1



KÖZGAZDASÁGTAN SZIGORLAT

(BGF)

1. Határozza meg a közg.tan tárgyát, alapékérdéseit, fő részeit

2. Mutassa be a közgazdasági gondolkodás történetének főbb állomásait a kezdetektől napjainkig

3. Vázolja a határhaszon-elmélet kialakulását, legfontosabb kategóriáit és összefüggéseit (Gossen)

4. Mutassa be a mikroökonómia alapfogalmait és egyszerűsítő feltételezéseit. Fogalmazza meg a fogyasztói magatartás modellezésének alapfeltevéseit

5. Mutassa be a közömbösségi görbék jellemzőit és ábrázolja a nem szabályos alakú közömbösségi görbéket

6. Értelmezze és ábrázolja a költségvetési egyenest, és a fogyasztó optimális döntését

7. Határozza meg és értelmezze a kereslet ár- és keresztárrugalmasságának mutatóját, annak különböző értékeit! Mutassa be a paradox árhatásokat

8. Rajzolja fel az Engel-görbét rövid és hosszútávon! Értelmezze annak meredekségét!

9. Mutassa be a vállalat (vállalkozás) környezetét, működésének főbb jellemzőit, céljait

10. Elemezze a termelés technikai összefüggéseit (termelési fv, parciális termelési fv., csökkenő eredményesség elve) Értelmezze az idő-fogalmat!

11. Mutassa be és ábrázolja a hozadéki-, a határtermék, és az átlagtermék-fv. közötti kapcsolatot.

12. Ábrázolja és jellemezze az isoquantok rendszerét

13. Értelmezze az állandó, a növekvő, és a csökkenő skálahozadékot

14. Költségek, profit, költségfv-ek ábrázolása

15. Értelmezze és ábrázolja az isocost egyenes és az optimális tényezőkombináció alakulását.

16. Rövid és hosszútávú átlagköltségek kapcsolatának ábrázolása állandó és növekvő skálahozadéknál, hosszú távú átlagköltségfv. általános alakja

17. Mutassa be a kompetitív vállalat rövid távú kínálati magatartását (fedezeti, üzemszüneti pont)

18. Piaci szerkezetek összehasonlítása. Monopóliumok létrejötte.

19. Tiszta monopólium profitmaximalizáló magatartása HoltTeherVeszt.

20. Természetes monopóliumok kialakulásának okai, szabályozás lehetősége

21. Jellemezze a monopolisztikus versenyt, az árdiszkrimináció eszközeit

22. Értelmezze az erőforrások keresletét, az optimális inputfelhasználás általános feltételét

23. Értelmezze az egyéni munkakínálatot és keresletet meghatározó tényezőket

24. Vázolja a bérkülönbségeket meghatározó tényezőket

25. Reáltőke-javak értékelésének módszerei, jelenérték, nettó jelenérték

26. Legfontosabb értékpapírformák, földpiac

27. Optimális inputfelhasználás feltételeinek módosulása (4 eset)

28. Egy termelési tényező kizsákmányolása a neoklasszikus közg.tan felfogása szerint

29. Szakszervezetek

30. Külső gazdasági hatások fajtái, internalizálás

31. Makrogazdaság teljesítményének mérésére alkalmas mutatók

32. Makrogazdasági körforgás (2-3-4szereplős)

33. Pénz kialakulása, funkciói

34. pénzügyi intézményrendszer felépítése, egy és kétszintű bankrendszer, monetáris eszközök

35. Belső értékkel nem rendelkező pénzrendszer kialakulásának okai

36. Aggregált kereslet összetevői, fogyasztás, megtakarítás összefüggései (Engel-törvény)

37. Beruházási keresletet alakító tényezők

38. Ábrázolja és értelmezze az összkeresleti függvényt és az egyensúlyi jövedelmet

