Romantikus regény * Romantikus ebook * Harlequin



A mű eredeti címe: WHAT I DID FOR LOVE

Copyright ©2009 by Susan Elizabeth Phillips

Ali rights reserved.

Fordította Molnár Gabriella

Szerkesztette: Kátay Zsófia

Kiadási és fordítási jogok fenntartva!

© 2010, Victoria Kiadó

Minden jog fenntartva! All rights reserved!

Felelős kiadó Falb Magdi

Kiadja a Victoria Kiadó 1067 Budapest Eötvös u. 42. Tel/Fax: (1) 269–4043, 354–0579, 354–0580 E–mail: info@victoriakiado.hu

www .victoriakiado .hu

ISBN 978–963–9803–40–4 Nyomdai előkészítés: Szinesztézia Bt., Budapest Nyomtatta és kötötte a Kaposvári Nyomda Kft. – 101112 Felelős vezető: Pogány Zoltán igazgató

Susan Elizabeth Phillips

MINDENT

A

SZERELEMÉRT

Victoria Kiadó

Kate Fleming/Anna Field emlékére

Betölthetetlen szavakkal az

a csend, ami utánad maradt.

Fáj az elvesztésed, és elmondhatatlan,

mennyire hiányzol.

1

A sakálok lecsaptak rá, amikor kilépett a késő áprilisi délutánba. Amikor betért a parfümériába a Beverly Boulevardon, csak hárman követték, de most tizenöten-húszan, talán többen is voltak, Los Angelesben elszabadult, üvöltő vad falka, akik fényképezőgépeket rántva, ugrásra készen várták, hogy letépjék a csontjáról az utolsó húst is.

A vakuk elvakították. Azt mondta magának, nem tudnak olyat a fejéhez vágni, amivel ne tudna megbirkózni. Végtére is ugyanezt csinálta az elmúlt egy évben. Trágár kérdésekkel kezdték bombázni – túl sokkal, túl gyorsan, túl hangosan, egymás szavába vágva. Egyikük a kezébe nyomott valamit – egy pletykalapot – és a fülébe ordított. – Ez most jelent meg az újságárusoknál, Georgie. Mit szól hozzá?

Gépiesen nézett le és meglátta, ott a Flash címlapján az ultrahangfelvételt a kisbabáról. Lance és Jade kisbabájáról. Neki kellett volna kisbabát várnia Lance-től.

Az összes vér kifutott az arcából. A vakuk villogtak, a fényképezőgépek kattogtak, ő pedig a szája elé kapta a kézfejét. Annyi hónap után, ami alatt tartotta magát, most elhagyta az ereje és könnyek lepték el a szemét. A fényképezőgépek mindent rögzítettek – a kezét a szája előtt, a könnyeket a szemében. Végre megadta a sakáloknak, amiért egy éve imádkoztak – fényképeket a vicces, harmincegy éves Georgie Yorkról, amint összeomlik.

Leejtette a szennylapot és megfordult, hogy elrohanjon, de csapdába ejtették. Hátrálni próbált, de ott voltak mögötte, előtte, körülötte, izzó vakujaikkal és szívtelen kiáltásaikkal. A szaguk – izzadtság, cigaretta, fanyar parfüm – elzárta az orrlyukait. Valamelyikük a lábára lépett. Könyök vájt az oldalába. Közelebb nyomultak, elszívták előle a levegőt, fojtogatták...

Bramwell Shephard a szomszédos étterem lépcsőjéről nézte a csúnya jelenetet. Éppen kifelé tartott az épületből, amikor csődület támadt, és ő megállt a lépcső tetején, hogy megnézze, mi történik. Évek óta nem látta Georgie Yorkot, akkor is csak futólag. Most, miközben a lesifotósok ostromát figyelte, visszatért belé a régi keserű érzés.

A lépcsőn állva előnyös rálátása nyílt arra, hogy a tömeg fölé magasodva szemlélje a káoszt. Néhány lesifotós a feje fölé emelte fényképezőgépét; mások Georgie arcába nyomták objektívüket. Georgie-t gyermekkora óta üldözte a sajtó, de arra a felhajtásra, ami az elmúlt évben zajlott, semmi nem készíthette fel. Kár, hogy nem voltak hősök a közelben, hogy megmentsék.

Bram nyolc nyomorúságos éven át mentette Georgie-t a kényes helyzetekből, de a szerepet, amelyben a gáláns Skip Scofieldet játszotta a vakmerő Scooter Brown mellett, mára maga mögött hagyta. Scooter Brownnak ezúttal saját magának kell mentenie a bőrét – vagy megvárnia apucit, ami sokkal valószínűbb volt.

A paparazzók nem szúrták ki. Mostanában nem volt rajta a radarernyőjükön, nem mintha nem lehetett volna rajta, ha egy kockán szerepelt valaha Georgie-val. A Skip és Scooter az egyik legsikeresebb teleregény volt a televíziózás történetében. Nyolc év forgatás, nyolc év szünet, de a közönség nem felejtett, különösen hogy Amerika kedvenc jókislányáról volt szó, a Georgie York által megformált Scooter Brownról.

Egy jobb ember sajnálta volna Georgie-t, amiért ilyen kellemetlen helyzetbe került, de Bram csak a filmvásznon játszotta a hőst. Ajka felfelé görbült, miközben nézte. Hogy megy manapság a vakmerőség és a nincs lehetetlen, Scooter?

Az események hirtelen eldurvultak. Két lesifotós dulakodni kezdett, egyikük meglökte Georgie-t. Georgie elvesztette az egyensúlyát, úgy tűnt, hogy el fog esni, miközben pedig zuhant, felkapta a fejét, és ekkor meglátta őt. Valahogy észrevette a téboly közepette, a vad forgatagban és őrült lökdösődésben, a káoszban és a lármában, ahogy ott áll alig tíz méterre tőle. Arcára rémült kifejezés ült ki, nem a zuhanástól – valahogy megtartotta magát, mielőtt térdre esett volna –, hanem attól, hogy meglátta. Pillantásuk egymásba akadt, a fényképezőgépek rátapadtak, és Georgie megint gyereknek tűnt segítségért könyörgő arcával. Bram nézte – meg se moccant –, csak bámulta azt a mézgalabdacs-zöld szempárt, amelyben most is ott égett a remény, hogy talán várja még ajándék a karácsonyfa alatt. Aztán Georgie tekintete elfelhősödött, és Bram pontosan tudta, melyik volt az a pillanat, amikor Georgie rájött, hogy nem fog neki segíteni , hogy most is ugyanaz az önző gazember, aki mindig is volt.

Mi a fenét várt tőle? Mikor számíthatott rá bármiben is? Georgie arca megrándult a megvetéstől, és ismét a kamerák elleni harc kötötte le a figyelmét.

Bram késve döbbent rá, hogy elszalasztotta a ragyogó alkalmat, és megiramodott lefelé a lépcsőn, de túl sokáig várt. Georgie már elindította az első ütést. Nem volt jól eltalált, de megtette hatását, s néhány lesifotós közbelépésére, akik utat nyitottak neki, eljutott a kocsijához. Beugrott, és a következő pillanatban elporzott a járdaszegély mellől. Miközben cikk-cakkban belevetette magát a péntek délutáni Los Angeles-i forgalomba, a paparazzók szabálytalanul parkoló fekete SUV-jaikhoz rohantak és üldözőbe vették.

Ha az étterem parkolószolgálata nem pont ekkor hozza oda neki az Audiját, Bram valószínűleg nem folyt volna bele az eseményekbe, de amikor a kormány mögé ült, a kíváncsisága felülkerekedett rajta. Hol akarja nyalogatni sebeit a pletykalapok királynője, amikor nincs hová elrejzőznie?

Az ebéd, amit végigült, fiaskó volt, és mivel nem akadt jobb dolga, úgy döntött, a lesifotós-felvonulás nyomába ered. Bár Georgie Priusát nem látta, abból, ahogy a paparazzók cikáztak a forgalomban, tudta, hogy Georgie is azt teszi. Sunset felé tartott. Bekapcsolta a rádiót, aztán inkább ki, és a jelenlegi helyzetén töprengett. Eljátszadozott egy érdekes forgatókönyvvel.

A konvoj végül rátért a Pacific Coast Highway-re északi irányba, és ekkor beugrott neki Georgie valószínűsíthető úticélja. Hüvelykujját a kormányhoz dörzsölte.

Hát nem csupa izgalmas véletlen az élet...

Georgie azt kívánta, bárcsak kibújhatna a bőréből és eldobhatná. Nem akart Georgie York lenni. Méltóságteljes, önérzetes akart lenni.

A Priusa színezett üvege mögött megtörölte orrát a keze fejével. Egykor megnevettette a világot. Most minden erőfeszítése ellenére is a megalázott, megtört szívű asszony mintaképe lett. Csak az az egy vigasztalta, hogy a paparazzók soha egyetlen egyszer sem kaphatták le leszegett fejjel a válási hercehurca alatt. Még élete legpocsékabb napján – azon a napon, amikor a férje elhagyta Jade Gentryért – is sikerült Scooter Brown védjegyévé vált mosolyát villogtatva ostoba szexbombaként pózolnia a sakálok előtt, akik üldözték. Ma azonban a maradék büszkeségétől is megfosztották. Bram Shephard pedig végignézte.

Görcsbe rándult a gyomra. Néhány évvel ezelőtt egy partin látta utoljára. Nők gyűrűjében – nem meglepő. Nyomban távozott.

Duda szólt. Nem tudott volna hazamenni az üres házba vagy a nyilvános siralompartira, ami az élete részévé vált, és azon kapta magát, hogy régi barátja, Trevor Elliott malibui tengerparti háza felé tart. Bár már majdnem egy teljes órája úton volt, a szívverése nem lassult. Apránként elvesztette azt a két dolgot, ami a legfontosabb volt – a férjét és a büszkeségét. Hármat, ha hozzászámította a karrierje fokozatos széthullását. Most meg még ez is. Jade Gentry hordta azt a gyermeket, amire ő vágyott.

Trevor ajtót nyitott. – Megőrültél? – Megragadta a csuklóját, berántotta a hűvös előtérbe, aztán kinézett, de az L-alakú bejárat eltakarta volna Georgie-t a lesifotósok elől, ha azok lehúzódtak volna a Pacific Coast Highway padkájára.

– Tiszta a levegő – mondta Georgie, ironikus megállapítás, hisz manapság sehol sem volt tiszta a levegő.

Trevor megvakarta simára borotvált fejét. – A ma esti E! Newsra összeházasítanak bennünket és elhíresztelik, hogy terhes vagy.

Bárcsak az lennék, gondolta Georgie, miközben követte a férfit a házba. Tizennégy évvel ezelőtt ismerte meg Trevort a Skip és Scooter forgatásán, amikor a férfi Skip kelekótya barátját, Harryt játszotta, de azóta már rég felhagyott a másodhegedűs szerepekkel, hogy egy sikeres, tizennyolc éves hímeknek ajánlott tinivígjáték sztárja legyen. Tavaly Georgie egy MEGVESZEK A FINGÓS VICCEKÉRT feliratos pólót vett neki karácsonyra.

Bár alig százhetven centi magas volt, arányos testalkatú és kellemes arcvonású, kissé kancsal, ami tökéletessé tette az együgyű vesztes szerepére, aki végül mégis mindig győztesen került ki mindenből. – Nem kellett volna rád törnöm – mondta Georgie anélkül, hogy komolyan gondolta volna.

A férfi elnémította a baseballmeccset a plazmatévéjén, aztán összeráncolt homlokkal szemlélte Georgie külsejét. Georgie tudta, hogy több kilót fogyott, mint amennyit természetes karcsú, táncos teste nélkülözni tudott volna. A szívfájdalom volt, nem az anorexia, ami fellázította a gyomrát.

–Van valami oka, amiért nem válaszoltál az elmúlt két hívásomra? – kérdezte Trevor.

Georgie kis híján levette a napszemüvegét, de meggondolta magát. Senki nem akarta látni egy bohóc könnyeit, még a bohóc legjobb barátja sem. – Hé, túlságosan el vagyok foglalva magammal ahhoz, hogy másokkal is törődjek.

– Ez nem igaz. – A férfi hangját együttérzés fűtötte. – Úgy látom, jól jönne neked egy ital.

– Nincs annyi alkohol a világon... De igen.

–Nem hallok helikoptereket. Ülj ki a teraszra. Készítek margaritát.

Miközben Trevor eltűnt a konyhában, Georgie végre levette a napszemüvegét és rávette magát, hogy átvágjon a pettyes terrazo burkolaton a mosdóhoz, hogy helyrehozza a lesifotósok támadásában elszenvedett károkat.

Kerek arca kezdett megereszkedni arccsontja alatt a fogyástól, és nagy szeme felemésztette volna az arcát, ha szája nem lett volna olyan széles. Füle mögé simította szögegyenes, cherry-kóla színű hajának egy tincsét. Hogy jobb kedvre derüljön és tompítsa arcának friss, éles vonásait, rászánta magát az apródfrizura egy tépett modernizációjára, hosszú, huncutkás frufruval és oldalt befelé kunkorodó fürtökkel. A Skip és Scooter idején kötelezték, hogy sötét haját bedauerolja és bohócos répasárgára festesse, mert a producer tőkét akart kovácsolni az Annie Broadway-változatában aratott bombasikeréből. Ez a kínos frizura is hangsúlyozta a kontrasztot az ő mókás megjelenése és Skip Scofield álomszép külseje között.

Mindig is hadilábon állt babaarcával, kerek, zöld szemével és tepsiszájával. Másrészről szokatlan vonásai hozták meg neki a hírnevet, de egy olyan városban, mint Hollywood, ahol még a szupermarket pénztárosai is bombázók voltak, nehéz volt nem szépnek lenni. Nem mintha őt még érdekelte volna. Akkor viszont, amikor még Lance Marks felesége volt, a város legnagyobb akció-kalandfilm szupersztárjáé, nagyon is érdekelte.

Kimerültség taglózta le. Hat hónapja nem vett egyetlen táncórát sem – alig szállt ki az ágyból.

Amennyire tudta, kijavította elmosódott szemfestékét, aztán visszament a nappaliba. Trevor csak nemrégiben költözött a házba, amit amőba alakú, századközepi bútorokkal rendezett be. Bizonyára az emlékezés útján tett épp kirándulást, mert egy könyv hevert kinyitva a dohányzóasztalon az amerikai televíziós sorozatok történetéről. A Skip és Scooter szereplőinek fotója bámult vissza Georgie-ra. Elfordult.

A teraszt fehér agyagcserepekben növő, magas lombú növények óvták a parton sétálók kíváncsi tekintete elől. Lerúgta a szandálját és belerogyott egy kék-barna csíkos nyugágyba. Az óceán a fehér csőkorláton túl hömpölygött. Néhány szörfös evezett a hullámtörő mögött, de a tenger túl nyugodt volt ma egy tisztességes hullámhoz, és deszkáik úgy lebegtek a vízen, mint embriók a magzatvízben.

Fájdalomnyilallás szívta ki tüdejéből a levegőt. Ők voltak Lance-szel az álompár. Lance a macsóherceg, aki rút kiskacsa külsején át gyönyörű lelkébe látott. Ő a rajongó feleség, aki megadta neki azt a feltétel nélküli szeretet, amire vágyott.

Kétéves együttjárásuk és egyéves házasságuk alatt a pletykalapok mindenhová követték őket, mégsem volt felkészülve az őrületre, ami kitört, miután Lance elhagyta Jade Gentryért.

Ha egyedül volt, feküdt az ágyban, alig tudott mozogni. Nyilvános helyen mosolyt erőltetett magára. De hordhatta bármilyen magasan az orrát, a szánakozó cikkek egyre rosszabbak lettek.

Címszalagok ordítottak:

A bátor Georgie szíve összetört

Az erős lelkű Georgie öngyilkos gondolatokat forgat a fejében, mióta Lance azt nyilatkozta: „Nem tudtam, mi a szerelem, amíg nem találkoztam Jade Gentryvel"

Georgie emészti magát! Barátai az életéért aggódnak

Bár Lance sokkal sikeresebb filmes karriert futott be, még mindig ő volt Scooter Brown, Amerika szeme fénye, és a közvélemény Lance ellen fordult, amiért elhagyott egy ilyen imádott televíziós ikont. Lance ellentámadásba lendült. „Meg nem nevezett források szerint Lance kétségbeesetten vágyott gyerekre, de Georgie-t túlságosan lekötötte a karrierje ahhoz, hogy időt áldozzon egy családra."

Ezt a hazugságot soha nem fogja megbocsátani neki.

Trevor lépett ki a teraszra, margaritás poharakat és hozzáillő kancsót egyensúlyozva egy fehér tálcán. Gálánsán megjegyzés nélkül hagyta a könnyeket, amik Georgie arcán végigcsorogtak. – A bár hivatalosan is megnyitott.

– Kösz, pajtás. – Elvette a férfitól a fagyos margaritát és megtörölte az arcát, mikor Trevor elfordult, hogy letegye a tálcát a fehér teraszasztalra. Nem beszélhetett az ultrahangos képről. Még a legjobb barátja sem sejtette, mennyire vágyott egy gyerekre. Titok volt ez fájdalom. Titok, amit a ma készült képek világgá fognak kürtölni.

– Múlt pénteken dobozba került a Kalácstánc – mondta. –Újabb bombasiker. – Nem engedhetett meg magának három bukást egymás után, máipedig a Kalácstáncból is az lesz, ha kijön. Letette a fapallóra az italát anélkül, hogy belekortyolt volna. – Apa tiszta ideg a hat hónapos kiruccanásom miatt.

Trevor ledobta magát egy műanyag tulipános székre. –Gyakorlatilag amióta megláttad a napvilágot, dolgozol. Paul-nak muszáj egy kis szabadságot adnia.

– Szinte biztos, hogy így lesz.

–Tudod, mit gondolok arról, hogy agyonhajszol. Felesleges minden szó.

– Az. – Georgie már nagyon jól ismerte Trevor általában hiteles véleményét az apjával való zűrös kapcsolatáról. Felhúzta a térdét és átfogta. – Tereld el a gondolataimat valami szaftos pletykával.

– A partnerem napról napra őrültebb. Ha csak a gondolat felmerülne bennem, hogy még egy filmet csináljak ezzel a nővel, ölj meg. – Trevor arrébb húzta a székét, hogy kopasz feje árnyékban legyen. – Tudtad, hogy Brammel randizott?

Georgie gyomra összerándut. – Madarat tolláról.

– Ő vigyáz a házra...

Georgie felemelte a kezét.

– Állj. Nem tudok Bramwell Shephardről beszélni. Ma különösen nem. – Bram ma délután mosolyogva végignézte volna, ahogy agyontapossák. Jézus, mennyire gyűlölte még ennyi év után is.

Trev megkönyörült rajta, és gyorsan témát váltott. – Ugye láttad a múlt heti USA Today közvéleménykutatását? Kik a tévésorozatok legnépszerűbb női főszereplői? Scooter Brown harmadik lett Lucy és Maiy Tyler Moore után. Még Barbara Edent is megelőzted.

Georgie látta a szavazást, és fikarcnyit sem izgatta.

– Gyűlölöm Scooter Brownt.

– Te vagy az egyetlen. Scooter Brown egy ikon. Amerikaellenes dolog nem szeretni.

– Nyolc éve nem játszák a sorozatot. Miért nem bírják elfelejteni?

– Talán az örökös ismétlések miatt, ami az egész világon fut.

Georgie feltolta a szemüvegét a fejére. – Gyerek voltam, amikor kezdődött, csak tizenöt éves. És alig huszonhárom, amikor véget ért.

A férfi Georgie vörös szemét nézte, de nem szólt rá semmit. – Scooter Brown kortalan. Minden nő legjobb barátja. Minden férfi álom-szűze.

– De én nem Scooter Brown vagyok. Én Georgie York vagyok. Az életem csak az enyém, semmi köze hozzá az egész világnak.

– Sok szerencsét.

Georgie nem bírta tovább. Folyamatosan reagálni a külvilág eseményeire. Képtelennek lenni ellensúlyozni azokat. Mindig csak válaszolni rájuk. Soha nem elébük menni. Szorosabban húzta magához a térdét, és a szivárványt tanulmányozta, amit a manikűrösétől kért a lábujjai körmére abbéli hiábavaló igyekezetében, hogy felvidítsa magát. Ha most nem teszi meg, soha. – Trev, mit szólnál hozzá, ha te meg én romantikáznánk egy kicsit... nagyon?

– Romantikáznánk?

– Mi ketten. – Nem tudott ránézni, a szivárványokra szegezte a tekintetét. – Egymásba szeretnénk a nyilvánosság előtt. És... talán... – Kipréselte a szavakat. – Trev, már régóta gondolkodom rajta... Tudom, hogy azt fogod hinni, őrültség. Az. De... ha nincs ellenedre, az jutott eszembe... legalább fontolóra vehetnénk a lehetőségét... hogy összeházasodjunk.

– Összeházasodjunk? – Trevor talpa a fapallón csattant.

Ő volt az egyik legjobb barátja, Georgie arca mégis égett.

De mit számít még egy megalázó pillanat, mikor tele volt velük ez az év? Elengedte a térdét. – Tudom, hogy nem kellett volna ilyen hirtelen rád zúdítanom. És tudom, hogy abszurd. Tiszta abszurd. Én is annak tartottam, amikor először eszembe jutott, de ha tárgyilagosan nézem, nem látom nagy hátrányát.

– Én meleg vagyok, Georgie.

– Azt beszélik, hogy meleg vagy.

– Az is vagyok.

– De annyira tagadod, hogy alig tud róla valaki. – A friss karcolás a bokáján csípett, ahogy letette a lábát a nyugágy szélén. – Végre elejét vennéd a pletykáknak. Nézz szembe a tényekkel, Trev. Ha a meleg sereg rájön, hogy az ő csapatukban játszol, a karrierednek vége.

– Szerinted én nem tudom? – A férfi megdörzsölte borotvált fejét. – Georgie, a te életed olyan, mint egy cirkusz, és bármennyire is imádlak, nem vágyom a porondra.

– Épp ez a lényeg. Ha együtt leszünk, a cirkusznak vége. –Miközben Trevor visszaült, Georgie odalépett hozzá és letérdelt mellé. – Gondold csak meg, Trev! Mindig is jól megvoltunk. Úgy élhetnénk az életünket, ahogy akarjuk, nem avatkoznánk egymás dolgaiba. Képzeld csak el, milyen szabad lehetnél, milyen szabadok lehetnénk mindketten. – A férfi térdére hajtotta a fejét, csak egy pillanatra, aztán visszaült a sarkára. – Mi nem leszünk olyan különleges páros, mint Lance és én. Trevor és Georgie unalmas, és az első pár hónap után a sajtó békén fog hagyni bennünket. Nem kell többé azokkal a nőkkel járnod szórakozni, akik mellett úgy teszel, mintha érdekelnének. Azzal találkozol, akivel akarsz. Tökéletes alibi lesz számodra a házasságunk. – Akárcsak neki, hogy véget vessen a részvétpartiknak. Egyszerre szerezheti vissza a méltóságát és a biztosítékot, hogy soha többé ne kelljen egy férfi miatt érzelmi szakadékba zuhannia.

– Gondolkozz rajta, Trev. Kérlek. – Időt kell hagynia a férfinak hozzászoknia a gondolathoz, mielőtt megemlíti a gyerekeket. – Gondold csak el, milyen szabad lennél.

– Nem veszlek feleségül.

–Én sem. – Ijesztően ismerős hang szállt a teraszon át. – Inkább abbahagyom az ivást.

Georgie talpra ugrott és nézte, ahogy Bramwell Shephard ballag fel a lépcsőn a partról. Megállt a tetején, ajka gúnyos mosolyra torzult.

Georgie-nak elakadt a lélegzete.

– Ne zavartassátok magatokat. – Bram a korlátnak dőlt. –Ez a legérdekesebb beszélgetés, amit azóta hallottam, amióta Scooter és a barátnői arról dumcsiztak, hogy befestetik a fan-szőrzetüket. Miért nem mondtad, Trev, hogy homoszexuális vagy? Most nem mutatkozhatunk együtt nyilvánosan többé.

Georgie-val ellentétben Trevor mintha megkönnyebbült volna, hogy megzavarták őket, és a napszítta hajú Bram felé bökött margaritás poharával. – Te hoztál össze a legutóbbi barátommal.

– Bizonyára ki voltam ütve. – Georgie-t szemügyre vette egykori partnere. – Ha már a kiütésnél tartunk... Pocsékul nézel ki.

El kell tűnnie innen. Az ajtóra pillantott, ami a házba vezetett, de egy porladó méltóságzsarátnok még ott izzott önbecsülése hamujában, és nem engedhette, hogy Bram megfutamodni lássa. – Mit keresel itt? Ez nem véletlen.

A férfi a kancsó felé bökött. – Ugye nem ezt a szart isszátok?

– Biztos vagyok benne, hogy emlékszel rá, hol tartom a töményet. – Trev aggodalommal méregette Georgie-t.

–Később. – Bram begyömöszölte langaléta alakját egy nyugágyba, szemközt azzal, amiben az előbb Georgie ült. A vádlijára tapadt homokszemek apró gyémántokként csillogtak.

A szél göndör aranybronz hajával dévajkodott. Georgie gyomra összerándult. Gyönyörű züllött angyal.

A megfogalmazás egy jól ismert televíziós kritikus által nem sokkal azután a bukás után írt értekezéséből eredt, ami véget vetett a történelem egyik legsikeresebb tévéműsorának. Még mindig emlékezett rá.

Könnyűszerrel el tudjuk képzelni Bram Shephardot a menyországban, arca oly tökéletes, hogy a többi angyal akkor sem volna képes száműzni, ha meginná az összes szentelt bort, elcsábítaná a csinos szűz angyalokat és hárfát lopna a helyére, amit elhazardírozott egy égi pókerpartiban. Nézzük, ahogy veszélybe sodorja az egész rajt azzal, hogy túl közel repül a naphoz, aztán túl vakmerőn csap a tengerbe. Az angyaltársadalmat azonban túlságosan elbűvölik tekintetének levendulamezői, a hajába szőtt napsugarak, ezért megbocsátják vétségeit... amíg utolsó veszélyes fejesugrása mindannyiukat a ganéjba nem taszítja.

Bram a nyugágy háttámlájára hajtotta a fejét, mely testhelyzetben kirajzolódott még mindig hibátlan profilja az ég hátterében. Vágyszomjas ajkának lágy vonásai harminchárom éves korára megkeményedtek, ragyogó szépségét még pusztítóbbá téve. Bronz szőtte szőke haját, cinizmus mocskolta kóristafiú levendulaszemét és gúny cserkészte tökéletesen szimmetrikus szája sarkát.

Attól, hogy egy ennyire gátlástalan valaki hallgatta ki a Trevorral folytatott beszélgetését, felfordult Georgie gyomra. Nem menekülhetett el, még nem, de a lába felmondta a szolgálatot.

– Miért vagy itt? – Az egyik tulipános székbe rogyott.

– Épp ezt kezdtem mondani az előbb – felelte Trev. – Bram használja a másik házamat lent a parton, amit el akarok adni. Mivel kirúgatta magát, nincs jobb dolga, mint hogy itt lebzseljen és az idegeimre menjen.

– Nem teljesen vagyok munkanélküli. – Bram keresztbe tette homokos bokáját. Még a rüsztje is olyan kecsesen metszett volt, mint egy handzsárpenge. – Épp a múlt héten kaptam ajánlatot, hogy egy új túlélő tévéműsorban alázzam magam. Ha nem lettem volna belőve, amikor hívtak, talán el is fogadom. De jobb ez így. – Elegánsan legyintett. – Túl strapás lett volna.

– Itt van a kutya elásva – mondta Trev.

Georgie kétségbeesetten kutatta a partot fotósok után. Magánstrand volt, de a sajtó semmitől sem riadt vissza, hogy ismét lekaphassa Brammel. Skip és Scooter" nyilvános kibékülése annyi év után. Gyomra habzott a gondolatra, hogy egy olyan tudvalevően ördögfajzat, mint Bram Shephard, csatlakozzék a nyilvános rémálomhoz.

A férfi ismét hátradőlt és behunyta a szemét. Úgy festett, mint egy unatkozó arisztokrata, aki napozik.. Csalóka kép, hisz Bram kimaradt a középiskolából és lecsúszott apa nevelte a South Side-on Chicagóban. – Remélem, eldugtad a borotvapengéidet, Trev. Úgy hírlik, hogy a mi Scooterünk a halált vágyja most, hogy az élet ilyen csúnyán elbánt vele. Személy szerint nekem az a véleményem, hogy ünnepelnie kellene, amiért megszabadult attól a degenerálttól, akihez férjhez ment. Jade Gentrynek bizonyára elment a józan esze, amiért hagyta, hogy Mr. Amerika bepalizza. Áruld el az igazat, Scoot! Ugye nem áll fel neki?

– Látom, hogy még mindig tökéletes úriember vagy. Milyen megnyugtató.

Georgie-nak úgy kellett eltűnnie, mintha nem menekülne. Tettetett lassúsággal felállt és elindult, hogy megkeresse a szandálját. Túl későn döbbent rá, hogy nem emlékszik, hol hagyta el. Bram kinyitotta a szemét és azt a lusta, gúnyos mosolyt vetette rá, ami annyi, egyébként értelmes nőt megsemmisített. – Olvastam, hogy a boldog pár ismét nagydobra verve jótékonykodik külhonban.

Lance és Jade Thaiföldre utaztak nászútra, humanitárius célból. Georgie soha nem fogja elfelejteni a sajtóközleményüket. „Arra szeretnénk használni az ismertségünket, hogy felhívjuk a figyelmet Jade szívügyére, a gyermekek kiszipolyozására a szexiparban."

Georgie-nak nem volt szívügye, legalábbis nem olyan, ami túlment volna néhány bőkezű csekk kitöltésén. Eszeveszetten kereste a szandálját.

Bram a nyugágy lábához mutatott finom ujjával, ahol Georgie korábban ült. – Szívmelengető a hadjáratuk, amit a gyermek-szexturizmus elleni törvények megszigorításáért vívnak. És amíg ők a Kongresszussal harcolnak, hallom, hogy te Fred Segalnél szórod a pénzt.

Georgie önuralma egyszercsak elveszett. – Tiszta szívből gyűlöllek.

– Lehetetlen. Scooter nem gyűlölheti az ő imádott Skipjét. Miután nyolc évet áldozott az életéből arra, hogy folyton kihúzza a slamasztikából.

Georgie megragadta a szandálját és beledugta a lábfejét.

– Hagyd abba, Bram! – mondta Trev.

De Bram még nem végzett. – Emlékszel, amikor beleestél a tóba Scofield mama szőrmebundájában? Vagy amikor elengedtél egy láda egeret a rendes évi karácsonyi partiján?

Ha nem veszi fel a kesztyűt, abba fogja hagyni.

De Bram mindig szerette a lassú kínzást. – Még az esküvőnk napján is bajba kerültél. Jó, hogy nem vettük fel. Úgy tudom, felcsináltalak volna a nászutunkon. Ha a csatorna nem száll ki, nemzettem volna egy kis Skipet.

Georgie dühbe gurult.

– Nem egy kis Skip lett volna! Hanem ikrek! Ikreink lettek volna, egy fiú meg egy lány. Bizonyára túlságosan be voltál lőve, hogy erre az apró részletre emlékezz.

– Szeplőtelen fogantatás lett volna, biztos vagyok benne. El tudod képzelni Scootert meztelenül és...

Georgie nem bírta tovább, és egyik szandáljával a lábán, a másikkal a kezében a ház felé fordult.

– Én a te helyedben nem mennék el – mondta Bram lustán. – Egy fotóst láttam bemászni a bokrok közé az utca túloldalán tíz perccel ezelőtt. Megláthatta a kocsidat.

Csapdába került.

Bram végigfésülte a tekintetével, egyik kellemetlen szokása volt. – Véletlenül nem szoktál rá a bagóra, Scoot? Rágyújtanék, és Trev nem tart cigarettát a házban a vendégeknek. Kiscserkész. – Felvonta hibátlan szemöldökét. – Leszámítva azt a ferde hajlamát, hogy a saját neméhez vonzódik.

Trevor próbálta enyhíteni a feszültséget. – Tudod, hogy csak azért viselem el, mert titokban a meztelen teste után áhítozom. Milyen kár, hogy hetero.

– Te túl válogatós vagy ahhoz, hogy utána áhítozz – vágott vissza Georgie.

– Nézd meg jobban! – felelte Trev szárazon.

Ez nem igazság! Bramnek mostanra fel kellett volna dobnia a bakancsot, önnön mértéktelenségétől elpusztulva, de a csontos test, amire Georgie a Skip és Scooterből emlékezett, megedződött, sorvadt eleganciája kemény izmokká és hosszú ínakká fejlődött. Fehér pólója ujja alatt törzsi tetoválás abroncsozta óriási bicepszét, tengerészkék fürdősortja feszes lábat tett közszemlére. Sűrű bronzhaja kócos volt, sápadt bőre, mely éppúgy hozzátartozott, mint a másnaposság, eltűnt. A dekadencián kívül, mely úgy lengte körül, mint rossz híre, Bram Shephard majd kicsattant az egészségtől.

– Sportol – szakította félbe Trev eltúlzott sóhajjal, mintha szaftos botrányt fecsegett volna ki.

– Bram egy napot sem sportolt még az életben – mondta Georgie. – Eladta, ami maradt a lelkéből, azon vette az izmait.

Bram elmosolyodott, és alfahím angyalarcával Georgie felé fordult. – Mesélj még a tervedről, ami szerint úgy akarod visszaszerezni a büszkeségedet, hogy hozzámész Trevhez. Nem olyan érdekfeszítő, mint a fanszőrzetfestés, de...

Georgie a fogát csikorgatta. – Esküszöm, ha egy szót szólsz bárkinek...

– Nem fog – vetette közbe Trev. – A mi Bramwellünket soha nem érdekelte senki, csak önmaga.

Ez igaz. De Georgie akkor is el tudott volna süllyedni szégyenében, hogy a férfi kihallgatta őket. Bram tizenhét volt, amikor elkezdtek együtt dolgozni, és huszonöt, amikor elváltak útjaik. Tizenhét évesen csapodárul önző volt, de ahogy egyre híresebb lett, szándékosan nemtörődömmé vált. Azóta pedig csak nőtt a cinizmusa és az egoizmusa.

Bram felhúzta a térdét. – Nem vagy egy kicsit fiatal ahhoz, hogy lemondj az igaz szerelemről?

Százévesnek érezte magát. Tündérmese házassága kudarcba fulladt, véget vetve álmainak, hogy végre saját családja legyen és olyan társa, aki önmagáért szereti, nem pedig ugródeszkának tekinti a saját karrierjéhez. Visszacsúsztatta a szemüvegét az orrára, és a kint ólálkodó sakálok jelentette fenyegetés súlyát mérlegelte az előtte álló vadállatéval szemben. – Nem fogom megbeszélni veled.

– Vegyél vissza, Bram – intette Trevor. – Nehéz éve volt.

– A népszerűség átka – felelte Bram.

Trev fintorgott. – Neked nem kell miatta aggódnod.

Bram felkapta Georgie otthagyott margaritáját, belekortyolt és megborzongott az ízétől.

– A közvélemény eddig egyszer sem vette ennyire a szívére a hírességek válását. Meglep, hogy egyetlen bomlott agyú rajongód sem gyújtotta fel magát.

– Az emberek úgy érzik, mintha Georgie családtag lenne –magyarázta Trevor. – Együtt nőttek fel Scooter Brownnal.

Bram letette a poharat. – Velem is együtt nőttek fel.

– De Georgie és Scooter gyakorlatilag egy és ugyanaz a személy – mutatott rá Trevor. – Míg te és Skip nem.

– Hála istennek. Még most is hányok attól a karót nyelt kis hímrimgyó pöcstől.

Georgie azonban kedvelte Skip Scofieldet. Szőröstül-bőröstül. A nagy szívét, a hűségét, ahogy védeni próbálta Scootert a Scofield családtól. Ahogy végül beleszeretett Scooter bárgyú kerekarcába és gumiszájába. Georgie mindent szeretett benne, kivéve azt a férfit, akivé Skip akkor vált, amikor a kamerák leálltak.

Megint a régi nótát fújták hárman – Bram támadt, Trevor védte. De Georgie már nem volt gyerek, és meg kellett védenie magát. – Szerintem egyáltalán nem gyűlölted Skipet. Szerintem mindig is Skip akartál volna lenni, de olyan távol álltál tőle, hogy kénytelen voltál úgy tenni, mintha megvetetted volna.

Bram ásított. – Talán igazad van. Trev, biztos vagy benne, hogy senki nem hagyott itt füvet? Vagy legalább egy cigit?

– Biztos – felelte Trev épp, mikor megcsörrent a telefon. –Ne öljétek meg egymást, amíg felveszem.

Trevor bement.

Georgie szerette volna megbüntetni Bramet, amiért olyan, amilyen. – Halálra is taposhattak volna ma. Kösz a semmit.

– Tudtad kezelni. És apuci nélkül. Mily meglepő.

Georgie lenézett rá. – Mit akarsz, Bram? Mindketten tudjuk, hogy nem véletlenül vagy itt.

Bram felállt, a korláthoz poroszkált és a partot kezdte bámulni. – Ha Trevor olyan ostoba lelt volna, hogy szavadon fog és lecsap a bizarr ajánlatodra, mi lett volna a szexuális életeddel?

– Témánál vagyunk. Pont ez az, amit majd veled beszélek meg.

– Kiben is bízhatnál jobban? Én ott voltam a kezdeteknél, emlékszel?

– Georgie-nál elszakadt a cérna, és az erkélyajtó felé iramodott.

– Csak kíváncsiságból, Scoot... – szólt utána Bram. – Most, hogy Trev kikosarazott, ki a következő Mr. Georgie Yor-jelölt?

Georgie gúnytól pöffeszkedő mosolyt ragasztott az arcára és visszafordult. – Milyen édes tőled, hogy az én jövőm miatt fő az a nagy busa fejed, amikor a te életed is egy nagy kalap szar. – A keze remegett, de meglegyintette reményei szerint könnyedén, majd bement. Trev épp akkor tette le a telefont, de Georgie túlságosan lestrapált volt ahhoz, hogy egyéb is teljen tőle, mint hogy megfontolni kérje az ötletét.

Mire a Pacific Palisadeshez ért, pattanásig feszültek az idegei. Ügyet sem vetett a birtoka előtt parkoló fotósra, és befordult a szűk kocsiútra, mely egy akkorka mediterrán rancshoz kanyarodott, ami belefért volna a régi háza úszómedencéjébe. Nem bírt ott maradni, ahol Lance-szel laktak. Ezt a mostani házat bútorozottan bérelte terjedelmes darabokkal, amik nyomasztották ugyan a kis helyiségeket, ahogy a mennyezet is túl alacsony volt a durva fagerendákhoz, de nem izgatta annyira, hogy másikat keressen.

Kinyitotta a nyikorgó hálószobaablakot, majd kényszerítette magát, hogy meghallgassa az üzeneteit.

– Georgie, láttam azt a szemét pletykalapot...

Törlés.

– Georgie, annyira sajnálom...

Törlés.

– Ez egy gazember, tesó és...

Törlés.

A barátai jót akartak – a többségük legalábbis de szüntelen sajnálkozásuk fojtogatta Georgie-t. A változatosság kedvéért szereteti volna már ő biztosítani valakit az együttérzéséről, nem mindig a fogadófél lenni.

– Georgie, azonnal hívj vissza. – Apja metsző hangja töltötte be a szobát. – Van egy fotó a Flash új számában, ami fel fog izgatni. Nem akarom, hogy felkészületenül érjen.

Késő, apa.

– Fontos, hogy a helyzet magaslatán állj. Küldtem egy mailt Aaronnak arról, mennyire örülsz Lance boldogságának, felteszi a weboldaladra. Biztos vagyok benne, hogy tudod...

Megnyomta a törlés gombot. Miért nem képes az apja csak egyszer úgy viselkedni, mint egy apa, és nem úgy, mint egy menedzser? Akkor kezdte el egyengetni a karrierjét, amikor Georgie ötesztendős volt, egy évvel az anyja halála után. Minden színésznőválogatásra elkísérte, ő vezényelte le az első televíziós reklámjait és kényszerítette azokra az ének- és táncórákra, amik az Annié Broadway musicalváltozatában meghozták neki a főszerepet és vezettek oda, hogy ráosztották Scooter Brown szerepét. A gyereksztárok szüleivel ellentétben gondoskodott róla, hogy a pénzét okosan fektessék be. Neki köszönhetően soha többé nem kell dolgoznia, és amíg hálás volt az apjának, hogy ilyen jól kezelte a pénzügyeit, minden pénzt megadott volna érte, hogy igazi apja legyen.

Hátrált a telefontól, amikor meghallotta Lance hangját. –Én vagyok, Georgie – mondta a férfi lágyan. – Tegnap érkeztünk meg a Fülöp–szigetekre. Most hallottam a Flashről... nem tudom, láttad-e már. Én... én szerettem volna megmondani neked, mielőtt elolvasod. Jade állapotos...

Végighallgatta az üzenetet. Hallotta Lance hangjában a bűntudatot, a könyörgést, a büszkeséget. Nem volt olyan jó színész, hogy mindezeket leplezni tudja. Lance még mindig azt akarta, hogy bocsásson meg neki, amiért elhagyta, bocsássa meg, hogy azt hazudta a sajtónak, hogy ő soha nem akart gyereket. Színész volt, egy színész azon vágyával, hogy mindenki szeresse, még az a nő is, akinek összetörte a szívét. Lance azt akarta, hogy feloldozza a bűntudat alól. De nem tudta. Mindenét odaadta neki. Nem csak a szívét, nem csak a testét, hanem mindenét, amije volt, és ez lett belőle.

Lerogyott a kanapéra. Egy éve már, és még mindig itt tartott. Még mindig sírt. Mikor fog túljutni rajta? Mikor hagyja már abba ezt a viselkedést, amellyel csak azt bizonyítja a világnak, hogy pont olyan vesztes, mint amilyennek hiszik? Ha így folytatja, a keserűség, ami a bensejét rágja, legyőzi, és olyan emberré válik, amilyenné nem akart. Csinálnia kell valamit – bármit –, amitől győztesnek látszik, amitől győztesnek érezheti magát.

2

Mit tenne Scooter Brown? Ezt kérdezgette folyton-folyvást magától, még akkor is, amikor átvágott a The Ivy szabadtéri teraszán az étterem híres fehér léckerítése melletti asztalhoz. Scooter Brown, a bátor, kitaszított árva, aki a Scofield-birtok szolgaszállásán bújt el, nehogy dajkaságba vegyék, a kezébe vette volna a sorsa irányítását, és már rég itt lett volna az ideje, hogy Georgie is ugyanezt tegye.

Intett egy nagynevű rappernek, köszönt egy talkshow-házi-gazdának és csókot dobott a Grace Klinika egyik korábbi szereplőjének. Csak Rory Keene-t, a Vortex Stúdió új vezetőjét kötötte le annyira az ebédmegbeszélés egy tehetségkutató fő-muftival, hogy ne vegye észre érkezését.

Georgie új, listavezető célkitűzése az volt: Mutatkozz a tökéletes férfival. Most, hogy tele volt minden a megalázó fotóval, amin Lance gyermekének ultrahangos felvételét bámulja, abba kellett hagynia a bújkálást és megtennie, amit már hónapokkal ezelőtt meg kellett volna. A partnerének ma délben olyan szenzációt kell keltenie, hogy mindenki elfelejtse sebzett arckifejezését.

A tökéletes férfi sajnos, akit az első randevújára választott, nem érkezett meg, a kétszemélyes asztalnál egymagában való ücsörgésre kárhoztatva őt. Próbált úgy tenni, mintha örülne, hogy van még pár perce. Nem haragudhatott meg Trevorra. Arról talán nem tudta meggyőzni, hogy vegye feleségül, de legalább beleegyezett, hogy néhány hétre fellépjen vele a médiacirkuszban.

A The Ivy intézmény volt Los Angelesben, pletykák beszerzésének és szolgáltatásának tökéletes helye, mely előtt lesi-fotósok hada táborozott szünet nélkül. Hírességek, akik a The Ivyben vacsoráztak és úgy tettek, mintha zavarta volna őket a figyelem, amiben részesültek, a világ legnagyobb képmutatói voltak, különösképp azok, akik kint ültek a teraszon, ahol a viharvert léckerítés a forgalmas Robertson Boulevard mellett futott.

Georgie fehér napernyő alatt üldögélt. Ha bort ivott volna az ebédhez, az azt sejttette volna, hogy alkoholba fojtja a bánatát, ezért inkább jeges teát rendelt. Két nő állt meg a léckerítés túloldalán, hogy őt bámulja. Hol van Trevor?

A terve pofonegyszerű volt. Ahelyett, hogy kerülné a nyilvánosságot, keresni fogja, de a saját feltételei szerint – szingliként, aki élvezi az életet. Néhány hetet ezzel a tökéletes férfival tölt, párat azzal. Egyikkel sem fog sokáig randevúzni ahhoz, hogy komoly szerelmi kapcsolat látszatát keltse. Csak halmozza, halmozza, halmozza az élvezeteket, melyekről rengeteg mosolygós, felszabadult fénykép készül – fotók, amiket a sajtósa széles körben terjeszt majd. Tucatnyi jóképű színészt ismert, akik reflektorfényre vágytak és tisztában voltak a játékszabályokkal. Trevor lesz a hadjárat elindítója. Csak ne ódzkodna annyira a pontosságtól.

És bárcsak ne lenne olyan undorító ez a saját magának való hírverés ötlete.

Eltelt öt perc. Tökéletesen alkalomhoz illő volt az öltözéke, melyet tehetséges stylistja választott – fekete, nyári vászonruha széles, skarlátvörös szegéllyel és különböző alakú, cserzett-barnás levelek sokaságával, melyek aláhullottak a rövid, egyenes szabású szoknyán. Hozzáillő telitalpú, bokapántos barna szandál és borostyán fülbevaló tette teljessé a hanyag, kifinomult stílust, mely sokkal jobban illett hozzá, mint akár a fodrok, akár a bikavadító cuccok. A ruha ügyesen leplezte súlyveszteségét.

Nyolc perc telt el. Rory Keene végre észrevette és barátságosan intett. Georgie vissza. Tizenöt éve a Skip és Scooter második évadjában Rory egyszerű produkciós asszisztens volt, ma azonban a Vortex Stúdió feje és az egyik legbefolyásosabb nő Hollywoodban. Mivel Georgie legutóbbi két filmje bukás volt, a legújabb pedig még az előzőeknél is nagyobbnak ígérkezett, gyűlölte, hogy egy ilyen tekintélyes valakinek azt kell látnia, hogy úgy ül itt, mint egy vesztes. De mi a meglepő ebben? Soha nem volt kishitű, és nem lett volna szabad így gondolkodnia. Csakhogy tíz perc eltelt...

Úgy tett, mintha nem vette volna észre, hogy bámulják, de kezdett izzadni. Egyedül lenni a The Ivyben egyenlő volt a nyilvános kirekesztettséggel. Fontolóra vette, hogy kinyitja a mobiltelefonját, de nem akarta azt a látszatot kelteni, hogy nyomoznia kell a partnere után.

A terasz túloldalán egy csapat vékony, pedánsan öltözött fiatal örökösnő gyülekezett ebédre, gyönyörű, üres arccal. Letűnő rocksztár, stúdiómogul és egy nemzetközi üdítőitalmágnás sekélyes lánya. Arról voltak híresek, hogy híresek voltak – ikonjai mindennek, ami trendi és elérhetetlen a hétköznapi nőknek, akik a nyálukat csorgatják a fotóik felett. Egyikük sem akarta elismerni, hogy apuci pénzéből éltek, ezért hajlamosak voltak „retikültervező"-nek titulálni foglalkozásukat. Valójában azonban az volt a dolguk, hogy fényképezkedjenek. Hangadójuk, az üdítőital-örökösnő felállt az asztaltól, majd mint egy csillogó Ferrari suhant Georgie felé.

– Madison Merill vagyok. Még nem találkoztunk. – Az utca túloldalán álló lesifotósok teleobjektívei felé billentette csípőjét, kitüntető látványban részesítve őket Stella McCartney trapézruhájában. – Egyszerűen imádtalak a Belvárosi nyárban. Nem értem, miért nem lett kasszasiker. Szeretem a romantikus vígjátékokat. – Tökéletes homloka behorpadt egy ránctól, és sietve hozzátette: – Úgy értem, a komoly filmeket is szeretem, tudod, az olyanokat, mint a Scorceséi, meg minden.

– Értem. – Georgie hetyke mosolyt vetett rá, és elképzelte, ahogy a lesifotósok kattogtatnak, remek fotókat készítve a mesésen fotogén Madison Merrillről, ahogy ott áll a csont és bőr Georgie York mellett, aki egyedül üldögél egy kétszemélyes asztalnál.

– A Scip és Scooter is klassz volt. – Madison pár lépést hátrált, hogy a napernyő ne árnyékolja az arcát. – A kedvenc sorozatom volt, amikor úgy kilenc lehettem. – A lány túl ostoba volt ahhoz, hogy körmönfont legyen. Ezen még dolgoznia kell, ha érvényesülni akar Los Angelesben.

Madison az üres székre pillantott. – Vissza kell mennem a barátaimhoz. Odaülhetsz hozzánk, ha nincs kivel ebédelned? – Kérdő hangsúlyt adott a kijelentésnek.

Georgie az egyik borostyán fülbevalóját rángatta. – Jaj, nem. Elhúzódik a találkozója. Megígértem neki, hogy megvárom. Férfiak.

– Gondolom. – Madison intett a fotósoknak és visszapipiskedett a helyére. Georgie úgy érezte, mintha villogó neonnyíl mutatna a vele szemközti üres székre. Férfiak ezrei – milliói –adtak volna meg mindent szerte a világon, hogy együtt ebédeljenek Scooter Brownnal, de neki a megbízhatatlan egykori legjobb barátját kellett választania.

Harmadjára jelent meg nála a pincér. – Biztos benne, hogy még most sem akar rendelni, Miss York?

Csapdába került. Nem maradhatott. Nem menekülhetett. –Még egy jeges teát, legyen szíves.

A pincér eltűnt. Georgie felemelte a csuklóját és nyomatékosan az órájára nézett. Nem halogathatja tovább. Úgy kell tennie, mintha felhívnák. A partnere lesz az, aki közli, hogy autóbalesetet szenvedett. Georgie először aggodalmas arcot színlel, aztán megkönnyebbül, hogy senki sem sérült meg, aztán tökéletesen megértővé válik.

Georgie hoppon maradt! Titokzatos férfi karambolozta el a randevút...

Már látta magát a fotókon, ahogy egyedül ül az asztalnál. Hogyan sülhetett el visszafelé ilyen gyorsan egy ilyen kulcsfontosságú terv? Mint minden más hírességnek, neki is el kellene kezdenie utazgatnia egy kísérővel, bár soha nem tartotta jó ötletnek, hogy fizetett társasággal vegye körül magát.

Miközben a mobiltelefonjáért nyúlt, érzékelte a finom hangulatváltozást, egy láthatatlan elektromosságot, ami végigsercegett a teraszon. Felnézett és ereiben megfagyott a vér. Bramwell Shepard épp most lépett be.

Fejek pingpongoztak szerte a teraszon, Bram és közte ugrálva. Bram úgy festett, mint egy száműzött európai uralkodó második, fölösleges fia: márkás zakó – valószínűleg Gucci –, klassz farmer, ami hangsúlyozta száznyolcvanöt centiméteres magasságát; és egy kifakult fekete póló, csak hogy sugallja, ő aztán tesz a divatra. Pár férfimodell irigykedve fixírozta. Madison Merrill kezdett felemelkedni a székről, hogy megállítsa. De Bram egyenesen Georgie-hoz sietett.

Fékcsikorgás hallattszott, mikor a lesifotósok az utca túloldaláról az autók közé rohantak, hogy elkészítsék a hét, talán a hónap képét, hisz a sorozat vége óta nem látták őket együtt. Bram odaért az asztalhoz, a napernyő alá bújt és egy csókot nyomott a szájára. – Trev nem tudott jönni. – Suttogóra fogta a hangját a hallgatózók miatt. – A körülmények összeesküdtek ellene az utolsó pillanatban.

– Ezt nem hiszem el! – De Georgie elhitte. Bram akart tőle valamit. Talán hogy jelenetet rendezzen mindenki előtt? Remélte, hogy a kamerák mosolyként rögzítik dermedt szája rángását. – Mit műveltél vele?

– Milyen gyanakvó vagy! Szerencsétlen flótás megrántotta a derekát, amikor kilépett a zuhany alól. – Bram letelepedett a szemközti székbe, ugyanolyan halkan beszélt, mint Georgie, és a legcsábosabb mosolyát vetette rá.

– Akkor miért nem hívott fel és törölte a találkát?

– Nem akart rossz emlékeket ébreszteni benned. Lance már törölte a házasságotokat. Trev nagyon figyelmes ilyen téren.

Georgie szélesebben vigyorgott, a suttogása azonban epés volt. – Fel akarsz ültetni. Tudom.

Bram jókedvű nevetést színlelt. – Ennyit a paranoiáról. Meg a hálátlanságról. Trev kínok között vonaglik, mégsem akarta, hogy egyedül kelljen itt ücsörögnöd. Lehet, hogy nem tudod, Scoot, de már így is téged sajnál az egész város, és Trevet nem vitte rá a lélek, hogy még jobban megalázzon, mint amennyire te megaláztad magad. Ezért hívott fel engem.

Georgie a tenyerébe hajtotta az állát és tettetett gyengédséggel nézett rá. – Hazudsz. Ő tudja a legjobban, mit gondolok rólad.

–Hálásnak kellene lenned, amiért hajlandó vagyok kisegíteni.

– Akkor miért fél órás késéssel bukkansz elő?

– Tudod, hogy nincs időérzékem.

– Baromság! – Georgie annyit mosolygott már a fényképezőgépek kedvéért, hogy megfájdult az arca. – A nagy belépőre játszottál. Az én kontómra.

A férfi is mosolygott, Georgie félrebiccentette a fejét és nevetett, Bram pedig átnyúlt az asztalon, megpaskolta az arcát, és megint Skip és Scooter voltak.

Mire a pincér megjelent, fotósok hada özönlötte el az utcát, Georgie gyomra pedig egy merő csomó volt. A fényképek perceken belül számítógépek monitorjain fognak felvillanni szerte a világon, és a cirkusz gőzerővel folytatódik.

– Scooternek rákpogácsát – rendelt Bram elegáns kézmozdulattal. – Nekem skót whiskyt jéggel. Laphraig-t. És rákkal töltött raviolit. – A pincér eltűnt. – Istenem, de rágyújtanék.

Megfogta Georgie kezét és gyengéden simogatta a hüvelykujjával. Georgie bőre égett a kéretlen érintéstől. Bőrkeményedést érzett a férfi ujja végén, és elképzelni nem tudta, mitől nőtt az oda. Lehet, hogy Bram rossz környéken nőtt fel, de soha életében nem dolgozott keményen. Derűs kacajjal állt elő. – Gyűlöllek.

A férfi ivott egy kortyot Georgie jeges teájából és hagyta, hogy cizellált ajka mosolyra húzódjon. – Az érzés kölcsönös.

Bramnek semmi oka nem volt rá, hogy gyűlölje. Georgie volt a jó katona, miközben ő játszi könnyedséggel tönkretette a televíziózás történetének egyik legjobb sorozatát. A Skip és Scooter első két évében csak néha volt neveletlen, de ahogy telt-múlt az idő, egyre fékezhetetlenebb lett, és mire Skip és Scooter filmbeli kapcsolata romantikusra fordult, semmi mással nem törődött, csak hogy ő jól érezze magát. Ahogy jött, úgy szórta a pénzt csillogó kocsikra, márkás ruhatárra és egy sereg gyerekkorából ismert parazita támogatására. A stáb soha nem tudta, hogy másnap józanul vagy részegen fog-e megjelenni a forgatáson, megjelenik-e egyáltalán. Autókat tört totálkárosra, táncklubbokat vert szét, és a duhajkodása megzabolázására tett minden kísérlet lepergett róla. Nem kímélt semmit, sem nőket, sem hírnevet, sem egy stábtag kábítószer-készletét.

Ha sötét alakot játszott volna, a sorozat talán túlélte volna a szexkazettát, ami a nyolcadik évad végén került napvilágra, de Skip Scofield zárkózott jófiú volt, a Scofield-vagyon ifjú örököse, és még a leghűségesebb rajongók is felháborodtak azon, amit láttak. A Skip és Scootert pár hét múlva levették a műsorról, Bram elnyerte a közvélemény haragját és mindenki gyűlöletét, akinek köze volt a sorozathoz.

Georgie-nak egy falat sem ment le a torkán. Letette a villáját szétbontott, érintetlen rákja mellé, az órájára nézett és próbált olyan képet vágni, mintha sajnálatos módon véget ért volna a karácsony. – Ááá... Milyen kár. Mennem kell.

Bram felnyársalta utolsó falat ravioliját és Georgie szájába dugta a villát. – Ne olyan hevesen. A The Ivyből nem távozhatsz desszert nélkül.

– Ne próbáld meg elhúzni ezt a bohózatot.

– Vigyázz! Kezdesz savanyú képet vágni.

Georgie lenyelte a raviolit és visszaragasztotta mosolyát. – Csődbe mentél, igaz? Apám az én pénzemet befektette, de te eltapsoltad a tiédet. Ezért csinálod. Senki nem ad neked munkát, mert megbízhatatlan vagy, és reklámra van szükséged, hogy újra talpra állj. – Bár Bram még dolgozott, manapság csak kis szerepeket kapott, piti alakokat játszott – csaló férjet, kicsapongó részegest –, még egy zsíros gazság sem jutott neki. – Annyira kétségbeejtő helyzetben vagy, hogy az én címlapomon kell felkapaszkodnod.

– El kell ismerned, hogy működik. Skip és Scooter újra együtt. – Bram intett a pincérnek, aki odasietett. – Diótortát forró karamellöntettel. Két kanállal.

Amikor a pincér elment, Georgie előrehajolt és még jobban lehalkította a hangját.

– Mennyire gyűlöllek! Hadd részletezzem. Gyűlöllek, amiért megkeserítetted a gyerekkoromat...

– Tizenöt voltál, amikor a sorozat kezdődött. Nem éppen gyerek.

– Scooter azonban csak tizennégy, én pedig naiv.

– Egyetértek.

– Gyűlöllek, amiért megaláztál a stáb, a sajtó és mindenki előtt... az otromba tréfáiddal.

– Honnan tudtam volna, hogy mindig beveszed?

– Gyűlöllek, amiért órákon át vártam rád a forgatás helyszínén.

– Udvariatlan volt, elismerem. De bújhattad a könyveket, úgyhogy nekem köszönheted a műveltségedet.

– És az erkölcstelenséged miatt, ami odavezetett, hogy levették a sorozatot a műsorról és milliókat buktam.

– Te? Mi a helyzet azokkal a milliókkal, amikbe magamnak kerültem?

– Öröm az ürömben.

– Oké, én következem... – A férfi mosolyának mézesmázos beütése lett. – Felfuvalkodott kis prűd voltál, drágám, és hatalmas pletykafészek. Ha a legkisebb nyűgöd volt, a producerekhez küldted Paul apucit, hogy verje ki a balhét. Mindennek úgy kellett lennie, ahogy azt az ő kis hercegnője kitalálta.

Georgie ajka mosolygott, de a szeme szikrákat szórt. – Ez nem igaz.

– És egoista színész voltál. Mindig ragaszkodtál a szövegkönyvhöz, melletted nem lehetett rögtönözni. Majd megfulladtam. – Bram ismét megpaskolta Georgie arcát.

Georgie jól vádlin rúgta, ahol senki nem látta. A férfi arca megrándult, Georgie megveregette a kezét. – Csak azért akartál improvizálni, mert nem tanultad meg a szövegedet.

–Akárhányszor megpróbáltam kitolni a sorozatot a kényelmi zónából, te megtorpedóztad.

– Az egyet nem értés nem megtorpedózás.

– Pocskondiáztál a sajtóban.

– Csak a szexvideód után.

– Más szexvideója után. Én ruhában voltam.

–A lány nem! – Georgie újult erőt adott múló mosolyába. – Mondd ki, amit gondolsz. Gyűlölted, hogy több pénzt keresek, mint te, és népszerűbb vagyok.

– Ó, igen. Hogy is felejthettem el a te emlékezetes Annie szereplésedet a Broadwayn?

– Miközben te iskolakerülő voltál és az utcasarkon lógtál. – Georgie a keze fejére támasztotta állát. – Leérettségiztél?

– Lám-lám... hát nem érdekes?

Olyan elmélyülten vitatkoztak, hogy észre sem vették az asztalukhoz lépett magas, platinaszőke nőt. Rory Keene az ő klasszikus francia kontyával és hosszú, patríciusi vonásaival, sokkal inkább keleti-parti társasági elitnek tűnt, semmint tekintélyes stúdióigazgatónak, de már a Skip és Scooter egy évadja alatt is kissé félelmetes volt, mint egyszerű produkciós asszisztens.

Bram talpra ugrott és rideg csókot nyomott az arcára. – Jó látni, Rory. Gyönyörű vagy, mint mindig. Ízlett az ebéd?

– Nagyon. El sem hiszem, hogy ti ketten egy asztalnál ültök és nincs nálatok megtöltött fegyver.

– Az enyém a táskámban van – felelte Georgie Scooter-mosollyal.

Bram átölelte a vállát. – Ami elmúlt, elmúlt. Már rég kibékültünk.

– Igazán? – Rory megigazította a táskáját a karján, és hosszan, szúrósan Bram szemébe nézett. – Vigyázz Georgie-ra. Fogytán vannak a rendes emberek ebben a városban, nem engedhetjük meg, hogy még egyet elveszítsünk. – Egy bólintással megfordult és átvágott a teraszon.

Bram bársonyos mosolya lehervadt. Georgie-ra bámult.

– Mióta vagytok ilyen jóban?

– Nem vagyunk.

Anélkül, hogy kimentette volna magát, a férfi Rory után sietett.

Bram most is lefárasztotta agyilag, mint mindig, és Georgie örült, hogy van pár perce feltöltődni. Megérkezett a desszert. A gyomra lázadt. Elfordította a tekintetét és arra a napra gondolt, amikor az apja odaadta neki a Skip és Scooter nyers forgatókönyvét. Fogalma sem volt róla, hogy örökre meg fogja változtatni az életét. A sorozat bugyuta szövegkönyve tökéletes teleregény-történet volt. Scooter Brown vakmerő, tizennégy éves árvagyerek, aki Scofieldék fényűző birtokán bukkan fel a sikkes North Shore-on Chicagóban. A mostohanővérét keresi, aki egykor ott dolgozott, így próbálva elkerülni, hogy gyámság alá kerüljön, a mostohatestvérnek azonban már rég nyoma veszett. Mivel nincs hová mennie, Scooter elbújik a birtokon, de a Scofield-vagyon örököse, a tizenöt éves, mogorva Skip megtalálja. Vonakodva bár, de részt vesz a szolgákkal való összeesküvésben, hogy Scootert elrejtsék a Scofield felnőttek elől.

Senki nem számított arra, hogy a sorozat tovább fog tartani egy évadnál, de a szereplők között kivételes kémia működött, a sorozat írói pedig leleményes ötletekkel álltak elő. Ami pedig ennél is fontosabb, sikerült elmélyíteni a szereplők jellemét a kezdő klisék után.

Georgie gonosz mosolyt vetett Bramre. – Benyaltad magad Rorynál?

– Kimentem cigarettát venni.

– Persze.

– Cigarettát venni és nyalni. Szeretem az összetett feladatokat. Vége is a pokoli ebédünknek?

– Mielőtt elkezdődött volna.

Bram ragaszkodott hozzá, hogy megvárja Georgie-val, amíg előhozzák a parkolóból a kocsiját. Georgie megacélozta magát, és mihelyt kiléptek a járdára, a sakálok persze körül is vették őket. Bram látszólag óvón a vállára tette a kezét – Georgie szerette volna leharapni –, és szikrázóan a kamerákba mosolygott. – Csak együtt ebédelt két régi barát – kiabálta túl a riportereket. – Ne vonjanak le messzemenőbb következtetéseket.

– Maguk állítólag gyűlölik egymást.

– Elásták a csatabárdot?

– Randevúznak?

– Beszélt Lance-szel, Georgie?

– Marks tudja, hogy Brammel találkozgat?

Bram boldogtalan arckifejezést vágott, amiről Georgie tudta, hogy csak színjáték. – Szálljanak le rólunk, fiúk. Csak egy ebéd volt. És ne üljenek fel azoknak a pletykáknak, hogy a Skip és Scooter folytatódik. Nem fog.

Folytatás?

A lesifotósok paffok voltak.

– Van forgatókönyv?

– A többi szereplő is leszerződött?

– Mikor indul a forgatás?

Bram átverekedte magukat a tömegen Georgie kocsijához. Georgie próbálta rácsukni az ujjára az ajtót, de a férfi túl gyors volt. Miközben elhajtott a járdaszegélytől, mosolyt erőltetett magára és integetett, de abban a pillanatban, ahogy látótávolságon kívülre került, sikítani kezdett.

Nincs semmilyen folytatás, sem pletyka, sem semmilyen más kapcsolat. Bram találta ki, hogy megbüntesse.

