A biz nci jog a hanyatl s id szak ban



A latin-román jogterület meghatározó elemei, ill. jellemzõi

• A latin-román jogcsoportrégió egyes összetevõi ( a germán-frank, a francia, a spanyol és a portugál jog ) egyenként is jelentõs államalakulatok védelme alatt fejlõdtek, és gazdagították a középkori Európa jogi kultúráját.

• A barbár ( germán ) szokásjog és a fejlett római jog egymásra hatása a térségben megközelítõen azonos vonások kialakulásához vezetett. A kultúrkör súlypontja külsõ tényezõk ( az iszlám elõretörése ) nyomán a középkori Franciaországba helyezõdött át.

• A francia feudális jog az állami központosítás eredményei által az adott térség determináns elemévé vált - jogegység ( a kodifikáció ) megteremtésével és a latin-román jogi kultúra kiterjesztésével.

Hasonlóan jelentõs szerepû a spanyol, ill. portugál jogrendszer.

A latin-román jogcsoportrégió modellországa mégis a Capetingek által megszilárdított középkori Franciaország.

Az államszervezet jellegzetességei

A francia állam feje a király volt - "senki másnak, csak az Istennek a hûbérese" - , annak földi helytartója az országban.

Tisztségét választással nyerte el, melyet felkenés és koronázás követett a reimsi székesegyházban.

Az uralkodók igénye: a királyválasztást trónöröklés váltsa fel - a Capetingek elsõszülött fiukat ált. életükben királlyá koronáztatták. -- 13. sz-ra joggyakorlattá szilárdult, az elsõszülött fiú öröklés címén szerezte meg a királyi trónt.

Kezdetben a király hatalma kisebb volt - az elsõ Capetingek családi birtokaikon ( domaine ) tartományurak ( seigneur ) voltak. A többi seigneurhöz hasonló jogokat gyakoroltak - az ország feletti szuverenitás csak formális. Országos szinten csak elsõknek számítottak a velük egyenlõ hûbérurak ( pairek ) között ( primus interpares, nem imperator ).

12. sz-tól a királyok ereje növekedett, elérték, hogy felségjogaikat Fro. egész területén gyakorolhassák.

Felségjogaik összefüggtek: - az ország és az egyház védelmével,

- a jogalkotással

- a bíráskodással

- az állam igazgatásával

A királyt feladatai ellátásában a királyi tanács ( curia regis ) támogatta.

- Ülésein az összes egyházi és világi nagyhûbéresnek kötelességük lett volna megjelenni ( a hûbérjog rendelkezései értelmében ). Üléseit ott tartották, ahol a király udvartartásával éppen tartozkodott

- Hatásköre jogilag nem szabályozott, szokás alapján a királynak meg kellett hallgatnia e szerv véleményét a fontosabb pol-i, katonai és bíráskodási kérdésekben. ( Rex és senatus viszonya )

A tanácsüléseknél rendszeresebben segítette az államfõt egy szûkebb tanács, mely családtagjaiból, udvari embereibõl

( curiales, domestici, palatini ), majd az utóbbiakból kinevezett fõméltóságokból állt.

A fõméltóságok országos feladatokat láttak el:

- a sénéchal általános királyi helyettes - a király hadait vezette, bíráskodott, a helyi szerveket ellenõrizte

- a kancellár - bíráskodott, õrizte a király nagypecsétjét, gondoskodott arról, hogy az irányítása alatt tevékenykedõ jegyzõk ( notarii ) kiállítsák a közhitelû királyi okleveleket.

- az elõzõeknél kisebb szerepe volt az istállómesternek, a kamarásnak és a pohárnoknak - õk is részt vettek az országos ügyek intézésében.

Az állam vidéki szervei az elõljárók ( prévots ) voltak. Kerületeiket ( prévotés ) biztosíték ellenében, max. 3 évre a legtöbbet ígérõ kisnemeseknek v. polgároknak adták bérbe.

Hatáskörük: - a királyi birtokok és más jövedelmek kezelése

- összegyûjtötték a király seregét

- gondoskodtak utasításai végrehajtásáról

- nevében elsõfokon bíráskodtak

Bérletrendszer következményei: az elõljárók kihasználták a "gondjaikra bízott népet" --

A központból a frank missihez hasonló felügyelõket ( baillis ) küldtek a prévot-k ellenõrzésére. A 12. sz. végéig nem rendelkeztek pontosan körülhatárolt hivatali körzettel.

• Az államszervezet központosítása

Termelõerõk fejlõdése, pénzgazdálkodás kibontakozása, Franciaország területének fokozatos egyesítése, külsõ veszélyek -- a 12-13. sz. fordulójától lehetõség nyílt, sürgõssé vált az állami központosítás.

II. Fülöp Ágost ( 1180-1222 ) hadi sikerei útját állták az angol hódításnak -- alap az állam egységének megvalósítására, a központi hatalom megszilárdításának. Ennek folytatásaként:

IX. Lajos ( 1226-1276 ) közigazgatási és bírósági reformok valósultak meg - a feudális széthúzás erõi megszûntek.

15. sz-tól a francia uralkodók megerõsítették hatalmukat: - pénzügyi és katonai reformokkal

- egyre nagyobb jövedelmeikkel ( állandó adók )

- zsoldos csapataikkal --

- minden tartományt seigneurjévé tettek.

Érvényt szereztek a rex est imperstor in regno suo elvnek - a királyi jogok teljessége ( plenitudo potestatis ).

• A trón betöltésében érvényesült, hogy az uralkodóház férfiágán az elsõszülött fiú örökli a koronát.

A 15. sz-tól a trónörökös elõdje halálakor átvette a királyi hatalmat, de kötelessége volt megkoronáztatnia magát és letennie a koronázási esküt. A trónra lépõ örökös fiútestvérei apanázs ( apanage ) címen birtokokat kaptak ( az elvileg oszthatatlan országból ) és azokon idõlegesen önállósították magukat.

Moulins-i ordonnance ( 1566 ) kiadása - a királyi birtokok elidegeníthetetlenségének elve.

• A központi igazgatás területén II. Fülöp Ágost uralkodásától a laikus fõurak helyett nõtt az alcsonyabb rangú,

klerikus és kisnemes szakemberek jelentõsége. A sénéchal és a kancellár tisztség megszûnt.

- sénéchal feladatait -- a connetable vette át

- kancellár feladatait -- a nagypecsétõr vette át.

Megjelenik:

- "a számadások mesterei" -- 14. sz. elején Párizs székhellyel kialakult a számadási kamara, melynek feladata a király jövedelmeinek kezelése, a baillik és prévot-k gazdálkodásának ellenõrzése és pénzügyi tanácsadás a királynak.

- a nagytanács - a király kormányzati szerve, tagjai az államfõ rokonai, a fõpapok, a fõurak és szakemberek közül kerültek ki - követte az uralkodót. Feladatkörét 1497-ig a király állapította meg. Ekkor bírói testülertté alakult át, kormányzati teendõit újabb szervek vették át.

- a központi bíróság - a királyi kúriákból vált ki. A 13. sz. elejére megalakult a pairek bírósága, mely a nagyurak ügyeinek elbírálója, 6 fõpapból és 6 fõúrból állt. Az alacsonyabb rangúak pereiben az egyetemet végzett magisterek döntöttek, a 13. sz-tól parlamentumnak nevezték bírói testületüket - e szakemberekbõl álló bíróság 1308-tól folyamatosan ítélkezett, a párizsi királyi palotában ült össze.A párizsi parlamentbe hamarosan beolvadt a pairek törvényszéke.

A parlamenti jogászok, a baillik és a prévot-k célja: az igazságszolgáltatás központosítása és jövedelmeik növelése, a hûbéri biróságok háttérbe szorításával.

A központosítást elõsegítette: - a fellebbezés és a preventio intézménye

- reformok, melyek által a helyi szervek szorosabb függésbe kerültek a kp-tól --

II. Fülöp Ágost több prévot kerületét egy nagyobb egységbe fogta össze, élén baillivel ( kinevezés ), -- õk a királyi hatalom igazi képviselõi vidéken.

• A francia rendi képviselet

3 rend: - papság

- nemesség

- "harmadik rend" ( polgárság és szabad parasztság )

Rendi gyûlések ( önállóak a 12-13. sz-tól, együttes rendi gyûlések pedig a 14. sz-tól )

4 fajtája: - általános rendi gyûlés ( États Généraux )

- 1302 - IV. Fülöp hívta össze elõszõr

- 1357. márciusban kiadott ordonnance - megígérte a gyûlés rendszeres összehívását

- száz évvel késõbb e rendi szerv állandó hadiadót szavazott meg a királynak -- így a jövõben ritkábban hívta õket össze

- hatásköre: tanácsadás

- jellemzõje: soha sem szerezte meg a törvényalkotás jogát, mely Fr.o-ban mindig a királyt illette meg. A rendi monarchia királyai a gyûlés véleményét mégis figyelembe vették, mert hatalmuk megerõsítéséhez szükségük volt a rendek támogatására.