39. Makrokeresleti fv. levezetése, ábrázolása

40. Aggregált kínálat értelmezése, makroökonómiai termelési fv.

41. Munkapiac, Keynes-i munkapiac

42. Makrokínálati fv. levezetése

43. Keynesi makroökonómiai egyensúly modellje

44. Kibővített modellben értelmezett egyensúlyi jövedelem

45. Kormányzati kiadások hatása az összkereslet alakulására

46. Gazdasági növekedés legfontosabb tényezőinek jellemzése (humántőke-elméletek)

47. Gazdasági növekedés típusai, fejlődési szakaszai

48. Ciklikusság, ciklusok osztályzása, Kondratyev-ciklus

49. Klasszikus konjunktúra-ciklus jellemzése

50. 74-75-ös gazdasági válság

51. Infláció fokozatai és okai

52. Antiinflációs gazdaságpolitika egy változata

53. Rövid- és hosszútávú Philips-görbe

54. Állami beavatkozás céljai, eszközei, típusai, intenzitása

55. Koordinációs mechanizmusok (Polányi, Kornai)

56. Modern tőkés gazdaság szerkezetében bekövetkezett változás, rt-k

57. Az állam szerepe a vegyes gazdaságokban az erőforrás-allokáció területén

58. Globális kereslet szabályozásának eszközei, hatásai

59. Fiskálisok és monetárisok vitája, kevekérpolitika

60. Jóléti állam

Aggreált kereslet(36) Aggregált kínálat(40) Akcelerátor-elv(49) Alsó fordulópont(49) Állóeszköz(14) állami beavatkozás(54) Ár(4) Árdiszkrimináció(21) átlagtermék-fv(11) bérkülönbség(24) Beruházás(36) Ciklus(48) Deflálás(31) diszkontálás(33) fiziokrata(2) csökkenő eredményességek v. élvezetek elve(3) Csökkenő eredményesség elve(10) Csökkenő helyettesítési határráta(12) Egyensúlyi ár(3) Egyéni munkakínálat(23) egyensúlyi jövedelem(38) Engel-görbe(8) Engel törvénye(36) előnykiegyenlítődés elve(3) Értékpapír(26) externália(30) Fedezeti pont(17) Fiskális politika(58) fogyasztási határhajlandóság(36) Fogyasztási fv(36) Fogyasztói magatartás(4) Földjáradék(26) Forgóeszköz(14) gazd-i erőforr.ok(1) Gazdasági aktivitási ráta(46) Gazdasági növekedés(46) Giffen-hatás(7) Gossen(3) Határhaszon-elmélet(3) határtermék-fv(11) Helyettesítés határrátája(12) Hosszútáv(10) Hosszú távú átlagköltségfv(16) Hozadéki függvény(11) Isocost egyenes(15) Infláció(51) isoquant görbék(12) jelenérték(25) kereslet árrugalmassága(7) kereslet keresztárrugalmassága(7) Keresleti görbe(3) Kereslet(4) Kínálati görbe(3) Kínálat(4) klasszikus angol polgári(2) konjunktúraciklus(49) Koordináció(55) Korszerűsödési ráta(46) Költségek(14) Költségvetési egyenes(6) kötvény(26) Középtáv(10) Közömbösségi térkép(5) Makromutatók(31) Makroökonómiai termelési fv(40) Marshall-kereszt(3) Megtakarítási fv(36) minőségi hatás(7) monetáris irányzat(2) Monetáris eszközök(34) Monopólium(18) Monopolisztikus verseny(21) munkaérték-elmélet(2) munkanélküliség(40) munkapiac(40) merkantilizmus(2) negatív megtakarítás(36) neoklasszikus(2) Nyíltpiaci műveletek(34) Oligopólium(18) Összkereslet(38) Pénz(33) piac(4) Piaci szerkezetek(18) Parciális termelési fv(10) Pareto-féle optimum(4) Piaci egyensúly(3) Philips-görbe(53) Profit(14) Reáladat(31) rediszkontlábpolitika(34) reguláció(57) Részvénytársaságok(56) Részvény(26) Skálahozadék(13) Spekulációs hatás(7) szakszervezetek(29) Szakmastruktúra(46) Származékos kereslet(22) szűkösség tv-e(1) tartalékráta-politika(34) termelési függvény(10,12) Természetes monopólium(20) Tökéletes verseny(18) trösztellenes törvények(57)Üzemszüneti pont(17) vállalkozás(9) Veblen-hatás(7) Versenypiac(4)

1.

A közg.tan a tágabb értelemben vett termeléssel foglalkozik (termelés, elosztás, csere, fogyasztás), melynek során javak (természetadta, gazdasági) és szolgáltatások jönnek létre. Ez egy állandóan ismétlődő körfolyamat, az újratermelés lehet (egyszerű, szűkített, bővített). A termeléshez gazd-i erőforr.ok szükségesek (munkaeszköz, munka, tőke, föld, egyéb természeti tényezők). Ezek szűkösen állnak rendelkezésre, a szükségletek pedig korlátlanul bővülnek (szűkösség tv-e), a közg.tan a szükségletek kielégítésével foglalkozik. A közg.tan tárgya az erőforrások elosztása. Feladata a gazd-i tevékenységek összehangolása (bürokratikus, v. piaci koordináció). Ez alapján 3 gazdasági rsz (a gazdaság szereplői közötti kapcs.rsz).:piacgazdasági, tervgazdasági, vegyes. 3 alapkérdése: 1.mit: milyen termékeket, milyen mennyiségben állítsunk elő, mennyi erőforrásból 2.hogyan: az erőforrásokat milyen kombinációban, milyen technológiával dolgozzuk fel 3.kinek: milyen társadalmi csoportokban, milyen arányban, milyen formában lesz elosztva. Fő részei: mikro, makro. A mikroökonómia fókuszában a gazdasági szereplők (fogyasztók, háztartások, vállalatok, stb.) állnak, illetőleg ezek általánosítható viselkedési jellemzői, döntési alternatívái, gazdasági reakciói. A makroökonómia összevont (aggregált) mutatók, jellemzők formájában elemzi a gazdaság teljesítményét, állapotát, fejlődési tendenciáit (éves nemzeti jövedelem, munkanélküliség, infláció, gazdasági növekedés, stb.)