3

Szombat reggel Georgie leparkolt a Temescal Canyon Road mellett egy poros kék Bentley és egy piros Benz Roadster mögött. Mivel a lesifotósok még aludtak a tegnap esti night-clubos bevetésük után, nem kellett hívatlan kísérőtől tartania.

– Késtél! – mondta Sasha, amikor Georgie kiszállt. – Túl sokáig smaciztál Bramwell Sheparddel?

– Ja, pont azt csináltam. – Bevágta a kocsiajtót.

Sasha nevetett. Káprázatosan festett, mint mindig, magas és karcsú volt fehér L.A.M.B. kapucnis pulcsijában és szürke nadrágjában. Egyenes barna haját lófarokba fogta és ciklámen silttel árnyékolta arcát.

– Rá se hederíts Sashára. – April, a legidősebb és az egyetlen teljesen épeszű tagja a baráti körnek, a férje legutolsó turnéjának fekete reklámpólóját viselte. – Fél perce robogott be.

– Elaludtam – mondta Sasha. – A fiatalok már csak ilyenek.

April az ötvenes évei elején járt, gyönyörű, merész vonásai voltak, drámai szögletes álla és olyan kisugárzása, ami jól megérdemelt elégedettségről beszélt. Évek óta Georgie stylist-ja volt, de ennél fontosabb, hogy igaz barátja. April hátradobta melírozott szőke haját és édesen Sashára mosolygott. – Úgy aludtam, mint a bunda. De hát én szenvedélyeset szexeltem múlt éjjel.

Sasha a homlokát ráncolta. – Nos, igen, én is szenvedélyeset szexeltem volna, ha Jack Patriot lenne a férjem.

– De nem az, nem igaz? – hencegett April.

Harminc évvel ezelőtt híres rock and roll rajongó volt, de a megszállott idők már elmúltak. Most a legendás rocker, Jack Patriot felesége volt, a közismert NFL-irányító anyja és nemrég óta nagymama. Már nem dolgozott stylistként, csak szívességből látta el tanácsokkal Georgie-t.

Georgie a füle mögé simította a haját és feltett egy baseballsapkát. Kivett egy vizes flakonoktól súlyos hátizsákot a kocsiból. Ő volt az egyetlen a csapatban, akinek nem okozott gondot cipelni a hátizsákot, ezért ő vitte az összes vizet, kalóriaégetés gyanánt, amiről igyekeztek lebeszélni, amióta lefogyott, de ő nem volt hajlandó hallgatni rájuk. Néha azon csodálkozott, hogyan bírják elviselni az életet azok a nők, akiknek nincsenek barátnői. Az övéi soha nem hagyták volna cserben, mégha oly gyakran el is választotta őket a földrajzi távolság, megritkítva ezeket a szombat reggeli túrákat. Sasha Chicagóban élt, April Los Angelesben, de igyekezett minél több időt tölteni a családi birtokon Tennessee-ben. Megan Koranda, a csapat csöppsége megint elutazott valahova. Egyikük sem tudta, pontosan hová.

Sasha az ösvényhez vezette őket. Visszavett normál gyilkos tempójából, hogy Georgie, aki egyébként a túravezető szokott lenni, lépést tudjon tartani velük. – Mondd el, mi történt pontosan Brammel.

– Most komolyan, Georgie, mire számítottál? – ráncolta a homlokát April.

– Véletlen volt. – Georgie megrántotta a hátizsákját. – Az én részemről legalábbis. – Elmesélte a tervét, hogy randisorozatba kezd, aztán előadta, mi történt a The Ivynél. Nem említette a házassági ajánlatát Trevornak, s nem azért, mert nem bízott bennük – Lance-szel ellentétben a barátnői soha nem árulták volna el, hanem mert nem akarta, hogy megtudják, sokkal kétségbeesettebb, mint gondolták. Mire elérték a gerincet a kanyon fölött, levegő után kapkodott.

A reggeli dér utolsó cseppje is elpárolgott, és Santa Monicától egészen Malibuig elláttak a parton. Egy pillanatra megálltak, hogy levessék a dzsekijüket és a derekukra kössék. Sasha elővett két csokit, és az egyikkel megkínálta Georgie-t, amilyen hanyagul csak tudta, de ő visszautasította. – Már reggeliztem. Tényleg.

– Egy kanál joghurtot – mondta April.

– Egy egész dobozzal. Fejlődöm. Komolyan.

Nem hittek neki.

– Én viszont farkaséhes vagyok – mondta Sasha.

Miközben beleharapott a csokiba, sem Georgie, sem April nem mutatott rá, hogy Sasha Holidaynek, a Holiday Egészséges Táplálkozás alapítójának inkább egy gyümölcsöt vagy egy Holiday Energiaszeletet kellene majszolnia Milky Way helyett. Sasha titokban gyorskaja-élvező volt, amit csak ők tudtak róla. Nem mintha meglátszott volna rajta.

Sasha a csokipapírt fehér pólója alá dugta, ahol, az kidudorodott a feszes anyag alatt. – Gondoljuk át. Talán nem is olyan rossz ötlet Brammel randevúzni. Így biztos, hogy senki nem fog Lance-ről és Szent Jade-ről beszélni. – Harapott. –Ráadásul még mindig Bram a legszexisebb rosszfiú a városban.

Georgie még egy bókszerűséget is gyűlölt hallani Bramről. – Annyira sem szexis, mint egy postaláda. Szerencse, hogy a kábítószer-ellátója nem bukkant fel, miközben ettünk.

Sasha a foga közé szorította a csokit és Georgie mögé lépett, hogy kicipzározhassa a hátizsákot és kivegye a vizes palackokat.

– Trev mondta, hogy Bram már évek óta nem kábítószerezik.

– Trev hiszékeny. – Georgie lecsavarta a palackja kupakját. – Ne beszéljünk többet Bramről, oké? Nem hagyom, hogy tönkretegye a reggelemet. – Már eleget tönkretett, gondolta.

Két mérfölfön át egy erdőtűz elleni védőösvényen meneteltek, mely szikomor–, tölgy– és magnólialigetek között kanyargott. Georgie élvezte a csöndet. Sekély patakmederhez érkeztek. Sasha lehajolt, hogy nyújtsa a lábát. – Isteni ötletem van. Menjünk el Vegasba a jövő hétvégén.

April letérdelt a víz mellé. – Az a város nem az én világom. Különben is, már mást terveztünk Jackkel.

Sasha felhorkant. – Meztelenkedést.

April mosolygott, Georgie is csatlakozott hozzá, de belül a csalódás ismerős fájdalma szúrt belé. Valamikor ő is éppolyan biztos volt Lance szerelmében, mint April Jack Patriotéban. Aztán Lance találkozott Jade Gentryvel, és minden megváltozott.

Együtt forgattak Ecuadorban. Lance egy rámenős szerencselovagot játszott. Jade monitorfejű régészt, ami nyilvánvaló csúsztatás, tekintve Jade egzotikus szépségét. Az első telefonbeszélgetéseik során Lance még arról mesélt Georgie-nak, hogy Jade-et annyira lefoglalja a hivatásos jótétkedés, hogy ritkán bratyizik a stábbal, és olyan sokat telefonálgat szívügye, az állatok megmentése érdekében, hogy nem mindig marad ideje megtanulni a szövegét.

A történetek azonban fokozatosan elmaradtak. Georgie pedig nem vette észre.

Sashához fordult. – Vegas remekül hangzik. Számíthatsz rám. – Elképzelte a fotókat, ahogy Georgie York és az ő csodás barátja dorbézol a Bűnös Városban. Ha az utazást megfejeli a pár hónapos randisorozattal, amit eredetileg tervezett, a „Georgie véget nem érő szívfájdalmáról" harsogó történetek talán végre átadják a helyüket a „Georgie vad éjszakáiról" csiripelőknek.

Sasha énekelni kezdte a Girls Just Want to Have Fun–t. Georgie rábeszélte magát egy táncra. Jó ötlet. Remek ötlet. Pont, amire szüksége van.

–Mi az, hogy vissza kell menned Chicagóba? – sziszegte Georgie a mobiltelefonjába hat nappal később. A Bellagio Le Cirque éttermében ült egy asztalnál, ahol Sashával kellett volna találkoznia, hogy belecsapjanak a vegasi hétvégéjükbe.

Sasha inkább meggyötörtnek tűnt a rá jellemző szarkazmus helyett. – Három üzenetet hagytam. Miért nem hívtál vissza?

Mert Georgie véletlenül a bőröndjében hagyta a telefonját, és csak útban az étterem felé vette ki.

–Tűz ütött ki a raktárban – folytatta Sasha. – Azonnal vissza kell mennem.

– Mindenki jól van?

– Igen, de súlyos a kár. Georgie, tudom, hogy Vegas az én ötletem volt. Soha nem hagynálak így cserben, ha...

– Ne hülyéskedj! Megleszek. – Sasha nem vesztette el a fejét válsághelyzetben, ugyanakkor nem volt az a szívós sem, akinek mutatta magát. – Vigyázz magadra és hívj, ha többet tudsz. Ígérd meg.

– Úgy lesz.

Miután Georgie letette, szétnézett a szálloda éttermében, mely olyan volt, mint egy ékszerdoboz, selyemmel borított mennyezetével és a Belaggio-tóra nyíló kilátásával. A vendégek közül páran nyíltan bámulták, és rájött, hogy megint egyedül ül egy kétszemélyes asztalnál. Száz dollárt hagyott a vizespohara mellett és kisurrant a kaszinóba az étterem csillagokkal veretezett bejáratán át. Lehajtott fejjel sietett el a Monopoly pénznyerő automaták előtt.

– Esküszöm, te követsz engem.

Megpördült és látta, hogy Bram Shepard álldogál a Circo étterem ajtajában, éppen szemközt avval, ahonnan ő épp az imént menekült ki. Nem is kétséges, hogy ragyogóan festett farmerben és hajszálvékony csíkos, fehér mandzsettás frakkingben, egyszerre hanyagul és elegánsan, mely kombinációnak szörnyűnek kellett volna lennie, de nem volt az. A kaszinó fényei kénessé változtatták levendulakék szemét. Mintha egyike lett volna a világ hét csodájának – azzal a különbséggel, hogy oxidálódott a túl sok savas eső miatt.

– Ez nem véletlen – mondta Georgie.

– Ami azt illeti, az.

– Na persze. – Georgie megiramodott, igyekezett eltűnni, mielőtt valaki meglátja őket együtt, a férfi azonban mellé lépett. – Jótékonysági estén voltam.

– Nem érdekel. Tűnj el!

–Vállalati buli. Huszonötezer dollárt kaptam, hogy két órára elvegyüljek a vendégek között a társaság koktélpartiján.

– Nem éppen jótékonysági est.

– Velem jótékonykodtak.

– Gondolhattam volna. – Georgie tucatnyi pitiáner hírességet ismert, akik ilyesmiből éltek, de egyikük sem vallotta be.

Még gyorsabban szedte a lábát, de túl késő volt. Máris felhívták magukra a figyelmet, nem is csoda, mivel a múltkori ebéd fotóival telefröcskölték az összes pletykalapot. Georgie jó reklámot akart magának, amit irányíthatott, és Bram Shephardben nem volt semmi jó és irányítható.

Elhaladtak egy kör alakú bár mellett, ahol egy rockbanda a Nickelback egyik albumának címadó dalát kornyikálta. Most már nem futamodhatott meg, ezért magára erőltetett egy mosolyt. Ideje volt, hogy tudassa Brammel, vége a naivitásának. – Hadd találgassak – mondta, miközben a gépek között cikáztak. – Egy öregedő vállalati fejes harmadik feleségének a hálószobája felé tartasz. Extraszolgáltatásokat vesz tőled.

– Akarsz csatlakozni? Gondold csak el, mennyit fog perkálni, ha mindketten megleszünk neki.

– Kösz, hogy gondoltál rám, de veled ellentétben én még mindig mocskosul gazdag vagyok, így nem kell odáig süllyednem, hogy magamat áruljam.

– Viccelsz? Láttalak a Micsoda emberekben. Eladtad a lelked azért a bombasikerért.

Próbálta meggyőzni az apját, hogy ne vállalják el a szerepet, de ő nem hallgatott rá. A bukás kezdett rossz parfümként tapadni hozzá.

– Be kellene perelned, bárki is volt annak a filmnek a jelmeztervezője.

– Bram kacsintott egy csinos ázsiai blackjack-osztóra. – Jobban jártak volna, ha a melled helyett a lábadból próbáltak volna meg tőkét kovácsolni maguknak.

– Ha már a hibáimat sorolod, ne hagyd ki a gülüszememet, a tepsiszámat és a...

– Neked nincs gülüszemed. A tepsiszáj pedig Julia Roberts-nek sem árt.

De Georgie nem Julia Roberts volt.

A férfi tekintete végigsiklott rajta. Georgie sudár termetű volt, Bram azonban így is fél fejjel fölé magasodott. – Egyébként jól nézel ki ma este. Egyáltalán nem látszik, milyen sovány vagy. Biztosan most is April a stylistod.

– Igen. – Bár Georgie választotta ezt a V-nyakú zsákruhát fekete-fehér Jackson Pollock fröcskölt mintával. Egyenesen omlott le a válláról, a fekete bőröv pedig, ami lazán körülölelte a csípőjét, kissé swinges ruha benyomását keltette. Hosszú, hegyes tincsekbe rendezte a haját az arca körül, és hatalmas karikafülbevalót tett fel.

Bram megnézett egy nyakigláb szőkét, aki leplezetlenül bámulta.

– Szóval áruld el... Folyik még a vadászat, vagy találtál már egy fickót, aki elég ostoba ahhoz, hogy elvegyen?

– Tucatnyit. Szerencsére idejében észhez tértem. Egy kis elektrosokk terápia csodákra képes. Ki kellene próbálnod.

A férfi hátba vágta a lapockái között. – Ezt mondom neked, Scoot. Még mindig tudod, hogyan hozd magad kínos helyzetekbe. Hónapok óta nem szórakoztam olyan jól, mint mikor gyengéd érzelmeidről vallottál Trevornak.

– Ami csak azt mutatja, milyen szánalmas, korlátolt életet élsz.

Elérték a népes előcsarnokot. A Dale Chihuly üvegvirágaival díszített, bámulatosan csiricsáré mennyezete nem igazán passzolt a többi berendezéshez, mindazonáltal gyönyörű volt. Az emberek azonnal összesúgtak és kővé dermedve bámulták őket. Georgie legszélesebb mosolyát öltötte magára. Egy nő maga elé emelte a mobiltelefonját, hogy lefényképezze. Remek. Ez egyszerűen remek.

– Tűnjünk el innen! – Bram megragadta a karját és átpréselte a tömegen. Georgie már csak arra eszmélt, hogy a liftben állnak, ami Jo Malone Tuberose-ától illatozik. A férfi becsúsztatta kártyakulcsát a vezérlőtábla nyílásába és beütött egy emeletet. Képmásuk visszabámult Georgie-ra a tükrös falról – Skip és Scooter, mint felnőttek. A pillanat egy tört részéig azon gondolkodott, ki vigyáz az ikrekre, amíg anya és apa a városban tölti az éjszakát.

A lift mozgásba lendült. Georgie átnyúlt a férfi mellett és megnyomta a tizenharmadik emeletet.

–Még tizenegy óra sincs – mondta Bram. – Előbb szórakozzunk egy kicsit.

– Remek ötlet. Hozom a sokkolómat.

–Ugyanolyan tüskés vagy, mint voltál. Csillogó csomagolás, de belül nincs ajándék. Fogadni mernék, hogy soha nem engedted meg Lúzer Lance-nek, hogy meztelenül lásson.

Georgie az arcára szorította a tenyerét. – Le kellett volna vetnem a ruháimat? Miért nem mondta senki?

Bram a lift falához támaszkodott a vállával, keresztbe tette a bokáját és végigmérte tökélyre fejlesztett, csontolvasztó pillantásával. – Tudod, mit kívánok? Azt kívánom, bárcsak megfektettem volna Jade Gentryt, amikor esélyem volt rá. Az a nő maga az erotika.

A megjegyzésnek le kellett volna taglóznia Georgie-t, de mivel Bram mondta, a harci ösztöne működésbe lépett. – Soha nem volt esélyed Szent Jade-nél. Minden hapsija gigasztár volt, és Lance utolsó filmje nyolcvanhét millió dollárt kaszált.

– Mázlista gazember. A pacák nem szarral gurít.

–Ellentétben a te hihetetlen jegyeladási adataiddal. De el kell ismernem... jól nézel ki. – Georgie megpaskolta a retiküljét. – Ne felejtsd el megadni ennek az oltári plasztikai sebésznek a számát, mielőtt elmegyek.

Bram kiegyenesedett. – Jade felhívott pár évvel ezelőtt, de annyira ki voltam ütve, hogy nem hívtam vissza. Ez a drog igazi agykárosító hatása, de erre senki nem figyelmezteti a kölyköket. – Az ajtó kinyílt a huszonnyolcadik emeleten. A férfi megragadta a könyökét. – Buli van. Húzzunk bele!

– Húzz bele te!

Bram kiráncigálta. – Gyere már! Unatkozom.

– Nem az én problémám. – Georgie próbálta megvetni a lábát a vastag szőnyegen, mely végigfutott a pazar folyosó közepén.

A férfi szorítása erősödött. – Bizonyára elfelejtetted, mit hallottam Trev házában, különben rájöttél volna, hogy gyakorlatilag a rabszolgám vagy.

Túl sokszor volt Bram macska-egér játékának célpontja ahhoz, hogy tudja, hová vezet ez az egész, és nem tetszett neki. Befordultak a folyosón. – Van fogalmad róla, mennyit kereshetnék a szomorú, kétségbeesett Georgie York sztorijával, aki férfiaknak könyörög, hogy vegyék feleségül?

– Még te sem lennél rá képes. – Csakhogy igen.

– Azt hiszem, ez attól függ, milyen jó rabszolga leszel. Remélem, szexis fehérnemű van rajtad, mert szíves-örömest megnéznék egy hastáncot.

– Majd telefonálok az érdekedben. Vegas tele van kétségbeesett lányokkal.

Bram bekopogott egy ajtón. – Csak neked vallom be, Scoot, de hullarészeg vagyok a martiniktól, amiket leöntöttek a torkomon. Mivel színjózan akarok lenni, amikor előadod a hastáncot, az este további részében csak ásványvizet iszom.

A férfi nem tűnt hullarészegnek, de Georgie tapasztalatból tudta, hogy Bram hatalmas mennyiségű alkoholt volt képes elfogyasztani, mielőtt egyetlen egyszer is összeakadt volna a nyelve. Valószínűleg csak idegesíteni akarta a hastánccal, de ez nem jelentette azt, hogy nem fog előállni valami hasonló gonoszsággal, amivel zsarolhatja. Georgie nagy bajban volt, és gyorsan ki kellett találnia, hogyan másszon ki belőle.

Az ajtó kinyílt, Bram pedig behúzta egy márvánnyal, aranyozással, friss virágokkal és néhány nagyon fiatal, nagyon szép lánnyal teli tágas magánlakosztályba. A férfiak, akik csak minimális számbeli fölényben tartózkodtak a helyiségben, mind magasak voltak, és pár kenetteljes ügynök kivételével, akik méregdrága öltönyt, sokat érő órákat és aggodalmas arckifejezést viseltek, ahogy ott álltak a sarokban, kosárlabdajátékosoknak tűntek.

– Scooter! – Az egyik kosaras felállt, és felvillantott pár aranyfogat. – A francba, kislány, remekül nézel ki. Gyere, igyál valamit!

– Az imádóid. – Bram körbemutatott, aztán a bárhoz ment, ahol a lányok gubbasztottak.

Mivel Georgie-t csak üres hotelszoba, Bramet pedig rengeteg nő várta, akik elterelni hivatottak róla a figyelmét, úgy döntött, nyugodtan maradhat egy ideig. Bram különben sem láthatja megfutamodni. Hamarosan kiderült, hogy a helyiségben lévő férfiak többsége a Knicksben játszik. Az, aki odahívta, egy seggfej volt, a csapattársa azonban elbűvölő. Kerry Clevelandnek szexi rasztahaja, hosszú, sötét szempillája és ragályos jókedve volt. Az első csokoládés martini felénél Georgie kezdte jól érezni magát. Nem kellett fényképezőgépek kattogása miatt aggódnia, Bram pedig túlságosan elfoglalt volt a csinos fiatalokkal, akik rajta lógtak ahhoz, hogy zaklassa.

Valamikor hajnali kettő felé a társaság átvonult egy magán játékterembe, ahol Kerry megtanította kockázni. Hónapok óta most először mulatott jól. Éppen megtette az első tétet, amikor Bram felbukkant mellette. – Csak hogy tudd, azok ötszáz dolláros zsetonok.

–Tudom, és nem izgat. Ne aggodalmaskodj.

– Szerintem te aggodalmaskodsz, Bram. – Egy dögös, cigarettától rekedt hangú vörös próbálta ráfonni magát a férfira, de Bram lerázta és bejelentette, hogy ő is játszik.

Amikor Georgie-ra került a sor, hogy dobjon, Bram a nem nyerő sorra helyezte a tétjét. Georgie gurított. Üdvrivalgás harsant, amikor kidobott egy nyerő ötöst és hatost. Csak Bram tett ellene.

– Pech – suttogta Georgie. – Tudom, hogy pénzszűkében vagy, de úgy hallottam, hogy a prostituált férfiak egy vagyont kereshetnek, ha megtalálják a megfelelő kuncsaftokat.

– Te mindig gondolsz rám.

– Erre valók a barátok.

A vörös tovább próbálkozott, hogy felhívja magára Bram figyelmét, ám a férfi továbbra is fütyült rá. A lány végre eltűnt, de csak hogy két martinivel térjen vissza. Az egyiket Bram kezébe nyomta, mikor azonban a másikat az ajkához emelte, Bram elvette tőle és Georgie-nak adta. – Ettől talán ellazulsz.

A vörös olyan reményvesztett képet vágott a visszautasítástól, hogy Georgie megsajnálta volna, ha a nő nem lett volna olyan rámenős. Bram gurított és hetet dobott. Eddig nullán állt, Georgie pár ezret bukott. Nem érdekelte. Élvezte a játékot. Kortyolgatta a martiniját és Kerryt buzdította, amikor következett.

Telt az idő, és a világ kezdett színes kaleidoszkópként pörögni. A kocka az asztal széléhez koccant. A lapát a zöld filcen gereblyézett. Csörögtek a zsetonok. Hirtelen minden megszépült, még Bram Shepard is. Valaha sikeresek voltak. Ez csak számít valamit. Odahajtotta hozzá a fejét. – Már nem gyűlöllek.

Bram átölelte a vállát és olyan boldognak tűnt, amilyennek Georgie érezte magát. – Én sem gyűlöllek.

Újabb gyönyörű perc telt el, aztán Bram minden ok nélkül elhúzódott. Georgie tiltakozni akart, amikor a férfi otthagyta, de túlságosan jól érezte magát.

A szeme sarkából látta, hogy Bram a vöröshöz lép. Dühösnek látszott. Hogy lehet valaki dühös egy ilyen csodaszép estén?

A kocka gurult és gurult. Bram visszajött. – Mennünk kell.

Ez volt az utolsó, amire emlékezett másnap délutánig, amikor elkövette azt a hibát, hogy felébredt.

4

Georgie felnyögött. A feje lüktetett, a szájának akkumulátorsav íze volt, a gyomra helyén pedig pöcegödör. Miközben felhúzta a lábát, feneke Lance oldalához ért. A férfi bőre meleg volt és...

Neeeeem!

Kinyitotta az egyik szemét, amit nem takartak el a párnák.

A délutáni napfény könyörtelen sugara átszivárgott a sötétítőn és rávetődött csipkés fehér melltartójára, mely ott hevert lakosztálya hálószobájának szőnyegén a Bellagióban. Tegnap esti tűsarkújának fél párja egy férfifarmer alól kandikált ki.

Kérlek, ó, kérlek istenem, add, hogy azé a kedves kosarasé legyen.

A párnák közé fúrta a fejét. Mi van, ha nem? Mi van, ha...?

Lehetetlen. A kosaras... Kerry – Kerrynek hívták... fergetegeset flörtöltek a kockaasztal fölött. Olyan jó volt flörtölni. Mit számít, hogy fiatalabb?

Rendben, meztelen, és ez kínos. De most már nem Lance az utolsó férfi, akivel lefeküdt, vagyis javuló tendenciát mutat, nem igaz? A gyomra kellemetlenül bugyorgott. Megint szétfeszítette a szemhéját. Volt már párszor másnapos, de nem ennyire. Még soha nem volt filmszakadása.

Egy comb simult a fenekéhez. Kivételesen izmos volt, határozottan sportolói comb. De bármennyire is koncentrált, az utolsó, amire emlékezett, hogy Bram elvonszolja a partiról.

Kerry biztosan utánament. Igen, határozottan emlékezett rá, hogy kiszabadította Bram karmai közül. Idejöttek és hajnalig beszélgettek. Kerry megnevettette és azt mondta neki, hogy több lelkierő van benne, mint bárkiben, akivel eddig találkozott. Azt mondta, hogy intelligens, tehetséges és sokkal csinosabb, mint hírlik. Azt mondta, hogy Lance bolond, amiért otthagyott egy ilyen nőt. Arról kezdtek beszélgetni, hogy közös gyerekeik lesznek – gyönyörű, félvér gyerekeik, ellentétben Lance születendő savóképű kölykével. Megegyeztek, hogy a legtöbbet licitálónak adják el gyönyörű kisbabájuk fotóját, és jótékonysági célokra ajánlják fel a pénzt, ami különösképp megindító lesz, miután a Drudge Report előrukkol a hírrel, hogy Jade Gentry abból, amit adományokra összegyűjtött, egy jachtot vett magának. Aztán Georgie megnyeri az Oscart, Kerry pedig a Super Bowlt.

Oké, az nem az a sport, de egy kalapács pörölyözött a fejében, a gyomra kavargott és egy kemény térd még mélyebbre igyekezett fúrni magát a fenekébe.

Muszáj megszabadulnia a kíntól, de ahhoz meg kell fordulnia és szembe kell nézni a következményeivel annak, amit látni fog. Vizet. És Tylenolt. Egy egész dobozzal.

Kezdett derengeni, hogy az alkohol nem okoz emlékezetkiesést. Hogy ez nem egy szokványos macskajaj. Bedrogozták. És csak egyetlen embert ismert, aki volt olyan romlott, hogy képes legyen bedrogozni egy nőt.

A férfi mellkasába döfte a könyökét, amilyen erősen csak tudta.

Az fájdalmas aúúút kiáltott, és a másik oldalára fordult, magával rántva a takarót.

Georgie a párnák közé temette az arcát. Nem sokkal később a matrac besüppedt, a férfi pedig felkelt. Georgie hallotta lépteinek tompa zajából, hogy a fürdőszoba felé vánszorog. Amikor az ajtó bezárult, a lepedőért tapogatózott, és ülő helyzetbe tornázta magát. A helyiség forgott. A gyomra kavargott. Magára tekerte a lepedőt, feltápászkodott és elbotorkált a másik fürdőszobába, ahol a mosdóra dőlt és a kezébe temette az arcát.

Mit tenne Scooter, ha bedrogoznák és egy idegennel ébredne meztelenül? Vagy nem egy idegennel. Scooter nem tenne semmit, mert vele soha nem történne ilyen szörnyűség. Könnyű bátornak és optimistának lenni, amikor főfoglalkozású forgatókönyvírók védenek a való élet szarságaitól.

Miközben leejtette a kezét, egy rém köszönt vissza rá a tükörből, akár a hajdani Courtney Love. A cherry-kóla szénaboglya nem rejtette el nyakán az égő foltot. A szempillafesték elmosódott pacái, mint sárdarabok egy algás tó mentén, úgy maszatolták körül zöld szemét. Telt ajkai elkeskenyedtek, s az arcszíne olyan volt, mint a romlott joghurté. Kényszerítette magát, hogy igyon egy pohár vizet. Minden tisztálkodószere a másik fürdőszobában volt, de megmosta az arcát és kiöblítette a száját a hotel szájvizével.

Még mindig nem érezte képesnek magát, hogy megbirkózzon azzal, ami az ajtó másik felén leselkedett rá, ezért kisimította a haját az arcából és leült a márványkád szélére. Fel akart hívni valakit, de Sashát most nem terhelhette a gondjaival, meg elérhetetlen volt, arra pedig nem volt felkészülve, hogy Aprilnek meggyónja a bűnét, aki nagyot csalódna benne. Egy egykori rockrajongó lett az erkölcsi iránytűje. Ami pedig az apját illette... Soha.

Felállt és a hóna alá szorította a lepedőt. A hálószoba üres volt, de a reményei, hogy a férfi elhagyta a lakosztályt, szertefoszlottak, mikor megpillantotta a ruháit a földön. Átcsoszogott a szőnyegen, ki a nappaliba.

A férfi háttal állt neki az ablaknál. Magas volt. De nem NBA-magas. A legrosszabb rémálma.

– Egy szót se, amíg meg nem jön a kávé – mondta Bram anélkül, hogy megfordult volna. – Komolyan beszélek, Georgie. Most nem bírnálak elviselni. Hacsak nincs nálad egy szál cigi.

Düh söpört végig Georgie-n. Felkapott a kanapéról egy párnát és Bramwell Shepard gyűrött, napbarnított képébe hajította.

– Bedrogoztál!

A férfi kitért a párna elől, ami az ablaknak csapódott.

Georgie rá akarta vetni magát, de miközben Bram felé lódult, megbotlott a lepedőben és az lecsúszott a derekára.

– Takard el őket! Már így is elég bajt okoztak.

Nagyobb szerencsével járt a férfi elhagyott fél pár cipőjével.

– Aúúú! – Bram a mellkasát vakarta, és volt képe felháborodni. – Nem drogoztalak be! Hidd el, ha be akarnék drogozni egy nőt, az nem te lennél.

Georgie begyűrte a lepedőt a hóna alá és körülnézett, mit vághatna még a férfihoz. – Hazudsz. Elkábultam.

– Igen. Mindketten. De nem én tettem. Hanem Meredith, Marilyn, Mary vagy ki.

– Kiről beszélsz?

– A vöröshajúról a tegnapi partin. Emlékszel az italokra, amiket hozott? Az egyiket elvettem én, a másikat neked adtam, azt, amit magának készített.

– Miért drogozná be magát?

– Mert szereti az érzést.

Georgie kezdte gyanítani, hogy Bramwell Shepard először az életben igazat mond. Arra is emlékezett, hogy Bram odament a vöröshajúhoz és nagyon dühösnek látszott. Felemelte a lepedőt és a férfira rontott. – Te tudtad, hogy kevert valamit az italokba? Tudtad, és nem csináltál semmit?

– Nem tudtam. Amíg meg nem ittam, rád nem néztem és ki nem derült, hogy nem vagyok a számodra teljesen visszataszító!

Kopogtak. Szobaszerviz, közölte egy hang.

– Menj a hálóba! – sziszegte Georgie. – És add ide azt a köntöst! A pletykalapoknak mindenhol vannak informátoraik. Siess!

– Ha még egy parancsot adsz...

– Kérlek siess, te seggfej!

– Jobban kedveltelek bedrogozva. – Bram levetette a köntöst, Georgie karjára dobta és eltűnt. Georgie a kanapé mögé hajította a lepedőt, és útban az ajtóhoz megkötötte a köntöst.

A pincér betolta a zsúrkocsit és megterített az aranyozott csillár alatt álló ebédlőasztalon. Georgie hallotta, hogy a fürdőszobában megnyitják a zuhanyt. Híre fog menni, hogy nem egyedül töltötte az éjszakát. Szerencsére senki nem tudta, kivel, így ez talán még az ő malmára is hajthatja a vizet.

A pincér végre elment. Georgie a kávéra vetette magát, majd az ablakhoz támolygott és próbálta összeszedni magát. Lent turisták gyülekeztek a Belaggio szökőkútjainak játékára. Mi történt abban a hálószobában múlt éjjel? Nem emlékezett semmire. Csak az első alkalomra...

Aznap, amikor megismerkedtek, tizenöt éves volt, Bram tizenhét. Olyan jóképű, hogy neki elállt tőle a szava, de a fiú elintézte egy unott vakkantással és pimasz levendula szemének egyetlen pásztájával. Georgie természetesen belezúgott.

Az apja óvintelme csak olaj volt a tűzre. Bram öntelt volt, pökhendi, fegyelmezetlen és káprázatos – mézesmadzag egy tizenöt éves romantikus lánynak –, de ő a forgatásokon kívül ügyet sem vetett az első két évadban Georgie-ra. Lehetett Georgie tucatnyi tinimagazin címoldalán, akkor is egy vézna kölyök volt zöld gülüszemekkel, pillecukor arccal és gyurma-szájjal. A bőre folyamatosan ki volt pattogva a sminktől, és a répavörös Annie-hajtól még fiatalabbnak tűnt. Járt néhány tiniszínésszel, de azok nem fokozták az önbizalmát, mivel az apja szervezte a randevúkat reklámfogásként. Maradék idejében Paul York rövid pórázon tartotta, biztonságban. Hollywood kicsapongó életétől. Bram káprázatos jóképűsége, hetyke modora és vagány viselkedése megmozgatta a fantáziáját. Még soha senkit sem ismert, aki ilyen vad lett volna és ennyire nem akart megfelelni másoknak. Georgie túl hangosan nevetett, hogy felhívja magára a figyelmét. Ajándékokat vett neki –-új cédét, amit meg kell hallgatnia, ínyenc csokoládét, ami a legjobb, mókás pólókat, amiket Bram soha nem hordott. Vicceket memorizált, hogy elmondhassa neki, mindig egyetértett vele és mindent megtett, hogy belopja magát a szívébe, de hacsak a kamera nem forgott, akár láthatatlan is lehetett volna. A kontraszt az utcagyerek és a pallérozott dendi között, akit Bram játszott, elbűvölte, és Bram gyermekkori haverjai, a forgatás helyszínén lebzselő nagyszájú mitugrászok elmondásából összerakta életének puzzle-darabjait.

Chicagóban nőtt fel, a South Side-on. Hétéves kora óta, mikor az anyja kábítószer-túladagolásban meghalt, egyedül kellett gondoskodnia magáról. Felelőtlen apja, egy hajdani szobafestő, aki a barátnőit pumpolta, akkor halt meg, amikor Bram tizenötéves volt. Bram nem sokkal később kimaradt az iskolából és zsebtolvajlásból kezdett élni. Egy nap egy gazdag negyvenéves elvált nő felfigyelt rá és a szárnyai alá vette –talán az ágyába is –, Georgie nem tudta. A nő csiszolta simára a modorát és beszélte rá a modellkedésre. Miután egy felsőkategóriás chicagói férfi ruhaüzlet megkaparintotta a reklámkampányára, Bram ejtette jótevőjét, vett néhány színileckét, és végül egy helyi színháznál kötött ki pár szerepben, ami egyenes úton vezetett Skip szerepének elnyeréséhez.

Elkezdődött a sorozat negyedik évada. Georgie ígéretet tett magának, hogy bebizonyítja Bramnek, nem kolonc a nyakán, hanem kívánatos, érett tizennyolc éves nő. Júliusban kezdtek el dolgozni, chicagói helyszíneken forgatva. Bram egyik balfácán haverja megemlítette, hogy Bram kibérelt egy jachtot egy szombat esti michigan-tavi ivászatra. Mivel az apja New Yorkba utazott a hétvégére, Georgia úgy döntött, beleveti magát az életbe.

Gondosan választotta ki öltözékét, egy leopárdmintás nyakpántos ruhát és telitalpú szandált. Ahogy a jachtra lépett, látta, hogy a legtöbb lány rövidnadrágban és bikinifelsőben van. R. Kelly harsogott a hajó zenegépéből. A lányok mind húszévesek, csillogó hajúak, hosszú combúak és szexisek voltak, Georgie viszont híres, és amint a jacht kifutott, Bram földijeit faképnél hagyva, odaszállingóztak hozzá beszélgetni.

– Adnál egy autogramot az unokahúgomnak?

– Színiiskolába jársz meg minden?

– Mekkora mázlid van, hogy Brammel dolgozhatsz. Ő a legdögösebb fickó a földkerekségen.

Georgie mosolygott és autogramokat osztogatott, tekintetével egész idő alatt Bramet keresve.

A fiú végre előbújt a kabinjából. Gyűrött rövidnadrágot és cserszínű pólóinget viselt. Mindkét karjában egy-egy lányt tartott, kezében ital, szájában cigaretta. Georgie annyira vágyott rá, hogy az már fizikailag fájt.

Feljött a hold, a hangulat tetőfokára hágott – az apja pontosan az efféle partiktól óvta. Az egyik lány levette a bikinifelsőjét. A fiúk huhogtak. Két lány csókolózni kezdett. Georgie nem botránkozott volna meg, ha leszbikusok lettek volna, de nem voltak, és az, hogy csak azért tettessék magukat annak, hogy műsorozzanak a fiúknak, undorral töltötte el. Amikor egymás mellének simogatásába kezdtek, besurrant a szalonba, ahol féltucatnyi vendég lebzselt a bárban és henyélt a patkó alakú fehér bőrkanapén.

A légkondicionáló ventilátora hűvös levegőt fújt a bokájára. Nagy reményekkel jött, de Bram még csak hozzá se szólt. Feje fölött egyre hangosabban kurjantgattak. Nem neki való volt. Nem neki való semmi a kamera előtti ripacskodáson kívül. Az ajtó kinyílt és Bram lődörgött le a lépcsőn. Ezúttal egyedül. Georgie-ban felcsillant a remény, hogy talán utánajött, miközben a fiú belerogyott egy kagylófotelba nem messze attól a helytől, ahol ő állt, és végignézett rajta. Skip-féle piperkőc frizurájának, aranyló borostájának és a vékony bicepszét ölelő vadiúj tetoválásának láttán Georgie szíve hevesebben kezdett verni. Bram átvetette egyik lábát a fotel karfáján, és meghúzta az italát, miközben továbbra is őt nézte.

Georgie igyekezett valami okosat mondani. – Remek a parti.

Bram szokásos unott pillantását vetette rá, újabb cigarettára gyújtott és ráhunyorgott a füstön át. – Téged nem hívott senki.

– Mégis itt vagyok.

– Apuci tehát nincs a városban.

– Nem mindig azt csinálom, amit apám mond.

– Nekem nem úgy tűnik.

Georgie vállat vont, és próbált hűvösnek látszani. Bram a szőnyegre pöckölte a hamut. Georgie el sem tudta képzelni, mivel váltotta ki a fiú gyűlöletét, hacsak nem azzal, hogy többet keresett. Arról pedig nem tehetett.

Bram a fedélzet felé mutatott az italával. – Túl vad neked, mi?

Georgie szerette volna elmondani, milyen elszomorító látvány, hogy lányok képesek így megalázni magukat, de Bram már így is prűdnek tartotta. – Egyáltalán nem.

– Nem hiszek neked.

– Nem ismersz. Csak azt hiszed. – Próbált titokzatosnak tűnni, és talán működött, mert a fiú tekintete úgy siklott végig rajta, hogy végre azt érezte, tényleg látja őt.

Narancssárga fürtjei begöndörödtek a párás levegőtől, de a sminkje nem kenődött el. Bronz festéket használt a szemhéján, ajkára semleges színű rúzst tett, hogy ellensúlyozza. A leopárdmintás nyakpántos ruha az a fajta öltözék volt, amit Scooter Brown soha nem vett volna fel, és azzal hangsúlyozta a különbséget, hogy szivacsokat tömött a melltartójába, de amint Bram pillantása a mellére esett, az az érzése támadt, hogy a fiú tudja, hogy nem igazi.

Bram vékony füstcsíkot fújt. – Fogadni mernék, hogy még szűz vagy.

Georgie a szemét forgatta. – Tizennyolc vagyok. Évekkel ezelőtt elvesztettem a szüzességemet. – A szíve kalapálni kezdett a hazugságtól.

– Ha te mondod.

– Idősebb férfi volt. Ismered, de nem mondom meg, ki az.

– Hazudsz.

– Gátlásos volt az erős nőkkel. Ezért kellett végül szakítanom vele. – Georgie-nak tetszett, hogy olyan tapasztaltan beszélt, de Bram gúnyos mosolya nem volt megnyugtató.

– Paul papa nem engedne egy idősebb férfit a közeledbe. Soha nem téveszt szem elől.

– Itt vagyok, nem?

– Igen. – Bram kiitta a poharát, elnyomta a cigarettáját és felállt. – Akkor menjünk.

Georgie rábámult, az önbizalma elszállt. – Menjünk?

A fiú egy ajtóra bökött a fejével. A fába horgonyt véstek. – Oda.

Georgie tétován nézett rá. – Én nem...

– Akkor felejtsd el! – Bram vállat vont és el akart fordulni.

– Oké! Megyek.

És ment. Ilyen egyszerűen. Anélkül, hogy bármit kérdezett volna, követte a fiút a luxuskabinba.

Félmeztelen pár hevert elnyúlva a dupla fekhelyen. Felemelték a fejüket, hogy megnézzék, ki tört rájuk.

– Kopjatok le! – mondta Bram.

Lemásztak az ágyról.

Georgie-nak is velük kellett volna tartania, de nem tette. Csak állt ott nyakpántos leopárdruhájában, telitalpú szandáljában, dugóhúzós forma karotta hajával és nézte, ahogy az ajtó becsukódik mögöttük.

Nem kérdezte, mi ez a hirtelen támadt érdeklődés. Nem kérdezte, hová lett az önbecsülése, hogy csak úgy követi a fiút. Egyszerűen állt és hagyta, hogy Bram az ajtóhoz szorítsa.

A fiú az ajtóra tenyerelt a feje mellett. Ujja a hajába siklott, és meghúzott egy tincset. Georgie arca megrándult. Bram elfordította a fejét, kinyitotta a száját és megcsókolta. Alkohol- és füstíze volt. Georgie beletette szívét-lelkét a csókba. A fiú állán a borosta kidörzsölte az arcát. Fogaik öszekoccantak. Ezt akarta, hogy Bram nőnek tekintse, ne gyereknek, akit megírt slamasztikákból kell kihúznia.

Bram megmarkolta a ruhája szélét és felhúzta. Georgie vékony bugyit viselt, a fiú farmerjének cipzárja csupasz hasát karistolta. Bram túl gyors volt, és Georgie szerette volna megkérni, hogy lassítson. Bárki más lett volna, ellökte volna magától és megkérte volna, hogy vigye haza. De ő Bram volt. Georgie félkontinensnyire lakott, és hagyta, hogy Bram benyúljon a bugyijába és ott érintse meg, ahol akarja. Mielőtt észbe kapott volna, a bugyi lekerült róla és Bram az ágyhoz húzta. – Feküdj le!

Miközben leült az ágy szélére és ruhája vékony anyagán át a hajó motorjának remegését érezte, azzal nyugtatta magát, hogy ez az, amiről álmodott.

Bram a zsebébe nyúlt és elővett egy óvszert. Most már tényleg meg fog történni.

A kabin légkondicionált hűvöse ellenére a bőre nyirkos volt az idegességtől. Nézte, ahogy a fiú lerúgja a farmerjét és próbálta nem bámulni a péniszét, de az teljes izgalmi állapotban volt, és nem tudta levenni róla a szemét. Bram kibújt pólóingéből, felfedve halványszőke szőrszálakkal borított csontos mellkasát. Georgie a mennyezetet tanulmányozta, amíg Bram felhúzta az óvszert.

Az ágy magas volt, a fiú megfogta a csípőjét és odarántotta a szélére. Georgie hátraesett a könyökére, ruhája a feneke alá gyűrődött. Bram a térdhajlata alá nyúlt, széttárta a lábát és közé lépett. Arckifejezése feszült volt, tekintete füstös, ahogy lenézett rá. Georgie tehetetlenül feküdt kitárulkozva, és még soha nem érezte magát ilyen sebezhetőnek.

Bram lecsúsztatta a kezét a combján a csípőjéhez és megemelte. Georgie még nagyobb súllyal nehezedett a könyökére. Nyaka elgémberedett a kényelmetlen pózban. Megcsapta az óvszer gumi–, Bram női parfümmel keveredett alkohol- és cigarettaszaga. A fiú ujjai a fenekébe vájtak, miközben beléfúrta magát. Fájt, megrándult az arca. A hajó megdőlt, Bram még mélyebbre csúszott benne. Georgie feje neki–nekiütődött a falnak, mikor a fiú mozogni kezdett. Megfeszítette a nyakát, de nem segített. Bram beleerőszakolta magát. Újra és újra. Georgie felnézett sápadt arcának tökéletesen szimmetrikus pofacsontjaira, alatta a gyémánt alakú árnyékra. Bram végre megremegett.

Georgie könyöke felmondta a szolgálatot, és hátrahanyatlott. Pár pillanat, aztán Bram kihúzódott, és ő végre letehette a lábát a szőnyegre. Olyan merev volt, hogy Georgie alig bírta összezárni. Bram bement a szomszédos parányi fürdőszobába. Georgie lesimította a ruháját, és azzal ámította magát, hogy még minden jóra fordulhat. Bram most majd más szemmel néz rá. Beszélgetnek. Együtt lesznek.

Az ajkába harapott, és sikerült ráállnia remegő lábára. Bram kijött és cigarettára gyújtott. – Később találkozunk –mondta. S az ajtó becsukódott mögötte.

Ahogy a zár kattant, Georgie minden álma széttört, és végre olyannak látta Bramet, amilyen valójában volt, egy kegyetlen, önző, egoista seggfejnek. Önmagát pedig sóvárnak és ostobának. Térdre rogyott a szégyentől és önutálat égett a szívében. Semmit nem tudott az emberekről, az életről. Csak ahhoz értett, hogyan kell vicces arcot vágni a kamerába.

Bosszút akart állni. Le akarta szúrni Bramet. Megkínozni, megölni, olyan fájdalmat okozni neki, amilyet Bram okozott neki. Hogyan is képzelhette valaha, hogy szerelmes?

A következő évad a poklok pokla volt. Ha csak nem filmeztek, Georgie úgy tett, mintha Bram láthatatlan lett volna. Fura módon a benne lévő feszültségtől a levegő szikrázni kezdett köztük a képernyőn, és a nézettségük nőtt. Körülvette magát a stáb és a szereplők közül szerzett barátaival, vagy a lakókocsijában tanult – bármit, hogy elkerülje Bramet és a mocskos szájú cimboráit, mikor melyik őgyelgett a forgatáson. A gyűlölete elég nagy és kemény masszává dermedt ahhoz, hogy megvédje.

Egyik évad következett a másik után, és a hatodik műsoron töltött évre Bram kicsapongása kezdte megnyirbálni a nézettséget. Ivászatok, gondatlan vezetés, kábítószerezésről szóló pletykák. A jó fiú Skip Scofield rajongói nem örültek, de Bram ügyet sem vetett a sorozat producereinek figyelmeztetéseire. Amikor a szexkazetta napvilágot látott a nyolcadik év végén, minden összeomlott.

Szexfilmnek meglehetősen szelíd volt, de nem annyira, hogy ne látszódjék, mi történik. A sajtó tombolt, és nem volt az a kipörgésgátló, ami enyhíthette volna a károkat. A csatorna vezetői úgy döntöttek, elegük van Bram Shepard kisded játékaiból. A Skip és Scootert levették a műsorról.

– A fenébe!

Georgie összerezzent, mikor Bram megjelent. Beletelt egy időbe, mire felfogta, hogy ez az erőtől duzzadó, felnőtt gazember, aki feléje lépked, ugyanaz a nemileg túlfűtött ifjú gazember, aki az emlékeiben élt. Az övéhez hasonló szállodai köntöst viselt, a haja vizes volt a tusolás után. Mindennél jobban vágyott rá, hogy elégtételt vegyen tizennyolc éves önmagán esett sérelmeiért.

Bram szokatlanul mogorva képet vágott, miközben még egyet rántott a köntös övén. Két óra volt, ami azt jelentette, hogy a fele eltelt ennek a nyomorúságos napnak. – Nem láttál véletlenül óvszert a szemetesben?

Forró kávé ömlött Georgie kezére, és megállt a szíve. A fürdőszobába rohant és elkezdte átkutatni a szemetest, de csak a bugyiját találta meg benne. Visszaviharzott a nappaliba. Bram feléje bökött a kávéscsészéjével. – Mondd, hogy voltál vérvizsgálaton, mióta utoljára lefeküdtél a szarzsák exférjed-del.

– Én? – Georgie szeretett volna hozzávágni még egy cipőt, de nem talált. – Te kefélsz meg mindent, ami gurul. Kurvákat. Sztriptíztáncosnőket. Medencetakarító fiúkat! – Tizennyolc éves szűzeket, akiknek célt téveszt az álmuk.

– Soha életemben nem keféltem medencetakarító fiúval!

Bram megrögzött heteroszexuális volt, de tekintve hedonisztikus életmódját, Georgie szerint ez csak véletlen lehetett.

Bram ellentámadásba lendült. – Én csúcsformában tartom a műszeremet és tiszta vagyok, mint a patyolat. Persze én nem olyanokkal feküdtem le, mint Lance, meg a hozzá hasonló beszari alakok.

Georgie nem akart hinni a fülének. – Én vagyok a ringyó? A két kezed nem volt elég megszámolni a szeretőidet tizennégy éves korodra.

– Fogadni mernék, hogy neked meg még most is elég. Harmincegy évesen. Voltál már pszichiáternél?

Az apja túlzott aggódásának hála, összesen négy férfival feküdt le, de mivel Bram volt az első úgynevezett szeretője és minden valószínűség szerint utolsó is, a végeredményen nem változtatott.

– Tíz, úgyhogy tiéd a pálma. És én is olyan „tiszta vagyok, mint a patyolat". Most pedig tűnj innen! Ez az egész meg sem történt.

A férfi figyelmét azonban elterelte a zsúrkocsi. – Elfelejtették a Bloody Maryket. A rohand életbe. – Egymás után emelte fel a fedőket a tányérokról. – Egy állat voltál az éjjel. A karmaid a hátamban, a nyögéseid a fülemben... – Mikor leült, a köntös szétnyílt izmos combján. – Könyörögtél, hogy miket csináljak veled. – Felszúrt egy szelet mangót. – Még én is zavarba jöttem.

– Semmire nem emlékszel.

– Sokra nem.

Georgie szeretett volna esdekelni neki, hogy mondja el, pontosan mire. Amennyire ő tudta, Bram akár le is támadhatta, de ez valahogy nem tűnt olyan borzalmasnak, mint az a gondolat, hogy önként adta oda magát neki. Szédült, és lerogyott az asztalhoz.

–Vad csődörödnek neveztél. Erre határozottan emlékszem.

– Határozottan emlékszem, hogy nem. – Meg kell tudnia mi történt, de miképp vegye rá Bramet, hogy elárulja. A férfi nekilátott az omlettnek. Georgie próbálta megnyugtatni a gyomrát egy zsemlével.

Bram a paprikaszóró után nyúlt. – Szóval... szedsz gyógyszert, ugye?

Georgie ledobta a zsemlét és felugrott. – Jézusom...

Bram abbahagyta a rágást. – Georgie...

– Talán nem is történt semmi. – Az ajkára szorította a kezét. – Talán annyira ki voltunk ütve, hogy elaludtunk.

Bram felpattant. – Azt akarod mondani, hogy...

– Minden rendben lesz. Muszáj. – Járkálni kezdett fel-alá. –Mi a valószínűsége, nem igaz? Nem lehetek terhes.

Bram tekintete kezdett eszelőssé válni. – Lehetsz, ha nem szedsz gyógyszert!

–Ha... ha megtörténik, majd mi... majd én elajándékozom. Tudom, hogy nehéz lesz valakit találnom, aki elég kétségbeesett ahhoz, hogy magához vegyen egy olyan babát, akinek villás a nyelve és farka van, de biztos találok.

Bram arcába visszatért a szín. Leült, és felemelte a kávéscsészéjét.

– Ez szép előadás volt.

– Kösz. – Lehet, hogy gyerekes volt a bosszúja, de visszahozta annyira a jókedvét, hogy megegyen egy epret. A második azonban már meghaladta a képességeit, amikor elképzelte a kisbaba meleg testét, amit soha nem fog az ölében tartani.

Bram töltött még kávét. Egymásnak ellentmondó érzelmek csimpaszkodtak Georgie-ba. Hosszú idő óta most először váltott ki belőle erős reakciót más is, mint a házassága összeomlása.

Bram az asztalra csapta a szalvétáját. – Felöltözöm. – Tekintete Georgie nyakára vándorolt, ahol szétnyílt a köntös. – Ha csak nem akarsz...

– Nincs az az isten!

Bram vállat vont. – Kár. Csak mert így soha nem fogjuk megtudni, hogy jó volt-e egymással.

– Velem csodálatos volt. Te viszont önző voltál, mint mindig. – Egy pillanatnyi késszúrás arra a lányra emlékeztette Georgie-t, aki volt.

–Kétlem. – Bram ellépett az asztaltól és a hálószobába ment. Georgie az epreket tanulmányozta, próbálta meggyőzni magát, hogy le tud nyelni még egyet. Hangos káromkodás riasztotta fel a gondolataiból. Bram visszaviharzott a nappaliba. Lehúzott cipzárral, nyitott frakkinggel, lobogó mandzsettával. Nehéz volt elhinni, hogy ez az izmos mellkas valaha olyan madárcsontú volt. A férfi egy papírlapot dugott az orra alá. Georgie már hozzászokott a megvetéséhez és a gúnyolódásához, de nem emlékezett rá, hogy látta volna egyszer is őszintén zaklatottnak. – A ruháim alatt találtam.

– A nevelőtiszted írta?

– Szórakozz csak, úgysem sokáig teheted.

Georgie elolvasta, de nem értette. – Hogy hagyhatja el valaki a házassági anyakönyvi kivonatát? – A torka elszorult és fulladozni kezdett. – Nem! Ez csak tréfa, ugye? Mondd, hogy ez is csak egy a beteg vicceid közül!

– Még én sem vagyok ennyire beteg.

Bram arca hamuszürke volt. Georgie felugrott és kikapta a férfi kezéből a papírt. – Össze... – Alig bírta kimondani. –Összeházasodtunk?

Bram felszisszent.

– De miért tennénk ilyet? Gyűllöllek.

– A tegnap esti koktélokban, amiket megittunk, bizonyára annyi dilibogyó volt, amennyitől legyőztük a kölcsönös utálatunkat.

Georgie hiperventillálni kezdett. – Lehetetlen. Módosították a törvényt Vegasban. Olvastam. Éjszakára zárva tartanak a házasságkötők, pontosan, hogy az ilyen eseteket megelőzzék.

Bram ajka vicsorgássá keskenyedett. – Híresek vagyunk. Nyilvánvalóan találtunk valakit, aki hajlandó volt áthágni a szabályokat a kedvünkért.

– De... Lehet, hogy nem is érvényes. Lehet, hogy csak egy ál-anyakönyvi kivonat. Húzd végig az ujjad Nevada állam hivatalos pecsétjén és mondd, hogy olyan, mint egy kurva álpecsét.

Georgie megkaparta a dombornyomást. A férfira rontott. –A te ötleted volt. Tudom.

– Az enyém? Te vagy oda egy férjért. – Bram összehúzta a szemét és Georgie arcába tolta a mutatóujját. – Kihasználtál.

– Hívom az ügyvédemet.

– Előbb én az enyémet.

Megiramodtak a legközelebbi telefon felé, de Bram lába hosszabb volt, és ő ért oda elsőként. Georgie a táskájáért rohant és előbányászta a mobilját. Bram a gombokat nyomkodta. – Ez lesz a legegyszerűbb érvénytelenítés, amit valaha bejegyeztek.

A „bejegyzéstől" végigfutott Georgie hátán a hideg. – Várj! – Ledobta a mobilját, a férfihoz rohant és kikapta a kezéből a telefont.

– Mit művelsz?

– Hadd gondolkodjam. – Visszalökte a kagylót a villára.

– Később is tudsz gondolkodni.

Bram ismét a telefonért nyúlt, de Georgie rátette a kezét. –A házasságkötés, az érvénytelenítés nyilvános adat. – Szabad kezével végigszántott kócos haján. – Huszonnégy órán belül mindenki tudni fog róla. Helikopterek, autósüldözés, médiacirkusz.

– Hozzá vagy szokva.

Georgie ujjai eljegesedtek, a gyomra émelygett. – Még egy botrányt nem élek túl. Ha csak megbotlom a járdán, megírják, hogy öngyilkos akartam lenni. Képzeld csak el, most miket találnának ki.

– Nem az én problémám. Te kerested magadnak azzal, hogy hozzámentél a Lúzerhez.

– Ne nevezd így!

– Kidobott. Mit foglalkozol vele?

– Miért gyűlölöd ennyire?

– Nem magam miatt gyűlölöm – felelte Bram epésen. –Hanem miattad, mert te nem vagy rá képes. A pasas egy anyámasszony katonája.

Ahelyett, hogy eltolta volna Georgie-t a telefontól, lehajolt, felkapta a cipőjét, aztán keresni kezdte a zokniját.

– Megkeresem azt a lotyót, aki bedrogozott.

Georgie követte a hálószobába. – Addig nem mehetsz el, amíg ki nem találunk egy mesét.

Bram megtalálta a zokniját és leült az ágy szélére, hogy felhúzza. – Az én mesém megvan. – Felrántotta az egyik felét. –Kétségbeesett, szánalmas nő vagy. Sajnálatból vettelek el és...

– Ezt nem fogod mondani.

Bram felrángatta a zokni párját. – ... és most, hogy kijózanodtam, rájöttem, hogy a szenvedéssel teli élet nem nekem való.

– Beperellek. Esküszöm.

– Van humorérzéked? – Bram a maga részéről nyomát sem mutatva jókedvnek, beledugta a lábát a fél pár cipőjébe és visszament a nappaliba a másikért. – Üssük el tréfával. Mondjuk, hogy túl sokat ittunk, és nézni kezdtük a Skip és Scooter ismétlését. Elragadott bennünket a nosztalgia, és akkor jó ötletnek tűnt.

Bram számára nem is volt ebben semmi rossz, de Georgie-nak igen. Senki nem hinné el, hogy kábítószert kevertek az italába. Soha többé nem moshatná le magáról, hogy vesztes és félcédulás. Csapdába került, és nem hagyhatta, hogy legádázabb ellensége megtudja, a markában van. A köntöse zsebébe süllyesztette az öklét. – Pörgessük vissza a tegnap este eseményeit. Hátha eszünkbe jut valami, ami nyomra vezet, hogy hol jártunk. Emlékszel valamire?

– Az „add meg nekem, nagy fiú" számít?

– Legalább tegyél úgy, mintha illedelmes lennél.

– Ennyire nem vagyok jó színész.

–Játszottál mindenféle kétes alakot. Biztosan tudod, ki képes eltüntetni egy házassági anyakönyvi kivonatot.

Georgie arra számított, hogy Bram lerázza. Ám a férfi ujjai megálltak egy gombon. – Van egy fickó, akivel találkoztam párszor. Régen polgármester volt. Szeret hírességekkel bratyizni. Nincs sok esélyünk, de meglátogathatjuk.

Georgie-nak nem lévén jobb ötlete, beleegyezett.

Bram a zsebébe nyúlt.

– Ez nyilvánvalóan a tiéd. – Kinyitotta a tenyerét és odanyújtott felé egy olcsó, műanyagból készült „gyémánt" szoliterrel díszített fémgyűrűt. – Nem mondhatod, hogy nincs ízlésem.

Miközben odadobta neki, Georgie a kétkarátos eljegyzési gyűrűre gondolt, ami elzárva pihent a széfjében. Lance azt mondta, tartsa meg, mintha még viselni akarná.

A zsebébe dugta a műanyag-gyémántot. – Nincs a hamis ékszernél nagyobb szerelmi vallomás.

Magángéppel repült Vegasba, ezért Bram kocsiját kellett használniuk. Miközben lezuhanyozott, a férfi megszervezte, hogyan juthatnak ki diszkréten a hotelből. Georgie szürke vászonnadrágot és egyszerű fehér inget vett fel, a legkevésbé feltűnő ruhadarabokat azok közül, amiket hozott. – Hátul vár a kocsim – mondta Bram, mikor Georgie kilépett a hálószobából.

– Menjünk a személyzeti lifttel. – Georgie a homlokát dörzsölte. – Mint Ross és Rachel. Ugyanez történt velük az évad végén...

– Csakhogy Ross és Rachel nem létezik!

Egyikük sem szólt a liftben, miközben lementek az első emeletre. Georgie arra sem vette a fáradtságot, hogy figyelmeztesse Bramet, félregombolta az ingét.

Egy személyzeti folyosóra jutottak, és elindultak a kijárat felé. Mikor Bram kinyitotta az ajtót, mellbevágta őket a délutáni hőség. Georgie hunyorgott a naptól és kilépett.

5

Egy fényképezőgép kattant az arcába.

Mel Duffy, a lesifotósok Darth Vadere kapta lencsevégre őket. Georgie-nak az a fura élménye támadt, hogy kilépett a testéből és valahonnan fentről nézte a katasztrófát.

– Gratulálok – mondta Duffy kattogtatva. – Ahogy ír nagyanyám szokta mondani: „Legyetek szegények bajokban és gazdagok áldásban".

Bram csak állt a kilincset markolva, félregombolt inggel, lelakatolt szájjal. Rábízta. Georgie pedig ezúttal nem akarta hagyni, hogy a sakálok felülkerekedjenek rajta, ezért felvette Scooter Brown mosolyát. – Köszönjük a nagyanyja áldását. De miért is?

Duffy túlsúlyos, pirospozsgás, bozontos szakállú volt. –Láttam a házassági anyakönyvi kivonatuk másolatát és beszéltem azzal, aki a ceremóniát levezette. Justin Timberlake topisabb változata. – Duffy tovább fotózott, miközben beszélt. – Egy órán belül fent lesz a hálón, úgyhogy akár nekem is adhatják a sztorit. Megígérem, hogy küldök nászajándékot. – Változtatott a szögön. – Mióta...

–Nincs sztori. – Bram átnyalábolta Georgie derekát és visszarántotta az épületbe.

Duffy fittyet hányva a belépni tilos táblára, kitámasztotta az ajtót, mielőtt becsukódott volna, és követte őket. – Beszéltek már Lance-szel? Tud róla?

– Tűnés! – mondta Bram.

– Ugyan, Shepard. Éppolyan jól ismeri a tényeket, mint én. Ez az év bulvárhíre.

–Azt mondtam, tűnés! – Bram Dufíy fényképezőgépéért kapott.

Georgie azzal a mákszemnyi józan eszével, ami maradt, megragadta a karját. – Ne csináld!

Duffy sietve hátralépett, készített egy utolsó pillanatfelvételt és kisurrant az ajtón. – Nincs harag.

Bram lerázta magáról Georgie-t, és Duffy után akarta vetni magát.

– Elég! – Georgie a testével állta el az útját. – Mire lenne jó, ha összetörnéd a fényképezőgépét?

– Jobban érezném magam.

– Ez vagy te. Még mindig ököllel akarod megoldani a problémákat.

– Ellentétben veled, aki mosolyogsz mindenféle seggfejre, aki fényképezőgépet tart feléd, és úgy teszel, mintha az élet habos torta volna. – Bram összehúzott szemmel nézett rá. –Legközelebb, ha úgy döntök, hogy megborítok valakit, tartsd távol magad.

Egy pikoló jelent meg a folyosón, Georgie-ba fojtva egy heves visszavágást. A személyzeti lifthez siettek és dühödt csendben visszamentek a lakosztályba. Amikor odaértek, Bram berúgta az ajtót, aztán előkapta a mobilját a zsebéből.

– Ne! – Georgie kitépte a kezéből és a fürdőszobába futott vele.

Bram utána. – Mi az ördögöt művelsz?

Georgie bedobta a mobilt a vécébe, mielőtt a férfi visszakaparinthatta volna. Bram félretolta és lenézett a tartályba. – Ezt nem hiszem el.

Scooter egyszer véletlenül beleejtette Scofild mama családi fotóalbumát a kerti szökőkútba, és egy egész részen át próbálta eltüntetni a nyomokat. Végül Skip húzta ki a csávából azzal, hogy magára vállalta. Most nem fogja. – Nem hívsz senkit, amíg ki nem találtuk, mi legyen.

– Valóban?

Georgie zihált, és a férfin töltötte ki minden dühét. – Ne szarakodj velem! Én egy amerikai ikon vagyok, ne felejtsd el. Lance is alig úszta meg, pedig ő Mr. Makulátlan. Te nem vagy, azaz nem fogod megúszni.

A férfi összeszorított álla a tükörben nem volt túl bizalomgerjesztő. – Az eredeti tervemhez tartjuk magunkat – mondta. – Potosan egy órán belül a te és az én sajtósom, akit felveszek, kiad egy közleményt. Túl sok alkohol, túl sok nosztalgia, jó barátok maradunk, bla-bla-bla. – Kivonult a fürdőszobából.

Georgie utánament, ahogy Lance után soha. – Egy üresfejű popsztár talán túlélne egy vegasi házasságot, ami nem tartott huszonnégy óránál tovább, de én nem, és te sem. Hadd gondolkozzam.

– Akármennyit gondolkozol, akkor sem leszünk kinn a vízből. – Bram a kanapé melletti telefonhoz lépett.

– Öt perc! Csak ennyi kell. – Georgie a tévére mutatott. –Addig nézz egy pornót!

– Nézz te pornót! Én keresek egy sajtóst.

