Népszabadság
Népszabadság
NSZ » Fórum
• RSS
• A Világirodalom Klasszikusai
• NSZ Könyvek
• Könyvklub
• Kalauz
• 2006. március 23. csütörtök
|[pic][pic][pic]|
|[pic] |
|Főmenü |[pic][pic] |Keresés, archívum |
|Voks 2006 |Az űrlap teteje |Az űrlap teteje |
|Fórumok |[pic] |[pic] |
|NOLBlog |Az űrlap alja |Keresés |
|Alternatív |Nyomtatás |Az űrlap alja |
|Kultúra |Küldés e-mailben | |
|Metazin |Betűméret csökkentése |Népszabadság Mail |
|Menü |Betűméret növelése |Az űrlap teteje |
|Címlap |[pic]Tiltakozás |[pic] |
|Tartalomjegyzék |A Legfelsőbb Bíróság ítélete ellen |[pic] |
|Álláspont |NOL • Népszabadság Online • 2006. március 16. |[pic] |
|Világ |[pic] |Belépés |
|Magyarország |[pic] |Az űrlap alja |
|Budapest |[pic] | |
|Piac-gazdaság | |Cikkgyűjtő |
|Fórum |[pic] |Tegyen cikket a cikkgyűjtőbe a [pic]jellel! |
|Mozaik |[pic][pic] |[pic][pic][pic][pic][pic][pic] |
|Sport |[pic] | |
|Mellékletek | |Ajánlott Cikkek |
|Európai Unió |[pic] |Egy ítélet utóélete |
|Utazás |[pic] | |
|Lakáskulcs |[pic] |Kapcsolódó Cikkek |
|Állástrend | |A látszatszövetség |
|Jövő 7 |Ságvári Endre |"Törvényes jogtalanság" |
|Hétvége | |Az “igazságszolgáltatás Waterloo-ja” |
|Kerékvilág |Az Eszmélet című folyóirat baráti köre néhány tagjának |Ki kit járat le? |
|Infovilág |kezdeményezésére aláírásgyűjtés indult március második |Tanú vagyok |
|Programajánló |hetében a Legfelsőbb Bíróság március 6-i ítélete nyomán, |TGM: Válasz |
|Fogyasztóvédelem |amellyel rehabilitálta a Ságvári Endrét 1944 nyarán |Egy ítélet utóélete |
|Zöld oldal |meggyilkoló csendőrkülönítmény egyik tagját. Az alábbi |Kell-e menteni a Legfelsõbb Bíróság ítéletét? |
|Karikatúra |tiltakozás a Népszabadság március 11-i számának 12. |Ságvári, Sophie Scholl, Kiss János altábornagy |
|Diploma |oldalán jelent meg, Olvasói levél felcímmel. A |Eltûnt a fekete lepel, szabad az emléktábla |
|Pályakép |tiltakozáshoz csatlakozók itt közölt listája azoknak az |további cikkeink |
|Oázis |aláíróknak a nevét is tartalmazza, akik lapzárta után | |
|Könyvszemle |jelezték: csatlakozni kívánnak az Eszmélet baráti körének | |
|Egészség |kezdeményezéséhez. (A szerk. online@nepszabadsag.hu) | |
|Technika |[pic][pic][pic][pic] | |
|Rivalda | | |
|Tudomány |Tiltakozás | |
|Nemzeti Fejlesztési Terv |2006. március 6-án, a Legfelsőbb Bíróság felmentette | |
|Uniós Pályázatok |Ságvári Endre meggyilkolásának vádjával elítélt egyik | |
|Nemzeti ünnep |csendőrt. Az 1959-ben koncepciós perben halálra ítélt | |
|Média |csendőröket mint háborús bűnösöket végezték ki, noha a | |
|[pic][pic][pic][pic][pic] |valóságban a csendőrök megbízói voltak a háborús bűnösök | |
| |(Sztójay Döme miniszterelnök, Jaross Andor | |
| |belügyminiszter, Baky László politikai államtitkár, Hain | |
|[pic][pic][pic][pic][pic][pic][pic][pic] |Péter, a politikai rendőrség vezetője), s mint ilyenek, | |
| |bitón végezték. A csendőrök nem akarták megölni Ságvárit, | |
| |„csak” a hóhérok kezére kívánták adni az antifasiszta | |
|[pic][pic][pic][pic][pic][pic] |ellenállás egyik kommunista vezetőjét, a Szociáldemokrata | |
| |Párt Fővárosi Végrehajtó Bizottságának tagját. | |
|Gyűjtések |A Legfelsőbb Bíróság ítélete szerint az elkövetett | |
|Octogon |cselekmény időszakának jogrendje a mérvadó, tehát az ekkor| |
|Szerda |már fasiszta rezsimé, amely a csendőrkopókat az | |
|A múlt köde |antifasiszta nemzeti ellenállás egyik központi alakjának | |
|Lelőhely |megsemmisítése céljából indította el a budai cukrászdába. | |
|Szeplőtelen fogantatás |Miközben 1944 júliusában még folytatódott a magyar | |
|Nagyvárosi cirkáló |állampolgárok százezreinek Auschwitzba deportálása a | |
|Érettségi |csendőrség aktív közreműködésével, volt néhány bátor | |
|NOL-vitafórum |ember, aki szervezte az ellenállást. Ám az új ítélet | |
|Kert-ész |fényében a hősök lesznek a bűnösök és a bűnösök az | |
|Lakótelepi őrjárat |áldozatok. A nácik akaratát megvalósító háborús bűnösök | |
|[pic][pic][pic][pic][pic] |parancsait végrehajtani nem bűncselekmény többé? A polgári| |
| |demokrácia bírósága a hóhérok akaratát teljesítő csendőrök| |
| |nézőpontjából tekint a fasiszta rezsim jogrendjére? Jól | |
|[pic][pic][pic][pic][pic] |értjük, hogy a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága | |
| |utólag jogállammá minősíti a fasiszta rezsimet? | |
| |Ezzel az ítélettel a Magyar Köztársaság – ha tetszik, ha | |
|[pic][pic][pic][pic][pic] |nem – megszakította a kontinuitást az 1946-ban | |
| |megalapított második köztársasággal, amely azon a | |
| |föltevésen nyugodott, hogy a parlamentben (és általában a | |
|[pic][pic][pic][pic][pic] |közéletben) képviselt irányzatok a kommunistáktól a | |
| |konzervatív katolikusokig összetartoznak, amennyiben | |
| |antifasiszták, antihitleristák, sőt: elvetik a | |
| |latifundiumok és a szoldateszka „történelmi” | |
| |Magyarországának hagyományát, amely hagyomány | |
| |nyílegyenesen vezetett az 1944-i mélyponthoz. Ezt az | |
| |összetartozást sem 1956, sem 1989 nem vonta kétségbe: az | |
| |antisztálinizmus nem jelentette, nem is jelenthette az | |
| |antifasizmus elvetését, a fajüldözés és a rendi társadalom| |
| |rehabilitálását. | |
| |Mindennek szellemében alulírottak a perben született | |
| |ítélet alkotmányosságát megkérdőjelezzük, mert legitimálja| |
| |a népirtó fasiszta rezsim törvénytelen intézkedéseit, és | |
| |egyúttal jogi és politikai értelemben utat nyit a | |
| |szélsőjobboldal előtt. | |
| |Agárdi Péter, irodalomtörténész; Aggod József, ny. | |
| |egyetemi tanár; Aggod Józsefné, ny. pedagógus; Ághné Ring | |
| |Éva, történész; Albert Iván, cikkíró; Albert János, | |
| |nyugdíjas; Albert Jánosné, nyugdíjas; Almási Miklós, | |
| |esztéta; Eva M. Amichay, városgazdász-újságíró; Andai | |
| |György, újságíró; Andor László, közgazdász; Arató János, | |
| |újságíró; Artner Annamária, közgazdász; Bacsó Péter, | |
| |filmrendező; Bajnóczi János, műszerész; Bán Erzsébet, | |
| |mérnök; Barát József, újságíró; Baráth Katalin, | |
| |középiskolai tanár; Bartha Eszter, történész; Bartók | |
| |Gyula, tanár, Básti János, nyugdíjas, Bächer Iván, író; | |
| |Benkes Mihály, politológus; Dr. Benkovics Katalin, jogász;| |
| |Benyik Mátyás, szakközgazdász; Birman Erzsébet, | |
| |mérnökközgazdász; Birtalan Ferenc, költő; Böjte József, | |
| |filmrendező; Bodrogi József, újságíró; Borsa Judit, orvos;| |
| |Böröcz József, történész; Bokor Péter, építész; Bruzsa | |
| |Katalin, könyvelő; Bukta Zsuzsa, újságíró; Darvas Iván, | |
| |színész; Dr. Csillag Ádám, politológus; Csudutova | |
| |Csudinka, Dés Magda, ny. szerkesztő; Dobos Éva, műfordító;| |
| |Dr. Donáth Ferenc, orvosjogvédő; Eörsi László, történész; | |
| |Esze Tamás, internetkávézó-vezető; Farkas Miklós, | |
| |matematikus; Farkas Péter, közgazdász; Fazekas Ágnes, | |
| |újságíró; Fehér Zsuzsa, médiaszakértő; Fekete György, | |
| |mentálpedagógus; Ferencz Lajos, lapszerkesztő; Ferge Anna,| |
| |közgazdász; Ferge Zsuzsa, szociológus; Fisch Gábor László,| |
| |szerkesztő; Fiziker József, nyugdíjas; Fogarasi Lászlóné, | |
| |nyugdíjas; Földes György, építőmérnök; Földes György, | |
| |történész; Dr. Földes István, fizikus; Földes Ferencné, | |
| |Föld S. Péter, újságíró; Gábor Zsuzsanna, tanár; Dr. | |
| |Gáspár István, jogász; Gerő Dániel, közgazdász; Gerő | |
| |Márton, egyetemi hallható; Gémes Pál, mérnök; Dr. Grósz | |
| |György, ny. gyermekorvos; Gordon Zsuzsa, színművész; Dr. | |
| |Gulyás Gábor, önkormányzati képviselő (MSZP); Gyárfás | |
| |Dániel, középiskolai tanár; Gyimesi László, író; Győri | |
| |László, újságíró; Győri Sándor, közgazdász; Hadnagy | |
| |Tiborné, ny. középiskolai pedagógus; Hajdú György, | |
| |gépészmérnök; Hajdú Tibor, történész; Halász Géza, | |
| |közgazdász; Halász Nóra, diák; Hanti Vilmos, a MEASZ | |
| |elnöke; Harsányi Iván, tanár; Hegedűs János, | |
| |vállalkozó; Hegyiné Farkas Éva, tanár; Herzogh Edit, | |
| |EU-parlamenti képviselő (MSZP), Hollós Máté, zeneszerző, | |
| |Hubai László, tudományos kutató; Jánossy András, | |
| |közgazdász, Juhász János, közgazdász, Kardos Lea, | |
| |főiskolai tanár, Kállai R. Gábor, író, Dr. Kálmán János, | |
| |ny.jogász-főiskolai docens; Dr. Kende Péter, | |
| |újságíró, Kerényi Gábor, karmester, Kertai Gyula, mérnök;| |
| |Képes Gábor, költő, Kincs Lajos, nyugdíjas kohász, Kiss | |
| |László, üzemmérnök;Kiss Viktor, politológus, Koltai Tamás,| |
| |kritikus, Komássy Ákos, a Fiatal Baloldal elnöke, Konok | |
| |Péter, történész, Dr. Kornis Éva, orvos, Kornis Györgyné, | |
| |nyugdíjas, Kovács György, Kovács Keve, képzőművész, | |
| |Kovácsné Földesi Katalin, revizor; Dr. Kovács Zsuzsa, | |
| |orvos; Kozák Gyula, szociológus, Kőbányai János, | |
| |szerkesztő, Dr. Kőrösi József, ny. közgazdász, Dr. | |
| |Kőrösiné Molnár Piroska, ny. középiskolai tanár, Krausz | |
| |Tamás, történész, Kutasi György, vállalkozó, Dr. Lányi | |
| |Péter, közgazdász, Léderer Pál, újságíró, Lovász Péter, | |
| |újságíró; Lugosi Győző, történész, Magyari Lászlóné, | |
| |pedagógus, Mascher Jenő, ny. tanár, Matheika Zoltán, | |
| |közgazdász, Mérei Anna, tv-rendező, Mihályfi László, | |
| |matematikus; Mihályi Ágnes, újságíró, Dr. Mihályi György, | |
| |jogász, M. Lengyel László, újságíró, Dr. Mocsári József, | |
| |közgazdász; Dr. Molnár István, ny. egyetemi docens; Dr. | |
| |Morva Tamás, közgazdász, Nagy András, közgazdász, Nagy Éva| |
| |Katalin, egyetemi hallgató, Nagy Gyula, okl. gépészmérnök;| |
| |Nagy Imre Ferenc, ny. marketingtanácsadó; Nagy József, | |
| |okleveles közgazdász; Dr. Nemes János, orvos, Nyári János,| |
| |MSZP Baloldali Tömörülés alelnöke, Orendi Károly, | |
| |gépészmérnök; Oroszi Péter, közgazdász, Pataki Mihály, | |
| |mérnökközgazdász, Pataki Mihályné, gépészmérnök, Pécsi | |
| |Ferenc, médiablogger, Pető Judit, tanár; Dr. Petőcz Pál, | |
| |filozófus-történész; Pintér Judit, közgazdász, Rabi Béla, | |
| |az MSZP Baloldali Tömörülés alelnöke, Rácz Gábor, tanuló; | |
| |Radnóti Zoltán, rabbi; Rákosi Judit, közgazdász; Ripp | |
| |Zoltán, történész, Rózsa Gyula, | |
| |művészettörténész; Rozsnyai Ervin, filozófus, Róbert | |
| |László, újságíró, Sándor Anna, közgazdász, Peter Scott, | |
| |sportmenedzser; Sebestény György, utazásszervező, Simon | |
| |József, Simor András, író, Simó Endre, újságíró, Sipos | |
| |Balázs, történész; Sipos János, tanár, Sipos József, | |
| |történész, Sipos Edit, újságíró, Somlai Péter, | |
| |szociológus, Süli Ferenc, nyugdíjas technikus, Dr. Sulin | |
| |József, orvos, Szabó Zoltán, o.gy. képviselő, (MSZP), | |
| |Szántó J. Péter, közgazdász, Szász Gábor, mérnök, Szegő | |
| |Katalin, programozó; Szenes Ervin, építészmérnök, | |
| |Szentpéteri Anikó, közgazdász, Szerdahelyi István, | |
| |esztéta, Széchy András, történész, Széchy Éva, pedagógiai | |
| |kutató, Szegré Viktor, közgazdász; Szegré Viktorné, | |
| |közgazdász; Székely Ervin, műfordító, Dr. Székely Ferenc, | |
| |szerkesztő, Székely Gábor, történész, Szepes Erika, | |
| |irodalomtörténész, Dr. Szokolay Katalin, történész; Szűcs | |
| |Katalin, művészettörténész; Szvák Gyula, történész; Tabák | |
| |András, író; Tallós Gábor, mérnök; Tardos András, | |
| |gazdasági tanácsadó; Tarján Róbert, villamosmérnök; | |
| |Dr.Tausz Tamás, szájsebész; Tátrai Vilmos, | |
| |művészettörténész múzeológus; Tornai Tamás, ny. | |
| |közgazdász-jogász;Tóth Péter, némettanár; Török Zsolt, | |
| |parlamenti képviselő (MSZP), Ujvári László, ny. | |
| |honvédezredes, Vadász János, könyvtáros; Dr. Vajda András,| |
| |orvos; Dr. Vajda János, orvos; Vajnai Attila,, | |
| |mérnökközgazdász, Varga Sándor, tudósító; Vámos Tibor, | |
| |kutatóprofesszor; Vári György, középiskolai tanár; | |
| |Várkonyi András, alkalmazott; Vásárhelyi Mária, | |
| |szociológus; Vasvári G. Pál, újságíró; Vázsonyi Dániel, | |
| |egyetemi hallgató;Vida István, történész; Vilmos György, | |
| |közgazdász; Vitéz Gábor, ny. filmrendező; Vígh László, | |
| |közgazdász; Záger György, ny. honvéd alezredes; Zinner | |
| |György, gépészmérnök; Wiener György, parlamenti képviselő | |
| |(MSZP). | |
| | | |
| |Sajtótájékoztató! | |
| |Az Eszmélet c. folyóirat Baráti Köre sajtótájékoztatót | |
| |tart március 22-én szerdán, 11 órakor a Kossuth Klubban | |
| |(Múzeum utca 5-7.) a Legfelsőbb Bíróság március 6-i | |
| |ítéletének megítéléséről, az ítélet elleni tiltakozás - | |
| |aláírásgyűjtés - folytatásáról, az LB Büntetőkollégiumának| |
| |válaszáról az ítélet kapcsán Tamás Gáspár Miklós a | |
| |Népszabadságban publikált cikkére; valamint arról, hogy | |
| |milyen gyakorlati lépésekre készülnek a tiltakozás | |
| |kezdeményezői az LB ítéletének felülvizsgálata céljából. | |
| |Az Eszmélet Baráti Köre a sajtó képviselőin kívül a | |
| |tiltakozás aláíróit is szeretettel várja a | |
| |sajtóértekezleten. | |
| |A vonatkozó dokumentumok itt olvashatók: | |
| |Ságvári lelövése nem volt bűncselekmény | |
| | | |
| |TGM: Lelőtték Ságvárit? Brávó! | |
| | | |
| | | |
| |György Péter cikke (Ságvári, Sophie Scholl, Kiss János | |
| |altábornagy) | |
| |Révész Sándor publicisztikája (Egy ítélet jelentése) | |
| | | |
| |Kell-e menteni a Legfelsőbb Bíróság ítéletét? A legfelsőbb| |
| |Bíróság Büntetőkollégiumának reagálása TGM cikkére. | |
| | | |
| | | |
| |[pic][pic][pic][pic] | |
| | | |
• Népszabadság Rt.