2.

17-18.sz-ban alakul ki, előzménye: 16-17 sz. áru-pénz viszonyok fejlettek. 1. merkantilizmus (az abszolút monarchiák igényeit elégítette ki), következtetéseiket a forgalomból vezetik le (Colbert). Montchretieu, 1613 (tőle szárm. a politikai gazdaságtan elnevezés). Nem eredményes, felbomlik a gazd. egyensúlya: két irányba fejlődik tovább: a. fiziokrata (Fr.) a természetből kiindulva értelmezik a gazdasági folyamatokat, cél: egyensúly visszaállítása (Quesnay, Boisquillebert) b. klasszikus angol polgári közg.tan (Anglia), 17-18.sz (Smith, Ricardo, William Petty): kiindulási alapja a termelés 1776, Smith – A nemzetek gazdagsága – innen beszélhetünk önálló közgazdaságtud-ról. Minden érték mögött az emberi munka húzódik meg, a feltörekvő polgárság nézeteit képviseli. Ez a munkaérték-elmélet visszaköszön Marx 1867-es A tőke című művében is. 1870 – marginalista forradalom, innen számítjuk a modern közgazdaságtudományt. (határhaszon-elmélet) 1870-től – neoklasszikus közg., ami napjainkig dominánsan befolyásolja a közgazdaságtani gondolkodást. Menge, Jevons, Walras: kiindulási alap: a cél a gazdasági hatalom növelése, profit növelése, a fogyasztók szükségleteinek kielégítése. A termék hasznossága középpontba kerül. Keynes (a neoklasszikus iskola tanításain nőtt fel)1936: Foglakoztatás, kamat, pénz. (valakinek fel kell vállalnia a szabályozást – állam: állandóan keresletet kell teremtenie) – ez volt az 1929-33-as nagy gazd-i világválság megoldása, és az uralkodó nézet 1970-ig. Az infláció elhatalmasodását a keynes-i elm. nem tudta kezelni. Megoldás: monetáris irányzat: a piac spontán működéseit hagyni kell kibontakozni, az állam nem lehet tulajdonos, koordinátori szerepét is csökkenteni kell. Raegen elnöksége alatt a monetáris irányzat az uralkodó, de a gazdaság mégsem indul be, visszatérnek Keynes-hez, ezután a két gazdaságpolitikát egyszerre használják a kormányzatok. Infláció, munkanélküliség: megoldatlan problémák.

3.

Határhaszon-elmélet: 1870-es években jön létre (marginalizmus, neoklasszikus iskola követői dolgozzák ki) Menge, Jevons, Walras, Pareto, Marshall. Cél: nagyobb profit, ennek érdekében meg kell ismerni a fogyasztók igényeit. Alapelvek: 1. csökkenő eredményességek v. élvezetek elve (Gossen I. tv-e: valamely jószág fogyasztása során az egymást követően elfogyasztott jószágegységek élvezeti értéke, vagyis hasznossága csökken, ok: a fogyasztó a szükségletkielégítés közben telítődik.) 2. előnykiegyenlítődés elve: mivel az erőforrások korlátozottak, a fogyasztó mérlegel (hasznosságmaximalizáló magatartás) cél: a nyert és feláldozott előnyök viszonya a nyert előnyök javára mozduljon el. A különböző javak fogyasztása során a haszonmaximum akkor érhető el, ha az egységnyi pénzmennyiséggel azonos haszonnövekmény valósul meg. Gossen 2. tv-e: a fogyasztó adott jövedelmét akkor költi el optimálisan, ha az utolsó pénzegység által nyerhető határhaszon bármely termékre vonatkozóan azonos, és ez egyenlő a rendelkezésre álló pénzjövedelem egy egységének határhasznával. MUx/px=MUy/py=MUz/pz=MUM. Marshall-kereszt: Az ugyanazon termékre vonatkozó keresleti és kínálati függvényt egy koordináta-rendszerben is felrajzolhatjuk. Ezt a függvényösszefüggést nevezzük a Marshall-keresztnek. Piaci egyensúly a két függvény metszéspontjában jön létre. Egyensúlyi ár az az ár, amelynél a kereslet és kínálat egyenlő. Egyensúlyi mennyiség az ehhez tartozó keresett, illetve kínált árutömeg. Fogyasztói többlet: az adott jószágkészlet összhaszna és piaci összértéke közti különbség.