Georgie megkerülte a kanapét és ismét lecsapott a kagylóra. – Ne akard, hogy ezt is bedobjam a vécébe.

– Ne akard, hogy megkötözzelek, bezárjalak egy szekrénybe és bedobjak egy gyufát!

Pillanatnyilag ez nem is tűnt olyan rémisztőnek. És ekkor...

Egy lehetetlen ötlet jutott az eszébe.

Egy ötlet, ami sokkal rosszabb volt minden gyilkos tervnél, amivel Bram előállhatott...

Egy ötlet, ami olyan elviselhetetlen, olyan undorító volt...

Hátrált a telefontól. – Szükségem van egy italra.

Bram Georgie felé bökött a kagylóval. – A kerozin gyorsabban és nagyobb lánggal ég. – Georgie valószínűleg ugyanolyan rosszul nézhetett ki, mint ahogy érezte magát, mert a férfi nem kezdett el azonnal tárcsázni. – Mi a baj? Ugye nem fogsz hányni?

Ha az olyan egyszerű lett volna. Nyelt egyet. – Cs-csak hallgass meg, rendben?

– Fogd rövidre!

– Ó, istenem... – A lába kezdett rogyadozni és beleroskadt egy fotelbe a kanapé mellett. – Van... – A szoba forogni kezdett. – Talán van... egy megoldás.

– Úgy van. És megígérem, hogy havonta egyszer friss virágot küldök a sírodra. Plusz a születésnapodon és karácsonykor.

Georgie nem tudott ránézni, ezért szürke nadrágja gyűrődéseit kezdte bámulni. Megköszörülte a torkát. Nyelt. – Maradhatnánk házasok.

Síri csend töltötte be a helyiséget, majd a villáról túl régóta leemelt telefon fülsiketítő sípolása.

A tenyere izzadt, az arca égett. Bram visszatette a kagylót. – Mit mondtál?

Georgie megint nyelt, és próbálta összeszedni magát. – Csak... egy évig. Házasok maradunk egy évig. – Szavai asztmatikusan törtek elő, mintha egy ajtórésen préselte volna át őket. – Mához egy évre bejelentjük, hogy úgy döntöttünk... barátoknak jobbak vagyunk, mint szerelmeseknek, és elválunk. De örökké szeretni fogjuk egymást. És most jön a lényeg. – Gondolatai szétszóródtak, aztán fókuszálódtak. –Utána is mutatkoznunk kell együtt a nyilvánosság előtt. Mosolyognunk és jól éreznünk magunkat, nehogy ránk ragasszák a bélyeget... – észbe kapott, mielőtt kimondta volna, „milyen szerencsétlenek vagyunk…–hogy kiterveltük az egészet.

Az apró részletek összeálltak a fejében, mint egy teleregény-fejezet. – Lassan kiszivárogtatjuk, hogy összehoztalak néhány barátnőmmel, te pedig pár kretén haveroddal rehabilitáltál. Barátság is van a világon. Tiszta Bruce és Demi. Semmi dráma, semmi botrány.

És semmi sajnálat. Ez volt a legfontosabb, az egyetlen módja, hogy elkerülje az összeomolást. Ne sajnálják többet a szerencsétlen, vérző szívű Georgie Yorkot, aki egy szerelmét sem képes megtartani.

Bram leragadt az elején. – Házasok maradunk? Te meg én?

– Csak egy évig. Tudom, hogy nem tökéletes terv – agyzsibbasztó szépítés –, de azt hiszem, ez a legjobb, amit tehetünk a körülményekhez képest.

– Gyűlöljük egymást!

Georgie most nem mondhatott csütörtököt. Kockán forgott minden. A jóhíre, a karrierje, és legfőképpen csorbát szenvedett büszkesége...

De nem is a büszkesége. A büszkeség felszínes érzelem volt, és ez mélyebben gyökerezett – maga az önérzete. Szembe kellett néznie az igazsággal, úgy élt eddig, hogy egyetlen fontos kérdésben sem ő döntött. Az apja terelte minden magánéleti és szakmai lépését, azt, hogy milyen munkát vállaljon, még azt is, hogy miképp nézzen ki. Ő mutatta be Lance-nek, hogy aztán az megszabja, mikor házasodjanak össze, hol éljenek és ezer más dolgot. Lance határozta el, hogy nem lesz gyerekük, és ő hirdette ki az ítéletet, hogy a házasságuk véget ért. Harmincegy éven át hagyta, hogy mások irányítsák a sorsát, és belefáradt. Vagy úgy él tovább, hogy mások diktálnak neki, vagy a saját útját járja, bármilyen bizarr is.

Ijesztő – szinte szívderítő – elszántság fogta el.

– Fizetek érte.

Bram erre felkapta a fejét.

– Fizetsz?

– Ötvenezret minden hónapban, amíg együtt vagyunk. Az több mint félmillió dollár, ha nem tudnál számolni.

– Tudok számolni.

– Utólagos házassági szerződés.

Bram ismét ujjal mutogatott rá. – Szándékosan csináltad. Tőrbe csaltál, ahogy megpróbáltad Trevort is tőrbe csalni. Kezdettől fogva erre ment ki a játék.

Georgie felugrott. – Ezt te sem hiheted! Minden perc szenvedés, amit veled töltök. De fontosabb a... karrierem, mint az, hogy mennyire gyűlöllek.

– A karriered vagy az imázsod?

Nem az ellenséggel fogja megvitatni az önértékelési problémáit. – Ebben a városban az imázs egyenlő a karrierrel –felelte, könnyű választ adva. – Te már csak tudod. Ezért nem kapsz tisztességes ajánlatot. Mert senki nem bízik benned. Bennem azonban bízik a közönség a Lance-szel történtek ellenére is. Jót fog tenni neked a népszerűségem. Nincs mit vesztened, és sokat nyerhetsz, ha beleegyezel. Az emberek azt fogják hinni, megváltoztál, és talán végre kapsz egy rendes munkát.

Bram szeme megvillant. Rossz érveket vonultatott fel, és gyorsan más irányba terelte a beszélgetést. – Félmillió dollár, Bram.

A férfi hátat fordított neki, és az erkélyajtóhoz sétált. – Hat hónap.

A bátorsága inába szállt és nyelt egyet. – Tényleg?

– Hat hónapot vállalok. Aztán újratárgyaljuk. És el kell fogadnod minden feltételemet.

Vészharangok kongtak. Georgie igyekezett összeszedni magát. – Amik?

– Időben megtudod.

– Nem áll az alku.

Bram vállat vont.

– Rendben. Nem áll. A te ödeted volt, nem az enyém.

– Ez esztelenség!

– Nem én akarom annyira. Vagy az én szabályaim szerint játszunk, vagy nem játszom.

A világ minden kincséért sem akart a férfi szabályai szerint játszani. Az apjával és Lance-szel épp elég volt. – Rendben. Elfogadom a szabályokat. Biztosan messzemenően tisztességesek.

– Ó, igen, mérget vehetsz rá.

Úgy tett, mintha nem hallotta volna. – Először is...

– Először is el kell kapnunk Mel Duffyt. – Bram hirtelen üzletemberré vált, ami aggasztó volt, mivel Bram soha nem foglalkozott az üzlettel. – Megmondjuk neki, hogy készíthet exkluzív fotókat itt a lakosztályban, de csak ha átadja azokat, amiket lent csinált. – Magasra emelve tökéletesen faragott orrát, nézett Georgie-ra. – Rossz passzban kapott el.

Bramnek igaza volt. A fényképeken, amiket Duffy az imént készített, inkább menekülteknek látszanának, mint boldog ifjú párnak.

– Munkára – mondta Georgie. – Ugye ismered a szót?

– Ne nyaggass!

Értesítette a telefonközpontot, hogy ne kapcsoljon be hívásokat, amik hamarosan özönleni fognak, Bram pedig felkutatta Mel Duffyt. A Bellagio kiváló portaszolgálatának előzékenysége folytán három óra múlva fehérbe öltözve álltak az ő hőn utált urával. Georgie ruhájának fűzős felsőrésze volt, csipke széle és néhány stratégialag elhelyezett kétoldalas tépőzárja, hogy méretre lehessen igazítani. Bram fehér lenvászon öltönyt és nyitott nyakú fehér inget viselt. Napbarnított bőrével, homokszínű hajával és kackiás borostájával úgy festett ebben a sok fehérben, mint egy kalóz, aki épp most érkezett egy luxusjachttal, hogy kifossza a Cannes–i Filmfesztivált.

Georgie megtelefonálta a hírt az ismerőseinek – az apját kivéve. Sikerült középszerűen alakítania a nyugati világ playboyának boldog és izgatott aráját, de a barátaival korántsem lesz ilyen egyszerű dolga. Szándékosan az otthoni rögzítőjükön hagyott üzenetet, hogy ne kelljen velük személyesen beszélnie. Ami az apját illette... Egyszerre egy válság.

Bram mögéje lépett a fürdőszobában. Ha most hagyja, hogy a férfi lemossa a színről, nem lesz több ismétlés. Bram-nek egy teljesen új Georgie Yorkot kell megismernie.

Felkapta a rúzsát, amit épp az imént tett le. – Szépítőszert nem adok kölcsön – mondta. – Használd a sajátodat!

– Ez tényleg csókálló? Nem akarom összekenni vele magam, ha lesmárollak.

– Nem fogsz lesmárolni.

– Akarsz fogadni? – Bram karba tette a kezét és vállával az ajtófélfának dölt. – Tudod, mit gondolok?

– Szoktál gondolkodni?

– Azt gondolom, hogy az a sok maszlag, amit a karriered megvédésről hablatyoltál, csak színjáték volt. – Csöngettek. – Igazából azért akarod ezt a bohózatot, mert soha nem hevertél ki.

– Jesszus, átláttál rajtam. – Georgie jól oldalba vágta a könyökével, mikor kiment az ajtón.

Bram elkapta, mielőtt elért volna a nappaliba, és összekócolta a haját

– Így. Most úgy nézel ki, mintha most kászálódtál volna ki az ágyból

– Az ajtóhoz ment. – Mosolyogj a kedves fényképész bácsira.

Mel Duffy becsoszogott, hagymakarika-szagot hozva magával. – Georgie, káprázatosan fest. – Körülnézett a szobában, aztán az erkélyre mutatott. – Kezdjük ott.

Pár perc múlva a koriátnál pózoltak a lemenő nap fényében, egymás derekát átölelve. Duffy csinált néhány közelit arról, ahogy a menyasszony és a vőlegény a plasztikgyémánt fölött mosolyognak, aztán indítványozta, hogy Bram kapja fel Georgie-t.

Georgie-nak már csak ez hiányzott... hogy Bram Shepard harminc emelet magasan lóbálja.

Fátyolszerű fehér szoknyája körbelobogta őket, miközben a férfi a karjába vette. Bram bicepszébe markolt. A férfi lenézett rá, turbékoló arckifejezéssel. Georgie becsúsztatta tenyerét az öltönye alá, és vissza turbékolt neki. Azon gondolkodott, milyen lenne, ha nem kellene színlelnie azokat az érzéseket, amiket távolról sem érzett. Legalább most maga döntött, és az is valami.

Duffy testhelyzetet változtatott. – Egy csókot?

– Maga gondolatolvasó. – Bram hangja csöpögött a szexualitástól.

Georgie-nak sikerült koholnia egy bársonyos mosolyt. – Reméltem, hogy szóba hozza.

Bram lehajtotta a fejét, Georgie-t pedig hirtelen visszaszippantotta valami a múltba – első filmbeli csókjukhoz.

Akkor egy másik korlátnál állt, annál, amelyik a Chicago Riverre nézett a Michigan Avenue Bridge közelében. Mint mindig, most is először külső helyszíneken forgattak pár hetet, hogy aztán visszatérve Los Angelesbe felvegyék az ötödik évad többi részét. Július vége volt, vasárnap reggel, a rendőrség ideiglenesen lezárta a környéket. Még a tó felől fújdogáló szellő ellenére is harminckét fok volt.

– Itt van már Bram? – kérdezte Jerry Clarké, a rendező.

– Még nincs – felelte a rendezőasszisztens.

Bram majdnem annyira gyűlölte a korai forgatásokat, mint amennyire Skip szerepét kezdte megutálni, és Georgie biztos forrásból tudta, hogy Jerry kinevezett egy produkciós asszisztenst arra, hogy kiássa minden reggel az ágyból. Keze a korlátra fonódott. Már alig várta, hogy vége legyen a mai napnak. Lehet, hogy eltelt egy év a csúnya este óta a hajón, de még mindig nem bocsátotta meg Bramnek, amit tett, és magának, hogy hagyta. Csak úgy tudott megbirkózni vele, hogy levegőnek nézte. Kizárólag amikor a kamera forogni kezdett és Bram Skip Scofieldé vált az ő gyengéd, okos tekintetével és aggódó, gondoskodó arckifejezésével, engedte le a védőpajzsát.

Aznap szexis, de nem túl feszes pólót és rövid, de nem túl rövid vászonszoknyát adtak rá. A producerek beleegyeztek, hogy fokozatosan egyre barnábbra fesse a haját, de göndör fürtjeit most sem szerette. Nemcsak a haja, hanem minden porcikája is a csatornáé volt. A szerződése megtiltotta, hogy testékszert, tetoválást viseljen, szexuális botrányba keveredjen, kábítószert fogyasszon. Bram szerződése nyilvánvalóan nem tiltott semmit.

A rendező reményvesztetten kelt ki magából. – Valaki kerítse elő azt a gazembert!

– A gazember itt van. – Bram odacsoszogott, szája sarkában cigaretta lógott, véreres szeme nem illett halványkék piképólójához, vasalt nadrágjához és elegáns karórájához.

–Sikerült belepillantanod a forgatókönyvbe? – kérdezte Jerry leplezetlen gúnnyal. – Skip és Scooter első csókjelenetét vesszük fel.

– Igen, olvastam. – Lepöccintette a csikket a korláton át. –Essünk túl ezen a baromságon!

Georgie ott állt konzervatív ruhájában, és annyira gyűlölte, hogy forrongott a benseje. Az első pár évben elszántan igyekezett a mélabús romantikust látni benne, aki csak a megfelelő nőre vár, hogy megjavuljon. Ám valójában Bram csak egy közönséges kígyó volt, ő pedig zöldfülű, amiért nem jött rá rögtön.

Átfutották a szöveget és beálltak a jelenethez. A kamerák forogni kezdtek. Georgie várta, hogy megtörténjen a csoda, és Bram átváltozzon Skippé.

SKIP

(gyengéden néz Scooterre)

Mihez kezdjek veled. Scooter?

SCOOTER

Mondjuk, csókolj meg. Tudom, hogy nem akarsz. Tudom, hogy azt fogod mondani...

SKIP

Bajkeverő vagy.

SCOOTER

Nem akarok az lenni.

SKIP

Másképp nem is kellenél.

(Skip fürkészőn Scooter szemébe néz, aztán lassan megcsókolja)

Érezte Bram kemény ajkának érintését, és ezúttal a csoda elmaradt. Skip ajkának puhának kellett volna lennie. És Skip-nek nem cigaretta és önteltség ízének kellett volna lennie. Elhúzódott.

– Csapó – kiáltotta Jerry. – Valami baj van, Georgie?

– Igen, baj van – nézett haragosan Bram a kamerába. – Az, hogy kurvára reggel nyolc óra van.

– Vegyük még egyszer – mondta a rendező.

Megtették. Újra és újra. Egyszerű színpadi csók volt, de bármennyire is igyekezett, Georgie nem tudta elhitetni magával, hogy Skip csókolja, és valahányszor találkozott az ajkuk, úgy érezte, mintha megint megalázták volna.

A hatodik ismétlésnél Bram kiviharzott, odavetve neki, hogy vegyen néhány „kibaszott színileckét". Georgie azzal vágott vissza, hogy ő meg igyon valami „kibaszott szájvizet". A stáb Bramtől hozzá volt szokva a trágársághoz, de tőle nem, és Georgie elszégyellte magát. – Elnézést kérek mindenkitől –mormolta. – Rossz napom van, ne vegyétek magatokra.

A rendező visszaédesgette Bramet. Georgie merített az élményeiből, és valahogy sikerült saját háborgó érzéseiből Scooter zavarodottságát megformálnia. Végre összejött a jelenet. Most pedig itt volt újra és ugyanazt csinálta, amiről azt hitte, hogy soha többé nem kell megismételnie. Megcsókolni Bram Shepardöt.

Bram ajka az övére zárult, puha volt, amilyennek Skip szájának kellett volna lennie. Georgie gondolatban visszavonult arra a titkos helyre, ahol évekkel ezelőtt rejtőzködött. De valami nem stimmelt. Bramnek már nem hosszú éjszaka- és lepattant bár-íze volt. Hanem tiszta. Nem olyan tiszta, mint Lance-nek, aki tic-tac-függő volt, de tiszta, mint...

Nem tudta meghatározni, de azt igen, hogy nem tetszik neki. Azt akarta, hogy Bram Bram legyen. A megvetése keserű–, az undora romlott epeízét akarta érezni. Azt tudta kezelni. Várta, hogy a férfi ledugja a nyelvét a torkán. Nem mintha szerette volna – isten ments –, csak az legalább ismerős lett volna.

Bram az alsó ajkát harapdálta, aztán lassan letette a földre. – Légy üdvözölve a házaséletben, Mrs. Shepard – mondta lágy, gyengéd hangon, mégha bele is csípett a fenekébe a szoknyája rejtekében.

Georgie megkönnyebbülten mosolygott. Bram végre önmagát adta. – Légy üdvözölve a szívemben... – felelte éppoly gyengéden – ... Mr. Georgie York. – Tiszta erőből bordán vágta a zakó alatt.

Kint már sötét volt, amikor Duffy elment, a szállodavezetés egy üzenetet csúsztatott be az ajtó alatt. A telefonközpontot elárasztották a hívások, fotósok hada gyülekezett az épület előtt. Georgie bekapcsolta a tévét és látta, hogy már híre ment a házasságuknak. Amíg Bram átöltözött, leült a kanapé szélére és nézte.

Mindenki megdöbbent.

Senki nem számított rá.

Mivel csak a puszta tények szivárogtak ki, a csatornák megpróbálták úgynevezett beavatottak egész sorának megkérdezésével feltupírozni a történetet, akik abszolút semmit nem tudtak.

– Csúnya véget ért első házassága után Georgie visszatért a megszokás kényelméhez.

– Shepard talán beleunt a playboy életbe...

– De vajon valóban megváltozott-e? Georgie vagyonos nő és...

Bram megjelent a fürdőből tiszta farmerban és fekete pólóban. – Kijelentkezünk ma este.

Georgie elnémította a képernyőt. – Éppenséggel nem égek a vágytól, hogy egy sereg fotóstól üldözve visszakocsikázzak Los Angelesbe. Ahogy Diana hercegnő mondaná: Én már csak tudom, milyen.

– Arról majd én gondoskodom.

– Saját magadról sem tudsz gondoskodni.

– Másképp fogalmazok. Nem maradok itt. Vagy velem tartasz, vagy elmagyarázod a sajtónak, miért távozott egyedül újdonsült urad.

Ezt a csatát nyilvánvalóan Bram fogja nyerni, ezért Georgie lefitymáló megjegyzéssel állt elő. – Jobban teszed, ha tudod, mit csinálsz.

Mint kiderült, valóban gondoskodtatott a helyzetről. Egy vízvezetékszerelő cég leburkolt ablakú furgonja várta őket a sötét rakodórámpánál. Bram bedobta a csomagjaikat, és néhány összehajtott bankjegyet csúsztatott a sofőrnek. Aztán felsegítette hátra Georgie-t a hóna alá nyúlva, majd ő is beszállt és becsukta az ajtót. Bent záptojásszag volt. Bepréselték magukat az egyetlen ülésre az ajtó mellett, felhúzták a térdüket és nekidőltek a csomagjaiknak.

– Remélem, nem így fogunk utazni egész Los Angelesig – jegyezte meg Georgie.

– Mindig ilyen nyafogós voltál?

Eléggé, gondolta. Tavaly legalábbis. De vége. – Te csak magad miatt aggódj.

A furgon meglódult a rakodórámpától, és Georgie a férfinak dőlt. Ide jutott az élete. Egy vízvezetékszerelő-furgon hátuljában szökik ki Las Vegasból. Behajlított térdére fektette az arcát, behunyta a szemét és próbált nem gondolni arra, mi vár rá.

SCOOTER

Soha nem nézek fel a csillagokra.

SKIP

Miért?

SCOOTER

Mert akkor olyan kicsinek érzem magam. Egy porszemnél is kisebbnek. Inkább dugom be a fejem az oroszlánketrecbe, mint hogy felnézzek a csillagokra.

SKIP

Ez butaság. A csillagok gyönyörűek.

SCOOTER

A csillagok lehangolóak. Nagy dolgokat akarok véghezvinni az életben, de hogyan, ha a csillagok arra emlékeztetnek, milyen kicsi vagyok?

A furgon végre letért az autópályáról és megállt egy göröngyös földúton. Bram leugrott. Georgie kidugta a fejét. Koromsötét volt, a semmi közepén voltak. Lemászott és óvatosan a furgon elejéhez ment. A fényszórók egy JEAN DRY LAKÉ nevű fatáblát világítottak meg. Mellette egy viharvert poszter valami tűzijátékot hirdetett. Bram egy sötét szedán sofőrjével beszélt. Georgie nem akart senkivel sem szóba állni, ezért ott maradt, ahol volt. A furgon vezetője elment mellette, kezében a csomagjaikkal. – Nagyon tetszett a Skip és Scooterhen – mondta.

– Kösz. – Georgie azt kívánta, bárcsak többen mondanák, hogy tetszett nekik valamelyik filmje.

A szedán sofőrje kiszállt és betette az utazótáskájaikat a csomagtartóba. Aztán a másik sofőrrel együtt beültek a furgonba és elhajtottak. Ők ott maradtak Brammel, csak a férfi fényes haja csillogott a holdfényes éjszakában.

– El fog járni a szájuk – mondta Georgie. – Te is tudod. Túl szaftos a történet.

– Mire kiderül, már rég otthon leszünk.

Otthon. Nem tudta elképzelni, hogy abban a pici házban lakjon Brammel, amit bérelt. Sürgősen találnia kell egy másikat – ami elég nagy ahhoz, hogy ne találkozzanak benne. Miközben kinyitotta a kocsiajtót, megnézte az óráját. Hajnali kettő volt; csak tizenkét órája, hogy felébredt és ebben a sla-masztikában találta magát.

Bram a kormány mögé csusszant. Gyorsan vezetett, de nem vakmerően. – Egy barátom visszahozza a kocsimat Los Angelesbe pár nap múlva. Ha szerencsénk van, addig senki nem fogja megtudni, hogy eljöttünk.

– El kell költöznünk valahová – mondta Georgie. – Beszélek az ingatlanosommal, hogy azonnal keressen valamit.

– Hozzám költözünk.

– Hozzád? Azt hittem, te Malibuban vigyázol egy házra.

– Csak akkor megyek oda, ha el akarok menekülni.

– Mi elől? – Georgie lerúgta a szandálját. – Várj. Nem azt mondta Trev, hogy van egy lakásod?

– Van valami baj a lakásokkal?

– Igen. Kicsik.

– Mindig ilyen sznob voltál?

– Nem vagyok sznob. A háborítatlanságról van szó. Egymástól.

– Az egy kicsit nehéz lesz, mivel egy hálószoba van. Bár az elég nagy.

Georgie rábámult. – Nem fogunk az egy hálószobás lakásodban lakni.

– Nem muszáj, ha nem akarsz, de én ott lakom. Georgie megértette. A férfi így akart intézni mindent. Neki nincs más választása, mint vagy megszokni, vagy megszökni.

Fájt a feje, a nyaka elzsibbadt, és nem látta értelmét vitatkozni, amíg Los Angelesbe nem érnek. Elfordult és behunyta a szemét. Elhatározni, hogy a kezébe veszi az élete irányítását volt a dolog könnyebbik vége. Véghez vinni már nehezebb.

Hajnalban ébredt fel. Az ajtónak dőlve aludt el, a nyaka elgémberedett. Egy lakónegyed kacskaringós utcáin haladtak felfelé, melyet sűrű bokrokkal védett házak szegélyeztek. Bram felé pillantott. Egyre sötétebb borostáját kivéve semmi jele nem látszott rajta annak, hogy le sem hunyta a szemét. Georgie a homlokát ráncolta. – Hol vagyunk?

– Hollywood Hillsen.

Elhaladtak egy magas fikuszsövény mellett, bevettek egy újabb kanyart, majd befordultak egy kocsifelhajtóra két kőoszlop között. Terjengős, sárgásbarna stukkóval díszített, spanyol gyarmati stílusú kőház bukkant fel előttük. Bougean-villea kúszott körbe a hat boltíves ablakból álló mór rizaliton, trombitavirág mászott meg egy kerek, kétemeletes tornyocskát. – Tudtam, hogy hazudtál a lakásról.

– Ez a barátnőm háza.

– A barátnődé?

Bram megállt az épület előtt és leállította a motort. – El kell magyaráznod neki, mi történt. Jobb lesz, ha tőled hallja.

– Én magyarázzam el a te barátnődnek, hogy miért házasodtál meg?

– Hagyjam, hogy az újságokból tudja meg? Nem gondolod, hogy egy kicsit tapintatosabbnak kellene lennem a nővel, akit szeretek?

– Te soha senkit nem szerettél még az életben. Különben is, mióta van csak egy barátnőd?

– Mindig el kell kezdeni valahol. – Bram kikapcsolta a biztonsági övét és kiszállt a kocsiból.

Georgie sietve követte egy árkádos, kék és fehér spanyol csempével kövezett tornác felé. Három ugyanolyan sárgásbarna színű csavart oszlop között különböző agyagedények terpeszkedtek. – Nem árulhatjuk el senkinek, mi az igazság –suttogta Georgie. – Különösen egy olyan nőnek nem, akiben érthető módon bosszúvágy fog fűteni.

Bram fellépett a tornácra. – Ha annyira belém van esve, mint gondolom, lakatot tesz a szájára és kivárja a végét.

– És ha nem?

A férfi felvonta egyik szemöldökét. – Őszintén, Scoot. Találkoztál már olyan nővel, aki nem volt annyira belém esve?

6

Bramnek saját kulcsa volt a barátnője házához, tehát vagy nála lakott vagy nagyon sok időt töltött itt, ami megmagyarázta, miért nem volt szüksége nagyobbra az egyhálószobás lakásnál. Georgie követte a csempézett lépcsőkön felfelé a bronz falikarokkal díszített, pergamenszínű előtérbe. – Szólnod kellett volna a barátnődről. A férfi a ház hátsó része felé bökött a fejével. – A konyha arra van. Szüksége lesz egy kávéra. Főzz neki, amíg én felkészítem.

– Ez nem jó ötlet, Bram. Úgy mondom neked, mint nő, hogy...

Bram már eltűnt az emeleten. Georgie lerogyott az alsó lépcsőfokra és a kezébe temette az arcát. Egy barátnő. Bramet  mindig körülzsongták a gyönyörű nők, de arról soha nem hallott, hogy komoly kapcsolata lett volna. Már bánta, hogy Trevorba fojtotta a szót, amikor az Bram dolgairól pletykált volna.

Felállt és körülnézett. A barátnőnek remek ízlése volt, ha a férfiak terén nem is. Sok régebbi hacienda-típusú házzal ellentétben a padló világos keményfa volt, ami vagy eredeti, vagy úgy antikolták rusztikussá, otthonossá. A bútorok kényelmesek – az alapdarabok pasztellszínű szövettel kárpitozottak, indiai párnákkal és tibeti okker, olívazöld, rozsdabarna, ón és patinás aranyszínű takarókkal feldobva. A hátsó verandára nyíló üveg erkélyajtókon át kora reggeli napfény áradt be, buja növekedésre sarkallva a citrom- és narancsfákat a dekoratív agyagedényekben. Egy olívazöld kaspóból sűrű kúszónövény kapaszkodott fel a kandalló oldalán és futott végig a vaskos, mór stílusban faragott kőpárkányon.

A jól felszerelt, érdes falúra vakolt konyhába fényes berendezéseket és mélykékkel hangsúlyozott földtónusú járólapot raktak. Középen, a munkapult fölött ónlámpabúrás vascsillár függött, s a hat boltíves ablakkal határolt rizalit, amit Georgie az érkeztükkor megpillantott, rejtette a reggelizősarkot. Megkereste a kávéfőzőt és bekészített egy adagot. Eddig nem hallott sikítást fentről, de ami késik, nem múlik. Kivitte a csészéjét a fedett verandára, melynek ugyanolyan csavart sárgásbarna oszlopai és kék-fehér spanyol burkolócsempéi voltak, mint az elülsőnek. Az áttört fémlámpások, a hajlított lábú, mozaikcsempével kirakott kovácsoltvas asztalok, a gazdagon díszített fa szúnyoghálós ajtó és a színes marokkói és török szövetekkel bevont bútorok azt az érzést keltették Georgie-ban, mintha egy kasbahba csöppent volna. A burjánzó kúszónövények, az alacsony pálmák és bambusz pálcák védettséget biztosítottak.

Takarót terített a vállára, és letelepedett egy kényelmes nyugszékbe. Réz szélcsengők lágy dallama csilingelt a hűvös, reggeli csendben. Bram nyilvánvalóan nem ismerte jól a barátnőjét, egy olyan nő ugyanis, akinek ilyen háza volt, soha nem fogja elfogadni, hogy a barátja másvalakit vegyen feleségül, függetlenül a körülményektől. Ostobaság ilyet feltételezni is, ami különös, hiszen, Bram soha nem volt...

Georgie felült. A kávé kilöttyent a kezére. Lenyalta, aztán letette a csészét egy magazinra és berontott. Másodpercek alatt fent termett az emeleten és megtalálta a hálószobát, ahol Bram mélyen aludt a hatalmas franciaágyon. Egyedül.

Megfeledkezett a legalapvetőbb szabályról Bram Shepard-del kapcsolatban. Azt se hidd el neki, amit kérdez.

Már éppen kész volt egy vödör hideg vizet zúdítani a fejére,  amikor jöbb ötlete támadt. Amíg Bram alszik, addig nem kell foglalkoznia vele. Visszament a földszintre és kitelepedett a verandára. Nyolckor felhívta Trevet, aki mint várta, majdnem kiszakította a dobhártyáját. – Mi a fene folyik itt?

– Őszinte szerelem – vágott vissza Georgie. | – Nem hiszem el, hogy feleségül vett. Egyszerűen nem fér a fejembe, hogy tudtad rávenni.

– Részegek voltunk.

– Hidd el, Bram annyira nem volt részeg. Mindig pontosan tudja mit csinál. Hol van most?

– Alszik egy lélegzetelállító ház emeletén, ami nyilvánvalóan az övé.

– Két éve vette. Isten tudja, hogy fizette ki az első részletet. Nem titok, hogy megbízhatatan anyagi téren.

Ami megmagyarázza, miért ment bele az egyezségükbe. Az ötvenezer dollárért, amit havonta ígért neki.

Trev azonban nem tudott a piszkos pénzről. – Fejébe vette, hogy csak te emelheted az ázsióját. Ha növekszik a népszerűsége, megint tisztességes szerepeket kaphat. Úgy csinál, mintha nem érdekelné, hogy gyakorlatilag munkanélküli, de hidd el nekem, hogy igen.

Georgie idegesen lesietett a verandáról az udvarra és visszanézett a házra. Egy második csavart oszlopsor az első tetején tartotta annak az erkélynek a mennyezetét, ami végigfutott a felső szint nagy részén. A sárgásbarna díszvakolaton újabb kúszónövények kapaszkodtak. – Nem nyomoroghat. Csodálatos ez a ház.

– És teljes mértékben jelzáloggal terhelt. Szinte mindent maga csinált.

– Lehetetlen. Rávett egy őrülten szerelmes nőcskét, hogy kifizesse a számlákat.

– Nem elképzelhetetlen.

Georgie szeretett volna többet tudni, amikor azonban faggatózni kezdett, Trev bezárkózott. – Mindketten a barátaim vagytok, nem akarok belekeveredni, de határozottan ragaszkodom egy vacsorameghíváshoz, hogy megnézzem a tűzijátékot.

Harmincnyolc üzenete volt a mobilján, amiből az apjáé tíz. El tudta képzelni, milyen dühös lehetett, de még nem bírt vele beszélni. April két napja a tennessee-i farmra utazott a családjával. Georgie tárcsázta a számát, és amikor meghallotta barátnője hangját, a védőpajzs lehullt és az ajkába harapott. –April, nem tudhatsz róla, de minden, amit mondani készülök, hazugság, így tiszta lelkiismerettel adhatod tovább az információkat, rendben?

– Ó, drágám... – April úgy beszélt, mint egy aggódó anya.

–Véletlenül találkoztam Brammel Las Vegasban. Fellobbant köztünk a szikra, és rájöttünk, mennyire szerettük egymást mindig is. Úgy döntöttünk, egy percig sem akarunk tovább egymás nélkül élni, ezért összeházasodtunk. Nem tudod biztosan, hol vagyunk, de gyanítod, hogy még mindig a Bellagióban kuksolunk, élvezzük a hirtelen jött nászutunkat, és hát nem nagyszerű, hogy Bram Shepard végre megjavult és a világ megkapja a happy endet, amitől megfosztották, amikor levették a műsorról a Skip és Scootert? – Georgie lélegzete elakadt. – Felhívnád Sashát és elmondanád neki ugyanezt? Ha pedig Meg előkerül...

– Persze, de tényleg aggódom érted, drágám. Visszamegyek és...

– Ne. – April gondterhelt hangjától Georgie torkát a sírás fojtogatta. – Jól vagyok. Komolyan. Csak feldúlt. Szeretlek.

Mikor letette, rávette magát, hogy szembenézzen a valósággal. Ide lesz bezárva ebbe a házba a közeljövőben. A nyilvánosság elvárja, hogy sülve-főve együtt legyenek Brammel, amíg ifjú házasok. Hetekbe fog telni, mire kimozdulhat nélküle. Hátradőlt a nyugszékben, behunyta a szemét és próbált gondolkodni. De választ nem kapott, és végül elszenderedett a réz szélcsengő hangjára.

Két óra múlva felébredt, de nem volt frissebb, mint mikor elaludt, és vonakodva felment az emeletre. A folyosó végéről latin zene rezonált vissza. Útban a hang forrása felé, elhaladt Bram hálószobája mellett, és észrevette a saját csomagját a  padló közepén.

Na persze. Majd ha fagy.

Ha el kellett volna képzelnie Bram Shepard hálószobáját, diszkógömböt és vetkőzőrudat képzelt volna bele, de tévedett. A domború diófa mennyezet és a durva vakolatú hajdinasárga falak olyan helyiséget varázsoltak, ami a gazdagság, elegancia és az érzékiség érzetét keltette anélkül, hogy giccses lett volna. Bronzrácsba foglalt háromszög alakú bőrtáblák alkották a franciaágy fejvégét és kényelmes ülősarok foglalta el a tornyot, amit Georgie lentről látott.

Mikor belépett, hogy kivigye a csomagját, a zene elhallgatott. Pár pillanat múlva Bram jelent meg a hálószobaajtóban izzadt Lakers pólóban és szürke tornanadrágban. Már a puszta látványa annak, hogy majd kicsattant az egészségtől, pattanásig feszítette Georgie idegeit. – Találkoztam lent a barátnőddel. Térdre borult előttem és megköszönte, hogy megszabadítottam tőled.

– Remélem, kedves voltál hozzá.

Annyi tisztesség sem volt benne, hogy bocsánatot kérjen a hazugságáért, de hát Bram soha nem szabadkozott semmiért, amit tett. Georgie ráförmedt. – Nincs semmiféle barátnő, nincs semmiféle lakás. Ez a te házad, és hagyd abba a hazudozást!

– Nem bírtam ki. Az agyamra mentél. – Bram elhúzott mellette a fürdőszoba felé.

– Komolyan beszélek, Bram! Együtt kerültünk ebbe a helyzetbe. Akár tetszik, akár nem, hivatalosan egy csapat vagyunk. Tudom, hogy neked fogalmad sincs róla, mit jelent ez, de nekem van. Egy csapat csak akkor jó, ha minden tagja együttműködik.

– Rendben. Kezdesz megint az agyamra menni. Szórakoztasd magad, amíg én lefürdök. – Lekapta nyirkos pólóját és eltűnt a fürdőszobában. – Ha csak – dugta ki a fejét –, nem akarsz beugrani a tusolóba hancúrozni egyet. – Szándékosan perzselő pillantást vetett rá. – A tegnap este után... nem mondanám, hogy nimfomániás vagy, de közel állsz hozzá.

Na ne. Ilyen könnyen nem rázza le. Georgie felemelte az állát és ő is lángokat szórt a tekintetével. – Attól tartok, összetévesztesz a régi német dogoddal.

Bram nevetett, és becsukta a fürdőajtót.

Georgie fogta a csomagját és kivitte a folyosóra. Ismét úgy érezte, csapdába esett, amitől a szívverése felgyorsult, és megint küzdenie kellett, hogy nyugalmat erőltessen magára. Hol aludjon ma este? Látott hátul egy vendégházat, de nyilvánvalóan volt takarítószemélyzet a házban, és olyan messzire nem költözhetett.

Felfedezőútra indult az emeleten, és talált öt hálószobát. Bram az egyiket raktárnak használta, egy másikat jól felszerelt edzőteremmé alakította át, a harmadik tágas volt, de üres. Csak a Bram hálószobája melletti helyiséget rendezték be egy keleties mór stílusú fejvéggel díszített duplaággyal és hozzáillő komóddal. Fény áradt be a hátsó erkélyre nyíló ajtókon át. A hűvös citrusfalak kellemes kontrasztot alkottak a sötét fapadlóval és a színes, keleti szőnyeggel.

Az asszisztense holnap hoz majd tiszta ruhát, de addig csak egy váltás öltözete maradt. Kipakolt a táskából, a tisztálkodószereit pedig bevitte a szomszédos üvegtégla, és cinóbervörös fürdőszobába. Már nagyon ráfért volna egy zuhany, de amikor visszament a szobába, hogy levetkőzzön.

Bramet találta elnyúlva az ágyán tiszta pólóban és bermudanadrágban, egy pohár skót whiskynek tűnő italt egyensúlyozva a mellkasán. Még délután kettő sem volt.

A férfi a folyadékot lögybölte. – Ez nem fog működni. A házvezetőnőm a garázs felett lakik. Az az érzésem, fel fog neki tűnni, ha külön alszunk.

– Minden reggel bevetem az ágyat, mielőtt megjön – felelte Georgie tettetett kedvességgel. – Ami a cuccaimat illeti... Mondd neki, hogy ez a gradróbom.

Bram ivott egy korty whiskyt és letette egymás mellé a lábát. – Komolyan gondoltam, amit tegnap este mondtam. Az én szabályaim szerint játszunk. A rendszeres nemi élet része az alkunak.

Georgie túl jól ismerte Bramet ahhoz, hogy akárcsak színlelje, hogy meglepődött. – Ez a huszonegyedik század, Skipper. A férfiak nem adnak szexuális ultimátumot.

– Ez a férfi ad. – Mint egy vadászni induló sárgásbarna oroszlán, úgy kelt fel az ágyról. – Nem mondok le a szexről, ami azt jelenti, hogy vagy megcsallak, vagy azt tesszük, amit minden házaspár. Ne aggódj! Már nem érdekel annyira a szadomazo, mint régen. Nem mintha teljesen kiábrándultam volna... – Könnyed csúfolódása sokkal ijesztőbb volt, mint a mogorva gúny, amire Georgie emlékezett. Bram lustán kortyolgatott. – Új seriff van a városban, Scooter. Már nincs a kezetekben adu apucival. Tiszta lappal játszunk, és én osztok. – Gúnyos köszöntőre emelte poharát, majd eltűnt a folyosón.

Georgie elszámolt tízig, aztán még ötig. Tudta, hogy nem lesz könnyű céltudatos nőnek lenni. De nála volt a csekkönyv, nem igaz? Így pedig egyenlő esélyekkel indultak. Határozottan, abszolút, kétségtelenül egyenlő esélyekkel.

Majdnem biztos is volt benne.

Bram mobilja csengett. A nappali legtávolabbi sarkába húzódott, mielőtt felvette. – Helló, Caitlin.

–Lám-lám... – felelte egy ismerős női torokhang. – Tele vagy meglepetésekkel.

– Szeretem, ha zajlik az élet.

– Még szerencse, hogy tegnap este bekapcsoltam a tévét, különben sosem tudom meg a nagy hírt.

– Tarts érzéketlennek, de nem voltál az értesítendő felek között.

Miközben Caitlin tovább korholta, kinézett az erkélyajtón át a verandára. Szerette ezt a házat. Ez volt az első lakhelye, amit az otthonának érzett, vagy legalábbis, amilyennek egy otthont képzelt, mivel neki soha nem volt. A luxusvilla, amit a Skip és Scooter forgatása alatt bérelt, inkább hasonlított kollégiumra, mint igazi otthonra, ahol legalább négyen laktak vele egyszerre. A szobákban vagy videojáték vagy pornófilm bömbölt, sörösdobozok és gyorséttermi kaják voltak mindenhol. És nők, rengeteg nő – köztük okosak és tisztességesek is, akik jobbat érdemeltek volna.

Caitlin csak mondta a magáét, ő pedig a hátsó előtéren át lement pár lépcsőt a kis moziszobába, amit rendbe hozott. Chaz bizonyára filmet nézett tegnap este, mert még érezni lehetett a pattogatott kukorica enyhe illatát. Ivott egy kortyot és leült az egyik hajlítható támlájú karosszékbe. Az üres képernyő a jelenét juttatta eszébe. Élete lehetőségét szalasztotta el a Skip és Scooterrel, ahogy az apja is mestere volt a nagy elpuskázásoknak. Családi örökség.

– Van egy másik hívásom, drágám – mondta, mikor elfogyott a türelme. – Mennem kell.

– Hat hét – figyelmeztette Caitlin. – Már csak hat heted maradt.

Mintha elfelejthette volna.

Megnézte az üzeneteit, aztán kikapcsolta a telefont. Nem hibáztatta Caitlint, amiért céltudatos volt, de pillanatnyilag kisebb gondja is nagyobb volt nála. Amikor meghallotta, hogy Georgie Las Vegasban fogja tölteni a hétvégét, úgy döntött, utánamegy. A játék azonban, amit játszani akart, soha nem várt ördögi fordulatot vett. Naná, hogy nem tervezte, hogy megnősül.

Most ki kellett találnia, hogyan húzzon hasznot ebből a komédiába illő helyzetből. Georgie-nak ezer jó oka volt rá, hogy gyűlölje, ezer oka, hogy kihasználja minden gyenge pontját, ami azt jelentette, hogy csak azt adhatta neki, amit várt tőle. Szerencsére Georgie már amúgy is a legrosszabbat gondolta róla, neki pedig nem állt szándékában jobb belátásra bírni.

Szinte már sajnálta. Szemernyi rosszindulat sem volt benne, így egyenlőtlen küzdelmet vívtak. Georgie mindig mások érdekeit helyezte előtérbe, aztán magát hibáztatta, ha azok elcseszték. Ő viszont önző, egoista gazember volt, aki azt a leckét hozta a gyermekkorából, hogy csak magára gondoljon, és szívfájdalom nélkül kihasználta Georgie-t. Most, hogy végre tudta, mit akar, mindenáron el akarta azt érni.

Georgie Yorknak esélye sem maradt.

Georgie lezuhanyozott, majd megkaparintott egy pulykás szendvicset. Bram étkezőjében kötött ki, olvasnivalót keresve. Tömör, sötét, karmoslábú kerekasztal, ami spanyol vagy portugál lehetett, állt egy keleti szőnyegen, felette mór rézcsillárral, de a helyiség egyszerre szolgált étkezőként és könyvtárszobaként. Plafonig érő könyvespolcok sorakoztak minden falnál, azt az egyet kivéve, ahol a kertbe vezető kijárat nyílt. Könyveken kívül a polcok műalkotások eklektikus elegyétől is roskadoztak: Bali-szigeti harangoktól, kvarcdaraboktól, mediterrán kerámiáktól és kis mexikói népművészeti festményektől.

Bram lakberendezője marasztalóan otthonos fészket alkotott, a sokszínű gyűjtemény azonban azt mutatta, hogy vagy nem tudta megismerni Bramet jól, vagy nem érdekelte, hogy középiskolából lemorzsolódott kliense valószínűleg nem fogja értékelni a tárgyait. Georgie a sarokban álló bőrfotelhez vitt egy gazdagon illusztrált kötetet a kortárs kaliforniai festőművészetről, de ahogy közeledett az este, úgy gyengült a koncentrációja. Ideje volt rátérni az üzletre. Bram talán nem fogta fel, hogy kohéziós tervvel kell rendelkezniük a sajtót illetően, de ő tudta. Meglehetősen gyorsan el kell dönteniük, mikor és hogyan lépjenek a nyilvánosság elé. Félretette a könyvet és elindult, hogy megkeresse a férfit. Amikor sehol nem találta, rátért a vendégházhoz vezető zúzott kővel kirakott ösvényre bambuszok és valami magas sövény között.

A vendégház nem volt nagyobb a két kocsibeállós garázsnál, ugyanolyan vörös, hullámos cseréptetővel és díszvakolattal, mint a ház. A két első ablak sötét volt, de Georgie telefoncsörgést hallott hátulról, és követte a hangot egy szűkebb ösvényen. A nyitott üvegajtón át fény áradt egy kis kövezett teraszra, melyen két, sartrőz ülőpárnás nyugszék és begóniával beültetett agyagedények álltak. A kitárt ajtó körül kúszónövények indái kapaszkodtak felfelé a falon. Bent paprikapiros falú barátságos iroda nyílt öntöttbeton padlóval és tengerifű szőnyeggel. A falakon bekeretezett moziplakátok lógtak, pár olyan sablonos, mint Marion Brando A rakparton-ban és Humphrey Bogart az Afrika királynőjében, és sok más: Johnny Depp a Benny és Joonhan, Don Cheadle a Hotel Ruandában és Meg apja. Jaké Koranda, mint Bird Dog Caliber.

Bram telefonált, mikor belépett. Sötét barackszínűre festett L-alakú íróasztal mögött ült, mellette elmaradhatatlan itala. Az iroda egyik végében álló beépített könyvespolcon egy rakás szaklap sorakozott olyan magas kultúrigényű filmmagazinokkal, mint a Cineaste és a Fade In. Mivel nem tudott róla, hogy Bram a Penthouse-nál valaha is olvasott volna magasabb röptűt, ezt is a lakberendező fogásának tulajdonította.

A férfi nem tűnt boldognak, mikor meglátta. Pech.

– Most mennem kell, Jerry – mondta a kagylóba. – Készülnöm kell egy holnap reggeli találkozóra. Add át jókívánságaimat Dorie-nak.

– Neked irodád van? – kérdezte Georgie, miután Bram letette.

A férfi a tarkójára kulcsolta kezét. – A régi tulajdonosé volt. Még nem volt időm ópiumbarlanggá átalakítani.

Georgie-nak megakadt a szeme valamin a telefon mellett, ami nagyon hasonlított a Hollywoodi filmalkotások egy példányára, de Bram becsukta, mikor megpróbálta közelebbről megnézni. – Milyen reggeli találkozód van? Neked nincsenek találkozóid. Nincsenek reggeleid.

– Veled van találkozóm. – Bram a telefonra mutatott. – A sajtó megtudta, hogy nem vagyunk Vegasban, és megfigyelés alatt tartják a házat. Kerítést kell húznunk a héten. Megengedem, hogy kifizesd.

– Micsoda meglepetés!

– Te vagy tele pénzzel.

– Vond le az ötvenezer dollárból, amit havonta fizetek. – Georgie Don Cheadle poszterét nézte. – Ki kell találnunk egy tervet. Holnap reggel első dolgunk lesz...

– Nászúton vagyok. Ne beszéljünk üzletről.

–Beszélnünk kell. El kell döntenünk...

– Georgie! Itt vagy?

Georgie szíve nagyot dobbant. Az egyik fele azon csodálkozott, hogyan találta meg a férfi ilyen gyorsan. A másik meglepődött, hogy ilyen sokáig tartott.

Cipőtalp csikorgott a vendégház előtti kavicson, aztán megjelent az apja. Mint mindig, most is konzervatív fehér inget, halványszürke nadrágot és rojtos szattyánbőr cipőt viselt.

Paul York ötvenkét éves volt, fitt és ápolt, keret nélküli szemüveggel és hullámos, kora ősz hajjal, amitől Richárd Gere hasonmásává vált.

Belépett és megállt némán, Georgie-t fürkészve. Zöld szemükön kívül semmiben nem hasonlítottak egymásra. Georgie az anyjától örökölte kerek arcát és széles száját. – Mit műveltél, Georgie? – kérdezte halk, szenvtelen hangon.

Georgie hirtelen megint nyolcéves volt, és ugyanez a hideg zöld szempár bírálta, amiért egy kutyaeledel-reklám közben hagyott elszökni egy méregdrága buldogkölyköt, vagy nyilvánosan leöntötte a blúzát gyümölcslével. Bárcsak kócos, kövér, szúrós arcú apa lett volna, aki nem is konyít a show-biznisz-hez, és csak azzal törődött volna, hogy ő boldog legyen. Megacélozta magát.

– Szia, apa.

Paul összekulcsolta a kezét a háta mögött, és türelmesen várt, hogy Georgie magyarázatot adjon.

– Meglepetés! – mondta tettetett mosollyal. – Nem mintha tényleg meglepetés lenne. Úgy értem... Tudnod kellett, hogy randevúzunk. Mindenki látta a fotónkat a The Ivyben. Persze kívülről gyorsnak tűnhet, de gyakorlatilag együtt nőttünk fel és... Ami igaz, az igaz. Nem igaz, Bram? Igaz?

Ifjú férjét azonban túlságosan lekötötte, hogy kiélvezze szorult helyzetét, és nem kapcsolódott be a beszélgetésbe, hogy kimentse.

Az apja szándékosan nem nézett Bramre. – Terhes vagy? –kérdezte ugyanazon a klinikai hangon.

–Nem! Dehogy! Ez... – igyekezett, hogy ne akadjon el a hangja – ... szerelmi házasság.

– Gyűlölitek egymást.

Bram végre feltápászkodott a székből és odaállt mellé. – Az már rég volt, Paul. – Átölelte Georgie derekát. – Már más emberek vagyunk.

Paul továbbra is fittyet hányt rá. – Van fogalmad róla, menynyi riporter van odakint? Megtámadták a kocsimat, amikor behajtottam.

Georgie egy múló pillanatig eltöprengett, hogyan találta meg őket az apja itt hátul, aztán rájött, hogy Paul Yorkot olyan kis semmiség, mint egy csöngetésre ki nem nyitott ajtó, nem tántorít el. Látta maga előtt, ahogy átgázol a bokrokon, majd előbújik közülük anélkül, hogy haja szála is görbült volna. Vele ellentétben Paul York soha nem jött ki a sodrából és nem zavarodott össze. Soha nem vesztette el a céltudatosságát sem, ezért esett olyan nehezére megértenie Georgie ragaszkodását a hat hónapos vakációhoz.

– Azonnal meg kell fékezni ezt a felhajtást.

– Éppen azt vitattuk meg Brammel, mit lépjünk.

Paul végre Bram felé fordult. Kezdettől fogva ellenségek voltak. Bram gyűlölte Paul befolyását a forgatásra, de legfőképpen azt, ahogy Georgie sztárgázsijáért harcolt. Paul pedig gyűlölt benne mindent.

– Nem tudom, mivel vetted rá Georgie-t erre a marhaságra, de azt igen, hogy miért. Megint a hátán akarsz felkapaszkodni, ahogy régen is. Arra használod, hogy a saját szánalmas karriered építsd.

Paul nem tudott a pénzről, így tőle szokatlan módon mellé lőtt. – Ne mondd ezt. – Georgie-nak legalább úgy kellett tennie, mintha védelmébe venné Bramet. – Ezért nem hívtalak fel. Tudtam, hogy dühös leszel.

– Dühös? – Az apja soha nem emelte fel a hangját, ami még fájdalmasabbá tette megvetését. – Szándékosan tönkre akarod tenni az életedet?

Nem, meg akarta menteni.

Paul a sarkán hintázott, mint régen, amikor Georgie nem tanulta meg a szerepét. – Én meg már azt hittem, hogy a legrosszabbon túl vagyunk.

Georgie tudta, mire gondol. Az apja imádta Lance-szet, és mérges volt, amikor szakítottak. Georgie néha azt kívánta, bárcsak előállna az apja és megmondaná, amit gondol, nevezetesen, hogy kudarcot vallott mint nő, amiért nem tudta megtartani a férjét.

Paul a fejét rázta. – Azt hiszem, még soha nem csalódtam benned ekkorát.

Apja szavai az elevenébe vágtak, de keményen dolgozott azon, hogy a maga lábára álljon, ezért újabb sugárzó mosolyt öltött magára. – És gondold meg, hogy még csak harmincegy vagyok. Rengeteg időm van felülmúlni magam.

– Elég, Georgie – mondta Bram szinte kedvesen. Leengedte a karját Georgie derekáról. – Tisztázzunk valamit, Paul. Georgie most már a feleségem, ez az én házam, úgyhogy viselkedj, különben nem látunk szívesen.

Georgie-nak elakadt a lélegzete.

– Igazán? – Paul elhúzta a száját.

– Igazán. – Bram az ajtó felé indult. Mielőtt azonban odaért volna, visszafordult, ugyanolyan hibátlanul adva elő a színről való tettetett lelépést, mint a Skip és Scooter rengeteg epizódjában. Még ugyanazzal a párbeszéddel is kezdte. – Ó, és még valami... – Itt eltért a forgatókönyvtől és mosolygott. – Látni szeretném Georgie adóvisszaigénylését az elmúlt öt évre visszamenőleg. És a pénzügyi mérlegét.

Georgie nem akart hinni a fülének. Majd éppen Bram... Egy lépést tett felé.

Paul arca elvörösödött a dühtől. – Arra célzói, hogy rosszul gazdálkodtam Georgie pénzével?

– Nem tudom. Rosszul?

Bram túl messzire ment. Lehet, hogy Georgie neheztelt az apjára, amiért megpróbálta irányítani, és kétségtelenül megkérdőjelezte a döntését az utóbbi munkáit illetően, de ő volt az egyetlen a földön, akire teljes biztonsággal rá merte bízni a pénzét. Minden gyerekszínész örült volna, ha ilyen lelkiismeretesen becsületes apa kezelte volna a jövedelmét.

Paul látszólag még higgadtabb lett, ami sosem volt jó jel. – Most elárultad, miért vetted el valójában a lányomat. A pénzéért.

Bram ajka arcátlan mosolyra húzódott. – Először azt állítottad, hogy a karrierem előmozdítása érdekében... Most azt hiszed, hogy a pénzéért... A testéért, barátom.

Georgie gyorsan közbelépett. – Oké, mára már eleget nevettem. Holnap felhívlak, apa. Megígérem.

– Ennyi? Ez minden, amit mondani tudsz?

– Ha adsz pár percet, biztosan ki tudok találni egy csattanót, de attól tartok, pillanatnyilag ez a legtöbb, ami telik tőlem.

– Hadd kísérjelek ki – mondta Bram.

– Nem szükséges. – Paul az ajtóhoz ment. – Kitalálok.

–Ugyan, apa... Engedd meg, hogy...

De Paul már átvágott a kövezett teraszon. Georgie lerogyott egy süppedős barna kanapéra, éppen Humphrey Bogart fotója alatt.

– Ez mókás volt – jegyezte meg Bram.

Georgie ökölbe szorította a kezét az ölében. – Nem hiszem el, hogy kétségbe vontad a becsületességét. Te, a hűtlen kezelés spílere. Hogy az apám miképp kezeli a pénzemet, az az én dolgom, nem a tiéd.

– Ha nincs mit rejtegetnie, nem lesz ellene kifogása, hogy megmutassa a könyvelést.

Georgie felpattant. – Nekem van kifogásom! A pénzügyi helyzetem bizalmas információ, és holnap reggel első dolgom lesz felhívni az ügyvédemet, hogy gondoskodjak róla, ez maradjon is így. – A könyvelőjével is lesz egy magánbeszélgetése annak a havi ötvenezer dollárnak az apja elől való eltitkolásáról, amit Bramnek fizet. A „megélhetési költség" és a „biztonsági pluszkiadás" jobban hangzik, mint a „piszkos pénz".

– Nyugi – mondta Bram. – Tényleg azt hiszed, hogy el tudok olvasni egy pénzügyi mérleget?

– Szándékosan heccelted.

– Egy kicsit sem élvezted? Apád most már tudja, hogy nekem nem parancsolgathat úgy, mint neked.

– Én irányítom az életemet. – Legalábbis próbálta.

Várta, hogy Bram vitatkozzon ezzel, de a férfi inkább lekapcsolta az íróasztali lámpát és az ajtó felé tolta. – Lefekvés. Fogadni mernék, hogy jólesne egy hátmasszázs.

– Fogadni mernék, hogy nem. – Georgie kilépett a teraszra, Bram pedig becsukta maguk mögött az ajtót. – Miért erőlteted? Nem is kedvelsz.

– Mert férfiból vagyok, te pedig kéznél.

Georgie hagyta, hogy a hallgatása beszéljen helyette.

7

Másnap reggel Georgie gondosan bevetette az ágyat, amiben egyedül aludt, és lement a földszintre. Egy fiatal lányt talált a konyhában, a pultnál állt háttal az ajtónak, eperrel teli szűrőedényt tartott maga előtt. Feketére festett haja volt, egyik oldalon rövidre vágott, a másikon állig érő és cakkos. A tarkójára tetovált három kis japán szimbólum ujjatlan szürke pólóban tűnt el, a farmerja oldalán egy hosszú hasítékot hatalmas biztostű fogott össze. Úgy festett, mint egy punk rokker az 1990–es évekből, és Georgie el sem tudta képzelni, mit keres Bram konyhájában.

–Ö... Jó reggelt! – Az üdvözlése nem talált fogadtatásra. Nem volt hozzászokva, hogy az emberek ne csússzanak-másszanak előtte, és újra próbálkozott. – Georgie vagyok.

–Mintha nem tudnám. – A lány még mindig nem fordult meg. – Ez Bram speciális reggeli proteinitala. Ha kér valamit, csinálja meg magának. – A turmixgép felzúgott.

Georgie várt, amíg a motor elhallgatott. – Te pedig...?

– Bram házvezetőnője. Chaz.

– Az minek a rövidítése?

– A Chaznek.

Georgie vette a lapot. Chaz gyűlöli, és nem akar vele beszélgetni. Ilyen is csak Brammel fordulhat elő, hogy olyan házvezetőnőt vesz fel, aki mintha Tim Burton egyik filmjéből lépett volna ki. Georgie szekrényeket kezdett nyitogatni bögrét keresve. Amikor talált egyet, odavitte a kávéfőzőhöz.

Chaz odafordult. – Az Bram speciális kávékeverékéből készült. Csak neki. – Vastag, sötét szemöldöke volt, az egyikben piercing, és apró, éles, nagyon ellenséges vonásai. – A közönséges kávé a szekrényben van.

– Biztos vagyok benne, hogy Bram nem bánja, ha iszom egy csészével az övéből. – Georgie kihúzta a kiöntőt a szuper-duper kávéfőzőből.

– Csak egy személyre főztem.

– Akkor talán jobb lenne, ha mostantól egy kicsit többet készítenél. – Ügyet sem vetve a mérgezett nyilakra, amiket Chaz lőtt felé, fogott egy almát egy mexikói talavera tálból és kivitte a kávéval a verandára.

Megitta Bram kávéjának a felét – ínycsiklandó volt –, aztán megnézte az üzeneteit. Lance hívta ismét, ezúttal Thaiföldről. – Ez őrület, Georgie. Azonnal hívj vissza!

Törölte az üzenetet, aztán hívta a sajtósát és az ügyvédjét. Az őrületbe kergette őket a köntörfalazásával a hétvégén történtekkel kapcsolatban, de senkinek nem mondhatta el az igazat, még azoknak sem, akikben megbízhatott volna. Ugyanazt a mesét adta be nekik, amit a személyi asszisztensének is próbált tegnap, amikor intézkedett, hogy pakoljon össze neki néhány holmit. – Nem hiszem el, hogy te sem sejtetted, hogy együtt járok Brammel. Mindent megtettünk, hogy titokban tartsuk, de általában át szoktál látni rajtam.

Végre összeszedte a bátorságát, hogy felhívja Sashát. Amikor a tűzről kezdett kérdezősködni, Sasha leintette. – Kézben tartom az ügyet. Most magyarázd el, mi folyik itt tulajdonképpen, és ne akard nekem beadni azt a nevetséges baromságot, amit April mondott, hogy elkapott benneteket a nosztalgia Mr. Szexivel a Skip és Scooter ismétlése láttán.

– Így történt, és mindannyian ragaszkodunk ehhez, rendben?

–De...

– Kérlek.

Sasha végül beadta a derekát. – Most ennyiben hagyom, de legközelebb, amikor Los Angelesbe megyek, hosszú beszélgetésünk lesz. Sajnos egy ideig Chicagóban kell maradnom.

Georgie mindig várta Sasha Los Angeles-i látogatásait, de most fölöttébb örült neki, hogy elodázhatja a megérzése szerinti kínvallatást.

Nem fárasztotta magát azzal, hogy felhívja az ügynökét. Az apja majd elintézi Laurát. Azon igyekezni, hogy elnyerje a szeretét, olyan volt, mintha örökösen mókuskereket hajtott volna. Bármilyen gyorsan is futott, soha nem ért célt. Hamarosan fel kell hagynia az erőlködéssel. Hogy elmondja neki az igazat... Most nem. Soha nem.

Bram lépett ki a verandára, rózsaszín, sűrű és habos valami utolsó zaccát hörpölgetve. Miközben Georgie nézte, hogyan tapad pólója az ismeretlen izmokra, úgy döntött, jobban szerette, amikor még ügy nézett ki, mint egy csontkollekció. Azt a valakit leglább értette. Nézte, ahogy az utolsó eperdarab eltűnik a szájában. Ő is szeretett volna habos, rózsaszín turmixot reggelire. De hát sok mindent szeretett volna, amit nem kaphatott meg. Jól működő házasságot, gyerekeket, egészséges kapcsolatot az apjával, karriert, ami az évek múlásával felfelé halad. Pillanatnyilag beérte volna egy jól megkomponált tervvel is, ami elhitette volna a nyilvánosággal, hogy szerelmes lett.

– Vége a vakációnak, Skipper. – Felállt. – A hétvége elmúlt, a sajtó választ követel. Legalább az elkövetkezendő pár napot tervezzük meg. Először is...

–Ne zaklasd Chazt. – Bram letörölt egy rózsaszín habbuborékot a szája sarkáról.

– Én? Az a lány egy kétlábon járó, beszélő lópokróc.

– És a legjobb házvezetőnő.

– Tizennyolcnak se néz ki. Ilyen fiatal házvezetőnő!

– Húszéves és kell nekem. Hagyd békén.

– Ez egy kicsit nehéz lesz, ha itt fogok lakni.

– Hadd tegyem világossá. Ha választanom kell kettőtök között, Chaz fölényesen nyer veled szemben. – Bram eltűnt a házban az üres pohárral.

Viszonyuk van. Mi más magyarázat van Chaz gyűlöletére? Aligha hasonlított Bram megszokott puszi-nyuszijaira, de mit tudta ő, miféléket részesít előnyben mostanság a férfi. Semmi köze hozzá, és ezen nem is akart változtatni.

Aaron Wiggins, a személyi titkára fél óra múlva megérkezett. Kinyitotta neki a bejárati ajtót, hogy a férfi bepréselhesse magát rajta Georgie legnagyobb utazótáskájával és néhány, vállfán lógó ruhájával. – Háborús övezet van odakint – mondta egy olyan huszonhat éves lelkesedésével, aki még mindig a videojátékok rabja. – Lesifotósok, híradóstábok. Azt hiszem, az a tyúk is itt van az E-ből!

– Remek – morgolódott Georgie. Aaron azóta volt a személyi titkára, hogy az elődje átpártolt Lance és Jade táborába. Széle-hossza majdnem egyforma volt, talán százötven kiló is, és alig százhetven centi. Barna dróthaj keretezte kockaszemüveggel, hosszú orral és pici, aranyos szájjal cicomázott gömböc arcát.

– Holnapra összepakolom a többi ruhádat – mondta. –Ezeket hová tegyem?

– Fentre. Bram szekrénye tele van, így a szomszédos szobát alakítottam át gardróbbá.

Aaron nem kapott levegőt, mire felértek a lépcső tetejére, fekete autóstáskája lecsúszott a könyöke hajlatára. Georgie szerette volna, ha jobban vigyáz magára, de a férfi rá se hederített a figyelmeztetéseire. Ahogy elhaladtak Bram hálószobája mellett, Aaron bekukkantott, aztán megtorpant. – Bájos.

A zenegép kötötte le a figyelmét, nem a bútorzat. – Nem bánod, ha leteszem ezeket és rápillantok?

Georgie tudta, mennyire szereti Aaron a kütyüket, és nem tudott nemet mondani. A férfi letette a ruhákat és az utazótáskát a szomszédos szobában, aztán visszatért szemügyre venni az elektronikát. – Eszméletlen.

– Felcsavarjuk a szőnyeget, bébi? – kérdezte egy selymes hang az ajtóból.

