-kor szem?lyvonat indul Milchester, Waverton, Roxeter ?s Chadmouth fel?. A Market Basing-i utasok sz?lljanak be a harmadik v?g?nyon v?rakoz? vonatba. A k?ls egyes v?g?nyra be?llt a carburyi vonat. Mrs. McGillicuddy aggodalmaskodva n?zett v?gig a peronon. Oly sok az utas, ?s oly kev?s a hord?r! ?, ott van egy! Er?lyesen mag?hoz intette: - Hord?r! K?rem, vigye el ezt a levelet azonnal az ?llom?sfn?knek! ?tny?jtotta a bor?t?kot ?s egy shillinget. Majd megk?nnyebb?lt s?hajjal h?tradlt az ?l?sen. Nos, megtette, amit tehetett. Egy pillanatig sajn?lkozva gondolt a shillingre... hat penny is elegend lett volna ... Gondolatban visszat?rt a sz?rny jelenethez, amelynek tan?ja volt. Borzalmas, eg?szen borzalmas... Elspeth McGillicuddynek ers idegei voltak, de most a hideg r?zta. Milyen k?l?n?s, milyen fantasztikus ?lm?nyben volt r?sze az im?nt! Ha annak az ablaknak a f?gg?nye nem szalad fel ?ppen akkor ... De ez bizony?ra a sors k?l?n?s akarat?b?l t?rt?nt ?gy... A sors akarat?b?l , Elspeth McGillicuddy, egy gyilkoss?g szemtan?ja volt. Elt?k?lten ?sszeszor?totta sz?j?t. Kiab?l?s, f?ttysz?, ajt?csapkod?s hallatszott. A 17.38-as lassan kig?rd?lt Brackhamptonb?l. Egy ?ra ?s ?t perc m?lva meg?rkezett Milchesterbe. Mrs. McGillicuddy ?sszeszedte csomagjait, ?s kisz?llt. F?rk?szve n?zett v?gig a peronon. Nagy nehezen siker?lt hord?rt ker?tenie. - Taxihoz?

7

- Azt hiszem, v?rnak. A milchesteri ?llom?s eltt egy taxisofr l?pett oda hozz?. A helyi t?jsz?l?ssal, l?gyan ejtette a szavakat: - Mrs. McGillicuddy? St. Mary Meadbe? Mrs. McGillicuddy k?z?lte, hogy azonos a v?rt szem?llyel. A hord?r szolg?latait, ha nem is nagylelken, de megfelelen d?jazta. Az aut?, Mrs. McGillicuddyvel, br?ndj?vel ?s csomagjaival elindult az ?jszak?ba. Kilenc m?rf?ldnyi ?t v?rt r?juk. Mrs. McGillicuddy egyenes der?kkal ?lt a kocsiban, ?s k?ptelen volt megnyugodni. Arra v?gyott, hogy valakinek ki?ntse a sz?v?t. A taxi v?gre befordult az ismers falusi utc?ba, ?s c?lhoz ?rt; Mrs. McGillicuddy pedig kisz?llt. Idsebb szobal?ny nyitott ajt?t, a sofr meg lerakta a csomagokat a l?pesre. Mrs. McGillicuddy egyenesen ?tv?gott a hallon a nappali nyitott ajtaj?ig, ahol h?ziasszonya, egy t?r?keny ?reg h?lgy v?rta. - Elspeth! - Jane! Megcs?kolt?k egym?st, ?s Mrs. McGillicuddy minden bevezet?s n?lk?l a t?rgyra t?rt: - K?pzeld, Jane! ?pp most l?ttam egy gyilkoss?got!

M?SODIK FEJEZET

1

Miss Marple az anyj?t?l ?s nagyanyj?t?l ?r?k?lt hagyom?nyokhoz h?ven, melyek szerint igazi h?lgy sohasem r?m?l meg, ?s nem lepdik meg semmin sem, csup?n a szem?ld?k?t h?zta fel, fej?t cs?v?lta, ?s megjegyezte:

- Rendk?v?l nyomaszt? lehetett, Elspeth, ?s minden bizonnyal rendk?v?l szokatlan is. Azt hiszem, az lesz a legjobb, ha most azonnal elmes?led.

Mrs. McGillicuddy ?ppen erre v?gyott. Hagyta, hogy h?ziasszonya k?zelebb vonja a tzh?z, le?lt, levette kesztyj?t, ?s belev?gott az izgalmas t?rt?netbe.