Keresleti görbe: az ár és a vásárolt mennyiség közötti viszony. (D) Háttere: a fogyasztók átlagjövedelme, a piac nagysága, helyettesítő termékek iránti kereslet, szubjektív elemek (ízlés, kultúra, történelem), sajátos hatások (pl területi). Kínálati görbe: egy termék piaci ára és a termelők által előállított és értékesített mennyiség közötti összefüggés. (S) Technológia, tényezőárak, rokon termékek árai, kormányzati politika, sajátos hatások.

4.

A mikroökonómia a háztartások és a vállalatok (legfontosabb gazdasági alanyok) szintjén vizsgálódik. Alapfogalmak: piac: az áruk adás-vételének színtere, lehet valóságos v. jelképes (pl. tőzsde). Csoportosítások: 1.terjedelem szerint (egytermékes piac, részpiac, egész v. összes piac) 2. szabályozottság szerint (versenypiac - kompetitív, szabályozatlan, monopolpiac, adminisztratív piac) 3. jelleg szerint (fogyasztási javak, beruházási javak, munkaerőpiac, értékpapírpiac, pénzpiac). Kereslet: a fogyasztó v. a termelőfelhasználó hajlandó és képes egy bizonyos terméket vagy szolgáltatást adott áron megvásárolni (fizetőképes szükséglet) Kínálat: a termelő/szolgáltató képes és hajlandó egy bizonyos terméket vagy szolgáltatást adott áron előállítani és azt eladni. Ár: a termék piaci értékítéletének összevont kifejezője. Befolyásolják: ráfordítások (kiadások), fogyasztók által megítélt hasznosság, mindenkori kereslet-kínálat viszonyok. Feltevések: 1. gazdasági alanyok racionális viselkedése (ésszerű célok, célkitűzések megfogalmazása, a cél eléréséhez szükséges eszközök kiválasztása), cél: a gazd-i alany maximalizálja az összhasznát. 2. a gazd-i alanyok a teljes tájékozottság szintjén vannak 3. más tényezők is befolyásolhatják a gazd-i alanyok viselkedését (érzelmek, hagyományok) 4. a gazdasági alanyok optimalizációra törekednek (minimális ráfordítással, maximális eredmény) Pareto-féle optimum: egy gazd-i állapot akkor optimális, ha egy szereplő sem tudja a saját helyzetét úgy javítani, hogy vmelyik másik szereplő helyzete ne romoljon. 5. minden optimális helyzet egyben egyensúlyi helyzetnek is tekinthető, de ez fordítva nem igaz. Fogyasztói magatartás modellezésének alapfeltevései: a választás tárgyát a piacon megvásárolható jószágkosarak képezik, minden jószág homogén, és tökéletesen osztható. Cél a hasznosság, a jólét maximalizálása (korlátozó tényezők: piaci árak, jövedelem. A fogyasztó teljeskörűen informált (az információk költségmentesen állnak rendelkezésre), a fogyasztó racionális és szuverén, döntéseiben következetes, döntéseit szabad elhatározásból hozza meg. Eltekintünk az időtényezőtől. Teljes, reflexív, tranzitív. Dominancia elve. Pareto-féle optimum.

5.

Közömbösségi térkép: a különböző javak, jószágok rendezett tartalma, mindig tartalmaz preferált, diszpreferált és közömbös termékeket. Közömbösségi görbe: azon pontok mértani helye a közömbösségi térképen, amely pontok a fogyasztó számára egyformán jók, tehát egyforma hasznosságot jelentenek. É-K felé haladva egyre nagyobb hasznosságot prezentálnak, negatív hajlásúak, meredekségűek. Nem metszhetik egymást. a. ha nem érvényesül a dominancia elve b. a fogyasztó szélsőséges értékítélettel rendelkezik (A-val közömbös variáció nincs) c. egymást tökéletesen helyettesítő termékek (a görbék hajlásszöge megegyezik) d. egymással kiegészítő viszonyban lévő termékek (L alakú közömbösségi görbe) e. a fogyasztó számára felesleges termék esetén

6.