Aaronból kockafejű horkantást váltott ki. – Aaron vagyok. Georgie személyi titkára.

Bram Georgie-ra emelte egyik tökéletes szemöldökét. A személyi titkárok csinos fiatal nők vagy jó vágású meleg férfiak voltak. Aaronra egyik sem illett. Georgie kis híján fel sem vette, annak ellenére, hogy az apja ajánlotta. A felvételi beszélgetés alatt azonban a füstriasztó kivágta a biztosítékot a házban, és Aaron olyan könnyedén hárította el a hibát, hogy Georgie úgy döntött, ad neki egy esélyt. A férfi vidámnak, okosnak, félelmetesen jó szervezőnek bizonyult, és nem volt finnyás a feladatokat illetően, amikkel megbízta. Éppolyan kevésre becsülte magát, mint amennyire mutatta, és soha nem kért afféle szívességeket, mint hogy Georgie juttassa be egy divatos klubba vagy egy menő étterembe, amit az előző személyi titkára természetesnek vett.

Sokan az Aaron-féle fickók közül azzal a dédelgetett álommal utaztak közép-nyugati szülővárosukból Los Angelesbe, hogy speciális effekteket készítsenek Hollywoodban, ráébredve, hogy ezek az állások nem hullanak az ember ölébe. Így lett Aaron a személyi titkára és a weboldala szerkesztője. A szabadidejében videojátékokkal játszott és gyorskajákat evett.

Kezet rázott Brammel, majd a zenegépre mutatott, mely egy durván faragott szekrényen állt, aminek az ajtaja akár egy spanyol misszióból is származott volna. – Olvastam róla. Mióta van meg neked?

– Tavaly vettem. Megmutassam?

Amíg Aaron megvizsgálta a ketyerét, Georgie szemügyre vette az üres helyiséget a sarkon, ahová az irodáját tervezte felállítani. Aaron végül csatlakozott hozzá, és eldöntötték, milyen bútorokra lesz szükségük a raktárból. Miután arra jutottak, hogy feladják Georgie bérelt házát és megfogalmaztak egy levelet a rajongói oldalra, Georgie megkérte Aaront, hogy mondja le azokat a találkozókat és megbeszéléseket, amik elől ki akart térni, mielőtt hat hónapra vakációra indul.

Úgy tervezte, hogy Európába utazik – kerüli a nagyvárosokat, a vidéket járja. Elképzelte, hogy kisvárosokat fedez fel, ősi gyalogutakon kirándul, és talán, de csak talán, megtalálja önmagát. Az önmegvalósító utazás azonban sokkal alattomosabb irányt vett.

– Végre megértettem, miért van szükséged hat hónapra –mondta Aaron. – Remekül kitervelted. Ha nincs semmi kötelezettséged, sokáig élvezheted a nászutat.

Nászútfélét.

Lance-szel egy olajfaligetre néző magánvillában töltötték a mézesheteket Toszkánában. Lance pár nap múlva nyughatatlanná vált, Geogie-nak azonban tetszett a hely.

Alig gondolt az exférjére egész reggel, ami rekordteljesítménynek számított. Mikor Aaron indulni készült, Chaz vágott át az előtéren, és Georgie bemutatta őket egymásnak. – Aaron Wiggins, a személyi titkárom. Chaz, Bram házvezetőnője.

Chaz végigmérte Aaront fekete karimás szemével, drótszálú hajától kezdve puding hasán át, melyen kockás inge gombjai majd szétpattantak, teletalpú fekete cipőjéig. Elhúzta a száját. – Maradjon távol a hűtőszekrénytől, rendben? Tiltott terület.

Aaron elvörösödött, Georgie pedig legszívesebben képen törölte volna Chazt.

Ha választanom kell kettőtök között, Chaz fölényesen nyer veled szemben.

–Amíg Aaron nekem dolgozik – jelentette ki Georgie határozottan –, szabad bejárása van mindenhova a házban. Elvárom, hogy gondoskodj a kényelméről.

– Sok sikert. – Chaz elviharzott az öntözőkannával.

– Ezzel meg mi van? – kérdezte Aaron.

– Nehezen tudja elfogadni a tényt, hogy Bram megnősült. Ne vedd a szívedre. – Jó tanács volt, csak éppen el nem tudta képzelni, hogy a szelíd Aaron állni tudja a sarat Bram viperanyelvű húszéves házvezetőnőjével szemben.

Miután Aaron távozott, Georgie kiment megkeresni Bramet. Meg kellett tervezniük az elkövetkező napokat, és Bram már elég régóta húzt-halasztotta. Követte a csobogó víz hangját: egy félreeső sarokban, hajladozó fűszálak és egy tölgyfa takarásában meghúzódó pici, szabálytalan alakú medencéhez ért. A fényes, fekete köveken át lezúduló mini vízesés méginkább hozzájárult az egész helyzet valószínűdenségéhez.

Georgie bezárkózva találta Bramet az irodájába. Megint telefonált, és amikor Georgie megrázta a kilincset, hátat fordított neki. Próbált hallgatózni az üvegen át, de nem tudta kivenni, miről beszél a férfi. Bram letette és a billentyűzetet kezdte verni. El sem tudta képzelni, mi dolga lehet Bramnek egy számítógéppel. Ha már itt tartott, mit keresett kint az ágyból délután négy előtt?

– Engedj be!

– Nem lehet – kiáltotta ki a férfi nem törve meg a ritmust. – Buzgón keresem, hogyan költsem el a pénzedet.

Georgie nem kapta be a horgot. Inkább elkezdte énekelni a Your Body Is a Wonderland-et, és addig verte a basszust az üvegtáblán, amíg Bram nem bírta tovább, és végül odakullogott, hogy kinyissa. – Ne tartson sokáig. A kurvák, akiket béreltem, mindjárt itt vannak.

–Jó tudni. – Georgie belépett, és a számítógép felé bökött a fejével. – Amíg te a nyáladat csorgattad meztelen pomponos lányok fotóin, én kidolgoztam az életbe való visszatérésünket. Jegyzetelhetsz, ha akarsz. – Leült a süppedős barna kanapéra Marion Brando alá, és keresztbe tette a lábát. – Van internetes oldalad, ugye? Írtam egy levelet kettőnk nevében, hogy elküldjük a rajongóinknak. – Elvesztette a fonalat, mikor Bram felkönyökölt az asztalra. Skipnek volt íróasztala, nem Bramnek. Skipnek jó iskolája is volt, céltudata és erkölcse.

Összeszedte magát. – Aaron holnap estére vacsoraasztalt foglaltatott nekünk Mr. Chownál. Bolondokháza lesz, de azt hiszem, így kerülhetünk vissza a leggyorsabban a...

– Egy levéllel a rajongóinknak és egy vacsorával Mr. Chownál? Nagyon eredeti ötlet. Mid van még?

– Ebéd Chateau-nál szerdán, csütörtökön vacsora az II Sóléban. Pár hét múlva nagy Alzheimeres gyűjtés. Rögtön utána jótékonysági est. Evés, mosolygás, áll a bál.

– Nem áll.

– Szomorúan hallom. Orvos látott már?

Bram mosolya olyan volt, mint egy fényes fehér fogsoron kunkorodó kígyófarok. – Élvezettel fogom elkölteni azt az ötvenezer dollárt, amit minden hónapban fizetsz, hogy elviseljem a társaságodat.

Volt bőr a képén. Georgie nézte, ahogy feltette a lábát az íróasztal sarkára. – Akkor ennyi? A terved arra, hogy hogyan keltsünk szenzációt? Elmegyünk vacsorázni?

– Követhetjük a te példádat is, és vezethetünk ittasan, de az egy kicsit túlzás, nem gondolod?

– Ravasz. – Bram leejtette a lábát a földre. — Partit adunk.

Georgie eddig majdnem jól érezte magát, de most gyanakvóan méregette a férfit. – Miféle partit?

– Egy nagy, fényűző partit, hogy megünnepeljük az esküvőnket, mi a francot hittél? Hat hét, esetleg két hónap múlva. Elég messze van, hogy kiküldjük a meghívókat és felcsigázzuk a kedélyeket, de nem annyira messze, hogy a nyilvánosság elveszítse az érdeklődését a mi nagyszerű szerelmi történetünk iránt. Miért nézel rám így?

– Ezt te találtad ki saját magad?

– Elég kreatív vagyok, amikor iszom.

–Te gyűlölsz minden előírásos dolgot. Mezítláb szoktál megjelenni a partnercsatorna partijain. – És ilyen káprázatosan züllötten is őt akarta minden nő.

– Megígérem, hogy veszek fel cipőt. Kerestess az embereddel egy jó rendezvényszervezőt. Az apropó nyilvánvaló.

Georgie kinyújtotta a lábát. – Hogy érted azt, hogy az apropó nyilvánvaló? Számomra nem nyilvánvaló.

– Mert nem ittál eleget, hogy kreatívan gondolkozz.

–Világosíts fel!

– Skip és Scooter, természetesen. Mi más?

Georgie felállt a kanapéról. – Skip és Scooter? Megőrültél?

– Megkérünk mindenkit, hogy öltözzön jelmezbe. Vagy Scofieldnek vagy Scofield szolgának. Gazdagnak vagy szegénynek.

– Viccelsz?

– Meg kell mondanunk a torta tervezőjének, hogy rakjon a tetejére két olyan szánalmas Skip és Scooter babát.

– Babát?

– A virágkötőnek azt a kék virágot kell használnia, ami a főcímben szerepelt. Köszönetajándéknak esetleg a birtok kicsinyített cukorkamását. Vagy valami hasonló szart.

– Neked elment az eszed?

– Add meg a népnek, amit akar, Georgie. Ez az üzlet első szabálya. Meglep, hogy egy olyan öreg róka, mint te, ezt nem tudja.

Georgie rámeredt. Bram ártatlanul visszamosolygott rá, s ez nem passzolt bukott angyal arcához. Ekkor döbbent rá. –Istenem... Te komolyan beszéltél a Skip és Scooter folytatásáról.

Bram elvigyorodott.

– Azt hiszem, rá kellene raknunk a Scofield címerpajzsot az étlapra. És a családi mottót... Mi a franc volt az? „Kapzsiságot örökre"?

– Te tényleg folytatni akarod a sorozatot. – Georgie lerogyott a kanapéra. – Nem csak a pénz miatt egyeztél bele ebbe a házasságba.

– Erre ne vegyél mérget.

– Folytatást is akarsz.

A férfi forgószéke megnyikordult, mikor hátradőlt benne. –Sokkal nagyobb bulit csapunk annál a gennyes fogadásnál, amit Lúzerrel adtatok, amikor összeházasodtatok. Mondd, hogy nem hat fehér ló húzta hintóval hagytátok el a templomot.

A hintó Lance ötlete volt, ő pedig hercegnőnek érezte magát. A hercege azonban most megszökött a gonosz boszorkánnyal, Georgie pedig véletlenül hozzáment a farkashoz. – Nem lesz folytatás. Nyolc évembe került, mire kiléptem Scooter árnyékából. Nem fogok visszasétálni.

–Ha tényleg ki akartál volna lépni Scooter árnyékából, nem játszottál volna azokban a béna romantikus vígjátékokban.

– Nincs semmi baj a romantikus vígjátékokkal.

– A rossz romantikus vígjátékokkal van. Ezek a filmek nem éppen a Micsoda nő vagy a Jeny Maguire voltak, bébi.

– Gyűlölöm a Micsoda nőt.

– A közönség nem. A Micsoda embereket és a Városi nyarat viszont igen. És semmi jót nem hallok az új filmedről sem, amit most fejeztél be.

– A te karriered van lehúzva a vécén, nem az enyém. – Csak technikai értelemben igaz, mivel a Kalácstánc jövő télen fog megjelenni. – Nem fogsz magaddal rántani.

Az íróasztalon megcsörrent a telefon. Bram rápillantott a hívás kijelzésre és felvette. – Igen?... Rendben... – Letette és megkerülte az asztalt az italával együtt. – Chaz volt az. Sminkelj. Ideje felvágni a sajtó előtt.

– Mióta akarsz te felvágni bárki előtt is, a romlott nőket kivéve?

–Amióta tiszeteletre méltó házasember lettem. Tizenöt perc múlva várlak a bejárati ajtónál. Ne felejtsd el a csókálló rúzst használni.

– Ó, nem fogom. – Georgie felállt a kanapéról és a férfi elé vágott. – Istenem, az a sok duma az aduról. Micsoda lenyűgöző példája az önámításnak... – Egy könnyed intéssel visszaindult a házba.

Mire rendbe hozta a sminkjét, ujjfésűzte egyenes haját és átöltözött egy mentazöld Marc Jacobs lyukacsos vászonruhába, frissen sült ételek illata áramlott fel az emeletre. Megkordult a gyomra. Nem is emlékezett rá, mikor volt utoljára ilyen éhes. Bram az előtérben várta Chazzel egyetemben, aki úgy nézett fel rá, mintha a férfi tartotta volna a holdat és a csillagokat.

Mikor Georgie odaért mellé, Bram átkarolta a vállát. – Chaz, gondoskodj róla, hogy Georgie semmiben se szenvedjen hiányt.

Chaz barátságos válaszát Bram talán bevette, de Georgie egy pillanatig sem hitt neki. – Amit kíván, Georgie. Csak szóljon.

– Kösz. Ami azt illeti, alig ettem valamit egész nap, és jólesne egy...

–Később, drágám. Most dolgoznunk kell. – Bram homlokon csókolta, aztán elfordult, hogy felemelje a házisüteményektől roskadozó két tálca egyikét. – Chaz engesztelő áldozatot készített nekünk, hogy szétoszthassuk a barátaink között a sajtóban. – Az egyik tálcát Georgi-nak nyújtotta.

Aztán magához vette a másikat. – Körbeadjuk, majd beállunk pár fotóra.

A sajtó semmit nem szeretett jobban az ingyenkajánál. Remek ötlet volt, és Georgie azt kívánta, bárcsak neki jutott volna eszébe. Bram kinyitotta előtte az ajtót. – Biztonsági őröket vettem fel, amíg nem készül el a kerítés. Biztos vagyok benne, hogy szívesen kifizeted a számla rád eső részét.

– Mekkora az a rész?

– Az egész. Így igazságos, nem gondolod, mivel én biztosítom a fedelet a fejed fölött?

– Ha a kvártély koszttal is együtt járna...

– Csak a kajára tudsz gondolni?

– Pillanatnyilag igen. – Levett egy süteményt a tálcáról és jó nagyot beleharapott. Még meleg volt... és ínycsiklandó.

– Erre nincs idő. – Bram kikapta a kezéből a sütit és betömte a szájába. – A fenébe, ez jó. Chaz egyre jobban süt.

Georgie nézte, ahogy a sütemény eltűnik. Éveken át próbálta rábeszélni mindenki az evésre, és most, hogy volt étvágya, Bram elvette tőle az ételt. Ettől még éhesebb lett. – Én nem érzem a különbséget.

Megpillantották a kocsifelhajtó végét és az ott posztoló tagbaszakadt biztonsági őröket. Lesifotósok tucatjai és a közszolgálati média több tagja gyülekezett zajos falkában az utcán. Georgie vidáman odaintegetett nekik. Bram megfogta a kezét és ujjaikat egymásba kulcsolva indultak feléjük a süteményes tálcákkal. A lesifotósok elkezdték „lezúzni" őket, ahogy a hírességek agresszív fotózását nevezték e fölöttébb ellenszenves kifejezéssel.

– Ha rendesen viselkednek, fiúk, csinálhatnak pár képet –kiáltotta Bram. – De ha valaki túl közel jön Georgie-hoz, bemegyünk. Komolyan beszélek. Senki nem közelítheti meg.

Georgie egy pillanatra meghatódott, aztán visszatért a földre, hiszen Bram csak megjátsza a védelmező férjet.

– Mi mindig rendesen viselkedünk, Bram – kiabálta túl az egyik riporternő a lármát.

A kérdések már azelőtt záporozni kezdtek, hogy Bram átadhatta volna a süteményes tálcákat a biztonsági őröknek, hogy osszák szét. Mióta találkozgattak? Hol? Miért jöttek össze ennyi év után? Mi volt közöttük az a sok gyűlölködés? Egyik kérdés követte a másikat.

– Georgie, ez egy elszakadás Lance-től?

– Azt beszélik, anorexiás. Igaz ez?

Brammel profik voltak abban, hogyan kell kezelni a sajtót, és csak arra a kérdésre válaszoltak, amelyikre akartak.

– A közvélemény szerint ez egész csak reklámfogás – kiáltotta Mel Duffy.

– Randira elmegy az ember, hogy nyilvánosságot szerezzen magának. Viszont nem házasodik meg érte. De gondoljon a közvélemény, amit akar.

– Az a hír járja, Georgie, hogy terhes.

–Tényleg? – A seb fájt, de Georgie adta a komédiást és megpaskolta a derekát. – Halló? Van ott bent valaki?

– Georgie nem terhes – válaszolta Bram. – Ha az lesz, tudatni fogjuk.

– Mennek nászútra? – A riporternek angol akcentusa volt.

Bram megsimogatta Georgie hátát. – Ha lesz rá időnk.

– Hová?

– Mauira – felelte Bram.

– Haitire – mondta Georgie.

Egymásra néztek. Georgie lábujjhegyre állt és megcsókolta a férfi álla sarkát. – Brammel arra szeretnénk felhasználni ezt a túlzott reflektorfényt, amit kapunk, hogy felhívjuk a figyelmet a szegénységben élők helyzetére. – Nem sokat tudott Haitiről, de azt igen, hogy szegény, és Haiti sokkal közelebb volt, mint Thaiföld vagy a Fülöp–szigetek, ahol Lance és Jade jótékonykodtak.

– Amint látják, még nem döntöttük el – mondta Bram. Aztán minden figyelmeztetés nélkül a karjába vonta és szenvedélyesen megcsókolta, amire a sajtó már oly nagyon várt. Georgie gépiesen tette a dolgát, de fáradt volt, éhes, és ősi ellensége karjának csapdájába zárt.

Végre szétváltak. Bram egy pillanatra sem vette le róla sóvár, szerelmes tekintetét, miközben a tömeghez intézte mondandóját. – Nyugodtan maradhatnak, de garantálom, hogy ma este nem megyünk sehová.

Georgie próbált elpirulni, de a pirulás nem tartozott az erősségei közé. Megtudja valaha is, mi történt abban a vegasi hotelszobában? Nem látta semmi jelét, hogy szeretkeztek volna azon kívül, hogy mindketten meztelenek voltak, amit meglehetősen konkrét jelnek gyanított.

Miközben visszasétáltak a házhoz, Bram keze a fenekére vándorolt, a hátuk mögött hagyott bámészkodók kedvéért. – Kellemes.

A szomorúság, amit Georgie annyira igyekezett elfojtani, a felszínre tört. – Soha nem bocsátottam meg neked, ami azon az estén a hajón történt. Soha nem is fogom.

Bram elhúzódott. – Részeg voltam. Tudom, hogy nem álmaid szeretője voltam, de...

– Azt, amit tettél, csak egy hajszál választotta el a megerőszakolástól.

Bram megállt. – Baromság. Soha életemben nem kényszerítettem nőt és ezer százalék, hogy nem kényszerítettelek téged sem.

– Fizikailag nem, de...

– Szerelmes voltál belém. Mindenki tudta. Kezdettől fogva a lábaim előtt hevertél.

– Még csak le sem feküdtél velem. Felhajtottad a szoknyámat és kielégítetted magad.

– Csak nemet kellett volna mondanod.

– Aztán kisétáltál. Mihelyt vége volt.

–Soha nem voltam beléd szerelmes, Georgie. Mindent megtettem, hogy megértsd, de nem vetted a lapot. Aznap este legalább megértetted.

– Ne próbálj úgy tenni, mintha szívességet tettél volna nekem! Kefélni akartál, és én kéznél voltam. Kihasználtad az ostoba kislányt, aki azt hitte, romantikus és titokzatos vagy, pedig csak egoista, önző seggfej. Ellenségek vagyunk. Akkor is azok voltunk és ezután is azok leszünk.

– Felőlem.

Miközben Bram elviharzott, Georgie azzal nyugtatta magát, hogy pontosan azt mondta, amit mondania kellett. A múlton azonban nem változtatott semmi, és egy fikarcnyival sem érezte jobban magát.

8

Másnap reggel majdnem egy órát úszott a furcsa alakú medencében. Előző este hagyta, hogy Bram meglássa, milyen mély fájdalmat okozott neki, és kimutatni ezt a fajta sebezhetőséget olyan luxus volt, amit nem ismételhetett meg. Soha többet.

Miközben kiszállt a vízből, a sövény mögött futó ösvény felől hangot hallott. – Nyugodj meg, Caitlin... Igen, tudom. Bízz bennem, drágám...

Bram továbbment, mielőtt Georgie mást is meghallhatott volna. Miközben törülközőt tekert magára, azon tépelődött, ki lehet az a Caitlin, és mikor fogja Bram felkeresni valamelyik titokzatos nőjét, hogy házasságon kívüli nemi életet éljen vele.

Ujjaival megfésülte vizes haját, a hóna alá szorította a törülközőt és bement, hogy átkutassa a hűtőszekrényt. Miközben kivett egy kék áfonyás joghurtot, Chaz lépett be a konyhába és dobott egy halom levelet a pultra. – Értékelném, ha távol tartaná magát a hűtőszekrénytől. Minden rendszerezve van, ahogy én szeretem.

– Nem nyúlok hozzá semmihez, amit nem eszem meg. –Chaz olyan volt, mint egy tüske a köröm alatt, Georgie azonban még így is sajnálta. Abban kételkedett, hogy Bram szeretője lett volna, az viszont meggyőződése volt, hogy Chaz szerelmes Brambe. Eszébe jutván e speciális betegség okozta fájdalom, máshonnan közelítette meg a dolgot. – Mesélj magadról, Chaz. A környéken nőttél fel?

– Nem. – Chaz kivett egy keverőtálat a szekrényből.

Georgie újra próbálkozott. – Én szinte semmit nem tudok megfőzni. Te hol tanultál?

Chaz bevágta szekrényajtót. – Nincs időm csevegni. Azonnal neki kell látnom Bram ebédjének elkészítéséhez.

– Mi a mai menü?

– Különleges saláta, amit szeret.

– Az nekem is jó.

Chaz fogta a konyharuhát. – Nem tudok mindkettőjükre főzni. Már így is túl sok dolgom van. Ha nem akarja, hogy elmenjek, gondoskodjon magáról.

Georgie lenyalta a joghurtos tető belsejét. – Ki mondta, hogy nem akarom, hogy elmenj?

Chaz elvörösödött a dühtől. Georgie észrevette, de Chaz ellenséges modora csak súlyosbított egy amúgy is szörnyű helyzeten. Kivett egy kanalat a fiókból. – Főzz két személyre, Chaz. Ez parancs.

–Nekem Bram parancsol. Azt mondta, soha nem avatkozik bele, hogyan végzem a dolgomat.

– Amikor ezt mondta, még nem volt házas, de most már az, és kezd unalmas lenni a Godzilla szereped. Két választásod van. Vagy rendesen viselkedsz, vagy saját személyzetet veszek fel, és akkor osztozhatsz a konyhádon. Valahogy az az érzésem, hogy ezt nem szeretnéd.

Georgie távozott a konyhából a joghurttal.

Mikor Georgie léptei elhalkultak, Chaz a gyomrára szorította az öklét, hogy bent tartsa a gyűlöletet, ami kiáradni akart. Georgie Yorknak mindene megvolt. Vagyon, hírnév. Klassz ruhák és sikeres karrier. És most Bram is, pedig csak ő gondoskodhatott volna Bramről.

Egy kolibri repült el a konyhaablak előtt, be a verandára. Fogott egy papírtörlőt és kinyitotta a hűtőajtót. A tej nem ott volt, ahol hagyta, és pár joghurtos doboz is feldőlt. Még a tojások is a polc másik oldalára kerültek.

Helyre rakott mindent és letörölt egy foltot az ajtóról. Nem bírta elviselni a gondolatot, hogy valaki betegye a lábát az ő konyhájába. Az ő házába. Kidobta a szemetesbe a papírtörlőt. Georgie nem is volt olyan csinos, mint azok, akikkel Bram randizott. Nem érdemelte meg Bramet. Nem érdemelt meg semmit, amije volt. Mindenki tudta, hogy csak azért híres, mert az apja sztárt csinált belőle. Úgy nőtt fel, hogy kinyalták a fenekét és ajnározták. Chaz fenekét soha nem nyalták ki. Egyszer sem.

Körülnézett a konyhában. Az ablakokon át beáramló napfényben csillogtak a csempe kék díszei. Ez volt a kedvenc helye a világon, még a garázs fölötti lakásánál is jobban szerette, és Georgie ide akart befurakodni.

Még mindig nem tudta elhinni, hogy Bram nem szólt neki, hogy megházasodik. Ez fájt a legjobban. De valami nem stimmelt. Bram nem úgy bánt Georgie-val, ahogy Chaz szerint azzal a nővel bánt volna, akit szeret. Elhatározta, hogy kideríti, miért.

Georgie láthatatlan maradt, amíg Aaron a költöztetőket felügyelte. Késő délutánra lett kész az irodája, s kipakolta a dobozokat, amik annak ellenére elfoglalták a hálószobáját, hogy csak a raktárban tartott ruháit tartalmazták. Mire Aaron elment, a falak bezámltak körülötte. Bár a Priusa kint állt a kocsifelhajtón, nem mehetett egyedül sehová, a házassága negyedik napján nem, amikor a város valamennyi fotósa a ház körül ólálkodott. Leült, hogy megpróbáljon olvasni.

Sokkal később Bram a hálószobája erkélyajtajánál állva talált rá, belső propagandabeszédet folytatva magával olyan dolgokról, mint függetlenség és önismeret.

– Menjünk le a partra – indítványozta Bram. – Kezdem úgy érezni magam, mint egy dutyidiliben.

– Mindjárt besötétedik.

–Kit érdekel? – kézfejével megdörzsölte aranyló borostáját. – Már két doboz cigit elszívtam. Ki kell mozdulnom.

Georgie is erre vágyott, még akár Brammel is.

– Részeg vagy?

– Nem, a fenébe is! De az leszek, ha sokáig itt kell dekkolnom. Most akarsz jönni vagy sem?

– Adj húsz percet!

Mihelyt a férfi távozott, konzultált a „szuper lezser" szekcióval a kapcsosfüzetéből, amit Aaron folyamatosan naprakésszé tett a ruhatára minden egyes darabjáról készített polaroid képpel, továbbá April instrukcióival arra vonatkozóan, hogy mi mihez passzol. Egy nap talán megengedi magának azt a luxust, hogy úgy lépjen ki az utcára, nem érdekli, hogyan néz ki, de most nem tehette meg.

Rock & Republic farmert, fűzős topot és egyszerű Michael Kors kimonó-kardigánt választott, amihez April azt a megjegyzést fűzte, hogy „teljessé teszi a képet". Georgie tudta öltöztetni magát, de April jobban csinálta. A nyilvánosságnak fogalma sem volt róla, hogy a legtöbb híres divatikonnak mennyire nem volt ízlése és mennyire a stylistjuktól függtek. Georgie örökre hálás volt azért, hogy April továbbra is segít neki.

A leisfotósok éhes kutyafalkaként vártak rájuk a kocsifelhajtó végénél. Mikor Bram kihajtott, megrohamozták az Audiját. Átmanőverezett köztük, de fél tucat fekete SUV azonnal a nyomukba eredt.

– Olyan érzésem van, mintha gyászmenetet vezetnénk –mondta Georgie. – Csak egyszer szeretnék kilépni a házból úgy, hogy nincs megcsinálva a frizurám, a sminkem, és elmenni valahová, ahol nem fényképeznek.

Bram belenézett a visszapillantó tükörbe. – Nincs annál rosszabb, mint amikor egy híresség a hírnév árnyoldalaira panaszkodik.

– Azóta ezzel élek, amióta elkezdtem Lance-szel randevúzni. Te csak pár napja.

– Hé, engem is fotóznak.

– A szexvideók nem számítanak. És várjuk ki, mennyire fogsz örülni pár hónap múlva.

Bram hirtelen fékezett egy stoptáblánál, s amikor hátulról majdnem beléjük mentek, Georgie hagyta, hadd koncentráljon a vezetésre.

A forgalom csak mérsékelten volt borzasztó, és a kíséretük egészen Malibuig velük tartott. Néhány újabb SUV csatlakozott a gyászmenethez, noha a lesifotósoknak sejteniük kellett, hogy Bram egy félig-meddig magánstrand felé tart.

Azok, akik először látogattak Malibuba, mindig meglepődtek a hosszú sztrádát szegélyező magángarázsokon, amik tömör falat alkotva faroltak az úthoz, szinte az ott élő kivételezett kevesek számára korlátozva a tengerpartot. Éppen azután, hogy elhajtottak Trevor háza előtt, Bram lehúzódott az útról egy sötétszürke garázsajtóhoz. Pár pillanat múlva átvágtak Trevor régi tengerparti házán, amit el akart adni.

Kint az este romantikus klisé volt. Holdfény vonta be a hullámok taraját. Hideg homok buggyant ki Georgie lábujjai között. Csak egy dolog hiányzott, a megfelelő férfi. A titokzatos Caitlinnel folytatott beszélgetés kihallgatott foszlánya jutott eszébe, és azon tűnődött, mikor fog újabb szerelmi háromszögbe keveredni.

Bram lelassította lépteit a víz közelében. Holdfényszalag ezüstözte szempillái hegyét. – Igazad van, Scooter – mondta. – Szemét módon viselkedtem aznap este a hajón, és bocsánatot kérek. – Még soha nem hallotta, hogy a férfi bármiért is bocsánatot kért volna, de túl sok volt benne a fájdalom és a megaláztatás ahhoz, hogy pár szóval el lehessen intézni a dolgot. – Nincs megbocsátva.

– Rendben.

Georgie várt.

– Ennyi?

Bram zsebre dugta a kezét. – Nem tudom, mit mondhatnék még. Megtörtént és nem vagyok büszke magamra.

– Ki akartál elégülni – felelte Georgie keserűen –, én ott voltam, könnyű préda.

– Várjunk csak. – Bramen Georgie-val ellentétben nem volt pulóver, és a szél a mellkasára préselte pólóját. – Bármelyik lánnyal kielégülhettem volna aznap este a hajón. És nem vagyok öntelt. Egyszerűen ez az igazság.

Egy hullám csapódott Georgie bokájához. – De nem ez történt. Egy idiótát választottál.

– Nem voltál idióta. Csak naiv.

Georgie-nak meg kellett kérdeznie valamit, de nem akart a férfi szemébe nézni, ezért lehajolt, hogy felhajtsa a farmerja szárát. – Miért csináltad?

– Szerinted? – Bram felkapott egy kavicsot és a vízbe dobta. – Helyre akartalak tenni. Lerántani a magas lóról. Megmutatni, hogy hiába harcolja ki apuci a legmagasabb gázsit és azt, hogy a nevedet vezető helyen közöljék, akkor is azt teszed, amit én akarok.

Georgie kiegyenesedett. – Szép.

– Te kérdezted.

A tény, hogy Bram töredelmesen bevallotta bűnét, könnyített Georgie lelkén. Nem annyira, hogy megbocsásson neki, de annyira igen, hogy elfogadja, együtt kell működniük, amíg e burleszkházasság csapdájából ki nem kerülnek. Sétálni indultak.

– Rég volt. – Kikerült egy homokvárat, amit korábban gyerekek építettek. – Nem okozott maradandó károsodást.

– Szűz voltál. Egy percig sem hittem el azt a szamárságot, hogy egy idősebb férfi volt a szeretőd.

– Hugh Grant.

– Álmodik a nyomor.

Georgie elkapott egy lobogó hajtincset és a füle mögé illesztette. – Hugh azt mondta, fenséges voltam. Nem, várj. Az Colin Firth volt. Mindig összekeverem a korosodó briteket, akikkel lefeküdtem.

– Közös probléma. – Bram újabb követ dobott a tengerbe.

Georgie felnézett az egyetlen csillagra, ami ragyogni kezdett az égen. Tavaly egy beachpartin valaki azt mondta, hogy nem is csillag, hanem Nemzetközi Űrállomás. – Ki az a nő?

– Milyen nő?

– Akivel ma reggel pusmogtál a mobilodon.

– Milyen jó füled van.

– Hogy jobban rajtakaphassalak, ha megcsalsz.

– Nincs egy kicsit túl korán ahhoz, hogy megcsaljalak? Bár el kell ismerned, hogy eddig a nászút egy nagy nulla.

Georgie mélyebbre vájta sarkát a homokba. – Ha erkölcstelenségről van szó, soha nem becsüllek le.

– Megjött az eszed.

– Nemcsak a szexre értem, Bram. Mindenre. Az életed lehetősége volt a Skip és Scooter, és te elszalasztottad. Nem értékelted.

– Értékeltem, amit kaptam. Kocsikat, nőket, szeszt, drogot. Ingyen márkás cuccokat, Rolex-gyűjteményt, nagy házakat, ahol a cimboráimmal szórakozhattam. Soha nem volt olyan jó dolgom.

– Észrevettem.

– Így nőttem fel. Ha van pénzed, költsd el. Élveztem.

Bram élvezetének azonban mások itták meg a levét.

Georgie feltűrte a pulóvere ujját. – Sokan drága árat fizettek azért, hogy te jól szórakozz. A stáb, a szereplők.

– Igen, ebben igazad van.

– Te is.

– Nem fogok panaszkodni.

– Nem, te nem.

Bram felkapta a fejét. – A fenébe!

– Mi az...?

A férfi magához rántotta és lecsapott a szájára egy tüzes csókkal. Egyik kezét a pólója alá csúsztatta a derekánál, a másikkal átfogta a csípőjét. Egy hullám elkapta őket, a habok a lábaik körül örvénylettek. Igazi holdfényes romantika.

– Kamerák – őrölte a szót Bram Georgie ajkaiba, mintha Georgie nem jött volna rá magától.

Átölelte a férfi nyakát és hátrahajtotta a fejét. Tényleg azt hitték, hogy kettesben lehetnek, még ha ennek a helynek magánstrandnak kellett volna is lennie? A sakálok mindig találnak egy kiskaput. Vajon mennyi látszik majd a képeken? Sok.

A csókjuk egyre szenvedélyesebbé vált. Mélyebbé. Georgie melle a férfi mellkasára lapult, a bimbói bizseregni kezdtek. Érezte, hogy Bram megkeményedik.

A férfi a gerincét simogatta a hüvelykujjával. A combjai közé fúrta a lábát. – Most megérintelek. – Keze Georgie bordáin át a mellére vándorolt. A kéz, amit egyetlen fotós sem láthatott. A melltartón keresztül simogatta, és tiltott vágy mocskos kis fertői áramlottak át Georgie testén. Olyan rég volt már, ez pedig ártalmatlan, mert az egész csak szerepjáték. És mert csak addig mehetett el, ameddig ő engedte.

Bram végighúzta ujját a mellén a melltartó kosara fölött és az ajka közé suttogta: – Ha vége a játéknak, olyan keményen és mélyen foglak a magamévá tenni, hogy sose akarod majd, hogy véget érjen.

Durva szavaira hőhullám sistergett végig Georgie-n, és kicsit sem volt miatta bűntudata. Ez nem érzelmi kapcsolat volt. Kizárólag testi. Bram lehetett volna egy dzsigoló is, akit éjszakára felbérelt. Egy dzsigoló azonban hazamegy, ha elvégezte a munkáját, és Georgie vonakodva kibontakozott az öleléséből. – Oké, már unom.

Bram végigsimított Georgie kemény mellbimbóin, mielőtt ellépett.

– Látom.

A szél felemelte Georgie haját a tarkójáról, libabőrös nyomot hagyva maga után. Szorosabbra húzta magán a pulóvert. – Nem egy Hugh Grant vagy, de a technikád határozottan fejlődött a régi csúnya napok óta.

– Örömmel hallom.

Georgie-nak nem tetszett a férfi hangjában a selymes tónus. – Menjünk vissza. Kezdek fázni.

– Ezen segíthetek.

Fogadni mert volna. – Visszatérve a nőre, akivel ma reggel telefonáltál... – Megszaporázta lépteit.

– Megint itt tartunk?

– Csak hogy tudd... Ha még házasok leszünk, amikor meghalok, minden pénzem alapítványokra és az apámra száll.

Bram lába földbe gyökerezett. – Nem értem az összefüggést.

– Egy petákot sem kapsz. – Georgie gyorsított. – Nem vádaskodni akarok, csak tiszta vizet önteni a pohárba arra az esetre, ha te meg a barátod, akivel telefonon beszéltél, arról kezdenétek el fantáziálni, milyen jól eléldegélhetnétek a pénzemből.

Főként azért szokott okoskodni, hogy idegesítse Bramet. Mindazonáltal Bram totális csődhelyzetben van, ő pedig határozottan jobban érezte magát tőle, hogy megfenyegette: semmi előnye nem származna abból, ha idő előtti halálát tervezné.

A férfi sarka homokot köpült, mikor átszelte a köztük lévő távolságot.

– Te meghibbantál.

– Csak nem szeretném ha hátbatámadnál.

Bram megfogta a kezét, inkább mint egy börtönigazgató, semmint egy szerető férj. – Csak hogy tudd, nem voltak kamerák. Heccből csináltam.

– És csak hogy tudd... Tudtam, hogy nem voltak kamerák, és én is heccből csináltam. – Nem tudta, de gyaníthatta volna.

A szél sóhajtozott, a hullámok csapkodtak. Még nem haragította magára eléggé a férfit, ezért hozzásimult. – Skip és Scooter együtt a holdfényben. Milyen romantikus.

Bram a Tomorrow fütyörészésével torolta meg az Annie-től, ahogy mindig szokta, amikor dühíteni akarta.

9

Georgie másnap reggel várt, míg meg nem hallotta, hogy Bram az edzőterembe megy. Az étkezőbe sietett, kikapta a kulcsot a réztálból a könyvespolcon, ahová látta, hogy Bram teszi, és a férfi irodájába igyekezett. Még mindig nem szokta meg, hogy Bramnek irodája van, és nem egy bárpult mellől intézi az üzleti ügyeit.

Miközben a kavicsos ösvényen haladt, azon gondolkodott, mennyire különbözött Bram szexuális közeledése attól, ahogy Lance viselkedett. A volt férje azt akarta, hogy ő legyen a csábító, és Georgie pontosan ezt próbálta tenni. Tucatnyi szexkézikönyvet olvasott el és megvette a legerotikusabb fehérneműt, amit talált, mindegy, mennyire szorította. Sztriptízt adott elő neki, ami után ostobán érezte magát, férfiak fantáziáját borzoló dolgokat sugdosott a fülébe, amitől ő lelombozódott, és ötletes szerelmi fészkeket igyekezett találni, hogy ne kopjon meg a varázs. Lance, úgy tűnt, értékeli a próbálkozását, és mindig azt állította, hogy kielégült, de Georgie nyilvánvalóan kudarcot vallott, különben Lance nem hagyta volna el Jade Gentryért.

Túl keményen dolgozott, hogy ilyen szánalmasan veszítsen. Lehet, hogy más nőknek a szex könnyű volt, de számára bonyolult dolog, és ha csak rágondolt, milyen slamasztikába keveredett Brammel, már felfordult a gyomra. Bram nem fog lemondani a szexről. Vagy vele, vagy valaki mással, de szexelni fog. Vagy vele is és mással is.

Megígérte magának, hogy szembenéz a problémáival, de még csak öt napja voltak házasok, és időre volt szüksége, hogy ezzel megbirkózzon.

Kinyitotta a férfi irodáját és bekapcsolta a számítógépét. Miközben várta, hogy betöltsön, elkezdte átkutatni a könyvespolcát. Azonnal tudnia kellett, hogy a Skip és Scooter folytatása csak Bram agyszüleménye–e, vagy valami sokkal kézenfoghatóbb.

Különböző szépirodalmi művek és forgatókönyvek eklektikus halmát találta, de a Skip és Scooter folytatását nem. Látott DVD-ket a Dühöngő bikától kezdve valami Szex Trek: A következő behatolás címűig. Az iratszekrény zárva volt, de az íróasztal nem, és talált is egy kéziratot egy üveg whisky alatt. Át volt kötve szalaggal. A cimkén a felirat SKIP ÉS SCOOTER: FOLYTATÁS. Meg volt döbbenve. Remélte, hogy Bram azért találta ki, hogy bosszantsa. A férfi tudta, hogy egy folytatás visszavetné a karrierjét, mivel akarta hát meggyőzni, hogy vállalja el? Nem volt ínyére az egyetlen válasz, ami kínálkozott. Zsarolással. Megfenyegheti, hogy kisétál a házasságból, ha nem működik együtt. De azzal, ha elhagyja, elzárja a pénzcsapot is, továbbá seggfejet csinál magából, bár ezzel nem törődne. Mégis... Eszébe jutott, hogy viselkedett Rory Keene-nel. Talán jobban érdekelte a népszerűsége, mint ahogyan el akarta vele hitetni.

– Mit keres itt?

Georgie felkapta a fejét és látta, hogy Chaz áll az ajtóban, mint Martha Stewart és Joey Ramone szerelemgyereke. A munkaruhája ma lyukas farmer, olajzöld pántos felső és fekete lábujj közötti papucs volt. Georgie becsukta a fiókot a lábával. Mivel ésszerű magyarázattal nem tudott előállni, úgy döntött, visszafordítja a fegyvert Chazre. – Jobbat kérdezek, mit keresel te itt?

Chaz fekete szegélyes szeme résnyire húzódott a gyűlölettői. – Bram nem szereti az idegeneket az irodájában. Nem szabadna itt lennie.

– Nem vagyok idegen. A felesége vagyok. – Szavak, amik soha nem számított rá, hogy elhagyják a száját.

– Még a takarítókat sem engedi be. – Chaz felvetette az állát. – Csak engem.

– Nagyon hűséges vagy. Minek jöttél egyébként?

Chaz elővett egy seprűt egy kisszekrényből. – Dolgozni.

Georgie most már nem szimatolhatott Bram számítógépes

filejai között, ezért indulni készült, de ahogy felállt, észrevette, hogy egy videokamera hever az asztal sarkán. Chaz söprögetni kezdett. Georgie addig vizsgálgatta a kamerát, amíg rá nem jött, hogy Bram letörölte, bármilyen ízléstelen szexuális együttlétet vett is fel utoljára.

Chaz keze megállt. – Ne babrálja azt!

Georgie hirtelen ödettől vezérelve Chazre irányította a kamerát és megnyomta a felvétel gombot. – Mire ez a nagy törődés Brammel?

Chaz a melléhez húzta a seprűnyelet. – Mit művel?

– Kíváncsi vagyok a hűségedre.

– Kapcsolja ki!

Georgie ráfókuszált Chazre. A testékszerektől és homlok-ráncolástól eltekintve Chaznek finom, szinte törékeny vonásai voltak. Egyik oldalon egy kis ezüstcsattal tűzte fel szecskázott haját, hogy ne lógjon a szemébe, a másik oldalon tüskés kötegekben állt ki a füle fölött. Ellenséges függetlensége elbűvölte Georgie-t. El sem tudta képzelni, hogy lehet ennyire érdektelennek lenni mások véleménye iránt.

– Azt hiszem, te vagy az egyeden Los Angelesben, aki nem szereti a kamerát – mondta. – Nincsenek színészi ambícióid? A legtöbb lány azért jön.

– Nekem? Nincsenek. És honnan tudja, hogy nem itt éltem mindig?

– Csak megérzés. – A nézőkén át Georgie látta, hogy Chaz apró szája sarkát feszültség húzza össze. – A legtöbb huszonéves unná a te munkádat.

Chaz megszorította a seprűnyelet, szinte mintha fegyver volna. – Szeretem a munkámat. Maga biztosan azt hiszi, hogy a házimunka nem fontos.

Georgie az apját idézte. – Egy hivatás annyi, amennyire az ember tartja.

A kamera elmés módon változtatott a kapcsolatukon, és most először, amióta találkoztak, Chaz bizonytalannak tűnt. –Az embereknek azt kellene csinálniuk, amiben jók – mondta végül. – Én ebben vagyok jó. – Próbálta folytatni a söprögetést, de a kamera szemmel láthatóan zavarta. – Kapcsolja ki!

– Hogy történt? – Georgie eloldalazott az asztal sarka mellett, hogy Chaz képben maradjon. – Hogy tanultál meg háztartást vezetni ilyen fiatalon?

Chaz az egyik sarkot döfködte. – Csak úgy. – Georgie várt, és legnagyobb meglepetésére Chaz folytatta. – A mostohaanyám egy motelben dolgozott Bartsow mellett. Tizenkét apartman plusz egy étterem. Kikapcsolná?

– Egy perc. – Voltak, akik megnémultak a kamerától, voltak, akiknek megeredt a nyelvük. Chaz nyilvánvalóan az utóbbiak közé tartozott. Georgie egy lépést ismét előreoldalazott.

– Ott dolgoztál?

– Néha. A mostohaanyám szeretett szórakozni, és nem mindig ért haza időben, hogy másnap munkába tudjon állni. Ilyenkor ellógtam az iskolából és én mentem el helyette.

Georgie a lány arcára nagyított, kihasználta, hogy ő diktált.

– Hány éves voltál?

– Nem tudom. Tizenegy körül. – Chaz visszament ugyanarra a helyre, amit az imént söpört fel. – A fickót, akié a motel volt, nem érdekelte, hány éves vagyok, amíg a munkát elvégeztem és jobban csináltam, mint a mostohaanyám.

A kamera tényeket rögzített. Azt, hogy egy tizenegy éves gyerek kétkezi munkát végez, nem kommentálta. – Nem bántad, hogy kimaradsz az iskolából? – Kigyulladt az alacsony töltöttségű elem ikonja.

Chaz vállat vont. – Szükségünk volt a pénzre.

– Biztos keményen kellett dolgozni.

– Voltak benne jó dolgok is.

– Például?

Chaz tovább nyüstölte ugyanazt a pontot a padlón. – Nem tudom. – A falhoz támasztotta a seprűt és fogott egy porrongyot.

Georgie finoman nógatta. – Nem hiszem, hogy túl sok jó lehetett benne.

Chaz végighúzta a rongyot az egyik könyvespolcon. – Néha gyerekes családok foglaltak szobát. Pizzát rendeltek vagy az étteremből vitték haza a hamburgert, a gyerekek pedig kiöntötték valamit a szőnyegre. Szörnyű rumli volt. – Nagy összpontosítással porolta ugyanazt a könyvet. – Szemét és ételmaradék mindenütt. Ágynemű a földön. Minden törülköző befogva. De mire végeztem, minden ragyogott ismét. –Hirtelen felegyenesedett és ledobta a porrongyot. – Ez baromság. Nekem dolgoznom kell. Visszajövök, ha nem lesz itt. –Peckes léptekkel távozott, épp mikor a kamera lemerült.

Georgie kifújta a visszatartott levegőt. Chaz soha nem mesélt volna ennyit kamera nélkül. Miközben kivette a kazettát és a zsebébe csúsztatta, ugyanolyan lázban égett, mint egy kihívások elé állító színészi feladat teljesítése után.

Aznap este a világ legundorítóbb szendvicse várta: két karéj kenyérből, vastag hússzeletekből, majonézpatakokból és hat sajtlapból alkotott szörnyetegtorony. Szétszedte, készített magának egy egyszerűbb szendvicset, és megette magányosan a verandán. Azt este további részében a színét sem látta Bramnek. Másnap Aaron átnyújtotta a Flash legújabb számát. Mel Duffy egyik erkélyes fotója tüntette ki a címlapot harsogó szalagcímmel:

Házasság, mely megrengette a világot!

Exkluzív fotók Skip és Scooter boldog mézesheteiről

Bram a karjában tartotta a fényképen, Georgie fehér gézszoknyája az ingujjára borult, tekintetük mélyen egymásba fonódott. Ugyanezen a címlapon jelent meg az esküvői képük Lance-szel, de az igazi házasok közel sem tűntek olyan szerelemittasnak, mint ezek, akik csak színlelték.

Örülnie kellett volna. Semmi sajnálkozó szalagcím, csak a mámoros cikk.

Georgie York letaglózta rajongóit döbbenetes Las Vega-i házasságával, melyet titokban kötött a Skip és Scooter társszereplőjével, a rosszfiú Bramwell Shepard-del. „Hónapok óta randevúztak titokban", nyilatkozta April Robillard Patríot, Georgie örök barátja. „Úsznak a boldogságban és mindannyian nagyon örülünk."

Georgie néma köszönetet küldött Aprilnek, és átfutotta a cikket.

... sajtósa elhárítja a Skip és Scooter főszereplői közötti éles viszályról szóló híreket. „Soha nem voltak ellenségek. Bram rég elsimította, amit tett."

Szemenszedett hazugság.

A barátok szerint a házaspárban nagyon sok közös vonás van...

A kölcsönös utálaton kívül Georgie-nak egyetlen egy sem jutott eszébe, és félredobta a magazint.

Mivel semmi termékeny tennivalója nem akadt, a nappaliba ment és leszedte a citromfa elszáradt leveleit. A szeme sarkából látta, hogy Bram a konyhába siet, valószínűleg repetáért. Nem akarta, hogy a férfi azt higgye, szándékosan kerüli, mégha így is volt, ezért elővette a mobilját a zsebéből és felhívta. – Ugye pókeren nyerted ezt a házat? Az sok mindent megmagyarázna.

– Például?

– A remek lakberendezést, a gyönyörű tájat, a könyveket, amikben szavak is vannak, nem csak képek. De nem érdekes... Skipnek és Scooternek ma ismét parádéznia kell a nyilvánosság előtt. Mit szólnál, ha elmennénk kávézni?

– Részemről rendben. – Bram belépett az étkezőbe fülére szorított telefonnal. Farmert és egy ósdi Nirvana pólót viselt. – Miért hívtál fel, szemben azzal, hogy személyesen beszéljünk?

Georgie átrakta a másik fülére a telefont. – Úgy látom, távolról jobban szót értünk egymással.

– Mióta? Ó, már emlékszem. Azóta, hogy két napja megcsókoltalak a tengerparton. – Bram az ajtófélfának dőlt és perzselt a tekintete. – Csak rád kell nézni. Felizgatlak, és ez halálra rémít.

– Vonzó vagy, mit csináljak? – Georgie a fülére szorította a telefont. – A személyiséged szerencsére teljesen lerontja a hatást. Azért hívlak fel...

– Ahelyett, hogy ideállnál elém és szemtől szembe mondanád...

– ... mert ez egy üzleti kapcsolat és...

– Egy házasság mióta üzleti kapcsolat?

Georgie dühbe gumit és kinyomta a telefont. – Amióta rászedtél, hogy havi ötvenezer dollárt fizessek neked.

– Találó érv. – Bram is zsebre tette a telefonját és Georgie felé sétált. – Hallom, a Lúzer egy petákot sem adott neked a váláskor.

Georgie milliós bánatpénzt kaphatott volna Lance-től, de minek? Neki nem a pénze kellett. Neki ő kellett. – Kinek kell több pénz? Upsz... neked.

– Még el kell intéznem pár hívást – mondta Bram. – Adj egy fél órát. – A farmerja zsebébe nyúlt. – Még valami... – Odadobott Georgie-nak egy ékszeres dobozt. – Száz dollárért vettem az eBayen. El kell ismerned, tisztára mintha eredeti lenne.

Georgie kinyitotta, és egy háromkarátos párna gyémántot pillantott meg. – Ejha! Hamis gyémánt egy hamis férjhez. Nekem jó. – Felhúzta.

– Nagyobb, mint amit a smucig szemédáda Lúzertől kaptál.

– Csak az igazi volt.

– Mint az esküje?

Önámító énje még mindig a legjobbat akarta hinni a férfiról, aki elhagyta, de elnyomta a vágyat, hogy Lance védelmére keljen. – Mindig nagy becsben fogom tartani – affektált, miközben felment Bram mellett az emeletre.

Miután konzultált April kapcsoskönyvével, puplin nadrágot és puffos ujjú, fodros mohazöld topot választott. Toiy Burch balettcipőt vett fel hozzá, de hanyagolta a háromezer dolláros márkás táskát, amit April javasolt. A rajongók nem tudták, hogy azok a méregdrága kézitáskák, amiket kedvenc hírességeik oly hanyagul hurcibáltak, ingyenreklámok voltak, és Georgie nem kívánt többé részt venni az összeesküvésben, mely arra irányult, hogy hétköznapi nőket csábítsanak egy vagyont költeni „a" divattáskára, amit újabb „a" divattáska fog felváltani, mielőtt a hitelkártyájuk lejár. Előbányászott inkább egy különleges szövettáskát, amit Sashától kapott tavaly.

Elkészítette a frizuráját, megcsinálta a sminkjét és vissza kellett fojtania haragját, mikor lement a földszintre és meglátta Bramet az előtérben ácsorogni ugyanabban a farmerban és Nirvana pólóban, amit korábban viselt. Amennyire meg tudta ítélni, a férfi nem tett semmit, hogy kicsípja magát a fotósoknak, és ami a legbosszantóbb volt, nem is kellett neki. Borostája éppolyan fotogén volt, mint hullámos, kócos haja. Hollywood összeesküvésének újabb példája a nőnemű hírességek ellen.

Bram a tálalón álló pazar virágcsokorba dugott kísérőkártyát forgatta az ujjai között. – Hogyhogy ilyen jó barátok vagytok Rory Keene-nel?

– Tőle jött?

– Minden jót kíván. Javíts ki, ha tévednék, de mintha különösen érdeklődne irántad.

– Alig ismerem. – Ez igaz volt, bár Rory egyszer felhívta Georgie-t azzal, hogy ne szerződjön el egy bizonyos munkára. Georgie megfogadta a tanácsát, és lám, a film forgatása közben pénzügyi gondok adódtak és félbeszakították. Mivel a Vortex nem volt érdekelt a filmben és Rory semmit nem nyert a tippel, Georgie nem tudta mire vélni az érdeklődést. – Talán úgy érzi, közünk van egymáshoz, miután egy évig a Skip és Scooter személyi asszisztense volt. Bram visszafricskázta a kártyát a tálalóra. – Hozzám miért nem érzi, hogy köze lenne?

– Én kedves voltam vele. – Georgie alig emlékezett Roryra abból az időből, de arra nagyon is jól, hogy Bram megkeserítette a stáb életét.

– Piti személyi asszisztensből a Vortex Stúdió élére tizennégy év alatt. Ki gondolta volna?

– Te nyilvánvalóan nem. – Georgie a legcsúfondárosabb mosolyát vetette a férfira. – Kölcsönkenyér visszajár.

– Bizonyára. – Bram felvett egy őrjítőén szexi napszemüveget. – Na, mutassuk meg a gyűrűdet az amerikaiaknak.

Pózoltak a paparazzóknak a Coffee Beán and Tea Leaf előtt a Beverly Boulevardon. Bram csókot nyomott a hajára és a fotósokra mosolygott. – Hát nem gyönyörű? Én vagyok a világon a legszerencsésebb fickó.

A nyilvános megaláztatás pokoli éve után a férfi álrajongó szavai gyógyírként hatottak sérült lelkére. Milyen szánalmas! Bosszúból rálépett a lábára.

Chaz visszafelé tartott Bram irodájának takarításából a ház felé, amikor meglátta, hogy Georgie zsírszalonna titkára a medence mellett áll és a vizet bámulja. Odamasírozott hozzá. – Nem szabadna itt lenned.

A férfi pislogott a szemüvege mögött. Egy rakás szerencsétlenség volt. Barna dróthaja égnek állt, és bárki is választotta azt a nagy pápaszemet neki, vak volt. Úgy öltözött, mint egy hatvanéves hájpacni, pocakja ráfolyt a nadrágszíjára, kockás sportingén majd szétpattantak a gombok.

– Rendben. – Aaron megkerülte Chazt, hogy bemenjen a házba.

Chaz leporolta a tenyerét. – Egyébként mit csinálsz?

Aaron zsebre vágta az öklét, még nagyobb kitüremkedést csinálva a csípőjénél. – Szünetet tartottam.

– Mi közben? Gyerekjáték a munkád.

– Néha. Most egy kicsit hajszás.

– Igen, pont úgy látszik, hogy hajszolod magad.

Aaron nem mondta, hogy menjen a pokolba, pedig Chaz megérdemelte volna, amiért ilyen goromba volt, de gyűlölte ezt a nagy nyüzsgést a ház körül. Az a tegnapi dolog pedig Bram irodájában Georgie-val és a kamerával, kicsapta nála a biztosítékot. Azonnal ki kellett volna sétálnia, de...

Próbálta jóvátenni a gonoszkodását. – Bram biztosan nem bánná, hogy használd a medencét, ha nem viszed túlzásba.

– Nincs időm úszni. – Aaron kivette a kezét a zsebéből és elindult a ház felé.

Már Chaz sem úszott, pedig gyerekkorában szerette a vizet. Biztosan szégyelli magát fürdőnadrágban a férfi. Vagy azt csak a nők szokták?

– Ez magánterület – kiáltott utána. – Itt nem láthat meg senki.

Aaron szó nélkül bement a házba.

Chaz elővette a hálót a vízesés sziklái mögül, és elkezdte lefölözni a leveleket. Dolgoztak medencetakarítók a háznál, de szerette ő tisztítani a vizet. Bram megengedte neki, hogy fürődjön, amikor csak akar, de ő soha nem élt a lehetőséggel.

Ledobta a hálót. Hétfőig olyan boldog volt itt, de most, hogy az idegenek betörtek a fennhatóságába, visszatért belé a rossz érzés.

Fél órával később belépett Georgie emeleti irodájába. Az új berendezést hatalmas, vese alakú íróasztal, hozzáillő polcok és fűszerszínű szövettel kárpitozott, áramvonalas székek alkották. Minden túl modern volt ehhez a házhoz, és neki egyáltalán nem tetszett.

Aaron háttal volt neki, telefonált. – Miss York még nem ad interjút, de biztos vagyok benne, hogy boldogan adakozna a jótékonysági aukciójukon... Nem, a Skip és Scooíer forgatókönyvét már odaajándékozta a Telekommunikációs Múzeumnak, de minden évben tervez karácsonyi díszeket az olyan alapítványoknak, mint a maguké is, és valamennyit saját kezűleg szignálja...

Mintha egy teljesen másik ember lett volna, ahogy a telefonba beszélt, magabiztos és nem olyan aktakukac. Chaz pulykás tekercset tett az íróasztalra. Zsírszegény tortillából, sovány húsból, szeletelt paradicsomból, spenótlevélből és avokádóból készítette, sárgarépa rudakat tett mellé. Csak veszi a lapot a fickó.

Aaron a szendvicsre nézett, mikor befejezte a telefonálást.

– A tiéd – mondta Chaz. Felkapta a Flash új számát, melynek Georgie és Bram volt a címlapján, aztán felült az asztal sarkára, hogy átlapozza

– Gyerünk, edd meg!

Aaron fogta a pulykás tekercset és beleharapott. – Van majonéz?

– Nincs. – Chaz egy parfümmintát tartott az orra alá és megszagolta.

– Hány éves vagy?

Aaron jól nevelt volt és lenyelte a falatot, mielőtt válaszolt.

– Huszonhat.

Hat évvel idősebb volt nála, de fiatalabbnak látszott. – Van diplomád?

– A Kansas Egyetemen szereztem.

– A legtöbb diplomás szart se tud. – Chaz a férfi arcát tanulmányozta, és úgy döntött, valakinek meg kell mondania neki. – Béna ez a szemüveg. Ne vedd sértésnek.

– Mi a baj vele?

– Csúnya. Kontaktlencsét kéne hordanod.

– A kontaktlencsével túl sok a macera.

– Szép szemed van. Mutogatnod kellene. Legalább vegyél egy tisztességes keretet. – A férfinak élénk kék szeme volt és sűrű szempillája, az egyetlen, ami valahogy kinézett rajta.

Aaron a homlokát ráncolta, amitől úgy tűnt, mintha pofazacskói elnyelték volna az egész arcát. – Akinek lyukas a szemöldöke, annak nincs joga kritizálni másokat.

Chaz szerette a szemöldökékszerét. Keménynek érezte magát tőle, lázadónak, akit nem érdekel a társadalom. – Biztosan érdekel a véleményem.

Aaron visszafordult a számítógépéhez és valami grafikonszerűt hívott elő. Chaz felállt, hogy távozzon, de kifelé menet megpillantotta a férfi hatalmas, csúnya aktatáskáját nyitva a földön, benne óriás zacskó csipsszel. Odament és kivette.

– Hé! Mit csinálsz?

– Erre nincs szükséged. Majd később hozok gyümölcsöt.

Aaron feltolta magát a székből. – Add vissza! Nem kell a gyümölcsöd.

– Inkább ezt a szart eszed?

– Igen.

– Pech. – Chaz ledobta a csipszet a földre és rátaposott a zacskóra. Az nagyot pukkanva szétnyílt. – Tessék.

Aaron a lányra meredt. – Mi franc bajod van neked?

– Szemét vagyok. – Miközben elhagyta az irodát és lement a földszintre, szinte látta, ahogy a férfi a porrá zúzott szirmokért nyúl.

Bram továbbra is el-eltűnt az irodájában, mintha tényleg dolgozott volna, és Georgie-nak nem volt kin levezetnie a kiábrándultságát. Végül felment a férfi edzőtermébe és elkezdte csinálni azt a balett-bemelegítést, amit korábban mindennap. Az izmai merevek voltak és tiltakoztak, de nem hagyta abba. Talán fel kellene szereltetnie egy balettkorlátot. Mindig szeretett táncolni, és tudta, hogy nem lenne szabad lemondania róla. Ugyanígy volt az énekléssel. Nem volt kanári a torkában. A broadwayi belting hangképzés, ami belőle gyerekes vinnyogást hozott ki, az évek múltával sem érett be, de el tudott énekelni egy dallamot és a lelkesedése pótolta vokális hiányosságait.

Torna után beszélt telefonon Sashával és Aprillel, majd vásárolt az interneten. A mindennapi foglalatossága barátainak zaklatására és arra korlátozódott, hogy jól nézzen ki a fényképeken. Azzal vidította magát, hogy követte Chazt a kamerával és tolakodó kérdéseket tett fel neki.

Chaz panaszkodott, de ez nem akadályozta meg a válaszadásban, és Georgie megint okosabb lett valamivel. Bram házvezetőnője iránti növekvő csodálata volt az egyetlen, ami visszatartotta attól, hogy beköltöztesse a saját szakácsát.

Péntek reggel, a házassága hetedik napján találkoztak Brammel egy rendezvényszervezővel, a fájdalmasan túlbuzgó, méregdrága és melegen ajánlott Poppy Pattersonnal. Idegesítő volt, de imádta a Skip és Scooteit, ezért felfogadták és megkérték, hogy dolgozza ki a részleteket Aaronnal.

Aznap délután az apja úgy döntött, hogy már elég régóta bünteti, és végre fogadta a hívását. – Georgie, megértem, hogy azt akarod, bólintsak rá a házasságodra, de képtelen vagyok, amikor tudom, mekkora hibát követsz el.

Georgie nem mondhatta el az igazat, de nem is hazudhatott, mint eddig. – Azt hittem, kellemesen elbeszélgethetünk. Túl nagy kérés lenne?

– Most? Igen. Nem kedvelem Shepardöt, nem bízom benne, és aggódom miattad.

–Nincs miért aggódnod. Bram nem... Nem olyan, mint amilyenre emlékszel. – Igyekezett meggyőző példával alátámasztani Bram érettségét, ugyanakkor próbált nem gondolni az iszákosságára. – Már... benőtt a feje lágya.

Az apja nem volt lenyűgözve. – Jól jegyezd ezt meg, Georgie. Ha bármi módon bántani merészel, ígérd meg, hogy segítséget kérsz.

– Úgy beszélsz, mintha verne.

– Sokféle bántás van. Te mindig elfogult voltál vele.

–Az már rég volt. Már nem ugyanazok az emberek vagyunk.

– Mennem kell. Később beszélünk. – Az apja ukmukfukk letette.

Georgie az ajkába harapott, égett a szeme. Az apja szerette – kétségtelenül szerette –, de ez nem az a fajta meleg apai szeretet volt, amire ő vágyott. A feltétel néküli szeretetre. A szeretetre, amit nem kemény munkával kellett kiérdemelni.

10

Georgie szombat hajnalban három óra körül felébredt és nem tudott visszaaludni. Egy héttel ezelőtt, nagyjából ugyebben az időben fogadalmat tett Bramnek. De pontosan mit?

Fülledt levegő uralkodott a hálószobában. Lerúgta a takarót, belelépett egy régi sárga crocsba és áttrappolt a szőnyegen, ki az erkélyre. Pálmalevelek csattogtak a szélben, mely a medence felől a vízesés lágy csobogását hozta. Délután Lance újabb üzenetet hagyott. Aggódott miatta. Georgie azt kívánta, bárcsak tudná gyűlölni, ha már Lance nem képes békén hagyni. Csakhogy sűrűn megtette, és cseppet sem érezte magát jobban tőle.

Jégkockák csilingelése szakította félbe gondolatait, és egy hang szállt a sötétben. – Ha ugrani akarsz, várj reggelig. Túl részeg vagyok ahhoz, hogy most kezdeni tudjak valamit egy holttesttel.

Bram Georgie mellett balra, hálószobája nyitott ajtajában ült. Lábát feltette a korlátra, őskori papucsot viselt. Kezében az itallal és a profilját átszelő sarló alakú árnyékkal pontosan úgy festett, mint aki azt fontolgatja, melyik legyen a hét halálos bűn közül az, amit legközelebb elkövet.