• Impresszum
• Infoturné
• Hirdetési lehetőségek
• Előfizetés
• Regisztráció
• Hírlevél
• Adatvédelem
• Akciók
• Lap tetejére
• ©
|[pic][pic][pic][pic][pic][pic] |
|[pic][pic][pic][pic][pic] |
[pic][pic][pic][pic][pic][pic][pic]
Népszabadság Online: TiltakozásNépszabadságNSZ » Fórum RSS A Világirodalom
Klasszikusai NSZ Könyvek Könyvklub Kalauz 2006. március 23. csütörtök
Nyomtatás Küldés e-mailben Betűméret csökkentése Betűméret növelése
Tiltakozás
A Legfelsőbb Bíróság ítélete ellen
NOL • Népszabadság Online • 2006. március 16.
Ságvári Endre
Az Eszmélet című folyóirat baráti köre néhány tagjának kezdeményezésére
aláírásgyűjtés indult március második hetében a Legfelsőbb Bíróság március
6-i ítélete nyomán, amellyel rehabilitálta a Ságvári Endrét 1944 nyarán
meggyilkoló csendőrkülönítmény egyik tagját. Az alábbi tiltakozás a
Népszabadság március 11-i számának 12. oldalán jelent meg, Olvasói levél
felcímmel. A tiltakozáshoz csatlakozók itt közölt listája azoknak az
aláíróknak a nevét is tartalmazza, akik lapzárta után jelezték:
csatlakozni kívánnak az Eszmélet baráti körének kezdeményezéséhez. (A
szerk. online@nepszabadsag.hu)
Tiltakozás
2006. március 6-án, a Legfelsőbb Bíróság felmentette Ságvári Endre
meggyilkolásának vádjával elítélt egyik csendőrt. Az 1959-ben koncepciós
perben halálra ítélt csendőröket mint háborús bűnösöket végezték ki, noha
a valóságban a csendőrök megbízói voltak a háborús bűnösök (Sztójay Döme
miniszterelnök, Jaross Andor belügyminiszter, Baky László politikai
államtitkár, Hain Péter, a politikai rendőrség vezetője), s mint ilyenek,
bitón végezték. A csendőrök nem akarták megölni Ságvárit, „csak” a hóhérok
kezére kívánták adni az antifasiszta ellenállás egyik kommunista
vezetőjét, a Szociáldemokrata Párt Fővárosi Végrehajtó Bizottságának
tagját.
A Legfelsőbb Bíróság ítélete szerint az elkövetett cselekmény időszakának
jogrendje a mérvadó, tehát az ekkor már fasiszta rezsimé, amely a
csendőrkopókat az antifasiszta nemzeti ellenállás egyik központi alakjának
megsemmisítése céljából indította el a budai cukrászdába. Miközben 1944
júliusában még folytatódott a magyar állampolgárok százezreinek
Auschwitzba deportálása a csendőrség aktív közreműködésével, volt néhány
bátor ember, aki szervezte az ellenállást. Ám az új ítélet fényében a
hősök lesznek a bűnösök és a bűnösök az áldozatok. A nácik akaratát
megvalósító háborús bűnösök parancsait végrehajtani nem bűncselekmény
többé? A polgári demokrácia bírósága a hóhérok akaratát teljesítő
csendőrök nézőpontjából tekint a fasiszta rezsim jogrendjére? Jól értjük,
hogy a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága utólag jogállammá minősíti a
fasiszta rezsimet?
Ezzel az ítélettel a Magyar Köztársaság – ha tetszik, ha nem –
megszakította a kontinuitást az 1946-ban megalapított második
köztársasággal, amely azon a föltevésen nyugodott, hogy a parlamentben (és
általában a közéletben) képviselt irányzatok a kommunistáktól a
konzervatív katolikusokig összetartoznak, amennyiben antifasiszták,
antihitleristák, sőt: elvetik a latifundiumok és a szoldateszka
„történelmi” Magyarországának hagyományát, amely hagyomány nyílegyenesen
vezetett az 1944-i mélyponthoz. Ezt az összetartozást sem 1956, sem 1989
nem vonta kétségbe: az antisztálinizmus nem jelentette, nem is jelenthette
az antifasizmus elvetését, a fajüldözés és a rendi társadalom
rehabilitálását.
Mindennek szellemében alulírottak a perben született ítélet
alkotmányosságát megkérdőjelezzük, mert legitimálja a népirtó fasiszta
rezsim törvénytelen intézkedéseit, és egyúttal jogi és politikai
értelemben utat nyit a szélsőjobboldal előtt.
Agárdi Péter, irodalomtörténész; Aggod József, ny. egyetemi tanár; Aggod
Józsefné, ny. pedagógus; Ághné Ring Éva, történész; Albert Iván, cikkíró;
Albert János, nyugdíjas; Albert Jánosné, nyugdíjas; Almási Miklós,
esztéta; Eva M. Amichay, városgazdász-újságíró; Andai György, újságíró;
Andor László, közgazdász; Arató János, újságíró; Artner Annamária,
közgazdász; Bacsó Péter, filmrendező; Bajnóczi János, műszerész; Bán
Erzsébet, mérnök; Barát József, újságíró; Baráth Katalin, középiskolai
tanár; Bartha Eszter, történész; Bartók Gyula, tanár, Básti János,
nyugdíjas, Bächer Iván, író; Benkes Mihály, politológus; Dr. Benkovics
Katalin, jogász; Benyik Mátyás, szakközgazdász; Birman Erzsébet,
mérnökközgazdász; Birtalan Ferenc, költő; Böjte József, filmrendező;
Bodrogi József, újságíró; Borsa Judit, orvos; Böröcz József, történész;
Bokor Péter, építész; Bruzsa Katalin, könyvelő; Bukta Zsuzsa, újságíró;
Darvas Iván, színész; Dr. Csillag Ádám, politológus; Csudutova Csudinka,
Dés Magda, ny. szerkesztő; Dobos Éva, műfordító; Dr. Donáth Ferenc,
orvosjogvédő; Eörsi László, történész; Esze Tamás, internetkávézó-vezető;
Farkas Miklós, matematikus; Farkas Péter, közgazdász; Fazekas Ágnes,
újságíró; Fehér Zsuzsa, médiaszakértő; Fekete György, mentálpedagógus;
Ferencz Lajos, lapszerkesztő; Ferge Anna, közgazdász; Ferge Zsuzsa,
szociológus; Fisch Gábor László, szerkesztő; Fiziker József, nyugdíjas;
Fogarasi Lászlóné, nyugdíjas; Földes György, építőmérnök; Földes György,
történész; Dr. Földes István, fizikus; Földes Ferencné, Föld S. Péter,
újságíró; Gábor Zsuzsanna, tanár; Dr. Gáspár István, jogász; Gerő Dániel,
közgazdász; Gerő Márton, egyetemi hallható; Gémes Pál, mérnök; Dr. Grósz
György, ny. gyermekorvos; Gordon Zsuzsa, színművész; Dr. Gulyás Gábor,
önkormányzati képviselő (MSZP); Gyárfás Dániel, középiskolai tanár;
Gyimesi László, író; Győri László, újságíró; Győri Sándor, közgazdász;
Hadnagy Tiborné, ny. középiskolai pedagógus; Hajdú György, gépészmérnök;
Hajdú Tibor, történész; Halász Géza, közgazdász; Halász Nóra, diák; Hanti
Vilmos, a MEASZ elnöke; Harsányi Iván, tanár; Hegedűs János, vállalkozó;
Hegyiné Farkas Éva, tanár; Herzogh Edit, EU-parlamenti képviselő (MSZP),
Hollós Máté, zeneszerző, Hubai László, tudományos kutató; Jánossy András,
közgazdász, Juhász János, közgazdász, Kardos Lea, főiskolai tanár, Kállai
R. Gábor, író, Dr. Kálmán János, ny.jogász-főiskolai docens; Dr. Kende
Péter, újságíró, Kerényi Gábor, karmester, Kertai Gyula, mérnök; Képes
Gábor, költő, Kincs Lajos, nyugdíjas kohász, Kiss László, üzemmérnök;Kiss
Viktor, politológus, Koltai Tamás, kritikus, Komássy Ákos, a Fiatal
Baloldal elnöke, Konok Péter, történész, Dr. Kornis Éva, orvos, Kornis
Györgyné, nyugdíjas, Kovács György, Kovács Keve, képzőművész, Kovácsné
Földesi Katalin, revizor; Dr. Kovács Zsuzsa, orvos; Kozák Gyula,
szociológus, Kőbányai János, szerkesztő, Dr. Kőrösi József, ny.
közgazdász, Dr. Kőrösiné Molnár Piroska, ny. középiskolai tanár, Krausz
Tamás, történész, Kutasi György, vállalkozó, Dr. Lányi Péter, közgazdász,
Léderer Pál, újságíró, Lovász Péter, újságíró; Lugosi Győző, történész,
Magyari Lászlóné, pedagógus, Mascher Jenő, ny. tanár, Matheika Zoltán,
közgazdász, Mérei Anna, tv-rendező, Mihályfi László, matematikus; Mihályi
Ágnes, újságíró, Dr. Mihályi György, jogász, M. Lengyel László, újságíró,
Dr. Mocsári József, közgazdász; Dr. Molnár István, ny. egyetemi docens;
Dr. Morva Tamás, közgazdász, Nagy András, közgazdász, Nagy Éva Katalin,
egyetemi hallgató, Nagy Gyula, okl. gépészmérnök; Nagy Imre Ferenc, ny.
marketingtanácsadó; Nagy József, okleveles közgazdász; Dr. Nemes János,
orvos, Nyári János, MSZP Baloldali Tömörülés alelnöke, Orendi Károly,
gépészmérnök; Oroszi Péter, közgazdász, Pataki Mihály, mérnökközgazdász,
Pataki Mihályné, gépészmérnök, Pécsi Ferenc, médiablogger, Pető Judit,
tanár; Dr. Petőcz Pál, filozófus-történész; Pintér Judit, közgazdász, Rabi
Béla, az MSZP Baloldali Tömörülés alelnöke, Rácz Gábor, tanuló; Radnóti
Zoltán, rabbi; Rákosi Judit, közgazdász; Ripp Zoltán, történész, Rózsa
Gyula, művészettörténész; Rozsnyai Ervin, filozófus, Róbert László,
újságíró, Sándor Anna, közgazdász, Peter Scott, sportmenedzser; Sebestény
György, utazásszervező, Simon József, Simor András, író, Simó Endre,
újságíró, Sipos Balázs, történész; Sipos János, tanár, Sipos József,
történész, Sipos Edit, újságíró, Somlai Péter, szociológus, Süli Ferenc,
nyugdíjas technikus, Dr. Sulin József, orvos, Szabó Zoltán, o.gy.
képviselő, (MSZP), Szántó J. Péter, közgazdász, Szász Gábor, mérnök, Szegő
Katalin, programozó; Szenes Ervin, építészmérnök, Szentpéteri Anikó,
közgazdász, Szerdahelyi István, esztéta, Széchy András, történész, Széchy
Éva, pedagógiai kutató, Szegré Viktor, közgazdász; Szegré Viktorné,
közgazdász; Székely Ervin, műfordító, Dr. Székely Ferenc, szerkesztő,
Székely Gábor, történész, Szepes Erika, irodalomtörténész, Dr. Szokolay
Katalin, történész; Szűcs Katalin, művészettörténész; Szvák Gyula,
történész; Tabák András, író; Tallós Gábor, mérnök; Tardos András,
gazdasági tanácsadó; Tarján Róbert, villamosmérnök; Dr.Tausz Tamás,
szájsebész; Tátrai Vilmos, művészettörténész múzeológus; Tornai Tamás, ny.
közgazdász-jogász;Tóth Péter, némettanár; Török Zsolt, parlamenti
képviselő (MSZP), Ujvári László, ny. honvédezredes, Vadász János,
könyvtáros; Dr. Vajda András, orvos; Dr. Vajda János, orvos; Vajnai
Attila,, mérnökközgazdász, Varga Sándor, tudósító; Vámos Tibor,
kutatóprofesszor; Vári György, középiskolai tanár; Várkonyi András,
alkalmazott; Vásárhelyi Mária, szociológus; Vasvári G. Pál, újságíró;
Vázsonyi Dániel, egyetemi hallgató;Vida István, történész; Vilmos György,
közgazdász; Vitéz Gábor, ny. filmrendező; Vígh László, közgazdász; Záger
György, ny. honvéd alezredes; Zinner György, gépészmérnök; Wiener György,
parlamenti képviselő (MSZP).
Sajtótájékoztató!
Az Eszmélet c. folyóirat Baráti Köre sajtótájékoztatót tart március 22-én
szerdán, 11 órakor a Kossuth Klubban (Múzeum utca 5-7.) a Legfelsőbb
Bíróság március 6-i ítéletének megítéléséről, az ítélet elleni tiltakozás
- aláírásgyűjtés - folytatásáról, az LB Büntetőkollégiumának válaszáról az
ítélet kapcsán Tamás Gáspár Miklós a Népszabadságban publikált cikkére;
valamint arról, hogy milyen gyakorlati lépésekre készülnek a tiltakozás
kezdeményezői az LB ítéletének felülvizsgálata céljából.
Az Eszmélet Baráti Köre a sajtó képviselőin kívül a tiltakozás aláíróit is
szeretettel várja a sajtóértekezleten.
A vonatkozó dokumentumok itt olvashatók:
Ságvári lelövése nem volt bűncselekmény
TGM: Lelőtték Ságvárit? Brávó!
György Péter cikke (Ságvári, Sophie Scholl, Kiss János
altábornagy)
Révész Sándor publicisztikája (Egy ítélet jelentése)
Kell-e menteni a Legfelsőbb Bíróság ítéletét? A legfelsőbb Bíróság
Büntetőkollégiumának reagálása TGM cikkére.
Keresés, archívum Keresés
Népszabadság Mail Belépés
CikkgyűjtőTegyen cikket a cikkgyűjtőbe a jellel!
Ajánlott CikkekEgy ítélet utóélete
Kapcsolódó CikkekA látszatszövetség
"Törvényes jogtalanság"
Az “igazságszolgáltatás Waterloo-ja”
Ki kit járat le?
Tanú vagyok
TGM: Válasz
Egy ítélet utóélete
Kell-e menteni a Legfelsõbb Bíróság ítéletét?
Ságvári, Sophie Scholl, Kiss János altábornagy
Eltûnt a fekete lepel, szabad az emléktábla
további cikkeink
Népszabadság Rt. Impresszum Infoturné Hirdetési lehetőségek Előfizetés
Regisztráció Hírlevél Adatvédelem Akciók Lap tetejére ©
Az “igazságszolgáltatás Waterloo-ja”
A Ságvári-család megtámadhatja az ítéletet
T.T.T., 2006. március 22.
Ságvári Endre családja várhatóan jogi lépéseket tesz, hogy a Legfelsőbb Bíróság botrányt kavart ítéletét megsemmisítsék. A tiltakozók álláspontja szerint a Ságvári elleni 1944. júliusi csendőri akcióban való részvételéért 1959-ben halálra ítélt Kristóf Lászlót alkotmányellenes jogalkalmazással mentette fel a bíróság. A "nácivadász" Simon Wiesenthal Központ izraeli koordinációs irodájának vezetője levélben biztosította támogatásukról a tiltakozás szervezőit.
A Ságvári-ügyben indult tiltakozó mozgalom szervezői szerdán bejelentették: a Ságvári-család képviselői - amennyiben jogász és történész szakértők további szakvéleménye megalapoz egy beadványt - a Legfelsőbb Bíróság ítéletének utólagos alkotmányossági kontrollját kérik az Alkotmánybíróságtól. Az Eszmélet című folyóirat Baráti Köréből indult tiltakozó mozgalom szervezői támogatják Ságvári Endre családját szándékában. Ebben az ügyben csak a Ságvári-család fordulhat az Alkotmánybírósághoz.
Elmondták, hogy - arra az esetre, ha az Alkotmánybíróság útján nem tudnák megsemmisíttetni a vitatott ítéletet - jogász szakértők vizsgálják a nemzetközi bírósági felülvizsgálat lehetőségét.
Az LB március 6-i döntésének (lásd cikkünket: "Ságvári Endre lelövése nem volt bűncselekmény") szóbeli indoklásában többek között azt hangsúlyozta: nem feladata történelmi események, politikai mozgalmak, ideológiák értékelése, kizárólag az 1959-ben született halálos ítéletet vizsgálhatta Kristóf László vonatkozásában a felülvizsgálat keretei között, a korabeli jogszabályokra figyelemmel. Az LB megállapította, hogy a Ságvári Endre halálakor intézkedő rendőrök az akkor hatályos jog szerint törvényesen, szabályosan jártak el, ezért a Kristóf László terhére rótt cselekmény, az 1959-es ítélettel ellentétben, semmiképpen nem lehet háborús bűntett. Az LB kimondta, hogy abban is téves az 1959-es döntés, hogy Ságvári Endre az akkori törvények szerint jogszerűen járt volna el, amikor fegyverrel állt ellen az intézkedő hatósági személyeknek. Az LB Ságvári Endre megölése ügyében felmentette az egykori csendőrt, más vádpontok esetében pedig elévülés, illetve büntethetőséget kizáró ok miatt szüntette meg az eljárást.