Miss Marple fesz?lt figyelemmel hallgatta. Amikor Mrs. McGillicuddy v?g?l abbahagyta, hogy l?legzetet vegyen, Miss Marple hat?rozottan kijelentette:

- Azt hiszem, dr?g?m, a legjobb, ha most felm?gy a szob?dba, leveszed a kalapodat, ?s megmosdasz. Azut?n megvacsor?zunk, ?s vacsora k?zben minderrl egy?ltal?ban nem besz?l?nk. Vacsora ut?n azonban alaposan megt?rgyaljuk a dolgot.

Mrs. McGillicuddy egyet?rtett ezzel a javaslattal. A k?t h?lgy megvacsor?zott, s ?tkez?s k?zben megvitatt?k a St. Mary Meadben zajl? ?let k?l?nb?z esem?nyeit. Miss Marple ecsetelte az ?j orgonista ir?nt megnyilv?nul? bizalmatlans?got, elmes?lte a patikusn? leg?jabb botr?ny?t, ?s c?lzott a tan?t?n meg a tanfel?gyel k?z?tti visz?lyra. Ezek ut?n pedig megt?rgyalt?k mind Miss Marple, mind Mrs. McGillicuddy kertj?t.

- A pe?nia - jegyezte meg Miss Marple, mik?zben fel?llt az asztalt?l - rendk?v?l szesz?lyes. Vagy megszokja a hely?t, vagy nem. De ha egyszer megszokta, akkor a s?rig hs?ges marad, ahogy mondani szok?s, ?s manaps?g m?r val?ban a legszebb fajt?k is megteremnek.

?jra k?nyelmesen elhelyezkedtek a tz mellett, ?s Miss Marple k?t metszett poharat vett ki a sarokban ?ll? poh?rsz?kbl, a m?sik szekr?nybl pedig egy ?veget ker?tett el.

- Ma este nem kapsz k?v?t, Elspeth - jelentette ki hat?rozottan. - M?r ?gyis t?l fesz?lt az ideg?llapotod (ami nem is csoda!), ?s bizony?ra nem tudn?l aludni. Ink?bb egy poh?r f?gebort aj?nlok, k?sbb pedig iszunk egy cs?sze kamillate?t.

Mrs. McGillicuddy helyeselte a tervet, Miss Marple meg kit?lt?tte a bort. - Jane - k?rdezte Mrs. McGillicuddy, mik?zben elismer arckifejez?ssel kortyolt egyet pohar?b?l -, ugye te nem hiszed, hogy ?lmodtam az eg?szet, vagy k?pzeld?m? - Egy?ltal?ban nem - v?gta r? Miss Marple haboz?s n?lk?l. Mrs. McGillicuddy megk?nnyebb?lten fels?hajtott. - Az a kalauz azt hitte. Nagyon udvarias volt, de az?rt... - Ez az adott k?r?lm?nyek k?z?tt eg?szen term?szetes is volt, Elspeth. Nagyon val?sz?ntlen?l hangzott a t?rt?net, ?s val?ban val?sz?ntlen is! Ezenfel?l pedig a kalauz nem ismer t?ged. Nem, semmi k?ts?gem sincs afell, hogy mindazt l?ttad, amit elmes?lt?l. Nagyon rendk?v?li, de egy?ltal?ban nem lehetetlen. Eml?kszem, milyen ?rdekes volt, ha egy vonat p?rhuzamosan haladt azzal a vonattal, amelyen ?n utaztam, ?s kedvemre megfigyelhettem, mi folyik a m?sik vonat egy-k?t kocsij?ban. Egyszer egy kisle?ny a mack?j?val j?tszott, majd hirtelen a sarokban alv? k?v?r f?rfihoz v?gta, az meg felpattant, ?s nagyon m?rgesen m?ltatlankodott, a t?bbi utas meg, ?gy l?tszik, igen mulats?gosnak tal?lta a dolgot. Mindenkit eg?szen ?lesen l?ttam. Ut?na pontosan el tudtam volna mondani, milyen volt a k?lsej?k, ?s mit viseltek. Mrs. McGillicuddy h?l?san b?lintott. - ?ppen ?gy volt velem is. - Az a f?rfi h?ttal ?llt fel?d, ugye? Teh?t nem l?ttad az arc?t? - Nem. - ?s a nt le tudn?d ?rni? Fiatal volt vagy ?reg?