Georgie tudta, hogy a hátsó hálószobák mind erre a második emeleti erkélyre nyíltak, de mostanáig egyszer sem látta itt Bramet. – Miért ugornék le? A csúcson vagyok. – Megfogta a korlátot. – Hogyhogy nem alszol?

– Úgy, hogy egész héten most először tudok nyugodtan inni. – Bram Georgie hálóruháját nézte, mely fényévekre volt a Lance kedvéért viselt kombinéktól és libegős baby dolloktól. Bram ennek ellenére nem tűnt elégedetlennek kényelmes, rózsaszín és sárga pop-art ajkakkal mintázott boxeralsójával.

Miközben a férfi tétova, bizonytalan mozdulatait vizsgálta, az az érzése támadt, hogy valami elkerüli a figyelmét, de nem tudott rájönni, mi az. – Mondták már neked, hogy túl sokat iszol?

– Majd fontolóra veszem, hogy abbahagyom, ha elváltunk. – Bram ismét kortyolt. – Mit csináltál szerda reggel az irodámban?

Már várta, mikor fogja Chaz beköpni. – Szaglásztam. Mi mást?

– Kérem vissza a videokamerámat.

Georgie egy érdes pontot simogatott a korláton. – Visszakapod. Aaron vesz nekem egyet.

– Minek?

– Elütni az időt.

Bram letette a poharát a kőre. – Azonkívül, hogy meglépj a cucommal, mit kerestél még?

Georgie mérlegelte, hogy mennyit mondjon el, végül úgy döntött, nem kertel. – Meg akartam tudni, hogy a valóságban is létezik-e sorozat folytatása, vagy csak a képzeletedben. Megtaláltam a forgatókönyvet, de a mappa át volt kötve egy szalaggal. Nem mintha elolvastam volna.

Bram felállt és elindult felé. – Meg kellett volna kérdezned. A bizalom a jó házasság alapja, Georgie. Meg vagyok bántva.

– Nem, nem vagy. És nem fogom folytatni a sorozatot. Soha. Elegem van a beskatulyázásból. Olyan szerepeket akarok, amikben vért izzadok. Pályafutásom legrosszabb döntése lenne visszatérni Scooterhez. Te pedig gyűlőlted Skipet, nem értem, miért fáj rá annyira a fogad. Nos, értem és sajnálom, hogy le vagy égve, de nem fogom derékba törni a karrieremet, hogy segítsek megoldani a készpénzgondjaidat.

Bram elment mellette és bekukkantott Georgie hálószobájába. – Akkor azt hiszem, ezt tisztáztuk.

– Kétségkívül.

– Rendben. – Végighúzta kezét az ajtófélfán, mintha korhadást keresett volna, de Georgie nem ámította magát könnyű győzelemmel.

– Komolyan beszélek.

– Megértettem. – Bram felé fordult. – Én meg azt hittem, hogy a szerelmi életemben akarsz kutakodni.

– Feleségül vettél, nem emlékszel? Nincs szerelmi életed. –Mihelyt a szavak elhagyták a száját, szerette volna visszaszívni. Kilométer széles bejáratot nyitott Bramnek, hogy belevesse magát a témába, amit a legjobban el akart kerülni. –Lefekszem.

– Ne olyan sietősen. – A férfi megérintette a karját, mielőtt bejutott volna, s Georgie ekkor rájött. A szűnni nem akaró érzés, hogy valami elkerüli a figyelmét... – Te nem dohányzol!

– Honnan veszed? – Bram elengedte, és az italáért ment.

Georgie észrevette, hogy a férfinak más az illata, szappan és citrus, de egészen eddig a pillanatig nem jutott a logikus következtetésre. Még csak hét napja voltak együtt, de akkor is, hogy kerülhette el a figyelmét egy ennyire nyilvánvaló dolog? – Folyton csak beszélsz a cigiről, de egyetlen egyszer sem láttalak rágyújtani.

– Dehogynem. – Bram lerogyott a székbe. – Egyfolytában dohányzom. Most nyomtam el, amikor kijöttél.

– Nem. Nincs bagószagod és soha nem éreztem rajtad dohányízt, amikor el kellett szenvednem valamelyik szánalmas csókodat. A Skip és Scooter idejében olyan volt megcsókolni, mint kinyalni egy hamutálat. Most azonban... Te tényleg leszoktál.

Bram vállat vont. – Rendben, megfogtál. Abbahagytam, de csak mert az alkoholfogasztásom kezd mértéktelenné válni és egyszerre csak egy függőséggel tudok megbirkózni. – Az ajkához döntötte a poharat.

Legalább tisztában volt vele. Georgie már reggel poharat látott a kezében, és Bram tegnap este is bort ivott a vacsorához. Akárcsak ő, de ő egész nap nem ivott mást. – Mikor szoktál le?

A férfi mormogott valamit, amit nem értett.

– Tessék?

– Azt mondtam, öt éve.

– Öt éve! – Georgie dühbe gurult. – Miért titkoltad? Miért kell ezt az elmebajnokságot játszani?

– Mert élvezem.

Georgie ismerte és nem ismerte, és kimerült abban, hogy állandóan résen álljon. – Fáradt vagyok. Majd reggel beszélünk.

– Ugye tudod, hogy ez nem sokáig mehet így?

Úgy tett, mintha nem értette volna. – Még egyikünk sem ölte meg a másikat, szerintem jól kijövünk.

– Most te játszol. – Bram pohara odakoccant a kőhöz, mikor letette és feltápászkodott. – El kell ismerned, hogy türelmes voltam.

– Még csak egy hete vagyunk házasok.

– Pontosan. Egy hét szex nélkül.

– Mániákus vagy. – Georgie az ajtó felé fordult, de a férfi ismét megállította.

– Nem kérkedek, csak információt közlök. Az első randevún nem várom el, hogy legyen szex, de általában megtörténik. A másodikon legkésőbb.

– Lenyűgöző. Sajnos én abban hiszek, hogy előbb létesítsünk kapcsolatot, de hé, a házasság tele van kompromisszumokkal, ezért hajlandó vagyok kompromisszumot kötni.

– Miféle kompromisszumot?

Georgie úgy tett, mintha átgondolná. – Szexelek veled... a negyedik randevúnk után.

– És pontosan mit nevezel te „randevúnak"?

Georgie legyintett. – Ó, észre fogom venni, ha megtörténik.

–Fogadni mernék. – Bram végigsimíttott hüvelykujjával Georgie meztelen karján. – Őszintén szólva, nem aggódok. Mindketten tudjuk, hogy nem sokáig állsz már ellen.

– A lehengerlő szexisségednek?

– Annak is, de mert, valljuk be, majd szétvet a vágy.

– Gondolod?

– Bébi, arra vársz, hogy orgazmusod legyen.

Georgie libabőrös lett. – Tényleg?

– Egy éve elváltál. A Lúzer egy anyámasszonykatonája, semmi nem utal arra, hogy azt higgyem, valamire való szerető volt.

Georgie, ahogy számítani lehetett rá – szánalmasan –Lance védelmére kelt. – Nagyszerű szerető volt. Gyengéd és figyelmes.

– Az gáz.

– Csak természetes, hogy gúnyolódsz.

– Szerencsédre én nem vagyok sem gyengéd, sem figyelmes. – Bram becsúsztatta hüvelykujját Georgie könyökhajlatába. – Én azt szeretem, ha a szex durva és mocskos. Vagy a kis Scootert halálra rémíti a gondolat, hogy egy felnőtt férfival csinálja?

Georgie elhúzódott. – Miféle férfi? Csak egy óriáscsecsemőt látok.

– Hagyd a süket dumát, Georgie! Sok mindenről lemondtam a kedvedért, de a szexről nem fogok.

Georgie tudta, hogy nem odázhatja tovább. Ha nem adja meg a férfinak, amire vágyik, az lelkiismeret-furdalás nélkül fog felhívni valakit, aki igen. Gyűlölte, hogy csapdába esett.

–Te hagyd a süket dumát! – vágott vissza. – Mindketten tudjuk, hogy annak az esélye, hogy te hűséges maradj, még a bankszámládnál is kisebb.

– Összetévesztesz Lance Marksszal.

– Ez igaz. Lance csak egy nővel csalt meg. Te egy rakással fogsz. – A férfi tökéletes arcába mutatott. – Egyszer már megaláztak nagy nyilvánosság előtt. Mondd, hogy mimóza vagyok, de nem akarom, hogy még egyszer megtörténjen.

– Hat hónapot kibírok egy nővel. – Bram tekintete a mellére siklott. – Ha van annyira jó az ágyban, hogy ne lankadjon az érdeklődésem.

Bram szándékosan heccelte, de szavai eléggé csíptek ahhoz, hogy Georgie gúnyos revansa egyáltalán ne tűnjék gúnyosnak. – Akkor nyilvánvalóan van egy problémánk.

A férfi a homlokát ráncolta. – Hé, én vagyok, aki itt megalázhat téged. Semmi élvezet nem marad a kapcsolatunkban, ha te csinálod önmagadnak.

Georgie gyűlölte, hogy Bram szemtanúja, még ha csak egy pillanatig is, az önbizalma hiányának. – Figyelek, hogy ne forduljon elő többet.

A férfi bosszúsnak tűnt. – Nem hiszem el, hogy hagytad, hogy az a gazember így tönkretegyen. Ez az ő problémája. Nem a tiéd.

– Tudom.

– Szerintem nem. Miatta ment tönkre a házasságod, nem miattad. Az olyan fickók, mint Lance, mindig azokhoz a nőkhöz húznak, akit a legerősebbnek vélnek, és a Lúzer Jade-et tartotta annak.

Georgie elvesztette az önuralmát. – Persze hogy Jade-et tartotta annak! Neki mindene megvan. Szép, jó színésznő, és nem csak prédikál az adakozásról. Jade életeket ment. Ázsiai kislányok iskolába mennek ebben a pillanatban ahelyett, hogy a testüket lennének kénytelenek árulni szexuális perverzióra hála neki. Nem sokára valószínűleg a Nobel-békedíjat is elnyeri. És megérdemli. Kicsit nehéz vele versenyezni.

– Biztos vagyok benne, hogy Lance is kezd rájönni erre.

Az érzelmek, amiket annyira igyekezett fékezni, a felszínre törtek. – Én is törődök az emberekkel!

Bram pislogott. – Oké.

–Tényleg törődök! Tudom, hogy szenvednek a világban. Tudom, és tenni fogok ellene valamit. – Georgie intette magát, hogy fogja be, de ömlött belőle a szó. – Haitire fogok menni. Mihelyt meg tudom szervezni. Szerzek orvosi felszerelést és elviszem Haitire.

Bram félrebillentette a fejét. Hosszú szünet következett. Amikor végül megszólalt, szokatlan gyengédséget mutatott. –Nem gondolod, hogy egy kicsit... kőszívű vagy? Egy ország nyomorúságát használni arra, hogy népszerűsítsd magad a sajtóban?

Georgie a kezébe temette az arcát. A férfinak igaza volt és gyűlölte magát. – Ó, istenem, rettenetes vagyok.

Bram megfordította a vállánál fogva és a mellkasához vonta. – Végre megnősülök, és Los Angeles legnagyobb tökkelütöttjét veszem el.

Georgie megbántott volt és nem bízott az együttérzésében. – Mindig is pocsék ízlésed volt a nők terén.

– És szemellenzős. – Bram felemelte az állát az ujjával. –Bármilyen megértő is vagyok ez iránt a zavarba ejtő idegösszeomlás iránt, amit most kaptál, térjünk vissza egy sokkal égetőbb kérdésre.

– Inkább ne.

–Amíg a hamis gyémántomat viseled, megígérem, hogy nem csallak meg.

– Az ígéreted semmit nem ér. Abban a pillanatban, hogy az újdonság varázsa elmúlik, zsákmány után fogsz szimatolni, és ezt mindketten tudjuk.

–Tévedsz. Ugyan, Georgie. Rúgjunk ki a hámból!

– Egy kicsit több időre van szükségem, hogy hozzászokjam a gondolathoz, hogy szajha vagyok.

– Hadd gyorsítsam fel a folyamatot. – Bram az ajkára tapasztotta ajkát.

Ez a csók igazi volt, fotósok nélkül, akik bámulták, vagy rendezők nélkül, akik bármelyik pillanatban „csapó"–t kiáltottak volna. Georgie kezdett elhúzódni, csakhogy rájött, felesleges. Ez Bram. Pontosan tudta, milyen kettős személyiség, pontosan, milyen keveset jelentenek a csókjai, és ettől az elvárásai kellemesen szerény mértékűre csökkentek.

Bram érzéki felfedezésre dugta nyelvét a szájába. Mesterévé vált a csókolózásnak, és Georgie-nak jobban hiányzott ez a bensőséges viszony, mint bemerte vallani. Átölelte a férfi vállát. Sötét éjszakák és csalfa szél illata volt. Ifjonti árulás és szívtelen elhagyás íze. De mivel ilyen jól ismerte, és mert kezdett hinni magában, nem volt érzelmileg veszélyben. Bram használni akarta. Semmi gond. Ő is használja. Csak egy pillanatra. Csak egy csók erejéig.

Bram a derekára lapította tenyerét és magához húzta a csípőjét. Fel volt izgulva, Georgie tudta, hogy nemet fog mondani, és e hatalom birtokában felszabadultan adta át magát. A férfi átölelte a csípőjét. Bárcsak ne Bram Shepard lett volna, akinek ilyen jó az illata, aki ilyen jól tudott csókolni, akivel ilyen jól érezte magát.

Az éjszaka és a hálószobából kiáramló félhomály feketévé változtatta a férfi levendulakék szemét. – Olyan átkozottul nagyon kívánlak – mondta Bram.

Rejtelmes, erotikus vibrálás futott rajta végig, kékesfehér fényvillanással.

Bram felkapta a fejét. – A rohadt életbe!

Beletelt egy időbe, mire Georgie agya működésbe lépett. Mire felfogta a tényt, hogy az éles fény egy vaku volt, Bram már akcióba lendült. Átvetette lábát az erkélykorláton és leugrott a veranda tetejére. Georgie-nak elállt a lélegzete, és áthajolt a korláton. – Állj meg! Mit csinálsz?

Bram ügyet sem vetve rá végigmászott a tetőcserepeken, pont úgy, mint Lance vagy a dublőre tucatnyi filmben. A vaku a Bramével szomszédos telek szélén álló nagy fáról jött. – Ki fogod törni a nyakad! – kiáltotta.

Bram leereszkedett a veranda tetejének szélén, egy pillanatra az ujjain kapaszkodva lógott, aztán leugrott a földre.

Minden mozgásérzékelő lámpa bekapcsolt a ház mögött. Bram feltápászkodott, átrohant a kerten és eltűnt a bambuszcserjés mögött. Pár pillanat múlva megjelent a feje és a válla, mikor átmászott a szomszédos telket elválasztó kőfalon.

Ezt az ostobaságot... Georgie lesietett és kirohant a hátsó kertbe, mely nappali világosságban fürdött. A gondolattól, hogy egy ilyen meghitt pillanaton csámcsogjon az egész világ, rosszul volt. A falhoz szaladt az ösvényen, Crocsa csapkodta a sarkát. A fal jó ötven centivel magasabb volt nála, de talált bevágásokat a sziklában és felhúzta magát. A kő éles széle megkarcolta a sípcsontját. Végül elég magasra mászott, hogy karjával megtámaszkodhasson a tetején és lássa, mi történik a másik oldalon.

A szomszéd birtok nagyobb és nyitottabb volt, mint a Bramé, formára nyírt sövényekkel, négyszögletes medencével és teniszpályával. A mozgásérzékelő lámpák itt is bekapcsoltak, és látta, hogy Bram egy, a kezében fényképezőgépet szorongatható férfit üldöz a pázsiton át. Bizonyára felmászott a fára, hogy meglesse őket, de vaku véletlenül villant. Ki tudja, hány képet csinált, mielőtt elárulta magát?

A fotósnak nagy előnye volt, de Bram nem adta fel. Átugrott egy bokron. A férfi nyílt terepre ért. Alacsony és izmos volt, Georgie nem ismerte. Eltűnt egy kabána mögött.

Egy nő rohant ki a szomszéd házból. A kertet elöntő fényben Georgie látta, hogy hosszú, világos haja van és barackszínű selyemköntöst visel. A nő leszaladt a fűre a félköríves kőlépcsőkön, ami nem tűnt okos dolognak, tekintve, hogy ismeretlen betolakodó volt a kertjében. Ahogy belépett a lámpa fénykörébe, Georgie-nak két dolog ötlött a szemébe egyszerre.

A nő Rory Keene volt... és fegyvert tartott a kezében.

11

Georgie a legbarátságosabb, leghízelgőbb lágy... de még mennyire lágy hangján kiáltott. – Ööö... Rory? Kérlek, ne lőjj! – Rory a fal felé fordult, szőke haja repkedett. – Ki az?

– Georgie. York. A férfi pedig, akit az előbb átrohanni láttál a kerteden, Bram. A... ööö... férjem. Valószínűleg őt sem akarnád lelőni.

– Georgie?

A lábujjai elgémberedtek a crocsban, és csúszni kezdett lefelé. – Egy fotós mászott fel a fádra, hogy lekapjon bennünket. Bram utánaeredt. – Próbált erősebben kapaszkodni a fal tetejébe, de a karja elfáradt. – Nem bírom tartani magam. Le kell másznom.

– Azt hiszem, van egy kapu a fal végénél.

Georgie földet ért, de előbb még lehorzsolta a másik sípcsontját is.

– Itt van valahol – kiáltotta Rory a túloldalról, miközben Georgie óvatosan lépkedett a fal mellett. – A stúdióé a ház, nem régóta lakom itt, nem is néztem még.

Georgie megtalálta a faajtót, félig valamilyen bokor mögé rejtve. – Megvan, de beragadt.

– Én tolom innen.

A kapu szorult, de végül kinyílt annyira, hogy Georgie átfurakodjon rajta. Rory a másik oldalon állt, pisztolya hálóinge redőibe bújt. Hosszú, kissé zilált szőke haja ellenére nyugodtnak és higgadtnak tűnt, mintha egy éjjeli betolakodóval való találkozás mindennapos dolog lett volna. – Mi folyik itt?

Georgie Bramet kereste, de nem látta sehol. – Nagyon sajnálom. Brammel kint voltunk az erkélyen, amikor egy vaku villant. Egy fotós bújkált a nagy fádon. Bram üldözőbe vette. Nagyon gyorsan történt.

– Egy fotós lopózott be az udvaromra, hogy meglesse a házatokat?

– Úgy tűnik.

– Akarod, hogy hívjam a rendőrséget?

Ha Georgie hétköznapi állampolgár lett volna, pontosan ezt tette volna, de nem volt az és nem választhatta a rendőrséget. Rory ugyanerre a következtetésre jutott. – Hülye kérdés.

–Meg kell... jobb lesz, ha megkeresem Bramet, mielőtt megöl valakit. – Elindult abba az irányba, amerre a férfi eltűnt. Épp amint a medencéhez ért, Bram befordult a ház sarkán. Egy kis bicegésen és gyilkos arckifejezésen kívül sértetlennek tűnt. – Meglógott a gazember.

– Akár meg is halhattál volna, amikor leugrottál a tetőről.

– Nem érdekel. Az a csótány túllőtt a célon.

Ekkor észrevette a felé közeledő Roryt, aki úgy himbálta a fegyvert maga mellett, mint egy Prada táskát. Georgie csak irigyelni tudta. Egy olyan hidegvérű nő, mint Rory Keene, soha nem ébredne egy Las Vegas–i szállodában arra, hogy hozzáment az ősi ellenségéhez. De hát egy olyan nő, mint Rory Keene, az irányítása alatt tartotta az életét, és nem fordítva.

Bram megdermedt. Rory rá se hederített. – Holnap első dolgom lesz, hogy felhívjam az őrző-védő cégemet, Georgie. A mozgásérzékelő lámpák nyilvánvalóan nem elegek, hogy elriasszák a hívadan látogatókat.

Bram a fegyvert bámulta. – Meg van töltve?

– Természetesen.

Georgie visszanyelt egy szellemes megjegyzést a fegyveres szőkék jelentette veszélyről. Még viccből sem tűnt okos dolognak egy ilyen befolyásos nő kárára élcelődni, különösen nem azzal, akit hajnal háromkor vertek ki az ágyából.

– Glocknak nézem – mondta Bram.

– Harmincegyes.

Bram fegyver iránti érdeklődésétől Georgie hátán a hideg futkározott, így gyorsan közbevágott. – Te nem tarthatsz. Túl forrófejű vagy a fegyverviseléshez.

Bram megpaskolta az álla alatt, amitől Georgie-nak viszketni kezdett a tenyere, hogy megüsse. A férfi gyors, gyakorlatias csókot nyomott a szájára, mely jobban nem is különbözhetett volna attól a meghittől, amit pár perccel ezelőtt váltottak. – Nem tudom megszokni, hogy aggódsz értem, drágám. Hogy jutottál át?

– Van egy kapu.

Bram bólintott. – Majdnem elfelejtettem. A régi családok nyilvánvalóan jó barátok voltak.

Georgie eltöprengett, miért lakik Rory egy, a stúdió által bérelt házban és nem a sajátjában. – Bram elfelejtette megemlíteni, hogy te vagy a szomszédja. – A férfi hátára csúsztatta a kezét, mely akár kedves mozdulat is lehetett volna, ha nem csíp bele hátulról, hogy megtorolja az állpaskolást.

Bram arca megrándult. – Biztos, hogy említettem, drágám. Gondolom, kiment a fejedből a nagy zűrzavarban. Különben is, ez nem pont ismerd meg-a-szomszédodat-féle szomszédság.

Igaz. A magas fallal és zárt kapukkal elválasztott drága birtokok nem utcabáli hangulatot hivatottak szolgálni. Brentwoodban, ahol Lance-szel laktak, soha nem találkoztak a kilencvenes évek popsztrájával, aki a szomszéd házban élt.

Georgie pillantása Rory Glockjára vándorolt. – Jobb, ha hagyunk lefeküdni.

Rory megigazította a vállán a hálóinge pántját.

– Kétlem, hogy ezek után bármelyikünk is aludni tudna.

– Jó gondolat – mondta Bram. – Miért nem jösz át hozzánk? Felteszek egy kávét és megmelegítem a fahéjas tekercset, amit a házvezetőnőm sütött. Te leszel az első hivatalos látogatónk.

Georgie rámeredt. Éjnek évadja volt. Elment az esze?

– Máskor. Még olvasnom kell. – Rory a leghűvösebb pillantását vetette a férfira, majd sokkolta Georgie-t egy gyors öleléssel. – Hívlak, amint beszéltem a biztonsági szolgálattal. –Visszafordult Bramhez. – Légy jó hozzá! És, Georgie, ha segítségre van szükséged, szólj.

Bram áljókedve elpárolgott. – Ha segítségre van szüksége, majd én segítek neki.

– Biztos vagyok benne – felelte Rory olyan stílusban, mely azt sugallta, hogy egyáltalán nincs meggyőzve. Elsétált, hálóinge redői elrejtették a fegyvert.

Bram csak akkor szólalt meg, amikor visszaértek a saját oldalukra. – Ha a pletykalapok leközölnek egyet is a fotókból, nem hagyjuk annyiban.

– Nem hiszem, hogy fognak. Itt nem. De Európában keresettek az ilyenek, és akkor rajta lesznek a neten. Nem tehetünk semmit.

– Perelünk.

– A házasságunknak már rég vége lesz, mielőtt a keresetünk beér a bíróságra.

– Mit javasolsz? Felejtsük el az egészet? Téged nem zavar?

Az igazság az volt, hogy belefásult. – Gyűlölöm – felelte.

Némán vágtak át az udvaron. Minek izgatta magát? A fotók törvényesíteni fogják fals házasságukat. De szinte ugyanúgy megbecstelenítettnek érezte magát, mint mikor a paparazzók lekapták az ultrahangos felvétellel. – Lefekszem – mondta, mikor elérték a házat. – Egyedül.

– A te bajod.

Felfelé tartott a lépcsőn, amikor a Bram Shepardot ábrázoló kirakós játék egy érdekes darabja a helyére került. – Rorynak ugye köze van a sorozat folytatásával kapcsolatos terveidhez? Ezért nyaltál neki két héttel ezelőtt a The Ivyben. És az a kínos meghívás a felmelegített fahéjas tekercsekre...

– Bébi, bárkinek nyalok, aki tisztességes színészi munkát ad nekem.

– Szánalmas vagy. De el kell ismernem, nagy örömömre szolgál látni, ahogy csúszol-mászol.

– Bármit, hogy előrébb jussak – felelte Bram könnyedén.

Nem jött álom a szemére, így Bram lement a medencéhez. Az élet túl bonyolult lett, gondolta, miközben levetkőzött és fejest ugrott. Azt remélte, hogy ez az idióta házasság majd megkönnyíti a dolgát, de azzal a tényezővel, hogy Rory menynyire védelmezi Georgie-t, nem számolt.

A hátára fordult és lebegett. Valahányszor megpróbálta kiásni magát a gödörből, amibe esett, újabb omlás zúdult rá, hogy betemesse. Georgie azt hitte, hogy ez az egész a pénzről szól. Fogalma sem volt róla, hogy sokkal nagyobb szüksége van a megbecsülésre. Ő pedig nem is akarta, hogy megtudja. Úgy kellett intéznie, hogy Georgie továbbra is annak a gazembernek lássa, aki mindig is volt. Az élete csak az övé, és nem fogja beengedni Georgie-t egyetlen fontos részébe sem.

Nem mindig volt magányos. Mivel igazi család nélkül nőtt fel, gyorsan teremtett magának egy mesterségeset azokból a srácokból, akik végül hátbatámadták. Azt hitte, a barátai, de élősködtek rajta – költötték a pénzét, kihasználták a kapcsolatait, és végül felültették azzal az átkozott szexvideóval. Megtanulta a leckéi. Önmaga keresése azt jelenti, egyedül kell járnia az útját. Georgie nem használta ki, de ettől még nem akarta, hogy a pszichéjében vájkáljon és rájöjjön, mennyire vágyik egy új életre. Georgie túl régóta ismerte, túl sokat látott és veszélyesen könnyű volt kiadnia magát neki. De irtózott a gondolattól, hogy Georgie elbukni lássa, mely lehetőség napról napra valószínűbbnek tűnt.

Georgie jó volt arra, hogy öregbítse a jóhírét és kielégítse az ágyban. De bármennyire is siettetni akarta az utóbbit, ocsmány viselkedése aznap este a hajón azt jelentette, hogy annyi időt kell adnia neki, amennyire Georgie-nak szüksége van... és aztán bekebelezni.

Négy nap telt el. Amikor Georgie már azt remélte, hogy az erkélyes fotók nem fognak megjelenni, napvilágra kerültek egy angol pletykalapban. Aztán elborítottak mindent. De szerelmi légyott helyett a homályos éjszakai felvételek, amiket a fotós készített, azt mutatták, hogy csúnyán összekaptak. Az első képen Georgie harciasan, csípőre tett kézzel volt látható. A következőn a tenyerébe temette arcát, lelkiismeret-furdalástól gyötörtén öncélú haitii utazásától, csakhogy még a legközömbösebb olvasóban is azt a képzetet ébresztette, hogy a veszekedés miatt sír. Egy másik fotón Bram a vállát fogja. Vigasztaló mozdulat volt, a sötét árnyak azonban fenyegetővé tették alakját. Az utolsó pillanatfelvétel, mind közül a leghomályosabb, a csókjukat ábrázolta. Sajnos lehetetlen volt megállapítani, hogy Bram gyengéd avagy erőszakos.

Elszabadult a pokol.

– Nem hiszem el, hogy az a gazember megússza ezt a szemétséget. – Bram valamikor tökélyre fejlesztette, hogyan intézze el vállrándítással a rossz reklámot, most azonban vért akart, a fotósét és mindenkiét, akinek köze volt a képek megjelentetéséhez, a szennylaptól kezdve az internetes pletykaoldalakig.

– Ha csak egy is a kezem közé kerül...

– Ne nézz rám, ha verkedni akarsz. Most az egyszer a te oldaladon állok.

Az Urth Caffé teraszán ültek a Melrose-on és biokávét ittak. Hét nap telt el a fényképek megjelenése óta. Fotósok és bámészkodók szegélyezték a járdát, a Caffé többi vendége pedig nyíltan bámulta a város leghíresebb ifjú párját.

Minden, amit Georgie elérni remélt ezzel a házassággal, visszafelé sült el. Meg kivételével, akit még mindig eltűntnek nyilvánított, minden barátja felhívta. Sashát és Aprilt úgy kellett visszafogni, hogy ne repüljenek Los Angelesbe. Ami az apját illette... Átviharzott hozzájuk és megfenyegette Bramet, hogy megöli. Georgie még mindig nem volt meggyőződve róla, hogy az apja elhitte a beszámolóját arról, hogyan történtek a dolgok valójában, és a fenntartásai a házasságukkal szemben csak erősödtek. Ennyit arról, hogy kezébe veszi a sorsa irányítását. Az önbizalma ingatagabb volt, mint valaha.

– Mosolyognál, az isten szerelmére? – Bram fogcsikorgatása odavezetett, hogy saját mosolya is csak gyanítható volt, de Georgie játszotta a jó katonát és előrehajolt, hogy megcsókolja feszült szája sarkát.

A tizenegy nappal ezelőtti éjszaka óta nem esett több meghitt csók, jóllehet Georgie többet gondolt rá, mint szeretett volna. Lehet, hogy gyűlölte Bramet mint embert, a testével azonban nyilvánvalóan más volt a helyzet, mert az egyetlen, aminek örülni tudott egész héten, ha láthatta a férfit félmeztelenül vagy akár ingben, mint most.

– És ez egy randevú, a fenébe is. Az ötödik ezen a héten.

– Baromság – felelte Georgie tovább mosolyogva. – Üzlet, veszteség-minimalizálás, mint a többi. Mondtam, nem randevú, amíg mindketten nem érezzük magunkat jól, és ha nem vennéd észre, szenvedünk.

Bram összeszorította a fogát. – Talán egy kicsit igyekezned kéne.

Georgie a második kekszét mártotta a kávéjába és majszolta el. Legalább pár kilót felszedett, csekély vigasz azért, hogy üldözte a sajtó és... egy férfi, aki tesztoszteron-csíkot húzott maga után.

Bram letette a csészéjét. – Az emberek szerint a képek nem hazudnak.

– Ezek igen.

A címlapok azt harsogták:

A házasságnak lőttek! Georgie lapátra kerül!

Georgie szívét megint összetörik Georgie ultimátumot adott! Irány az elvonó!

Még Bram régi szexvideóját is újra elővették.

Próbálták enyhíteni a károkat azzal, hogy napközben a lesifotósok törzshelyeit járták. Fánkot vettek a City Bakeryben Brentwoodban, Chateau-nál ebédeltek, megint elmentek a The Ivybe, csakúgy, mint a Nobuba, a Polo Lounge-ba és Mr. Chowhoz. Két éjszakát töltöttek egyik klubból ki a másikba be, amitől Georgie csak öregnek érezte magát és még inkább lehangolt lett. Ma Armani lakberendezési üzletében vásároltak a Robertsonon, Fred Segalnél a Melrose-on, majd beugrottak egy divatos butikba, ahol vettek két egyforma ocsmány pólót, amit sehová nem fognak felvenni, csak ha emberek közé mennek.

Alig merték megkockáztatni, hogy párszor elhagyják a házat külön. Bram kisurrant néhány rejtélyes találkozóra. Georgie vett egy-két táncórát, kirándulni ment kora reggel és egy hatalmas összegről névtelen csekket küldött a Szegény Haitiak Élelmezése segélyszervezetnek. Általában azonban össze voltak nőve. Bram javaslatára Georgie élt a közszereplésre éhes hírességek kedvenc trükkjével, és többször is átöltözött egy nap, mivel minden egyes új öltözék azt jelentette, hogy a pletykalapok megvettek egy friss képet. Miután az elmúlt évet abbéli igyekezetben töltötte, hogy elszabaduljon a nyilvánosság szeme elől, nem kerülte el figyelmét az irónia.

A kávézó többi vendége megelégedett azzal, hogy csak bámulja őket, egy bozontos kecskeszakállú és hamis Rolex órát viselő fiatalember azonban az asztalukhoz lépett. – Adnának egy autogramot?

Georgie szívesen adott őszinte rajongóknak, de valami azt súgta, hogy a mostani a nap végére felkerülne eladásra az eBayre.

– Elég csak az aláírásuk – mondta a fiú, megerősítve Georgie gyanúját, miközben átvette tőle a filctollat és az üres papírt, amit odanyújtott neki.

– Hadd írjam rá, hogy kinek lesz.

– Nem szükséges.

– Ragaszkodom hozzá.

Egy dedikáció értékét csökkentette, ha egy bizonyos személynek szólt és a fiú ajka legyőzötten lebiggyedt, mikor rájött, hogy Georgie kiismerte a szándékát. Harry, motyogta a nevét. Georgie a következőt firkantotta: „Sok szeretettel, Harrynek". Majd szándékosan rosszul írta le a vezetéknevét, hozzátéve egy e-t a Yorkhoz, hogy az autogram hamisnak tűnjön. Bram közben a másik papírra azt körmölte: „Miley Cyms".

A kölyök összegyűrte mindkettőt és nagy léptekkel elvonult. – Kösz a semmit.

Bram hátradőlt. – Milyen élet ez?

– Pillanatnyilag a miénk, és a legjobbat kell kihoznunk belőle.

– Tégy meg nekem egy szívességet, és kímélj meg az Annie betétdalától.

– Nagyon negatív vagy. – Georgie a Tomorrow refrénjére való rázendítéssel adott nyomatékot mondanivalójának.

– Ebből elég. – Bram talpra ugrott. – Tűnjünk el innen!

Elindultak a járdán, kéz a kézben, a férfi bronz haja ragyogott a napfényben, Georgie-é olló alá kívánkozott, a lesifotósok a sarkukban loholtak. Lassan haladtak. – Muszáj neked minden gyerekkel megállnod és eltrécselned? – zsörtölődött Bram.

– Jó lesz az újságokba. – Nem árulta el, mennyire szeretett beszélgetni a gyerekekkel. – Különben is, te ne panaszkodj. Nekem hányszor kellett végigvárnom, amíg te más nőkkel flörtöltél?

– A legutóbbi megvolt hatvanéves is.

Nagy szemölccsel és rossz sminkkel az arcán, Bram azért megcsodálta a fülbevalóját és még ráizzította a tekintét is. Georgie észrevette, hogy sokszor csinálta ezt, elmenni a szépségkirálynők mellett és az egyszerűbb külsejű nőkkel megállni csevegni. Pár pillanat erejéig azt éreztette velük, hogy gyönyörűek.

Gyűlölte, amikor Bram kedves dolgokat tett.

A férfi általános rosszkedve azonban enyhítette az övét, és amikor megpillantott egy bájos virágboltot, behúzta Bramet. Bent illatos volt a levegő, a virágok gyönyörűen rendezettek, az elárusító pedig békén hagyta őket. Georgie elnézegetette a virágkölteményeket, és végül egy irisz–, rózsa– és liliomcsokrot választott. – Te fizetsz.

– Mindig nagyvonalú fickó voltam.

– Úgyis az én nevemre íratod a számlát, nem?

– Szomorú, de igaz.

Mielőtt a kasszához értek volna, megszólalt Bram telefonja. A férfi rápillantott a kijelzőre és kinyomta anélkül, hogy felvette volna. Sokat telefonált, de ritkán akkor, ha Georgie hallótávolságon belül volt. Kinyújtotta a kezét, mielőtt Bram zsebre tette volna. – Kölcsönadnád? Fel kell hívnom valakit és otthon felejtettem az enyémet.

A férfi odaadta, de Georgie ahelyett, hogy a számot tárcsázta volna, megkereste az utolsó bejegyzést. – Caitlin Carter. Most már tudom a szeretőd vezetéknevét is.

Bram kikapta a kezéből. – Hagyd abba a szimatolást. És nem a szeretőm.

– Akkor miért nem beszélsz vele előttem?

– Mert nem akarok. – Bram a kasszához ment a csokorral. Ahogy megállt egy fodros, pasztelszínű virágokkal teli talicska mellett, Georgie-t arculütésként érte, hogy mennyire férfias a csipkés virágok között. Ismét azt az őrjítő szexuális bizsergést érezte. Ma reggel még a tornáról is kimentette magát, hogy nézhesse Bramet.

Szánalmas volt, de érthető. Még egy kicsit büszke is volt magára. A káosz ellenére, amit a fotók váltottak ki, nemi vágyat érzett, a legelemibbet, érzelmektől legcsekélyebb mértékben mentest.

Bram kifelé menet odaadta neki a csokrot. Szerencséjük volt és találtak egy parkolóhelyet a közelben, de így is át kellett verekedniük magukat a lármás fotósok tömegén, akik lesben álltak a járdán.

– Bram! Georgie! Idenézzenek!

– Elsimították a vitát?

– Georgie! Ide!

Bram magához húzta. – Hátrébb, fiúk! Adjanak egy kis helyet!

– Georgie, azt hallottam, járt ügyvédnél.

Bram meglökte a tagbaszakadt fotóst, aki túl közel ment. –Azt mondtam, hátrébb!

Hirtelen Mel Duffy bukkant elő a sokaságból és emelte rájuk a gépét.

– Hé, Georgie. Mit szól Jade Gentiy vetéléséhez?

Villant a vaku.

Georgie rosszul volt. Az irigysége valahogy megfertőzte azt a védtelen magzatot. Duffy elmondta, hogy a vetélés Thaiföldön történt két hete, pár nappal az ő Las Vegas-i esküvőjük után, amikor Lance és Jade éppen csatlakozni akartak egy ENSZ-különítményhez. A sajtósuk most hozta nyilvánosságra a hírt, közölve, hogy a házaspár le van sújtva, de az orvosok biztosították őket, semmi akadályát nem látják annak, hogy később gyermekük szülessen. Az a rengeteg üzenet, amit Lance hagyott...

Már majdnem hazaértek, amikor Bram megszólalt. Kikapcsolta a rádiót és ránézett.

– Mondd, hogy nem veszed a szívedre.

Melyik nő ne sajnálna egy ártatlan, meg nem született gyermeket? Felfordult a gyomra a bűntudattól. – Én? Dehogy. Csak szomorú vagyok. Természetes, hogy sajnálom őket.

Nem tudta állni a férfi sokatmondó pillantását. Dzsigolóra volt szüksége, nem lélekbúvárra. Megigazította a napszemüvegét. – Az ellenségemnek sem kívánok ilyet. Talán már bánom, hogy annyira felzaklatott, amikor megtudtam, hogy terhes. Ez természetes.

– Neked ehhez semmi közöd.

– Tudom.

– Az eszed tudja, de tisztára becsavarodsz, amikor a Lúzer-ről van szó.

Georgie-nál elszakadt a cérna. – Most vesztette el a gyerekét! Egy babát, aki nem akartam, hogy megszülessen.

–Tudtam! Tudtam, hogy felelősnek tartod magad. Meg kell edződnöd, Georgie.

– Azt hiszed, nem vagyok elég edzett? Kibírom ezt a házasságot, nem?

– Ez nem házasság. Hanem sakkparti.

Bramnek igaza volt, és ő undorodott ettől az egésztől.

Némán tették meg a hátralévő utat hazáig, de miután beparkolt a garázsba, Bram nem szállt ki azonnal. Csak ült, levette a napszemüvegét és a szárát babrálta. – Caitlin Sarah Carter lánya.

– Az íróé? – Georgie elengedte a kilincset.

– Három éve halt meg.

– Emlékszem. – Bram múltjából kiindulva rajongónak hitte Caitlint, de ha Sarah Carter, egy ilyen kaliberű író az anya, akkor nem valószínű. Carter számos irodalmi krimit írt, egyik sem volt sikeres. Pár évvel a halála után egy kis kiadó jelentette meg a Faházat, egy addig még kiadatlan regényét. A könyv fokozatosan elnyerte az olvasók tetszését és végül a könyvklubok kedvence lett. Mint mindenki más, Georgie is imádta.

– Caitlinnel együtt jártunk, amikor a könyv megjelent –mondta Bram. – Mielőtt a sikerlisták élére került volna. Megemlítette, hogy az utolsó, amit anyja a halála előtt írt, egy forgatókönyv a Fabázhól, és megengedte, hogy elolvassam.

– Sarah Carter maga írt forgatókönyvet a regényből?

– Egy átkozottul jót. Rá két órára, hogy elolvastam, megvettem a jogot.

Georgie majdnem megfulladt. – Megvetted a Faház megfilmesítésének jogát? Te?

– Részeg voltam és nem tudtam, mit vállalok. – Bram kiszállt a kocsiból, ugyanolyan jóképűen és gondtalanul, mint mindig.

Georgie utánasietett a garázson át. – Várj egy percet. Azt akarod mondani, hogy azelőtt vetted meg a jogot, hogy bestseller lett volna?

Bram bement a házba. – Részeg voltam és szerencsés.

– Meghiszem azt. Mennyire szerencsés?

– Nagyon. Caitlin most húszszor annyiért el tudná adni a forgatókönyv jogát, mint amennyit én fizettem neki, amire soha nem feledkezik meg emlékeztetni.

Georgie a mellkasára szorította a tenyerét.

– Állj! Nem tudom, melyiket nehezebb elképzelnem. Téged, mint producert, vagy, hogy tényleg elolvastál egy forgatókönyvet elejétől a végéig.

Bram a konyha felé vette az irányt. – Már érettebb vagyok, mint a Skip és Scooter idején.

– Te csak azt hiszed.

– Alig néhány idegen szót kellett kikeresnem a szótárból. – Georgie nem számított többre, és meglepődött, amikor a férfi folytatta. – Sajnos egy kis gondom akadt a finanszírozással.

Georgie megtorpant. – Te tényleg meg akarod csinálni?

– Nincs jobb dolgom.

Ez magyarázta a sok rejtélyes telefonhívást, de azt nem, miért tartotta titokban. Bram a konyhapultra dobta a kocsikulcsot. – A rossz hír az, hogy a jog kevesebb, mint három hét múlva lejár, és ha nem hozok létre addigra egy programtervet, Caidin visszaszerzi a jogot.

– És meggazdagszik.

– Nem érdekli más, csak a pénz. Gyűlölte az anyját. Ha egy rajzfilmstúdió adja a legjobb ajánlatot, annak adja el a Faház jogdíját.

Georgie még soha nem vette meg sem könyvnek, sem filmnek a jogdíját, de tudta, hogyan működik az ilyesmi. A jogszerzőnek – ez esetben Bramnek – csak egy bizonyos idő áll a rendelkezésére, hogy támogatottságot szerezzen a vállalkozásának, mielőtt a jog lejár és visszaszáll az eredeti tulajdonosra. Mivel Bramnek egy lyukas garasa sem fog maradni, ha ez megtörténik, nem csoda, hogy Rory Keene-hez dörgölőzött.

– Milyen közel jársz ahhoz, hogy valaki zöld utat adjon a Faháznak? – kérdezte Georgie, noha volt sejtése a válaszról.

Bram kivett egy palack vizet a hűtőszekrényből. – Egész közel. Hank Petersnek tetszik a forgatókönyv és érdekli a rendezés, ez felkeltette a figyelmet. Megfelelő szereposztással filléres alapon megcsinálhatjuk a filmet, újabb pozitívum.

Peters remek rendező volt, de Georgie kételkedett benne, hogy hajlandó lenne együtt dolgozni a megbízhatatlan Bram Sheparddel. – Hank érdeklődik, vagy elkötelezte magát?

– Érdeklődik aziránt, hogy elkötelezze magát. És van egy főszereplőm Danny Grimes szerepére. Ez az alku része.

Grimes mesésen sokoldalú karakter volt, és Georgie nem lepődött meg, hogy sok színész vágyott a szerepre. – Kit szereztél meg?

Bram lecsavarta a kupakot. – Hármat találhatsz.

Georgie ránézett, aztán felnyögött. – Jaj, ne... Ez nem lehet.

– Pár színi lecke... meg tudom csinálni.

–Te nem tudsz eljátszani egy ilyen szerepet. Grimes bonyolult. Ellentmondásos, meggyötört... Rajtad fog röhögni az egész város. Nem csoda, hogy nem tudsz rá pénzt szerezni.

– Kösz a bizalmat. – Bram meghúzta a vizet.

– Átgondoltad te ezt? Egy sikeres producernek másban is kell jeleskednie a vétkes hanyagságon kívül. Az pedig, hogy ragaszkodsz a főszerephez... Nem okos dolog.

– Meg tudom csinálni.

A férfi hajthatatlansága megingatta Georgie-t. Azt a Bramet, akit ő ismert, csak a szórakozás érdekelte. Fontolóra vette a lehetőséget, hogy rosszul ítélte meg, és nem csak a Faház iránti érdeklődése miatt... Semmi jelét nem látta annak, hogy kábítószert fogyasztott volna, és Bram naponta több órát töltött az irodájában. Még régi rosszhírű barátaitól is megszabadult, ami fura volt egy olyan fickótól, aki gyűlölt egyedül lenni. Az alkohol és a kóros önteltsége volt a legnagyobb bűne.

– Úszom egyet. – Bram elsietett a medence felé.

Georgie a szobájába ment rövidnadrágot és pántos felsőt húzni. Ha a forgatókönyv olyan jó, mint a férfi mondta, a városban már mindenki arra vár, hogy Bram joga lejárjon és rávethessék magukat a lehetőségre. A főszerep a legfelkapottabb színészé lenne, nem pedig a karakter megformálására legrátermettebbé, vagyis semmiképpen nem Bramé. Skip Scofieldet brilliánsan alakította, de hiányzott a szakmai jártassága és felkészültsége, hogy bármi érzelmileg bonyolultabb feladatot megoldjon, lásd a habkönnyű szerepeket, amiket azóta vállalt.

Miközben éppen a legkényelmesebb szandáljába bújt bele, felkapta a fejét. – Gazember!

Leviharzott, át a verandán a medencéhez, ahol Bram egymás után úszta a hosszokat. – Te szemét! Nincs semmiféle Skip és Scooter folytatás! Csak azért ködösítettél, hogy leplezd, mire készülsz valójában.

– Mondtam, hogy nem lesz folytatás. – Bram lemerült.

– De az ellenkezőjét sugalltad – folytatta Georgie abban a pillanatban, ahogy a férfi felbukkant. – Ez az ostoba fals házasság... A pénzem csak hab a tortán, nem igaz? A Faház az igazi oka, hogy belementél. Nem engedheted meg magadnak, hogy rövid időn belül te legyél a második, aki összetöri a drága Georgie York szívét. Ha azt akarod, hogy a honcsók komolyan vegyenek, el kell hitetned velük, hogy megbízható állampolgár lettél.

– Mi ezzel a baj?

– Az, hogy félrevezettél.

–Velem kezdtél. Mire számítottál?

Georgie nagy léptekkel követte a vízesés felé úszó férfit a medence körüli deszkapallón. – Ha elhiszik, hogy ragadt rád valami a tisztességemből, nagyban megnőnek az esélyeid a filmed elkészítésére, nem igaz?

– Ne nevezd a házasság szent kötelékét „ostobá"-nak.

– Miféle szent kötelék? Csak azért mondtad el végre az igazat, mert az ágyamba akarsz bújni.

– Férfi vagyok, perelj be.

–Ne szólj hozzám többet! Soha többet az életben! –Georgie elviharzott.

– Nekem nyolc – kiáltott utána Bram. – Nem szeretem, ha egy nő túl sokat beszél az ágyban, hacsak nem disznó szavakat mond.

A telefon, amit a medence szélén hagyott, megcsörrent. Odaúszott és felvette. Georgie megállt, hogy belehallgasson a beszélgetésbe.

– Scott... Hogy ityeg a fityeg? Igen, őrület... – Bram áttette a másik fülére és kimászott a létrán. – Telefonon nem sokat mondhatok, de tudok valamit, ami érdekelhet. Találkozzunk a Mandarinban holnap délután egy italra, és megbeszéljük. –A homlokát ráncolta. – Péntek reggel? Rendben, átszervezem. Hé, most mennem kell. Elkésem egy találkozóról.

Összecsukta a mobilját és felkapott egy törülközőt. Georgie a lábával dobogott. – Elkésel egy találkozóról?

– Ez Los Angeles. Mindig te tedd le a telefont elsőnek.

– Megjegyzem. És nem kapsz tőlem egy árva fityinget sem.

Ahelyett, hogy visszatért volna a házba, Bram irodájába csörtetett. A gondolat, hogy Bram bármit is dolgozni akarjon, teljesen összezavarta. A forgatókönyv leleplezése azonban legalább elterelte a figyelmét, és nem csak arra tudott gondolni, milyen metafizikai szerepet játszott Lance kisbabájának elvesztésében.

Feltépte a mappát, amiben a Skip és Scooter folytatásának kellett volna lennie, és takaros köteg pornómagazint borított ki belőle, kék Post-ittal a legfelsőn:

AZ IGAZI SOKKAL JOBB.

Miközben az edzőterembe tartott, Bram azon gondolkodott, miféle idióta gyengeség ütött belé, hogy beszélt a Faházról. De Georgie olyan rohadtul tragikus képet vágott, mikor meghallotta mi történt Lance és Jade kisbabájával – előtört belőle megint az a túlfejlett felelősségérzete hogy valahogy kicsússzott a száján, amit azonnal meg is bánt. A kudarc már így is gombafelhőként lebegett felette. Mivel az esélyei szinte a nullával voltak egyenlők, minél kevesebb ember tudott arról, mit jelent neki a Faház, annál jobb volt. Ez különösen vonatkozott Georgie-ra, aki alig várta, hogy felsüljön.

Nem törődött vele, hogy levesse vizes fürdőnadrágját, egyenest az edzőterembe ment. Egy balettkorlát került oda pár nappal ezelőtt. Újabb támadás a magánszférája ellen.  Mihez kezd az életben, ha a Faház kicsúszik a kezéből?

Visszatér a sekélyes playboy-szerepekhez? A gondolattól kirázta a hideg.

Feltett egy Usher cédét és undorral nézegette a futópadot. Ki akart menni a levegőre, kilométereket futni a hegyekben, ahogy szokott, de hála a vegasi balesetnek, be volt zárva.

Legalább a különszobája megmaradt. Kínzás volt nézni Georgie-t a nyújtógyakorlatok közben. Torna előtt felkötötte a haját, hogy még a tarkójából is erogén zónát csináljon. Aztán ott volt hosszú, szexi lába. Valamit elárult Bram életéről, hogy lezavarni egy fordulót a kis árva Annie-vel került a kívánságlistája élére.

Persze ő tisztában volt a szépségével, nem úgy, mint Georgie. Természetes vonzerővel rendelkezett, nem hivalkodott. Georgie Yorkot nem lehetett látni, hogy nyilvánosan villogtatta volna isteni mellét.

Vagy kettesben... Amin egyre inkább szándékában állt változtatni. Lehet, hogy Georgie gyűlölte, de határozottan tetszett neki a helyzet, amibe kerültek. Georgie még nem tudta, de a napjai, amiket a Lúzerre fecsérelt, meg voltak számlálva.

Ki mondta, hogy csak magával törődik? Állampolgári kötelessége felszabadítania Georgie Yorkot.

12

Újabb két nap telt el. Georgie éppen arra próbált rájönni a konyhában, hogyan kell készíteni a Chaz-féle ínycsiklandó gyümölcsturmixot, amikor zajt hallott a ház elülső részéből. Pár pillanat múlva Meg Koranda rontott be, mint egy ugri-bugri agárkölyök, amit annyiszor rúgtak ki a kutyaiskolából engedetlensége miatt, hogy gazdái felhagytak az idomítására való kísérletezéssel. Ebben az esetben a gazdák imádnivaló szülei voltak, a színészlegenda Jake Koranda és Fleur Savagar Koranda, a Csillagvirág, aki valamikor Amerika leghíresebb címlaplánya volt, immáron pedig az ország legelőkelőbb tehetségkutató intézményének befolyásos vezetője.

Meg Georgie nyakába ugrott, tömjénillatot húzva maga után. – Ó, istenem, Georgie! Csak akkor hallottam a hírt, amikor két napja hazatelefonáltam, és jöttem az első géppel. Egy gyönyörű ashramban voltam, teljesen elszigetelve a világtól, még a tetvek is megtámadtak. De megérte. Anya azt mondta, elment az eszed.

Miközben Georgie viszonozta Meg heves ölelését, remélte, hogy huszonhat éves barátnője csak túlzott a tetvekkel, ám Meg barna kefefrizurája nem sok jót jósolt. Igaz, hajviselete úgy változott, mint az időjárás, s a szemöldöke közötti vörös hindiből és jakcsontnak tűnő, ityegő-fityegő fülbevalójából Georgie azt gyanította, hogy barátnője rákattant a kolostori divatra. Vaskos bőrszandálja és barna géztopja csak megerősítette benne a feltételezést. Csupán a farmerja volt száz százalékig Los Angeles-i. Meg magas, nádszálkarcsú volt, aki örökölte anyja lapáttenyerét és csónaklábát, de kivételes szépségét nem. Apja sokkal szabálytalanabb vonásaival rendelkezett, barna hajával és sötét bőrével. Szeme vagy kék vagy zöld vagy barna volt a fénytől függően, éppolyan színjátszó, mint a személyisége. A kishúga volt, akire Georgie mindig is vágyott, nagyon szerette, de ettől még látta hibáit. Elkényeztetett ösztönlény volt, százhetvenöt centi jókedv, jóindulat, jószívűség és szinte teljesen beszámíthatatan abbéli igyekezetében, hogy túltegyen híres szülein.

Georgie megszorította a vállát. – Hogy tűnhettél el ilyen hosszú időre anélkül, hogy bármelyikünket is felhívtad volna? Hiányoztál.

–El voltam vágva a civilizációtól. Elvesztettem az időérzékemet. – Meg hátrahúzódván megpillantotta a turmixgépet benne a rózsaszín, kezdetleges állapotú kulimásszal. – Ha van benne alkohol, kérek egyet.

– Délelőtt tíz óra van.

– Punjabban nem. Kezd az elején, és mondj el mindent.

Bram jelent meg az ajtóban, valószínűleg ő engedte be Meget. – Hogy alakul a nagy találkozás?

Meg odafutott hozzá. Randevúztak néhányszor, Georgie, Sasha, April és Meg szüleinek minden tiltakozása ellenére. Meg megesküdött, hogy soha nem feküdtek le egymással, de Georgie-nak voltak kétségei. Meg átkarolta a férfi derekát. – Bocs, hogy észre sem vettelek, amikor bejöttem. – Visszanézett Georgie-ra. – Nem keféltünk. Esküszöm. Mondd meg neki, Bram.

– Ha nem keféltünk – szólalt meg Bram a legrekedtebb, legszexisebb hangján –, honnan tudom, hogy egy sárkány van a fenekedre tetoválva?

– Onnan, hogy megmondtam neked. Ne higgy neki, Georgie. Tényleg. Tudod, hogy csak azért jártam vele, mert az Őseim annyira ellenezték. – Felnézett Bramre, ami tekintve sudár termetét, pillantásától alig néhány centiméteres emelést követelt. – Dackórságban szenvedek. Abban a pillanatban, hogy valaki azt mondja nekem, ne csináljak valamit, minden vágyam, hogy megtegyem. Jellemhiba.

Bram végigsimított Meg hátán, hangja szexisen doromboló lett. – Ha tudtam volna, amikor együtt jártunk, követeltem volna, hogy hagyd magadon a ruhád.

Meg szeme tengerzöldről viharos kékre változott. – Te hajtasz rám?

– Ne felejtsd el megmondani Georgie-nak.

Meg kinyújtotta az ujját. – Itt áll.

– Honnan tudod, hogy figyel? Ha a barátja vagy, nem hagyhatod, hogy elkerülje a figyelmét, mi folyik a szeme előtt.

Georgie felvonta egyik szemöldökét, majd elhallgattatta mindkettőjüket a turmixgép bekapcsolásával. Sajnos a tetejét elfelejtette rátenni.

– Vigyázz!

–Jézusom, Georgie...

Georgie a turmixgép kapcsolója után kapott, de lecsúszott az ujja a gombról és a keverő szanaszét fröcskölte tartalmát. Eper, banán, lenmag, búzafű és répáié loccsant a patyolattiszta pultra, folyt le a szekrényajtókon, placcsant szét a padlón és Georgie méregdrága gabonaszínű tunikafelsőjén. Bram félretolta és megkereste a megfelelő gombot, de csak miután kidekorálta magát és fehér pólóját színes plecsnikkel. – Chaz meg fog ölni – mondta Bram, elhagyva a szexis hangot. – Komolyan.

Meg elég messze állt ahhoz, hogy egy banándarab kivételével, amit lenyalt a karjáról, sértetlenül megússza. – Ki az a Chaz?

Georgie felkapott egy törlőkendőt és nyomkodni kezdte a tunikájára.

– Emlékszel Mrs. Danversre, a rémisztő házvezetőnőre a Rebekából?

Meg jakcsont fülbevalója meglibbent. – Főiskolán olvastam.

– Képzeld el nyers, húszéves punk rokkernek, aki úgy dirigál, mint Ratched nővér a Száll a kakukk fészkére című könyvben, és megkapod Bram elbűvölő házvezetőnőjét, Chazt.

Meg nézte, ahogy Bram leveti a pólóját. – Nem nagyon látom kettőtök közt azt az erős szerelmi vibrálást.

Bram felkapott egy törlőrongyot. – Akkor nem vagy olyan éber, mint gondolod. Mi másért házasodtunk volna össze?

– Georgie mostanság nem beszámítható, te pedig a pénzére utazol. Anya szerint te az a fajta fickó vagy, aki soha nem nő fel.

Georgie nem bírt visszatartani egy önelégült mosolyt. – Ez megmagyarázná, miért utasította vissza Fleur mami, hogy képviseljen.

Bram bosszús arckifejezése hatékonyabb lett volna, ha nem csúfítja el egy ragacsos lenmag. – Téged sem képvisel.

– Csak mert közel állok Meghez. Érdekellentét.

– Nem igazán – jegyezte meg Meg. – Anya szeret téged, Georgie, de apáddal nem akar üzleti kapcsolatra lépni. Nem bánjátok, ha pár napra betörök hozzátok?

– De igen! – mondta Bram.

– Nem, dehogy. – Georgie aggódva nézett rá. – Baj van?

– Csak veled akarok lenni, ez minden.

Georgie nem hitt neki, de Megnél soha nem lehetett tudni, mi jár a fejében. – Lakhatsz a vendégházban.

Bram felpaprikázódott. – A vendégházban van az irodám!

– Csak az egyik felében. A hálószobát soha nem használod.

Bram Megre rontott. – Három hete sem vagyunk házasok.

Miféle szerencsétlen az, aki mások nyakába varrja magát, amikor azok gyakorlatilag nászúton vannak?

Hebrencs Meg Koranda eltűnt és ott állt Jake Koranda lánya, éppolyan acélos arckifejezéssel, mint az apja, amikor a bandita Bird Dog Calibert játszotta. – Olyan szerencsétlen, aki védeni akarja a barátja érdekeit, amikor él a gyanúval, hogy ugyanez a barát nem képes vigyázni magára.

– Jól vagyok – sietett közölni Georgie. – Brammel szenvedélyesen szeretjük egymást. Csak furán mutatjuk ki.

Bram felhagyott a tisztálkodási erőfeszítésekkel. – Mondtad a szüleidnek, hogy itt akarsz maradni? Mert esküszöm, Meg, most úgy hiányzik nekem az apád, mint púp a hátamra. Vagy az anyád.

– Apámat lerendezem. Anya pedig már úgyis utál, úgyhogy ő nem probléma.

Chaz ebben a pillanatban lépett a konyhába. Ma két hajgumival ördögszarvakat varázsolt fluoreszkáló vörös hajából a feje tetejére. Tizennégynek látszott, de úgy káromkodott, mint egy kocsis, mikor meglátta a konyhát. Amíg Bram elő nem lépett...

– Sajnálom, Chaz. Kicsúszott a kezemből a turmixgép.

Chaz mindjárt megenyhült. – Legközelebb várj meg, rendben?

– Az biztos – mondta Bram bűnbánóan.

Chaz papírtörlőlapokat tépkedett és odanyújtotta neki. –Töröld le a lábad, hogy ne hord szanaszét ezt a szart az egész házban.

Chaz visszautasított minden segítséget, és céltudatos összpontosítással esett neki a felfordulásnak. Miközben kimentek a konyhából, Georgie Chaz takarítási lázán töprengett, és azt kívánta, bárcsak kéznél lett volna a videokamerája.

De inkább beérte Meggel, és később, miközben a medence partján üldögéltek, ráirányította a kamerát és az indiai élményeiről kezdte faggatni. Chazzel ellentétben azonban Meg kamerák között nőtt fel, és csak azokra a kérdésekre válaszolt, amikre akart. Amikor Georgie kardoskodott, Meg közölte, hogy unja már a beszélgetést és úszni akar.

Nem sokkal később megjelent Bram. Becsukta a telefonját, elnyúlt a nyugágyban Georgie mellett és Meget bámulta a medencében. – Nem jó ötlet, hogy itt lebzsel a barátnőd. Még mindig rá vagyok pörögve.

– Nem vagy. Csak idegesíteni akarsz. – Bram félmeztelen volt, és vágy söpört végig Georgie feslett kis testén. Bram azt hitte, csak játék, hogy távol tartja magától, de a helyzet sokkal bonyolultabb volt. Georgie soha nem tartotta a szexet jelentéktelen szórakozásnak. Mindig fontos volt a számára. Mostanáig.

Felnyílt végre a szeme és elég rámenős lett ahhoz, hogy belevesse magát egy lelketlen flörtbe? Pár fülledt hancúr, aztán: Arrívederci, bébi, és ne hagyd nyitva magad után az ajtót. De volt egy nagy bibi ezzel a forgatókönyvvel. Hogy flörtölhetne lelketlenül egy olyan férfival, akit utána nem tud hazaküldeni? Bárhonnan nézte is, az, hogy egy fedél alatt éltek, megoldhatatlanul agyonbonyolította a dolgokat.

– Nem említetted, hogy sikerült a megbeszélés ma reggel a Mandarinban – hozta szóba, hogy elterelje a figyelmét.

– Semmi különös nem történt. A fickó főként a házasságunk mocskos részleteire volt kíváncsi. – Bram vállat vont. –Kit érdekel? Gyönyörű délután van és egyikünk sem szenved. El kell ismerned, hogy ez egy kiváló harmadik randi.

– Ügyes próbálkozás.

–Add fel, Georgie! Észrevettem, hogyan nézel rám. Épp hogy csak nem nyalod meg a szádat.

– Sajnos te szexisebb vagy, mint valaha. Ha igazi lennél és nemcsak egy felfújt fiúbaba...

Bram átvetette a lábát a nyugágy szélén és úgy hevert mellette, mint egy aranyozott Apolló, aki azért ballagott le az Olümposzról, hogy emlékeztesse a halandó nőket az istenekkel való kötözködés következményeire. – Még egy hét, Georgie. Ennyit kapsz.

– És aztán?

– Majd meglátod.

Valahogy nem üres fenyegetésnek hangzott.

Laura Moody megette salátáját a Starlight Artists Management harmadik emeletén álló üvegfalú irodájában, és bedobta a dobozt az íróasztala melletti szemetesbe. Negyvenkilenc éves volt, egyedülálló, folyamatos fogyókúrán, hogy leadja azt a plusz öt kilót, amitől durván elhízottnak számított hollywoodi mértékekkel mérve. Barna haja rakoncátlan, még most is egyetlen ősz hajszál nélkül; szeme konyakszínű, orra hosszú, melyet erős áll ellensúlyozott. Nem volt se szép, se csúnya, Los Angelesben láthatatlan. A hollywoodi menedzserek ajánlott viseletének számító márkás kosztümök és kabátok soha nem álltak jól alacsony termetén, és még amikor Armaniba öltözött is, valaki mindig kért tőle kávét.

– Helló, Laura.

Majdnem felborította diétás Pepsijét Paul York hangjára. Hát mégis utóiérte, miután egy hétig nem vette fel neki a telefont. Paul vonzó férfi volt sűrű, acélszürke hajával és szabályos arcvonásaival, de a személyisége akár egy börtönőré. Szokásos uniformisát viselte ma is: szürke nadrágot és kobaltkék inget, melynek mellényzsebébe a Ray-Banét akasztotta. Könnyed, hanyag járása nem tévesztette meg Laurát. Paul York olyan nyugodt volt, mint egy kobra. – Úgy tűnik, mostanában nem akaródzik visszahívnod.

– Bolondokháza van. – Meztelen lábával a tűsarkúja után tapogatózott az íróasztal alatt, amit lerúgott. – Épp most akartam telefonálni.

– Öt nap késéssel.

– Gyomorhurut. – Miközben fél párját a cipőjének megtalálta, kényszerítette magát, hogy azokra a dolgokra gondoljon, amiket csodált a férfiban. Lehet, hogy tipikus basáskodó színészapuka volt, de tisztességben nevelte fel Georgie-t. Sok más gyereksztárral ellentétben Georgie-nak soha nem kellett elvonóra mennie. Nem váltogatta hetente a barátait és nem „felejtette el", hogy nincs rajta bugyi, amikor kiszáll egy taxiból. Paul a pénzét is lelkiismeretesen kezelte, szerény összegű díjazást számítva fel magának, amiből kényelmesen élhetett, de nem nagylábon. Amit nem tett meg, az az, hogy megvédje a lányát a saját ambícióitól.