- a notables gyûlése

- 14. sz-tól - úgy alakult ki, hogy a király esetenként kibõvítette tanácsát az elõkelõkkel

( notables )

- szervezeti eltérés az ált. rendi gy.-tõl: - tagjait mindhárom rendbõl a király hívta meg

- a három rend együttesen tanácskozott nem kúriákba elkülönülve

- hatásköre: ua. mint az ált. rendi gyûléseké

- az egyes rendek külön gyûlései

- csak a papságé jelentõs, 10 évenként összeülõ, állandó jellegû intézmény, egészen a nagy francia polgári forradalomig fennmaradt

- tartományi rendi gyûlések

- a szabad parasztság ált. nem jutott képviselethez

- hatásköre: a helyi szokásjog összegyûjtése, a helyi igazgatás szükségleteirõl való gondoskodás, e célra adó megjánlása, kérések és panaszok király elé terjesztése

Az abszolutizmus állama

16.sz-tól a rendi intézmények jelentõsége csökkent, gyûléseit egyre ritkábban hívták össze (pl. 1614-tõl 175 évig az általános rendi gyûlést szüneteltették). Egyedül az egyházi fõurak gyûlése maradt fenn - az abszolutizmus legfõbb támaszaként.

Az abszolutizmus kp.-i szervei:

• királyi tanács: egyes szekciói állandó jelleggel tevékenykedtek (Államtanács, Kérvények kamarája, Titkos tanács)

a curia regisbõl kiválva újabb kp.-i szervek önállósultak, élén államtitkárok álltak.

• kancellár: az igazságszolg. legfõbb vezetõje,

• fõintendánsok: a pénzügyek tisztségviselõi.

• számadási kamara: az adók és a közmunkák legfõbb irányításának központja - az fõintendánsok felügyelete alatt.

királyi kamara: a merkantilista gazd.pol. melegágya (Colbert)

A vidéki (helyi) igazgatásban a kormányzóságok katonai és rendészeti feladatokat láttak el, a pénzügyi kerületek szervezése pedig (17. sz.) már az ún. rendészeti igazgatás kezdete.

• a kp-i államszervek a helyi igazgatás ellenõrzésére intendánsaikat küldték, akik utasítási jogkörrel rendelkeztek.

• az eredetileg királyi birtokügyket intézõ ügyészek (procuratorok) ebben az idõben váltak az állami ig.szolg. legfõbb

õrévé - az állami érdek és a közérdek képviselõi egyaránt.

Az abszolutizmus sajátja az ún. policiális igazgatási tevékenység kiterjesztése az állam alattvalóinak mindennapi életvitelére. Az állam rendezõként lépett fel a gazdaság, a piac, a népjólét, az egészségügy stb. területén. E rendészeti igazgatási törekvés magában rejtette a modern államigazgatási jog alapeleminek kibontakozását.

A virágzó feudális jog, birtoklási és vagyonjogi viszonyok

Jogforrások

Mind a frank birodalomban, mind a feudális Fr.o-ban az alapvetõ jogforrás a szokásjog volt. A szokásjog egyik államban sem vált országos szinten egységessé (partikularizmus).

A széttagoltság alapja: frankoknál - származási alapon, törzsenként

franciáknál - területenként és rendi állásra figyelemmel

A területi széttagoltság eredményeként (10. sz-tól) minden tartomány más-más szokásjog szerint élt.

A rendi jogegyenlõtlenség következtében még egy tartományon belül is külön rendi jogok jöttek létre.

A partikularizmust fokozta, hogy a királyság déli részein (az írott jog országaiban) a régi szokásjog alapjaként tovább élt a római jog, míg a Loire folyótól É-ra lévõ tartományokban (a szokásjog országaiban) a szokásjog mellett maradtak.

A partikularizmus jogbizonytalanságot okoz -- cél: jogszabályok összegyûjtése.

Olyan "jogkönyvek" jöttek létre, melyek nem hivatalos jellegük ellenére elterjedtek és a joggyakorlatot befolyásolták:

13. sz. - Normandia, elsõ francia jogkönyv

1270 - "Szent Lajos törvényei"

1280 - Beuvaisis tartomány szokásjoga

1454 - királyi utasítás a szokásjog írásbafoglalásáról

16. sz. - a szokásjog hivatalos összefogalalása - 260 joggyûjtemény készült el.

A római jog elterjedéséhez a naturálgazdálkodásról a pénzgazdálkodásra való áttérés teremtette meg a feltételeket:

- a D-Fro.-i tartományokban a római jog, mint helyi szokásjog folyamatosan élt,

- 12-13. sz.-tól behatolt az É-i tartományokba (oktatása a francia Orléans-i egyetemen)

- teljes átvételére (recepció) a francia jogban nem került sor, mivel ennek útját állta a szokásjog írásba

foglalása

Királyi jogalkotás (kiváltság, törvény)

- formálisan a szokásjog alkalmazásába avatkoztak be (iurisdictio),

- nyíltan a kiváltságlevelek (privilegia) kiadásával,

- 12. sz. közepétõl az egész országra kötelezõ "örök érvényû" törvényeket kezdtek alkotni. (a király törvényei

az ország központosításával a helyi jog fölé emelkedtek)

- 15. sz. a törvényhozó hatalom a királyt illette meg. (A törvény - ordonnance - elõkészítésébe a király bevonta

nagyhûbéreseit, jogászait és tanácsosait. Az általa megalkotott törvényeket tilos volt végrehajtani, míg

azokat a parlamentek be nem iktatták - kihirdetés).

Birtoklási és vagyonjogi viszonyok

A francia feudális jogrendszer alapvetõ intézménye a feudális földbirtokjog, melyhez különbözõ hatalmi és egyéb jogosultságok (bíráskodás, igazgatás, adóztatás stb.) kapcsolódtak. Mindezek ellenére a földbirtokosok nem rendelkezhettek szabadon ingatlanaik felett.

A földesúr rendelkezési jogának kettõs kötöttsége: - allódium (a nagycsaládi-nemzetségi vagyonközösség továbbélése)

- feudum (a hûbérúrnak a hûbérbirtokra vonatkozó joga)

A fr. jog különbséget tett az õsi vagyon (propre) és a szerzeményi vagyon (acquet) között.

propre: - az elõdtõl legalább egyszer törvényes öröklés útján áramlott vagyon

- elidegenítése rendkívûl megszigorított

acquet: - felette a vagyonszerzõ szabadon rendelkezhetett, ha ezt elmulasztotta, halála után a szerzett

jószágai az õsi vagyon részévé váltak.

A propre adásvételének korlátozása:

- az elidegenítés tárgyát a vagyonszerzõ közös õstõl származó rokonainak fel kellett ajánlani megvételre.

- a 13. sz.-tól mellõzhetõvé vált az õsi vagyon felkínálása, de bármelyik rokon visszaválthatta

magának az elidegenített birtokot, ha a vételárat és a méltányos költségeket a vevõnek megtérítette

(vételi jog).

A propre ajándékozása, ill. hagyományozása (végrendeleti):

- a tulajdonos az õsi vagyon harmadát v. ötödét ajándékozhatta el ill. hagyományozhatja.

A propre, ill. acquet öröklésjogi következményei:

- a szerzeményi vagyon lemenõk hiányában a megközelebbi rokonokat illette meg,

- az õsi vagyon arra az ágra szállt vissza, amelytõl származott (paterna paternis, materna maternis)

- örökösök hiányában a család vagyonát az adományozó hûbérúr, ill. a király örökölte.

A legtöbb földtulajdonos, azért nem rendelkezett szabadon birtokai felett, mert elveszítve allódiumjellegüket, mástól is függõ hûbérré váltak.

A fr. jogban kialakult a kettõs vagy osztott tulajdon elmélete:

- az egyenes tulajdon (dominium directum) a hûbérurat,

- a használati tulajdon (dominium utile) pedig a vazallust illette meg, 2 változata:

- hûbérbirtok (feodum), a nemesség kezén,

- bérbirtok (censive), a parasztság mûvelése alatt. (nyílt jogegyenlõtllenség)

A francia hûbérbirtok elõzményei a frank benefíciumig nyúlnak vissza, bár sajátosságai lényegesen különböznek:

- a frank hûbéri viszonynál, a k.kor hajnalán a vazallitás dominált és a hûbéres szolgálataiért kapott benefíciumot - a hûbérúrral szembeni felelõsséget a hûbéres személye viselte.

- a francia vazallus, a virágzó k.korban azért szolgált, mivel elõzõleg hûbérbirtokhoz jutott - a hûbérúrral szembeni felelõsséget a hûbéres birtokai viselték. - egy vazallus több hûbérúrtól fogadhat el hûbérbirtokot, és megteheti, hogy egyikkel szemben sem tesz eleget vállalt kötelezettségeinek.

A hûbéri birtoklás feltétele: - esküvel fogadott hûség megtartása és

- a nemesi (vazallusi) szolgálatok teljesítése (katonai, köz- és magántisztviselõ)

A feltétel nem teljesítése vagy az eskü megszegése: bírói ítélet alapján hûbérvesztéssel járt a hûbérúr javára.

hûbérbirtok öröklése:

- az örökös: - hûségesküt tett,

- illetéket fizetett a hûbérúrnak,

- a hûbérúr: - a leányörökösnek férjet választott,

- a kiskorú örkös felett gyámságot gyakorolt.