8

- Fiatalos. Harminc ?s harminc?t k?z?tt lehetett, azt hiszem. - Csinos volt? - H?t ezt nem tudn?m megmondani. Az arca, persze, eg?szen eltorzult, ?s ... Miss Marple gyorsan k?zbev?gott: - Igen, igen, persze. Milyen ruha volt rajta? - Valamilyen bund?t viselt, olyan vil?gos sz?n szrm?t. Kalap nem volt rajta. A haja szke volt. - ?s semmi jellegzetes dologra nem eml?kszel a f?rfival kapcsolatban? Mrs. McGillicuddy egy darabig m?rlegelte a v?laszt, mieltt megsz?lalt. - A k?zepesn?l magasabb termet volt, ?s s?t?t haj?, azt hiszem. Nagykab?tban volt, ?gyhogy az alakj?t nem nagyon l?thattam. - Majd elkeseredetten fzte hozz?: - Ez igaz?n nem nagyon pontos szem?lyle?r?s. - Ez is valami - vigasztalta Miss Marple. Majd kisv?rtatva megk?rdezte: - Bizonyos vagy benne, hogy a n meghalt? - Meghalt, biztos vagyok benne. A nyelve kil?gott, ?s... ink?bb nem besz?ln?k r?la ... - Persze, persze - v?gta r? Miss Marple. - Bizony?ra t?bbet tudunk meg holnap. A reggeli ?js?gokban m?r benne lesz. Miut?n ez a f?rfi megt?madta ?s meg?lte a nt, a holttesttel valamit kezdenie kellett. Mit tehetett? Val?sz?n, hogy a legels ?llom?son gyorsan lesz?llt a vonatr?l - egy?bk?nt nem eml?kszel, oldalfolyos?s kocsi volt? - Nem. - Akkor val?sz?nleg helyi vonat lehetett. Majdnem biztos, hogy Brackhamptonban meg?llt. Tegy?k fel, hogy az ember?nk Brackhamptonban lesz?llt, miut?n a holttestet egy sarokba ?ltette, arc?t a szrmegall?rral eltakarva, hogy a felfedez?st k?sleltesse. Igen, azt hiszem, ezt tette. Minden bizonnyal ezt tette. Persze elbb-ut?bb felfedezik, ?s ?gy hiszem, hogy ha a vonaton tal?lnak egy meggyilkolt asszonyt, a h?r majdnem biztosan beleker?l a reggeli lapokba. Majd megl?tjuk.

2

De a h?r nem szerepelt a reggeli lapokban. Miss Marple ?s Mrs. McGillicuddy, miut?n errl megbizonyosodtak, hallgatagon fejezt?k be reggelij?ket. Gondolataikba mer?ltek. Reggeli ut?n a kertben s?t?ltak. Ez az ?ltal?ban vonz? sz?rakoz?s aznap reggel azonban kiss? kedvetlen?l folyt. Miss Marple ugyan felh?vta vend?ge figyelm?t sziklakertj?nek n?h?ny ?j ?s ritka n?v?ny?re, de meglehetsen sz?rakozottan besz?lt. Mrs. McGillicuddy pedig, szokatlan m?don, sz?ba sem hozta kar?csonyi bev?s?rl?s?t. - A kert egy?ltal?ban nem olyan, mint amilyennek lennie kellene - ?llap?totta meg Miss Marple. - Dr. Haydock megtiltotta, hogy hajolgassak ?s t?rdeljek, ?s vajon mit tehet az ember, ha nem hajol vagy t?rdel le? Itt van persze az ?reg Edwards, de annyira ?nfej. S ez a napsz?m csak a rossz szok?sokat t?pl?lja, az emberek egyre csak te?znak, ?s csak babr?lgatnak a kertben, ez nem igazi munka. - ?, igen, tudom - b?lintott Mrs. McGillicuddy. - Nekem ugyan nem tiltott?k meg a hajolgat?st, de mostan?ban, k?l?n?sen ev?s ut?n - v?gign?zett telt idomain -, a hajolgat?st?l mindig ?g a gyomrom. Elhallgattak, majd Mrs. McGillicuddy hat?rozottan megvetette a l?b?t, meg?llt, ?s bar?tnj?hez fordult: - Nos ? - k?rdezte. R?vid, semmitmond? sz? volt, de Mrs. McGillicuddy hangja jelents?get k?lcs?nz?tt neki, ?s Miss Marple t?k?letesen meg?rtette, mit akar mondani vele. - Igen - felelte. A k?t h?lgy egym?sra n?zett. - Elmehetn?nk a rendrs?gre - sz?lt Miss Marple -, ?s besz?lhetn?nk Cornish rmesterrel. ?rtelmes ?s t?relmes ember, j?l ismerem, ?s is ismer engem. Felt?tlen?l meghallgat benn?nket, ?s jelenti a dolgot feletteseinek. Mintegy h?romnegyed ?ra m?lva Miss Marple ?s Mrs. McGillicuddy egy harminc ?s negyven ?v k?z?tti, eg?szs?ges arcsz?n, komoly f?rfi? szob?j?ban foglalt helyet. Frank Cornish sz?v?lyesen, st bizonyos tisztelettel fogadta Miss Marple-t. - Miben lehetek szolg?lat?ra, Miss Marple? - k?rdezte. - Azt szeretn?m, ha meghallgatn? a bar?tnm, Mrs. McGillicuddy t?rt?net?t - felelte Miss Marple. Frank Cornish meghallgatta. A besz?mol? v?g?n n?h?ny pillanatig semmit sem sz?lt. Majd megjegyezte: - Rendk?v?li t?rt?net. - Mik?zben Mrs. McGillicuddy besz?lt, az rmester ?szrev?tlen?l megfigyelte az ids h?lgyet, ?s kialak?totta r?la v?lem?ny?t. ?rtelmes asszonynak l?tszik, aki el tud mondani pontosan egy t?rt?netet. ?s amennyire ilyen r?vid id alatt meg?llap?thatta, nem rendelkezik t?lzott k?pzelervel, ?s nem is hiszt?ri?s. Ezenfel?l Miss Marple, ?gy l?tszik, hisz bar?tnje t?rt?net?ben - ?s az rmester j?l ismerte Miss Marple-t. St. Mary Meadben mindenki ismerte Miss Marple-t; aggodalmaskod? ?s zaklatott ?reg h?lgynek l?tszik, pedig hihetetlen?l ?les a szeme, ?s az esze v?g, mint a borotva. - Persze... khm... - mondta - ... nincs kiz?rva, hogy t?vedett. Nem mondom, hogy val?ban t?vedett... khm... de t?vedhetett. Sok durva jelenetet l?t manaps?g az ember, de tal?n... khm... m?gsem volt annyira... v?gzetes.