Odasétált a kanapé mögötti falhoz és ráérősen tanulmányozta a kiállított dísztáblákat és fotókat – ajánlóleveleket, szakmai bizonyítványokat, pillanatfelvételeket hírességekkel, akik közül gyakorlatilag egyiket sem menedzselte. Georgie volt az egyetlen illusztris ügyfele és fő bevételi forrása.

– Azt akarom, hogy Georgie szerepet kapjon a Greenberg–filmben – jelentette ki.

Valahogy sikerült higgadtan mosolyognia. – A bugyuta vámpírosban? Érdekes ötlet. – Borzalmas ötlet.

– Remek a forgatókönyv. Meglepett, milyen szellemes.

– Eredetien mulatságos – helyeselt Laura. – Mindenki erről beszél.

– Georgie új dimenzióba helyezné a történetet.

Paul ismét fittyet hányt a lánya kívánságára. A csini vámpír bosszúja humoros története és szellemes párbeszédei ellenére pontosan azt a fajta szerepet képviselte, amiből Georgie ki akart törni.

Laura az íróasztalon kopogott körmeivel. – A szerepet akár neki is írhatták volna. Kár, hogy Greenberg olyan eltökélten ragaszkodik hozzá, hogy drámai színésznő játssza.

– Csak azt hiszi, hogy tudja, mit akar.

– Bizonyára igazad van. – Laura a szemét forgatta. – Szerinte egy komoly drámai színésznő előadásában hitelesebb lesz a film.

– Nem mondtam, hogy könnyű lesz. Dolgozz meg a tizenöt százalékodért és vedd rá, hogy megnézze Georgie-t. Mondd meg neki, hogy Georgie imádja a forgatókönyvet és mindennél jobban vágyik rá, hogy eljátsza.

– Feltétlenül. Most azonnal hívom. – Hogy a pokolban fogja meggyőzni Greenberget, hogy találkozzon Georgie-val? Sokkal inkább hitt Paul képességeiben, hogy rá tudja dumálni a lányát egy olyan szerep után való ácsingózásra, amit nem is akart eljátszani.

– Tudod... – Csak az egyik cipőjét találta meg, így ülve kellett maradnia, abba az előnyös helyzetbe juttatva Pault, hogy az íróasztala fölé magasodjon. – A jövő hónapban kezdődik a forgatás és Georgie fél év szabadságot kért.

– Georgie-t majd én elintézem.

– Gyakorlatilag nászúton van és...

– Mondtam, hogy Georgie-t én elintézem. Ha beszélsz Greenberggel, ne felejtsd el megemlíteni neki, milyen tökéletes Georgie komikusi szinkronja és mennyi női néző azonosítja magát vele. Ismered a dörgést. Emlékeztesd, hogy mennyi sajtófigyelmet kap. Kapkodni fogják a jegyeket.

Nem feltétlenül. Georgie pletykalapbeli dicsőségei soha nem voltak kasszasikerre válthatók. A jegyzettömböt piszkálta az íróasztalán. – Nos, igen... Tudod, hogy minden tőlem telhetőt megteszek, de nem szabad elfelejtenünk, hogy ez Hollywood.

– Nincs kifogás. Üsd nyélbe az üzletet, Laura! És gyorsan. – Paul kurtán bólintott és kisétált.

Megfájdult a feje. Majd kiugrott a bőréből örömében, amikor hat évvel ezelőtt Paul őt és nem egy másik menedzsert választott a Startlighttól Georgie képviseletére. Úgy gondolta, itt a nagy érvényesülési lehetőség, késői elismerése tíz év kemény munkájának, ami alatt tucatnyi fiatal Ivy League-s rámenős húzott el mellette fele annyi tapasztalattal. Még nem tudta, hogy az ördöggel paktált le, az ördöggel, akit Paul Yorknak hívtak.

Az álma, hogy Hollywood mozgatórúgója legyen, most nevetségesnek tűnt. Nem volt meg benne a többi ügynök ravaszsága. Paul csak azért alkalmazta, mert egy szócsőre volt szüksége, amit irányíthat, és a Starlight menő ügynökei nem úgy táncoltak volna, ahogy ő fütyült. A megélhetése, amibe beletartozott egy luxuslakás fenntartása, attól függött, teljesíteni tudja-e Paul kívánságait.

Valaha büszke volt a megvesztegethetetlenségére. Most alig emlékezett rá, mit jelent a szó.

A következő négy napban Bram újabb lehetséges befektetővel találkozott, aki semmivel sem mutatkozott készségesebbnek aziránt, hogy rábízza a pénzét, mint a többiek. Georgie vett még két táncórát, levágatott két centit a hajából és aggódott a jövője miatt. Amikor ez túl nyomasztóvá vált, megpróbálta rávenni Meget, hogy menjenek el vásárolni. Meg azonban tisztában volt Hollywood módszereivel.

– Ha azt akarnám, hogy az én arcommal legyenek kitapétázva a US Weekly lapjai, eljárnék társaságba a szüleimmel. Ez a ti utatok. Nem az enyém.

Meg inkább lovagolni ment, Georgie pedig végigszenvedett egy kínos ebédet az apjával Los Angeles legújabb sztáréttermében, ahol egy fémlemez csillár alatt ültek egy bőrbokszban.

– A csini vámpír bosszúja remekül megírt és tényleg szórakoztató – mondta az apja, grillezett hússalátáját szurkálva. – Te is tudod, milyen ritka az ilyen.

Georgie felé tolta a kenyeres kosarat, de neki nem volt étvágya. Az elmúlt két hétben Chaz sajtos makarónihegyeket és lasagnatáblákat etetett meg vele. Szó mi szó, csontjai élei kezdtek eltompulni és az arca már nem volt olyan beesett, de teljesen biztos volt benne, hogy nem ez volt Chaz szándéka.

– Bizonyára elképesztően jó film lesz. De... – Georgie egy tál citromos rizottót turkált és igyekezett tartani magát az elhatározásához. Ez az ő élete, az ő karrierje, és magának kell kijárnia az útját. – Ki akarok törni az érzelmileg pehelysúlyú szerepekből. Megfizettem az árát, és nem szeretnék újabb vígjátékra szerződni. Olyasmit akarok, ami kihívást jelent, ami felvillanyoz.

Nem vesződött azzal, hogy szóba hozza a hat hónapos vakációt, amiért olyan elszántan harcolt. Amint lehet, vissza kell térnie a munkába, csak hogy ne kelljen annyi időt töltenie Brammel.

Az apja hátradőlt a bokszban. – Ne légy közhelyes, Georgie! Egy újabb komikus színésznő, aki Lady Machbetet akarja játszani. Csináld azt, amiben jó vagy.

Nem adhatta be a derekát. – Honnan tudjam, hogy jó vagyok-e más szerepekben, ha soha nem próbálom ki?

–Van fogalmad róla, milyen keményen dolgozik Laura azon, hogy összehozzon neked egy találkát Greenberggel?

– Előbb velem kellett volna beszélnie. – Mintha Laurának eszébe szokott volna jutni konzultálni vele.

Paul levette a szemüvegét és megdörzsölte a szemét. Fáradtnak tűnt, Georgie-t bűntudat gyötörte. Nem volt könnyű huszonöt évesen özvegyen maradni egy négyéves kislánnyal. Georgie-nak szentelte az életét, ő pedig manapság nem adott neki cserébe semmi mást, csak neheztelést. Az apja visszatette a szemüvegét és felkapta a villáját, de csak hogy le is rakja. –Azt hiszem, hogy a tunyaságod...

– Ez nem igaz.

–Akkor a szétszórtságod Bram hatása, és őszintén szólva félek, hogy téged is megfertőz az amatőrségével.

– Bramnek ehhez semmi köze.

Miközben a rizottóját turkálta, várta, hogy az apja rámutasson, mennyire együttműködőbb volt a Lance-szel való házassága idején. Az apjának és Lance-nek szinte mindenben egyezett a véleményük, olyannyira, hogy gyakran azt gondolta, Lance-nek kellene Paul gyerekének lennie és nem neki.

De az apja a saját harcát vívta. – Úgy tervezik, hogy jövőre a július negyedikei hétvégére jönnek ki a Csini vámpírral. Tökéletes nyári film. Borítékolva van a siker.

– Csak ha nem én játszom benne.

–Ne csináld ezt, Georgie. A negatív gondolatok negatív eredményt hoznak.

– A Kalácstánc meg fog bukni. Mindketten tudjuk.

– Egyetértek abban, hogy hoztak néhány rossz döntést, épp ezért kell minél hamarabb összekapcsolni a nevedet a Csini vámpírral. Ez a népszerűség olyan lehetőséget tár fel előtted, amilyen nem lesz még egy. Ha elpuskázod, egész életedben bánni fogod.

Georgie elfojtotta dühét és emlékeztette magát, hogy az apja mindig csak jót akart neki. Kezdettől fogva ő volt a rendíthetetlen ólomkatonája. Ha kudarcot vallott valamilyen szerepben, azt mondta, a castingügynökség hibázott. Ez volt ő. Mindig mindent megtett, hogy megvédje. Azt sem engedte meg neki, hogy tizenkét évesen eljátssza egy gyermekprostituált szerepét. Bárcsak azért védelmezte volna, mert szerette, és nem becsvágyból.

Ismét eltöprengett azon, mennyivel másképp alakult volna az élete, ha nem veszíti el az édesanyját. – Apa... Ha anya nem hal meg, gondolod, hogy folytattad volna a színészi pályafutásodat?

– Ki tudja? Felesleges spekulálni.

–Tudom, de... – A rizottó sós volt, félretolta. – Mondd el újra, hogyan ismerkedtetek meg.

Paul sóhajtott. – Végzős hallgatók voltunk, amikor találkoztunk. A Gyilkosság a székesegyházban Becketjét játszottam, ő pedig riportot készíteti velem az egyetemi újság számára. Az ellentétek vonzása. Teljesen kelekótya volt.

– Szeretted?

– Régen volt, Georgie. Most a jelenre kell koncentrálnunk.

– Szeretted?

– Nagyon. – Az a türelmetlenség, amivel elharapta szót, elárulta, hogy csak azt mondja, amit úgy gondol, hogy Georgie hallani akar.

Miközben a maradék rizottóját nézte, azon a furcsaságon mélázott, hogy sokkal jobban érzi magát rossz hírű férje társaságában, mint a saját apjával. De hát Bram véleménye nem érdekelte.

Talán hamarosan már az apjáé sem fogja.

Az ebéd vége előtt Georgie-n elhatalmasodott a bűntudat, és meghívta az apját vacsorára a hétvégére. Szólt Trevnek is és Megnek. Talán Laurát is elhívja. Bábügynöke remekül vitte a szót társaságban, s mivel Bram és az apja szurkálni fogják egymást, szüksége volt egy közbenjáróra.

Chaz dührohamot kapott, amikor közölte vele, hogy ételszállítókat akar alkalmazni. – Bramnek és a barátainak mindig ízlett a főztöm – jelentette ki –, de magának bizonyára túl pórias.

– Rendben! – vágott vissza Georgie. – Ha te akarsz főzni, főzz. Én csak kímélni próbáltalak.

– Akkor mondja meg Aaronnak, hogy segítenie kell felszolgálni.

– Úgy lesz. – Meg kellett kérdeznie: – Bram miféle barátainak főztél? Nem úgy tűnik, mintha sokan szeretnék.

– Dehogynem. A barátnőinek főztem. Trevornak. Pár hónappal ezelőtt pedig annak a híres rendezőnek, Mr. Peters-nek.

Szóval Hank Peters tényleg találkozott Brammel. Érdekes.

Az erkélyes fotók jelentette botrány kezdett elülni, de ismét meg kellett jelenniük a nyilvánosság előtt, mielőtt újra feléledt volna. Csütörtökön, két nappal a vacsora előtt, Pinkberrybe látogattak West Hollywoodba. Bram napok óta nem emlegette szexuális életük nemlétét. Meghökkentő. Úgy viselkedett, mintha egyáltalán nem lett volna fontos neki a szex, noha egyszer sem tudott úgy elmenni mellette, hogy hozzá ne ért volna a karjához. Georgie kezdte úgy érezni, mintha lángolna. Bram játszott vele.

West Hollywood Pinkberry a hírességek kedvenc helye volt, ami azt jelentette, hogy mindig nyüzsögtek körülötte a lesifotósok. Georgie tengerészkék nadrágot és csónaknyakú fehér blúzt választott, az elején hat piros műanyag gombbal. Egy órába telt, mire elkészült. Bram ugyanazt a farmert és pólót viselte, amit reggel.

Georgie friss kék áfonyával és mangóval megszórt jeges joghurtot kért magának. Bram zsörtölődött, hogy egy átkozott Dairy Queent akar, és nem kapott semmit. Ahogy kiléptek az üzletből, fél tucat lesifotós, akik ott gyülekeztek, akcióba lendültek.

– Georgie! Bram! Napok óta nem láttuk magukat. Hol voltak?

– Friss házasok vagyunk – torkolta le Bram. – Mit gondol?

– Georgie, van valami hozzáfűzniavalója Jade Gentry vetéléséhez?

– Beszélt Lance-szel?

– Maguk terveznek családot?

Záporoztak a kérdések, amíg egy brooklyni akcentussal beszélő fotós elő nem állt azzal:

– Bram, még mindig nem kapott szerepet? Akkor Georgie pénze, gondolom, pont kapóra jön.

Bram megfeszült, Georgie belékarolt.

– Nem tudom, ki maga – mosolygott –, de Bram meg szokta ütni azokat a fotósokat, aki aljasul viselkednek. Vagy pont erre hajt?

A fotósok közül néhányan megvetően méregették a férfit, de azért készenlétben tartották a fényképezőgépeiket arra az esetre, ha Bram elvesztené a türelmét. Dollárezreket hozna egy olyan kép, amin az látszik, ahogy lecsap az öklével, és lehetőséget a fotósnak, aki provokálta, egy jól jövedelmező peren kívüli egyezségre.

– Nem akartam megütni – mondta Bram, mikor végre elszabadultak. – Nem vagyok olyan ostoba, hogy bedőljek neki.

– Csak mert korábban annyiszor bedőltél ilyen esetekben.

Bram fejével a fotósok felé intett, akik a nyomukban loholtak. – Hadd legyen nekik karácsony.

– Hogy érted?

– Majd meglátod. – Megfogta Georgie kezét és vonszolni kezdte a járdán, sarkukban a lesifotósokkal.

13

A pazar, mustársárgára festett kis üzlet régi brit rőföskereskedésre emlékeztette Georgie-t. Az ajtó fölött art nouveau női alak tekergőzött a bolt nevét alkotó fényes fekete betűk körül. PROVOKATÍV. A két O formázta a nő mellét.

Georgie már hallott az elegáns szexboltról Apriltől, de soha nem járt itt. – Kitűnő ötlet – mondta.

– Én meg azt hittem, hogy prűd vagy. – Bram keze a derekára telepedett.

– Évek óta nem vagyok prűd.

– Hiszi a piszi. – Bram kinyitotta az ajtót, és a lesifotósok kiáltásai és fényképezőgépeik fülsiketítő kattogásától kísérve beléptek a parfümmel illatosított üzetbe. A birtokháborításra vonatkozó szabályok kizárták a paparazzókat, akik egymást lökdösve igyekeztek az ablakon át lekapni őket.

Az Edward korabeli belső teret halvány mustársárga falak és meleg fabordűrök jellemezték. Festett pávatollak vették körbe a csillárt, a falakat aranykeretbe foglalt erotikus Aubrey Beardsley-rajzok díszítették. Csak ők voltak a boltban, bár Georgie gyanította, hogy ez megváltozik, ha híre megy a jelenlétüknek.

Az üzlet a szexuális fantázia terülj-terülj asztalkája volt. Bram belőtte magát az erotikus fehérnemű-kollekcióra, míg Georgie a műpéniszek művészien elrendezett kirakatára szegezte a tekintetét egy antik tükör előtt. Amikor Bram ajka a füléhez ért, tudta, hogy túl sokáig bámulta. – Boldogan kölcsönadom az enyémet.

Georgie gyomra megrándult.

Az eladó, egy középkorú, hosszú barna hajú nő ízléses testhez álló topban és gézszoknyában a rendelkezésükre ugrott, amikor felismerte őket. Nyitott orrú cipője sarka a szőnyegbe süppedt. – Isten hozta önöket a Provokatívban.

– Kösz – felelte Bram. – Érdekes hely.

Alig kapva levegőt az izgatottságtól, hogy két ilyen közismert híresség tartózkodik a boltjában, az eladó sorolni kezdte a hely specialitásait. – Mesés kötelék centrumunk van az átjárón túl. Csodás ostorok, sulykolók, mellbimbócsipeszek és néhány igazán parázna bilincs. Meg fognak lepődni, milyen kényelmesek. Minden játékszerünk kiváló minőségű. Amint láthatják, műpéniszek, vibrátorok széles választékával rendelkezünk, van néhány jáde péniszgyűrűnk és... – egy üvegvitrin felé mutatott –, gyönyörű anális golyófüzér.

Georgie arca megrándult. Hallott már anális golyófüzérről, de soha nem tudta elképzelni, hogyan és miért használna ilyesmit bárki is.

Amikor az eladó elfordult, hogy rendezze a polcokat, Bram odasúgta: – Már próbáltam. Persze nem veled.

Georgie gyomra ismét megrándult.

Az eladó hozzáfordult. – Éppen most pakoltam ki a szeméremszőrzetek új szállítmányát. Viselt már szeméremszőrzetet?

– Igazítson útba.

Az eladó szemérmes mosollyal csípőre tette a kezét, mint egy művészeti múzeum docense. – A szeméremszőrzet eredetileg prostituáltak által viselt szeméremparóka volt, amivel vagy ritkuló fanszőrzetüket vagy szifiliszüket próbálták leplezni. A modern változat sokkal szexisebb, és mivel oly sok nő borotválja magát, felettébb népszerű.

Georgie mind erotikus, mind filozofikus szempontból ellenezte a szeméremszőrzet teljes eltávolítását. A gondolat, hogy lemondjon egy ilyen nőies dologról azért, hogy serdülő lánynak tűnjék, túlságosan a gyermekpornográfiára emlékeztette. Az eladó azonban már kinyitott egy vitrint és kiemelt egy ékszerekkel, csillogó lila, kék és karmazsinvörös kristályokkal kirakott háromszög alakú darabot. Georgie megvizsgálta és egy kis V formájú bevágást fedezett fel a háromszög alsó pontjánál, amit nyilvánvalóan azért tettek oda, hogy megmutassa alatta a szeméremrést. – Természetesen minden szeméremszőrzetünk öntapadós.

Bram megfogta, hogy szemrevételezze, aztán visszaadta az eladónak. – Azt hiszem, kihagyjuk. Vannak dolgok, amiket nem kell díszíteni.

– Megértem – felelte a nő –, bár ehhez a típushoz tartozik egy hozzáillő, ékszerekkel kirakott mellrátét.

– Csak útban lennének.

Georgie vörös arca elárulta, hogy nagy bajban van.

–Vannak káprázatos fehérneműink – fordult az eladó Bramhez. – A három szirmú melltartónk nagyon közkedvelt. A felesége viselheti mindhárom szirommal, vagy csak az oldalsókkal. Esetleg leveheti mindet.

Georgie melle bizsergett.

– Nagyon hatásos. – Bram a haja alá csúsztatta a kezét és megérintette a tarkóját. Georgie libabőrös lett.

– Hallottak már a VIP öltözőnkről?

Georgie-nak minden beugrott egy Aprillel folytatott korábbi beszélgetésből. Próbált gondolkodó képet vágni. – Én... ööö... azt hiszem, egy barátom említett valamit.

– A hátsó falon van egy kémlelőlyuk – mondta az eladó. –Kinyithatják, ha úgy akarják. Mögötte van egy kisebb öltöző a férjeknek.

Bram nevetett, amolyan őszinte nevetéssel, ami ritkán hangzott el tőle az erkélyes fotók óta. – Ha több férfi tudna erről a helyről, nem mondanák, hogy utálnak vásárolni.

Az eladó sokatmondóan Georgie-ra mosolygott. – Férfi alsónadrágok egzotikus kollekciójával is foglalkozunk, és a kémlelőlyuk kétoldalra nyílik. – Már nem tudta tovább türtőztetni magát. – Meg kell mondanom, hogy imádtam magukat a Skip és Scooterben. Mindenki tisztára odavan, hogy összeházasodtak, és ne is törődjenek az ostoba híresztelésekkel. – Abba kellett hagynia, mert újabb kuncsaftok léptek a boltba. – Mindjárt visszajövök, ha szükségük lenne valamire.

Georgie utánabámult. – Vacsoraidőre rajta lesz a lista az interneten, hogy mit vásároltunk. A masszázsolajból nem lehet bajunk.

– Ó, én azt hiszem, ennél lehetünk egy kicsit izgalmasabbak is.

– Semmi ostor és sulykoló. Elegem van a szadomazóból. Kezdetben jó móka volt, de egy idő után unalmas az a sok síró felnőtt férfi.

Bram mosolygott. – Műpénisz is kizárva, bár tudom, menynyire vágysz már rá. Ami nem is csoda, hisz...

– Leszállnál rólam?

– Rád... – Bram megérintette az alsó ajka közepét. – Beléd... Hőhullám vibrált végig Georgie testén. El fog olvadni. Bram a fehérnemű-kollekció felé noszogatta, ahol lágyan megvilágított fadobozban perverz melltartó- és bugyiszettek, harisnyakötők kellették magukat, valamint testhezálló, masnis, áttetsző body-k. Minden fehérnemű gyönyörű és méregdrága volt. Bram felmutatott egy melltartót, kosarain húzózsinórral. – Te milyen méret vagy? Körülbelül...? – 70 DD.

Bram felvonta a szemöldökét és megfogott egy 70 B-t, ami, tekintve a női test anatómiájában való jártasságát, nem meglepő módon pont a jó méret volt.

Újabb vásárlók jöttek be a boltba, de egyelőre mindenki békén hagyta őket.

– Csak hogy tudd – suttogta Georgia, éppannyira magának, mint a férfinak. – Ez nem randevú, és a kémlelőlyuk zárva marad.

– Naná, hogy randevú. – Bram egy fekete neccbodyt tanulmányozott. – Mestermunka. – Megtapintotta a szatén kötözőt. – Sokkal puhább, mint a bőr.

– Szeretem a bőrt. – Georgie felkapott egy elöl dudorodó bőr alsónadrágot.

– Nincs az a pénz – torkolta le Bram.

Georgie kitépte a kezéből a bodyt. – Pech.

Farkasszemet néztek. Bram tört meg először. – Oké, te győztél. Cseréljünk.

– Áll az alku.

Kicserélték a fehérneműket, mintha ez az egész igazi lett volna, és nem két színész ügyes színlelése. Bram még feltornyozott pár kosár nélküli melltartót és néhány kivágott ülepű bugyit Georgie karjára. Georgie bőrcuccokat választott Bramnek, de amikor talált egy érdekes bőrnadrágot, az olyan fájdalmas képett vágott, hogy inkább visszatette. Bram viszonozta a szívességet azzal, hogy lemondott egy kínzóeszköznek látszó fűzőről. Végül az eladó a bolt hátsó sarkába, a VIP öltözőbe vezette őket. Kinyitott egy régimódi álkulcsos faburkolatos ajtót és felakasztotta Georgie ruháit egy hajlított rézfogasra, mielőtt elkísérte Bramet a saját öltözőjébe.

Georgie-t antik rózsaszínű falak vették körül, egy teljes alakos aranyozott tükör; egy kárpitozott puff és rojtos, rózsaszínű lámpaernyőkkel díszített falikarok, amik lágy, hízelgő fénybe borították a helyiséget. A ki ablak szemmagasságban helyezkedett el a hátsó falon, kis kilinccsel, melynek formája egy félig nyitott kagylóhéjat formázott egy igazgyönggyel a csúcsán.

Ami sok az sok. Vége a játéknak. Határozottan vége. Csak hogy...

Nem. Egyáltalán nem.

Kopogtatás hallatszott a falon. – Nyisd ki.

Georgie lenyomta a kagylót és kitárta az ablakot. Bram arca bámult rá a fekete kovácsoltvas rácson keresztül. Aligha kémlelőlyuk volt. A rózsaszínű falaknak nőiessé kellett volna tenniük az arcát, de csak még férfiasabbnak mutatták. Bram megdörzsölte az állát. – Kínos, de el kell ismernem, hogy ez a hely komolyan felizgatott.

Egyáltalán nem tűnt úgy, hogy kínosan érezné magát, és az üzlet túl–a-csúcson légköre Georgie-t is feltüzelte. Hamis jegygyűrűjét csavargatta. Lehet, hogy a Melsore Avenue csak pár háztömbnyire volt, de mintha egy másik világba lépett volna ebben az erotikus birodalomban. Egy különösképp biztonságos világba, ahol mindent a szemnek, semmit a kéznek szabály tartott sakkban egy megbízhatatlan férfit. Egy olyan világba, ahol minden a szexről szólt, és összetört szív nem létezett.

– Vetnünk kéne egy pillantást arra a kikötöző cuccra –mondta Bram.

Georgie nem tudott ellenállni a kísértésnek, hogy a tűzzel játsszon. – Csak kíváncsiságból... Melyikünk legyen kikötve?

– Elsőként te. – Bram hangja mély, rekedtes tónust öltött. – De ha teljes alázatot mutatsz, cserélhetünk. Most pedig mit mondasz, felveszed a kedvemért azt a fekete neccet?

Szinte ellenállhatatlan volt a kísértés, hogy dévajkodjon az ördöggel ebben a szexuális játszóházban. – Mit kapok cserébe?

– Mit akarsz?

Georgie gondolkodott. – Lépj hátra. – Amikor a férfi megtette, a kovácsoltvas rácshoz hajolt és látta, hogy Bram kisebb öltözőjének sötét aranyszínű falai vannak és hatalmas vasszegek tartják a ruhákat, amiket kiválasztott neki.

– Azt a fekete bőr alsónadrágot.

– Kizárt.

– Kár. – Georgie becsukta az ablakot.

–Hé!

Georgie kiválta az időt, hogy kinyissa. – Meggondoltad magad?

– Igen, de te vagy az első.

– Persze. Azt hiszed, ezt beveszem?

Újból farkasszemet néztek. Georgie állta Bram tekintetét, noha a szíve őrülten kalapált.

– Ugyan, Georgie. Olyan rossz hetem volt. A legkevesebb, hogy felpróbálsz nekem pár ruhát.

– Nekem is rossz hetem volt, és ezek nem ruhák. Szexuális segédeszközök. Ha annyira akarod, neked kell az elsőnek lenned.

– Mi lenne, ha egyszerre csinálnánk?

– Áll az alku. – Georgie ismét becsukta az ablakot. Remegett a keze. Kilépett tengerészkék-fehér balerinacipőjéből.

Több perc eltelt, mire Bram kopogtatott a másik oldalról. – Kész vagy már?

– Nem. Bolondot csinálok magamból.

– Te csinálsz bolondot magadból? Ennek az izének gatya-pőce van.

–Tudom. Én választottam, nem emlékszel? Nekem van okom panaszkodni. Ezt a pántos fűzőt úgy tervezték, hogy semmit se rejtsen el.

– Nyisd ki az ablakot. Most!

– Meggondoltam magam.

– Háromra.

– Hátra kell lépned, hogy lássalak.

–Rendben. Hátrébb megyek. Egy... kettő... három.

Georgie kinyitotta a nyílást és átnézett.

Bram vissza.

Mindketten teljes öltözékben álltak.

Bram megrázta a fejét. – Neked komolyan megrendült a bizalmad az emberekben.

Georgie összehúzott szemmel nézett rá. – Én legalább a cipőmet levettem. Te még azt sem.

– Új ajánlat. Az ablak nyitva marad. Leveszel te valamit. Leveszek én valamit. Akár kezdhetem én is. – Bram kibújt az ingéből.

Georgie tudta, hogy a férfinak szép mellkasa van. Eleget nézegette lopva. Az izmok kidolgozottak voltak, de nem olyan dagadóak, hogy csorbítsák az IQ-ját, mert most komolyan, mennyire lehet szexi egy olyan férfi, akinek semmi dolga, mint egész nap súlyzózni?

– Várok – szólalt meg Bram.

Georgie gyors fejszámolást végzett és rájött, hogy rajta több ruha van. Tényleg ezt akarja? Ha lefekszik Brammel, attól még semmi garanciát nem kap arra, hogy a férfi nem fogja megcsalni, de Bram nem is volt ostoba. Tudta, hogy mikroszkóp alatt vannak és nem úszná meg szárazon. Különben is, Bram mindig a könnyebb megoldást választotta, és ez ebben az esetben ő volt.

A tarkójához nyúlt és kikapcsolta az ezüst nyakláncát.

– Nem igazságos.

Ha az ördöggel akart cimborálni, magának is szüksége volt némi ördöngösségre. – Dobd le a farmerod! Vár a gatyapőc.

– Elfelejtetted, hogy még rajtam van a cipőm? – Hátralépett, hogy Georgie láthassa, ahogy lerúgja a fél pár cipőjét.

– Ez csalás. – Georgie elhúzódott a nyílástól és kiakasztotta az egyik gyémánt fülbevalóját.

– Bagoly mondja verébnek, hogy nagy fejű. – Másik cipő.

– Soha nem csaltam egész életemben. – Georgie kivette a másik gyémánt fülbevalót.

– Nem hiszek neked. – Fél pár zokni.

– Maximum az Activityben. – Jegygyűrű.

El-elléptek a rácstól, hogy a másik láthassa, hogyan szabadulnak meg a rajtuk lévő dolgoktól. Oda-vissza... oda-vissza... csiki-csuki érzéki játék.

Bram másik pár zoknija landolt a szőnyegen. – Csöpögtettek valaha mézet a hasadra, hogy lenyalják?

–Tucatszor. – Georgie a blúza felső gombjával játszott, húzta az időt, még mindig nem tudta, meddig menjen el ebben a kétszemélyes peepshow-ban. – Mikor szexeltél utoljára?

– Túl régen. – Bram bedugta hüvelykujját a nadrágja derekába.

– Mikor? – Georgie a piros műanyaggombot babrálta.

– Megbeszélhetjük ezt egy másik alkalommal? – Bram kibújtatta a gombot.

– Nem hiszem. – Régi szeretők emlegetése le kellett volna, hogy hűtse Georgie vágyát, de nem így történt.

– Később. Ígérem.

– Nem hiszek neked.

– Ha becsaplak, végigsétálhatsz magas sarkúban a meztelen hátamon.

– Ha becsapsz... – mintha magától nyílt volna ki Georgie blúzának felső gombja –, soha többé nem látod ezt. – Egymás után gombolta ki a gombokat, majd hagyta, hogy a blúza lecsússzon a karján. Csipkés, fehér La Perla melltartót viselt hozzáillő bugyival, amit a férfi még nem láthatott.

Bram a csuklójához nyúlt. Lassan lehúzta az óráját – Georgie nem gondolt az átkozott órára –, és ott állt egy szál farmerben és abban, ami alatta volt. Georgie levegő után kapkodott. Hátralépett és kigombolta tengerészkék nadrágját. Egyenesen a férfi szemébe nézett és letolta.

Mindig is a lába volt a legszebb testrésze – hosszú, karcsú és izmos – táncosláb, Bram pillantása elidőzött rajta. Végtelen másodpercek teltek el, mire hátralépett és lehúzta a nadrágját. Szürke, bordás End Zone boxeralsót viselt, mely méretes erekciójára feszült. Georgie szeme elkerekedett.

– Most a bugyidat – mondta Bram, ismét a rácshoz közeledve.

Georgie még soha nem volt ilyen izgatott, pedig egymáshoz sem értek. Kikapcsolta a melltartóját. A pántok lecsúsztak a vállán, de a csipkés kosarakra rászorította a kezét, hogy le ne essenek, és ismét a rácshoz lépett. – Dolgozz meg érte –suttogta.

Bram hangja rekedtté vált. – Kénytelen vagyok megbízni benned.

Bedugta hüvelykujját End Zone-ja derekába, leráncigálta és ott állt káprázatos meztelenségben Georgie előtt. Georgie tekintete végigszántott rajta, a széles, napbarnított vállon, az izmos mellkason, a keskeny, egy árnyalattal világosabb csípőn. Szinte nem is érezte, mikor a melltartó kicsúszott az ujjai közül.

– Hátra – parancsolta Bram nyers suttogással.

A férfi kihasználta, ő is kihasználta Bramet, és nem érdekelte. Az öltöző közepére állt és letolta leheletnyi bugyiját. Bram olyan perzselő tekintettel nézte, hogy bizseregni kezdett a bőre. Bram feküdt már le sokkal szebb nőkkel, Georgie mégsem érezte azt a gyötrő bizonytalanságot, amitől Lance mellett szenvedett. Ez Bram. Akinek nem érdekelte a véleménye. Csak a teste. Felemelte a fejét. – Állj hátrébb, hogy láthassalak.

A férfi türelme azonban elfogyott. – A játéknak vége. Elmegyünk. Most.

Georgie nem akart. Örökre itt akart maradni ebben az érzéki fantáziavilágban. Levette a fogasról a jégkék szirmos melltartót. – Kíváncsi vagyok, hogy áll.

– Fel akarsz öltözni?

– Tudnom kell, jó-e a méret. – Meztelen fenekét fordítva a férfi felé, felvette a melltartót. Mindkét kosár három-három selyemsziromból állt. Bram felé fordult és szó nélkül lefejtette a szirmokat, előbb az oldalsókat, majd a középsőt. Végtelen hosszú időn át.

A férfi szeme csillogott a rácson át. – Kikészítesz.

– Tudom. – Lekapta a hozzáillő bugyit a fogasról és hátrahúzódott, hogy Bram láthassa, ahogy felveszi. Az ülepe nyitott volt. – Jó, nem gondolod?

– Nem tudok gondolkodni. Gyere ide.

Georgie komótosan a rácshoz ballagott. Amikor odaért, Bram azt suttogta: – Közelebb.

A rácshoz nyomták az arcukat és ajkuk találkozott a fekete vaskacskaringók között. Csak a szájuk.

Aztán a föld megmozdult.

Tényleg megmozdult.

Vagy legalábbis a fal. Georgie felnézett. Ijedten levegő után kapkodott, mikor az utolsó akadály kitárult kettejük között. Tudhatta volna, hogy egy olyan leleményes üzlet, mint a Provokatív, nem siklik el ilyesmi felett. Biztonságérzete elpárolgott.

Bram átlépett. – Nem mindenkinek beszélnek az ajtóról.

Georgie soha nem feküdt le senkivel szerelem nélkül, és Bram csak mocskos remegést ajánlott. Pontosan tudta, milyen kétszínű, milyen megbízhatatlan. Nem voltak illúziói. Nyitott szemmel járt. Ahogy akart. – Ez csak az első randevúnk.

– Pokoli randevú.

Bram becsukta maga mögött az ajtót és lenézett Georgie meztelen, közszemlére tett mellére a nyitott kosaras melltartóban. – Imádom a fehérneműdet. – Az ujjaival végigsimított a mellbimbóján. Fogott egy gézszirmot, felemelte és a helyére rakta.

Georgie lába elgyengült. Bram lehúzta a nagy párnás puffra úgy, hogy Georgie a combjain lovagoljon. Csókolóztak. Bram szívta a mellbimbóját. Georgie a hajába túrt, és az ajkába harapott, nehogy felkiáltson. Bram combjával szétfeszítette a Georgié-t. Georgie-n még mindig rajta volt a bugyi, aminek hiányzott az ülepe. Bram különválasztotta a nejlont, benyúlt Georgie selymességébe és addig játszott, amíg Georgie remegni nem kezdett a vágytól.

Amikor nem bírta tovább, feltérdelt a puffra, a férfi fölé emelkedett és lassan magába fogadta.

Bram lélegzete szaggatott zihálássá vált, de nem próbálta meg Georgie-ba tolni magát. Helyette annyi időt adott neki, amennyire Georgie-nak szüksége volt ahhoz, hogy befogadja. Georgie pedig kihasználta. Gonoszul kihasználta. Mihelyt nyert egy centit verejtékes munkával, lemondott róla, és kezdte az egészet előről. Bram válla sikamlóssá vált az izzadtságtól. Georgie nem törődött a férfi vágyaival – hogy örömet szerez-e neki. Nem törődött az érzéseivel, a fantáziájával, az egójával. Csak azzal törődött, hogy mit tehet érte Bram. És ha nem elégíti ki – ha végül ügyetlennek bizonyul –, nem fog mentségeket keresni neki, ahogy Lance-szel tette. Sőt, hangosan és sokáig fog panaszkodni, amíg Bram jól nem csinálja. Bár nem úgy tűnt, hogy erre szükség lesz.

– Ezért megfizetsz – csikorgatta a fogát Bram. Mégis hagyta, hogy Georgie azt tegyen, amit akar, amíg Georgie annyira el nem vesztette az eszét, hogy fel kellett adnia a játszmát. Csak ekkor mélyesztette az ujjait a fenekébe és húzta keményen magára.

Nem adhattak hangokat. Csak egy vékony fal választotta el őket a bolttól. Bram Georgie melle közé temette az arcát és dörzsölte, ahol a testük összeforrt. Georgie a férfi tenyeréhez nyomta magát, hátravetette a fejét, megragadta a vállát és csatlakozott hozzá egy vad, néma vágtára.

Nem szeretve. Csak kihasználva.

Bram megrázkódott. Georgie hátrahajtotta a fejét.

Micsoda felszabadulás...

A gyakorlati dolgok csak utána hasítottak belé. A rendetlenség. A használt fehérnemű, amit nem fizettek ki. Miközben szétváltak, kijózanodott. Meg kellett értetnie Brammel, hogy nem változott semmi. – Szép munka, Skipper. – Kinyújtóztatta elgémberedett lábát. – Nem vagy egy George Clooney, de határozottan ígéretes.

Bram a rejtett ajtóhoz lépett, aztán úgy nézett végig Georgie testén, mintha megjelölte volna a felségterületének. –Legalább egy kérdésre választ ad.

– Mire?

Bram lustán rámosolygott. – Végre emlékszem, mi történt azon az estén Las Vegasban.

14

Chaz az ablakból látta, hogy Aaron sötétkék Hondája megáll a körforgalmú kocsifelhajtón. Pár perc múlva a bejárati ajtó kinyílt. Micsoda pojáca! Kiviharzott elé az előtérbe, de a férfinél csak az aktakukacok fekete diplomatatáskája volt a fánkkal teli zacskó helyett, amire számított. Aaron nem tűnt boldognak, mikor megpillantotta, és megpróbált köszönésképpen csak bólintani elhaladtában, de Chaz útját állta a lépcső aljánál. – Mit reggeliztél?

– Hagyj békén, Chaz. Nem vagy az anyám.

Chaz egyik kezével a falnak, másikkal a lépcsőkorlátnak támaszkodott. Aaron máris izzadni kezdett, pedig kint még nem is volt meleg. – Fogadni mernék, hogy ő minden reggel kolbászos tojást készített a kicsi fiának óriáspalacsintával.

– Egy tál müzlit, oké?

– Mondtam, hogy csinálok reggelit.

– Még egyszer nem dőlök be neked. Legutóbb két tojásfehérjéből készült rántottát kaptam.

– Meg pirítóst és narancslét. Ne légy gyerekes! Szembe kell nézned a problémáiddal, nem felfalni őket.

– Szóval most már pszichológus is vagy. – Aaron levette Chaz kezét a falról és átfurakodott mellette. – Még csak húszéves vagy. Mi a szart tudsz te bármiről is?

Aaron soha nem káromkodott, és Chaznek tetszett, hogy képes volt annyira kihoznia a sodrából, hogy megtegye. Követte felfelé a lépcsőn. – Találkoztál Beckyvel a hétvégén?

Aaron kifulladt, mire felértek. – Soha nem kellett volna beszélnem róla.

Becky a szomszédja volt. Aaron belehabarodott, de Becky szinte észre sem vette, hogy létezik, nem mintha ez nagy újság lett volna. Becky nyilvánvalóan ugyanolyan agytröszt volt, mint Aaron, átlagos kinézetű, de nem szép, ami azt jelentette, hogy Aaronnek akár esélye is lett volna, ha lefogy, normálisan levágatja a haját, vesz magának pár tisztességes ruhát és nem viselkedik úgy, mint egy monitorfejű. – Próbáltál beszédbe elegyedni vele, ahogy mondtam?

– Dolgom van.

– Próbáltál? – Chaz mondta, hogy legyen barátságos, de ne túl barátságos, ami azt jelentette, hogy ne nevessen olyan ostoba malacröfögéssel. És nem beszélhet a videojátékokról. Soha.

– Nem találkoztam vele, rendben?

– De igen. – Chaz követte Georgie irodájába. – Találkoztál vele, de nem volt vér a pucádban megszólítani. Olyan nehéz köszönni és megkérdezni, hogy van?

– Azt hiszem, ennél eredetibb is tudnék lenni.

– Amikor te eredeti akarsz lenni, csak furcsa vagy. Most az egyszer légy fesztelen. Csak „Helló" és „Hogy vagy". Elhoztad a fürdőnadrágodat, ahogy mondtam?

Aaron ledobta fekete táskáját a székbe. – Nem vagy a személyi edzőm sem.

– Elhoztad?

– Nem tudom. Talán.

Ez már haladás, gondolta Chaz. Aaron hagyta, hogy ebédet készítsen neki, és nem hozott magával gyorsételt, mert tudta, hogy úgyis megtalálná és kidobná. Még csak három hét telt el, de biztos volt benne, hogy Aaron gyomra kezdett összeszűkülni. – Fél óra úszás, mielőtt hazamész. Komolyan beszélek. –Inkább saját magadon kellene dolgoznod egy kicsit és nem másokon. – Aaron beemelte nagy testét a számítógép előtti székbe. – Például a személyiségzavarodon.

– Szeretem a személyiségzavaromat. Távol tartja a férgeket. – Chaz önelégülten mosolygott. – Bár most nem tűnik bevált módszernek. – Aaron nem volt féreg. Jóravaló fickó volt, és Chaz titokban csodálta az eszét. De szánalmas volt. És magányos. Ha Aaron hallgat rá, kikupálhatja annyira, hogy szerezzen magának egy lányt. Nem valami szépet, de okosat, mint ő.

– Ebéd tizenkettő harminckor – mondta. – Légy pontos. –Mikor megfordult, hogy visszamenjen a földszintre, észrevette, hogy Georgie áll az irodaajtóban és videokamerával felvesz mindent.

Chaz csípőre vágta a kezét. – Tudja, hogy ez illegális? Lefilmezni az embereket az engedélyük nélkül?

Georgie a kamerára szegezte a tekintetét. – Szerezz ügyvédet.

Chaz kirontott a folyosóra és a hátsó lépcső felé indult. Georgie volt az utolsó, akivel most beszélni akart. Tegnap, amikor hazaértek Brammel, mindketten furcsán viselkedtek. Georgie-nak ki volt szívva a nyaka és nem nézett Bramre, aki viszont gúnyosan mosolygott rá. Chaz nem tudta, mi folyik köztük. Azt hitték, nem jött rá, hogy külön alszanak – mintha Georgie akár tessék-lássék módjára is meg tudta volna igazítani az ágyat. Szóval mi történt tegnap?

Arra gondolt, mennyi pénzt szerezhetne azzal, ha elmenne a pletykalapokhoz és beszámolna a híres ifjú párról és a külön ágyukról. Talán meg is tenné, ha csak Georgie-t bántaná vele. De Bramnek nem akart rosszat.

Georgie követte lefelé a hátsó lépcsőn. – Miért szekálod Aaront?

Chaz is tudott volna mit kérdezni, például, hogy Georgie miért szekálja Bramet és mi történt tegnap, miért aludt Georgie még mindig a saját ágyában. De megtanulta, hogy megtartsa magának, amit tud, amíg nincs mire felhasználni.

– Jobbat kérdezek – mondta Chaz. – Miért nem segít Aaron-nek? Olyan rendetlen. Alig tud úgy felmenni a lépcsőn, hogy gyakorlatilag ne kapjon szívinfarktust.

– Te pedig szereted feltakarítani a rendetlenséget.

– És akkor mi van? – Ez az egész kameradolog fura volt. Nem tudta, Georgie miért filmezi vagy ő miért válaszol egyáltalán. De valahányszor Georgie utánament a kamerával, azon kapta magát, hogy megered a nyelve. Olyan volt, mintha... mintha attól, hogy beszélt a kamerába, fontossá vált volna. Mintha az élete különleges lenne és amit mondott, jelentőségteljes.

Leértek a lépcsőn, Georgie pedig követte a konyhába. –Mondd el, mi történt, miután eljöttél Barstow-ból.

– Már mondtam. Los Angelesbe jöttem és találtam egy szállást Sunset mellett.

– Alig volt pénzed. Hogy tudtad fizetni?

– Munkát vállaltam. Mit gondol, hogy?

– Miféle munkát?

– Pisilnem kell. – Chaz a kis fürdőszoba felé sietett, ami a konyhából nyílt. – Ide is utánam akar jönni? – Becsukta az ajtót és bezárta. Senki sem fogja rávenni, hogy elmondja, mi történt, miután Los Angelesbe érkezett. Senki.

Amikor kijött, Georgie már eltűnt, Bram pedig éppen befejezte a telefonálást. Felkapott egy törlőrongyot és letisztította a pultot. – Mondd meg Georgie–ó-nak, hogy ne kövessen azzal a kamerával – szólalt meg, mikor Bram letette.

– Georgie–ü-nak nehéz bármit is megmondani. – Bram kivette a jegesteás kancsót a hűtőből.

– Mi ütött belé? Miért csinálja?

– Ki tudja? Pár napja láttam, hogy a takarítókat filmezi. Spanyolul beszélt velük.

Chaz nem szívesen ismerte el, de nem tetszett neki, hogy Georgie rajta kívül másokat is felvesz. – Helyes. Talán akkor engem majd kevesebbet zaklat.

Bram a mobiltelefonját babrálta. – Eldöntötted már?

Chaz kinyitotta a mosogatógépet és betette a reggeliről maradt poharakat. – Gondolkodom rajta.

– Chaz, kint vár a nagyvilág. Nem bujkálhatsz itt örökké.

– Nem bújkálok! Most pedig ha nem bánod, holnap estére vacsoravendégek jönnek, és ki se látszom a munkából.

Bram megrázta a fejét. – Néha kételkedem benne, hogy szívességet tettem neked, amikor alkalmaztalak.

Tévedett. A legnagyobb szívességet tette, és Chaz soha nem fogja elfelejteni neki.

Aznap délután, miközben Georgie a lesifotósokkal való találkozóra készülődött, folyton azt kérdezgette magától, mitől izgatóbb a szex egy rossz fiúval, mint egy tisztességessel. Mégha az a tisztességes el is hagyta egy másik nő kedvéért. Miért kényszerítette magát, hogy egyedül aludjon múlt éjjel? Mert a tegnap este túlságosan jó volt. Túl szórakoztató. Túl fenségesen romlott. Olyan gondtalan és egyszerű, hogy nem akarta elrontani a való élettel. Azt akarta, hogy Bram megértse, attól, hogy élete legizgalmasabb szexuális élményét élte át, még nem lett könnyű préda. Az viszont teljesen felemésztette minden akaraterejét, hogy elzárkózzon tőle, és nem volt ínyére az a mindentudó pillantás, amit Bram vetett rá, amikor közölte vele, hogy egyedül alszik.

Elhagyták a házat egy kis délelőtti kávézásra és fotózkodásra. Georgie úgy döntött, a legjobb módszer arra, hogy visszaterelje a dolgokat a normális kerékvágásukba, ha veszekedést szít. – Hagyd abba a dúdolást. – Mogorván nézett Bramre az utasülésről. – Csak hiszed, hogy jó hangod van.

– Mi az ördög bújt beléd? Helyettem, sajnos.

– Undorító vagy.

– Hé, mi történt a híres humorérzékeddel?

–Te.

– Azt hiszem, ez elég jól megy. – Bram dúdolni kezdett néhány traktust az It's the Hard-knock Life-ból, csak hogy provokálja. – Tegnap délután sokkal barátságosabb voltál. Sokkal.

– Az csak nemi vágy volt, pajti. Kihasználtalak.

– És nagyon jól csináltad.

Georgie-nak nem tetszett, hogy Bram nem volt hajlandó részt venni a vitában, amire vágyott. – Nem kellett volna azt mondanod, hogy emlékszel, mi történt Las Vegasban, amikor nincs így.

– Kizárásos alapon. Garantálom, hogy valamelyikünk kiütötte magát, mielőtt megtörtént volna, mert ha befejezzük, arra emlékeznék.

Most az egyszer Georgie hajlott rá, hogy higgyen neki.

A lesifotósok körbevették őket, mikor kiléptek a The Coffee Beán & Tea Leafből. Georgie arra az iszonyatos mennyiségű fotóra gondolt, amiket kezükben kávéspoharat vagy ásványvizes palackot tartó hírességekről látott. Mióta foglalkozási ártalom a dehidratáció?

– Erre! Ide nézzenek!

– Mi a tervük a hétvégére?

– Szilárd még a kapcsolatuk?

– Mint a kő. – Bram szorosabban ölelte Georgie derekát és azt suttogta: – Ha tényleg olyan kemény vagy, mint mutatod, nem menekültél volna tegnap éjjel a biztonságos kis ágyadba.

Georgie sugárzó mosolyt vetett rá. – Mondtam már. Megjött.

Bram vissza. – Én is mondtam, hogy cseppet sem érdekel.

Lance-t érdekelte. Nem viszolygott tőle, de szexelni egy menstruáló nővel nem az ő műfaja volt. Nem mintha tényleg menstruált volna.

– Nyilvánvalóan nem fogalmaztam elég világosan – suttogta egy női szexuális ragadozó szerepét játszva, miközben kattogtak körülöttük a fényképezőgépek. – Tegnap megfeleltél a próbajátékon a Provokatívban. Mostantól az egyetlen dolgod, hogy engem szolgálj. Akkor és ott, ahol én akarom. És most nem akarom.

Hazugság. Nagyon is akarta, és Brammel. A tegnapi alkalom azért volt olyan hihetetlenül különleges, mert a delejes, haszontalan, züllött Bram Sheparddel esett meg. Bramnek a szex semmivel sem volt több egy kézfogásnál, és ez a tudat izgalmas új szabadságot adott Georgie-nak. Névleges – és valószínűleg alkoholista – férje soha nem tudná úgy a hatalmában tartani, ahogy Lance. Bram mellett soha nem kéne azon törni a fejét, vajon elég csábító-e egy fehérnemű ahhoz, hogy felizgassa vele, vagy azt éreznie, hogy el kell olvasnia a legújabb szexuális kézikönyvet, hogy ébren tartsa az érdeklődését. Kit érdekel? Lehet, hogy még a lábát sem fogja leborotválni.

Bram megcsókolta a fülét. – Csak hogy tisztázzunk valamit, Scoot. Nem menstmálsz. Berezeltél, hogy nem tudsz kezelni.

– Nem igaz.

Bram utoljára még intett a fotósoknak, aztán a járda felé terelte Georgie-t, továbbra is halk hangon beszélve, hogy csak ő halhassa. – Az a helyzet ezekkel az akadályokkal, amiket elém állítasz... – Végighúzta az ujjait Georgie gerincoszlopán. – Hogy fütyülök rájuk.

Bram szerette gyötörni Georgie-t – szóval és tettel. Georgie teljesen megdöbbentette tegnap. Mindig is úgy gondolta, hogy Georgie és Scooter egy és ugyanaz a személy, de Scooter soha nem adott volna elő ilyen műsort. A Provokatívban történtek azt bizonyítják, hogy a Lúzernek nem sikerült kivernie Georgie-ból minden önbizalmat, ami egyre nyilvánvalóbbá vált az elmúlt pár hétben. Bram a kelleténél jobban örült, hogy Lance lecserélte Georgie-t egy olyan halvérűre, mint Jade.

Amikor visszaértek a kávézásból, eljátszott a gondolattal, hogy egyből levetkőzteti – nem telt volna nagy erőfeszítésbe –, de Aaron keresztülhúzta a számításait azzal, hogy az ajtóban várta őket.

– Rory Keene titkárnője hívott. Ötre meghívott a házába egy pohár borra.

Bram majd kiugrott a bőréből örömében. Remélte, hogy Rory Georgie iránti kedvessége személyes találkozóban testesül majd meg, és így szemtől szembe adhatja elő ötleteit Rorynak ahelyett, hogy az embereinek kelljen. Elvigyorodott és megcsörgette a kocsikulcsát. – Hívd vissza és mondd meg neki, hogy ott leszünk.

Aaron feltolta a szemüvegét az orrán. – Téged nem említett, Bram. Csak Georgie-t.

Bram megmarkolta a kulcsát. – Úgy értette, hogy együtt menjünk.

– Nem hiszem. Azt mondta, kössem Georgie lelkére, hogy ne öltözzön ki, mert csak ketten lesznek. – Aaron sietve visszavonult.

Bram eleresztett egy cifra káromkodást. Rory még mindig kőfalat állított elé. Tetszett neki a Faház forgatókönyve, de a gyártásvezetője szerint esze ágában sem volt finanszírozni a filmet, amíg Bram le nem mond a producerségről és a főszerepről, amivel megtorpedózta volna a terveit, hogy újrakezdje a pályafutását. Néha megfordult a fejében, hogy felad egy hirdetést a Vanityben és világgá kürtöli, hogy nem az az elvadult kölyök, akinek nem elég erős a jelleme ahhoz, hogy elviselje a sikert. Vagy csak egy egyszerű üzenetet... Mit szólnátok egy kibaszott második esélyhez?

Bárcsak Rory hajlandó lenne találkozni vele személyesen. Az éjszakai incidens nem igazán volt megfelelő alkalom. Pár nappal később még át is osont a hátsó kapun egy üveg Cristallal, hogy bocsánatot kérjen, amiért felébresztette, de Rory egyik lakája elvette tőle a pezsgőt és bevágta előtte az ajtót.

Ránézett Georgie-ra. Hála Chaz főztjének, felszedett annyit, hogy hatalmas zöld szeme, mely hajfürtök tincsein át kukucskált rá, visszanyerte csillogását, és fényes barna haja teltebb arc körül kunkorodott. – Tíz perc múlva legyél az irodámban.

Georgie kinyitotta a száját, hogy elküldje a pokolba, de Bram számított rá. – Kivéve, ha nem érdekel a Faház forgatókönyve...

A férfi tudta, hogy ezzel megfogta, és anélkül, hogy visszanézett volna, elsétált.

Georgie plusz tíz perccel megvárakoztatta. Nem használta ki az időt, hogy átöltözzön, és most is ugyanazt viselte, mint a kávézós fotókhoz: erkölcsösen kivágott kerek nyakú, élénksárga kötött topot, pókháló finomságú mell alá érő kardigánt és bő szárú, zöldesbézs, pokróc vastagságú nadrágot, ami csak az ő sudár termetén állt jól. Öltözéke sokkal többet rejtett, mint megmutatott, amitől pokolian szexis volt.

Megtette a kezdőlépést ebben az új játszmában, amit játszottak azzal, hogy Jake Koranda posztere felé intett a fejével, melyen Bird Dog Caliber szerepében volt látható. – Na ő egy igazi férfi.

– Majd átadom neki. – Bram egy csuklóerősítő gumilabdát nyomkodott a markában, Humphrey Bogart szellemét idézve a Zendülés a Caine hadihajónból. – Egy kis együttműködésre van szükségem a változatosság kedvéért.

Georgie sértettnek tűnt. – Hogy érted azt, hogy a „váhozatosság kedvéért"? Én mindig együttműködő vagyok. – Lehuppant a kanapéra. – Oké, főként másokkal együttműködő, de akkor is...

– Hagyd a süket dumát és figyelj. – Összepréselte a labdát a markában és Georgie-ra bökött a mutatóujjával. – Ne márts be Rory Keene-nél.

– Nem tennék ilyet.

– Nem? Rorynak semmi kifogása a Faház ellen egy kivétellel...

–Ami te vagy. – Georgie rágógumi-léggömb zöld szeme megvillant. – Rossz a híred.

– Kösz, hogy emlékeztetsz. – Bram letette a labdát az íróasztalra. – Meg kell csinálnom ezt a filmet, Georgie. Nekem, nem másnak. Meg kell győznöd, hogy megváltoztam és én vagyok az Év Férje.

– Nem vagy az.

– Tégy úgy.

– Szívességet kérsz? – Megint a gülüszemű Árva Annie effektus, de Georgie mindig csapatjátékos volt, és Bram sejtette, hogy segíteni fog... miután megszorongatta.

Georgie az arcához nyomta az ujját. – Mit kapok cserébe, ha behízeleglek Rorynál?

– Forró szexet és örök hálát.

Úgy tett, mintha átgondolta volna. – Nem. Nem elég jó ajánlat.

– Megengedem, hogy Meg a vendégházban lakjon.

– Már a vendégházban lakik.

– Hadd fogalmazzak másképp. Nem hajtok rá, amíg a vendégházban lakik.

– Úgy bánsz vele, mint egy tizenkét évessel. – Georgie végre a tárgyra tért. – El akarom olvasni a forgatókönyvet, mielőtt ma délután találkozom Roryval. Add ide.

– Mondtam, hogy megnézheted.

– Igen, de azt nem, hogy el is olvashatom.

– Vág az eszed.

Georgie kinyújtotta a kezét.

Bram tétovázott. – Nem igazán jó az ítélőképességed a forgatókönyveket illetően. Megcsináltad a Városi nyarat.

– Meg a Micsoda embereket, ami szintén megbukott. És a Kalácstáncot, amit még nem láttál, és nem is ajánlom, hogy megnézz. – Megrázta a kezét a férfi előtt. – Az már a múlt. Egy teljesen új Georgie York áll előtted. Add fel.

Georgie nem most jött le a falvédőről, és Bramnek nem maradt más választása. Kivette az átkötött forgatókönyvet az íróasztal középső fiókjából, amit Georgie három héttel ezelőtt átkutatott. A nő kikapta a férfi kezéből, mielőtt az meggondolhatta volna magát, vidáman intett neki és távozott.

Bram gyűlölt szívességet kérni, különösen Georgie-tól, és a székébe rogyott töprengeni. Amikor semmire nem jutott, a számítógépéhez fordult. Bármennyire is jó volt a forgatókönyv, még dolgozni kellett rajta, noha kezdettől fogva toldozgatta foltozgatta a jeleneteket. El tudta képzelni, mit szólna Georgie, ha tudná, hogy egy középiskolából kimaradt kontárkodik bele Sarah Carter szavaiba. Vagy... ami még rosszabb, hogy nevetne, ha rájönne, hogy ő fejezte be a forgatókönyvet.

De nem nevetne. Vele ellentétben Georgie-ban egy szemernyi rosszindulat sem volt, és el tudta képzelni, hogy még pár dicsérő szót is mondana.

A gondolat az elevenébe vájt. Nem volt szüksége kegyes hazugságra senkitől, legfőképpen Georgie-tól. Egyedül nőtt fel, egyedül rontotta el az életét, és most ugyanígy fog kimászni is a gödörből. Egyedül.

Georgie két óra alatt végzett a forgatókönyvvel. Éppolyan káprázatos volt, mint a könyv. Hihetetlen lehetőség... és nem csak Bramnek.

A Faház Danny Grimesről szólt, akit börtönbüntetésre ítéltek – igazságtalanul – egy gyermek szexuális zaklatásáért. Próbaidőre szabadon engedik, és apja gyógyíthatatlan betegsége miatt hazatérve kénytelen szembenézni a várossal és a csaló államügyésznővel, akiből azóta szenátor lett, és aki elrejtette a DNS-bizonyítékot, hogy őt elítéljék. Danny önként vállalt elszigeteltségét veszélybe sodorja gyanúja, hogy a szomszédjában lakó gyermek ellen saját apja követett el nemi erőszakot. A forgatókönyv lendületes és szívszorító volt, tele lenyűgöző és összetett karakterekkel, akik közül senki nem az volt, akinek látszott.

Az úszómedencében talált rá Bramre, amint a hosszokat rótta. Megállt a vízesés felőli végén és türelmetlenül toporgott, várva, hogy a férfi abbahagyja. Bram meglátta, de tovább szelte a vizet. Georgie felkapta a merítőhálót és fejére ütött vele.

– Hé! – Víz fröccsent szét, ahogy Bram megfordult.

Georgie nagy levegőt vett. – Én akarom játszani Helene-t.

– Sok sikert. – Bram lemerült és a létrához úszott a medence másik oldalán.

Georgie ledobta a merítőhálót, a szíve izgatottan vert. Már az első jelenet végén tudta, hogy el akarja játszani a rideg, becsvágyó államügyésznőt. Pontosan erre a lehetőségre várt. Helene-nel kitörhetne az évek hosszú során át játszott szerepkörből és megkaphatná azt a kihívást, amire oly kétségbeesetten vágyott. A létrához sietett. – A forgatókönyv brilliáns. Dermesztő, bonyodalmas, elgondolkodtató. Minden, amit mondtál. Nekem kell játszanom Helene-t. Komolyan beszélek.

Vízpatakok csorogtak Bram testén, ahogy kiszállt a medencéből. – Ha elkerülte volna a figyelmedet, van egy kis problémám a film finanszírozásával, így kisebb gondom is nagyobb annál, hogy kire osszam Helene szerepét.

Georgie felemelte a férfi törülközőjét és odaadta neki. – De ha zöld utat kapsz... Csak azért nem gondol rám senki úgy, mint drámai színésznőre, mert még soha nem mutathattam meg, mit tudok. És ne mondd, hogy a közönség nem lenne képes elvonatkoztatni a Skip és Scootertől. A szerelmi szál Danny és az ápolónő között szövődik, nem Helene-nel. Pontosan tudom, hogy kell eljátszani. És remekül fogom csinálni.

– Száz szónak is egy a vége, Georgie, ha enyém lesz a film, akkor sem te fogod játszani Helene-t. – Bram megdörzsölte a törülközővel a haját, aztán a nyakába akasztotta. – Tekintve derékba tört karrieremet, ennek a filmnek olyan színésznőre van szüksége, aki biztosítja a kasszasikert, és lássuk be, a te arcod több szennylapot ad el, mint mozijegyet.

Georgie nem engedett. – Gondolj arra, mekkora reklámot jelentene a filmnek, hogy együtt játszunk benne. A nézők sorba fognak állni, hogy lássák, sikerül-e megcsinálnunk.

– Nem sikerülne. – Bram ledobta a törülközőt a székre. – Georgie, túl korai ez az egész vita.

– Azt hiszed, nem tudok eljátszani egy bonyolult szerepet? Te meg tudod csinálni, de én nem? Nagyon tévedsz. Van hozzá tehetségem!

– Ebből arra következtetek, hogy szerinted nekem nincs.

Georgie nem akarta sértegetni, de ami igaz, az igaz.

– Danny eljátszásához nem elegendők a trükkök. Megkeseredett és elkínzott. Olyasmin ment keresztül, amin nem kellett volna.

–Több mint egy éve ezzel a forgatókönyvvel fekszem és kelek – vágott vissza Bram. – Pontosan tudom, mi a mozgatója. A vitatkozás helyett inkább azon kéne törnöd a fejed, mivel győzöd meg Rory Keene-t, hogy becsületes hollywoodi polgár vagyok és találkoznia kell velem.

Georgie a hátsó kapun ment be. Rory normandiai stílusú fehér téglaháza nagyobb volt, mint a Bramé, de közel sem olyan hívogató. Hátul tágas terasz nézett a medencére és a mértani elrendeződésű díszkertre. Rory az oldalsó terasz árnyékában ült egy élénk mandarinszínű párnákkal borított fekete kovácsoltvas kanapén. Hosszú szőke haját lófarokba kötve és maga alá húzva lábát inkább kertvárosi háziasszonynak kellett volna látszania, de nem így volt. Még ebben a fesztelen közegben is egy félelmetes stúdióigazgató hűvös, ijesztő magabiztosságát sugározta.

Félretette a forgatókönyvet, amit olvasott, és egy pohár pezsgővel kínálta Georgie-t. Most, hogy nem Bram volt az egyetlen, akinek vesztenivalója volt, Georgie igyekezett nyugalmat erőltetni magára, miközben elfogadta az italt és leült a szomszédos székbe. Megvitatták a múlt hétvégi jegyeladási bevételeket és az új Jack Black-film sikerét. Végül Rory rátért a meghívás apropójára.

–Ez egy kissé kínos, Georgie... – Rezzenéstelen pillantása arról árulkodott, hogy egyáltalán nincs zavarban. – Amióta azok a borzalmas fényképek napvilágot láttak, nem győzöm nyugtatni magam, hogy nem az én dolgom, de nem sikerül. Soha nem bocsátanám meg magamnak, ha történne veled valami.

Georgie erre nem számított, és kellemetlenül érezte magát. A botrány csendesedett, de Rory nyilvánvalóan nem volt meggyőzve. – Ne is törődj vele. Tényleg. Minden rendben. Mesélj a házról. Meglepve hallom, hogy bérled.

Rory ivott egy korty pezsgőt, majd letette a poharát az asztalra maga mellett. – A stúdió bérli. Ez a mi Fehér Házunk. Van saját lakosztályom, de fenntartunk egy külön szárnyat a különleges vendégeknek: rendezőknek, producereknek, mindenkinek, akit körül akarunk udvarolni. Most néhány hihetetlenül tehetséges nemzetközi filmes vendégeskedik nálunk egy vállalkozás keretében, aminek az élére álltam.