Majd kialakult, hogy a hûbéri szolgálatok ellenében a hûbérbirtok nagyobb részét.

A hübérbirtok eladása: 13.sz.-tól - a katonaképes személyek illeték (a vételár 1/5-e) fizetése mellett eladhatták. Ekkor a hûbérúr (seigneur) csak a birtok visszaváltásával (retail féodal) szabadulhatott meg nemkívánt hûbéresétõl.

Csak jogilag egyezett meg a hûbérbirtok a bérbirtokkal, a hozzájuk kapcsolódó szolgálatok alapján különböznek.

A bérbirtok "hûbérese" (a falusi szabad paraszt) földje használatáért:

- terményadó, vásárpénz, kül.vámok, robot, kül.ajándékok,

- illeték a "banalité" (földesúri malom,... kötelezõ) használatáért.

- a hûbérúr bírói joghatóságot is gyakorolt felette, mindezt az uradalmi szokásjog szabályozása által.

A "kötött" jobbágytól földesura bármit követelhetett - ezt az uradalmi szokásjog nem szabályozta.

A bérbirtok öröklése: - a földesurak elismerték, de a hagyaték átszállását öröklési illetékek beszedésére használták fel.

A bérbirtok eladása: a bérbirtokos eladhatja földjét a vételárnak ált. 1/12-ének lefizetése ellenében. A vevõt a földesúr vagy megbízottja helyezte be birtokába - átruházási illeték behajtása és nyilvánosságra hozatala.

Kötelmi jog:

• a fr. feudális jog fejletlen ága

a frank "formalizmus" gátolja fejlõdésében

ezáltal a lényeges tulajdonátruházást tartalmazó ügyletek reálkontaktusok voltak - kötelezõen elõírt formák:

- akaratmegegyezés

- az egyesség tárgyának tényleges/jelképes átadása (traditio) - a hûbérbirtokos lemond jogáról,

- a szerzõt beiktatták tulajdonába (investitura)

• 13. sz.-tól (római jogi hatásra) konszenzuális szerzõdések, de a kánonjog megkövetelte, hogy a szerzõdésbõl jogos elõny (iustum pretium) származzék a szerzõdõ felekre.

A francia büntetõjog és eljárás

A frank birodalom szétesése - központi államhatalom meggyengülése - a bosszú és magánharc vált a büntetõjog döntõ tényezõjévé.

Jogilag elismert: a bosszú, a vagyoni elégtétel (compositio), a megtorló-elrettentõ halál - és testfenyítõ büntetések.

A királyi hatalom fellép a magánharc korlátozása érdekében:

- személyi korlátok: biz. személyeket (klerikusokat, nõket, kereskedõket) kivett a bosszú alól,

- idõbeli korlátok: biz. napokon (szerd-vasárnapig) letiltotta azt (treuga dei),

- "a király 40 napja" intézménye: jogszerû támadásra csak a szabályos hadüzenet után legalább 40 nappal kerülhetett sor.

- 13. sz.-tól: aki egyszer már bírósághoz fordult, sérelme orvoslására többé nem használhat önsegélyt.

A büntetõjogi bosszúrendszer helyén állami büntetõjog jut érvényre:

- IX. Lajos eltiltotta a magánharcot és a gyújtogatást, de nem volt ereje a tilalom betartásához.

- 1357. évi ordonnance: a gyilkosok, gyújtogatók, nemi erõszak elkövetõi nem kaphatnak kegyelmet és az önkényeskedõ nemeseket, ill. azokat akik engedély nélkül elhagyták az országot vagyonukban kell megbüntetni.

Még nincs teljesen lefedve a büncselekmények területe - a feudálisok érdekeit szolgáló birtokosok önkénye és kegyetlenkedése még megmarad.

A fr. eljárásjog:

Frank alapokról indul, 13. sz.-ig változatlan

az eljárás eredetileg vádrendszerû volt:

- a bíró vádló (panaszos) hiányában hivatalból nem járhatott el

• a bizonyítás eszközei:

- esküdttársakkal letett eskü, kül. istenítéletek

• a bíró szerepe:

- bizonyítási ítélet meghozatala,

- õrködés az eljárási szabályok betartása felett,

- megállapítani a peres felek küzdelmének eredményét.

• a jogorvoslati lehetõségek:

- hiányzik a fellebbezés

- az ítélkezést megtagadó vagy az igazságtalanul döntõ bírót lehetett bepanaszolni a magasabb hûbérúrnál.

13. sz.-tól gyökeres átalakulás - a polgári és a büntetõeljárás elkülönül:

• a büntetõeljárásból a vádelvet kiszorította a nyomozóelv

• az istenítéletek közül kiveszett a tüzesvas- és forróvízpróba

a párviadalt sokáig megtartották

nagyobb szerepet kapott a tanúbizonyítást, melyet kiegészített a tortúra

jogorvoslati téren kialakult a fellebbezés intézménye (az ítélet nem a bíró megtámadására ad lehetõséget).

A francia abszolutizmus joga

15.sz. második felében - a fr. feudális állam fokozatosan úrrá lett az ország külsõ és belsõ nehézségein:

• a 100 éves háború befejezése (1453), a Jacquerie-féle parasztháború felszámolása után - kedvezõ helyzet a szeparatizmus erõinek felszámolására - az állam és jogélet centralizálására,

XI. Lajos és utóda több részterületre terjesztette ki a korona hatalmát, így a 15. sz. végére a feudális állam

etnikailag szinte egységes.

A királyi hatalom végleg felülemelkedett a rendi alapon tagozodó hûbérurak hatalmán, és az ország egész területén magához ragadta az igazgatási és bíráskodási mechanizmus legfõbb irányítását. A királyt a törvények (ordonnance) megalkotásában a rendi gyûlés nem korlátozta (mivel nem vált jogalkotó szervvé), de ezt csak a 16. sz.-tól ismerték el általánosan.

XII. Lajos 1498. évi ordonannce-a - a jogalkotás és központosítás feltételeit teremti meg (még nem az absz. alkotása).

Kedvezõ helyzet nyílt a bíráskodás egységesítésére és központosítására. A királyi bíróságok hatáskörét kiterjesztik - a királyi baillik és sénéchalok látják el a helyi hûbéri bíróságok feladatait.

Megindult a királyi ügyek (felségsértés, magánharc, pénzhamisítás, stb.) és más súlyos bûncselekmények (rablás, stb.) kötelezõ állami üldözése. Az ordonnance szövegeiben megjelenik:

- a büntetõeljárás nyomozóelvû (inkvizitórius) - tömegek elrettentését szolgálja,

- a bíráskodás központosított,

- a bírói visszaélések felszámolása,

- a bünt. jogi megtorlás fokozódása.

Az eljárás inkvizitórius jellege -megszigorított eljárás:

- az eljárás kezdeti szakaszában szigorú írásbeliség és titkosság,

- bizonyítási eszközök felhasználásának megszigorítása,

- fellebviteli lehetõség nincs,

- a kihallgatható tanúk számát korlátozták,

- a bírói hivatalviselõket kötelezték az eljárás személyes lefolytatására,

- a visszaesõ bûnözõkkel szemben különösen alkalmazták,

- a bírók (az eljárást alkalmazók) jogot nyertek súlyos testi sanyargatásokra és halálbüntetés kiszabására.

(ez az eljárásjogi rend ebben a korban még nem általános, csak rendkívüli eljárásként alkalmazzák)

A francia feudális jog a nagy kodifikációk korszakában (16-17.sz.)

16.sz.-ra a fr. uralkodók kûzdelme a feud. széttagoltság ellen végérvényesen befejezõdött. A kp.-i hatalom Fr.o. egész területére kiterjedt. A volt seigneure-k provinciákká alakultak át, melyeket a király által kinevezett kormányzók igazgattak (adóbeszedés, hadsereg-, ig.szolgáltatás irányítása). 1439. az általános Rendi Gyûlés lemondott az adómegajánlásról - így a feud. állam öszes ereje (katonai, gazd.-i, igazgatási) az urlkodó rendelkezésére állt.

16.sz.-tól a fr. feudális jog legfontosabb forrásai az uralkodó által kiadott ordonnance-ok.

Típusai: - törvény: - benne az uralkodó az alattvalók legkülönfélébb jogviszonyait szabályozza,

- hatályosságához szükség volt a párizsi parlament belajstromozására,

- a parl.-nek jogában állt megtagadni ezt, ha jogellenesnek vélte az ordonnance-ot, ilyenkor

tiltakozó feliratot (remonstrance) küldhetett az uralkodóhoz,

- ezt a jogot az uralkodó már az abszolutizmus elõtt korlátozta - az uralkodó személyes parancsára elrendelt és kötelezõ érvényû belajstromozási parancsjoggal (lit de justice), esetleg börtönnel fenyegeti a parlamentet (1516. I.Ferenc Bologna-i konkordátuma).