Március 17-én az ítéletet bíráló publicisztikákra, elsősorban Tamás Gáspár Miklós írására az "LB Büntetőkollégiuma" aláírással választ tettek közzé lapunkban.
Példátlan bírósági publicisztika
Sipos Péter történész professzor és Tamás Gáspár Miklós filozófus egybehangzóan példátlannak nevezték, hogy egy bíróság sajtópolémiába bocsátkozzék egy ítéletével kapcsolatban - amint azt lapunk Fórum rovatában a Legfelsőbb Bíróság Büntetőkollégiuma a Kristóf László-ügyben született ítélettel kapcsolatban tette. “Újabban egy műfaji váltásnak lehetünk tanúi, a Legfelsőbb Bíróság publicisztikát ír, az Aranybulla óta nem fordult elő ilyen” - fogalmazott TGM. Sipos Péter pedig rámutatott: a mentegetőzés, mosakodás egyetlen ösztönzője a rossz lelkiismeret.
Az “igazságszolgáltatás Waterloo-ja”
A történész szakértők elutasították a bíróság érvelését, amely szerint “nem illetékesek” történeti kérdésekben. A botrányos ítélet azonban nem egyéb, mint egy alapvető történelmi kérdésben hozott állásfoglalás: milyen hatalom volt Magyarországon 1944. március 19-e, a német megszállás után? A Ságvári Endre halálához vezető csendőri akció ugyanis nem légüres térben játszódott le. Sipos Péter rámutatott: a Legfelsőbb Bíróság állásfoglalásában egyáltalán nem szerepel utalás sem a német megszállás tényére. Nem reagáltak Tamás Gáspár Miklós kulcsfontosságú megállapítására sem, amely szerint 1944 márciusától nem létezett magyar jogállam. A történész professzor a történelmi tényeket sorolva emlékeztetett, hogy a német megszállás az élet minden területén hatályon kívül helyezte a magyar jogállamot, német hatóságok vették át a kormányzó legfontosabb hatásköreit, a magyar katonai, rendőri, csendőri szervek irányítását, kiiktatták az addig, ha felemásan is, de működő parlamentet, a megszállók leváltások sorozatával vonták irányításuk alá az önkormányzatokat, a mentelmi jog felrúgásával letartóztatások sorát hajtották végre. Mindez akkor is tény, ha a németek őrizték a látszatot, és utasításaikat német felügyelet alatt álló magyar közegekkel hajtatták végre.
A Sztójay-Weesenmayer-kormány időszakát fasisztoid jellegű kormányzati diktatúraként értékelte a történész szakértő, hozzátéve: azért “fasisztoid” és nem “fasiszta”, mert a kormány mögött nem állt tömegpárt.
“Aki a Sztójay-rendszert legitimnek nevezi, az 400 ezer magyar állampolgár deportálását és további 200 ezer kirablását tekinti legitimnek” - fogalmazott.
Svéd László történész egyetértett Sipos Péter értékelésével, hogy a Legfelsőbb Bíróság teljesen tévesen értelmezte a felmentő ítélete alapjául szolgáló 1921. évi III. törvénycikket, amely üldözni rendelte az “állam és társadalom törvényes rendjének erőszakos felforgatására vagy megsemmisítésére, különösen valamely osztály kizárólagos uralmának erőszakos létesítésére irányuló” mozgalmakat. Ez a törvény elsősorban az osztályharcos alapon álló kommunista mozgalom illegalitásba szorítására szolgált, de ennek alapján lépett fel a Horthy-rendszer hatósága más baloldali, majd később a szélsőjobboldali szervezkedések ellen is. Svéd László mindehhez hozzátette: amellett, hogy 1944 nyarán nem létezett az a jogállam, amelynek védelméről az 1921. évi szöveg rendelkezett, megváltoztatta a helyzetet, hogy a Szovjetunió elleni háború megindulása után a magyar kommunisták kinyilvánították: a egységes németellenes függetlenségi harc jegyében mind az osztályharcról, mind a magyar alkotmányos rend elleni erőszakos fellépésről lemondanak. Az 1921. évi törvény tehát, amely az alkotmányos rend ellen szervezkedő osztályharcos mozgalmak ellen irányult, már nem volt alkalmazható.
Svéd László úgy fogalmazott, hogy az a jogalkalmazási hiba, amit a Legfelsőbb Bíróság elkövetett, “a magyar igazságszolgáltatás Waterlooja”.
“Törvényes jogtalanság”
A találkozón felszólaló jogi szakértő véleménye szerint a Legfelsőbb Bíróság ítéletének indokolásában a Magyar Köztársaság alkotmányának értékrendjével összegyeztethetetlen kijelentéseket tett.
“Azzal maradéktalanul egyetértek, hogy a bíróságnak nem lehet feladata ideológiák minősítése” – fogalmazott Szilágyi Péter jogászprofesszor, az ELTE ÁJK tanára. – “ Itt azonban nem ideológiák minősítéséről van szó, hanem bizonyos normák jogi jellegének és egy jogrendszer legalitási alapjának a megítéléséről. A 20. század egyik legelismertebb jogfilozófusának és büntetőjogászának, Gustav Radbruchnak a munkássága nyomán ismert és alkalmazott a törvényes jogtalanság vagy törvénybe foglalt jogtalanság (gesetzliches Unrecht) kategóriája, amelyet különösen a második világháború utáni felelősségrevonások során alkalmaztak. Eszerint a fromailag hatályos jognak vannak olyan normái, amelyek olymértékben illegitimek, igazságtalanok, ellentétesek az emberi jogokkal, hogy jogi minőségük is hiányzik, ezért azokat a demokratikus jogállam bíróságai az elkövetéskor hatályos jog alkalmazása során nem vehetik figyelembe. A Legfelsőbb Bíróságnak jelen esetben is ezt az elvet kellett volna alkalmazni Magyarországon, 2006-ban. 1944. március 19. Után az akkor formailag hatályos magyar jog egy része is törvénybe foglalt jogtalanságnak tekinthető.”
Értékvakság és jogpozitivizmus
A professzor a Ságvári-ügyre emlékeztető példákat is említett: "1945-ben Németország amerikai övezetében törvényben mondták ki, hogy azok a cselekmények, amelyek a nácizmus és a militarizmus ellen irányultak, nem büntethetőek.Ugyancsak Németországban egy katonaszökevény férfi 1943-ban lelőtte a letartóztatására érkező őrmestert, majd sikerült Svájcba jutnia. 1945-ben hazatért, majd egy értékvakságban szenvedő jogpozitivista ügyész vádat akart ellene emelni, az eljárást azonban megszüntették azon az alapon, hogy 'amit a hajdani jogvédők jogként szolgáltattak, az ma már érvényét vesztette. A Hitler és Keitel hadseregéből történt szökés a mi fölfogásunk szerint nem jelent olyan vétket, amely a dezertálót becstelenné, és büntetését jogossá tenné; nem szolgál alapul bűnösségének megállapításához.' "
(Szilágyi Péter elemzésének teljes szövegét itt tettük közzé.)
TGM: Hollós Ervin felbukkanása elítélendő
Tamás Gáspár Miklós filozófus rámutatott: példátlan formában közzétett indoklásában a Legfelsőbb Bíróság még tovább továbbment, s az ítéleten túllépve legitimnek ismerte el a kollaboráns Sztójay-kormányt. Kimondták ugyanis, hogy a Ságvári Endre elfogására érkező hatóságokkal szembeni ellenállás bűncslekmény, ezzel pedig megszegték a korszakról kialakult politikai és történeti konszenzust - mondta Tamás Gáspár Miklós.
A filozófus hozzátette egyúttal fontosnak tartotta hangsúlyozni: elítéli, hogy a Ságvári-emléktáblánál szervezett koszorúzáson Hollós Ervin mondhatott beszédet. Hollósnak - aki Ságvári Endre harcostársa volt -, az elmúlt évtizedek egyik legnegatívabb figurájának a felbukkanását TGM nem tekinti elfogadhatónak.
Ságvári ügyénél is nagyobb a tét
Krausz Tamás történész hangsúlyozta: még a Ságvári-ügynél is nagyobb az elindítani tervezett alkotmánybírósági eljárás tétje. A második világháború utáni nemzetközi rendszer alapelveit teszi a Legfelsőbb Bíróság ítélete kérdésessé. Nemzetközi példákkal: az az eddig egyértelmű választás bizonytalanodik el, hogy "Pétain vagy de Gaulle?", "az olasz partizánok vagy Mussolini?" - ha ez a folyamat elindul, akár még a Nürnbergi Per felülvizsgálata is felmerülhet. Sipos Péter hasonlóképpen fogalmazott: a Sztójay-kormány rehabilitálása után már csak egy lépés lenne a Szálasi-rendszer "újraértékelése".
Krausz Tamás a tét nagyságát érzékeltetve emlékeztetett: a Kristóf László-ügy felülvizsgálatát kezdeményező Zétényi Zsolt egyértelművé tette, hogy "próbaperről" van szó, és ennek sikere nyomán újabb pereknek nézünk elébe. A tét tehát nem kevesebb, mint elébe menni ennek a folyamatnak - fogalmazott a történész.
A NOL kérdésére, hogy milyen garanciák teremthetők meg a magyar igazságszolgáltatásban a Sztójay-kormány időszakának egységes bírói értékelésére, Kállai R. Gábor író, a nagy figyelmet keltett "A jogállamiság kétszeres mártírja" című publicisztika szerzője felhívta a figyelmet: nincs szükség külön jogalkotásra, ilyen garancia ugyanis létezik. Ez a garancia az 1947. évi XVIII. Tv., amely kimondja, hogy Magyarország, mivel szembefordult a joggal és szabadsággal, "miután a hitleri Németország szövetségesévé vált és annak oldalán részt vett a Szocialista Szovjet Köztársaságok Uniója, az Egyesült Királyság, az Amerikai Egyesült Államok és más Egyesült Nemzetek ellen folytatott háborúban, e háborúért a felelősség ráeső részét viseli."
A sajtótájékoztató idején érkezett meg a tiltakozás szervezőihez Dr. Efraim Zuroff, a Simon Wiesenthal Központ izraeli koordinációs irodája igazgatójának elektronikus levele, amelyben a náci háborús bűnösök felkutatásával foglalkozó szervezet támogatásáról biztosítja az ítélet ellen protestálók erőfeszítéseit.
(NOL)
---
A Népszabadság Online nem ellenőrzi a feladó kilétét. Ezt az elektronikus levelet egy ismerőse küldte Önnek, nem a Népszabadság Rt. munkatársa vagy a Népszabadság valamelyik partnere. Ha észrevétele van, azt kérjük jelezze az online@nepszabadsag.hu címen.
EGY REHABILITÁLT CSENDŐR SORSA
Vétkes áldozatok
2006. március 22. 00:00
Utolsó módosítás: 2006. március 22. 19:14
A csendőrség rehabilitálásaként értékelték sokan, és a közvéleményben heves indulatokat váltott ki, hogy a Legfelsőbb Bíróság március elején 47 év után posztumusz felmentette a Ságvári Endre egyik gyilkosaként halálra ítélt csendőrt. A legkevesebb szó azonban magáról az 1950-es évek végi koncepciós eljárásról esett.
"Ismerted-e ezt a »csirkefogót«?" - kérdezte 1958 januárjában egy ebéd utáni poharazgatáskor a mezőhegyesi állami méntelep vezetője, s ujjával az ebédlő falán lévő, munkásmozgalmi vértanúkat ábrázoló fényképek egyikére mutatott. Szerencsétlenségére azonban nem kebelbeli barátot, hanem a "Lovas István" fedőnevet viselő s megbízatása szerint ellenségeket fürkésző besúgót kérdezett Ságvári Endréről. Az ügynök jelentése január 14-én már tartótisztjének, Boros Dezső századosnak az asztalán feküdt, s ő korántsem a legfeljebb izgatásnak minősíthető cselekmény miatt tartotta "operatív szempontból értékes" és azonnali intézkedést kívánónak a jelentést, hanem azért, mert a gyanútlanul beszélgető azt is "elmondta, hogy Ságvárit az ő sógora lőtte agyon Budán, egy cukrászdában, aki abban az időben egy nyomozó csendőr volt. Elmondotta még, hogy sokat kellett neki bujkálnia, mert körözték, és mindaddig nagyon nehezen tudott boldogulni, míg hamis papírokkal személyi igazolványhoz nem tudott jutni."
Az ügynöki füles a legjobb pillanatban érkezett, mivelhogy a Magyar Szocialista Munkáspárt politikai bizottsága (pb) épp egy hónappal előtte, 1957 decemberében tekintette át "büntetőpolitikánk egyes kérdéseit", s rótta meg a bűnüldöző szerveket azért, mert "sok esetben minőségi munka helyett mennyiségi munkát végeznek". Ez lefordítva azt jelentette, hogy az 1956 novembere és 1957 decembere között halálra ítéltek osztályhelyzete nem illeszkedett a politikai elvárásokhoz. A 75 ellenforradalmárként kivégzett között ugyanis mutatóba sem akadt olyan, aki a "Horthy-fasiszta rendszer képviselője" lett volna. Éppen ezért a szóban forgó pb-határozat azt az iránymutatást adta, hogy "szerveink az osztályidegen elemekkel szemben is kérlelhetetlen vasszigorral lépjenek fel".
A csendőrség hivatásos állománya természetszerűen került be az osztályidegenek kategóriájába. Mi több, a forradalom után a Belügyminisztériumban külön alosztály foglalkozott azzal, hogy az egykori kakastollasokat "kapcsolatba hozzák az 1956-os eseményekkel, hidat teremtve a feltételezett 56-os bűnök és a 11 évvel korábbi háborús és népellenes bűncselekmények között" - tudható meg Kovács Zoltán András történész 2001-ben megjelent, a csendőrök 1945 utáni történetét felvázoló tanulmányából. Kovács szerint a forradalmat követő években 282 csendőrt vontak eljárás alá, 66-ot bíróság elé állítottak, és 19-et ki is végeztek. Más, egyáltalán nem mellékes kérdés, hogy jó néhány perbe fogott valóban részese volt az 1945 előtti kegyetlenkedéseknek. Mindazonáltal az eredeti cél, a hídteremtés - az e részleg élére kinevezett Hollós Ervin alezredes minden igyekezete ellenére - nem járt sikerrel. Ezt már a vizsgálat korai szakaszában előrevetítette egy belső használatra készített - ma az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában található - összefoglaló: "A csendőrök és detektívek kategóriája úgy látta, hogy az ellenforradalmi események közvetlen zavaros helyzetében még nem jött el az ő idejük, s így várták, hogy később a helyzet tisztázódása után használják fel a kedvező körülményeket."
A hídteremtéssel egyébként a véletlenül horogra akadt Kristóf László esetében is megpróbálkoztak. Az akkor 47 éves, földműves foglalkozású téesztagot a fentebb már idézett ügynöki jelentés kézhezvétele után 11 nappal vették őrizetbe Békéscsabán. Elfogásakor Kristóf ellenállást tanúsított, rövid időre sikerült is faképnél hagynia a rendőröket, másodszorra azonban nem tudott túljárni az eszükön, lábát lőve fogták el. Kihallgatásain nem tagadta, hogy részt vett Ságvári Endre megfigyelésében és 1944. július 27-ei letartóztatási kísérletében, amelynek során a Budakeszi úti Nagy-féle cukrászda előtt Ságvári a lövöldözésben életét vesztette. A periratok bizonysága szerint Kristóf a majd két esztendeig tartó nyomozás és a bírósági tárgyalások során mindvégig azt hajtogatta, hogy ő és másik három társa a csendőrök számára kötelező szolgálati szabályzat szerint járt el. Ezen túl pedig azt vallotta, mivel nem volt fegyvere, ő csak dulakodott a pisztolyt rántó és őt a combján megsebesítő Ságvárival, a halálos lövést Cselényi Antal detektív adta le. Kristóf mindvégig tagadta azt is, hogy a csendőrségen zajló vallatásokban és kínzásokban - amelyekről tudomása volt ugyan - tevőlegesen részt vett volna.
Ellenforradalmi tevékenységének feltárásán túl az is szerepelt az 1958. február 7-ei vizsgálati tervben (amely fogdaügynök bevetését is előírta), hogy a kihallgatók vázolják fel Kristóf 1945 utáni tevékenységét. Erre a szokásosnál is nagyobb súlyt fektettek, mivel neve, szerepe már 1948-ban felmerült abban a perben, amelyben Ságvári meggyilkolásáért életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték Palotás Ferenc csendőr törzsőrmestert és - Nyugatra távozása miatt csak távollétében - a már említett Cselényi Antalt. Kristófot viszont azért nem vonták eljárás alá, mert a belügyi nyilvántartások szerint nem élt. Az Alkotás utcai kórházat, ahol comblövésével ápolták, 1944 őszén azt követően érte bombatámadás, hogy Kristófot egy másik kórházba szállították át, kórlapja viszont még nyilvántartásban maradt.
Ezt az adminisztratív tévedést használta ki a csendőr, valamint azt a nevére még 1943-ban kiállított hamisított szakszervezeti igazolványt, melyet a tatai bányában való szervezkedés kiszaglászása céljából kapott. 1945 után nem jelentkezett a csendőrök számára kötelezően előírt különleges igazolóbizottságnál, amely - Kaiser Ferenc történész kutatása szerint - az ideiglenes nemzeti kormány által feloszlatott és testületileg felelőssé tett csendőrség tagjainak 95 százalékát nem igazolta. Az 1944-ben Békéscsabára nősült Kristóf a 25 kilométerre lévő faluba, Köröstarcsára jelentkezett be, kishaszonbérbe vett 8 hold földet, és rizst termesztett. 1950-ben feleségével együtt visszaköltözött Békéscsabára, majd 1956-ban belépett a téeszbe. "Csendőr voltáról 1955-ig senki nem tudott, akkor szólta csak el magát" - vallotta tanúkihallgatásakor a téesz elnöke, de mivel az idő tájt más események foglalkoztatták az embereket, a hír fölött napirendre tértek.