–Biztos vagyok benne, hogy hízelgőnek találják a meghívást.

– Külön személyzet gondoskodik róluk. Nem kell szórakoztatnom senkit, akit nem akarok. – Rory kinyújtotta a lábát és végre teljes figyelmét Georgie-ra fordította. – Ha veszélyben érzed magad, ha gyorsan el kell menekülnöd, ide bármikor jöhetsz, éjjel-nappal.

Georgie nem tudta, mit gyűlöl jobban – azt, hogy Rory feleségverőnek tartja Bramet, vagy hogy azt hiszi róla, olyan kevés az önbecsülése, hogy hagyná magát bántalmazni.

– Azok a fotók csalókák, Rory. Tudom, hogy olyan, mintha veszekedtünk volna, de ez nem igaz. Őszintén mondom. Bram soha nem bántana. Az őrületbe kerget, igen. De nem okozna fizikai fájdalmat, soha.

– Olyan férfiak mellett, mint Bram Shepard, a nők nem mindig tudnak tisztán gondolkodni. És azok után, amiken Lance-szel végigmentél...

– Megható az aggodalmad. Igazán. De felesleges. – Georgie nem hagyhatta annyiban. – Korábban is igyekeztél törődni velem. Hálás vagyok, de nem tudom, miért.

– Ugye nem emlékszel, mit tettél értem?

– Remélem, kölcsönadtam egy remek gyémánt fülbevalót, amit most vissza akarsz szolgáltatni.

Rory elmosolyodott hókirálynő mosolyával.

– Nincs ilyen szerencséd. – Felemelte a pezsgőspoharát és a száránál fogva megforgatta. – Amikor a Skip és Scooteren dolgoztam, mindig rendes voltál a stábhoz.

Georgie udvariasan bánt a stábbal, de ez még nem indokolta, hogy Rory erőfeszítéseket tegyen érte.

– Szeretem látni, ha tisztességes emberek viszik valamire.

Georgie pillanatnyilag nem érezte sikeresnek magát.

– Te voltál a sorozat legjobb produkciós asszisztense. Sajnálom, hogy csak egy évadot maradtál.

– Nehéz munka volt. Túltengett a tesztoszteron.

Georgie-nak eszébe jutott, hogyan ugratta Bramet azzal, hogy szekálja Roryt, de ez most nem tűnt olyan viccesnek. –Bram bántott, ugye?

– Mindennap. – Rory elgondolkodva húzgálta a gyémánt fülbevalóját.

– De az igazi problémát a barátai jelentették.

– Egy rakás szerencsétlenség. Élősködők, akik kihasználták. Örömmel hallottam, hogy lerázta őket.

– Pornográf képeket csúsztattak a mappámba – mondta Rory hűvösen. – Kikapcsolták a melltartómat, amikor elmentem mellettük. Néha rosszabbat is.

– Bram nem akadályozta meg?

– Nem hiszem, hogy tudott a legdurvábbakról. De az ő barátai voltak, s ő ragaszkodott hozzá, hogy ott legyenek a forgatáson. Amikor megpróbáltam beszélni vele, azt mondta, ne szívjam mellre. – Átkulcsolta a combját. – Aztán egy délután sarokba szorítottak ketten.

Georgie felült a székén. – Már emlékszem. Vége volt a forgatásnak, de ott felejtettem egy könyvet. Visszamentem és láttam, hogy a falhoz nyomnak. Már el is felejtettem, hogy te voltál az.

– Én voltam. Kiabálni kezdtél velük, még be is húztál nekik párat. Lehet, hogy még csak tinédzser voltál, de sokkal nagyobb hatalmad volt, mint egy alantas produkciós asszisztensnek, ezért meghátráltak. Elmentél a producerekhez. Kitiltották őket a forgatásról, és Bram nem tehetett semmit. –Rory szinte észrevétlenül felvetette az állát. – Soha nem fogom elfelejteni, hogy kiálltál értem.

– Biztos vagyok benne, hogy a helyemben mindenki ugyanezt tette volna.

– Ki tudja? A lényeg, hogy nem felejtem el a barátaimat.

Georgie Bramre gondolt. – Ha jól sejtem, az ellenségeidet sem.

Rory felvonta a szemöldökét. – Ha csak az emlékezetkiesésem nem hoz pénzt a stúdiónak.

Georgie mosolygott, aztán kijózanodott. – Ha nem történik ez közted és Bram között a múltban, másképp viszonyulnál a Faházhoz?

– Egy stúdió nem csak egy forgatókönyvbe fektet be. Ez egy csomag.

– Ebben az esetben pedig Bram a masni.

– Nincs tapasztalata az ilyen vállalkozások terén. Rászolgált a rossz hírére, Georgie. Sok embert cserben hagyott.

– Tudom. De... az emberek változnak. Még soha nem láttam ilyen lelkesnek.

Rory távolságtartó hollywoodi mosolyt kínált, ami azt jelentette, hogy már döntött. Egy olyan apa mellett, mint Paul, Georgie-nak soha nem kellett rámenősnek lennie, de senki nem vívhatta meg helyette ezt a csatát. Kétségbeesetten vágyott a lehetőségre, hogy eljátssza Helene-t, és Bram sikere volt a belépőjegye. – Azt hiszem, egy jó film készítéséhez nagyon sokat nyom a latban a szenvedély. A világ minden tapasztalata sem jelent semmit, ha a filmkészítő nem szerelmes a vállalkozásába.

Bram őszinte odaadása a Faház iránt arra késztette, hogy magába nézzen, milyen régóta nem érzett már ilyen lelkesedést. Helene szerepe megadhatná neki.

Rory előrehajolt és megingathatatlan meggyőződéssel nézett Georgie-ra. – Ha tényleg segíteni akarsz Bramnek, győzd meg, hogy álljon félre és engedje át nekem a filmet.

– Ami azt jelentené, hogy nem ő lenne a producer... sem a főszereplő.

– Bram jó színész, de ehhez a filmhez nem ő kell.

Ahogyan Georgie sem.

– Hagyjuk az üzletet. – Rory elmondta az érveit és témát váltott.

– Hallom, Jake és Fleur lánya visszatért Los Angelesbe.

Georgie nem erőltethette tovább a dolgot és hagyta, hogy a beszélgetés a barátnőkre terelődjön.

–A baráti kapcsolatok olyan időigényesek, hogy én azt soha nem engedhettem meg magamnak – mondta Rory a maga hűvös modorában

– De mindennek megvan az ára. Szeretem a munkámat, ezért nem panaszkodom.

Talán nem panaszkodott, de Georgie sajnálkozást vélt felfedezni a hangjában. Nem tudta volna elképzelni az életét a barátai támogatása nélkül, és mielőtt hazament volna, azon kapta magát, hogy meghívja Roryt a másnap esti vacsorapartira. Legnagyobb meglepetésére Rory el is fogadta.

Bram a kapu másik oldalán várta. – Hogy ment?

– Jól. – Elég lesz holnap közölni a hírt, hogy meghívta Roryt. Ha most megmondaná, Bram repülővel idehozatna egy francia séfet és rendelne egy zenekart. Az ő pénzén.

– Mennyire jól?

– Mondtam, hogy nem fogok keresztbe tenni neked, és nem is tettem.

– Úgy érted, komolyan gondoltad?

– Beszéltem róla, hogy érettebb vagy és nagyon lelkes.

– Komoly arccal?

– Igen, komoly arccal. Jézusom.

Bram a karjába vonta és hosszan megcsókolta, ami szexi volt, mert Bram szexisen csókolt. Georgie olvadozott. És miért ne? Mindazok után, amiken keresztülment, megérdemelt annyi felhőtlen gyönyört, amennyit csak kaphatott.

Bram megfogta a fenekét. – Hol van Meg?

– Koncerten. Hármasban akarod?

– Ma este nem. – Ismét megcsókolta. Aztán újra. Nemsokára kezük bejárta a másik testét.

Bram olyan hirtelen engedte el, hogy majdnem elesett. –Chaz! Aaron! – A veranda felé iramodott. – Gyertek ki!

Kétszer kellett kiabálnia nekik, mire megjelentek. Aaron túlórázott. Georgie weboldalát tervezte újra, nyakában Bose fülhallgatók lógtak. Chaz brutális séfkéssel bukkant elő. Bram elővett a tárcájából ötven–ötven dollárt és feléjük nyújtotta. –Mára mindketten végeztetek. Egy kis jutalom, amiért olyan hűséges alkalmazottak vagytok. Most tűnés. Reggel találkozunk.

Aaron úgy nézett a bankjegyre, mintha sosem látott volna pénzt. Chaz bemutatta félig-meddig állandó szemöldökráncolását. – Vacsorakészítés közben vagyok.

– Én pedig tudom, hogy ínycsiklandó ebéd lesz belőle holnapra. – Bram karon fogta mindkettőjüket és a garázsba nyíló ajtó felé tuszkolta őket Chaz folyamatos tiltakozása közben. –Legalább hagyd, hogy kikapcsoljam azt az átkozott sütőt, mielőtt felgyújtod az egész házat!

– Majd én elintézem. – Amikor Chaz és Aaron elmentek, Bram Georgie után sietett. Másodpercek múlva bezárkóztak a házba. Rövid kitérőt téve, hogy elzárják a sütőt, megérkeztek a hálószobába. Bram sürgetése felvillanyozta Georgie-t, ezért mogorván ránézett.

– Nem gondolod, hogy egy kicsit... elhamarkodottan cselekedtél?

– Nem. – Bram bezárta a hálószobaajtót. – Vetkőzz!

15

Ne kelljen kétszer mondanom – fenyegetőzött Bram, amikor Georgie nem engedelmeskedett elég gyorsan. A férfi izgató fenyegetőzésére ismeretlen, őrült vágy remegtette meg a testét. Olyan áldottan egyszerű volt. Bramet csak az érdekelte, hogy ágyba vigye, és ezzel ő sem volt másképp. Végre eléggé elvesztette a fejét ahhoz, hogy élvezzen minden tiltott percet.

– Most rajtad a sor. – Kibújt a felsőjéből. – Tégy ki magadért.

Bram Georgie mellét nézte a halvány sárga csipkés melltartókosárban, és az, amilyen elmerülten tette, örömmel töltötte el Georgie-t. Szerette érezni, hogy vágynak rá, mégha csak azért is, mert ő volt kéznél.

Bram megfogta a csuklóját. – Ezúttal ágyban akarom. Hogy minden porcikádat láthassam.

Georgie majdnem elolvadt, ott helyben, Bram hálószobájának közepén. Miközben a férfi füstös levendulakék szemébe nézett, emlékeztette magát, hogy Bram soha nem fog tudni fájdalmat okozni neki, mert hozzá nem kötődik annyira érzelmileg. Aztán Bram megcsókolta, és elfelejtett gondolkodni.

Most nem volt lassú sztriptíz. Ledobálták a ruháikat és egymásnak estek. Tegnapig soha nem adta oda magát szerelem nélkül, most azonban önfeledten kínálta fel a testét. Bram felfedezte minden négyzetcentiméterét, s széttárta lábát, egyik bokáját a vállára támasztva. Georgie viszontbecézte és korbácsolta a vágyát, nem azért, hogy felizgassa, hanem mert így akarta, mert ez a viszony az ő élvezetéről szólt, nem pedig arról, hogy magához láncolni igyekezzék egy olyan férfit, aki nem szereti.

Bram durva volt. Követelőző. Használta az ujjait, a száját, a nemi szervét. Georgie boldog, szárnyaló szabadságot érzett. A végső robbanás katartikus volt.

Utána ernyedten feküdt a férfi alatt, annyira kimerülten, hogy alig bírta megformálni a szavakat. – Nos... Biztos vagyok benne, hogy legközelebb jobb lesz.

Bram a hátára fordult, bőre éppolyan nyirkos volt, mint a Georgie-é, ajka lusta mosolyra húzódott. – Nézzünk szembe a tényekkel: neked kevés egy férfi.

Georgie bazsalygott. A légkondicionáló bekapcsolt, hűvös légáramlatot fújva forró testükre. Azt érezte...

Igyekezett szavakba önteni az érzéseit, és végül talált egyet.

Boldog.

Bram volt az egyetlen férfi, aki valaha Chaz lakásában járt, de most ott ült a kanapén Aaron, nyakában még mindig a fülhallgatóval, dugója a térde mellett himbálódzott. Farmert és gyűrött zöld pólót viselt MIÉNK VAN MIND BÁZISOTOK felirattal, amiből egy rohadt szót sem lehetett érteni. Göndör haja szanaszét állt kerek arca körül, a szemüvege ferde volt. –Nem maradhatsz itt – mondta Chaz. – El kell menned.

– Már mondtam. A kocsikulcsom Georgie irodájában van.

– Vidd az én autómat. – Bram vett neki egy vadiúj Honda Odysseyt, de Chaz nem szerette elhagyni a házat, ha csak nem volt muszáj, ezért nem nagyon használta a bevásárláson kívül másra. Főként ott gubbasztott a lakásban. Bram megengedte, hogy úgy rendezze be, ahogy akarja. Csokoládé- és világosbarna modern bútordarabokat választott, vett egy fekete polcrendszert, egy szögletes olvasófotelt és pár egyszerű feketefehér absztrakt metszetet. Semmi összevisszaság. Semmi rendetlenség. Minden tiszta és takaros. Aaron kivételével.

A férfi megvakarta a mellkasát a pólóján keresztül. – A jogosítványom a tárcámban van, az pedig szintén Georgie irodájában.

– És akkor mi van? Én évek óta jogosítvány nélkül vezetek. – Tizenhárom éves korában tanult meg vezetni önállóan, gondolván, hogy csak kevesebb veszélyt jelenthet az utakon, mint iszákos mostohaanyja.

Mindkettőjüknek volt kulcsuk a házhoz Aaronnel, de pillanatnyilag egyikük sem égett a vágytól, hogy visszamenjen. Chaz garázsból átalakított lakása hál' isten a ház másik felében volt. Nem bírta volna hallgatni, ahogy Georgie és Bram hancúrozik. Gyűlölte Georgie-t. Gyűlölte nézni Bramet, ahogy nevet Georgie ostoba bemondásain, gyűlölte hallgatni őket, ahogy filmekről beszélnek, amiket ő nem látott. Azt akarta, hogy ő legyen a legfontosabb Bram életében. Ami badarság.

Bram jól teszi, ha nem felejti el kikapcsolni a sütőt.

– Nem fogsz itt aludni.

– Ki mondta, hogy itt akarok? Hagyok nekik egy kis időt, aztán visszamegyek a cuccaimért. – Aaron felállt és a könyvespolchoz lépett, amin egy tévé és könyvek, többek között szakácskönyvek sorakoztak, amiket Bram adott neki, olyan szerzőktől, mint a híres szakácskönyvíró Ruth Reichl, aki leírta, hogyan kezdett el érdeklődni az ételek iránt. A legjobb könyvek voltak, amiket Chaz valaha olvasott.

– Nem kellene olyan pocsékul bánnod Georgie-val. – Aaron kivett egy Reichl–könyvet a polcról és megfordította, hogy elolvassa a hátlapját. – Akár egy táblát is a nyakadba akaszthatnál, hogy szerelmes vagy Brambe.

– Nem vagyok szerelmes belé! – vágott vissza Chaz, kikapta Aaron kezéből a könyvet és visszalökte a polcra. – Fontos nekem, és nem tetszik, ahogy Georgie bánik vele.

– Csak mert nem nyalizik neki, mint te.

– Nem nyalizok neki! Mindig megmondom, amit gondolok.

– Igen, és miközben szidod, alig várod, hogy különleges ételt készíthess neki és kivasalhasd a pólóit. Láttam, hogy tegnap felugrottál és lesöpörted a székéről a morzsákat, mielőtt leült.

– Azért törődöm vele, mert ez a munkám, nem pedig mert szerelmes vagyok belé.

– Nem úgy tűnik, mintha csak a munkád lenne. Inkább az egész életed.

– Ez baromság. Én csak... tartozom neki, ez minden.

– Miért?

Mindenért.

Elfordult Aarontől és bement a kis főzőfülkébe. Aaron túl ostoba volt, hogy tudja, mi a különbség szeretet és szerelem között. Chaz teljes szívéből szerette Bramet, de nem szerelemmel. Olyan volt neki Bram, mint a földkerekség legjobb fiútestvére, akiért mindent megtett volna.

Előbányászott a hűtőből egy Mountain Dew-t. Aaron elmesélte neki, hogy egyetemista korában rászokott a Mountain Dew-ra, de csak magának töltött. Chaz főzőiskolába szeretett volna járni, nem egyetemre. Miután a mostohaanyja meghalt, összespórolt annyi pénzt, hogy Los Angelesbe jöjjön, de középiskolai végzettség nélkül sokkal nehezebb volt munkát találnia, mint gondolta, és a terve, hogy egy drága étteremben keresse meg az ösztöndíjat, hamar füstbe ment. Olcsó mexikói vendéglőkben kötött ki, mosogatott és asztal szedett le, de Los Angeles költséges volt, és napi tizenhat órai munkával is kénytelen volt hozzányúlni a megtakarított pénzéhez, hogy megéljen. Egy nap arra tért haza a munkából, hogy valaki betört a szobájába, amit bérelt, és mindenét ellopta, beleértve a spórolt pénzét is. Ne ess pánikba, nyugtatta magát. Lehet, hogy néha nem tudsz majd mit enni, és egy ideig nem lesz autód, de kifizetheted az albérletet, ha vállalsz néhány túlórát. Talán sikerült is volna, ha nem ütötte volna el valaki, átkelve az úton a mosoda felé. Pár megrepedt bordánál és annál, hogy eltörött a keze, nem esett komolyabb baja, de mindkét állását elvesztette, mert begipszelt kézzel nem tudott mosogatni. Egy hónap múlva az utcán találta magát.

Aaron utánament a konyhába. – Van valami kajád? Ebéd óta nem ettem semmit.

Chaz egyik szekrénye tele volt rágcsálnivalóval, amit nem akart a férfi orrára kötni. – Csak müzli és gyümölcs. – A kenyérpirító mögé dugta a Mountain Dew-t, hogy Aaron ne lássa meg. Nem azért mert sajnálta tőle, hanem mert nem diétás volt.

– Jobb mint a semmi.

Elővette a müzlisdobozt és odatolt elé pár szem friss epret, de amikor Aaron elkezdte beledobálni a tálba anélkül, hogy felszeletelte volna, félrelökte az útból és megcsinálta maga. Azt kívánta, bárcsak Special K-t tudott volna adni neki Frosted Flakes helyett.

A konyhában pici, beépített étkezőpult volt. Amíg Aaron evett, Chaz kitörölte az evőeszközös fiókot. Már észrevette, hogy Aaron kifogástalanul viselkedett az asztalnál, és arra gondolt, hogy a férfi szomszédjának, Beckynek ez biztosan tetszene, ha egyszer észrevenné. Amikor Aaron lenyelte az utolsó falatot, Chaz elvette előle a müzlistálat. – Levágom a hajad.

– Nem. Jó a hajam.

– Mint egy szénakazal. Akarod, hogy Becky észrevegyen, vagy sem?

– Ha olyan sekélyes, hogy csak a külsőségek érdeklik, akkor nem is érdekel. – Aaron Chaz farmerjét és fekete pólóját vizsgálta. – Te sem vagy egy divatszakértő.

– Megvan a magam stílusa.

– Nekem is.

– Aktakukac stílus. – Chaz a felitatot nézte a férfi zöld pólóján. MIÉNK VAN MIND BÁZISOTOK. – Ez mi?

Aaron a szemét forgatta, mintha Chaznek tudnia kellett volna. – Zero Wing. Egy 1989–es japán videojáték. Történelem. Nézz utána.

– Nekem mindegy. – Chaz kivett egy ollót a fiókból. – Menjünk a fürdőszobába. Nem akarom, hogy mindenhol ott legyen a hajad az egész lakásban.

– Ha annyira hajat akarsz vágni, vágd le a sajátodat! –Aaron horkantott és Chaz szálkás bubifrizurájára mutatott. –Nem, várj. A magadét már levágtad.

Chaznek tetszett a frizurája, és lecsapta az ollót a pultra. –El is felejtheted Beckyt. Meg minden más nőt... mert észre sem fognak venni.

– Miért fogadjak el tanácsot olyan valakitől, akinek nincs önálló élete?

– Azt hiszed, nincs önálló életem?

– Nem látok itt sürgölődni egy férfit sem.

– Ez nem jelenti azt, hogy nincs önálló életem. – Chaz nem akarta elárulni, hogy iszonyodik a gondolattól, hogy férfival legyen. Pedig ez nem volt mindig így. Két komoly barátja volt a középiskolában, akik közül az egyikkel le is feküdt. Szemétláda volt, mint kiderült, de Chaz élvezte vele a szexet. Most azonban már nem.

Aaron úgy nézett rá, mintha az agykurkászának hitte volna magát, s ez annyira feldühítette Chazt, hogy ráförmedt. –Vedd le azt a hülye fülhallgatót! Úgy nézel ki vele, mint egy őrült.

– A kocsiban várok. – Aaron elindult kifelé az ajtón, majd lecsörtetett a lépcsőn a hátsó bejárathoz.

Chaz odarohant és lekiáltott utána. – Remek! Én meg csipszet fogok enni és Mountain Dew-t iszom!

– Jó neked. – Az ajtó becsukódott és csend lett.

Chaz visszament a kanapéhoz és felkapta a szakácskönyvet, amit olvasott. Örült, hogy Aaron elment. Nem akarta, hogy itt legyen.

A jegyzetfüzetéért nyúlt, amit a kisasztalon tartott, hogy listát készíthessen minden teendőjéről a holnapi vacsorához. Bassza meg Aaron. A lakása megint olyan volt, mint amilyennek szerette. Csak az övé.

A jegyzetfüzet azonban kicsúszott az ujjai közül, a szakácskönyv a szőnyegre esett. Sírt.

Bram egész délelőtt félmeztelenül flangált, amiért Georgie szeretett volna behúzni egyet gyönyörűséges csupasz mellkasába. Vagy az udvarban kóborolt egy szál fürdősortban kifogyhatatlan whiskyspoharából szürcsölgetve, vagy – és ez volt mindennek a teteje – felmászott félmeztelenül egy kitolható létrán, hogy kitisztítsa a csatornát, ami állítása szerint el volt dugulva, mintha Hollywoodban bárki is tisztította volna a saját csatornáját.

Büntette, amiért Georgie kisurrant az ágyból és az éjszaka másik felét a saját ágyában töltötte. Pech. A kapcsolatuk bujaságról szólt, nem intim éjszakai összebújásról.

Próbált a konyhába menekülni, de Chaz síkideg volt, nem kért a segítségéből és ügyet sem vetett a javaslataira. Meg sem volt jobb. Amikor meglátta Georgie kezében a videokamerát, egy kendőt tekert a fejére és úgy tett, mintha Michael Jackson gyereke lett volna, ami mulatságos volt, de mégsem egészen az. Végül bezárkózott a szobájába, hogy újra elolvassa a Faházat, és Helene-ről gondolkodjon.

Délután megterítette az asztalt. A közelgő eső ellenére a verandán ettek, ami csak a legnagyobb vihar idején ázott be. Articsókából, citromból és eukaliptuszlevelekből asztaldíszt állított össze egy kék agyagtálba. Egy kicsit csálé volt, de Georgie-nak tetszett, ahogy kiemelte az élénksárga alátéteket és a kobaltkék tányérokat. Tesz még le pár tömzsi gyertyát, és tökéletes lesz.

Mielőtt a férfi keze a fenekére simult volna, megérezte, hogy Bram mögé lép. – Miért terítettél hét személyre?

– Hétre? – Eljött az idő közölni a hírt, de Georgie úgy tett, mintha most hallotta volna először a számot. – Lássuk csak. Te, én, apa, Rory és Trev, Laura, Meg... Igen, annyi.

Bram keze, mely a fenekén járt felfedező úton, hirtelen megállt. – Azt mondtad... Rory?

–Ühüm...

– Rory Keene vacsorázni jön ma este?

– Soha nem figyelsz rám. Esküszöm, csak fehér zaj neked a hangom. Mintha évek óta házasok lennénk.

– Rory? – Bram elengedte a fenekét.

– Biztos vagyok benne, hogy említettem.

– Biztos vagyok benne, hogy nem. Meg vagy őrülve? Apád gyűlöl. Csak két és fél hetem maradt a jogdíj kifizetéséig, és nem akarom, hogy Rory közelébe kerüljön.

– Majd elintézem.

– Mintha eddig olyan jól elintézted volna.

– Azt hittem, örülni fogsz. – Georgie megpróbálta lebigygyeszteni az ajkát, és nem volt meglepve, amikor nem sikerült.

– Rory imádja a forgatókönyvet – mondta Bram inkább magának, mint neki. – Ha rávehetném, hogy bízzon bennem!

– Abból, amit mondott nekem, ez veszett fejsze nyele. –Visszapörgette magában a Roryval folytatott beszélgetést, miközben Bram járkálni kezdett fel-alá a verandán. – Miért hoztad magaddal azokat a kreténeket Los Angelesbe?

A keserűség, amit Bram elraktározott magába, kitört. –Mert hülye voltam. Nem volt családom, és azt hittem... Nem tudom, mit hittem.

Georgie el tudta képzelni.

Bram lehorgasztotta a fejét és elfordította a tekintetét. – A srácok azt mondták, Rory találta ki az egészet. Hinni akartam nekik, ezért hittem is, és mire benőtt a fejem lágya, már rég elment. Amikor találkoztunk, a karrierem már a vécétartályban volt, és fogalmazzunk úgy, hogy megkérdőjelezte a bocsánatkérésem őszinteségét.

– Most pedig bosszút áll.

– Az nevet, aki utoljára nevet. Akarja a forgatókönyvet, és ha velem dolgozik, sokkal olcsóbban megkaphatja, mintha azután próbálja megszerezni, hogy lejárt az elővásárlási jog. –Ugyanaz a fickó, aki egykor háromnapos forgatást fújt le, hogy mélytengeri halászatra menjen, hirtelen üzletemberré vált. – Ma este ki kell tennünk magunkért. Rory kedvel téged, és ezt ki kell használni. Tapogass. Imádj. És nincs egyetlen beszólás se.

– Mindenki azt fogja hinni, hogy betegek vagyunk.

– Számítok rád, hogy segítesz kettesben maradnom vele. –Szemrevételezte Georgie articsóka és citrom asztaldíszét. –Keress egy virágkötőt. Fogadok egy bármixert és egy pincért. És szükségünk lesz egy igazi séfre.

Georgie felemelte a kezét. – Itt hagyd abba! Se virágkötő, se bármixer, Chaz pedig svédasztalos kebabot készít.

– Elment az eszed? Nem szolgálhatunk fel kebabot Rory Keene-nek.

– Bízz bennem! Ne feledd, tisztán önző érdekek vezérelnek, hogy meggyőzzem Roryt, támogassa a vállalkozásodat. Ha most elfuserálsz nekem valamit...

– Már mondtam, Georgie. Helene...

– Hagyj békén. Dolgom van. – Főként arról kellett meggyőznie Roryt, hogy Bram a megfelelő ember a film elkészítésére. Ha Rory látja, milyen jól viselkedik, talán elfelejti múltbéli gyengeségeit.

Ellentétben Georgie-val, aki nem felejtett semmit.

Miután Bram elment, gyertyákat sorakoztatott fel a verandára, de végül nem tudott ellenállni a kísértésnek, és magához vette a videokameráját. Ma pláne békén kellett volna hagynia Chazt, de ami szeszélynek indult, megszállottsággá vált. Azonkívül, hogy Chaz elbűvölte, beleszeretett mások életének filmre rögzítésébe. Soha nem hitte volna, hogy ilyen elmélyítő lehet a kamera mögött és nem előtt állni.

A konyhában talált rá Chazre, amint gyömbéres-fokhagymás pácot készített. Amikor észrevette Georgie-t, lecsapott a szakácskésével egy fokhagymacikkelyre. – Vigye ki innen azt a kamerát!

– Nem hagyod, hogy segítsek. Unatkozom. – Körbepásztázott a konyhában, ráirányítva a felvevőt a jól szervezett káoszra.

– Filmezze a takarítókat! Úgy tűnik, ez a legnagyobb öröme.

Féltékenységet hallott? – Szeretek beszélgetni velük. Sole-dad, a magas, csinos a pénze nagy részét hazaküldi az anyjának Mexikóba, ezért a testvérével kell laknia. Hatan vannak egy egyszobás lakásban. El tudod képzelni?

Chaz a pengét ringatta a fokhagymán. – Nagy ügy. Legalább nem az utcán alszanak.

Georgie hátán felállt a szőr. – Ahogy te?

Chaz lehajtotta a fejét. – Ezt soha nem mondtam.

– Azt mondtad, hogy baleseted volt, és miután eltörted a kezed, kirúgtak. – Georgie ráközelített. – Tudom, hogy a pénzedet ellopták. Elég nyilvánvaló következtetés.

– Sok gyerek él az utcán. Nem nagy ügy.

–Akkor is... Neked különösen nehéz lehetett. Az a sok piszok, és nem tudod feltakarítani.

– Túléltem. Most pedig tűnjön el! Komolyan mondom, Georgie. Koncentrálnom kell.

Georgie-nak ott kellett volna hagynia, de a Chaz kemény külseje mögött kavargó érzelmek kezdettől fogva vonzották, és valahogy a kamera követelte, hogy vegye fel. Mást kérdezett. – Ideges vagy, hogy több emberre kell főznöd?

– Gyakorlatilag minden este több emberre főzök. – Egy tálba dobta a felaprított fokhagymát a meghámozott gyömbérrel. – Magát is etetem, nem?

– De nem főzöd bele a szíved. Esküszöm, Chaz, még a deszszertjeid is keserűek.

Chaz felkapta a fejét. – Ez szemét duma volt.

– Csak személyes megfigyelés. Bram imádja a főztödet és Megan is. Meg kedvel téged.

Chaz összeszorította a száját. Gyorsabban mozgott a kése.

Georgie a pult végéhez lépett. – Légy óvatos. Egy jó szakács tudja, hogy a különleges étel több mint a hozzávalók összekeverése. Főzz valamit, és megmondom ki vagy, szereted-e az embereket.

Chaz aprításának ritmusa lelassult. – Szerintem ez nem igaz.

Hagyd, mondta magában Georgie, de képtelen volt. Amikor a kamera a kezében volt, ez tűnt helyesnek. Az együttérzés hulláma árasztotta el a megértés fura érzésével. Chazzel mindketten megtalálták a maguk módját, hogyan birkózzanak meg a világgal, ami felett alig volt hatalmuk. – Akkor miért olyan keserűek a desszertjeid? Tényleg engem gyűlölsz... vagy magadat?

Chaz ledobta a kését, és fekete szegélyű szemével egyenesen a kamerába nézett.

–Hagyd békén, Georgie. – Bram hangja élesen szólt az ajtóból. – Fogd a kamerádat és tűnj el innen.

Chaz a férfi felé fordult. – Elmondtad neki!

Bram belépett. – Nem mondtam neki semmit.

– Tudja! Elmondtad neki!

Chaz dühe és önutálata zsigeri volt, és Georgie meg akarta érteni. Filmre akarta venni figyelmeztetésképpen minden fiatal lány számára, akit felemészt a saját fájdalma. De nem volt joga betörni Chaz magánszférájába, és kényszerítette magát, hogy leengedje a kamerát.

– Nem tud semmit, csak azt, amit te kifecsegsz neki a lepcses száddal – mondta Bram.

Georgie ismét ráparancsolt magára, hogy menjen el, de a lába nem mozdult. Sőt, azt mondta: – Tudom, hogy nem te vagy az egyetlen lány, aki Los Angelesbe jött és megtette, amit kellett ahhoz, hogy életben maradjon.

Chaz keze ökölbe szorult. – Nem voltam kurva. Ugye azt hiszi? Hogy egy szaros kurva voltam!

Bram gyilkos pillantást vetett Georgie-ra, és Chaz mellé lépett.

– Hagyd a fenébe. Nem kell magyarázkodnod senkinek.

De valami feltört Chazben. Csak Georgie-t látta. Ajka ráfeszült a fogsorára és hangja acsarkodóvá vált. – Nem kábítóztam! Soha! Csak fedélt akartam a fejem fölé és tisztességes ételt.

Georgie kikapcsolta a kamerát.

– Ne! – kiáltotta Chaz. – Kapcsolja vissza! Annyira hallani akarta... Akkor kapcsolja be!

– Semmi baj. Én nem...

– Kapcsolja be! – őrjöngött Chaz. – Ez fontos. Úgy filmezze, hogy fontos.

Georgie keze remegni kezdett, de megértette és engedelmeskedett.

– Piszkos voltam és egy hátizsákból éltem. – A lencsén át Georgie látta, hogy Chaz alsó szempilláinak fekete gátján át könnycseppek buknak át. – Eltelt egy nap, hogy nem ettem semmit, aztán még egy. Hallottam az ingyenkonyháról, de nem tudtam rávenni magam, hogy bemenjek. Szédültem az éhségtől, és inkább áruba bocsátottam a testem, minthogy alamizsnát fogadjak el.

Bram meg akarta simogatni a hátát, de Chaz ellökte. – Azt mondtam magamnak, hogy csak egyszer kell megcsinálnom és lesz annyi pénzem, hogy kibírjam addig, amíg leveszik a gipszet. – Szavai szikrákat szórtak. – Öreg fickó volt. Kétszáz dolcsit ígért. De miután végzett, kilökött a kocsijából és elhajtott anélkül, hogy egy petákot is fizetett volna. A csatornába hánytam. – Ajka keserűen megfeszült. – Ezután megtanultam, hogy előbb tegyem zsebre a pénzt. Többnyire húsz dolcsit, de soha, soha nem drogoztam és óvszert kellett használniuk, nem olyan voltam, mint a többi lány, akik nem törődtek semmivel. Én törődtem, és nem voltam kurva!

Georgie ismét megpróbálta kikapcsolni a kamerát, de Chaz nem engedte. – Ezt akarta. Ne merészelje most abbahagyni!

– Rendben – felelte Georgie gyengéden.

– Gyűlöltem az utcán aludni. – Maszatos könnyek csorogtak az arcán. – És a legjobban a nyilvános zuhanyzókat gyűlöltem. Meg akartam halni, de sokkal nehezebb megölni magad, mint gondolnád. – Kihúzott egy zsebkendőt a pulton álló dobozból. – Nem sokkal karácsony előtt találkoztam a fickóval, és kaptam tőle pár tablettát. Nem azért, hogy belőjem magam. Hanem hogy... véget vessek mindennek. – Kifújta az orrát. – Szentestére tartogattam, afféle ajándékként magamnak, hogy bevegyem, aztán odakuporodjak valaki küszöbére és elaludjak örökre.

– Ó, Chaz... – Georgie szíve elszorult. Bram a háta mögé lépett, magához húzta és a vállát simogatta.

– Csak annyit kellett tennem, hogy várjak karácsony estig, de túl éhes voltam. – Gombóccá gyűrte a zsebkendőt a markában. – Egyik este megláttam azt a fickót kijönni egy bárból. Egyedül volt és nagyon tiszta. Amikor odamentem hozzá, megkérdezte hány éves vagyok. Sokan megkérdezték, és én mindig attól függően válaszoltam, hogy mit akarnak hallani. Néha mondtam tizennégyet, sőt tizenkettőt is. De ő nem olyannak tűnt, mint a többi mocsadék, és megmondtam neki az igazat. Pénzt vett elő, odaadta és elment. Száz dollár volt, és csak meg kellett volna köszönnöm, de nem tudtam gondolkodni az éhségtől és azt kiáltottam, hogy nincs szükségem alamizsnára. Amikor pedig megállt és visszanézett, hozzávágtam.

Elhúzódott Bramtől és kidobta a papír zsebkendőt a szemetesbe. – Visszajött, felvette a pénzt és megkérdezte, mióta nem ettem. Mondtam, hogy nem emlékszem, ő visszavitt a bárba és rendelt nekem hamburgert. Nem engedte, hogy kezet mossak, mert azt mondta, kiszöknék a hátsó ajtón, pedig nem tettem volna. Ahhoz túl éhes voltam. Szalvétát tekertem a tányér köré és úgy ettem, hogy semmihez ne érjek.

A mosogatóhoz lépett és megnyitotta a csapot. Hátat fordítva nekik kezet mosott. – Megvárt, aztán azt mondta, hogy elvisz valami menhelyre, ahol vannak szociális munkások, én meg azt feleltem, hogy nekem nem szociális munkásra van szükségem, hanem állásra egy étteremben, de nem kapok, mert még ha le is vették a gipszemet, nincs címem és nem tudok hol tisztálkodni.

Georgie leengedte a kamerát és megnyalta a száját. – Így ő adott neked állást. A házába engedett egy utcagyereket, akit nem ismert, és munkát adott neki.

Chaz szembefordult vele – büszkén, dacosan, vicsorogva. –Azt hiszi, olyan okos. Le is szúrhattam volna. Neki fogalma sincs, milyen rosszak az emberek. Megérti már, miért kell vigyáznom rá?

– Igen – felelte Georgie. – Korábban nem értettem, de most már igen.

– Biztos vagyok benne, hogy elbántam volna egy olyan gebével, mint amilyen voltál – jegyezte meg Bram.

Chaz fogott egy papírtörlőt és Georgie felé lépett, mintha nem is hallotta volna Bramet.

– Most, hogy mindent felvett, talán békén hagy.

– Talán igen. Talán nem.

Chaz Bram felé pördült. – Látod milyen fura? Most már látod?

Bram zsebre dugta a kezét. – Mit akarsz, mit csináljak?

–Csak... nem tudom. Csak mondd meg neki, hogy átkozottul fura.

– Fura vagy. Chaznek igaza van.

– Tudom. Nagyra értékelem, hogy elviseltek.

Úgy érezve, hogy jót cselekedett, Georgie magukra hagyta őket.

16

Georgie bezárkózott Bram fürdőszobájába és elmerült egy kád vízben. Mindkettőjükkel aljas módon bántak a férfiak – Chazzel az utcán; Georgie-val egy hajón a Michigan-tó kellős közepén, majd később Lance, akinek örök szerelmet ígért. Most mindketten törhették a fejüket, hogyan tovább. Vajon Chaz akkor is elmondta volna szívszaggató történetét, ha nincs a kamera? „Ez fontos", mondta Chaz, amikor Georgie megpróbálta megállítani a filmet. „Úgy filmezze, hogy fontos."

A kamera egyszerűen rögzítette a valóságot, vagy átírta azt? Megváltoztathatta a jövőt? Az, hogy dokumentálta a történetét, segít-e Chaznek maga mögött hagynia a múltját, hogy teljes életet élhessen? Nem lenne csodálatos? S nem lenne még csodálatosabb, ha Chaz történetének filmre vétele segítene Georgie-nak új megvilágításba helyeznie az életét?

Mélyebbre merült a vízben, és Chaz történetének csak arra a részére gondolt, ami igazán megdöbbentette. Bram szerepére. Neki a pusztítója, de Chaznek a megmentője volt. Mindig új dolgok derültek ki róla, és egyik sem illett bele a képbe, amit eddig róla alkotott. Bram büszkén mondogatta, hogy senki mással nem törődik, csak saját magával, de ez közel sem volt így.

Megmosta a haját, megszárította, s most egyenes s fényes tincsek keretezték az arcát. Szürkés szemhéjfestéket és szájfényt tett fel, aztán cayenne–vörös szűk nadrágot és csillogó szürke bodyblúzt öltött, kiegészítve ezüst balerinacipővel. Felrakott még egy absztrakt ezüst fülbevalót, és kész volt.

Bramet fehér nadrágban és ingben találta fel-alá járkálni az előtérben.

– Azt hittem, farmerben leszel.

– Meggondoltam magam.

Bram szemügyre vette, azzal a perzselő tekintetével, amitől Georgie ideges lett. – Olyan vagy, mint Robert Redford a Gatshyben. Csak kisportoltabb. Ténymegállapítás, nem bók, úgyhogy nem kell megköszönnöd.

– Nem fogom. – Bram folytatta a perzselést, pillantása felfelé siklott Georgie ezüst balerinacipőjéről végig a lábán és csípőjén, elidőzve a mellén és végül megállapodva az arcán. –Te is elég jól nézel ki. Az a hatalmas zöld szemed...

– Gülüszem.

Bram perzselése utat engedett bosszankodásának. – Nincs gülüszemed, és már rég vissza kellett volna nyerned az önbizalmadat.

– Realista vagyok. Kalácskép, gülüszem, tepsiszáj, de kezdem újra szeretni a testemet, és nem fogok implantátumot tetetni magamba.

Bram sóhajtott. – Senki nem akarja, hogy implantátumot tegyél magadba, különösen én nem. Nincs kalácsképed. És mikor fogod már kirúzsozni a század pirossal ahelyett, hogy rejtegeted? Történetesen intim viszonyban vagyok azzal a szájjal, és elárulhatom, hogy mesés. – Végighúzta tenyerét Georgie csípőjén. – Ténymegállapítás, nem bók.

Georgie-nak ez kezdett túl gerjesztővé válni, ezért inkább megtörte a varázst egy barátságos javaslattal. – Ha azt akarod elhitetni Roryval, hogy megváltoztál, talán hanyagolnod kéne a szeszt.

– Jeges tea.

– Na persze.

Georgie a konyhába ment, hogy megnézze Chazt.

Kaliforniai paprikadarabokkal, fügével és mangóval, édes hagymakarikákkal és friss anaszászcikkelyekkel teli kobaltkék agyagedények borították a pultot. – Ügyelj rá, hogy a csirkéket négy percenként megfordítsd a grillen – mondta Chaz Aaron-nek, aki poharakat tett egy tálcára. – Egy perccel sem később. Megértetted?

– Már az első két alkalommal is.

– A rozmaringágak sülés közben kerüljenek a marhára. –Ügyet sem vetve Georgie-ra, felcsippentett egy elejtett paradicsomszeletet a mosogatóból. – És öntözd a kagylókat édes chiliszósszal. Ne felejtsd el, hogy gyorsan kiszáradnak, ezért ne hagyd sokáig a tűzön.

– Neked kellene grillezned, nem nekem – jegyezte meg Aaron.

– Mintha én annyira ráérnék.

Chaz ugyanolyan zsémbesnek tűnt, mint máskor, ami megnyugtató volt. Georgie békén hagyta, és csak Aaronnel társalgott. – Mi történt a hajaddal?

– Délután levágattam. – Chaz felhorkant, Aaron rámeredt. – Túl sokáig tartott megszárítani reggelente, ez minden.

Újabb horkantás.

– Remekül áll. – Georgie megvizsgálta közelebbről. Aaron sötétzöld ingén, melyen egytlen zsírfolt sem volt, takaros rendben sorakoztak a gombok, katonazöld nadrágja nem feszült annyira a hasán. Aaron fogyott, és volt egy olyan érzése, hogy tudja, kié az érdem.

– Kösz, hogy segítesz Chaznek – mondta, miközben ellopott egy gombát a pulton álló egyik tálból. – Ha túl veszélyessé válik, szórj rá borsot.

– A szemébe fog menni – vágott vissza Chaz. Tettette magát, de tudta, hogy Georgie látta a fájdalmát, és nem akart ránézni.

Georgie megszorította Aaron karját.

– Emlékeztess, hogy adjak neked veszélyességi pótlékot, ha ennek vége.

Megan dugta be a fejét. Nagyon rövid sartrőz tunikát viselt, kék leopárdmintás nadrággal és narancssárga bokacsizmával. Keskeny, fonott juta fejpánt váltotta fel a hindit a homlokán. Elmosolyodott és széttárta a karját. – Mesésen nézek ki! Ismerd el!

Ő elismerte, de tudta jól, hogy Meg igazából nincs kibékülve a külsejével. Viselhette a legvérlázítóbb ruhát ugyanazzal a méltósággal, mint egykor szupermodell anyja, ő akkor is rút kiskacsának látta magát. Georgie ennek ellenére irigyelte Meg kapcsolatát híres szüleivel. A köztük lévő hangos nézeteltérések ellenére feltétel nélkül szerették egymást.

Megszólalt a csengő, és mire Georgie az előtérbe ért, Bram beengedte Trevort. – Mrs. Shepard, ugyebár. – Átnyújtott egy drága spa-kozmetikumokkal teli ajándékkosarat. – Nem akartam tetézni a férjed alkoholproblémáját azzal, hogy italt hozok.

– Kösz.

Bram ivott egy korty whiskyt. – Nincs alkoholproblémám.

Közvetlen utána megérkezett Laura, kissé kifulladva, zilált, világos hajjal, nem éppen befolyásos hollywoodi ügynök benyomását keltve, de Paul ezért alkalmazta. Megbotlott, mikor belépett a házba, és elsápadt, mikor Bram elkapta a karját. – Elnézést – mondta. – Egész nap nem volt szükség a lábamra, elfelejtettem, hogyan működik.

Bram mosolygott. – Ismerős.

–Remek hírem van. – Laura megcsípte Georgie arcát. –Kedden találkozol Greenberggel. – Georgie-t elöntötte a pulykaméreg, de Laura már Bramhez fordult. – Gyönyörű ez a ház. Ki rendezte be?

– Én magam. Trev Elliot segítségével.

Bram eltűnt Laurával a veranda irányába, Georgie pedig ott maradt és bámult utána. Bram választotta a keleti szőnyegeket és tibeti párnákat? A mexikói néprajzi festményeket és a Bali-szigetéről való harangokat? És mi van a sokat forgatott könyvekkel, amik az étkezőben sorakoztak a polcokon?

Az apja jelent meg, mielőtt feldolgozta volna ezt az új információt. Jegesnek érezte ajkát az arcán. – Apa, viselkedj tapintatosan Brammel ma este – mondta neki, miközben keresztülvezette az előtéren. – Rory Keene is itt lesz, és Bramnek szüksége van a támogatására a filmjéhez. Semmi kritika. Komolyan beszélek.

– Talán vissza kellene jönnöm akkor, amikor nem érzed úgy, hogy meg kéne leckéztetned abban a pillanatban, ahogy beteszem a lábamat az ajtón.

– Érezzük jól magunkat ma este. Kérlek. Nekem az a fontos, hogy ti ketten kijöjjetek egymással.

– Rossz emberrel beszélsz.

Miközben Paul elsétált, egy emlékfoszlány rontott rá... Az anyja törökülésben ül egy pléden a fűben és nevet az apján, aki Georgie-val a hátán fut körbe-körbe az udvaron. Tényleg megtörtént, vagy csak álmodta?

Amikor a verandára ért, látta, hogy Bram meg az apja a lehető legtávolabbra helyezkedtek egymástól. Bram Laurának tette a szépet, míg az apja Trev beszámolóját hallgatta egy új vígjátékról, amit épp most forgatott. Meg felcsapott bármixernek. Paul végül odasodródott hozzá. Mindig kedvelte Meget, amit Georgie soha nem értett, hisz gyűlölnie kellett volna fegyelmezetlen életstílusát. Georgie-val ellentétben azonban Meg meg tudta nevettetni.

Georgie elnyomta magában a féltékenység nyilallását, miközben Rory közeledett a ház felé az ösvényen át. Laura felborította a borospoharát, Paulnak elállt a szava a mondat közepén. Csak Trev és Meg nem esett hanyatt az újonnan érkezőtől. Bram talpra ugrott volna, ha Georgie nem kulcsolja ujjait a csuklójára, hogy lefogja. Szerencsére Bram vette a lapot, és sokkal hidegebb fővel üdvözölte Roryt. – Meg kellene metszeni a rózsákat egy kicsit, ha már ott vagy.

– Bocs. A növények elpusztulnak, ha csak rájuk nézek.

– Akkor hadd hozzak neked inkább egy italt.

Meg legutóbbi utazásainak történeteivel kezdte szórakoztatni őket. Nemsokára mindenki azon nevetett, ahogy egy meggondolatlan kajaktúráról mesélt a Mangde Chhu folyón. Aaron tálcán hozta a csináld-magad kebab összetevőit, és mindannyian körégyűltek, hogy elkészítsék a magukét. Rory mindenki legnagyobb meglepetésére lerúgta a cipőjét és felajánlotta, hogy segít grillezni. Mire asztalhoz ültek újratöltött borospoharaikkal és a megrakott tányérokkal, Bramen és Georgie-n kívül mindenki ellazult.

Bram megtette az első lépést a Rory jó véleményének kivívásáért folytatott hadjáratában. Megemelte a poharát és Georgie szemébe nézett az asztal túlsó végén. – Ürítem poharamat az én szellemes, okos és csodálatos feleségemre. – A szavai gyengédek és érzelmekkel túlfűtöttek voltak. – Egy melegszívű asszonyra, aki képes a felszín mögé látni... –Hangja ó, igen, meghatóvá vált – ... és megbocsátani.

Georgie apja a homlokát ráncolta. Meg úgy nézett, mint akinek meglágyult az agya, Laura álmodozón. Trev zavarodottnak tűnt, de Rory kifürkészhetetlen maradt. Bram szeretettel telve mosolygott Georgie-ra.

Baromsággal telve.

Georgie torka elszomlt. – Hagyd abba, te majom. Elsírom magam.

Megitták az áldomást. Laura mosolygott. – Tudom, hogy mindannyiunk nevében beszélek, amikor azt mondom, milyen nagyszerű dolog ilyen boldognak látni benneteket.

– Mindkettőnknek fel kellett nőni – felelte Bram halálosan komolyan.

– Különösen nekem. Legyünk elnézőek és tekintsünk el Georgie Mr. Tulokkal kötött házasságától. De most végre ott vagyunk, ahol lenni akarunk. Nem mintha nem lenne még min dolgoznunk...

Georgie megacélozta magát a folytatásra.

– Georgie csak két gyereket akar, de én többet. Jól öszerúgtuk miatta a port.

Volt bőr a képén.

Paul letette a villáját, és most először Bramhez fordult. –Ha Georgie terhes lesz, nem lesz könnyű fenntartani ezt a jelenlegi életstílust. – Kurtán felnevetett, hiábavaló kísérletképpen, hogy tréfaként üsse el megjegyzését.

Bram pontosan erre figyelmeztette Georgie-t, de csak hátradöntötte a székét és lustán elmosolyodott. – Georgie olyan erős, mint a bivaly. Majd melltől felfelé veszik. A kutyafáját, fogadni mernék, hogy szülés után másnap már vissza is mehetne dolgozni. Mit gondolsz, drágám?

–Vagy csak lekuporodnék a forgatás helyszínén és megszülnék ott.

Bram kacsintott. – Ez a beszéd!

– A szakszervezet nem fogja lenyelni – szólt közbe Trevor. – Szerződésszegés lenne.

Meg felnyögött.

Ezt a kört Bram nyerte, és Paul durcás arccal a tányérjába meredt. Trev egy mulatságos történetet mesélt a jelenlegi partneréről. Mindannyian nevetettek, de Georgie jókedvére árnyék vetült. Bárcsak ne hozta volna fel Bram a gyerekeket. Vagy lemond róla, hogy gyereke legyen, vagy bátorságot gyűjt, hogy egyedül nevelje fel. Miért is ne? Az apák túlértékeltek. Elmehet egy spermabankba vagy...

Nem. Semmi esetre sem!

Desszertként csokireszelékkel és friss eperrel díszített citromtortát ettek. Utána Bram kivonszolta Chazt a konyhából. Mindenki agyba–főbe dicsérte, ő pedig mérgesen elpirult. – Örülök, hogy... ízlett. – Dühös pillantást vetett Georgie-ra.

– Remek volt a desszert, Chaz – mondta Georgie. – Tökéletes, se nem édes, se nem savanyú.

Chaz gyanakodva méregette.

Trevnek másnap reggel hatkor jelenése volt és elment, de a többiek nem siettek asztalt bontani, noha a szél feltámadt és esőillat szállt. Bram jazzt tett fel, és halk beszélgetésbe elegyedett Roryval az olasz filmművészetről. Georgie gondolatban gratulált neki önmegtartóztatásáért. Amikor Rory kimentette magát és a mosdóba ment, Georgie odasurrant mellé. – Remekül csinálod. Ne támadd le, ha visszajön, nehogy kétségbeesettnek tűnj.

– Kétségbeesett vagyok. Legalább... – Bram a kezére meredt, miközben Georgie a füle mögé simított egy hajtincset. – Hol a jegygyűrűd?

Georgie csupasz ujjára nézett. – Véletlenül beleejtettem a lefolyóba, miközben öltöztem. Csak most veszed észre?

– Mit csináltál?

– Olcsóbb rendelni egy másikat, mint kihívni a vízvezetékszerelőt.

– Mióta aggódsz te amiatt, hogy mi olcsó? – Bram a vendégekhez fordult, higgadtan beszélt, de belül majd felrobbant. –Bocsássatok meg pár percre. Az egyik rajongóm a halálos ágyán fekszik, szegénykém. Megígértem a feleségének, hogy ma este felhívom. – Azzal eltűnt. Georgie mosolygott és úgy tett, mintha a halálos ágyon fekvő rajongók hívása mindennapos dolog lett volna az életükben.

Szemerkélni kezdett az eső, amitől a gyertyafényben fürdő veranda még barátságosabbnak tűnt. Mivel minden vendég elmerült a beszélgetésben, Georgie észrevédenül elosont.

Bram négykézláb állt, fejét bedugva a mosdó alá, a lábánál egy műanyagvödör és egy csőfogó hevert. – Mit csinálsz?

– Megpróbálom megmenteni a gyűrűdet – felelte Bram a mosdószekrényből.

– Miért?

– Mert ez a jegygyűrűd – felelte feszülten Bram. – Minden nő szentimentális érzelmeket táplál a jegygyűrűje iránt.

– Én nem. Száz dolcsiért vetted az eBayen. Bram előbújt. – Ki mondta?

–Te.

Bram motyogott valamit, fogta a csőkulcsot és visszabújt a mosdószekrénybe.

Georgie-nak fura érzése támadt. – Ugye az eBayen vetted?

– Nem egészen – jött az elfojtott válasz.

– Akkor honnan van?

–A... boltból.

– Milyen boltból?

Bram kinézett. – Ki emlékszik már?

– Csak egy hónapja volt!

– Akkor is. – Bram feje eltűnt.

– Azt mondtad, hamis. Ugye hamis?

– Mi az, hogy hamis? – A fogó a csövön csörömpölt.

– Nem igazi.

– Ó.

– Bram?

Újabb koppanás.

– Nem hamis.

– Igazi?

– Nem ezt mondtam?

– Miért nem szóltál az elején?

– Mert a mi kapcsolatunk csupa látszat. – Bram kinyújtotta a kezét.

– Add ide a vödröt.

– Ezt nem hiszem el!

Bram a vödör után tapogatózott, még mindig a mosdó alá dugott fejjel.

– Jobban figyeltem volna rá! – Georgie-nak eszébe jutott, hány helyen hagyta ott a gyűrűt, és legszívesebben belecsípett volna Brambe.

– Tegnap az ugródeszkára tettem, amikor úszni mentem!

– Ez őrület. – Víz zúdult a vödörbe. – Megvan! – mondta Bram a következő pillanatban.

Georgie lerogyott a vécéfedélre, és a kezébe hajtotta a homlokát.

– Elegem van a látszatházasságból.

Bram előjött, hozta a vödröt is. – Ha belegondolsz, te csak a látszatházassághoz értesz. Kényelmes.

Georgie felugrott. – Hamis gyűrűt akarok. Szerettem, hogy hamis gyűrűm van. Miért nem tudod soha azt csinálni, amit kéne?

– Mert fogalmam sincs, mi az. – Bram bedugta a lefolyót és elkezdte lemosni Georgie gyűrűjét. – Ha lemegyünk, félrevonom Roryt. Gondoskodj róla, hogy senki ne zavarjon meg.

– Georgie! – kiáltott fel Meg a lépcső aljáról. – Le kell jönnöd, Georgie. Vendéged van.

Hogy lehet vendége, amikor őrzik a kaput?

Bram megfogta a kezét és az ujjára húzta a gyűrűt. – Ezúttal figyelj rá egy kicsit jobban.

Georgie a hatalmas kőre meredt. – Ugye én fizettem?

– Mindenkinek kijárna egy gazdag feleség.

Georgie kiviharzott mellette a folyosóra. A lépcső felénél földbe gyökerezett a lába.

A volt férje állt odalent.

17

Meg idegesen ráncigálta borostyán fülbevalóját. – Én mondtam neki, hogy nem jöhet be. – Lance rosszul nézett ki, már amennyire egy szuperhős rosszul nézhet ki. Nyilvánvalóan szakállt és hosszú hajat növeszt a következő akciófilmjéhez, mert az állán két-három centis ápolatlan fekete borosta sarjadzott, sötét haja bozontosán keretezte szögletes arcát, nem túl vonzó férfi látványát nyújtva, viszont olyanét, akin a fodrászok és a sminkesek sokat javíthatnak. Kávészínű inge megfeszült dagadó izmain, melyek fenntartására napi több órát szánt. Rojtos, keskeny fonott karkötők lógtak a csuklóján, kötélből és vászonból készült szandált viselt. Ügyes fogász formálta erős, fehér fogait, kissé görbe orrához azonban soha nem engedett senkit nyúlni. A sajtóreferense szerint tizenéves korában törte el egy utcai verekedésben, valójában azonban az egyetem kollégiumának első lépcsőfokán botlott meg, és annyira félt a műtéttől, hogy nem rakatta helyre.

– Féltucat üzenetet hagytam, Georgie. Amikor nem hívtál vissza, attól féltem... Miért nem hívtál vissza?

Georgie ujjai a lépcsőkorlátra fonódtak. – Nem akartalak.

Mint a legtöbb hollywoodi sztár, Lance sem volt kivételesen magas, alig százhetvenöt centi, de kemény álla, férfias állgödre, kifejező fekete szeme és markáns izomzata kompenzálta átlagos termetét. – Beszélnem kellett veled. Hallanom kellett a hangodat, hogy lássam, jól vagy.

Georgie mindennél jobban vágyott rá, hogy Lance csússzon-másszon előtte. Hallani akarta, hogy élete legnagyobb hibáját követte el és mindent megtesz, hogy visszakapja, de ez nem fog megtörténni. Lelépett egy lépcsőfokot. – Szörnyen nézel ki.

– Egyenesen idejöttem a reptérről. Most érkeztünk haza a Fülöp-szigetekről.

Georgie kényszerítette magát, hogy lemenjen az előtérbe. –Magángéppel utaztatok. Hogyhogy ez ennyire fárasztó?

– Ketten megbetegedtek és... – Hátrapillantott a válla fölött Megre, aki őrt állt mögötte. Meg lerúgta narancssárga bakancsát, kék leopárdmintás nadrágjából előbukkanó csupasz bokájával úgy festett, mintha fejjel lefelé belemártották volna egy kád folyékony festékbe.

– Beszélhetünk? Négyszemközt?

– Nem. Meg mindig kedvelt téged. Beszélj vele.

– Már nem kedvelem – tiltakozott Meg. – Egy féreg.

Lance gyűlölte, ha nem szerették, és aggodalom lobbant a tekintetében. Helyes. – Küldj egy e-mailt – mondta Georgie.

–Vendégeim vannak, vissza kell mennem hozzájuk.

– Öt perc. Ez minden.

Ijesztő gondolat hasított belé. – Mindenhol fotósok állnak. Ha megláttak bejönni...

– Nem vagyok olyan ostoba. Az edzőm kocsijával jöttem, az ablakok le vannak sötétítve, senki sem láthatott be. Valaki kinyitotta nekem a kaput bentről.

Georgie-nak nem okozott fejtörést rájönnie, hogy ki. A konyhában van házitelefon, és Chaznek tudnia kellett, mennyire nem örülne Georgie Lance feltűnésének. Becsúsztatta hüvelykujját a nadrágja zsebébe.

– Tudja Jade, hogy itt vagy?

–Persze. Mi mindent megbeszélünk, és megérti, hogy miért kell ezt tennem. Tudja, mit érzek irántad.

– És mit? – Bram ballagott le a lépcsőn. Kócos bronz hajával, életunt kék szemével, Gatsby-fehérben úgy festett, mint egy New England-i szeszmágnás elcsigázott, túlhajszolt, de veszélyes örököse.

Lance közelebb húzódott Georgie-hoz, mintha meg kellene védenie.

– Ez csak rám és Georgie-ra tartozik.

– Bocs, pajtás. – Bram bebattyogott az előtérbe. – Elpuskáztad a magánterefere lehetőségét, amikor lecserélted Jade-re. Szegény ördög.

Lance fenyegető lépést tett előre. – Most hagyd abba, Shepard. Egy szót se többet Jade-ről.

– Csigavér. – Bram a korlátpillérre könyökölt. – Én csak csodálom a feleségedet, de ez nem jelenti azt, hogy valaha is feleségül venném. Nagyon sokba kerül a fenntartása.

– Neked nincs ilyen gondod – csikorgatta a fogát Lance.

Bár Bram jóval magasabb volt Georgie exférjénél, Lance tökéletes fizikuma jobb fellépést kölcsönözött a tulajdonosának. Ám Bram halálos eleganciája mégis többet nyomott a latban e macsóháborúban. Georgie-nak egyre azon járt az esze, hogy tudott egy olyan nő, mint ő, két ilyen tekintélyt parancsoló férfihoz hozzámenni.

Közelebb lépett Bramhez. – Mondd el, amit akarsz, Lance, aztán hagyj békén.

– Kimehetnénk egy percre?

– Georgie-nak és nekem nincsenek titkaink egymás előtt. –Bram hangja Eastwood suttogássá vált, cirka 1973-ból. – Nem szeretem a titkokat. Egyáltalán nem.

Georgie fontolóra vette, hogy legyőzi alapösztönét, de csak egy percre. – Nagyon basáskodó. Többnyire jó értelemben.

Bram átfogta Georgie tarkóját. – Ez maradjon is így.

Georgie felvillanó jókedve azt bizonyította, hogy túl sokat élt már az ördöggel. De ez az ő harca volt és nem Bramé, s bármennyire is értékelte a támogatását, egyedül kellett megvívnia. – Úgy tűnik, Lance-nek nem akaródzik elmenni, essünk hát túl rajta.

– Nem kell beszélned vele. – Bram elengedte Georgie-t. –Semmire sem vágyom jobban, mint kidobni ezt a gazembert, hogy a lába se érje a földet.

– Tudom, édesem, és bocs, hogy tönkreteszem a szórakozásodat, de hagyj magunkra pár percre. Megígérem, hogy mindent elmondok. Tudom, mennyire imádsz nevetni.

Meg mérges pillantást vetett Lanc-re, és Brambe karolt. –Gyere, cimbora. Csinálok neked még egy italt.

Erre pont nem lett volna szüksége, de Meget jószándék vezette.

Bram Georgie-ra pillantott, és Georgie látta rajta, hogy azon gondolkodik, milyen sokáig és milyen szenvedélyesen csókolja meg. De bölcsen aluljátszotta a jelenetet azzal, hogy csupán megfogta a kezét. – A közelben leszek, ha szükséged lesz rám.

Georgie az előtérben akart maradni, de Lance-nek más ötlete volt, és besétált előtte a nappaliba. A tiszta felületek és a kemény, modern vonalak iránti szenvedélye miatt észre sem vette ezt a bájos helyiséget narancsfájával, tibeti szőtteseivel és indiai tükrös párnáival. És bár Bram háza tágas volt, elfért volna annak a hatalmas épületnek az egyik sarkában, amin valaha Lance-szel osztoztak.

Eszébe jutott valami, amire már rég gondolnia kellett volna.

– Sajnálom a babát. Komolyan.

Lance megállt a kandalló előtt.

– Nehéz volt, de Jade olyan könnyedén esik teherbe, hogy nem idegeskedünk. Mindennek oka van.

Georgie nem így gondolta. Szerinte a dolgok néha azért történtek úgy, ahogy, mert az élet nagyon igazságtalan tud lenni. – Akkor is sajnálom.

A férfi vállvonogatása azt a gyanút ébresztette benne, hogy megkönnyebbült. Távoli mennydörgést hallott, és azon gondolkodott, hogyan szerethette valaha is ezt a férfit sekélyes érzelmeivel és hullámzó szenvedélyeivel. Sírt már és esedezett neki, de a dühét soha nem zúdította rá. Ideje volt pótolni.

Közelebb lépett.

– Soha nem fogom megbocsátani, hogy azt híresztelted, hogy én nem akartam gyereket. Hogy lehettél ilyen gyáva?

Lance-t meglepte a támadás, és az elrongyolódott karkötőt kezdte babrálni a csuklóján.

– Azt csak egy túlbuzgó riporter írta.

– Hazudsz. – Georgie dühe egyszerre robbant ki egy villámcsapással.

– Hazudsz és csalsz. Tucatnyi alkalmad lett volna helyesbíteni, de nem tetted.

– Miért vagy olyan ellenséges? Mit kellett volna mondanom?

– Az igazat.

Georgie átszelte a köztük lévő távolságot. Majdnem egyforma magasak voltak és egyenesen a szemébe nézett.

– Csak hogy akkor még nagyobb gazembernek tűntél volna a nyilvánosság előtt, és azt nem bírtad volna elviselni.

Lance kapkodva hadart. – Te beszélsz gazemberségről? Hogy mehettél hozzá ehhez a seggfejhez?

– Könnyen. Szenvedélyes és imád engem. A valóság összekeveredett az álommal.