Költségvetési egyenes: azon pontok mértani helye a közömbösségi térképen, amely pontok (jószágkombinációk) a fogyasztó számára megvásárolhatók adott árak és jövedelem mellett a jövedelem teljes elköltésével. I: a fogyasztó jövedelme, xi: a megvásárolt termék mennyisége (pi: az ára) I=x*px+y*py; y=I/py-(px/py)*x. Y-tengelyen a metszéspont: I/py, x-tengelyen: I/px. Az egyenes meredeksége: px/py. A fogyasztó optimális döntése: A helyettesítési határrátája az optimális választást kifejező B érintési pontban megegyezik a költségvetési egyenes meredekségével, azaz a két jószág árának arányával. MRS=absz(dy/dx)=px/py. MUx/MUy=px/py; MUx/px=MUy/py, ez Gossen 2. tv-e (a fogyasztó adott jövedelmét akkor költi el optimálisan, ha az utolsó pénzegység által nyerhető határhaszon bármely termékre vonatkozóan azonos, és ez egyenlő a rendelkezésre álló pénzjövedelem egy egységének határhasznával.) Akkor választ optimálisan a fogyasztó, ha jövedelmét úgy költi el, hogy az adott pénzösszegből elérhető legmagasabb közömbösségi görbén választ. Az optimális választás az egyenes és a közömbösségi görbe érintési pontjához tartozó jószágkombináció.

7.

A kereslet árrugalmassága: Epszilon (írott E): az ár 1%-os változása a kereslet hány %-os változását hozza (ha a többi tényező változatlan) EDi=deltaQ/Q*100:deltapi/pi*100. EDi1: a kereslet árrugalmas, absz(E)0 helyettesítő; EDiimport drágulása. Nyereséginfláció: az ár nyereségtartalmának növelésére van lehetőség.

52.

Antiinflációs gazd.pol.: Fischer-egyenlet: M*V=p*Q. M: forgalomban lévő pénz mennyisége V:pénz forgási sebessége p:árszínvonal Q:adott időszak termelése. Monetáris restrikció: tudatos pénzszűke megteremtése a gazd-ban (M összeszűkül, csökken, V állandó) M csökkenése->nincs elegendő pénzmennyiség->reálszféra alkalmazkodása: Q csökken, egyre többen nem tudnak értékesíteni ->foglalkoztatás csökken, munkanélküliség növekszik->recesszió a gazd-ban->alacsonyabb árszínvonal (pl)

53.

Philips-görbe: összefüggést fejez ki a nominálbérek változási üteme és a munkanélküliségi ráta között. A görbe alakja jól mutatja, hogy alacsony munkanélküliség mellett a pénzbérek növekedési üteme magas, a béremelési törekvések jobban érvényesülnek. Magas munkanélküliségi ráta mellett viszont a bérek csak lassan esnek, a munkások ellenállnak a bérek csökkentésének. A vízszintes tengelyen a munkanélküliségi rátát, a függőleges tengelyen az árszínvonal növekedési ütemét ábrázoljuk. Ezt nevezik módosított Phillips-görbének. Hosszútávon a Philips-görbe egy y-tengellyel párhuzamos egyenes lesz (a munkanélküliségi ráta egyre magasabb inflációs rátával tartható fent) Phillips feltételezi, hogy a nominálbér, hasonlóan más áruk árához, a kereslet és kínálat kölcsönhatására változik. A munkapiacon a munkanélküliség növekedése, vagy csökkenése tükrözi a keresleti-kínálati viszonyok változását, de nem önmagában, mert az függ a munkakereslet változásának irányától. Jó konjunktúrában a munka iránti nagyobb kereslet azonos munkanélküliségi ráta esetén is magasabb béreket eredményezhet, mint dekonjunkturális helyzetekben. Az összefüggés természetét Phillips ökonometriai eszközökkel igyekszik kimutatni. Modelljében a munkanélküliség 100 %-os változása a független, a nominálbér százalékos változása a függő változó. A munkanélküliségi rátákat sávokra osztja: 0-2, 2-3, 3-4, 4-5, 5-7, vmint 7-11 %-os munkanélküliségnél vizsgálja a nominálbérek %-os változását. A munkanélküliségi sávok között olyanok is találhatók, amelyekben csökkent és olyanok is, amelyekben nőtt a munkanélküliség. Ennek megfelelően viselkedett a pénzbér is, de ezeket a változásokat az idősor adatainak átlagolása eltünteti. A munkanélküliség megadott nagyságaihoz különböző bérváltozási ütemek tartoznak, s ezek az összetartozó értékek.