9

- ?n tudom, hogy mit l?ttam - jelentette ki Mrs. McGillicuddy komoran. "?s nem enged belle - gondolta Frank Cornish -, ?s meg kell mondanom, hogy ak?r val?sz?n, ak?r nem, igaza is lehet." Hangosan viszont ezt mondta: - Bejelentette a vas?ti szerveknek, ?s elj?tt a rendrs?gre is. Ez a helyes elj?r?s, ?s megnyugtathatom, hogy t?zetesen kivizsg?ljuk a dolgot. Elhallgatott. Miss Marple el?gedetten, szel?den b?lintott. Mrs. McGillicuddy nem volt teljesen megel?gedve, de nem sz?lt semmit. Cornish rmester megk?rdezte Miss Marple-t - nem mintha sz?ks?ge lett volna a v?lem?ny?re, csak ?ppen k?v?ncsi volt r? - Ha felt?telezz?k, hogy a t?nyek megfelelnek a bejelent?snek, mit gondol, mi t?rt?nt a holttesttel? - Csup?n k?t lehets?g van - felelte Miss Marple haboz?s n?lk?l. - A legval?sz?nbb persze az lett volna, hogy a tettes a holttestet a vonaton hagyja, de ez most m?r elk?pzelhetetlen, mivel ebben az esetben egy utas vagy a v?g?llom?son egy vas?ti alkalmazott megtal?lta volna. Frank Cornish b?lintott. - A m?sik lehets?g csup?n az lehetett, hogy a gyilkos kidobja a holttestet a vonatr?l a p?ly?ra. Ebben az esetben, azt hiszem, m?g most is valahol a p?ly?n fekszik, ?s m?g nem fedezt?k fel, b?r ez kiss? val?sz?ntlennek l?tszik. De m?s m?dot nem tudok elk?pzelni, hogy a holttesttl megszabaduljon. - Az ember gyakran olvas olyasmit, hogy a holttestet a gyilkos br?ndbe teszi - sz?lalt meg Mrs. McGillicuddy -, de manaps?g senki sem utazik akkora br?nddel, legfeljebb k?zit?sk?val, ?s egy holttestet nem lehet k?zit?sk?ba gy?m?sz?lni. - Igen - b?lintott Frank Cornish. - Mindkettj?kkel egyet?rtek. A holttestet, ha van holttest, valaki m?r felfedezte volna mostan?ig, vagy hamarosan felfedezik. Ha b?rmilyen h?rt kapok, azonnal ?rtes?tem ?n?ket, b?r val?sz?nnek tartom, hogy az ?js?gban is elolvashatj?k. Lehets?ges persze, hogy a n, b?r brut?lis t?mad?s ?rte, nem halt meg. Tal?n a saj?t l?b?n hagyta el a vonatot. - Aligha tehette seg?ts?g n?lk?l - v?lte Miss Marple. - ?s ha igen, akkor is l?tt?k volna. Egy gyeng?lked n, akit t?mogatnak, el?gg? feltn l?tv?ny. - Igen, bizony?ra l?tt?k, volna - mondta Cornish. - ?s ha valakit eszm?letlen ?llapotban vagy betegen tal?lnak a vonaton ?s k?rh?zba viszik, arr?l szint?n jelent?s k?sz?l. Nyugodtak lehetnek, r?videsen hallani fognak a dologr?l. De eltelt a nap, majd a k?vetkez is. M?snap este Miss Marple levelet kapott Cornish rmestertl

