Emrepresbiterium.files.wordpress.com



A vallásháború folytatódik

Biztos vagyok benne, hogyha megkérdezném bármely észak-amerikai iskolában, hogy mik azok a keresztes háborúk, a diákok, sőt talán a tanáriak se tudnának rá válaszolni. Pedig a jelen napi politika megértéséhez szükség volna rá. Ami ma a Közel-Keleten, és Észak-Afrikában zajlik az bizony egyenes következménye, folytatása egy immáron több mint ezer éves folyamatnak.

Mi történt? Biztos hallották a hírekből: az Egyesült Államokban forgattak egy fél-amatőr filmet, amelyben kigúnyolják a muszlim hitet és annak alapítóját, Mohamedet. Az amerikai népnek, kormánynak semmi köze hozzá. A filmnek egy 30 másodperces részletét „jóakarók” lefordították arab nyelvre, és feltették az internetes youtube oldalra – rettenetes felháborodást váltva ki az iszlám-arab világban. Ennek következtében az Egyesült Államok több arab külképviselettét támadások érték, Líbiában 4 amerikait, köztük a Nagykövetet megölték.

Ugyancsak a közelmúltban hallottuk, hogy egy déli amerikai baptista lelkész koránt égetett; egy zsidó rabbi Izráelben újszövetséget égetett, ami szerinte az oka a keresztyének rengeteg brutalitásának… Azt nem halljuk, és nem is fogjuk hallani, hogy mohamedánok Bibliát égetnek, mert az számukra is szent könyv… de hogy robbantnak, kivégeznek, terrorcselekményeket hajtanak végre keresztények és zsidók ellen, az mindennapos hírré vált.

Ezek a friss hírek, történések, események – de ezek valódi tartalma sokkal mélyebb, súlyosabb. A dolog talán ott kezdődött (vagy folytatódott?), hogy II. Orbán pápa 1096 augusztus 15-én meghirdette az Szentföld felszabadításáért az első keresztes hadjáratot. 1099 június 9-én körülzárták a török (mohamedán) megszállás alatt lévő Jeruzsálemet, és 1099 július 15-én bevették a várost. „A győztesek tömegesen mészárolták le a város zsidó és muszlim lakosait, majd elzarándokoltak a Szent Sírhoz, és körmenetet tartottak a város elfoglalásának örömére. A Jeruzsálem visszafoglalásával próbálkozó kalifát a keresztesek Aszkalónnál megverték, majd többségük hazatért Európába”. (Wikipédia) Ezután egészen 1272-ig, azaz 176 éven keresztül folytak az értelmetlen, kegyetlen mészárlások – vallási alapon: zsidók, mohamedánok, keresztények közt; amelynek alapvető kiváltó oka a keresztény agresszió volt.

Aztán ez a feszültség gyűrűzött tovább – gondoljunk csak a törökök 150 éves magyarországi uralmára (allah akbár), amikor is az iszlám hadak végleges célja Európa leigázása és a keresztény Európa iszlámosítása lett volna. De ez nem sikerült. Akkor. Illetve eddig.

Ezenközben a Krisztus-hívők egysége megtört. Az 1500-as évektől a reformáció nagy áldása a hit személyessé, szubjektívvá tétele, a hívők, és a gyülekezetek lelki megújulása, a vallás hétköznapi életgyakorlattá tétele – de ezzel egyetemben megszűnt a keresztények egysége. Sőt, véres vallásháborúk folytak különböző keresztény felekezetek közt.

Aztán jött a felvilágosodás, az ipari forradalom, a Darwinizmus, a materializmus, a kapitalizmus, a kommunizmus és szocializmus… és egyéb különféle „izmusok”. A modern európai ember felülemelte, majd függetlenítette magát a vallásoktól. A kereszténységet nem dobta el teljesen, hiszen kultúrája kitörölhetetlen része történelmének, és sok szépet és jót is tartalmaz – de immáron nem Isten akaratát akarja megvalósítani, nem Isten dicsőségére él, nem Ura és Megváltója Jézus. Ezek helyett mindenek felett önmagát akarja megvalósítani!

De ebben nincs semmi új. Erről a folyamatról beszél a Szentírás is: „Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők jönnek. Az emberek ugyanis önzők, pénzsóvárak lesznek, dicsekvők, gőgösek, istenkáromlók, szüleikkel szemben engedetlenek, hálátlanok, szentségtelenek; szeretetlenek, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, féktelenek, jóra nem hajlandók, árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, akik inkább az élvezeteket szeretik, mint az Istent. Az ilyenek a kegyesség látszatát megőrzik ugyan, de annak az erejét megtagadják”. (2Timóteus 3:1–5) A kegyesség látszatát megtartják, de annak erejét megtagadják.