- "címzés és pecsét nélküli ordonnance"-ok:

- a hadsereg, pénzügyek stb. irányításával összefüggõ, sürgõs uralkodói igazg.-i aktusok,

- ezekre a parl. belajstromozási joga nem terjedt ki.

Legjelentõsebbek: (melyek a feud. perjog egységesítését, az ig.szolgáltatás hatékonyabbá tételét kívánják biztosítani)

1539. augusztusi ordonnance, büntetõ perrendtartási kódex - célkitûzése a büntatõeljárás megrövidítése -

részben a bírósági hatáskörök pontosabb elhatárolásával, részben az eljárási garanciák csökkentésével.

- tükrözi az invizitórius eljárás uralomra jutásának jelentõs fázisát (már a Code Criminelle elõtt),

- az eljárás megindítása nem a sértett joga (vádelvi eljárás), hanem a bíró és az ügyész hivatali kötelessége,

- elõtérbe kerül az írásos eljárás (ellentétben a vádelvi szóbeliséggel),

- korlátozza a védelem jogait, erõsíti a bíró szerepét, a sértett nemcsak nem vádló, hanem szerepe szinte egyenlõ a tanúéval, e fejlõdési tendencia végsõ eredménye a Code Criminelle,1670.

XIV. Lajos kódexei - a birodalom egészére kiterjedõ, átfogó jogi kodifikációs munka kiteljesedése:

1667. polgári perrendtartási kódex - egyszerûsítette a peres eljárást.

1670. Ordonnance Criminelle (Code Criminelle), büntetõperjogi kódex - a büntetõeljárás átfogó szabályozása mellett a büntetõanyagi jog legfontosabb tételeit is rögzítette.

- általánossá tette a nyomozó rsz.-û büntetõeljárást (inquisitio generalis),

- az eljárás minden szakasza írásbeli és titkos,

- a bíró számára tv.-ben elõírt bizonyítási kötelezettségeket rögzítette,

- teljes értékû bizonyíték: a vádlott bíróság elõtt tett beismerõ vallomása és 2 tanú egybehangzó vallomása,

- meghatározott lett a kiszabható büntetés faja, ill. mértéke, de a kínvallatás tovább él súlyosabb bûncselekmények esetében,

- elegendõ gyanújel esetén másodszori tortúra alkalmazása is lehetséges, célja az esetleges bûntásak felkutatása.

Az áruforgalmi jog átfogó rendezését szolgálja:

1673. kereskedelmi kódex (Code Savary) - az állam merkantilista pol.-ját is magában rejti.

1681. tengeri kereskedelmi kódex (Code de la marine) - a tengeri ker. követendõ szabályai.

A modern rabszolgaság intézményének törvényesítése:

1685. Fekete Kódex - az amerikai-francia gyarmati területek rabszolgaságára vonatkozó jogi normákat igyekszik egységbe foglalni.

A fr.-ák a 16.sz.-ban hatoltak be az Újvilágba, de csak a 17.sz.-ra alkult ki a hatalmas É-Am-i francia

gyarmatbirodalom - az uralkodók ezt saját birtokuknak tekintették, a gyarmati területekre kormányzókat neveztek ki, a vidéki feudális Fr.o.-hoz hasonló gyarmati társadalmat igyekeztek kialakítani -, így a gyarmatokon megtalálható a fr. feudális jog számos alapvetõ intézménye, pl. a seigneure, a feud. nagybirtok,... . A gyarmatokon azonban a rabszolgatartáson alapuló ültetvényes gazdaság vált a termelés alapvetõ formájává (eltér a feudális gazdálkodási rendszertõl), melyhez Afrikából szállították az "árut", a rabszolgákat állatnak tekintették, kegyetlenkedések - a rabszolgafelkelések eredménytelenek maradtak.

18.sz. elsõ fele - a feud. abszolutizmus hanyatló korszaka - további erõfeszítések a jogegység megteremtésére:

XV. Lajos 1731 és 1741 között 3 ordonnance-ot adott ki - az öröklési jog, ill. a végrendelkezés átfogó jogi szabályozására.

A jogbizonytalanság mégsem tûnt el, mivel a jogalkotás nem gondoskodott a partikuláris jogi normák hatályon kívül helyezésérõl -,mely akadályozta a jogegység érvényesülését.

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A bizánci jog - a legjelentõsebb feudális jogterületek egyike a középkorban

• kialakulása az antik (római) jog kiteljesedésének idõszakában

7-9.sz.-ban már a legkiterjedtebb feudális jogok egyike lett

• jellegzetességei: - a nagy császári tv.könyvekhez való ragaszkodás (I. bizánci tv.könyvek),

- a rabszolgatartó jog egyes elemeinek a továbbélése,

- a keleti keresztény egyház jogának (monokánon) a világi joggal történõ összefonódása.

• hatott - közvetlenül: a Balkán feudalizálódó társadalmára, a keleti szláv népek k.kori jogrendjének fejlõdésére,

- közvetetten: pl. a hazai jogra.

• Forrásai a Justinianus-féle kodifikációval összefüggésben fejlõdtek:

7.sz. - Hivatalos nyelv a görög lett (a feudalizálódó társ. számára a latin nyelvû tv.gyûjtemény használhatatlan lett),

8.sz. - Az iszaurai dinasztia uralkodói megszilárdították hatalmukat, hozzáfogtak az elavult jog átalakításához -

- 726. Eklogé, görög nyelvû tv.gyûjtemény - elhagyta a Corpus Jurisból mindazt, ami elavult és ellentétbe került a kifejlõdõ feudális viszonyokkal, a tudományos rendszert megõrizte, a használható jogintézményeket átvette, a feudális szokásjog elemeit beleépítette. A feudalizáló jog kodifikált formában történõ továbbfejlesztése fokozta az egyeduralom tekintéjét.

- Az Eklogé továbbfejlesztése - a mezõgazdasági, katonai és tengerészeti tv.alkotás a 8.sz. végén.

9.sz. - A makedón dinasztia egyeduralkodói szintén a justinianusi kodifikációból kiindulva adták ki:

- a törvények gyûjteményét (Prokherion) - büntetõ-, magán- és eljárásjogi tv.-ek rendszerezésén túl a keleti keresztény egyház jogának alapjait is összefoglalta.

- újabb tv.gyûjtemény (Epanagogé) - a bírák számára készített útmutatás.

- a legnagyobb tv.gyûjtemény (Baszilika, 887, Bölcs Leó) - tárgy szerint foglalta rendszerbe a jogot, új császári rendeletekkel egészítette ki, az elavult jogszabályokat elhagyta. Alapvetõ célja a nemesség hatalmának megszilárdítása és a szabad közösségekben élõ lakosság függõségbe kényszerítése tv.-ek által.

Vele a nagy bizánci tv.gyûjtemények befejezõdtek.

10.sz. - Már csak az eddigi joganyagot kiegészítõ Novellákat adták ki az uralkodók. Szintén jelentõs forrás az aranypecsétes oklevél (Krüzobulla), mely az immunitási joggal felérõ kiváltságokat biztosította az egyháziaknak, kolostoroknak.

A keleti keresztény egyház jogának (kánonjog) szerepe:

• a keresztény egyházszervezet már a késõ Római Birodalomban is rendezett viszonyok között fejlõdött (császári rendeletek alapján)

fontos szerep a bizánci feud. jog kifejlõdésében,

a feudalizáló Bizánc az egyházban erõs támaszt talál - szükséges a kánonjog továbbfejlesztése:

7.sz. - a zsinati határozatok és az apostoli kánonok összefoglalása.

a kánonjog szorosabb összefüggésben volt az államhatalommal, mint Nyugaton - törekvés az egyházi kánonok és a világi törvényhozás összeegyeztetésére (nomokánonok) - már a 6.sz. -ban készítettek ilyen összeállításokat.

9.sz. - Phótiosz patriarcha gyûjteménye (Szüntagma) - római magánjog használható elemeit és a bizánci császári tv.hozást a kánonjogi szabályokkal egybefoglalta. Igy a zsinati tv.hozás háttérbe szorul és a nomokánonok terjedtek el a keresztény hitre tért népeknél, a Balkánon, a keleti szlávok körében.

7-8.sz. - a rabszolgatartó jog uralma véget ért, a római jog egyes elemeit a feudális viszonyokra igyekeztek alkalmazni.

A társ. feudalizálódása a jog lényegének megváltozásához vezetett. A feudális földtulajdonjog erõteljesen fejlõdött (a bir. területén élõ népek szokásjogának befolyásolása érvényesült.

Feudális viszonyok - a szabad telepesek adóztak vagy katonai szolgálatot teljesítettek - a théma rendszer alapját tehát a katonai telepesek (sztratióták) alkották. A katonai telepesekbõl és a thémák élén álló sztratégoszokból kifejlõdött a birtokos nemesség, a katonai telepesek többsége és a szabad lakosság jobbágysorba süllyedt. A 9-10.sz.-ban elterjedt az uralkodói földadományizás (próniarendszer) - a feudális nagybirtok, ill. földtulajdonjog fejlõdése. Kezdetben meghat. idõre vagy élethossziglan adták a földbitokot, majd átörökíthetõvé vált. Jogszerûvé vált a nagybirtokosok közig.-i és bíráskodási tevékenységének kifejlõdése - nagybirtokosok politikai önállóságra irányuló törekvése.