Azzal az ?ggyel kapcsolatban, amelyet tudom?somra hozott, minden ir?nyban ?rdekldt?nk, de eredm?nytelen?l. Semmif?le holttestet nem tal?ltak. A k?rh?zak nem kezeltek senkit, aki az adott le?r?snak megfelelne, ?s egy ?llom?son sem l?ttak kisz?llni olyan nt, aki rosszul lett volna, vagy valaki t?mogatta volna. Biztos?thatom, hogy a legalaposabban folytattuk le a vizsg?latot. ?gy gondolom, az ?n bar?tnje tan?ja lehetett az ?ltala le?rt jelenetnek, de az val?sz?nleg kev?sb? komoly k?vetkezm?nyekkel j?rt, mint ahogyan felt?telezte.

HARMADIK FEJEZET

1

- Kev?sb? komoly? L?rif?ri! - jelentette ki Mrs. McGillicuddy. - Gyilkoss?g volt! Vagy tal?n te is azt hiszed, hogy t?vedtem? Hogy k?pzeldtem? Ezt gondolod, ugye?

- Mindenki t?vedhet - mondta Miss Marple tapintatosan. - Mindenki, Elspeth, m?g te is. Ezt nem szabad elfelejten?nk. M?gis azt hiszem, hogy nagy a val?sz?ns?ge annak, hogy nem t?vedt?l... Az olvas?shoz szem?veget haszn?lsz ugyan, de messzire kitnen l?tsz, ?s az, amit l?tt?l, rendk?v?l nagy hat?st tett r?d. Val?ban nagy megr?zk?dtat?s ?rt, ?s szinte belebetegedt?l a borzalomba.

- Soha nem fogom elfelejteni - mondta Mrs. McGillicuddy, s megborzongott. - Az a baj, hogy nem tudom, mit tehetn?k m?g ezzel kapcsolatban?

- Nem hinn?m - mondta Miss Marple elgondolkozva -, hogy te m?g tehetn?l valamit ezzel kapcsolatban. (Ha Mrs. McGillicuddy jobban ?gyel bar?tnje szavaira, ?szrevette volna, hogy kiss? megnyomta a te sz?csk?t.) - Bejelentetted, amit l?tt?l, a vas?ti szerveknek ?s a rendrs?gnek. M?st m?r nem tehetsz.

- Megvallom, ez n?mi megk?nnyebb?l?st jelent - felelte Mrs. McGillicuddy. - Tudod, hogy kar?csony ut?n Ceylonba k?sz?l?k Roderickhoz, ?s nem sz?vesen halasztan?m el az utaz?st. B?r ha ?gy gondolod, hogy k?teless?gem lenne, akkor term?szetesen elhalasztom - tette hozz? lelkiismeretesen.

- Tudom, Elspeth, de amint mondtam, az a v?lem?nyem, hogy mindent megtett?l, amit lehetett. - H?t igen. A t?bbi m?r a rendrs?g dolga - mondta Mrs. McGillicuddy. - Persze az ember tudni szeretn? - mondta Miss Marple eltndve -, hogy mi is t?rt?nt igaz?ban. - A nt meg?lt?k. - Igen, de ki ?lte meg, mi?rt ?lte meg, ?s mi t?rt?nt a holttesttel?