1958 januárjában, Kristóf után néhány nappal ismét letartóztatták - az előző ítéletéből feltételesen szabadult - Palotás Ferencet, hogy a tervek szerint közös perben ítéljék el őket, ám ebből nem lett semmi. 1959. február 1-jén ugyanis Korom Mihály, a vizsgálati osztály vezetője (későbbi igazságügy-miniszter) a Legfőbb Ügyészség politikai osztályának címzett átiratában már azt jelezte, hogy Kristófot "a többi csendőrnyomozóval együtt kívánjuk bíróság elé állítani". A zárt, szigorúan titkos minősítést kapó első- és másodfokú tárgyalásra 1959 őszén került sor; 12 vádlott-társából Kristóf csak Palotást ismerte. Az egybekapcsolásra Ungváry Krisztián egy 2005-ös, az Élet és Irodalomban megjelent írása szerint azért került sor, hogy Kristóf tevékenységét összemoshassák "a szadista kínzásokkal megalapozottan vádolható csendőrök" ügyével is. A Mátyás Miklós hadbíró által jegyzett ítélet indoklásában valóban a törvénytelen vallatási módszerekkel egy bekezdésben szerepelt az, hogy "egyes hazafiak kézre kerítése fegyverhasználat közepette valósult meg". Ugyanitt úgy fogalmazott, hogy noha Kristóf kínzásokban való részvétele "nem nyert bizonyítást", de tudomással bírt arról, hogy az általa leleplezett, illetve elfogott személyekre milyen tortúra vár. Ezért minősült a másodfokon ítélkező Ledényi Ferenc hadbíró ítélete szerint is halálbüntetéssel megtorlandó bűnnek "Ságvári Endre elvtárs megöletése" Kristóf, illetve Palotás "közreműködése közepette".
Történészek által még megválaszolatlan az a kérdés, hogy "Ságvári gyilkosainak" halálra ítélését s egyáltalán: a csendőrpereket miért nem próbálta meg kiaknázni a kádári propaganda, például részletes tudósításokat adva a perekről. 1958-ban a figyelmes olvasó mindössze Az utolsó felvonás című történelmi riportkötet egyik lábjegyzetéből értesülhetett a két csendőr elfogásáról, s arról az "új ismeretlen" - egyébiránt a periratokban sem szereplő - epizódról, mellyel a négyszerzős kötet kívánta jellemezni Kristóf elvetemültségét. Eszerint ő még átlőtt combbal is "odakúszott" a haldokló Ságvárihoz, hátha az utolsó vallatás során még kiszed belőle valami értékeset.
MURÁNYI GÁBOR
::Kapcsolódó anyagok:
A Ságvári-vita
Fotógaléria
Marabu
MDF az egykulcsos adóért (x)
Országos Békés Est Debreceni Est Egri Est Fehérvári Est Győri Est Kapos Est Kecskeméti Est Komárom-Esztergomi Est Miskolci Est Nógrádi Est Nyíregyházi Est Pécsi Est Pesti Est Soproni Est Szegedi Est Szekszárdi Est Szolnoki Est Szombathelyi Est Veszprémi Est Zalai Est
Könnyű Komoly Mindenmás Kiállítás Sport Junior Színház Mozi TV
ma holnap holnapután
Egész nap DE 5-12 DU 12-6 Este 18-22 Éjjel 22-05 Egy hét
Impresszum :: Adatvédelem :: Írjon nekünk! :: RSS hírek
Kiadványok és szolgáltatások :: Hirdetési információk
|Kell-e menteni a Legfelsőbb Bíróság ítéletét? |Keresés, archívum |
|Népszabadság • A Legfelsőbb Bíróság Büntetőkollégiuma • 2006. március 17. |Az űrlap teteje |
|[pic] |[pic] |
|[pic] |Keresés |
|[pic] |Az űrlap alja |
| | |
|[pic] |Népszabadság Mail |
|[pic][pic] |Az űrlap teteje |
|[pic] |[pic] |
| |[pic] |
|[pic] |[pic] |
|[pic] |Belépés |
|[pic] |Az űrlap alja |
| | |
|- Értem... Szóval kiderült, hogy anarchista felforgató forradalmár volt, és most nem |Cikkgyűjtő |
|koszorúzunk, hanem letakarunk... |Tegyen cikket a cikkgyűjtőbe a [pic]jellel!|
|Kép: Marabu |[pic][pic][pic][pic][pic][pic] |
| | |
|A Népszabadság 2006. március 9-i számában, a 13. oldalon, a vélemény rovatban, Lelőtték |Kapcsolódó Cikkek |
|Ságvárit? Bravó! címmel jelent meg Tamás Gáspár Miklós írása, mellyel kapcsolatban |LB kontra Bibó István |
|álláspontunk a következő: |A magyar történelem újraírása |
|[pic][pic][pic][pic] |A látszatszövetség |
| |"Törvényes jogtalanság" |
|A Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárásban felmentette az 1959. november 25-én |Az “igazságszolgáltatás Waterloo-ja” |
|jogerősen halálbüntetésre ítélt Kristóf László volt csendőr nyomozó törzsőrmestert. A |Ki kit járat le? |
|hozzátartozói indítványra lefolytatott rendkívüli perorvoslat eredményeképpen a Legfelsőbb |Tanú vagyok |
|Bíróság ugyanis azt állapította meg, hogy Kristóf László "az emberek törvénytelen kivégzése|TGM: Válasz |
|által elkövetett háborús bűntettet" nem követte el. A terhére még szóba jöhető hivatali |Egy ítélet utóélete |
|hatalommal visszaélés bűntette miatt 1959-ben már nem volt büntethető, e cselekményekhez |Tiltakozás |
|képest pedig a "fogolyszökés" súlytalan volt, s ezért nem érdemelt büntetést. Ez utóbbiak |további cikkeink |
|miatt az eljárást a Legfelsőbb Bíróság megszüntette. | |
|A tizenhárom vádlottas ügy nem a megvádoltak személyéről, hanem az egyik tényállással | |
|érintett sértett - Ságvári Endre - személyéről vált híressé, és keltette fel ma is az | |
|érdeklődést. A Legfelsőbb Bíróság zsúfolt tárgyalóteremben hirdette ki a határozatát, és | |
|indokolását a sajtó több munkatársa kísérte figyelemmel. Ennek ellenére a határozat szóbeli| |
|indokolásából nagyon kevés jutott el a közönséghez, az elhangzott szövegből nem egy esetben| |
|önkényesen ragadtak ki mondatokat, sőt, több körülményt (talán nem véletlenül) | |
|elhallgattak. | |
|A Legfelsőbb Bíróság - a felülvizsgálati ügyekben folytatott ítélkezési gyakorlatához | |
|következetesen (mint a Bfv. X. 1838/1993. és Bfv. X. 3628/1993. számú ügyekben is) - | |
|nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a bíróságnak nem feladata történelmi események értékelése | |
|és megítélése, de nem feladata a politikai mozgalmak által vállalt ideológiáknak, | |
|célkitűzéseknek, illetve azok hasznosságának vagy kárhoztatható jellegének minősítése sem. | |
|Ez utóbbiak a büntetőjogon kívüli tárgykörök és szempontok, amelyek nem a bíróságra, hanem | |
|elsősorban a történészekre tartoznak. Ezzel összefüggésben mutatott rá az indokolás arra | |
|is, hogy Kristóf László volt csendőr törzsőrmester ügyét kizárólag szakmai szempontok | |
|alapján, büntetőügyként vizsgálta a Legfelsőbb Bíróság, az eljárásra irányadó szabályok | |
|szerint: tekintettel az elkövetéskor és az elbíráláskor hatályos jogszabályokra. A | |
|Legfelsőbb Bíróság szigorúan tartotta magát a szakmai szabályokhoz, noha a felülbírálat | |
|tárgyát képező jogerős ítélet szerkesztéséből, frazeológiájából a koncepciós vonások | |
|felismerhetők voltak. | |
|A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálat eredményeképpen - a jogerős ítéleti tényállást a | |
|döntése alapjául kötelezően elfogadva - azt állapította meg, hogy 1944. július 27-én a | |
|hűvösvölgyi cukrászdában polgári ruhás nyomozók intézkedtek az illegális kommunista | |
|mozgalom egyik vezetőjének tartott Ságvári Endrével és Szabados Lajossal szemben. Ennek | |
|során Ságvári Endre illegális igazolvánnyal próbálta kilétét leplezni, de ez nem járt | |
|sikerrel, mert néven szólítva azonosították, és megadásra szólították fel. Erre Ságvári | |
|Endre az aktatáskájából pisztolyt rántva próbált menekülni. Ezt követően alakult ki közte | |
|és Kristóf László között dulakodás, majd lövöldözés. Kristóf László lövési sérülése miatt | |
|harcképtelenné vált, mire Ságvári Endre a presszóból kimenekült, majd a bejárat előtt | |
|keveredett dulakodásba más nyomozókkal, akikkel tűzharcot vívott, és halálos sérülést | |
|szenvedett. Két nap múlva az egyik csendőr törzsőrmester gépkocsivezető is belehalt | |
|sérüléseibe. Aki a halálos lövést Ságvári Endrére leadta, az ügy vádlottai között nem | |
|szerepelt. A lövés leadásakor Kristóf László csendőr törzsőrmester I. r. terhelt bent a | |
|presszóban sérülten hevert a földön. Ságvári Endre életének kioltásában így semmi szerepe | |
|nem volt. | |
|A Legfelsőbb Bíróságnak "az emberek törvénytelen kivégzése" által elkövetett háborús | |
|bűntett elkövetési fordulatát kellett vizsgálnia, amelynek megítéléséhez a csendőri | |
|intézkedés körülményeit, a fegyverhasználat jogszerűségét kellett eldönteni. | |
|A Legfelsőbb Bíróság mindenekelőtt arra mutatott rá, hogy a rendvédelmi szervek figyelme a | |
|kommunista mozgalomra és Ságvári Endre személyére az állami és társadalmi rend hatályosabb | |
|védelméről szóló 1921. évi III. törvénycikk alapján terjedt ki. A két világháború között az| |
|államhatalom, e törvény rendelkezései alapján, mind a jobb-, mind pedig és baloldali | |
|mozgalmakkal szemben eljárt. (E törvényhely 1. §-a a következőket rendelte: "Aki az állam | |
|és társadalom törvényes rendjének erőszakos felforgatására vagy megsemmisítésére, különösen| |
|valamely társadalmi osztály kizárólagos uralmának erőszakos létesítésére irányuló mozgalmat| |
|vagy szervezkedést kezdeményez vagy vezet, bűntettet követ el, és öt évig terjedhető | |
|fegyházzal büntethető. Aki oly mozgalomban vagy szervezkedésben tevékenyen részt vesz, | |
|úgyszintén, aki ily módon szervezkedést előmozdít, vétséget követ el, és három évig | |
|terjedhető fogházzal büntethető".) | |
|Ságvári Endre körözés alatt állt, ezért bujkált a hatóságok elől. A július 27-i eljárásra | |
|ilyen előzmények után és a szolgálati felsőbbség (elöljáró) határozott (telefonon kétszer | |
|is megerősített) parancsára került sor. Ságvári Endre az őt megadásra felszólító hatósági | |
|közegekkel szembeszállt, fegyvert rántott, és azt élet kioltását eredményezően használta | |
|is. Az 1941-ben a Magyar Királyi Csendőrség számára kiadott Szervezeti és Szolgálati | |
|Utasítás 49. § 330. pontja szerint "A szolgálatban álló csendőr, fegyverét jogosult | |
|mindenki ellen használni: | |
|1. aki őt tettlegesen megtámadja, vagy támadással veszélyesen fenyegeti. | |
|Ellenben köteles használni: | |
|2. ha másnak közvetlenül, jogtalanul és súlyosan veszélyeztetett életét, testi épségét, | |
|személyes szabadságát vagy vagyonát másként megvédelmezni nem lehet; | |
|3. ha valaki a csendőrt szolgálati ténykedésében a fegyverhasználattal való fenyegetés | |
|dacára tettlegesen akadályozza, és az ellenszegülést másként megtörni nem lehet". | |
|A jogban kevéssé jártas olvasó számára kívánjuk megemlíteni, hogy a fegyverhasználatot - az| |
|idézett szabályzatban foglaltakhoz hasonlóan - tartalmazza a rendőrségről szóló 1994. évi | |
|XXXIV. törvény 54. § g) pontja, mely szerint "a rendőr lőfegyvert használhat az emberi élet| |
|kioltását szándékosan elkövető elfogására, szökésének megakadályozására". Ez tehát azt | |
|jelenti, hogy a jogszerű rendőri intézkedéssel való fegyveres szembehelyezkedés jogállamban| |
|is hasonló eredménnyel járhat, miként az 1944-ben történt. | |
|Tekintettel a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott, jogerős határozat tényállására, az | |
|volt megállapítható, hogy az intézkedés során erőszakos fellépésre mindaddig nem került | |
|sor, amíg Ságvári Endre a fegyverét elő nem vette. Ehhez képest vele szemben a csendőri | |
|fegyverhasználat a kialakult tűzharc során jogszerű volt, mert arra ő maga adott okot. | |
|Ebben a fegyverhasználatban azonban Kristóf László nem vett részt, és Ságvári Endre | |
|életének kioltásában semminemű tevőleges magatartással nem hatott közre. Büntető anyagi | |
|jogi értelemben sem tettese, sem részese nem volt annak a cselekménynek, amely Ságvári | |
|Endre halálához vezetett. | |
|Az illegális kommunista mozgalom vezetőinek tartott személyekkel szembeni hatósági | |
|intézkedésre - és így a Ságvári Endrével szembeni fellépésre - tehát olyan okból került | |
|sor, amelynek a háborúhoz semmi köze nem volt, az intézkedés az akkori szabályok szerint | |
|törvényes volt, ezért nyilvánvalóan az ennek során történteket nem lehetett sem | |
|"törvénytelennek", sem "kivégzésnek" minősíteni. Az a tény, hogy ebben az időszakban az | |
|ország hadviselő fél volt, önmagában nem minősít egy hivatalos eljárást háborús bűntettnek,| |
|mert - az e cselekményekről rendelkező - népbírósági jogszabályoknak és az azokat magában | |
|foglaló BHÖ-nek is szigorú feltételei voltak. | |
|Emberölés bűntette sem valósult meg, mert a csendőri fegyverhasználat szabályos és indokolt| |
|volt. Bármily népszerűtlenül hangozzék is ez, Ságvári Endre nem volt jogos védelmi | |
|helyzetben, amikor pisztolyt rántott, mert a jogos védelem - abban az időben is - csak a | |
|személy ellen intézett vagy azt fenyegető "jogtalan és közvetlen" támadás elhárítására volt| |
|igénybe vehető. Vele szemben pedig jogszerű hatósági intézkedés történt. | |
|A sajtóvisszhangokból sajnálatos módon (ki tudja, milyen okból) elmaradt a tanácsvezető | |
|bírónak az a megjegyzése, mely szerint mindez "nem befolyásolja azt, hogy Ságvári Endre | |
|helytállása elvbarátainak megbecsülését, tiszteletét válthatta ki, és emberi bátorsága is | |
|kétségbevonhatatlan". | |
|A híradások és kommentárok az elhangzott bírói indokolásból igen keveset adnak viszsza, de | |
|nem szűkölködnek az ítélet tényeitől elrugaszkodó következtetésekben, belemagyarázásokban, | |
|nem törődve azzal, hogy az ítélkezés szakma is, amelynek gyakorlása során tényeket és | |
|jogszabályokat értelmezünk, feleltetünk meg egymásnak, és döntésünk minden egyes | |
|rendelkezéséről törvénynek megfelelő indokolást adunk. Ezért rosszhiszemű ferdítés azt | |
|állítani, hogy Ságvári Endrét "posztumusz" elítélték. A Legfelsőbb Bíróság Kristóf László | |
|ügyét vizsgálta, és az ő elítélésének törvénysértő voltát állapította meg, anélkül, hogy | |
|Ságvári Endre emlékét sértette vagy csorbította volna. Erre az indokolás nagy hangsúlyt | |
|helyezett. | |
|Sajnálatos, hogy Tamás Gáspár Miklós - a támadott 1959-es ítélet koncepciós jellegének | |
|elismerése mellett - így elragadtatja magát, és olyan, a történelmi tényeknek sem megfelelő| |
|véleményt alkot, mely szerint a budai cukrászdában történtek "polgárháborús" helyzetben | |
|valósultak meg, és mint polgárháborús cselekményt kellene megítélni. A polgárháború - | |
|amelyben a hatalmaskodások és visszaélések a genfi egyezmények megsértését és háborús | |
|bűntettként való megítélését alapozhatják meg - definíciója ugyancsak szigorú feltételekhez| |
|kötött. Ugyanakkor - mélyreható elemzés nélkül is - a köztudomású tényként kijelenthetjük, | |
|hogy 1944. július 27-én Magyarországon nem volt polgárháború. Az erre való hivatkozás ezért| |
|félrevezető. | |
|A Legfelsőbb Bíróság értékelésében Kristóf László az ügy terheltje, Ságvári Endre pedig a | |
|sértettje volt. A büntetőeljárásban - és így a felülvizsgálati eljárásban is - kizárólag az| |
|eljárási pozíciójuk volt a meghatározó, és nem a foglalkozásuk, nézeteik vagy hitük. | |
|Kristóf László nem volt bűnös a háborús bűntettben, nem ölt meg senkit. Ságvári Endre | |
|jogszerű rendőri intézkedés közben - emberileg magyarázható, sőt ha úgy tetszik, hősies | |
|viselkedéssel, de nem jogos védelmi helyzetben - vált áldozattá azzal, hogy fegyveres | |
|fellépésével maga idézte elő az ő életét is kioltó tűzharcot. Ez tehát a történet. A jogi | |
|konzekvenciákat pedig a Legfelsőbb Bíróság az előzőekben kifejtettek szerint vonhatta le. | |
|Az írástudó ember felelőssége az is, hogy az olvasót tárgyilagosan tájékoztassa, érzelmei | |
|áradása a tények tiszteletét ne lépje túl, mert egy bírói döntés érzelmi vagy politikai | |
|célú felhasználása meggondolatlan reagálásokat eredményezhet, lejárathatja az ítélkezés | |
|tekintélyét, vagy - sokak kegyeleti érzését sértően - emléktáblák meggyalázásához vezethet.| |
| | |
|Tamás Gáspár Miklós címadó kérdése és felkiáltása pedig az ügyhöz méltatlan. Sem Ságvári | |
|Endre lelövése, sem pedig egy hivatali kötelességét teljesítő ártatlan ember koncepciós | |
|perben történő halálra ítélése és kivégzése nem ok az ilyen hangnemre. | |
| | |
|[pic][pic][pic][pic] | |
| | |
• Népszabadság Rt.