Büntetõjog és a büntetõperes eljárás fejlõdése:

• 9-10.sz. makedón császárok tv.hozásával fejlõdött ki a nyílt jogegyenlõtlenséget törvényesítõ büntetõjog.

- a kirótt büntetésekre irányadó a tettes, ill. a sértett vagyoni-társadalmi helyzete

- a rabszolga megölése nem bûncselekmény

- a bûncselekmények megítélésekor figyelembe vették a szándékot, a gondatlanságot és a kísérletet is

- súlyosak a pol-i és vallás elleni bûncselekmények (szándék, felbújtás és bûnrészesség is)

- a bûncselekményeket tárgy szerint csoportosították:

- pol-i, vallási (legsúlyosabb)

- vagyon elleni

- család elleni

- erkölcs elleni

- élet elleni.

- kegyetlen megtorlási rendszer a társ-i ellentétek, népi forradalmak és eretnekmozgalmak, leigázott népek ellen (kínzás, testcsonkítás, megvakítás, halálbüntetés)

- a vádelvi eljárás nem érvényesül, a nyomozó eljárás az uralkodó (per irásbelisége)

- kötelezõ a tanúk vallomástétele, szabályozott a tanúkkal történõ bizonyítás feltétele

- tortúra (a vádlottat a beismerõ vallomás megtételére kényszerítik).

Bozánc jogfejlõdése a feudális viszonyok megszilárdításának sajátos eszköze lett. Hatása fõként a balkán népek és a keleti szlávok feud. jogrendjének kialakulásában jelentõs maradt Bizánc pol-i hanyatlásának idején.

A bizánci jog a hanyatlás idõszakában

11-15.sz. - A bizánci bir. feudális jogrendje megõrizte jelentõségét. Továbbfejlõdését a jogi konzervativizmus jellemezte:

• a Baszlikákat és a császári novellákat csak ritkán változtatták,

• a tv.hozás az egyeduralom függvénye maradt,

• a nomokánonjog tovább élt - a világi és egyházi jog összefonódása továbbra is a kifejlett feud. társadalom védelmét és az egyeduralom fenntartását szolgálta,

A birodalom azonban hanyatlásnak indult - a bizánci jog területe fokozatosan összeszorult.

A bizánci jog továbbélése az önálló szláv, illetve a román államok életében:

oka:

• hasonlóság a feud. viszonyok fejlõdésében,

a keleti keresztény egyházszervezet kiépítése - beáramló görög papság,

• társ.-történeti alap: a Bizánci bir. feudalizálódó jogrendjére hatott a területén élõ szláv népek szokásjoga, ill. a bizánci uralom évszázadaiban számos nép elsajátította a császári tv.eket.

Jogforrások:

10.sz. vége - a tradíciókra épített nagy császári jogalkotás szinte lezárult.

11.sz.-tól a jogélet alapvetõ forrásai:

- a már kifejlesztett tv.könyvek, újabb jogrendszerezõ törekvés nincs.

- a Baszilikák anyagát továbbfejlesztik,

- megjelennek a makedón császárok novellái - a kifejlett feud. társ. igényeit juttatták kifejezésre, alapforrások,

- kifejlõdött a császári novella egyik sajátos formája az aranypecsétes kiváltságlevél (Krüzbulla),

- a kp.-i hatalom meggyengülésével nõtt az egyháziaknak, kolostoroknak, világi fõuraknak kiadott kiváltságlevelek száma/jelenõsége,

- a Komnénoszok idején a császári tv.hozás visszanyerte tekintélyét, de újabb tv.-eket nem adtak ki -mivel a feud. arisztokrácia nem szívesen látta a birodalmi jogegységtörekvéseket - kiváltágokat veszélyeztette.

A jogtudomány szerepe:

11-14.sz. - A jogtudománynak jelentõs szerepe volt a bizánci jog fejlõdésében.

Bázisa:

• keresztény papság - tevékenysége összekapcsolódott az egyház- és világi jog fejlõdésével.

• jogászság kifejlõdése - a joggyakorlatban elméleti munkát végeztek, mivel a Baszilikák alapanyagát a lényegesen megváltozott viszonyok igényeinek megfelelõen alkalmazták.

• A császári novellák kiadását tudományos munkálatok elõzték meg - idõvel a jogtudósok magyarázata önálló jelentõségre tett szert - megjelennek a császári tv.könyvek szövegeit kísérõ kommentátorok. A bírói jogygakorlat számára is készültek útmutatások (kommentátorok).

• Késõbb megjelennek a legnagyobb tekintélyû jogtudósok magyarázatait rendszerezõ munkák.

Ilyen elõzmények után keletkezett a bizánci jog utolsó nagy hatású jogforrása:

1345. "Hatoskönyv" (Hexabiblosz) - Harmenopulosz thesszaloniki jogász joggyûjteménye.

• felhasználta a fejlett bizánci jogtudomány eredményeit,

• megtartotta a "vezérfonal" jelleget - a bírói gyakorlat számára teremtett alapot,

rendszerbe foglalta a bizánci büntetõ- és magánjogi viszonyokat a Baszilikák óta lezajlott változások rögzítésével

következménye: - megszûnt a jogbizonytalanság,

- a bir. határain kívül is terjedtek/alkalmazták kéziratos másolatait (bolgárok, szerbek, más népek),

- a bir. végleges hanyatlása után is évszázadokon át ismeretes maradt (néhol, mint közönséges jogot alkalmazták).

A keleti-szláv feudális jog

A jogfejlõdés irányát meghatározó tényezõk:

Történelmi:

• a Ny-európai jog közvetlenül nem hatott rá,

• a feudalizmus a keleti szlávok társ.-ban is közvetlenül a bomló törzsi-nemzetségi rend meghaladása után keletkezett,

a rabszolgatartó viszonyok maradványai nem gátolták a jogfejlõdést (mint Ny-on),

az új társ.-i viszonyok megszilárdulásával a szolgaság alárendelt szerepet játszó maradványai háttérbe szorultak

Bizánc:

• a keleti-szláv népek nem kerültek Bizánc hatalma alá - feudalizálódása, jogrendje közvetlenül nem hatott.

• közvetlen hatás - a bizánci-szláv kultúrális kapcsolatok, melyek öszefüggtek az álamkapcsolatokkal és a kereszténység térhódításával,

• a keleti szlávok felvették a bizánci-görög hitet - keresztény egyházszervezet kiépítése - a feud. társ. kiépítésének, megszilárdításának támasza,

• a keresztény egyház magával hozta a fejlett egyházi jogéletet (a papság szervezettsége, az írástudás, jogi tapasztalatok).

A keleti szláv jog fejlõdési összetevõi a jogforrások tekintetében:

1. A kijevi orosz állam jogalkotó tevékenysége:

Russzkaja Pravda - 11.sz. elsõ fele - a keleti szláv népek egyik legjelentõsebb jogemléke.

Elõzményei: korábbi fejedelmi tv.hozás, szokásjog, bírói gyakorlat.

Oka: a különbözõ fejedelmi kp.-okban szokásjogi eltérések alakultak ki - a fejedelmi hatalom az (íratlan) szokásjog megerõsítésére, egységesítésére törekedett, - a 11.sz.-ban megértek a feltételek a szokásjog, a bírói döntések és a fejedelmi tv.hozás lerögzítésére.

Másolatai: A legkorábbi, 11.sz.-i joganyagot az idõk folyamán kiegészítették teljesen új normákkal - a másolatok a Russzkaja Pravda 3 különbözõ változatát tartalmazzák - a "rövid", a "bõvített" és a "rövidített" változatok.

A "rövid" Pravda - a legkorábbi változat, 2 részbõl áll:

1. a Jaroszlav idejében írásba foglalt rész: kezdetlegesebb, fõként szokásjogból táplálkozik.

2. a Jaroszlavicsok Prandája (kiegészítése): világosabb, a tv.hozást is jobban figyelembe veszi - a fejlettebb jogéletet tükrözi. Jelentkezik a nyílt jogegyenlõtlenség (már az elsõ részben is). A fejedelmi jogalkotás elõtérbe állítja a birtokos szeméy- és tulajdonvédelmét, ill. a lopás, rablás szigorú megtorlását. Megtiltja a vérbosszút kötelezõvé teszi a vagyoni elégtételt.

- egészében: mint a feud. jogrend megszilárdításának eszköze - elõtérbe állítja a büntetõjogi viszonyokat, magánjogi viszonyokat is rendez.

A "bõvített" Pravda - már a széttagoltság idején keletkezett - a korábbi kiegészítése, továbbfejlesztése, rendszerezése és "jogászibbá" tétele. Elõtérbe kerül a fejedelmi tv.hozás - benne: Vlagyimir Vszevolodovics Monomah tv.-ei, 1113.