10

- A rendrs?g dolga, hogy meg?llap?tsa. - Pontosan. ?s nem ?llap?totta meg. M?rpedig ez azt jelenti, hogy az a f?rfi ?gyes volt, nagyon ?gyes. El sem tudom k?pzelni - folytatta Miss Marple, homlok?t r?ncolva -, hogyan t?ntette el a holttestet... Valaki hirtelen felindul?s?ban meg?l egy nt... bizony?ra nem elre megfontolt gyilkoss?g volt, hiszen ki v?lasztana ilyen k?r?lm?nyeket ?s idpontot gyilkoss?ghoz, amikor a vonat n?h?ny perc m?lva egy nagy ?llom?sra ?rkezik? Nos, bizony?ra veszekedtek, f?lt?kenys?g, vagy valami eff?le. A f?rfi megfojtotta, ?s ott ?llt, amint m?r mondtam, keze k?zt egy holttesttel, k?zvetlen?l mieltt a vonat az ?llom?sra ?rt volna. Mi m?st tehetett, mint hogy az ?l?sre helyezze a holttestet, a sarokba, mintha aludna, az arc?t betakarja, maga pedig olyan gyorsan elhagyja a vonatot, ahogy csak lehet? M?s lehets?get nem l?tok... b?r kellett m?snak is lennie. Miss Marple elmer?lt gondolataiban. Mrs. McGillicuddy k?tszer is sz?lt hozz?, mire Miss Marple v?laszolt. - Romlik a hall?sod, Jane. - Igen, ?n is tapasztaltam. Valahogy az emberek nem ejtik olyan tiszt?n a szavakat, mint azeltt. De nem az?rt nem v?laszoltam, mert nem hallottalak, hanem mert, bevallom, nem figyeltem oda. - A holnapi londoni vonatok ut?n ?rdekldtem. A d?lut?ni megfelelne? Margarethez megyek, ?s csak uzsonn?ra v?r. - Mit gondolsz, Elspeth, nem utazhatn?l a 12.15-?ssel ? Kor?n megeb?deln?nk. - J?, ?n is ?ppen... - ?s mit gondolsz - v?gott bar?tnje szav?ba Miss Marple -, Margaret haragudna, ha nem ?rkezn?l meg uzsonn?ra, hanem esetleg csak h?t ?ra fel?? Mrs. McGillicuddy k?v?ncsian n?zett bar?tnj?re. - Min t?r?d a fejed, Jane? - Azt gondoltam, Elspeth, hogy veled utazn?k Londonba, ?s azut?n egy?tt visszaj?nn?nk eg?szen Brackhamptonig azon a vonaton, amelyen aznap utazt?l. Azut?n Brackhamptonb?l elutazn?l Londonba, ?n meg j?nn?k tov?bb, ahogyan te a m?ltkor. Term?szetesen az ?tik?lts?get ?n fedezn?m - tette hozz? Miss Marple hat?rozottan. Mrs. McGillicuddy nem tett megjegyz?st a k?rd?s p?nz?gyi vonatkoz?s?ra. - Mi a csod?t v?rsz ettl, Jane? - k?rdezte. - M?g egy gyilkoss?got? - Hov? gondolsz?! - mondta Miss Marple megbotr?nkozva. - De bevallom, szeretn?m a magam szem?vel l?tni a... a... hogy is mondjam csak... a bnt?ny sz?nhely?t. ?gy h?t Miss Marple ?s Mrs. McGillicuddy m?snap a londoni Paddington p?lyaudvarr?l indul? 16.50-es vonat egyik els oszt?ly? kocsij?ban ?ltek egym?ssal szemben, az ablak mellett. A p?lyaudvar aznap m?g zs?foltabb volt, mint a m?ltkor, mivel kar?csonyig m?r csak k?t nap volt h?tra, de a 16.50-esen ar?nylag b?k?s volt a hangulat, legal?bbis a vonat v?g?n lev kocsikban. Ez?ttal nem ?rte utol ket m?sik vonat. N?ha egy-egy Londonba tart? vonat cik?zott el mellett?k. Mrs. McGillicuddy idnk?nt k?tkedve megn?zte az ?r?j?t. - Neh?z megmondani, hogy mikor volt, de eml?kszem, hogy ?ppen egy ?llom?st hagytunk el... - ?t perc m?lva Brackhamptonba ?rkez?nk - mondta Miss Marple. A kalauz l?pett be a f?lk?be. Miss Marple k?rden n?zett fel. Mrs. McGillicuddy a fej?t r?zta. Nem ugyanaz a kalauz volt. A kalauz kezelte a jegy?ket, ?s kiss? d?l?ng?lve tov?bbment, mialatt a vonat hossz? kanyart irt le, sebess?g?t kiss? cs?kkentve. - Azt hiszem, k?zeled?nk Brackhamptonhoz - mondta Mrs. McGillicuddy. - M?r a k?lv?rosban haladunk - ?llap?totta meg Miss Marple. F?nyek villantak el mellett?k, ?p?letek, utc?k, villamosok. A vonat m?g jobban lass?tott. M?r a v?lt?k f?l?tt haladtak. - Egy perc m?lva meg?rkez?nk - sz?lt Mrs. McGillicuddy -, ?s nem tudom, volt-e egy?ltal?n ?rtelme ennek az ?tnak. T?madt valami ?tleted, Jane? - Sajnos, nem - felelte Miss Marple kiss? bizonytalan hangon. - P?nzpocs?kol?s volt az eg?sz, semmi m?s - jelentette ki Mrs. McGillicuddy, b?r kev?sb? helytelen?tette a dolgot, mint ha fizette volna az ?tik?lts?get. - Mindegy - mondta Miss Marple -, az ember szereti a saj?t szem?vel l?tni a sz?nhelyet. A vonatunk n?h?ny percet k?sik. A tied p?nteken pontos volt? - Azt hiszem. De igaz?n nem figyeltem meg. A vonat lassan beg?rd?lt a brackhamptoni ?llom?s hossz? csarnok?ba. A hangosbesz?l rekedten megsz?lalt, ajt?k ny?ltak ?s csuk?dtak, az utasok be- ?s kisz?lltak, ny?zs?gtek a peronon. "Egy gyilkos - gondolta Miss Marple - k?nnyen elvegy?l ebben a t?megben, ?s a t?leked emberek k?z?tt ?szrev?tlen?l kimehet az ?llom?sr?l, vagy ak?r egy m?sik kocsit szemelhet ki, ?s abban folytatja ?tj?t a v?g?llom?sig. De egy holttestet nem olyan k?nny elt?ntetni. A holttestnek valahol lennie kell." Mrs. McGillicuddy lesz?llt. - Vigy?zz magadra, Jane - sz?lt fel Miss Marple-nak a nyitott ablakon. - Nehogy megf?zz. Nagyon csal?ka az idj?r?s, ?s m?r te sem vagy tizenhat ?ves. - Tudom - b?lintott Miss Marple.