• Impresszum
• Infoturné
• Hirdetési lehetőségek
• Előfizetés
• Regisztráció
• Hírlevél
• Adatvédelem
• Akciók
• Lap tetejére
• ©
|[pic][pic][pic][pic][pic][pic] |
|[pic][pic][pic][pic][pic] |
[pic][pic][pic][pic][pic][pic][pic]
nvvDr. Zétényi Zsolt
A közelmúlt nagy visszhangot kiváltó eseménye volt a Legfelsőbb Bíróság felmentő ítélete az 1959-ben koholt vádak alapján kivégzett Kristóf László csendőrnyomozó törzsőrmester ügyében. A felülvizsgálati indítvány benyújtását a kivégzett elítélt testvére, Magyar Ferencné, Kristóf Eszter kezdeményezte, jogi képviseletét és az egykori vádlott védelmét dr. Zétényi Zsolt, a Nemzeti Jogvédő Alapítvány kuratóriumának elnöke látta el.
Kristóf László és 12 társa ellen (közülük négyen hasonló beosztásúak, négyen politikai detektívek és egy polgári ruhás rendőrőrmester volt) 1959. december 25-én született meg a Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága Katonai Kollégiumának Különtanácsa által meghozott koncepciós perből született ítélet, miszerint az elsőrendű vádlott, Kristóf László „emberek törvénytelen megkínzása és kivégzése által elkövetett háborús bűntett és más cselekmények vádjával” halálbüntetés kiszabását kapta, amit három nap múlva végre is hajtottak.
Az 1959-es perbefogást megelőző években Kristóf László vidéken gazdálkodott, ám csendes életvitele mellett, szűk környezete előtt nem rejtette véka alá a kommunistákról alkotott véleményét, és azt sem, hogy 1944. július 27-én csendőrként részt vett az akkor körözés alatt álló Ságvári Endre elfogásában.
De ki is volt és mivé vált a polgári jólétben nevelkedett Ságvári Endre? Az 1987-ben kiadott Magyar antifasiszta ellenállás és partizánmozgalom című könyv ismertetése szerint a jogi diplomát szerzett Ságvári 23 évesen, 1936-ban a fővárosi törvényhatóság tisztviselője és a magyarországi antifasiszta ellenállás vezető kommunista személyisége volt. Több nagy politikai vihart okozó szervezkedése, majd börtönbüntetése után 1942-ben rövid illegalitásba vonult, ám 1943 őszén már illegális pártnyomda felett rendelkezett, és saját lapjának szerkesztője lett. Később a szovjetektől fegyveres ellenállás megszervezésére kapott megbízást, de az addig 34 hamis néven bujkáló és körözés alatt álló Ságvárit 1944. július 27-én Kristóf Lászlóék – hosszú megfigyelés után – egy hűvösvölgyi cukrászdában elkapták, és az általa kiváltott tűzpárbajban hasi lövés következtében hunyt el. Emlékét tábla őrzi, amely azóta is megosztja a közvéleményt.
De mi is történt valójában? Erről kérdeztük dr. Zétényi Zsolt ügyvéd urat, térben és időben rendszerezve az eseményeket.
Dr. Zétényi Zsolt: – Bár a felülvizsgálati eljárásban az 1959-es jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, ez annyira hézagos és ellentmondó volt, hogy előkerestük a Hadtörténelmi Levéltárban lévő büntetőügy-másolatban található iratát, amely a Magyar Királyi Rendőrség budapesti főkapitánya által 1944. július 28-án kitüntetésre javasolta Kristóf Lászlót és társait az alábbi történeti tényállás szerint: „Folyó év július 27-én 19,45-kor a csillaghegyi nyomozócsoportnál szolgálatot teljesítő Cselényi Antal detektív, Kristóf László és Palotás Ferenc csendőrnyomozók, hosszú megfigyelés után, Budapest területén nyomára jutottak dr. Ságvári Endrének, aki már mintegy hét éve földalatti baloldali szervezőmunkát végzett és vezetett. Nyomon követték, és a XII. kerületi Szép Ilona-i villamosvasúti kocsiszín mellett lévő Nagy Béla-féle cukrászdában egy állítólagos Szabados nevű kommunista társával figyelés alá vették, majd őket elfogni igyekeztek. Elfogásuk után motozás, illetve bilincselés közben dr. Ságvári Endre, aki izmos férfi, hirtelen dulakodni kezdett és a szomszéd asztalon lévő aktatáskájához kapott, onnét önműködő pisztolyát előrántotta, és rögtön tüzelt. Lövéseivel Cselényi Antal detektívet a jobb vállán, Kristóf László csendőrnyomozót a jobb combján súlyosan megsebezte, míg a hatósági közegek segítségére siető Pétervári János rendőrőrmester gépkocsivezetőt haslövéssel életveszélyesen találta. A lövések leadása után dr. Ságvári Endre a helyiségből kimenekült, de Palotás Ferenc csendőrnyomozó, és a sebesülten utána futó Cselényi Antal detektív lövéseitől eltalálva holtan összeesett. Dr. Ságvári Endre Szabados nevű társát sikerült elfogni. A sérültek közül Pétervári János rendőrőrmester állapota haslövése következtében súlyos, életben maradása kérdéses.”
Tizenöt év múlva, az 1956-os forradalom és szabadságharc után súlyos megtorlás legfontosabb része az igazságügyi megtorlás lett, amelynek a Kristóf-per része volt, mintegy megmutatva az önkényuralom erejét azokkal szemben, akiket – mint az elmúlt utolsó polgári államrendszer erőszakszervezetének tagjait – szívesen büntettek volna „ellenforradalmi” bűncselekményekért, de mivel erre a vádlottak alig adtak okot, így kénytelenek voltak elővenni a „régi bűnöket”. Az ítélet indoklásának kibontható értelme szerint ez volt a vádlottak legfőbb bűne, vélt társadalomra veszélyességük egyszerűen múltbéli közhatalmi státusukban rejlett.
Így tehát 1959-ben a Budapesti Katonai Bíróság dr. Mátyás Miklós őrnagy elnökletével Kristóf Lászlót emberek törvénytelen megkínzása és kivégzése által elkövetett (háborús) bűntettben, fogolyszökés bűntettével halmazatban elkövetett (háborús) bűntettben, összbüntetésül halálbüntetésre, valamint teljes vagyonelkobzásra, mint mellékbüntetésre ítélte. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága Katonai Kollégiumának Különtanácsa dr. Ledényi Ferenc ezredes elnökletével helyben hagyta az első fokon eljáró katonai bíróság ítéletét, fellebbezésnek nem adva helyt.
Az eljárás során valamennyi vádlottat bűnösnek mondták ki. Az I. rendű Kristóf Lászlót első fokon, az V. rendű Molnár Mihály vádlottat és a XIII. rendű Palotás Ferencet másodfokon ítélték halálra, majd kivégezték. A X. rendű Bujdosó Józsefet életfogytig tartó börtönre, a XII. rendű U. Kovács Lászlót 12 évi börtönre, a többi vádlottat 2-8 év börtönre, mint főbüntetésre ítélték. Mellékbüntetésként vagyonelkobzást, és a nem halálbüntetéssel sújtott vádlottakra – állampolgári jogok gyakorlásától való eltiltást szabtak ki.
A felülvizsgálat jogalapját abban határoztam meg, hogy az eljárt bíróságok mind büntetőjogilag, mind jogelméleti-alkotmányjogi tekintetben elfogadhatatlan, törvénysértő álláspontra helyezkedtek akkor, amikor a vádlottak magatartásának a legalitás mércéjével való megítélését lényegileg elutasították, megtagadták a vádlottak cselekménye megítélésénél annak figyelembevételét, hogy a vádlottak a hatályos jog szerint a hatósági közeg jogállásában voltak, hogy magatartásuk büntetendőségének és büntethetőségének megítélésénél az elkövetéskor volt hatályos jog szabályait (is) figyelembe kellett venni.
Az első fokú bíróság szerint „A fegyverhasználat kérdésében a bíróság megállapította, hogy a munkásmozgalom tagjai és egyéb üldözöttek tisztában voltak azzal, hogy elfogásuk esetén, ha a csendőrnyomozók kezébe kerülnek, milyen sors vár rájuk, nevezetesen durva bántalmazás, megkínzás és rendszerint halál. Éppen ezért, ha ennek tudatában szökést, ellenállást kíséreltek meg, esetleg fegyverhasználat közbeiktatásával is, az jogos, igazságos ellenállás. Márpedig a joggyakorlat szerint ilyennel szemben törvénytelen a fegyveres fellépés”.
Ez az okfejtés akkor lenne igaz, ha 1944-ben Magyarországon a jogrendnek semmilyen formája nem érvényesült volna, ha a vádlottak magatartását nem jogszabályok előírásai szabták volna meg, ha a vádlottak formálisan nem minősültek volna a közhatalom gyakorlóinak. Semmilyen joggyakorlat nem minősíthet általános érvénnyel jogos ellenállásnak valamely magatartást, egy a jogrend alapján lévő magatartással szemben, mert akkor ez utóbbit általános érvénnyel jogellenesnek kellene tekinteni, ami logikai és jogi lehetetlenség.
Az önkényuralmi rendszerek általában nem nélkülözik a jogszerűség olyan mértékét, amely mellett érvényesülő jogrendről beszélhetünk, ugyanakkor nélkülözik a legitimitást, a valódi alkotmányos rendszerekben érvényesülő alapelvek érvényesülését, az alkotmányos jogállam ismérveit, a hatalom hitelességét és társadalmi elfogadottságát.
Messzire vezetne annak vizsgálata, hogy az 1944-es megszállás utáni Magyarországon mind az államhatalom alacsony fokán lévő vádlottak, mind a formális hatalom csúcsán lévő államfő, mint a hatalmi lépcső két szélső pólusa, még legitim viszonyok között nyerték el megbízatásukat, míg a jellegzetesen önkényuralmi rendszerekre nem ez a jellemző. Fogadjuk el, hogy az 1944. március 19-e utáni, németek által megszállt Magyarország sok tekintetben hasonló önkényuralomban élt, mint az 1950-es években…
Az önkényuralmi jogsértésekért való felelősség elveinek megállapítására, a legalitás és legitimitás kérdéseinek vizsgálatára 1991. február 14-én Antall József miniszterelnök által felkért szakértői bizottság szakvéleménye foglalja össze a jogtudomány véleményét.
Az 1950-es évek bírói gyakorlata és jogirodalma ismerte a társadalomra veszélyessége kizáró okokat, s ezek között a hivatásból eredő jogok gyakorlása és kötelességek teljesítése, a parancs, illetve a katonai személyek cselekményének jogellenességét kizáró körülmények, s ezek között a hivatásbeli kötelesség teljesítése, a szolgálati parancs teljesítése fogalmát, mint büntethetőséget kizáró okokat. Mint a Katonai büntetőjog kézikönyvében olvasható: „A fegyveres testületek tagjai kötelesek a szabályzatok és egyéb rendelkezések előírásait minden esetben betartani, akkor is, ha látszólag beleütköznek valamely más jogszabály rendelkezésébe, mivel a szolgálat rendje és a fegyelem azok végrehajtását megköveteli. Természetes azonban, hogy a szabályok és egyéb törvényes rendelkezések által előírt kötelességek teljesítése nem lehet jogellenes és kizárja a felelősségre vonást olyan cselekmények elkövetése esetén is, amelyek külsőleg megvalósítják valamely bűncselekmény tényállását.”
A Magyar Királyi Csendőrség számára 1927-ben kiadott Szervezeti és Szolgálati Utasítás pontosan meghatározza, hogy „a szolgálatban álló csendőr fegyverét jogosult mindenki ellen használni: aki őt tettlegesen megtámadja vagy támadással fenyegeti. Viszont köteles használni: ha az elfogott vagy elfogandó veszélyes gonosztevő menekül, a fegyverhasználat fenyegető rákiáltás dacára meg nem áll, és feltartóztatására más mód nincs. Ha valaki háború idején vagy rendkívüli viszonyok között magát gyanússá teszi, és a felhívásra kielégítő válasz nélkül elszalad.”
Míg az 1932. évi fegyverhasználati jog szerint: „A Magyar Királyi Rendőrségnek fegyverviselésre jogosult tagja vagy közege hivatásának jogszerű teljesítése közben fegyvert használni jogosult: súlyos bűncselekmény elkövetésével gyanúsított vagy emiatt elítélt olyan egyén kézre kerítése végett, akit el kell fogni, ha kézre kerítése fegyverhasználat nélkül nem látszik lehetségesnek.”
Az 1994. évi rendőrségről szóló törvény – alkotmánybírósági felülvizsgálat után – hatályos szövege pedig kimondja: „A rendőr lőfegyvert használhat az emberi élet kioltását szándékosan elkövető elfogására, szökésének megakadályozására.”
Összességül tehát Ságvári Endrével szemben a fegyverhasználat feltételei megvoltak, mert súlyos, államellenes bűncselekmény miatt háború idején keresett személy volt. Elfogásakor, menekülése előtt az őt parancsra letartóztató, hatósági közegnek minősülő személyekkel szemben megadást színlelt, majd e helyzetet kihasználva lőfegyvert használt, hármukat megsebesítette, ebből kettőt súlyosan, egyiküket halálosan, ezzel több emberen követett el emberölési kísérletet. Kézre kerítéséhez, elmenekülésének megakadályozásához pedig kiemelkedően fontos érdek fűződött, mert a sikeres menekülés, az intézkedés meghiúsulásán túl az eljáró nyomozók súlyos felelősségre vonását jelentette volna.
Juhász István csendőrnyomozó 1959-es belügyminisztériumi kihallgatásának jegyzőkönyvéből tudjuk, hogy az 1944-es helyszínről azt jelentették neki, hogy Ságvári Endrét és Csermanek (Kádár) Jánost, a kommunisták legfontosabb és legveszélyesebb embereit figyelik.
Kristóf Lászlóval és társaival szembeni vádpontok egyikeként, háborús bűnös az, „aki a megszállt területek lakosságával vagy a hadifoglyokkal való bánás tekintetében a háborúra vonatkozó nemzetközi jogszabályokat súlyosan megsértette vagy a visszacsatolt területek lakosságával a reá bízott hatalommal visszaélve, kegyetlenkedett, vagy aki általában akár bel- vagy külföldön felbujtója, tettese vagy részese volt emberek törvénytelen kivégzésének vagy megkínzásának.”
A történeti és törvényi tényállás, a fegyverhasználati szabályok, a cselekmény elbírálásakor hatályban volt jogszabályok egybevetésével egyértelműen megállapíthatóvá vált, hogy dr. Ságvári Endre letartóztatásakor Kristóf László a hatósági közeg magatartási szabályait nem sértette meg, mert szolgálati parancsot és hivatásbeli kötelességet teljesített. A hivatásbeli kötelesség és a szolgálati parancs teljesítése együtt és külön-külön is kizárja az elkövetett cselekmény jogellenességét, noha az adott történeti tényállás szerint Kristóf László formálisan sem valósította meg az emberölés törvényi tényállását.
Vagyis: nem követte el az emberek törvénytelen kivégzésével megvalósuló háborús bűntettet. E vád másik eleme az emberek törvénytelen megkínzása. Ebből egyértelműen azt következik, hogy kiemelkedően súlyos kényszervallatások tartoznak e tárgykörbe, de nem sorolhatók ide a fogva tartással együtt járó kisebb hatalmi önkényeskedések, vagy a háborús időkben minden országban megmutatkozó keményebb kihallgatási módszerek, amelyek megvalósíthatnak más bűncselekményt, de nem egy kiemelkedően súlyos testi és lelki megpróbáltatást. Gyötrelmet jelentő „törvénytelen megkínzást”. A bíróságnak hivatalosan tudomása kellett legyen arról, hogy a Vezérkari Főnökség illetékes osztálya megszabta a kemény vallatási módszerek alkalmazását, tekintettel a háborúra és arra, hogy a kommunisták egy ellenséges hatalom eszmerendszerét és katonai céljait követve, egyértelműen Magyarország katonai erejének gyengítésére törekedtek.