A büntetõjogra és a bíráskodásra vonatkozó normák rögzítése. A büntetõ és magánjogi normák továbbra sem különülnek el - fokozódik a magánjogi viszonyok rendezettsége.

A "rövidített" Pravda - viszonylag ritka, keletkezése jóval késõbbre (15.sz.) tehetõ - a moszkvai állam megerõsítésének idejére. Joganyagában is megváltozott viszonyokat tükröz.

2. Egyházi szabályzatok

Egy része közvetlenül a kereszténység felvétele után keletkezett, majd a fejedelmi jogalkotás is kiegészítette azt.

A keresztény papság bizánci egyházjogi normáit hozta magával - a kánonjog a szláv jog alapvetõ forrásává lett - fõként a családjogi és a házassági viszonyok fejlõdésének lett alapja. Szerepe fokozódott a feud. széttagoltság idején.

11-13.sz. Az egyháziak a kánonjogi normák közt másolták a fejedelmi tv.-eket, ill. a bíróságok számára az ún. "útmutató könyveket" egészítették ki. Az "útmutató könyvek" egyházi erdetû források nemcsak kánonokat, hanem büntetõ- és magánjogi normákat is tartalmaztak (a bizánci nomokánonok példájára).

A keleti szláv jog alapvetõ forrásai ezzel kialakultak. A virágzó feud. jog kifejlõdésének útját a mongol-tatár hódítás átmenetileg feltartóztatta - a behódolt területeken a jogrend továbbfejlesztésének lehetõségei egy idõre elapadtak.

Kivétel: a Novgorod-Pszkov-féle bojtárköztársaságok fejlõdése - fejlett keresk.-i, gazd.-i kapcsolatok, kézmûipar - igényelte a jogélet fejlesztését - önállósultak jogforrásai.

14-15.sz. A Novgorodi és a Pszkovi "Szudnaja Gramota" - joggyûjtemények. Mindkettõ alapja a Russzkaja Pravda, de sajátos viszonyaiknak megfelelõen fejlettebb büntetõ- és magánjog kialakulásáról tanúskodnak. A tulajdon-, a kötelmi- és az öröklési jog területén európai színvonalúak.

A városköztársaságok jogrendjétõl elmaradt a széttagolt orosz fejedelemségek jogélete.

Késõbb a nagyfejedelmek és a részfejedelmek közt jöttek létre szerzõdések - jogforrási erõre tettek szert (a hódítók is elismerték). Általános érvényû normák azonban nem keletkeztek. Nõtt a tatárok által is elismert okleveles jogbiztosítás, szaporodtak az adománylevelek, immunitási és egyéb kiváltságlevelek - az ilyen jogforrások a széttagoltság érdekeit fejezték ki.

A helyi szokásjog területileg mélyen tagozódott -, ekkor keletkezett a RP "rövidített" változata - a jogélet átmeneti visszaesését tükrözi.

Kifejlõdtek a jogalkotás tekintéjének visszaállítására a "helyi közigazgatási szabályok" - a nagyfejedelmi hatalom növekedése - ,melyben a helytartók rendelkezéseiket még kiváltság formájában adományozták.

15.sz. A moszkvai központosítás elõrehaladása - az eddigieknél fejlettebb jogforrások megjelentetése - új tv.hozási formák megjelentetése (ukázok) - egyesült területek, egységes elvek szerinti rendezést igényeltek.

III. Iván 1497. évi tv.könyve (I. Szugyebnyik) - a bíróságok tevékenységének kódexbe foglalása.

• A nagyfejedelmi jogalkotás elõmunkálatai: a tervezetet a bojár duma hagyta jóvá, a fejedelem személyesen erõsítette meg.

• I. Szugyebnyiknek a kp.-osított államhatalom megerõsítésében is szerepe volt.

• Alapja: korábbi helytartói közig.-i szabályzatok, RP másolatok, iratlan szokásjog és a nomokánonok normái.

• Alapvetõ jellege: a jogegységtörekvés és a reformokat kifejezõ új normák lerögzítése.

• A jobbágyok feletti földesúri hatalmat megerõsítette - 57. cikkelye a parasztok költözési jogát korlátozta.

Összeségében a szabad lakosság utolsó rétegeit függésbe kényszerítette, támogatta a szolgáló nemesség gazd.-i és pol.-i fölemelkedését és nem csorbította az örökbirtokos bojtárok földesúri hatalmát. Erõsítette az õsi birtok átörökíthetõségét, az állami központosítást. A központosítást támogató egyháziak ezért az uralkodó jogalkotását isteni eredetûnek hírdették, minden világi jog kizárólagos forrásának.

15-16.sz. fordulóján több egyházi zsinatot tartottak, átalakították a keresztény kánonjog anyagát.

A keleti szláv jog jellegzetességei

A keleti szláv népek önálló államalakulását (Kijevi Rusz) követõen még inkább felgyorsult az új jogrend alapjainak lerakása. Kezdetben a törzsi fejedelemségeket egyesítõ kijevi állam keretében már a korai feudális szokásjog volt a meghatározó. A nemzetségi vérbosszút ezek a normák szorították háttérbe és a vagyoni elégtétel kifejlesztésével elõkészítették a feudális jog kibontakozását.

A fejedelmi ítélkezõ közhatalom az egyszerû szokásjog alapján bíráskodott.Idõvel kialakuló államhatalom meggyorsította a feudális jog térhódítását - 11.sz.-tól jogalkotó törekvések.

Ezen kívül a keleti szláv jog kezdeteinek vannak eleve írott történelmi forrásai is:

- orosz-bizánci szerzõdések (kifejlett anyagi büntetõ- és magánjogi normákat tartalmaznak).

A legkorábbi orosz jogemlékekben kirajzolódnak a már fennálló vagyoni (társ.-i) különbségek - kezdetben az ingó vagyon védelme látható, késõbb a "rövid és bõvített" Pravdában már egész ménesek, földesúri udvarházak... feletti jogok védelmérõl van szó. 11-12.sz.-i források már teljesen ismerik a szolgáló népekkel rendelkezõ birtokokat.

Súlyos büntetésekkel védték az új birtoklási vagyonjogi viszonyokat. A pol.-i széttagoltság századaiban megszilárdul a fejedelmek, a nagybojtárok és más örökbirtokos "votcsinnyikok" földtulajdonjoga. A tatár uralom ellenére a "votcsina" - az átörökíthetõ földtulajdon megmaradt.

Az egyháziak birtokjogi igénye és a feudális földbirtokjog világi jelenség maradt. 14-15. sz. ált. jelenség a nagy kiterjedésû votcsinabirtok ("õsi" jelleg). 12-13.sz.-tól a fejedelmek már elvesztették a birtokok visszaháramlási jogát. A hajdan közösségi földek tömeges kisajátítása - a votcsinabirtokok gyarapodása: jogilag elismert szerzéssel, adományozással, örökléssel, ill. elbirtoklással (elévüléssel). Az átörökíthetõség ált. nem jelentett a birtok feletti rendelkezési szabadságot. Az adománybirtokos (javadalmazott) utódai már az örökül kapott földet votcsinabirtoknak tekintették. A nemzetség igénye sokáig korlátozta a föld elidegenítését - a rokonok visszaváltási jogának elismerése. Feudális jellegre utal a mindvégig fennmaradó fegyveres szolgálat, a birtokjog hûbéri tagolódása azonban ismeretlen (a keleti szláv jogfejlõdés a bizánci jogi kultúra hatása alatt áll, és a hûbériség nyugati formáitól mentes marad).

15.sz. állami központosítás korszaka - a másik alapvetõ feudális tulajdonjogi forma megjelenése: a hadi szolgálat ellenében kapott pomesztyebirtok (nem átörökíthetõ, a birtokos halála után visszaszáll az uralkodóra).

Az alapvatõ birtokjogi viszonyok mellett létezik a fejedelmi (késõbb cári) dominium és mégfennmaradnak a szabad közösségi birtoklás formái is. A függõ jobbágylakosság, a szolganép és az eladósodott szabadok is szolgáló telekbirtokossá váltak - feudális tulajdonviszonyok összefonódtak most már a hatalmi jogosultságokkal. A birtokosok hatalmaskodásainak csak a központosított állam tudott határt szabni - felségjognak nyivánítva az adók és illetékek behajtásának jogát.

A keleti szláv jog megszilárdulásának jele továbbá a kötelmi viszonyok kezdetlegessége. Oka a magánjog önállóságának hiánya, a dologi jog egyszerûsége (ill. írásbeliség hiánya), a zárt természeti gazdálkodás igénytelensége. 12-13.sz. a szerzõdések fõként szóbeliek, azokat szimbolikus cselekmények kísérik - nyomaték.

A RP-ban a szerzõdésformák kísérõjelensége volt a "bánatpénz", ill. az áldomás. A csere, kölcsönügyletek, kezdetleges adás-vételi szerzõdések szóbeli megállapodás útján keletkeztek. Az ügylet megkötését a dolog átadása követte (az adásvétel tárgya sokáig csak ingó dolog lehetett). Legelterjedtebb ügyletek: a kölcsön, ill. a kamatfizetési kötelezettség.