11

- ?s ne t?rdj?nk t?bb? ezzel az eg?sz dologgal. Megtett?k, amit tehett?nk. Miss Marple erre is b?lintott, azt?n ?gy sz?lt: - Ne ?lldog?lj tov?bb a hidegben, Elspeth, mert a v?g?n m?g te f?zol meg. Menj ?s igy?l egy cs?sze j? forr? te?t a b?f?ben. Van idd, a vonatod tizenk?t perc m?lva indul vissza Londonba. - Azt hiszem, megfogadom a tan?csodat. Isten veled, Jane. - Isten veled, Elspeth. Boldog kar?csonyt. Rem?lem, j? eg?szs?gben tal?lod Margaretet. ?rezd j?l magad Ceylonban, ?s add ?t ?dv?zletemet Rodericknak, ha ugyan egy?ltal?ban m?g eml?kszik r?m. - M?r hogyne eml?kezn?k r?d! Mai napig is emlegeti, hogyan seg?tett?l neki, m?g iskol?skor?ban. Valakinek a fi?kj?b?l eltnt valami p?nz, ?s Roderick az?ta sem felejtette el, amit ?rte tett?l. - Ugyan m?r! - szer?nykedett Miss Marple. Mrs. McGillicuddy sarkon fordult, f?ttysz? hallatszott, a vonat megmozdult. Miss Marple figyelte bar?tnj?nek eltn, z?m?k alakj?t. Elspeth tiszta lelkiismerettel utazhat el Ceylonba - megtette a k?teless?g?t, ?s a dolog folytat?sa nem r? tartozik. Miss Marple nem dlt h?tra az ?l?sen, mik?zben a vonat gyorsult. Egyenes der?kkal ?lt, ?s teljesen a gondolkoz?snak szentelte mag?t. B?r besz?de olykor zavarosnak ?s sz?rakozottnak hangzott, agya tiszt?n ?s ?lesen mk?d?tt. Ak?rcsak Mrs. McGillicuddy, is a k?teless?g k?rd?s?t latolgatta. Mrs. McGillicuddy meg?llap?totta, hogy mindketten megtett?k, ami tl?k telt. Ami Mrs. McGillicuddyt illeti, ez meg is felelt a val?s?gnak, de Miss Marple ?nmag?val kapcsolatban nem volt annyira bizonyos benne. N?ha arr?l van sz?, hogy az embernek haszn?lnia kell k?l?nleges tehets?g?t. Ez meglehetsen ?ntelt kijelent?s... Elv?gre mit tehetne ? Elfogulatlanul, t?rgyilagosan, ak?r egy hadj?ratot tervez t?bornok, vagy egy k?nyvel, aki felm?ri az ?zleti lehets?geket, Miss Marple gondolatban m?rlegelte ?s r?gz?tette a t?nyeket, amelyek a tov?bbi v?llalkoz?s mellett vagy ellen sz?ltak. A ,,K?vetel" oldalon a k?vetkez biztat? t?nyek sorakoztak: 1. Hossz? ?lettapasztalatom ?s emberismeretem. 2. Sir Henry Clithering ?s a keresztfia (aki most, azt hiszem, a Scotland Yardon szolg?l, ?s aki olyan sz?v?lyes volt a