Kristóf László ítéletében azonban nem nyert bizonyítást, hogy kínzásokban tevékenyen részt vett volna. A vádlottat fel kellett volna menteni a fogolyszökés vádja alól, hiszen az első fokú bíróság indoklása szerint „… miután a nyomozó is igyekezett megnyugtatni, hogy csupán jelentéktelen kérdéseket kell tisztáznia, és csak ezért kell bemennie, fondorlatot használva kijelentette, hogy meggondolta magát, most már hajlandó bemenni a nyomozóval a kapitányságra”. A vádlott a nyomozó közlését joggal értelmezhette úgy, hogy nincs hatósági őrizetben, hiszen az ítéleti tényállás nem bekísérlésről, hanem bemenetelről szólt. Miután az őrizetbe vételhez formális írásbeli határozat szükséges, ennek hiányában Kristóf László abban a meggyőződésben volt, hogy vele szemben nem személyes szabadságot korlátozó intézkedés történik.
Ám súlyosbító körülménynek tekintették azt a több helyen kifogásolható magatartást is, hogy megkísérelt védekezni az ellene felhozott vádak ellen, „valamint Ságvári Endre elvtárs, a munkásmozgalom mártírjának halála előidézésében tanúsított kiemelkedő szerepét”.
Ez elerőtlenített minden más, nyomós enyhítő körülményt, így a 15 éves időmúlást, az eltelt időszakban végzett becsületes munkavégzést, a büntetlen előéletet, a nős állapotot és az 1956-os forradalom idején tanúsított semlegességet.
A halálbüntetés ez által vált elkerülhetetlenné, mert a vádlott elítélésének valódi oka a Ságvári-ügy volt.
Lejegyezte: Viola Anna
[pic][pic][pic]
[pic][pic][pic]
Népszabadság
NSZ » Fórum
• RSS
• A Világirodalom Klasszikusai
• NSZ Könyvek
• Könyvklub
• Kalauz
• 2006. április 12. szerda
|[pic|
|][pi|
|c][p|
|ic] |
|Főmenü |[pic][pic] |Keresés, archívum |
|Voks 2006 |Az űrlap teteje |Az űrlap teteje |
|Fórumok |[pic] |[pic] |
|NOLBlog |Az űrlap alja |Keresés |
|Alternatív |Nyomtatás |Az űrlap alja |
|Kultúra |Küldés e-mailben | |
|Metazin |Betűméret csökkentése |Népszabadság Mail |
|Menü |Betűméret növelése |Az űrlap teteje |
|Címlap |[pic]Lelőtték Ságvárit? Bravó! |[pic] |
|Tartalomjegyzék |Népszabadság • Tamás Gáspár Miklós • 2006. március 9. |[pic] |
|Világ |[pic] |[pic] |
|Álláspont |[pic] |Belépés |
|Magyarország |[pic] |Az űrlap alja |
|Budapest | | |
|Piac-gazdaság |[pic] |Cikkgyűjtő |
|Fórum |[pic] |[pic][pic][pic][pic] |
|Mozaik |[pic] | |
|Sport | |Ajánlott Cikkek |
|Mellékletek |[pic] |Lepel Ságvári emléktábláján |
|Európai Unió |[pic] | |
|Utazás |[pic] |Kapcsolódó Cikkek |
|Lakáskulcs | |LB kontra Bibó István |
|Állástrend |Kép: Marabu |Katlan és retesz |
|Jövő 7 | |Csurka: nem valószínû a |
|Hétvége |A Legfelsőbb Bíróság ítélete számos tekintetben menthető. A néhai vádlott csak|visszalépésük a Fidesz-jelöltek |
|Kerékvilág |egyike volt a Ságvári Endre kommunista ellenállóval tűzharcba keveredett |javára |
|Infovilág |csendőröknek, nem is ő lőtt. |Ságvári és a Magyar Köztársaság |
|Programajánló |[pic][pic][pic] |Mikola összerendezi a pártokat |
|Fogyasztóvédelem | |Harctérbe torkollna a Harmadik Út |
|Zöld oldal |Hivatali kötelességét teljesítette - ámbár valószínű, hogy más ügyekben |A magyar történelem újraírása |
|Diploma |(kínzások?) túllépte ügybuzgalmában a szorosan vett hivatalos kötelmeket... -,|Csurka közölte: reteszbe akarták |
|Pályakép |amikor társaival együtt fegyverét használta. Az 1956 utáni megtorlások |szorítani az MSZP híveit |
|Oázis |légkörében hozott egykori halálos ítéletnek jól megfontolt |A látszatszövetség |
|Könyvszemle |ideológiai-legitimációs funkciója volt: a Kádár-rendszer megpróbálta úgy |"Törvényes jogtalanság" |
|Egészség |föltüntetni, mintha a forradalom leverése holmi fasisztaellenes akció lett |további cikkeink |
|Technika |volna, ezért került sor régóta ismert és addig békén hagyott nyilasok és | |
|Rivalda |kollaboránsok - gyakran szabálytalan és jogellenes - pörbe fogására. | |
|Tudomány |A nulla poena sine lege szabály azt írja elő, hogy senkit ne büntessenek olyan| |
|Nemzeti Fejlesztési Terv |törvény alapján, amely a szóban forgó cselekmény elkövetésekor (még) nem volt | |
|Uniós Pályázatok |hatályban. Érdekes, hogy a pört kezdeményező Zétényi Zsolt (volt országgyűlési| |
|Nemzeti ünnep |képviselő) a nevéhez fűződő híres törvényjavaslatban ("Zétényi-Takács") éppen | |
|Média |ezt a szabályt akarta volt (sikertelenül) elvetni. Ám e tekintetben is korrekt| |
|Tengelytáv |az ítélet. Arról nem is szólva, hogy a régi és most megsemmisített ítélet - | |
|Construma |akkori mértékkel mérve is - túl szigorú lehetett, legalábbis a csakugyan | |
|[pic][pic][pic] |bizonyított tényállás alapján. | |
| |Mindazonáltal: nem volt szükséges pört indítani. A kereset benyújtója nem volt| |
| |köteles fölülvizsgálati kérelmet benyújtani. A bíróság nem nagyon kerülhette | |
|[pic][pic][pic] |el az ítélethozatalt. | |
| |Annak, hogy ez megtörtént, nem - vagy nem csak - jogtörténeti jelentősége van,| |
| |hanem politikai és legitimációs jelentősége. Nem a radikális, fajvédő | |
|[pic][pic][pic] |jobboldalról érkezett Bajcsy-Zsilinszky Endre (aki tudtommal ma is a | |
| |fasisztaellenes, náciellenes küzdelem hősének, becsületünk megmentőjének | |
| |számít, ki tudja, meddig) foglyul ejtőit mentették föl - holott | |
|[pic][pic][pic] |Bajcsy-Zsilinszky is a fegyverét használta -, hanem a kommunista (és azt | |
| |hiszem, zsidó) Ságvári Endre nem gyilkosait, hanem mijeit is? - Alkalmasint az| |
| |ő törvénytelen fegyverhasználata és a jogszerű hatósági intézkedésnek való | |
|[pic][pic][pic] |ellenállása miatt szabályosan eljáró közegeket. Ságvári a jelek szerint igen | |
| |bosszantóan viselkedett. | |
|Gyűjtések |Evvel az ítélettel a Magyar Köztársaság - ha tetszik, ha nem - megszakította a| |
|Octogon |kontinuitást az 1946-ban megalapított második köztársasággal, amely azon a | |
|Szerda |föltevésen nyugodott, hogy a parlamentben (és általában a közéletben) | |
|A múlt köde |képviselt irányzatok a kommunistáktól a konzervatív katolikusokig | |
|Lelőhely |öszszetartoznak, amennyiben antifasiszták, antihitleristák, sőt: elvetik a | |
|Szeplőtelen fogantatás |latifundiumok és a szoldateszka "történelmi" Magyarországának hagyományát, | |
|Nagyvárosi cirkáló |amely hagyomány nyílegyenesen vezetett az 1944-i mélyponthoz. Ezt az | |
|Érettségi |összetartozást sem 1956, sem 1989 nem vonta kétségbe: az antisztálinizmus nem | |
|NOL-vitafórum |jelentette, nem is jelenthette az antifasizmus elvetését, a fajüldözés és a | |
|Kert-ész |rendi társadalom rehabilitálását. Gyanúk olykor fölmerültek - vitéz nagybányai| |
|Lakótelepi őrjárat |Horthy Miklós újratemetésekor nemcsak a baloldaliaknak és a liberálisoknak | |
|[pic][pic][pic] |támadtak kétségeik -, hanem magánemberek kezdeményezései, különféle indítékú | |
| |rehabilitációs kísérletek nem befolyásolták az állam hivatalos-nyilvános | |
| |jellegéről alkotott közkeletű hipotéziseket. | |
|[pic][pic][pic] |A köztársaság számtalan Teleki-, Gömbös-, Klebelsberg-, Hóman- és Wass | |
| |Albert-szobrot is kibír: történeti vélekedéseink is különböznek egymástól. | |
| |Igaz, az antifasiszták annak idején fölrobbantották vagy lerombolták Gömbös | |
|[pic][pic][pic] |Gyula, majd Prohászka Ottokár emlékművét, de az forradalmi korszak volt, nem | |
| |olyan, mint a miénk. Senki nem alszik roszszabbul attól, hogy a | |
| |legelterjedtebb jobboldali hetilap SA- és Wehrmacht-indulókat tartalmazó, a | |
|[pic][pic][pic] |háborús csendőrséget és tábori csendőrséget szeretettel méltató CD-ket hirdet,| |
| |legföljebb nem tartjuk túlságosan választékosnak a politikai ízlését. | |
| |Ámde most a polgári demokratikus állam, a Magyar Köztársaság döntött. Az | |
| |ítélet szövegében ilyesmi nincs, de itt az antifasiszta küzdelem, az | |
| |ellenállás delegitimációjáról, erkölcsi hitelességtől való megfosztásáról van | |
| |szó. A Magyar Nemzet már az ítélethozatal előestéjén "terroristának" nevezte | |
| |Ságvári Endrét. No persze: ha a hitleri Németországtól megszállt Magyarország | |
| |kollaboráns erőszakszervezetét tartjuk legitim hatóságnak, akkor a csendőrökre| |
| |tüzelő Ságvári Endre kétségtelenül terrorista volt. | |
| |Ha. | |
| |Az ítéletet megelőző vitákban nem kellőképpen megfontolt szerzők azt hozták | |
| |föl Ságvárival szemben, hogy elvégre ő is antidemokratikus (ti. a bolsevik) | |
| |párt tagja volt, amely nem tiltakozott a Molotov-Ribbentrop-paktum ellen, és | |
| |amely támogatta a Szovjetunió Hitlerrel szövetségben végrehajtott hitszegő és | |
| |gyalázatos támadását Finnország és Lengyelország ellen, és csak akkor fordult | |
| |szembe Hitlerrel, amikor ez utóbbi 1941-ben csapataival (és szövetségesei | |
| |segédcsapataival) átlépte a sztálini Szovjetunió határát. Ez igaz, és tőlem | |
| |távol áll a szándék, hogy fölmentsem vagy igazoljam a Kommunista | |
| |Internacionálé csúnyán taktikázó, Sztálinnal szemben szolgalelkű pártjait. | |
| |(Bár megjegyzem, hogy a forradalmi marxisták Justus Pál vezette csoportja | |
| |tüntetett Budapesten a szovjet kereskedelmi kirendeltség előtt: nemcsak a | |
| |szociáldemokrata, hanem a radikális baloldal egy része is következetesen | |
| |antisztálinista volt, ameddig létezett.) | |
| |Igen ám, de az antifasiszta, antihitlerista ellenállás tagjai mindenféle | |
| |irányokból kerültek bele ebbe a küzdelembe: legitimistáktól (azaz | |
| |Habsburg-monarchistáktól) cionistákig, kisgazdákig, népiekig, konzervatívokig,| |
| |egészen az összeomlásig engedelmes katonatisztekig. Ságvári - aki egyébként a | |
| |Szociáldemokrata Párt tagja (is) volt - azonban nem a Hitlerrel szövetséges | |
| |kommunista világpárt tagjaként, hanem a Hitlerrel szembefordult KMP és | |
| |általában a fasisztaellenes harc hőseként esett el. Polgárháborús | |
| |konfliktusban halt hősi halált - s ebben a polgárháborúban neki és | |
| |szövetségeseinek volt igazuk, nem pedig a kollaboránsok csendőrségének. A | |
| |mostani ítélet - és még inkább az ítélet politikai kontextusa - szellemében | |
| |1956 ellenállóit is lehetne terroristának minősíteni, hiszen az akkori | |
| |"törvényes" hatósággal (és a megszállóval) szemben követtek el erőszakos | |
| |cselekményeket. 1956 ellenállói között is sok volt a kommunista. Nem tudjuk, | |
| |hogy 1956-ban az akkor már régóta halott Ságvári Endre melyik oldalon állt | |
| |volna, mint ahogy azt se tudjuk, vajon nem ő lett volna a Rajk-pör egyik | |
| |fővádlottja - vagy fővádlója. Ő épp úgy kommunista ellenálló volt a második | |
| |világháború alatt, mint Dudás József, 1956 egyik legkeményebb fölkelője. És | |
| |mint Vida Ferenc, a kommunista diktatúra vérbírája. | |
| |A kommunista mozgalomból sokféle út vezetett sokfelé. Ámde a kommunista | |
| |mozgalom igen sokféle, általánosíthatatlan örökségéből nem az antifasiszta | |
| |harc a szégyellni való. Igen érdekes, hogy ma, amikor az 1956 utáni | |
| |megtorlásra következő kádári konszolidáció trivializálása és részleges | |
| |rehabilitálása folyik mind a jobboldalon, mind a balközépen, a kommunistáknak | |
| |éppen az antifasiszta harcot róják föl. Ez szégyenletes. Annak idején a | |
| |nyolcvanas évek demokratikus ellenzéke - egyik visszhangos nyilatkozatában - | |
| |azt mondta, hogy tiszteli Bajcsy-Zsilinszky, Ságvári és Szenes Hanna emlékét, | |
| |"pedig se fajvédők, se kommunisták, se cionisták nem vagyunk". Még csak | |
| |baloldalinak se kell lenni ahhoz, hogy Ságvári Endre posztumusz (bár persze | |
| |közvetett) elítélését - a Magyar Köztársaság alapító erejű konszenzusának | |
| |megtörését - kifogásoljuk. A népirtásra készülődő, hazaáruló fasiszta rezsim | |
| |elleni polgárháborús aktus, a Ságvári Endre - vagy a Bajcsy-Zsilinszky Endre -| |
| |pisztolyából származó néhány golyó nem olyasmi, amit ennek a nemzetnek | |
| |szégyellnie kell, hanem éppen ellenkezőleg. | |
| |Senki nem állítja, hogy a bíróság szűken értelmezett jogi szempontból "téves" | |
| |ítéletet hozott volna - ha egyetértünk a jogállam és/vagy a joguralom elvének | |
| |tiszta jogpozitivista elvű átértelmezésével. Senki nem állíthatja, hogy a | |
| |vádlott csendőrrel szemben meghozott egykori ítélet annak idején (az ötvenes | |
| |évek végén) jogilag rendben lett volna. A halálos ítélet egészen bizonyosan | |
| |aránytalan és jogsértő volt. | |
| |A kérdés - most élesebben föltéve - így hangzik: hogyan lehet megítélni a | |
| |polgárháborús körülmények között elkövetett fegyveres aktusokat, amikor nincs | |
| |legitim állam (náci megszállás van); amikor a szuverenitásnak megfelelő | |
| |kényszerítő cselekményeket nem az egyenruhás testületek gyakorolják, hanem a | |
| |fegyveres ellenállás; amikor a harcoló felek tetteinek megítélése | |
| |(polgárháborús kontextusban) nem jogi, hanem politikai és erkölcsi kérdés? A | |
| |bíróság abból indult ki, hogy a csendőrök a magyar állam szolgálatában - a | |
| |szokásos függelmi kötöttségek keretében - parancsra tették, amit tettek. A | |
| |Magyar Köztársaság államdoktrínája szemszögéből azonban 1944. március 19-e | |
| |után nem volt magyar állam, amelynek hazafias érzelmű honpolgárok | |
| |engedelmeskedni voltak kötelesek. Sőt. Itt az ellenállás ősi joga és | |
| |kötelessége merült föl. | |
| |A bíróság nézetem szerint azt is mondhatta volna - bár elismerem, hogy ez | |
| |eltért volna a szokásos bírói gyakorlattól, és józan ésszel nem várható el; | |
| |nem is várom el, ismerve a jelent -, hogy polgárháborús cselekmények | |
| |megítélésben nem illetékes, a küzdő felek harci elveinek, az elvek | |
| |helyességének megítélésében, s ennélfogva a hivatkozott cselekmények | |
| |erkölcsi-politikai fölbecsülésében (mint bíróság) nem óhajt állást foglalni. A| |
| |bíróság ítéletét tragikusnak tartom akkor is, ha a törvény betűje nem sérült. | |
| |(Nem a bíróság a hibás itt formálisan, hanem a keresetlevél benyújtója, aki a | |
| |Bajcsy-Zsilinszky Társaság alapító tagja!). A tragédia - így az Antigoné - | |
| |gyakran a formális jog embertelenségéből fakad. Kreónnak pozitív jogi | |
| |értelemben igaza lehetett, de az európai humanizmus nem az ő, hanem Antigoné | |
| |örököse. | |
| |Az antifasiszta ellenállás elítélése a Magyar Köztársaság legitimációja elleni| |
| |komoly támadás. Ha a Magyar Köztársaság, a magyar állam szembefordul saját | |
| |világnézeti alapjaival, hogyan számíthat a társadalmi rendjével egyébként | |
| |elégedetlen néprétegek lojalitására? | |
| |Nem kell Ságvári Endre sajátos politikai eszméiben hinnie annak, aki nemzeti | |
| |hősnek tartja őt, mert fegyvert rántott a megszálló, kollaboráns rezsim ellen,| |
| |amely Magyarország honpolgárainak tömeges kiirtásáért felelős, és amellyel | |
| |szemben a magyarországi demokrácia - ez a mostani is - létrejött. | |
| | | |
| |[pic][pic][pic] | |
| | | |
• Népszabadság Rt.