A kamat fölülmúlhatta a kölcsönösszeget - adósok tömeges szolgaságba taszítása - a bõvített Pravda korlátozásokat hozott, miközben intézményesítették a fizetõképtelen személyek elzálogosítását. Megjelent a jobbágy kölcsönügylet tárgyává tétele a birtokosok által.

Ekkor az áruforgalmi viszonyok még fejletlenek voltak. A fõbb átmenõ kereskedelmi utak keresztezõdéseiben jelentek meg elõször árukapcsolatok - írásos jogügyletek, a kül. szerzõdésformák érvényességi kellékeinek legkorábbi megjelenése. 14-15. sz. egy sor ügylettípus megjelenése (építési, fuvarozási, stb. szerzõdések megjelenése). Ezekben az új normákban és a házassági, családjogi viszonyok fejlõdésében megfigyelhetõ Bizánc hatása.

A házassági-családjogi viszonyok a keresztény egyház (nomokánonjog) normái alapján fejlõdtek, ill. feltûnik az orosz családjog fejlõdésében sok olyan tényezõ is, mely a k.k-európai népeknél egyaránt megtalálható.

Jogfejlõdés a soknemzetiségû birodalom kialakulását követõen

16-17.sz. - a moszkvai kp.-osítás befejezése és a soknemzetiségû birodalom térhódítása, ill. a jog továbbfejlesztése.

17.sz. közepéig - létrejöttek a jogegység megteremtésének feltételei, és az örökös jobbágyság rendjére épülõ késõ feudális jog kodifikált formát öltött.

17.sz. második fele - a cári feudális abszolutizmus törvényhozása lett a késõ feudális jog meghatározója. Az abszolutizmus nem hozott újabb kódexeket, jogalkotása a 18. sz. elején mégis progresszív irányban hatott.

18.sz. eleje - a reformtv.hozás: felszámoltai az elavult jog hiányosságait, rendezetté tette a jogalkalmazást, növelte az egységes, birodalmi jog jelentõségét.

16-18.sz.-i orosz jogfejlõdés 3 jelentõs fejlõdési fázisa:

1. a fejlett, virágzó feudális jog kodifikált rendszerének kialakulása,

2. az abszolutizmus által végrehajtott jogi reformok kora,

3. a feudális jogrend válságának megjelenése.

1./ 16.sz.

• a moszkvai központosított állam erõteljes jogalkotó tevékenysége ad kiinduló pontot.

cári jogalkotás, ill. a bíráskodási és helyi közigazgatási "szabályzatok" gyakori megújítása

a központosítás elõrehaladása -- az egyesült területek jogi viszonyait egységes rendezés alá kellett vetni:

1550. II. Szugyebnyik, IV. Iván:

• bíráskodás rendezésére törekedett - fõleg processzuális normákat tartalmaz

forrásai: I. Szugyebnyik, a közben eltelt idõk bíráskodási, köigazgatási és vámszabályzatai

az orosz rendi állam elsõ törvényhozási aktusa, a jogrend fokozatos átalakítására törekedett

• kizárta a szokásjog alkalmazását (mégha a kérdéses viszonyokra a II. Szugyebnyik nem is tartalmaz rendelkezéseket - az ilyen ügyekben az uralkodó döntései, ill. az "összes bojtárokkal együtt" alkotott ítéletek nyertek elismerést - ezeket a tv.könyv anyagához hozzáírandónak tekintették. Ilyen döntések, mint a prikázoknak adott rendeletek (ukázok) születtek - az ukázokat beiktatták az illetõ prikáz mûködését szabályozó rendeletek könyvébe)

"Fjodor Ivanovics cár tv.könyve" -nek nevezett gyûjtemény keletkezése

1606-7. "Szvodnij Szugyebnyik" - a II. Szugyebnyik anyagát egészítette ki, a szolgálónemesség birtokjogi igényét bõvítette ki és az örökös jobbágyszolgaság megteremtésére irányuló törekvés.

1649. évi "Szobornoje Ulozsenyije" törvénykönyv:

• ezt is a szolgáló nemesség iniciálta

• az orosz feudális jog elsõ nyomtatott forrása, mely a késõ feudális jog alapja, az orosz rendi jogalkotás utolsó nagy mûve

kiélezett társasalmi ellentétek hatása alatt keletkezett, oka:

- bojár arisztokrácia visszaélései az államéletben

- fokozódó feudális elnyomás - városi lakosság felkelése - visszaszorítása - rendi ogy. összehívása - jogrend

ált. rendezése

• forrásai:

- I. és II. Szugyebnyik

- a prikázok ukászkönyvei

- a görög császári tv.-ek

- Litván Statutúm

• állami központosítás igényét fejezi ki. Tükrözi a késõ feudális jog kelet-európai sajátosságait:

- robotrendszer alapján nyugvó földesúri gazdaság -

- védelme a kegyetlen büntetõjogi megtorlás

- a feudális viszonyok fennmaradását szolgálja

• a tulajdonjog és a földesúri hatalom védelme, az állami érdekek sérthetetlensége állt a tv.könyvben rögzített kegyetlen büntetõjogi megtorlás elõterében.

A keleti szláv feudális jog rendszerbe foglalása ezzel befejezõdött, egymástól elkülöníthetõ jogágak kódexei nem fejlõdtek ki.

2./ 17-18.sz.

A feudális abszolutizmus korában a jogélet rendszerezésére kísérletek történtek, de újabb tv.könyvek nem jelentek meg:

• 17.sz.második fele - cári ukázok - az erõsödõ kp.-i hatalom ezek útján egézsítette ki az Ulozsenyije hiányos rendelkezéseit - "Új ukázcikkelyek".

1667. "új krerskedelmi szabályzat"

18.sz. eleje - az egyuralkodó jogalkotásának jelentõsége nõtt:

I. Péter reformintézkedései:

(az eddigi orosz jogforrásokat figyelmen kívül hagyta)

• pénzügyi, hadi, közig.-i reformok - a nemesség egyesítését szolgáló, ill. a parasztok feletti földesúri hatalmat szabályozó rendelkezések

• (1736 - a helyi birtokosok a "szökött parasztok megbüntetésérõl" szóló rendeletet kaptak)

1719 - "bányaprivilégium" és Manufaktúra Kollégium szabályzata

Az egyeduralkodó akaratának fokozottabb érvényesülése - új jogforrási elemek kifejlõdése:

• kialakult a "törvény" fogalma:

- az uralkodó akaratát fejezte ki

- minden korábbi jogforrás erejét leronthatja

• a cári feud. abszolutizmus tv.-eit megkülönböztették:

-1. usztávok: speciális tv.alkotási forma, mely a kp.-i államszervek tevékenységét szabályozta, (késõbb "ügyviteli szabályzat")

-2. ukázok: ld. fennt.

A jogforrások különleges formája a "manifesztum" és az "alapítvány".

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A korai szláv államok / Bizánc és a Balkán országai/

7.sz.-ban kialakult a Duna menti 7 szláv törzs szövetsége - a bolgár állam alapja.

9.sz.-ban frank fennhatóságból felszabadulva és a horvát törzsek egyesítése alapján kifejlõdött a fejedelemség. -

10.sz.-ban tovább erõsödik, és Tomiszláv fejedelem királyi cjmet vett fel.

Bizánc és a Balkán-fsz. országai

II. Baszileosz felszámolta az elsõ bolgár cárságot és a keleti kereszténység terjesztésével növeli befolyását a balkáni és a keleti szlávok körében.

A 11.sz.-ban azonban ez az állam meggyengült és a törököktõl vereséget szenvedett.

- keresztes hadjáratok - a keresztesek a Balkán egyes területeit uraló latin császárságot hoztak létre

- önállósult görög államok: - niceai császárság (Kis-Ázsia)

- epirusi despotatus (Balkánon)

- trapezunti császárság (Fekete-Tenger partvidéke)

Bizánc késõbb elvesztette Trákiát is.

A Bolgár állam, a második bolgár császárság

A 12. sz.-ban a "II.bolgár cárság" megerõsödött - a Balkán legjelentõsebb hatalma lett - 14.sz. végén a bolgár államok török fennhatóság alá kerültek.

Szerbia és a román fejedelemségek

11.sz.-ban Montenegro környékén függetlenségi harcok --

12.sz.-ban raska nagyzsupánjai kivívták a Bizánctól való függetlenséget.

Dusán István uralma alatt a 13.sz.-ban a Szerb állam elérte legnagyobb kiterjedését - Dusán felvette a "szerbek és rómaiak császára" nevet (tv.könyve 200 szakaszos forrás)

10.sz. közepétõl megjelentek önálló román kenészségek, a magyarok is segítettek a Moldvát a mongol-tatár uralom alól felszabadulni.

A moldvai román fejedelemség

15.sz. elsõ felében erõteljes fejlõdést mutat, de az oszmán birodalomtól való függés elkerülhetetlen volt.