Little Paddocks-?gyben). 3. David unoka?cs?m, Raymond kisebbik fia, aki, majdnem biztos vagyok benne, a vas?tn?l dolgozik. 4. Leonard, Griselda fia, aki igen j?l ?rt a t?rk?pekhez. A "Tartozik" oldalon azonban s?lyos t?telek szerepeltek: Miss Marple kora ?s gyenges?ge. B?r kor?hoz k?pest j? eg?szs?gnek ?rvend, de az?rt m?gsem mai gyerek. S ha dr. Haydock szigor?an megtiltotta, hogy kert?szkedj?k, aligha helyeseln?, ha most egy gyilkos nyom?ba eredne. ?s Miss. Marple voltak?ppen nem is volt benne eg?szen bizonyos, hogy van-e kedve hozz?... ?regnek ?rezte mag?t... ?regnek ?s f?radtnak. Semmi m?sra nem v?gyott, csak arra, hogy hazajusson ?s le?lhessen a kandall?hoz, vacsor?j?t egy t?lc?n odak?sz?tse, s azut?n lefek?dj?n, m?snap pedig elbabr?ljon a kertben egy keveset, sepregessen, an?lk?l, hogy lehajolna vagy megerltetn? mag?t... "?reg vagyok m?r az ?jabb kalandokhoz" - mondta mag?ban Miss Marple, sz?rakozottan figyelve az ablakon kereszt?l egy domboldal kanyarg? vonal?t... Egy kanyar... Valami halv?nyan felvillant az agy?ban... K?zvetlen?l azut?n, hogy a kalauz a jegy?ket kezelte ... Errl esz?be jutott egy gondolat. Csak egy gondolat. Egy teljesen m?s gondolat... Miss Marple arc?ra halv?ny p?r ?lt. Hirtelen elfelejtkezett f?radts?g?r?l! "Holnap reggel ?rok Davidnek!" - mondta mag?ban. ?s egyidejleg m?g egy jelents gondolat futott ?t agy?n. "Persze. Az ?n hs?ges Florence-em!"

2

Miss Marple m?dszeresen l?tott hozz? haditerve v?grehajt?s?hoz. ?rt unoka?ccs?nek, David Westnek, ?s a kar?csonyi j?k?v?ns?gokhoz egy csom? s?rgs k?rd?st mell?kelt. Szerencs?re ez ?vben is megh?vt?k a par?ki?ra kar?csonyi vacsor?ra, ?s ott alkalma ny?lt sz?ba hozni a t?rk?p dolg?t az ifj? Leonardnak, aki odahaza t?lt?tte a kar?csonyi sz?nidt. Leonard szenved?lyesen tanulm?nyozta a t?rk?pek minden fajt?j?t. Esz?be sem jutott megk?rdezni, hogy vajon mi?rt ?rdekli az ?reg h?lgyet egy bizonyos vid?k nagyl?pt?k t?rk?pe. Hosszas ?rtekez?sbe fogott a t?rk?pekrl ?ltal?ban, ?s pontosan megmondta Miss Marple-nak, hogy mi felelne meg legjobban c?lj?nak. Mi t?bb: r?j?tt, hogy van is egy ilyesfajta t?rk?p a gyjtem?ny?ben, ?s k?lcs?nadta, Miss Marple pedig meg?g?rte, hogy nagyon vigy?z r?, ?s felt?tlen?l visszaadja.

3

- T?rk?p... - mondta elgondolkodva Leonard ?desanyja, Griselda, aki, b?r felntt fia is volt, furcsa m?don m?g most is t?ls?gosan fiatalnak ?s vir?gz?nak hatott a kopott, ?reg par?ki?n. - Mit akar a t?rk?ppel? Vagyis azt szeretn?m tudni, mire

12

 ................
................

In order to avoid copyright disputes, this page is only a partial summary.

Google Online Preview   Download