• Impresszum
• Infoturné
• Hirdetési lehetőségek
• Előfizetés
• Regisztráció
• Hírlevél
• Adatvédelem
• Akciók
• Lap tetejére
• ©
|[pic][pi|
|c][pic] |
|[pic][pi|
|c][pic][|
|pic] |
[pic][pic][pic][pic][pic][pic]
----- Original Message -----
From: OPEN Szoftverház
To: eszter@open-szoftver.hu
Sent: Saturday, April 01, 2006 6:12 AM
Subject: Fw: NÉPSZAVA cikk
-----Eredeti üzenet-----
Feladó: farago@open-szoftver.hu
Címzett: mail@open-szoftver.hu
Elküldve: 2006. április 1. 6:07
Tárgy: NÉPSZAVA cikk
Ismerőse az alábbi cikket küldte önnek a Népszava honlapjáról.
Fatális tévedés Ságvári Endre jogi megítélésében
A Legfelsőbb Bíróság döntött Kristóf László egykori csendőrőrmester rehabilitációjáról. A döntéssel teljes mértékben egyetértek. Nem volt nehéz erre az elhatározásra jutnom, mivel az egyik rehabilitációs bizottság tagjaként meggyőződhettem a koncepciós pereket futószalagon gyártó terrorbíróságok ördögi mesterkedéseivel. Ugyanakkor - szintén kutatási tapasztalataim alapján - természetesen nem rokonítom Hain Péter válogatott legényeit Kozma atya szeretetszolgálatos embereivel. Ilyen színtévesztéstől megóv az a felfedezésem is, miszerint az ávós tisztek jelentős számban a Hain-legénység fogságában tettek szert a "szakma" alapismereteire.
Bármennyire is tisztelem az igazságszolgáltatás legfőbb intézményét, nem mehetek el szó nélkül amellett, hogy a Ságvári Endrével kapcsolatos interpretációjában teljesen indokolatlanul az 1921. évi LII. törvénycikkből indul ki. A Legfelsőbb Bíróság az említett törvény tartalmát fejtegetve arra a következtetésre jutott, hogy "a Ságvári Endrével szembeni fellépésre - tehát olyan okból került sor, amelynek a háborúhoz semmi köze nem volt, az intézkedés az akkori szabályok szerint törvényes volt."
Mi a valóság? A valóság az, hogy a Ságvári ellen 1942 áprilisában megindított nyomozás, körözés kizárólag nevezettnek a háborúval kapcsolatos ténykedéséből fakadt. Ságvári a baloldali ifjúság reprezentánsaként nem csak a föld alá szorított kommunista ifjúsági mozgalmat vezette, hanem amellett titkára volt a Szociáldemokrata Párt Országos Ifjúsági Bizottságának s póttagja e párt fővárosi végrehajtó bizottságának is. Évekig fontos munkát végzett a Népszava kiadóhivatalában. Kommunista szellemiségét nem érzékeltette a szociáldemokrata mozgalomban, inkább radikális szocialista felfogásúnak vélték, aki ugyan kritikusan szemlélte egyes pártvezetők túlzott óvatosságát, ám az SZDP legalitásának védelmét a függetlenségi harc alfájának tartotta.
Az egyetemes kommunista-szocialista baloldal, amelyet egyébként nem az elvi azonosság, hanem a hatalom által előidézett kegyetlen rokon sors kergetett egybe, az adott háborúval kapcsolatos alapkérdésekben egyetértett. Melyek voltak ezek az alapkérdések? A Hitler oldalán történt hadba lépésünk a Szovjetunió és általában a szövetséges hatalmak ellen értelmetlen, céltalan, s mind folyamatában, mind következményeiben nemzetellenes lépés volt. A baloldal nem akarta, hogy a háborút a vesztesek sorában fejezzük be, ezért kezdettől fogva szorgalmazta a honvédek visszatartását, majd hazahozatalát, s a különbéke mielőbbi megkötését. A kapituláció kérdésében már nem volt egyöntetű a vélemény. A szociáldemokraták jelentős része az angolok felé gravitált, mások vigyázó tekintetüket Moszkvára vetették. Ságvári az utóbbiakhoz tartozott. A szovjet valóságot nem ismerte, de Sztálint Magyarország megváltójának tartotta. Különben eljött egy történelmi pillanat, amikor minden magyarnak számolnia kellett azzal, hogy hazánk, népünk jó, vagy rossz sorsáról Sztálin fog dönteni. Nem véletlen, hogy az egész életét a bolsevizmus elleni harcnak szentelő Horthy a Sztálinnak 1944 szeptemberében küldött levelét e szavakkal fejezte be: "Megragadom az alkalmat, hogy Ön iránt Sztálin tábornagy, legmagasabb nagyrabecsülésemet fejezzem ki. Őszinte híve Horthy s.k.
Ságvári a munkáspártoknak a függetlenségi mozgalommal, s a háborúval kapcsolatos álláspontját mindenekelőtt az SZDP középpontjában tartott szemináriumain világította meg. Előadásait vita követte. Szemináriumain a fővárosi kerületek, s egyes vidéki, falusi szocialista ifjúsági csoportok aktivistái vettek részt. A nyomozó hatóságok iparkodtak - kivált a falvakban - felderíteni és felgöngyölíteni e kicsi ellenállási gócokat. Így került a debreceni VI. honvéd hadtest parancsnoksága által irányított csendőrnyomozó alosztály látóhatárába Ságvári Endre. A csendőrkopók ugyanis lecsaptak az endrődi ifjúsági csoportra, ahol Uhrin István 21 éves parasztfiú a Ságvári Endre szemináriumán kifejtett háborúellenes gondolatokat propagálta. A csoport tagjait őrizetbe vették. Velük szemben vallatás közben a szokásos kínzásokat alkalmazták. A vallatókat elsősorban Ságvári szemináriumi szereplése érdekelte. Hat őrizetest hűtlenség elkövetése gyanújával feljelentettek a Vezérkari Főnökség kikülönített ügyészhelyetteséhez. Uhrin Istvánt nem sokkal később a VKF bírósága elé állították. Egy és féléves fegyházbüntetést róttak ki rá. Nem tölthette le, mert büntetőszázaddal a keleti frontra vitték, ahol hősi halált halt.
A csendőrnyomozó alosztály a VKF-nek küldött jelentésében így összegezte az SZDP Országos Ifjúsági Bizottságában tartott szemináriumok előadóinak lényeges mondanivalóját: 'Úgy Ságvári, mint Levin (Levin Tibor a VIII. kerületi csoport akkori titkára, egy másik szeminárium előadója) a paraszttömegek és a vidék bekapcsolását elengedhetetlenül szükségesnek tartotta a függetlenségi mozgalom kiterjesztésében. Propagandájuk eszközéül a falusi ember legérzékenyebb problémáit: a közellátási nehézséget és a katonai behívásokat választották. Ennélfogva Ságvári azt hangoztatta előadásai során, hogy Magyarország függetlenségét elsősorban a németek veszélyeztetik, mert el akarják gyarmatosítani Hazánkat. Ezért ellenük kell a hangulatot szítani. Hangoztatni kell a falvakban azt, hogy azért nincs nálunk kenyér és más egyéb közszükségleti cikk, mert a németeknek viszik ki. Hangoztatta, hogy követelnünk kell, hogy a hadsereget ne vigyék ki teljes egészében a frontra, mert ha Németország katonai összeomlása bekövetkezik, akkor nekünk egyedül kell megvédenünk a határainkat."
Tárgyunk szempontjából különösen figyelemreméltó e jelentés alább idézett befejező része, mert perdöntően bizonyítja, hogy a Legfelsőbb Bíróság nem járt el jogszerűen Ságvári Endre jogállásának bemutatásában. "Véleményem szerint Uhrin István azáltal, hogy Ságvári Endre és Levin Tibor, valamint ezek ismeretlen társai által propagált ú. n. függetlenségi mozgalmat a kapott utasításnak megfelelően Endrőd községben a szélsőséges baloldali gondolkodásukról közismert társai előtt terjesztette, ezek pedig a halott elvekkel részben egyetértettek, oly cselekményt követtek el, mely a saját, illetve a velünk szövetséges német fegyveres erőnek hátrányt, illetve az ellenségnek előnyt okozni alkalmas volt. Cselekményük véleményem szerint kimeríti az 1930. III. tc. 59. §-ának 45. pontjába ütköző hűtlenség bűntettének tényálladéki alkatelemeit, miért is a csatolt névjegyzékben felsorolt egyéneket Címnek további eljárásra átadom.
Tekintettel arra, hogy az elmúlt tél folyamán Dombegyházán, Nagykamaráson és Gyulaváriban lefolytatott nyomozás adatai szerint az átadott gyanúsítottak szervezkedése nem elszigetelt jelenség, hanem a Magyarországi Szociáldemokrata Párt legalizációja mögé bújtatott Országos Ifjúsági Bizottság vezetőségének tervszerű és minden bizonnyal a Komintern által irányított munkájának eredménye, javaslom, hogy Ságvári Endre és társai budapesti lakosok ellen a nyomozó eljárás szintén folyamatba tétessék. Ez már azért is kívánatos, mert egyrészt az a hűtlenségnek minősülő mozgalom melyet nevezettek a "függetlenségi mozgalom" közkedvelt álnéven elindítottak és tervszerűen propagálnak még ma is, az eddig még érintetlen paraszt tömegek megmozdítására van alapozva, s eszméi révén a falusi nép lelkéhez közel férkőzni és abban mérhetetlen, s következményeiben kiszámíthatatlan rombolásokat okozni alkalmas, másrészt pedig az anyagi igazságszolgáltatás elvei is megkövetelik, hogy elsősorban azok vonassanak bűnvádi felelősségre, akik haza- és nemzetellenes munkájukkal a Címnek átadott egyéneket eddig még felelőtlenül megfertőzték és felbújtatták."
A debreceni 6. csendőrnyomozó alosztály parancsnoka 1942. május 15-i keltezéssel fentivel azonos tartalmú jelentést küldött a budapesti székhelyű központi csendőrnyomozó parancsnokságnak. Ebben szintén hangsúlyt kapott a Ságvári és társai elleni nyomozó eljárás folyamatba tételének fontossága. A nyomozó szervek nem értesülhettek arról, hogy Ságvári Endre 1942 februárjában illegalitásba vonult, hiszen az általa vezetett Országos Ifjúsági Bizottságot csak 1942 májusában oszlatták fel. Így körözését valamivel később rendelhették el.
Mármost nézzük meg, hogy mivel kellett volna szembenéznie Ságvári Endrének egy ellene indítható bűnvádi eljárás során. A nyomozást vele szemben az 1930. évi 3. t. c., az úgynevezett hűtlenségi törvény, továbbá az azt kiegészítő 1941. évi rendelet alapján indították meg. Ságvári esetében lényeges a hűtlenségi törvény 59. §-a, mely kimondja: "A hűtlenség bűntettét követi el és tíz évtől tizenöt évig terjedhető fegyházzal büntetendő, aki a háború idején: 1. A magyar állam vagy szövetséges fegyveres erejének vagy a velük közösen működő fegyveres erőnek szándékosan hátrányt vagy az ellenségnek szándékosan előnyt okoz." Ezt a törvényt egészítette ki a m.kir.minisztérium rendelete, melynek 1. §-a szerint: "...úgyszintén az ily cselekmény útján elkövetett szigorúbban büntetendő cselekmény miatt a bűnvádi üldözés elrendelésére illetékes parancsnok jogait kizárólag a m.kir.honvéd vezérkar főnöke gyakorolja. Itt van a kutya elásva. Ugyanis a VKF különbíróságának ítéleteit egyedül a vezérkar főnöke erősíthette meg. Fellebbezésnek nem volt helye. Kádár Gyula vezérkari ezredes, a VKF korabeli osztályvezetője szerint a VKF különbírósága terrorbíróság volt. Aki ismeri a korszak történetét, aligha kételkedik Kádár Gyula megállapításában.
Ha Ságvári Endrét a kiváló szakmai képzettséggel rendelkező csendőrnyomozó urak előállítják, rá halálos ítélet, vagy ami talán még rosszabb német koncentrációs tábor vár. Pisztolylövései legfeljebb tíz százalék esélyt adhattak neki az életben maradáshoz.
Svéd László történész
2001-2002. Copyright Népszava - minden jog fenntartva
----- Original Message -----
From: Nepszabadsag Online
To: eszter@open-szoftver.hu
Sent: Thursday, March 23, 2006 4:22 AM
Subject: NOL: A latszatszovetseg
|[pic]A látszatszövetség |
|Ungváry Rudolf, 2006. március 23. |
|A Legfelsőbb Bíróság fölmentett egy volt csendőrt, aki részt vett Ságvári Endre letartóztatásában, és a pártállam idején |
|halálra ítélték. |
|Nem azért, amit ténylegesen elkövetett, hanem azért, amit a nyakába varrtak. Az LB ítélete semmiben sem tér el az 1948 |
|utáni nyugatnémet ítélkezési gyakorlattól. Akkor is sok, jogilag nem büntethető fasisztát felmentettek, és ettől még a |
|német demokráciát semmilyen komoly veszély nem fenyegette, mint ahogy az LB mostani ítélete sem fenyegeti a magyar |
|demokráciát. |
|A bírósági döntéssel a politikai térfél egyik oldalán ugyanazért elégedettek, amiért a másik oldalon tiltakoznak ellene: |
|az ítéletet mindkét térfélen - tévesen - úgy értelmezik, mintha ezzel a Sztójay-kormányt és a csendőrséget mentenék fel. A|
|csendőrség 1944-es működése természetesen szerintem is erkölcstelen. Akik erkölcsileg (is) felmentik az 1944-es |
|csendőrséget, számomra kívül állnak a demokratikus párbeszéd keretein. Kérdés, hol állnak a tiltakozók. |
|A tiltakozók szerint "a parlamentben (és általában a közéletben) képviselt irányzatok... összetartoznak, amenynyiben |
|antifasiszták..." (Népszabadság, március 11.). Ezt antifasisztaként kikérem magamnak: csak demokrata antifasisztákkal |
|tartozom össze. |
|A tiltakozók a fasiszta háborús bűnösök parancsainak végrehajtását eleve bűncselekménynek tekintik, és elvetik, hogy az |
|elkövetés időpontjának jogrendje legyen mérvadó a végrehajtók jogi megítélésében. Igaz, hogy 1944. március 19-e után nem |
|volt - erkölcsi értelemben - legitim magyar állam, s jogállam sem. De nem volt legitim és szuverén magyar állam a fordulat|
|éve után sem, és 1956 után sem. Ezek szerint egy ávós vagy egy III/III-as nyomozó sem hivatkozhatna arra, hogy a fennálló |
|jogszabályok szerint parancsot hajtott végre. Ha a mai magyar demokrácia az 1946-os demokrácia örököse, akkor nemcsak a |
|fasiszta rendszerrel, de a Rákosi- és a Kádár-korszak rendszerével sem lehet jogfolytonos. Ebből azonban nem következik, |
|hogy az egyes ember megítélésében ne kellene ma jogilag méltányosan eljárni: aki nem kínzott, nem gyilkolt, s még csak |
|parancsra sem lőtt, azt nem lehet elítélni csak azon az alapon, hogy erkölcstelen és nem legitim szervezetben és |
|rendszerben tevékenykedett. Jogállamban a jog nem az erkölcsi ítélkezés eszköze. Éppen a pártállamban alkalmazták így, |
|többek között a minap felmentett csendőrrel szemben. Ezért is kellett őt a magyar jogállam bíróságának felmentenie. |
|A baloldaliak egy része - élükön a marxista-leninista kommunistákkal - alapvetően abból indult ki, hogy nem lehet(ett) |
|"igazi" demokrata, aki kommunistaellenes. Ezen az alapon hiteltelenítették a kommunistaellenes demokratikus erőket, |
|aláaknázták a demokráciát, s végül reakciósnak és ellenforradalmárnak bélyegeztek mindenkit, aki nem értett egyet a |
|pártállami kommunistákkal. |
|A tiltakozás valójában nem a felakasztott csendőrnyomozóról szól (a justizmord, a joghalál tényét ma már a Ságvárival |
|közösséget vállalók sem vonják kétségbe). Nem is arról, hogy a felmentő ítélettel megtagadták volna a mai magyar |
|demokrácia antifasiszta önértelmezését. A tiltakozás - talán számos aláíró szándéka ellenére - végső soron arról szól, |
|hogy az "igaz" kommunisták demokraták, tehát a fasiszták ellen küzdő kommunisták a mai magyar demokrácia hősei. Holott nem|
|minden antifasiszta demokrata, következésképpen az antifasiszta harc nem minden mártírja a demokrácia hőse. |
|E hazug politikai logika szerint minden demokrata szövetségesének - és a pártállammal szembeni demokratikus ellenállás |
|hősének - kellene tekinteni azokat a fasisztákat is, akik a pártállam ellen voltak. Holott ők ugyanúgy nem demokrata |
|hősök, ahogy az egykori marxista-leninista kommunista hősök sem azok. A mai magyar baloldal egy magát demokratának valló |
|része az antifasiszta kommunistákat is saját hőseinek tekinti, a mai magyar jobboldal egy magát ugyancsak demokratának |
|valló része a pártállammal szemben álló fasisztákat is saját hőseinek tekinti. Ez a két csoport nagyon hasonlít egymásra. |
|A magyar demokrácia sorsa azon is múlik, hogy ezek a hamis demokraták lesznek-e egymást jól kiegészítő többségben vagy |
|sem. |
|A demokrata csak alkalmi kényszerszövetségesként harcolhat, ha muszáj, kommunistával a fasizmus és fasisztával a |
|kommunizmus ellen. A kommunista és a fasiszta akkor is a demokrata ellensége marad, ha történetesen közös az ellenségük. |
|Ha erről megfeledkezünk (vagy hagyjuk, hogy a különbséget elkenjék), védtelenné tesszük a demokráciát. |
|Vészhelyzetben persze (ami ma nincs) a demokrata sem élezi ki az ellentétet. Demokrata és kommunista meghatározott |
|helyzetben egy irányba lőhet. Ennyi. |
|Kommunisták úgy még soha a történelemben nem gyakorolták a hatalmat, hogy előbb-utóbb ne emeltek volna kezet a |
|demokráciára. A pluralista demokrácia és az, amit a kommunisták "népi demokráciának" neveznek, összeegyeztethetetlen. Akik|
|összeegyeztethetetlen dolgokat próbálnak összeegyeztetni, csalnak. Azt akarják láthatatlanná tenni, amivel meg kellene |
|küzdeni. Többek között, persze, mert ott vannak még a mai Magyarország bal- és jobboldali rasszistái és populistái is - |
|ezekkel is meg kell küzdeni. De az egyik harc nem feledtetheti a másikat. Még egyik sem lefutott. |
|--- |
|A Népszabadság Online nem ellenőrzi a feladó kilétét. Ezt az elektronikus levelet egy ismerőse küldte Önnek, nem a |
|Népszabadság Rt. munkatársa vagy a Népszabadság valamelyik partnere. Ha észrevétele van, azt kérjük jelezze az |
|online@nepszabadsag.hu címen. |
Élet és Irodalom
Hahner Péter
A lángszavú Párt
A dráma a következo módon szokott lezajlani hazánkban:
1. felvonás: A baloldal elkövet egy óriási baromságot.