54. Az állami beavatkozás céljai: 1. kiegyensúlyozott, stabilizált gazdaság, dinamikus növekedés 2. lakosság életszínvonalának javítása 3. foglalkoztatás biztosítása, infláció kézben tartása 4. árfolyam stabilitása 5. az ország külső egyensúlyának biztosítása (külker mérleg, fizetési mérleg). Eszközök: 1. kormányzati kiadások 2. állami transzferek rendszere 3. adórendszer 4. jövedelempolitika eszközei (minimálbérek) 5. árfolyampolitika (exportösztönző/korlátozó intézkedések). A célok és eszközök általában harmonizálnak, de előfordulhat bonyolultabb helyzet. (ha nincs meg a cél-eszköz harmónia: inadekváció). Cél-inkozisztencia (olyan célok kerülnek egy gazdaságpolitikai csomagba, amik egyszerre nem teljesíthetőek), eszköz-inkozisztencia (egymással harmonizáló célok, de az eszközök „keresztbe hatnak”). Az állami beavatkozás típusai: 1. rendszer-szabályozás: az állam jogi-, intézményi kereteket határoz meg („játékszabályokat”) 2. folyamatszabályozás: az állam a gazd. szereplőire, alanyaira gazd-i eszközökkel hat. Bizonyos köröket állami kereslettel lát el, többletjövedelmet juttat. A beavatkozás intenzitása: 1. csecsemőkor: „hadi kommunizmus időszaka”, az állam megmondja mit kell csinálni, gondoskodik a vállalatokról, a működéshez szükséges feltételeket biztosítja. 2. kisgyermekkor: elindul egy „alkumechanizmus”, „hagyományos tervgazd.”, az állam meghatározza a vállalat számára a tervcélokat (több eszközzel, forrással, minél kevesebbet kelljen teljesíteni). Az eszközöket az állam biztosítja. 3. Főiskolás kor: 1968-as időszakkal kezdődő „megreformált tervgazd.” Bizonyos területeken önálló gazdálkodás. A komolyabb beruházási tevékenységekbe beleszól az állam, amúgy a vállalat napi gazdálkodása önálló. 4. fiatal felnőtt kor: 80-as évek tovább reformált, piaci alapokra épített gazdálkodása. A vállalatok önállóan gazdálkodnak minden téren (napi+beruházás). Ha rosszul gazdálkodik, az állam kisegíti. 5. privatizáció: állami tulajdon megszüntetése: az állami beavatkozás megszűnik, a vállalatok véglegesen önállóak.

55. Koordináció: összehangolás, összehangoló mechanizmusok. A gazdasági reprodukciónak milyen társadalmi formáját jelzik az egyes koordinációs sémák. 2 magyar társadalomtudós társadalmi sémái. 1. Kornai János kordinációs sémái: a. bürokratikus: alá-fölé rendeltségi viszony (utasít, informál, pénzt is juttat, jogi, intézményi keretei vannak) b. piaci: mellérendeltségi viszony (eladó-vevő tranzakció) c. etikai: mellérendeltségi viszony (recipricitáshoz hasonlít)d. agresszív: alá-fölé rendeltségi viszony (nem utasít, nem pénzt áramoltat, hanem parancsol – informál, nincs szükség jogi, intézményi keretre) 2. Polányi Károly féle 4 integrációs séma: a. önellátó séma (hagyományos társadalmakban, faluközösségekre jellemző) – laza szálakon keresztül kapcsolódik a külvilághoz b. reciprocitás (kölcsönösség-viszonosság szabályozza a gazd-i élet szereplőit) – egymás segítése. Nem feltétlenül kapok is, ha adok. c. árucsere: (adok, ha adsz) d. redisztribúció (újraelosztás) – napjaink modern államai működnek így.

56.