Havasalföld is behódolt a töröknek, de adó ellen megõrizte függetlenségét

A délkelet-európai (feudális) államok jogfejlõdésének kezdetei

/ A bizánci joghatások, nomokánon joggy.-ek, Právilák, az "igazhitû cár tv.-ei /

9.sz. - az egyszerû szokásjog háttérba szorult -

"Krum kán törvényei" - a feudális jogrend kiépítését tükrözi:

- vagyoni-társadalmi különbségek törvényesítése,

- elszegényedõ szabadok függésbe kényszerítése,

- vagyontalanok ellenállásának letörése.

9-10.sz. fordulóján - a sokásjog és a fejedelmi tv.hozás által megszilárdított "bolgár jog összefoglalása":

"Bírósági törvény az emberek számára" címen ismert,

- alapja a bizánci Eklogé

- a feudális jogrend átfogó rendszerezésére törekedett:

- anyagi büntetõ - és magánjog, a család- és örökjogi valamint a bíráskodásra és a

perjogra vonatkozó szabályok,

- elõtérbe került a büntetõjogi megtorlás - (pl. a szolgák és rabszolgák testi fenyítése nem volt

bûncselekmény, az egyháziak és a világi nemesek mindennemû megsértése viszont súlyos megtorlást vont maga után)

- kollektív felelõsség intézménye

- törvényes öröklés rendje (végrendeleti örökség, kezesség, zálogjog,stb)

- többnejûség kiszorítása

12.sz. végétõl - a bizánci jog közvetlen uralma meggyengült, és a független államéletet teremtõ bogárok, szerbek és románok körében lehetõség nyílt az önálló jogfejlõdés kibontakozására.

Bulgária

- már az elsõ cárság idején kifejlõdtek a feudális jogrend alapjai

- alkalmatzták a "Bírósági törvény..." jogforrást

- a nemesség rövid idõ alatt megszerezte a földbirtok átörökíthetõségét - ezt segítette elõ a (bizánci gyakorlatból átvett) "patronatus" intézménye, ill. a "kiváltságok" tömeges osztogatása.

13-14.sz. elterjedtek az "aranypecsétes oklevelek" (a nagybirtokos arisztokrácia és az egyházak hatalmát erõsítõ kiváltságok)

A bolgárok alapvetõ jogforrása a "Bírósági törvény...", de mellette nagyszámban elterjedtek a görög eredetû "nomokánongyûjtemények". A török hódoltság miatt Bulgáriára is kivetült a mohamedán jog, de a muzulmánok megtûrték a régi bolgár jog alkalmazását.

Szerb jog

- alapja a szláv szokásjog, a bizánci tv.-ek és a keleti egyház joga

- 13-14.sz-tól kibontakozott az államfõ jogalkotó tevékenysége bizánci mintákat követve:

- görög eredetû nomokánongyûjtemények - Vlasztarész Mátyás féle nomokánongyûjtemény

-1349. Dusán István, "az igazhitû István cár törvénykönyve", összefoglalta:

- a szokásjog többévszázados eredményeit

- az érvényben lévõ bizánci joganyagot

- a fejedelmi-királyi jogalkotás összes vívmányát

- 1354-es kiegészítése (azonban így sem kapott helyet a családjog, az örökösödési jog és a kötelmi jog)

Moldva és Havasalföld

- elsõdlegesen a bizánci jog hatott rá (mellette a magyar és lengyel jogi analógiák is)

- szokásjog lassú fejlõdése

- a bizánci eredetû nomokánonok elterjedése meggyorsította az egyszerû szokásjog átalakítását

- 14.sz.-tól a fejedelmektõl származó "kiváltságok":

Az uralkodók a meggazdagodott bojárok és egyházi méltóságok számára bizánci mintára készült "krüzobüllák"-ban rögzítették le kiváltságos jogaikat.

- 1452. évi "Trigovistei Právila" - VI. Roman vajda parancsára készült el, melynek anyaga a Vlasztarész Mátyás féle

"Szüntagma"- ból származott, a fejedelmi kiváltságlevelek kiegészítésére.

- 1474. a moldvai "Pravila vel" - bizánci joghatást tükröz.

Az egyházi szláv nyelû joggyûjtemények (Právilák) késõbb elterjedtek és fõként a 16-17.sz-ban váltak ismertté. Ebbõl táplálkozott késõbb a román nyelvû Právila-irodalom is, mely a 16.sz.-ban vált a román jog számottevõ forrásává.

15.sz. A szláv nyelvû Právilák az egyházak körében keletkeztek. Jogegységtörekvése mutatja az orodox egyház és a fejedelmi hatalom érdekeinek összefonódását.

• az "útmutató könyvek" mintájára készültek,

• benne a zsinati kánonok fontos elemei - cél: monogám házasság megszilárdítása, a család- és örökjogi viszonyok rendezése,

a büntetõ- és perjog elemeit a nagy bizánci tv. könyvekbõl merítették.

A fejedelmi tv.hozás kései megjelenése miatt csak a 16-17.sz-ban vált jelentõs tényezõvé.

Az iszlám jog

Arab államok

7.sz. - Arábia egyesítése, az arab kalifátus hatalmát Irak, Szíria és Egyiptom meghódításával növelték.

750. - Damaszkuszi kalifátus - meggyengült - pol.-i széttagoltság.

8.sz. - Cordovai kalifátus (Hispánia területén)

9.sz. - Egyiptom, Marokkó, Tunisz és Algíria területein önálló arab államok keletkeztek.

Arab kalifátusrendszer

8.sz. - feudalizálódás - az egyházi és világi hatalom összefonódása.

A kalifa kezében volt a világi és egyházi fõhatalom, a kalifa rendelkezése isteni rendelkezésnek számított,

- feladata: - iszlám vallás terjesztése, hitelvek megõrzése,

- igazságszolgáltatás, hadügyek vezetése, tisztviselõk kinevezése, adóztatás szrevezése.

Az államszervezet: - hivatalnokok - élén a felügyelõ,

- testõrség

- kancelláriák (dívánok)

Emirátus (emírségek): világi hatalom / államigazgatás /

Sejkségek: kisebb helyi igazgatási egységek.

Az iszlám jog (sariah)

7.sz.-tól - muzulmán jog - késõbb ez vált uralkodóvá É-Afrika, Arábia, DK-Ázsia területein.

Az muzulmán jog forrásai:

Alapja: a Korán, amit a próféta halála után, a 7.sz.-ban szerkesztettek egységes törvénykönyvvé, szó szerint recitálását jelenti az isteni kinyilatkoztatásnak.

• 114 szúrára (fejezetre) osztották,

hagyomány (szunnah) - a tanítványokés a kísérõk "hiteles" elbeszélései, a kor igényeinek megfelelõen.

"ijma" - egy-egy adott idõszak legtekintélyesebb teológusainak és jogászainak egybehangzó véleménye.

"kijas" - az analógián alapuló ítéleteket vették irányadónak.

A muzulmán jog nem tudott elszakadni az egyház törvényeitõl.

Késõbb kialakult egy rendszer a kádibíráskodás irányelveiben, ebben:

- elsõ helyen a muzulmán hitbeli kötelezettségek,

- azt követik a magánjogi és büntetõjogi szabályok, a hitetlenek elleni harc kötelezettégei, a bírói eljárás,

a tanúskodás és a rabszolgák felszabadítására vonatkozó szabályok.

A birtoklási és vagyonjogi viszonyok fejletlenek voltak - az uralkodó a földet csak használatra adhatta át magánszemélyeknek (mert az isteni vagyon).

A kalifátus kp.-i területén a kalifa földtulajdonjoga érvényesült. A kalifához közel állók jutottak elõször valamiféle birtokjoghoz - "mülk" tulajdonjog keletkezett.

11.sz.-ra elterjedt a katonai szolgálat idejére (jutalmául) adott feudális földtulajdonjog ("ikt") - ez leginkább a Ny-Európában ismert allódium (mülk)-re hasonlított.

- kötelmi jog erõteljesen fejlõdött - ismertté vált a vétel, csere, pénzváltó ügyletek, szállítási szerzõdések, a bérlet, a letét, kölcsön és a megbízás. A házasság a kötelmi jog része lett (a nõ nem szerzõdõ fél, hanem a szerzõdés tárgya lett) - minden férfinak egyidejûleg 4 felesége lehetett. A házassági jogban a vagyonelkülönítés uralkodott. A muzulmán jog a nõt megalázott helyzetbe hozta.

- örökösödési jogban kifejlõdött a végrendelkezés (de csak a végrendelkezõ vagyonának 1/3-a felett).

- muzulmán büntetõjogban a vérbosszú fokozatosan visszaszorult (szigorú böjttel és a muzulmán hiten lévõ rabszolgák kiváltásával kiengesztelést lehetett nyerni). Ismerték a kollektív b.jogi felelõsséget is.

- eljárásjogban fontos szerep jutott a kádibíráskodásnak. A peres eljárásan általában a vádelvi rsz. uralkodott.

- a muzulmán jog elkülönítette a pogányok és más, nem muzulmán népek joghelyzetét egymástól.

................
................

In order to avoid copyright disputes, this page is only a partial summary.

Google Online Preview   Download