Mondjuk... az egyik miniszter azt mondja, hogy Véreskezu
Szoszó, az egyszeru erdei grúz, nagyon rendes ember volt, mert
a dél-afrikai apartheid-rendszer kiépítését helytelenítette,
és az 1572-es Szent Bertalan-éjszakához sem volt semmi köze.
2. felvonás: A jobboldal erre természetesen mondhatná azt,
hogy hohó, Véreskezu Szoszó térben és idoben máshol
tevékenykedett, s nem is nagyon ért rá az apartheiddel és a
hugenottákkal foglalkozni, mert azon kísérletezett, hogy
lehetne honfitársai egy részét fobe lövetni, más részét pedig
haláltáborokba záratni, ahol azok maguktól elpusztulnak. Nem,
nem, ez túl egyszeru lenne. Inkább a jobboldal is mond valami
butaságot, például olyasmit, hogy szégyen-gyalázat megdicsérni
Véreskezu Szoszót, hiszen köztudott róla, hogy késsel-villával
ette az óvodásokat reggelire. Lám, lám, a baloldal maga is
erre készül, most elárulta magát, magyar anyák, ne engedjétek
holnap el otthonról az óvodásokat!
3. felvonás: A baloldal erre közzéteszi helyreigazító
újságcikkeit, amelyekben bölcs szakértok elmagyarázzák, hogy a
jobboldal aljas rágalmakat terjeszt, Véreskezu Szoszó nem is
késsel-villával ette az óvodásokat, hanem puszta kézzel,
mustárba és majonézbe mártogatva. Tehát mindaz, amit a
jobboldal állít, gyalázatos hazugság, ugyanakkor viszont
elárulta magát: mélységesen egyetért a dél-afrikai apartheid
gyakorlatával, és helyesli a hugenották lemészárlását!
4. felvonás: Az újságolvasók összezavarodva leteszik a lapot,
nem tudják, mi közünk nekünk mindehhez, miért is kell errol
vitázni.
Most éppen itt tartunk.
Hiller István szocialista párti miniszter a közelmúltban
felavatott egy emléktáblát. Talán valamelyik szocialistáét,
aki méltó rá, hogy egy piacgazdaságot muködteto, parlamentáris
demokrácia minisztere megemlékezzen róla? Frankel Leóét, aki a
párizsi kommün idején helytelenítette a terrort? Talán az
annyit rágalmazott Peyer Károlyét, talán az emigrációba
kényszerített Kéthly Annáét? Ugyan, dehogy. Ságvári Endre
emléktábláját avatta fel, aki éppen hatvan éve keveredett
tuzharcba a rendorökkel. Ha ezt a rokonok, barátok teszik meg,
vagy egy szukebb köru, baloldali társadalmi egyesület,
senkinek sem lenne sok köze hozzá. Csakhogy ezt a Magyar
Köztársaság kormányának minisztere, a Magyar Szocialista Párt
vezeto személyisége tette meg, ezért mégiscsak felmerül a
kérdés: ki volt Ságvári Endre, s miért részesül emléke ily
megkülönböztetett tiszteletben?
A jobboldali napilap cikkírója szerint felháborító, ami
történt, hiszen Ságvári Endre a rendorökre lövöldözött, tehát
terrorista volt. Erre természetesen azonnal megérkezik a
válasz baloldalról: dehogy volt terrorista, hiszen a nácik
ellen harcolt, talán Hitler minden ellenfele terrorista lett
volna? Ezzel sikerült is vakvágányra futtatni a vitát: vajon
mikor válik terroristává az eroszak eszközét is felhasználó
forradalmár?... Nem, nem, térjünk csak vissza Ságvárihoz!
A miniszter úr egy eszmét emlegetett az emléktábla avatása
közben, amelyhez hunek kell lenni, s ez nem más, mint az
antifasizmus. Vajon komolyan gondolja, hogy oly nagy lenne
manapság a fasiszta veszély, hogy érdemes demonstratív módon
állami tiszteletben részesíteni az antifasizmus sztálinista és
kommunista formáját is? Vagy csak arról lenne szó, egyesek
idoszerunek találták újra meglengetni az antifasizmus
zászlaját, s ezzel ellenfeleiket logikus módon az antifasizmus
ellenfeleinek tüntetni fel? Ha így van, akkor ez egy pitiáner,
szánalmas politikai manover volt, kár is a szót vesztegetni
rá.
De azért Ságvári Endrérol annyit azért érdemes megjegyezni,
hogy egyáltalán nem volt terrorista - o egyszeruen kommunista
volt, és egyeseket éppen ezért bosszantott fel olyannyira
Hiller István meghatott tiszteletadása. Kommunista volt
bizony, még akkor is, ha ez a jelzo egyetlenegyszer sem fordul
elo az interneten olvasható Magyar Életrajzi Lexikonban. A
kevésbé szemérmes, mert jóval korábban elkészült
Munkásmozgalmi Lexikon szerint 1940-tol a Kommunisták
Magyarországi Pártjának a tagja volt, s vezeto szerepet
vállalt lapjainak terjesztésében. 1945 és 1989 között pedig a
magyar kommunista mozgalom egyik legtöbbet emlegetett
"mártírjává" vált, magam is egy Ságvári Endre nevu úttöroraj
tagja voltam. 1989 után aztán békésen és különösebb vita
nélkül átkeresztelték mindazon létesítményeket és
szervezeteket, amelyeket róla neveztek el. Most pedig hopp -
hát nem ot dicsoíti újra a miniszter úr?
Annyira azért nincs rossz véleményem az MSZP-rol, hogy azt
gondoljam: a kommunizmus rehabilitálásán tevékenykedik. De ha
egyszer évek óta azt hangoztatja, hogy modern, nyugati típusú
szociáldemokrata párttá alakult át, akkor mi köze Ságvárihoz?
Hogy is szólt a régi, szép, dallamos úttöroinduló? "KIMSz-esek
vágtak hajdan e tájnak, élükön Ságvári járt! Hosies tettre,
harcra nevelte oket a lángszavú párt - védte oket a lángszavú
párt..." Állítólag ez a párt - már nem az a párt. De akkor
miért "védi oket" továbbra is? Alighanem azért, mert a Magyar
Szocialista Párt bizonyos tagjai egészen nyíltan hangoztatnak
olyan nézeteket, amelyeket a magyar társadalom más tagjai
sohasem fognak elfogadni. Szerintük a rendszerváltás nem is
volt olyan jelentos fordulat, elotte is jó szándékú,
reformokra törekvo szocialisták kormányozták az országot (ok),
meg utána is, tehát semmi szükség a múlt valamennyi elemének
oly heves elutasítására. Csakhogy akadnak jó néhányan az
országban, akik (mint például magam is) úgy vélik, hogy az a
rendszerváltás elotti világ mégiscsak az eroszakon és az
idegen megszálláson alapult, akik számára 1989 életük
legszebb, felejthetetlen élménye volt. Ezért aztán (mint
például magam is) meglehetosen rosszkedvuen fogadják, amikor a
Kádár-korszak mártírjai állami tiszteletben részesülnek az új
Magyarország kormányának tagjai részérol. Valahogy úgy érzik,
a rendszerváltás tényét próbálják elvitatni tolük, a
rendszerváltás élményét próbálják kisebbíteni.
Élet és Irodalom
48. évfolyam, 33. szám
Élet és Irodalom
Hahner Péter
Õrzik a völgyet
Kedves Fencsik Flóra, engem ugyanúgy elszomorít hazánk
politikai megosztottsága, mint Önt. Én azonban ezt nem
nevezném "orbáni csapdának", mert nem csak az egyik oldal a
ludas abban, hogy mindez így alakult. Éppen az efféle
Ságvári-emlékbeszédekkel lehet tovább fokozni a
megosztottságot.
Igaza van: "az ember nem úttörodal-szövegként kezdi, nem
propagandafilm-hosként, s nem is ligetként". A ligettol
eltekintve azonban Ságvári nem sokat változott, hiszen
tudtommal még nem jelent meg tárgyilagos, tudományos,
történelmi életrajza. A Kádár-korszakban gyermekként csak
mítoszokat és dicshimnuszokat hallottam róla. Cikkemben egy
szóval sem írtam, hogy "ha Ságvárit... szeretni kellett, akkor
most tessék utálni és kész." A szeretet és az utálat végletei
között azonban van még néhány fokozat. Fenntartás, kétely,
közöny, bizalmatlanság stb. Engedje meg nekem, hogy riasztó
tapasztalataim alapján némi egészséges bizalmatlansággal
viseltessek a Kádár-korszak valamennyi mitikus hose iránt.
Az írásomat kritizálók valami olyasmit sugallnak, hogy
"vagy-vagy". Vagy a jók oldalán állunk, vagy a gonoszakén.
Ilyen egyszeru lenne a választás? Leveleikbol úgy tunik, hogy
a XX. század közepén egyetlen, gyilkos, lágereket építo,
diktatórikus birodalom foglalta el az országot. Aki ellene
harcolt, bármilyen zászló alatt, azzal eleve rokonszenveznünk
kell, különben mi is e gyilkos birodalom híveivé válunk.
Levélíróink szerint ez a náci Németország volt, tehát "aki
Ságvári emlékét támadja, az a (...) fasiszta (...) kurzus
mellett teszi le a voksát" - írja Kozák Gyula. Biztos, hogy
csak ez a két választás lehetséges számunkra? A kommunisták és
a fasiszták között?
Nem lehetne végre kiszabadulnunk ebbol a reménytelenül
elavult, múlt századi szemlélet és beszédmód rabságából? A
fekete és fehér színek, a hosök és az árulók világából? Én
inkább Arthur Koestlerrel értek egyet, aki úgy fogalmazott,
hogy a második világháborúban két gyilkos lágerbirodalom
harcolt hazánkért (is). Ezért nagyon nehéz volt úgy küzdeni az
egyik ellen, hogy ne váljunk akaratlanul is a másik
szálláscsinálójává. A huszadik századot össze sem lehet
hasonlítani Dobó vagy Bem korával, ahogy ezt Donáth Ferenc
teszi. Századunk mindkét lágerbirodalma olyannyira embertelen
volt, hogy áldozataik (és ezek leszármazottai) szemében
mindazokat beszennyezték, akik már csak ideiglenesen is a
zászlajuk alá álltak. Ebben a világban egyetlen döntés sem
volt könnyu, egyetlen helyzet sem volt egyértelmu. Biztos,
hogy a valódi bunösökre sújt le, aki fegyvert fog? Szabad-e a
bujkáló merénylonek békés honfitársai életét veszélyeztetnie,
kitéve oket a megszállók megtorló akcióinak? Egészen biztos,
hogy azt kell hos antifasisztának tartanunk, aki ezt a
leghangosabban hirdeti magáról? Ami a kommunisták oly sokat
dicsoített antifasizmusát illeti, köztudott, hogy ez nem elvi
álláspont volt a részükrol, hanem taktikai fegyver, amelyet
mindenkori hatalmi érdekeiknek megfeleloen felkaptak vagy
letettek. 1936 elott nem a fasizmust tartották fo
ellenségüknek, hanem a szociáldemokráciát, 1936-tól fasizmus
elleni népfrontok létrehozását sürgették, az 1939-es
Molotov-Ribbentrop-paktum után viszont kijelentették, hogy nem
a náci Németország felelos a háborúért, hanem Anglia és
Franciaország. A Szovjetunió 1941-es megtámadása után aztán
újra a fasiszták váltak a legfobb ellenséggé... Nem kívánom
kisebbíteni ezzel egyesek érdemeit és bátorságát, de úgy
tunik, a kommunista propaganda mindent megtett az antifasizmus
kisajátításáért. Franciaországban például 1945 után "a 75 000
agyonlott pártjának" nevezték magukat a kommunisták, holott az
egész háború során 30 000 személyt lottek agyon a német
megszállók, s valószínuleg ezek közül sem volt mindenki
kommunista. Szóval: dicshimnuszok és indulatos kirohanások
helyett szívesebben olvasnék el egy-egy alaposabb tanulmányt
arról, hogy mit tettek ténylegesen a kommunisták a világháború
alatt, s mit is tett pontosan Ságvári.
Az emberek mindig szerették a jók és rosszak egyértelmu
szembenállására leegyszerusíteni az ennél némileg bonyolultabb
történelmet. Honfitársaim egyik csoportja mindmáig az egyik,
másik csoportja pedig a másik lágerbirodalmat gyulöli jobban,
ezért mai ellenfeleit e birodalom egykori híveivel azonosítja,
és hajlamos mentségeket keresni e birodalom egykori ellenfelei
számára. Ez a mindennapi gyakorlatban annyit jelent, hogy
szenvedélyesen fasisztázzuk és kommunistázzuk egymást. Ha
valaki, hozzám hasonlóan, nem hisz abban, hogy ma,
Magyarországon fasiszta veszély lenne, az könnyen megkaphatja
a baloldaliaktól, hogy "a fasiszta, zsidóirtó kurzus mellett
teszi le a voksát". A fasiszta (vagy kommunista) veszélyben
való hitnek több elonye is van: az ellenfél befeketítésével
meggyozhetjük magunkat, hogy a jó oldalon állunk, másrészt
segíthet elviselni egy magát baloldalinak (vagy jobboldalinak)
valló kormány tehetetlenkedéseit. "Igaz, hogy nem tökéletes...
Na de nézzük csak, hogy kik állnak a másik oldalon!"
Nem tudom, hogy lehetne kiszabadulni ebbol a csapdából. Talán
azzal, hogy nem próbálunk mindenképpen hosöket és árulókat
kijelölni az elmúlt század politikusai közül. A francia
Nemzeti Konvent 1795-ben kimondta, hogy mindenkinek csak
halála után tíz évvel lehet a hamvait elhelyezni a Nemzeti
Panthéonban. Nem kellene átvennünk e törvényt, és száz évet
hozzácsapnunk?
Kozák Gyula hisztérikus vádjai ellen felesleges védekeznem.
Aki elolvasta az ÉS 32. számában megjelent írásomat, maga is
eldöntheti, hogy volt-e benne "differenciálatlan komcsizás",
hogy valóban "blaszfémikus" cikket írtam-e, olyat, amely "a
Sztójay Döme vezette bábkormány... a kollaboráns, fasiszta,
zsidóirtó kurzus mellett teszi le a voksát".
Arra viszont szeretném figyelmeztetni Kozák Gyulát, hogy
cikkében kétszer is "halottgyalázó"-nak nevezett, ami ilyen
rövid írásban szóismétlésnek számít. Ne feledjük, hogy vitánk
mégis csak egy irodalmi hetilapban zajlik! Ezért Rostand
Cyranójának némileg kiegészített orr-monológjával ajánlok néki
néhány változatosabb szidalmat:
"...Lássa, / Ez szimplán hangzik... Így nincsen hatása! /
Mondhatta volna szebben, kis lovag. / Más-más hangnembol...
Így ni, hallja csak: / Frankenstein! Drakula! A haza sírját
ássa! / Darth Vaderhez méltó fekete palástja! / Olyan, mint
Voldemort, ki az átkot ontja! / Nosferatu! King Kong! Opera
fantomja! / Vérfarkas! Vad vámpír! Szája teli vérrel! / Ön egy
nyálkás zombi, zúgó láncfurésszel!..."
Valahogy így... Ha már feltétlenül szidalmaznunk kell egymást,
csináljuk kissé ötletesebben, költoibben!
Hahner Péter
Élet és Irodalom
48. évfolyam, 35. szám
................
................
In order to avoid copyright disputes, this page is only a partial summary.
To fulfill the demand for quickly locating and searching documents.
It is intelligent file search solution for home and business.