Modern gazdaság: vegyes gazdaság, az állam és piac kettős értelemben is jelen van, a magántulajdon a domináns, de az állami tulajdon is jellemző. A szabályozás is kettős. Szerkezeti változások a modern gazdaságban: új koncentrációs hullám (dekoncentrációs folyamat). Konglomerátumok: szerteágazó struktúra, „több lábon állás”, pl textilipari cég élelmiszeripari cégeket vásárol fel. 60-as évek USA-ra jellemző. 70-es, 80-as évek: újabb dekoncentrációs hullám: a nagyvállalatok és kisvállalkozások együtt működnek: 1. „bedolgozó-összeszerelő forma”: költségkímélő módszer, a kisvállalatokat versenyeztetik, a nagyvállalatok a tőkeerejüket a kulcsfeladatra koncentrálhatják. (versenyképességük nő) 2. „vállalaton belüli vállalkozások”: a nagyvállalatokon belül önálló, nyereségközpontú vállalkozások jönnek létre, kvalifikált szellemi munka felértékelődése (autonóm, 7-11 fős munkacsoportok, a feladathoz rendelt bérek belső elosztása) 90-es évek és napjaink: outsourcing: erőforrás-kihelyezés: információtechnológiai iparágakban jelentős. A nem az alaptevékenységhez tartozó feladatok kihelyezése/bérbeadása. Hálózatszerű szerveződési forma, nem dekoncentrációs folyamat, hanem tőkekoncentrációs. Új szervezeti forma (IBM, General Motors, Ford, Siemens). Részvénytársaságok: az a szervezeti forma, amelyben kettéválik a tőketulajdonosi és tőkeműködtető funkció. Tőkeműködtető funkció: a vállalat irányítása Tulajdonosi: a vállalat stratégiájának meghatározása, erőforrásokkal kapcsolatos döntés, vezetők kinevezése. 20.sz 2.felében: Gabres: hagyományos rt: 19.szvége, 20.sz.eleje, lehetőséget ad a tőke tulajdonosainak a hatalomgyakorlásra. Kiforrott v. érett rt.: 20.sz.2.fele: teljesen szétválik a két funkció, a tőke tulajdonosai elvesztik hatalmukat, ok: az irányítás a szakképzett vezetők feladata (technostruktúra). Az új rt-okban megjelenik a specifikus kereslet ellenőrzése, irányítása. A technikai fejlődés felgyorsul, követése tőke- és időigényes, a nagy cégek arra törekednek, hogy ezeket a folyamatokat előre lássák, így csökkentsék a kockázatot (tervezéssel, árak alakításával). Az rt-k felvállalják az egész kereslet ellenőrzését, irányítását, ebben nagy szerepe van a tömegkommunikációs eszközöknek is.

57.

Az állam szerepe az erőforrás-allokáció területén: 1. reguláció (folyamatszabályozás): vállalatok, háztartások (gazdasági alanyok) döntéseit közvetlenül szabályozó eszközök. Területei: a. trösztellenes törvények (már kialakult monopolista struktúrák szétbontása, versenyellenes tevékenységek megtiltása – árak rögzítése, árukapcsolás) – a piac védelme érdekében b. ár- és termelésszabályozás, szolgáltatási színvonal szabályozása (természetes monopóliumok területén – a megtérülés feltételei biztosítottak, normálprofit, a fogyasztó érdekeit is nézni kell) – a piacot, versenyt helyettesíti. c. környezetvédelmi munka és egészségvédelmi szabályozás (közvetlen ellenőrzés, munkakörülmények szabályozása, szigorú szabványok, normák, adók, kedvezmények, bírságok – ösztönzés, kényszerítés) – korlátozza a piacot. 2. állam közvetlen jelenléte (állami hatáskör bevonás)

58.

A globális kereslet szabályozása: a makroszintű folyamatok stabilitását szolgáló gazd.pol. Az alap: Keynes: aggregált kereslet szabályozása->a reálkibocsátás változása. Eszközei: Fiskális politika: az adózás és közkiadások kialakításának folyamata, cél: a gazd. stabilizálása, konjunktúraciklus kilengéseinek csökkentése, árak, foglalkoztatottság biztonsága. Eszközei 1. automatikus v. beépített stabilizátorok: a kormányzat beavatkozása nélkül hat, kisimítja a konjunktúraciklust: a. progresszív jövedelemadók rendszere (a nagyobb jövedelmek nagyobb adókulccsal adóznak) b. munkanélküli segélyek, egyéb bér- és transzferjellegű kifizetések c. állami megrendelések 2. diszkrecionális gazd pol.: akkor vetik be, ha a gazd. trendjeit figyelembe véve erre feltétlenül szükség van: a. közmunkák, foglalkoztatási programok b. jóléti kiadások: transzferkifizetéseken túli jóléti programok c. adókulcsok megváltoztatása: recesszió felé haladó országban: adókulcsok csökkentése d. állami megrendelések 2. Monetáris politika: 1. nyíltpiaci műveletek: fix kamatozású értékpapírokkal végzett műveletek (állam tulajdonában lévő) eladás->pénzkínálat szűkül, kamatlábak növekedése->beruházások csökkenése (gazd. visszafogása), 2. rediszkontlábpolitika: növelés-> a kereskedelmi bankok továbbáhárítják a fogyasztók felé->beruházások csökkenése (visszafogás), 3. kötelező tartalékráta politika. III. A gazd. stabilitását szolgáló egyéb tényezők: 1. gyorsított leírások rendszere: átmenet a költségvetésen keresztül és azon kívül ható tényezők között, az állótőkére a fizikai és erkölcsi elhasználódást meghaladó amortizálódási kulcsokat alkalmaznak. 2. Állami vállalatok: az állami beruházások a konjukntúra kifulladása esetén is megvalósulnak, más ágazatok is stabilizálódnak az állami szektoron keresztül, 3. „szabálytalan” gazd.pol. (aszinkronitás): fizetési mérleg kiegyensúlyozása érdekében tett lépések, fegyverkezésre fordított kiadások, 4. modern tőkés gazd. szerkezete.