Ezért a közösségi létértelmezés devalválódott – és helyette az egyén lett az abszolútum. Ezért viszont nagyon sokszor magányos, szétestek a társadalom alappillérei – kezdve a családtól, egészen fölfelé. Gyermeket is alig vállal, és a társadalom alapvető kohéziója, összetartó ereje, egysége nagyon meggyengült – hiszen az én önmegvalósításom sok esetben ütközik a te önmegvalósításoddal.

Ezenközben a nagyon egységes, mélyen vallásos, és vallásos elvei alapján felépült iszlám társadalmak létszámukban is (mert sok gyermek születik), közösségi összetartozásukban is erősek, összetartóak. Egymás közötti feszültségeik soha nem olyan nagyok, hogy háttérbe szorítsák vallási elkötelezettségüket.

A keresztes hadjáratokból kiindult vallásháborúknak pedig – úgy tűnik, sajnos – nincs vége. És miközben mohamedán hívők ostromolják az amerikai követségeket, mert egy filmben, amit az USA-ban készítettek, valaki gyalázta Mohamedet – Európában (és Amerikában) ugrásszerűen növekszik a mohamedánok száma az összlakosság arányában, és épülnek a mecsetek, ahol ugyanolyan elkötelezetten gyakorolják vallásukat, mint 500, vagy 1000 évvel ezelőtt. Hiába változott meg a világ. Vallásszociológiai változás csak a keresztyén (és kisebb mértékben a budhista és sintoista) világban történt – de a mohamedán és hindu társadalmak világában nem!

És eközben mi is valljuk: „Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz”. (Zsidó 13:8) Ugyanaz a szeretet, aki önmagát adta a mi bűneinkért – egyénileg és egyetemesen is. Ez a bűnbocsánat az egyetlen megoldása személyi és közösségi bűneinknek, nyomorunknak, szenvedéseinknek. Ez a kiút, a reménység, az erőforrás. Valljuk továbbá, hogy Jézus nevére fog meghajolni minden, és vallani fogja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére. (Filippi 2:9–11)

És addig? Sokan homokba dugják a fejüket, mint a strucc. Mások rémüldöznek, és saját egzisztenciájuk, szellemi-testi jólétük érdekében szaladnak fűhöz-fához: ezotéria, pszichózis, alfa állapot... stb. Pedig a megoldás sokkal egyszerűbb, és ingyenes: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen”. (János 3:16) Adta magát – és csak hálás szívvel el kell fogadni. „Akik pedig befogadták őt, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek”. (János 1:12) Vagyis, hogy ezt a lelkiséget, szeretetet képviseljék a világban: „Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét”. (2Timóteus 1:7) Ez a „józanság lelke” mindenkor számol az Úrral, és szilárdan áll az ő ígéretein, az ő igéjén! Reálisan számol a világban zajló folyamatokkal is – de nem megrémül, hanem reménységgel felfelé néz: mit akarsz Uram, hogy cselekedjem?

Hiszen Jézus Krisztus előre, világosan elmondta: „Fogtok hallani háborúkról, és hallotok háborús híreket. Vigyázzatok, meg ne rémüljetek, mert ennek meg kell lennie, de ez még nem a vég. Mert nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad, éhínségek és földrengések lesznek mindenfelé. De mindez a vajúdás kínjainak kezdete! Akkor átadnak titeket kínvallatásra, megölnek benneteket, és gyűlöl titeket minden nép az én nevemért. Akkor sokan eltántorodnak, elárulják és meggyűlölik egymást. Sok hamis próféta támad, és sokakat megtévesztenek. Mivel pedig megsokasodik a gonoszság, a szeretet sokakban meghidegül. De aki mindvégig kitart, az üdvözül. Isten országának ezt az evangéliumát pedig hirdetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jön el a vég.” (Máté 24:6–14)

Ma amerikai követségeket támadnak felbőszült tömegek, akik mögött százmilliók állnak. Mi lesz, ha ez az erőszakos, számában és erejében növekvő muszlim világ – és a fogyó, erkölcsiségében gyengülő, de gazdasági és pénzügyi hatalmát gyakorló poszt-keresztény nyugati világ rivalizálása nyílt konfliktussá fajul? Mi lesz? Politikatörténeti szempontból: a vallásháború folytatódik. Eszkatológiai (az utolsó időkkel foglalkozó keresztény tudományág) szempontból: az lesz, amit a fenti igében Jézus mondott!

És mi lesz velünk? Akik Jézus Krisztusé, azok életet nyertek őbenne: vezetést, indítást, szolgálatot, megtartatást. „De aki mindvégig kitart, az üdvözül”.

Szigeti Miklós

................
................

In order to avoid copyright disputes, this page is only a partial summary.

Google Online Preview   Download