59.

Monetárisok és fiskálisok vitája: infláció elleni küzd.munkanélküliség elleni küzd. Monetárisok bírálata a fiskálisokról: egyes országokban az inflációs ráták magasabbak voltak a normálisnál ok: plusz pénz kerül a gazdaságba->infláció (nehezen kezelhető). A foglalkoztatás növelése érdekeben feláldozták a pénz értékét. Nem fordítanak elég figyelmet a kínálat-oldalnak (termelés, stb.)->fejlődés lassul. Fiskálisok:: nem a rövidtávú stabilitásra, hanem a középtávú növekedésre kell koncentrálni, a hangsúly a kínálat-oldal szabályozásán van (adócsökkentő programokkal kell élénkíteni). Domináns áramlata: monetarizmus: a pénzkínálattal lehet a nominális GNP-t meghatározni. Stabilitási tézis: a magángazdaság stabil, ha megbomlik az egyensúlya az automatizmusok helyreállítják. Mi az igazság: az aggregált keresletet nem csak a pénz mozgatja (adók, állami beruházások is), a fiskálisok túlságosan hittek a gazd. szabályozhatóságában, hidegen hagyta őket az infláció meglódulása, a monetárisokat viszont a munkanélküliség letörésének következményei hagyják hidegen. Keverékpolitika: Keynes+monetarizmus: a munkamegosztás lényege – a központi bankok szigorú monetáris politikával őrködnek a pénz értéke felett (infláció alacsony szinten tartása). A költségvetés feladata, hogy a foglalkoztatottságot stabilizálja, a recessziót elkerülje (fiskális eszközökkel) – munkahelyteremtő bruházások, transzferek, adócsökkentés. Laza költségvetési politika: modern gazdaságok költségvetése általában deficites. (deficit 2 fajtája: strukturális: a diszkrecionális gazd.politikával van kapcsolatban, ciklikus: az automatikus stabilizátorok működése miatt keletkezik)

60.

Jóléti államok kialakulása: 19.sz2.fele: intézkedések a kialakítása irányába, több országban segélyek nyújtása, részleges nyugdíjkiépítés, ingyenes kötelező oktatás (fejlett térségekben) 1929-33: a válságból való kilábalás idején, New Deal: gazd. stabilitása, közmunkák, fiskális eszközök. Iparosodás: városokba költözés felvetette a lakáskérdést, idősek, betegek, gyerekek ellátása. 1973 – a jóléti államok válsága is (a rendszerek végül megmaradtak) Célok: 1. minimális ellátás biztosítása (tápl., oktatás, eü) 2. esélyegyenlőség a széles társadalmi rétegeknek. Eszközök: kormányzati költségvetésen keresztül hatnak. 1. Bevételi oldalt érintő eszközök: a. adók: ezzel teremtik meg a pü-i fedezetet rá. Az adókulcsok hatnak a jöv. differeciálódására is. Lineáris adókulcs: minden jöv-et ugyanazzal a kulccsal adóztat Progresszív adókulcs: jöv-i sávoktól függően változik, Degresszív adókulcs (fordítva) Közvetlen adók: jöv-re vetik ki. Közvetett adók. 2 kormányzati kiadások: transzfer. 3. közvetett eszközök: adókedvezmények. Jóléti állam típusai: 1. A jóléti beavatkozás mérete szerint: a. élenjáró országok (skandináv, Ausztria) b. középen járó országok (Ny-Eu) 3. követő országok (USA, Kanada, Anglia) 2. intézményi berendezkedés szerint: a. korporatív (az elosztást együtt kezelik a termeléssel, skandináv, Ausztria) b. pluralista (gazd-i döntéshozatal színtere a sokszereplős piac, az állam csak kevésbé szól bele. 3. A szociális szolgáltatások jellege szerint: a. univerzálisak és átfogóak: a társ. minden tagjának biztosítja állampolgári jogon „skandináv.modell” b. univerzálisak, de nem átfogóak: mindenkinek, de kisebb körű szolgáltatásokat biztosít állampolgári jogon c. Japán-modell: átfogó, de kevésbé univerzális (szelektív modell), csak bizonyos rétegre terjed ki. d. reziduális: a jóléti gondoskodás csak azokra irányul, akik nem képesek gondoskodni magukról, környezettanulmányhoz kötött

................
................

In order to avoid copyright disputes, this page is only a partial summary.

Google Online Preview   Download