– Mindig is gyűlölted. Nem értem, hogyan történhetett.

–A gyűlöletet csak egy hajszál választja el az élet nagy szenvedélyétől.

– Erről van szó? A szexről?

– Határozottan nagy szerepet játszik benne. És nagyot értek a nagyon.

– Egyszerű kegyetlenség volt. Az, hogy Lance nem volt lepedőakrobata, soha nem zavarta Georgie-t, de Lance-t igen, és Georgie-nak szégyellnie kellett volna magát. Nem tette. – Bram telhetetlen. Olyan sokat vagyok az utóbbi időben meztelenül, hogy csodálkozom, hogy még emlékszem, miként kell felöltözni.

Lance soha nem ismerte el, hogy problémák vannak a szexuális életükkel, és hátat fordított, hogy megvizsgálja a mór faragványt a kandallópárkányon. – Nem akarok veszekedni, Georgie. Nem vagyunk ellenségek.

– Ezt gondold át újra.

– Ha visszahívtál volna... Már amúgy is épp eléggé gyötört a bűntudat. Nem tudom, Bram hogyan csinálta, de azt igen, hogy kényszerített, és segíteni akarok. Segíteni akarok kiszállni.

– Lenyűgöző. Csak hogy nincs szükségem segítségre.

–Az, hogy hozzámentél... – Lance ismét szembefordult vele. – Nem érted? Nem csak magadnak ártottál, hanem lealacsonyítottad vele azt is, ami köztünk volt.

Először annyira megdöbbent, hogy nem tudott mit felelni, aztán felnevetett.

Lance felfújta magát, maga volt a sértett büszkeség. – Nem vicces. Ha tisztességes volna... A mi kapcsolatunk őszinte és igaz volt. Csak mert nem tartott örökké, még nem jelenti azt, hogy akkor nem volt helyes. – Ellépett a kandallótól. – Ha szabad akaratodból mentél hozzá Bramhez, amit kétlek, akkor bemocskoltad a kapcsolatunkat és megaláztad önmagad.

– Oké, tovább maradtál, mint ameddig szívesen láttunk.

Lance folytatta. – Csak játszik. Lusta és céltalan. Alkoholista és drogfüggő, az isten szerelmére. Egy semmirekellő!

– Kifelé!

– Ugye nem fogod megmondani az igazat? Még mindig túl dühös vagy. De akkor áruld el azt... Mit tettél volna az én helyemben? Ha akkor találkoztál volna életed szerelmével, amikor más valaki a feleséged? Mit tettél volna?

– Egyszerű. Eleve nem vettem volna feleségül azt, aki nem életem szerelme.

A férfi arca megrándult. – Tudom, hogy megbocsáthatatlannak tartod, amit tettem, de arra kérlek, nézd más szemszögből. Próbáld megérteni, hogy ami Jade-del és velem történt, soha nem történt volna meg, ha te nem mutatod meg, milyen igazán szeretni valakit, tiszta szívből.

Georgie szeretett volna nevetni Lance arcátlanságán, vagy sikítani, nem igazán tudta, melyiket.

Lance végigsimított borostás állán. – Tudom, hogy nehéz megérteni, de nélküled nem tudtam volna meg, mire képes a szív. – Ki akarta nyújtani Georgie felé a kezét, de aztán láthatott valamit a szemében, amitől meggondolta magát. – Te adtál bátorságot, Georgie, úgy szeretni Jade-et, ahogy ő azt megérdemli. Ahogy én megérdemlem, hogy szeressek valakit.

Fura igézet lett úrrá Georgie-n. – Komolyan beszélsz?

– Már mondtam, mennyire sajnálom, hogy fájdalmat okoztam neked. Soha nem akartalak bántani. – Georgie ugyanazt az űzött arckifejezést látta Lance-en, mint amikor a férfi művészfilmet nézett a tévében, egy különösen megindító könyvet olvasott vagy egy állatmenhelyre látogatott. Lance mindig mélyérzésű volt. Egyszer látta könnyezni egy sörreklámon.

– El sem tudod képzelni, milyen bátorság kellett elhagyni téged. De az érzéseim Jade iránt... Jade érzései irántam, erősebbek voltak mindkettőnkénél.

– Ilyen egyszerű? „Erősebbek voltak mindkettőnkénél"?

– Nem tudom, hogy magyarázzam el másképp. Megmutattad, hogyan kell szeretni, és én mindent neked köszönhetek. Nem fogod elmondani, miképp kerültél Bram csapdájába. A te dolgod. De akkor is segítek neked. Hadd tegyem meg érted. Kérlek, Georgie. Hadd segítsek kimászni belőle.

– Nem akarok kimászni. – Újabb villámcsapás, ezúttal közelebbi, remegtette meg az ablakokat.

– Jade és én beszéltünk erről. Van egy háza Lanain. Teljesen elszigetelt. Hagyd el Bramet, Georgie. Menj oda pár hétre pihenni... – Lance felemelte a kezét, jóllehet Georgie egy szót sem szólt.

– Hallgass végig. Tudom, hogy először furcsán fog hangzani, de ígérd meg, hogy végighallgatsz.

Georgie rámeredt. – A világért sem hagynám ki.

– Azt hiszem, rájöttünk, mit tehetnénk, hogy valami jó süljön ki abból, ami hármunkkal történt. Valami igazán különleges, ami visszaállítaná a jó híredet.

– Nem tudtam, hogy vissza kell állítani a jó híremet.

– Fogalmazzunk úgy, az emberek egy csapásra el fogják felejteni, hogy Bram Shepard felesége voltál. – Lance megint a karkötőjét babrálta. – Te, Jade és én... Esélyünk van valami jót tenni. Valamit, ami... példát mutat az egész világnak, ígérd meg, hogy nem mondasz nemet, amíg komolyan át nem gondoltad. Csak ennyit kérek.

– Belehalok a bizonytalanságba.

– Mi, Jade és én, azt akarjuk, hogy gyere velünk, amikor visszamegyünk Thaiföldre.

Mennydörgés rázta meg a házat. – Veletek menjek?

– Tudom, hogy őrültségnek hangzik. Először én is azt hittem. De minél többet beszélünk róla, annál inkább rádöbbenünk, hogy itt a soha vissza nem térő alkalom. Lehetőségünk van megmutatni a világnak, hogy emberek, akiknek ellenségeknek kellene lenniük, képesek békében és harmóniában élni együtt.

Georgie nem tudta, hogy hányjon-e vagy igyon egy kólát.

Eső verte az ablakokat. – A sajtó teljesen odáig lesz – folytatta Lance. – Téged szenté avatnak, és mindenki elfelejti az idióta házasságodat. Az ügy, amiért Jade-del harcolunk, nagyobb figyelmet kap. De a legjobb benne az lesz, hogy az emberek szerte a világon rákényszerülnek, hogy felülvizsgálják családi viszályaikat és vallási bosszújaikat. Lehet, hogy nem válthatjuk meg a világot, de elkezdhetjük.

– Én... nem találok szavakat.

Az ajtó kivágódott és mindenki beözönlött a verandáról.

Bram és Meg nyilvánvalóan nem osztották meg a többiekkel Lance felbukkanásának hírét, mert egymás után akadt el a szavuk és kerekedett el a szemük. Végül Rory törte meg a csendet. – Ti aztán értetek hozzá, hogyan kell feldobni egy partit.

– Egyetértek. – Laura nem tudta levenni a szemét Lance-ről, aki elmosolyodott, mikor meglátta Pault.

– Paul, örülök, hogy látlak. – Kinyújtott kézzel vágott át a nappalin.

– Hiányoztál.

– Lance.

Georgie döbbenten tapasztalta, hogy apja egyszerűen csak megrázta az exe kezét ahelyett, hogy térdre borult volna előtte, könyörögve, hogy fogadja vissza. De hát ezt már valószínűleg megtette.

Kipirult arccal Chaz jött be a konyhából, egy tálcán csészéket, egy tányéron csokoládés trüffelnek látszó süteményt hozott. Aaron kávéskannával követte. Chaz nem tudta levenni a szemét Lance-ről, és kis híján elesett a szőnyegben, mielőtt letette a tálcát. – V-van valaki kint a kocsiban – mondta.

– Jade az – közölte Lance. – Jobb, ha megyek.

– Idehoztad Jade-et? – Méhraj dongott Georgie fejében.

– Mondtam. Egyenesen a reptérről jöttem. A kocsi ablaka pedig le van sötétítve. Senki nem láthatta.

Sűrű csend borult a nappalira, míg Bram meg nem törte. –Szégyelld magad, Lancelot, amiért kint hagytad a feleségedet a kocsiban. – Szemét fenyegetőn összehúzta. – Szerezz nekem egy esernyőt, Chaz, hogy kimehessek érte.

Georgie megdermedt. Biztosan nem jól hallotta. De igen. Bram dühös volt, és a rá jellemző heves, spontán módon reagált.

Paul előreugrott. – Állj!

Bram makacsul összeszorította az állát. – Ez egy parti. Minél többen vagyunk, annál jobb.

Georgie gyűlölte, de azt kellett mutatnia, hogy szereti, és ennyi szemtanú előtt nem leplezhette le igazi érzéseit. Úgy kellett tennie, ahogy egy boldog, újraházasodott komika tett volna, ha találkozik a nővel, aki elvette tőle az idióta exférjét. – Chaz, ha közben találsz egy pisztolyt, amíg Bramnek keresed az esernyőt, hozd ide, hogy főbe lőhessem magam.

Azt mondta, amit kellett, mert Rory elmosolyodott. – Ez a legjobb parti, amin évek óta voltam.

– Minden idők legjobb partija! – kiáltotta Laura.

– Túrj bele a hajadba – mondta Meg Georgie-nak, miközben Bram és Chaz eltűntek Lance-szel a nyomukban. – És rúzsozd ki jobban a szádat. Gyorsan.

– Ne merészeld! – emelte fel a kezét Rory. – Úgy vagy jó, ahogy vagy.

– Rorynak igaza van – mondta Georgie gonosz nyelvű ügynöke. – Jade Gentrynek nincs semmije, ami neked ne volna.

Meg a szemét forgatta. – Kivéve a legszebb arcot az univerzumban, olyan testet, amiért ölni érdemes és Georgie exférjét.

– Nem, komolyan – rogyott le Georgie a kanapéra. – Csak egy pisztolyra van szükségem.

Paul odarohant. – Gyere velem. Nem csinálod ezt tovább.

Apja rosszul időzített parancsa csak megerősítette benne az elhatározást, hogy az ellenkezőjét cselekedje. – Dehogynem. Teszek Jade-re. – Hazugság. Csak mert már nem szerette Lance-t, még nem fog megbocsátani neki vagy Jade-nek. Bosszút akart állni.

Pár pillanattal később Jade belépett a nappaliba, s mintha egy láthatatlan jupiterlámpa világította volna meg, olyan káprázatos volt. Miért kell Jade-nek ilyen különlegesnek lennie? Fura... A legtöbb férfisztár élőben jobban nézett ki, de a nők kissé agyvelőgyulladásosnak tűntek ropi testükhöz túl nagynak tűnő fejükkel. Nem úgy Jade. Ő még lélegzetelállítóbb volt élőben, páratlan szépségű megidézése a régi Hollywoodnak Audrey Hepburn-ös őzsuta szemével, Katherine Hepurn-ös arccsontjával és Grace Kelly-s krémszínű bőrével.

Egyenes, sötét, fényes hajkoronája teljesen smink nélküli, tökéletesen kedves arcot keretezett. Keble dús, de nem közönséges. A dereka vékony, a lába hosszú. Nem volt olyan magas, mint Georgie, de olyan tekintélyt parancsoló magabiztossággal mozgott, hogy Georgie-nak győzködnie kellett magát az érzés ellen, hogy zsugorodik össze.

Lance és Bram közrefogták Jade-et. Ahogy Paul előrelépett, hogy üdvözölje, Georgie elé állt. Ki tudja, hogy szándékosan vagy véletlenül? – Paul York. Hallom, most szállt le a gépük.

– Mintha egy örökkévalóságig tartott volna az út. – Lance-hez hasonlóan ő is csapzott volt, de még mindig elegáns egyenes szárú fekete nadrágjában és ujjatlan fekete topjában. Semmi nem utalt arra, hogy pár nappal ezelőtt elvesztett egy kisbabát. Egyik lábáról a másikra állt, megpróbált elnézni Paul mellett. Minden bizonnyal Georgie-t akarta megkeresni, hogy jól megölelgesse. Szerencsére milőtt megtörténhetett volna, megszólalt a mobiltelefonja. – Ezt fel kell vennem. Pár emberünk súlyosan megbetegedett a gépen.

Levette tarisznyáját a válláról, elővette a mobiltelefonját és távolabb lépett tőlük. Laura kávét töltött. Meg eltüntetett egy csokis trüffelt. Bram Georgie felé araszolt. Georgie remélte, hogy nem jön túl közel, mert akkor nem fog tudni ellenállni a kísértésnek, hogy bokán rúgja.

Rory minden tőle telhetőt megtett, hogy enyhítse a feszültséget. – Laura, hallom szorgalmazod Georgie-t Rich Greenberg filmjének főszerepére. Édes egy forgatókönyv. Bárcsak sikerült volna megszereznünk.

– A szőke vámpíros filmet? – Meg fintorgott. – Anya mesélt róla.

– Georgie tökéletes a szerepre – mondta Paul.

– Georgie-t nem érdekli – tiltakozott Bram. – Elege van a vígjátékokból.

Nem hazudott, de Georgie dühös volt, és nem az egyetlen kezdő ebben a házasságban. – Laura találkozót beszélt meg nekem Greenberggel.

Jade egyre izgatottabb lett, de csak foszlányokat hallottak a beszélgetésből. Végül összecsukta a telefonját és visszament Lance mellé, tökéletes szemöldökét aggodalmasan összhúzva. – Rossz hírek Dariról és Ellenről. Emlékszel a SARS kitörésére a Fülöp-szigeteken? Az orvosok attól félnek, hogy mindketten elkapták.

– SARS? Istenem... – Lance megfogta a kezét, ketten a világgal szemben. – Meggyógyulnak?

– Nem tudom. Elkülönítették őket és antibiotikum-injekciót kapnak.

– Azonnal menjünk a kórházba.

– Leheteden.

– Dehogy lehetetlen. Bemegyünk a hátsó kijáraton.

– Nem ez a probléma. – Jade visszatette a telefonját a táskájába és átdobta a vállán a haját. – Nem mehetünk sehová.

Lance megsimogatta az ujjait. – Hogy érted ezt?

– A megyei közegészségügyi hivatal vezetőjével beszéltem. A kórház riasztotta. Ellen és Dari vizsgálati eredményei csak negyvennyolc óra múlva lesznek meg, és amíg nem tudják biztosan, hogy SARS-e vagy sem, mindenkit, aki a gépen tartózkodott, karantén alá helyeznek. – Körbenézett a helyiségben. – Azokkal együtt, akikkel azóta érintkezésbe léptünk.

Síri csend lett. Georgie szédült, Bram megdermedt mellette.

– Ránk nem vonatkozik – szólalt meg végül Paul.

– Attól tartok, igen.

Bram nem mozdult.

–Azt akarod mondani, hogy mindannyiunknak itt kell maradnunk az én házamban két napig? Alig érintkeztünk veletek.

– Kedd reggelig – felelte Jade feszülten. – Ironikus, nem? –Pillantása Georgie-ra siklott.

– Lehetetlen – mondta Laura. – Egymást érik a megbeszéléseim hétfőn.

Meg a homlokát ráncolta. – Holnap lovagolni megyünk anyával.

– Ha már karanténban kell lennem, akkor inkább a saját házamban. – Rory a táskáját kereste. – Kimegyek a hátsó kapun.

– Előbb inkább tisztázd a közegészségüggyel – figyelmeztette Jade. – Ezek a fickók nem tréfálnak. Biztos vagyok benne, hogy előbb el kell távolítani mindenkit a házból.

Rory abbahagyta a keresést, nyilvánvalóan eszébe jutottak a filmesek, akik nála laktak.

Chaz elvette a kávéskannát Aarontől, és Bramhez fordult. –Mi az a SARS? Én nem tudom.

Aaron felelt helyette. – Súlyos, akut légzőszervi szindróma. Komoly betegség. Nagyon fertőző. Néhány évvel ezelőtt egy pandémiában több százan meghaltak és több ezren megbetegedtek. A pandémia olyan, mint a járvány, csak sokkal nagyobb.

– Tudom, mi a pandémia – vágott vissza Chaz olyan védekezően, hogy Georgie tudta, hogy hazudik.

– Ez baromság – mondta Bram. – Lance tizenöt perce sincs a házban. És bizton állíthatom, hogy senki nem csókolta meg.

Jade hátradobta a haját. – Elmagyaráztam a közegészségügyieknek, de nem tágítottak.

Laura előkapta a mobilját. – Add meg a számukat. Majd én elintézem.

De nem ő volt az egyetlen alfa a helyiségben, és a többieknek, Bramnek, Paulnak és Rorynak már a kezükben volt a telefonjuk. Aaron egyetlen pillantást vetett Georgie-ra, és ő is elővette a magáét. Lance körbenézett.

– Mindenki nem hívhatja őket.

– Majd én – ajánlkozott Rory. – Vannak kapcsolataim.

A következő fél órában, miközben Georgie némaságba burkolózva ült, a többiek Rory telefonbeszélgetését hallgatták, ahogy a megyei közegészségügyi hivatal embereivel beszél, majd magával a polgármesterrel. Végül beismerte a vereségét. – Nem számít a protekció. Ez politika. Mivel az érintettek hírességek, senki nem vállalja a felelősséget, ha a dolgok irányítása kicsúszik a kezükből. Kétségtelenül túlzás, de úgy tűnik, hogy csapdába kerültünk.

Mindenki Georgie-ra nézett, várták, hogyan fog reagálni arra a szituációra, hogy az exférjével és annak új feleségével kénytelen egy fedél alatt tartózkodni. Scooter Brown tudta volna, hogy kezelje. Scooter mindig feltalálta magát a nehéz helyzetekben. Rendben. Hadd birkózzon meg vele az a szemtelen kis fruska.

Felállította Scootert a kanapéról. – Minden rosszban van valami jó. Csapjunk egy nagy bulit. Jó móka lesz.

Chaz fejest ugrott a zűrzavarba. – Egy tonna kaja van a fagyasztóban, nem lesz probléma.

– Innom kell valamit – mondta Bram.

– Neked mindenképpen – csattant fel Georgie, mielőtt megálljt parancsolhatott volna magának, ami azt jelentette, hogy Scooternek kellett beugrani és megmenteni. – Nagyszerű ötlet, drágám. Nyiss ki pár üveg italt.

Chaz Bramhez fordult. – Hol fog aludni ez a sok ember?

Georgie szívesen ajánlotta volna, hogy Paul legyen egy szobában Lance-szel. Imádna összebújni a kedvencével.

Lassan kiosztották a helyiségeket. Meg ragaszkodott hozzá, hogy Bram irodájában aludjon a kanapén, Rorynak és Laurának hagyva meg a vendégházat. Paul Georgie irodájába költözött. A vendégszoba, ahol Georgie aludt, Lance-é és Jade-é lett, magyarázkodásra késztetve Georgie-t, hogy előbb ki kell onnan hoznia egy-két dolgot, mivel gardróbként használta. Chaz elfojtott hangú vitában vonakodva beleegyezett, hogy Aaron a nappalijában aludjon. Georgie-nak maradt a férje ágya, ahová bekuporodhatott. Ez olyan nyugtalanító kilátás volt, hogy Scooternek ismét Georgie segítségére kellett sietnie. – Azt hiszem, csendesedik a szél – csiripelte. – Gyújtsunk tüzet a verandán. Még mályvacukrot is süthetünk.

– Inkább ne – mondta vontatottan Skip.

Rory telefonált a házvezetőnőjének és néhány személyes holmit rakatott vele egy vízhatlan táskába a hátsó kapuhoz. Meg kölcsönadott Laurának egy bő hálóinget. Jade bejelentette, hogy ő meztelenül alszik, így Georgie-nak nem kellett azzal fáradnia, hogy keressen neki valamit. Chaz és Aaron törülközőket, fürdőszivacsokat, ágyneműket és fogkeféket osztottak ki. Georgie egész idő alatt a valószerűtlenség érzésével küzdött.

Miután a vihar elvonult, Meg a vendégházba vezette Roryt és Laurát, míg Bram a még mindig szemerkélő esőben elment Rory holmijaiért. Paul konyakot töltött és leült kint a verandán. Lance és Jade le akartak fürödni a hosszú út után, így Aaron felkísérte őket.

Georgie segített összepakolni a hálátlan Chaznek. Nemsokára hallotta, hogy a fürdőszobájában megered a víz, aztán csend.

Egyszerre tusoltak. Milyen meghitt.

Összerándult a gyomra. Már maga az, hogy Lance a házban tartózkodott is elég szörnyű volt, de Jade jelenléte elviselhetetlenné tette a helyzetet. S mindezt Bram hibájából.

Bezárkózott a férfi hálószobájába. A toronyban, mely a helyiség túlsó felét foglalta el, állította fel a szentélyét. Két karosszék között intarziás faasztal terpeszedett, súlyos bronztalapzatú lámpa állt egy csomózott, csokoládébarna zseníliával kárpitozott pamlag mellett, mely jól illett a hajdinaméz színű falakhoz. A pamlag csak egyszemélyes volt, és feltett szándéka volt, hogy ott aludjon. Bram ágya szexre való volt, nem egész éjszakás összebújásra.

Az ablakhoz lépett és végignézett a kapuhoz vezető, esőtől fényes kocsibeállón. Noha elmúlt éjfél, látta, hogy legalább két kocsi parkol az utcán, a lesifotósok soha véget nem érően virrasztottak és imádkoztak a csodafotóért, ami egy vagyont hoz nekik.

A közegészségügyiek megszerezték mindenki nevét, akit karantén alá helyeztek, így hamarosan ki fog szivárogni a hír. Mindannyiuknak közleményt kell kiadniuk. A régi nézeteltérések elsimultak. Egy nagy család lettek. Lance végül megkapja, amit akart – a megbocsátás és a végső feloldozás látszatát a nyilvánosság előtt.

Az ablakkerethez nyomta az arcát és azon gondolkodott, milyen lenne úgy élni, hogy mindig igazat mond. Ehhez azonban rossz városban lakott. Ez a város illúziókra, álhomlokzatokra és sehová nem vezető utcákra épült.

Az ajtó kinyílt mögötte. Meghallotta a jégkockák elmaradhatatlan koccanását, orrát pedig esőillat csapta meg, mikor a férfi közelebb lépett. – Nem gondoltam, hogy ez lesz belőle, amikor behívtam. Sajnálom.

Önkéntes bocsánatkérése kifogta a szelet Georgie vitorlájából.

– Mégis mit gondoltál, mi lesz belőle?

– Nézd, mérges voltam. – Bram halkan beszélt, tekintve, hogy egyetlen fal választotta el őket hívatlan vendégeiktől a másik szobában. – Honnan vette ez a fickó a bátorságot, hogy idejöjjön? Aztán arra gondoltam, hogy Jade kint ül a kocsiban és sajnál téged, mert azt hiszi, hogy annyira kiborultál az ő nagy szerelmüktől, hogy ahhoz sincs vér a pucádban, hogy a kibaszott szemébe nézz. Elöntötte a vér az agyamat.

Ha innen nézzük... Az önkényeskedése mégis nagyon hasonlított az apjáéra. – Nem neked kellett volna eldöntened.

– Te nem döntöttél. – Bram nyirkos fehér ingének gombjait ráncigálta.

– Elegem van belőle, hogy berezelsz, valahányszor szóba kerül. Hol a büszkeséged? Ne gondold már, hogy jobb nálad.

– Én nem...

– De igen. Jade talán egy-két dologban jobb. Abban biztosan, hogy hogyan kell elszeretni más asszony férjét. De hogy Jade milyen vagy milyen nem, annak semmi köze hozzád. Nőjj fel és kezd el jól érezni magad a saját bőrödben.

– Te beszélsz nekem arról, hogy nőjjek fel?

Bram még nem végzett az ízekre szedésével. – Jade és Lance egymásnak vannak teremtve. Lance semmivel sem illik hozzád jobban, mint...

– Mint te?

– Pontosan. – Bram nagyot húzott a poharából.

– Kösz az éles megfigyelést. – Georgie fogta a köntöst és a hálóinget, amit korábban elővett, és a fürdőszobába viharzott átöltözni. Mikor azonban megmosta az arcát, el kellett ismernie, hogy Bramnek a helyén volt a szíve. A maga csavaros észjárásával azzal akarta őt védeni, hogy behívja Jade-et a házba. A következményeket nem lehetett előre megjósolni.

Amikor kijött, Bram a párnának dőlve feküdt egy szál bokszeralsóban, mely fehéren világított a testén. Nem volt betakarva, a mellkasán egy könyvet egyensúlyozott. Már Bram Shepardöt olvasni látni is elég fura volt, de még furább az orrnyergére tett fémkerestes szemüveg. Földbe gyökerezett a lába. – Mi van rajtad?

–Mi?

– Szemüveg?

– Csak olvasáshoz.

– Neked van olvasószemüveged?

– Mi a baj vele?

– Tetovált emberek nem hordanak olvasószemüveget.

– Még nem volt, amikor a tetoválást csináltattam. – Bram levette a szemüveget és tetőtől talpig végigmérte Georgie-t pólójában és kék pizsamanadrágjában. – Reménykedtem benne, hogy azt veszed fel, amit a Provokatívban vettünk.

– Mégha lenne is hozzá hangulatom, mint ahogy nincs, akkor sem csinálnám úgy, hogy ők a fal túloldalán vannak.

– Megértem az álláspontodat. – Bram felkelt és átvonszolta Georgie-t a szőnyegen a fürdőszobához, ahol becsukta az ajtót és bezárta magukat. – Ez a probléma kiküszöbölve.

– Még mindig dühös vagyok rád.

– Tudom. De csak mert nem volt elég őszinte a bocsánatkérésem.– Azzal csókolni kezdte.

18

Georgie utálta azokat a filmeket, amikben a hősnek csupán csókolni kellett ahhoz, hogy a hősnő elfelejtse, hogy dühös rá, és addig csókolta, amíg az eszét nem vesztette. Nem állt szándékában ilyen könnyen félretenni a sérelmeit, ahogy nem állt szándékában leállítani Bram jóleső figyelemelterelését sem. Inkább a csókba öntötte kiábrándultságát. Bram csupasz vállába mélyesztette körmeit, és beleharapott az ajkába. Felhúzta a térdét...

– Hé, vigyázz – mormolta Bram.

– Pofa be, és dolgozz meg a pénzedért!

Bramnek nem tetszett, és a következő, amire Georgie eszmélt, hogy a pizsamanadrágja a bokája köré tekeredett. Megint felemelte a térdét, de Bram elkapta, ugyanezt a térdet egyetlen mozdulattal eltolta a társától és csípőjénél fogva ráemelte Georgie-t a hosszú gránit mosdópultra.

Bram csak erre volt jó. Georgie a boxeralsó derekát ráncigálta, de nem tudta egyedül letolni. Bram elengedte, hogy elvégezze a feladatot, Georgie pedig leugrott a pultról. Bram félrerúgta a nadrágját és visszaemelte Georgie-t. Georgie lekecmergett és a négyszögletes, rezes gránitfalú, hidromasszázs zuhannyal ellátott üvegkabin felé iramodott. Erőharccá változtatni egy szeretkezést aligha a legérettebb formája volt egy kapcsolat nehézségeinek megoldására, de Georgie-nak pillanatnyilag nem állt más eszköz a rendelkezésére.

– Ha jobban meggondolom... – Bram belépett hozzá.

Georgie lehúzta a topját. – Erősre álltítsd a vizet.

Nem kellett kétszer mondani, és pár pillanat múlva forró vízpermet verte a testüket.

Két ember. Egy zuhany. Azt akarta, hogy Lance hallja.

Aztán Bram szappanozni kezdte, és mindent elfelejtett Lance-ről. Mell, csípő, comb. Bram mindenhol járt. Georgie elvette tőle a szappant és rárajzolta testére a maga sikamlós kacskaringóit.

– Megölsz – nyögte Bram.

– Bárcsak. – Georgie odanyúlt, ahol a legnagyobb hatást érhette el.

A víz patakokban folyt a testükön. Bram térdre ereszkedett és a szájával szerette. Éppen amikor Georgie elérte volna a beteljesülést, Bram a kemény, nedves falnak nyomta és magára emelte. Georgie a vállába kapaszkodott és a nyakába temette az arcát. Levegő után kapkodtak, miközben együtt lovagoltak a gyönyör hullámain.

– Ne szólj hozzám – mondta utána Georgie. – Sok pénzt fizettem érte, és nem akarom tönkretenni.

Bram a nyakába harapott. – Egy szót sem szóltam.

Korábbi elhatározása ellenére Bram ágyában kötött ki, forgolódott és hánykolódott, miközben Bram békésen aludt – kivéve a második menetet, amit lehet, hogy Georgie kezdeményezett, de csak álmatlanság ellen. Utána Bram minden gond nélkül visszaaludt, de ő nem volt ilyen szerencsés. Felkelt és a toronyba vitte Bram maradék whiskyjét, ahol leült az egyik mély, kényelmes fotelba és az árnyképeket figyelte a falon. Nem szerette a tömény alkoholt, de a jég már rég felhígította, így ivott belőle egy nagy kortyot, megacélozva magát a gyomrát elöntő forróságra.

Valami elöntötte a gyomrát... de az nem whisky volt.

Beleszagolt a pohárba és felkapcsolta az asztalon álló lámpát. A maradék italnak aranyló whiskyszíne volt, de íze nem.

Lassan felderengett előtte... Bram és az ő feneketlen whiskyspohara... Nem csoda, hogy soha nem tűnt részegnek. Egész idő alatt jeges teát szürcsölt! Bram mondta, csak neki eszébe sem jutott hinni neki.

A kezébe támasztotta az állát. Újabb erkölcstelenséget húzhat le a vécén. Nem örült. Bramnek kicsapongónak kellett volna lennie. Erkölcstelenségek nélkül ki ő valójában? A válasz nem késlekedett. Egy sokkal körmönfontabb módon veszélyes verziója annak a fickónak, aki mindig is volt. Egy férfi, aki folyamatosan bebizonyította, hogy egyetlen szavának és tettének sem lehet hinni.

Chaz nem tudott aludni. Annyi dolga volt. Annyi emberről kellett gondoskodnia. Takarítószemélyzet nem jöhetett a karantén miatt, ezért neki kellett intéznie mindent. Ételt adni, ágyazni, törülközőt mosni. Georgie próbált segíteni, de Chaz kételkedett benne, hogy tudná, hogy néz ki egy mosógép, a használatáról nem is beszélve.

Felkelt pisilni. Általában bugyiban és pólóban aludt, ma azonban felvett egy melegítőnadrágot is. Amikor végzett a fürdőben, benézett Aaronhoz. Ki kellett volna borulnia attól, hogy férfi van a lakásában, de Aaron kivétel volt. Élvezte, hogy a férfi egy kicsit tartott tőle, különösen hogy Aaron idősebb és okosabb volt nála. Az élet sokkal könnyebb lett volna, ha van egy olyan bátyja, mint Aaron. Mindig is vágyott egy nagyobb testvérre, aki vigyáz rá.

Túlságosan elfoglalt volt ahhoz, hogy azon tépelődjön, mennyit mondott el Georgie-nak, de miközben ott állt az ajtóban és csend vette körül, rájött, hogy nincs annyira megrémülve, mint kellene. Georgie a legádázabb ellensége volt, de ő nem ítélte el. És ha a legádázabb ellensége nem úgy nézett rá, mint egy kapcarongyra, talán neki sem kellett volna saját magára. Egy dolog biztos volt. Már nem hazudhatott a múltjáról és nem tehetett úgy, mintha meg sem történt volna, miután kikotyogta az igazságot a kamerába. Ahogy Georgie-t ismerte, fel fogja tennie a YouTube-ra.

És akkor mi van?

Sokáig állt ott és gondolkodott azon, amin keresztülment. Átvészelte, nem igaz? Még mindig élt, és remek munkája volt. Ha valaki lefitymálja, az az ő dolga. Egész idő alatt próbált úgy tenni, mintha a múlt meg sem történt volna, de megtörtént, és bizonyára felkészült rá, hogy abbahagyja a bújkálást, különben nem fecsegett volna folyamatosan Georgie-nak.

A könyvespolcra nézett, ahová az érettségi tételeket besúvasztotta, Bram szerezte neki, de bele sem szagolt. Bram azt mondta, hogy sokan mennek egyetemre levelezőn szerzett érettségivel. Ő maga is, bár szinte senki nem tudta, milyen előadásokat hallgatott az évek során. Chazt nem érdekelte az egyetem, a főzőiskola azonban annál inkább, és ahhoz, hogy bejusson, le kellett érettségiznie.

Bizonyára nagyobb zajt csapott, mint gondolta, mert Aaron mocorogni kezdett. Bárcsak ne lenne olyan makacs. Biztosra vette, hogy ha Aaron hallgatna rá, be tudná lopni magát Becky szívébe.

– Mit akarsz? – morogta Aaron.

A könyvespolchoz lépett. – Nem tudok aludni. Olvasnivalót keresek.

– Találj valamit, aztán tűnj el.

Chaznek tetszett, hogy Aaron kezdett úgy beszélni, mint egy normális ember és nem úgy, mint egy aktakukac. – Ez az én lakásom.

– Csak feküdj le, oké? – Ahelyett, hogy levett volna egy könyvet, Chaz leült a férfival szemközti fotelba és felhúzta meztelen lábát az ülés szélére.

– Mi van, ha elkapjuk a SARS-t?

– Nagyon valószínűtlen. – Aaron felült, ásított és megdörzsölte a szemét. Csak a cipőjét rúgta le, azon kívül minden ruha rajta volt. – Azt hiszem, nem ártana fertőtleníteni azokat a dolgokat, amiket Lance és Jade használtak.

Chaz átfogta a térdét. – Nem hiszem el, hogy Lance Marks és Jade Gentry itt vannak a házban. – Aaron feltette a szemüvegét és a konyhába indult. Chaz felállt és követte. – Az egyetlen híresség, akit Bram valaha áthívott, Trevor. Remek fickó meg minden, de szeretnék más híres emberrel is találkozni rajta kívül. Remélem, egyszer beugrik Meg apja.

Aaron engedett magának egy pohár vizet. – Mi a helyzet Georgie-val?

– Ő nem érdekel.

– Piszok féltékeny vagy.

– Nem vagyok féltékeny! – Chaz az ajtó felé fordult. – Csak lehetne kedvesebb Bramhez.

–Bramnek kellene kedvesebbnek lennie hozzá. Georgie nagyszerű lány, és Bram nem értékeli.

– Lefekszem. Ne zabáld ki a hűtőt!

– Szerinted tudok aludni, miután felébresztettél?

– Ez a te problémád.

Végül nekiálltak megnézni Trevor egyik filmjét. Chaz már háromszor látta, és elaludt a kanapé végén.

Reggel, amikor felébredt, Aaront a másik végén találta. Egy percig csak feküdt és azon gondolkodott, milyen jó érzés biztonságban lenni.

Georgie nem bírt szembenézni a reggellel, így amikor Bram, az ő nem alkoholista férje felkelt, a párnába temette az arcát. Bram kinyitotta az erkélyajtót, hogy friss reggeli levegőt engedjen be, de Georgie akkor sem mozdult meg, amikor megpaskolta a fenekét. Minek siettetni egy olyan napot, ami emlékezetesen szörnyűnek ígérkezett?

Bram kiment a hálószobából, Georgie pedig újra elszenderedett, de Bram mintha szinte azonnal vissza is tért volna. – Muszáj ilyen nagy zajt csapnod? – zsörtölődött Georgie a párnába. – Azt szeretem, ha egy férfi szexis és csendes, nem emlékszel?

– Georgie?

A puhatolózó hang nem Bramé volt. Sőt, nem is férfié. Georgie szeme kipattant. Megpördült és Jade Gentiyt pillantotta meg a nyitott erkélyajtóban. A tegnapi ujjatlan fekete top és nadrág volt rajta, mégis üdének, mi több, elegánsnak látszott. Egyenes, sima haját laza konytba fogta a tarkóján, barna szemfestéket és halvány csokoládébarna szájfényt tett fel. Elenyésző mennyiségű ékszer volt rajta, egy ezüst karikafülbevaló és egy egyszerű ezüst jegygyűrű. – Fél kilenc – mondta Jade. – Azt hittem, már ébren vagy.

Georgie hunyorgott a naptól, miközben kidugta bal kezét lenyűgöző gyémántgyűrűjével a takaró alól. – Ne vedd udvariatlanságnak, Jade, de tűnj a pokolba!

– Szükséged van erre a beszélgetésre.

– Tévedés. – Georgie kiszabadította a takarót és meztelen testére tekerte. – Egyikőtökkel sem akarok beszélni.

Jade tekintete Georgie nyakára tapadt. – Két napig össze leszünk zárva. Kevésbé lesz kínos, ha négyszemközt tisztázzuk a dolgot, mielőtt lemegyünk.

– Engem egyáltalán nem zavar, ha kínos lesz. – Megkötötte a lepedőt a két melle között, épp mikor Lance lépett be az erkélyajtón.

– Jade? Mit csinálsz?

– Reméltem, hogy beszélhetek Georgie-val kettesben – felelte Jade higgadtan. – Neki más elképzelése van.

– Ledobni benneteket az erkélyről!

Lance a feleségébe karolt. – Adj egy esélyt Jade-nek, Georgie.

Georgie megmarkolta a lepedőt és feléjük lépkedett peckesen, minden tőle telhetőt megtéve, hogy el ne essen. – Már adtam Jade-nek egy férjet. És elnézést kérek érte, jut eszembe.

– Perverz – szólalt meg Bram a folyosóra nyíló ajtóból. –Én is játszhatok?

– Dobd ki innen őket – parancsolta Georgie, szorosabbra fogva a lepedőt. – Megtenném én is, de csak egy szabad kezem van.

Bram vállat vont. – Oké.

– Állj! – Jade kinyújtotta a karját. – Mi vagyunk itt, akiknek észnél kell lennünk, Bram. Én csak beszélni akarok Georgie-val úgy, hogy senki más ne hallja. Georgie rendes lány. Szeretnék bocsánatot kérni, amiért fájdalmat okoztunk neki. Tudom, hogy könnyebben fel tudna hagyni az ellenségeskedéssel és a gyógyulás útjára lépni.

– Milyen nagylelkű. Biztos vagyok benne, hogy mindketten sokkal jobban éreznétek magatokat Georgie gyógyulásától.

– Hagyd békén Jade-et! – Lance befeszítette az izmait.

– Georgie, neked mindig helyén volt az eszed. Azért kell Jade-nek megtennie, azért kell nekem megtennem, hogy mindenki továbbléphessen. – Pillantása Georgie nyakára tévedt.

Bram felvonta a szemöldökét. – El kell ismernem, paprikajancsik, hogy felkeltettétek az érdeklődésemet. Georgie, te egy kicsit sem vagy rá kíváncsi, mit akarnak mondani?

– Tegnap este már meghallgattam, mit akart mondani az egyik paprikajancsi, de nem akarok véget vetni a házasságunknak és Thaiföldre menni velük egy gigantikus reklámkampányra.

– Viccelsz?

– Nem így van, ahogy te beállítod – ellenkezett Jade. – Mi humanitárius útról beszélünk Lance-szel. El kell kezdenünk globális szinten gondolkodni, nemcsak magunkkal törődni.

– Én nem vagyok ennyire spirituálisán emelkedett.

– Én sem – csatlakozott Bram. – Különben is, Georgie-val mi már más utazást terveztünk. Haitire. Egészségügyi felszerelést fogunk szállítani.

Jade őszintén felvillanyozódott. – Komolyan? Ez nagyszerű. Ha bármiben segíthetek, csak szóljatok.

– Kezdjük azzal, hogy tűnjetek el a hálószobámból – mondta Georgie.

Jade egyszerre tűnt káprázatosnak és sértettnek. – Szerintem te egy csodálatos ember vagy, Georgie, és sajnálom, hogy megbántottunk.

– Nem sértődött vagyok, te mafla. Hanem mérges.

– Jogod van hozzá, Georgie. Tudom, hogy amit Lance-szel javasolunk, őrültség, de ennek ellenére tedd meg. Már csak azért is. Mutassuk meg a világnak, hogy nekünk nőknek több eszünk van, mint a férfiaknak.

– Nekem nincs több eszem! Neked viszonyod volt a férjemmel a hátam mögött, Lance hazudott rólam a sajtónak, most meg azt akarjátok, hogy veletek menjek valamiféle emberbaráti ménage á troi–ra? Soha.

Jade őzikeszeme a szomorúság feneketlen tengerévé változott. – Mondtam Lance-nek, hogy túl egocentrikus vagy ahhoz, hogy megértsd.

– Azt hiszem, ebből elég. – Bram kitárta az erkélyajtót. –Örültünk a látogatásnak, de Georgie-nak most hánynia kell.

Lance és Jade ezúttal nem vitatkoztak.

– Mókás egy pár – mondta Bram, miután rákattintotta a zárat az ajtóra

– Egy kicsit elmélyültek, de szétröhögöm rajtuk az agyamat.

Georgie a fürdőszoba felé vette az irányt. – Én meg itt vagyok, meztelenül a lepedő alatt, égnek álló hajjal. Még a fogamat sem mostam meg. Jade-nek a kisujját sem kell megmozdítania, hogy lepipáljon.

– Sokkal érzékenyebbnek kellett volna lennem a szánalmas önbecsülés zavarodra – követte Bram. – Az lesz a büntetésem, hogy vissza kell vigyelek az ágyba és strapálnom magam, hogy szexuális álmaid férfija legyek.

– Inkább ne. – Georgie megpillantotta magát a tükörben. Nem csoda, hogy bámulták a nyakát. Ki volt szívva. Megérintette az ujja hegyével. – Kösz szépen.

Bram végigsimított a válla ívén. – Csak biztosítani akartam, hogy Lance ne felejtse el, kihez tartozol.

Georgie fogta a fogkeféjét. A nők nem tárgyak, különösen nem ő. Azért kedves volt Bramtől, hogy szerelemjelet hagyott a nyakán. Amit már nem talált olyan kedvesnek: rájött, a férjének még kevesebb van a rovásán, s ezzel hamarosan szembesítenie kell.

Bram odaadta neki a fogkrémet. – Tegnap este, amikor kimentem Jade-ért, ő már elindult befelé és éppen telefonált. Nem tudom bizonyítani, de azt hiszem, a karanténról beszélt valakivel.

– Mielőtt bejött volna? – kérdezte Georgie szájában a fogkrémmel. – De ennek semmi értelme. Ha már tudott a karanténról, miért akart bent ragadni?

– Talán mert nem bízik a férjében, és nem akarta, hogy két napig a még mindig szexis exfeleségével dekkoljon.

– Tényleg? – Georgie mosolygott és köpött. – Klassz.

– Ugye szólsz majd, amikor Lance és Jade megszűnik a rögeszméd lenni, és elkezded élni a való életedet.

Georgie kiöblítette a száját. – Ez Los Angeles, itt a való élet illúzió.

– Bram! – kiáltotta Chaz a lépcső aljáról. – Gyere gyorsan, Bram! Egy kígyó van a medencében. Ki kell szedned!

Bram megborzongott. – Ezt nem hallottam.

– Lance-re és Jade-re kellene bíznod. – Georgie eltette a fogkeféjét. – Biztos az egyik rokonuk.

– Bram! – kiáltotta Chaz. – Siess!

 Georgie végül felvett egy köntöst és követte a férfit a medencéhez, ahol egy csörgőkígyó mászott fel a vízben lebegő úszódeszkára. Nem volt nagy, talán hatvan centi, de akkor is egy mérgeskígyó, amelyik nem szerette a vizet.

Chaz kiabálása felzavarta a többi vendéget is. Amikor Lance és Jade megjelentek, Bram felkapta a levélhálót és odanyújtotta nekik.

– Tessék, Lancelot. Nyűgözd le a nőket!

– Kihagyom.

– Ne nézz rám – mondta Jade. – Én félek a kígyóktól.

– Én irtózom tőlük – fintorgott Chaz. Georgie kinyújtotta a kezét. – Ó, add már ide. Majd én megcsinálom.

– Jó kislány. – Bram átnyújtotta a levélhálót. Mikor Georgie megfogta, megjelent Laura Rory kíséretében, aki összecsukta a mobilját és a medence széléhez sietett, méregdrága Gucci szandáljának magas sarka kopogott a fa–ópallón. – Ez egy csörgőkígyó?

– Naná. – Bram Roryra pillantott, aztán a kezét nyújtotta Georgie felé. – Mit csinálsz, drágám? Add azt ide. Nem venném a lelkemre, hogy egy veszélyes csörgőkígyóra vadássz.

Georgie elnyomott egy mosolyt és visszaadta a levélhálót. Bram a fogát csikorgatva óvatosan a víz fölé tolta. Megjelent Meg és Paul, nézték a fejleményeket. Meg időnként tanácsokat osztogatott. A kígyó sziszegett és tekergett, de Bramnek végül sikerült leütnie az úszódeszkáról a levélhálóba. Izzadtságfolt gyöngyözött a lapockái között, miközben kinyújtott karral a kert legvégébe vitte a levélhálót és átdobta a kígyót a kőfalon.

– Remek – mondta Roty. – Most majd visszamászik az én kertembe, amikor már teljesen kifejlődött.

– Majd szólj – mondta Bram. – Átjövök és elintézem.

– Meg kellett volna ölnöd – mondta Lance.

– Miért? – torkollta le Meg. – Mert kígyóként viselkedett?

Georgie rájött, hogy tisztáznia kell valamit, és mivel Rory is ott volt, jó alkalomnak ígérkezett, mégha kínosnak is. – Tudod, Rory... Az italok, amiket Bram kezében látsz. Jeges teák.

Bram úgy nézett rá, mintha elment volna az esze, a többiek szintúgy.

– Csak hogy mindenki megtudja, már nem iszol –magyarázta Georgie akadozva. – Öt éve leszoktál a cigiről és az oregano a konyhában tényleg oregano. Ami a gyógyszereket illeti... találtam pár Flinstone vitamint és Tylenolt, de...

– Én nem szedek Flinstone vitamint!

– Akkor One A Dayt. Mindegy. Ha az emberek tudják, hogy már nem vagy olyan komisz, mint régen, nem fognak úgy bánni velem, mint egy őrülttel, amiért hozzádmentem. – És, gondolta, Rory talán készségesebben fogja támogatni a Faházat. Számítóvá lett agya leblokkolt.

Bram végre ringbe szállt. – Őrült voltál, hogy hozzám jöttél, de örülök neki.

Egy kis hitvesi turbékolás, bár a Bram két szemöldöke közti mély ráncból Georgie sejtette, hogy nem tette boldoggá. –Én hősöm. – Megpaskolta a mellkasát.

– Túl jó vagy hozzám, drágám.

Laura feltette Lance-nek és Jade-nek a kérdést, ami valószínűleg mindegyikük első gondolata volt. – Hogy vagytok? Tünetek?

– Kábán az időeltolódás miatt, de egyébként jól – felelte Jade.

Rory szétnyitotta a mobilját. – Adjátok le a listát, mire van szükségetek. Az egyik asszisztensem összeszedi és odateszi a hátsó kapuhoz.

Lance vállon ragadta Pault. – Örülök, hogy újra látlak. Végre kibeszélgethetjük magunkat.

Georgie-nak nem volt gyomra ehhez a kibéküléshez, és már elindult, mikor az apja válasza megtorpanásra késztette.

– Attól tartok, mostanság nincs túl sok mondanivalóm neked, Lance.

Lance nem tudta, mit feleljen. – Paul... Mindenkinek nehéz volt, de...

– Valóban? Ahogy én látom, főként Georgie-nak volt nehéz. Te úgy tűnik, nagyon jól vagy.

Lance megütközni látszott, Jade a homlokát ráncolta. Georgie meghatódott. – Folytasd csak, apa. Én nem bánom.

– Én igen – mondta Paul, azzal elsétált.

Bram szája sarka mosolyra húzódott. – Nem értem. Apának tegnap még olyan jó kedve volt, amikor megbeszéltük, hogy elmegyünk horgászni.

Georgie a férfit tanulmányozta. Mióta lehet számítani Bram Shepardre? Ami az apját illette... Az iránta való tiszteletből bánt Lance-szel kurtán-furcsán, vagy egyszerűen a saját büszkeségét óvta?

Különös gondot fordított a sminkjére és a frizurájára, de farmert és egyszerű fehér pólót vett fel, nehogy úgy tűnjön, mintha erőlködne. Amikor lement, a ház vendégeit a telefonjaikra tapadva találta, vagy éppen valamit majszolgatva. Chaz a tűzhelynél állt, és tojást sütött külön kívánságra, Lance pedig elmennydörögte, hogy ő rántottát kér két tojásfehérjéből. Mellette Jade telefonbeszélgetését megszakítva rendelt forró vizet a herbateájának. Egy helikopter zúgott a fejük felett. Georgie az erkélyajtón át látta, hogy Paul a mobilján beszél valakivel. Laura az étkezőben ült egy jegyzettömbbel, fülén telefonnal. A konyhaasztalnál Rory dühösen körmölt a Los Angeles Times első oldalának margójára, míg Meg a bárszékre telepedve igyekezett minél jobban megnyugtatni az anyját, hogy jól van.

Bram egy rekesz ásvnyvizet hozott ki a garázsból. Felnézett a második helikopter hangjára, mely az elsőhöz csatlakozva körözni kezdett felettük.

– Nincs más olyan, mint a szórakoztatóipar.

A hír gyorsabb a futótűznél, gondolta Georgie. Elképzelte, amint egy fotós az élete kockáztatásával lóg a pallón, teleobjektívét a házra irányítva, hogy megcsinálja az első képet róla Lance és Jade társaságában. Mennyit érhet egy ilyen kép? Kétségtelenül hat számjegyű összeget.

Töltött magának egy csésze kávét és kisurrant a fedett verandára. Kint hangosabb volt a helikopterek rotorjainak zúgása. Apja észrevette egy csavart oszlopnak támaszkodva, és befejezte a telefonbeszélgetést. Egymást nézték. Paul tekintete elcsigázottnak tűnt a keret nélküli szemüveg mögött. Amikor Georgie kicsi volt, talán jobban kijöttek egymással, de nem így emlékezett. De hát az apja huszonöt évesen özvegyült meg és maradt egyedül a lányával, akit fel kellett nevelnie. Két kezébe fogta a kávéscsészéjét. – Még mindig adsz autogramot Richárd Gere nevében?

– Épp tegnap egyet.

Akkor kezdődött, amikor megőszült. Eleinte megpróbálta elmagyarázni, hogy ő nem Gere, de nem mindig hittek neki, néhányan még megjegyzéseket is tettek a felfuvalkodott filmsztárokra. Végül úgy döntött, azzal nem tesz szívességet Gere-nek, hogy hecceli a rajongóit, és elkezdte osztogatni az aláírásait. – Fogadni mernék, hogy nő volt – mondta Georgie és fogadni mernék, hogy imádott a Garni-zónáhan. Túl kellene jutniuk. Nem ez volt a legjobb filmed.

– Igaz. Előszeretettel feledkeznek meg a Hűtlenről és a Beugratásról.

– Mi a helyzet a Chicagóval?

– Vagy a Legbelső félelemmel?

– Nem. Azt elorozta előled Ed Norton.

Paul mosolygott, majd mindketten elhallgattak, semleges témák kimerítve. Georgie letette a kávéscsészéjét az egyik mozaikasztalra és rávette magát, hogy felnőttként viselkedjen.

– Értékelem, amit az előbb Lance-nek mondtál, de nektek megvan a magatok kapcsolata. Nem lenne helyes, ha tönkretenném.

–Tényleg azt hiszed, hogy tudnék vele bájcsevegni azok után, amit veled tett?

Természetesen nem. Az apjának túlságosan fontos volt a látszat ahhoz, hogy Lance Marksszal mutatkozzék.

Egy fűrészfogas napsugár ezüstragyogást gyújtott Paul hajában. – Megható, ahogy Bramet védted, de kétlem, hogy bárki is hitt volna neked. Mit keresel mellette, Georgie? Magyarázd el, hogy megértsem. Hogyan szerethettél bele egycsapásra egy olyan emberbe, akit mindig is megvetettél? Egy férfiba, aki...

– A férjem. Egy szót se többet.

De a labda a levegőben volt, és Paul közelebb lépett. – Reméltem, hogy mostanra végre rájöttél, milyen férfi illik hozzád.

– Hogy érted azt, hogy „végre"? Egyszer már rájöttem, nem emlékszel? És a házasságunk nem aratott osztatlan sikert.

– Lance soha nem volt hozzád való.

A helikopterek. Akkora zajjal voltak, hogy nem értette, mit mond az apja. – Tessék?

Paul elfordult tőle. – Áldásomat adtam Lance-re, noha tudtam, hogy nem fog boldoggá tenni, de még egyszer nem követem el ezt a hibát. A nyilvánosság előtt azt mondom, amit kell, de négyszemközt, amit gondolok. Nem venné be a gyomrom, hogy még egyszer megjátszam magam.

– Várj egy kicsit! Miről beszélsz? Te mutattál be Lance-nek. Szeretted.

– Nem úgy, mint a férjedet. De te csak a jót voltál hajlandó meghallani róla.

– Egy szóval sem említetted, hogy nem kedveled, csak azt, hogy én sokkal szétszórtabb vagyok, azt sejtetve, hogy jobban kellene egyetlen dologra összpontosítanom.

– Egyáltalán nem így értettem. Lance tűrhető színész, Georgie, megtalálta a helyét, és elég okos ahhoz, hogy megtartsa. De soha nem volt egyénisége. Mindig azokhoz alkalmazkodik, akik körülötte vannak. Amíg nem találkozott veled, alig olvasott. Te keltetted fel az érdeklődését a zene, a tánc, a művészetek, még a hétköznapi események iránt is. Attól jó színész, hogy magába szívja mások személyiségét, de ettől még nem jó férj.

Gyakorlatilag Bram is ugyanezt mondta.

– Mindig felfordult a gyomrom attól, ahogy a közelében viselkedtél – folytatta Paul –, mintha hálás lettél volna, hogy téged választott, holott fordítva kellett volna lennie. Ebből táplálkozott. Belőled táplálkozott: a humorérzékedből, a kíváncsiságodból, a kedvességedből. Számára ezek nem természetesek.

– Nem hiszem el... Miért nem szóltál? Miért nem mondtad, mit gondolsz róla?

– Mert valahányszor megpróbáltam, te rögtön védted. Rajongtál érte, és bármit mondhattam volna, ezen semmi nem változtathatott. Így is feszültség volt köztünk a karriered miatt. Mi értelme lett volna kritizálni, azonkívül, hogy még jobban megneheztelj rám?

– Lehettél volna őszinte. Mindig azt hittem, hogy fontosabb neked Lance, mint én.

– Szereted a legrosszabbat feltételezni rólam.

– Engem hibáztattál a válás miatt!

– Soha nem hibáztattalak. De azért igen, hogy hozzámentél Bram Shepardhöz. Ez volt legostobább...

– Elég! Egy hangot se! – Georgie a halántékára szorította az ujjait. Úgy érezte, mintha a világ a feje tetejére állt volna. Az apja vajon az igazat mondta, vagy megpróbálta átírni a történelmet, hogy fenntartsa saját teljhatalmának illúzióját?

Telefonok csörögtek bent, és hallotta a kapucsengő berregését. Egy harmadik helikopter ereszkedett föléjük, lejjebb, mint a másik kettő. – Ez őrület. – A levegőbe emelte a karját. – Majd... később beszélünk.

Laura megvárta, amíg Georgie eltűnik, aztán előlépett a veranda végéből. Paul olyan sebezhetőnek tűnt, mint amennyire egy legyőzhetetlen vasember sebezhető tudott lenni. Csupa rejtély volt Laura számára. Olyan visszafogott. Nem tudta elképzelni, hogy harsányan nevessen egy disznó viccen, arról már nem is beszélve, hogy kolosszális orgazmusa legyen. Nem tudott róla elképzelni semmilyen szertelenséget.

Hollywoodi mértékkel mérve szerényen élt. Lexusa volt Bentley helyett, három hálószobás háza villa helyett. Nem tartott személyzetet, saját korabeli nőkkel randevúzott. Melyik másik ötvenkét éves férfi élt így Hollywoodban?

Az évek során Laura annyi energiát fektetett bele, hogy nehezteljen rá, hogy már nem is tudott másképp tekinteni rá, mint saját hasznavehetetlenségének jelképére, most azonban megismerte az Achilles-sarkát, és valami megváltozott benne. – Georgie remek lány, Paul.

– Azt hiszed, nem tudom? – A férfi azonnal visszabújt hivatalos énjébe. – Így építetted a karrieredet? Hallgatózással?

– Véletlen volt. Azért jöttem ki, hátha itt jobb a térerő, ám meghallottam a beszélgetéseteket. Nem akartalak félebeszakítani benneteket.

– Hát bemenni a házba és magunkra hagyni bennünket?

– Magával ragadott az érthetetlenséged. Lebénított ideiglenesen. – Levegő után kapkodott, nem akarta elhinni, hogy az ő száját hagyták el ezek a szavak. Szerette volna az álmatlan éjszakának tulajdonítani, de mi van, ha valami veszélyesebb történt? Mi van, ha a hosszú éveken át tartó önutálat végül felemésztette önuralmának utolsó maradékait?

Paul csak szolgalelkűséghez szokott tőle, s most felvonta a szemöldökét. Laura egész karrierje Georgie York képviseletén állt vagy bukott, és bocsánatot kellett kérnie sürgősen. – Csak arra gondoltam... Te mindig olyan összeszedett vagy. Biztos az ítéletedben, soha nem másítod meg a véleményedet. – A férfi sötétkék nadrágját és drága, galléros pólóját nézte, a bocsánatkérése pedig kezdett félresiklani. – Csak nézz magadra! Ugyanez a ruha volt rajtad tegnap is, de sehol egy ránc. Ijesztő vagy.

Ha Paul nem hintázott volna hátra a sarkára, és mérte volna végig megvetően siralmasan gyűrött kimonófelsőjét és tojáshéj színű gyűrött nadrágját, talán elhallgathatott volna. De így azt mondta nagyon is hangosan: – A lányoddal beszéltél. Az egyetlen gyermekeddel.

Paul ujjai a csészére fonódtak, amit Georgie ott hagyott. –Tudom.

– Mindig azt hittem, hogy az én apám csinálta rosszul. Szórta a pénzt, váltogatta a munkahelyeit, de nem telt el úgy nap, hogy ne ölelt volna meg bennünket és ne mondta volna el, mennyire szeret.

– Ha azt akarod mondani, hogy nem szeretem a lányomat, tévedsz. Neked nincs gyereked. Te nem tudod, milyen ez.

Négy csodálatos unokahúga volt, szóval volt fogalma az anyai szívről, de most azonnal abba kellett ezt hagynia. Csak hogy a nyelve lekapcsolódott az agyáról. – Nem értem, hogy lehetsz vele ilyen távolságtartó. Nem tudsz egyszerűen csak apa lenni?

– Nyilvánvalóan nem hallgatóztál elég jól, különben tudnád, hogy pont ezt teszem.

– Azzal, hogy leckézteted és bírálod? Nem helyesled, amit a karrierével kezd. Nem tetszik az ízlése a férfiak terén. Pontosan mit is szeretsz benne? Azon kívül, hogy tud pénzt keresni?

Paul arca elvörösödött a dühtől. Laura nem tudta, melyikük döbbent meg jobban. Tönkretett mindent, amit évek hosszú során át felépített. A férfi bocsánatáért kellett volna esedeznie, de túlságosan elege volt önmagából ahhoz, hogy megtalálja a megfelelő szavakat.

– Túllőttél a célon – mondta Paul.

– Tudom. Én... nem kellett volna ezt mondanom.

– Ebben átkozottul igazad van.

De ahelyett, hogy elmenekült volna, mielőtt tetézi a bajt, földbe gyökerezett a lába. – Soha nem értettem, mi kifogásod van Georgia ellen. Nagyszerű teremtés. Lehet, hogy nem a legjobb az ízlése a férfiak terén, bár meg kell mondanom, hogy Bram kellemes csalódás, de... Melegszívű és nagylelkű. Hány olyan színészt ismersz, aki igyekszik segíteni a körülötte élőkön? Vág az esze, mint a borotva, érdekli minden. Ha az én lányom lenne, én élvezném a társaságát és nem akarnám állandóan átformálni valaki mássá.

– Gőzöm sincs, miről beszélsz. – De Laura látta, hogy Paul pontosan érti, mire céloz.

– Miért nem kapcsolódtok ki néha? Ütitek el az időt? Csináljatok valamit, ami nem üzlet. Kártyázzatok, pancsoljatok a medencében.

– Menjünk Disneylandbe – vetette oda gúnyosan Paul.

– Igen.

– Georgie harmincegy éves, nem öt.

– Akkor megtetted, amikor ötéves volt?

– Az idő tájt halt meg az anyja, kissé elfoglalt voltam – csattant fel Paul.

– Szörnyű lehetett.

– Olyan jó apa voltam, amennyire csak tudtam.

Laura igazi fájdalmat látott a férfi szemében, de nem ébredt benne részvét. – Tudod, mi zavar, Paul? Hogy ha én nem látom, mennyire szereted, miért kellene látnia neki?

– Elég. Ez már több a soknál. Ha csak ennyire tartod tiszteletben a munkakapcsolatunkat, talán újra kellene értelmeznünk a viszonyunkat.

Laura gyomra görcsbe rándult. Még mentheti, ami menthető. Hivatkozhat rosszullétre, elmebajra, SARS-ra... De nem tette. Inkább kihúzta magát és lelépett a verandáról.

Zakatoló szívvel ment vissza a vendégházba. Nyomasztó jelzálogára gondolt, arra, mi lesz a jóhírével, ha elveszíti a sztárkliensét, arra, hogy milyen katasztrofálisan elcseszte. De akkor miért nem rohan vissza és kér bocsánatot?

Mert egy jó ügynök – egy kiváló ügynök – az ügyfele érdekeit szolgálja, és Laura most először érezte úgy, hogy pontosan ezt tette.

19

Miközben a helikopterek a fejük fölött köröztek, Bram egész nap a többiek sakkjátszmáit figyelte. Georgie minden tőle telhetőt megtett, hogy elkerülje Lance-t, Jade-et és az apját, míg Paul alig váltott szót másokkal. Chaz alázatosan szolgálta Lance és Jade vágyait, de Georgie-t és Aaront továbbra is szekírozta, ahogy eddig. Meg a konyhában segédkezett, csúfondárosan rámosolygott Lance-re, valahányszor elment mellette, Jade-et pedig levegőnek nézte. Laura egy ideges Svájc szerepét játszotta, próbált semleges maradni a harcban álló nemzetek között. Rorynak mindenki a kegyeit kereste, beleértve saját magát is.

Bram arra a megállapításra jutott, hogy talán Chaz mellett ő a másik, aki örül a karanténnak. Tegnap este úgy tervezte, hogy beszél Roryval, de felbukkant Lance. Azonban előtte volt az egész hétvége, hogy kivárja az alkalmas pillanatot, és Rory sem kerülhette örökké.

A helikopterek, no meg a kígyó miatt senki sem kívánkozott a medencében fürödni. Páran a konyhába sereglettek, amikor Bram észrevette, hogy Georgie megint elkezd kamerázni. Chaz felpaprikázódott, ő pedig gyorsan közbelépett. – Georgie, miért nem gyakorolod az interjútechnikádat Laurán? Egy női ügynök a hollywoodi cápák között.

– Nem akarok Laurával beszélni. Chazzel akarok beszélni.

– Csak mert a takarítók nincsenek itt – gúnyolódott Chaz. – Velük szeret beszélgetni.

Szokatlan volt Bram számára, hogy ő érezze az egyedüli felnőttnek magát a társaságban. – Akkor mi lenne, ha Aaront interjúvolnád meg? – indítványozta.

– Férfiak nem érdekelnek – csattant fel Georgie. – Na jó. Meginterjúvollak téged.

–Vetkőztesd le – szólalt meg Meg a konyhaasztalnál. –Megfűszerezi a dolgot.

– Remek ötlet – helyeselt Bram. – Menjünk a hálószobába.

Georgie-nak eszébe jutott a szerető feleség szerepe. – Ne kínozz ilyesmivel, amikor tele van a ház vendégekkel.

Egy sor félpornográf kép villant át Bram agyán. Ki gondolta volna, hogy Georgie ilyen durranó cukorka? Szexuális basáskodása kezdettől fogva izgatta. Más nőkkel ellentétben Georgie magasról tett rá, hogy feltüzeli-e vagy sem, és valahogy ettől csak még jobban begerjedt. A szex sokkal szórakoztatóbbnak bizonyult álházasságukban, mint gondolta. Olyan szórakoztatónak, hogy kezdett egy kicsit nyugtalankodni miatta. Az ő életében csak egy ember számára volt hely, saját magának. Chaz véletlenül került bele.

Késő délutánra mindenkinek lemerült a mobilja és PDA-ja. Csak Rory tudta folytatni a munkát, aki a kapunál elhelyezett csomagból töltőt és tartaléktelefont szerzett. Laura bejelentette, hogy telefon nélkül hiperventillációs tünetek jelentkeznek rajta. Később megkérte Georgie-t, hogy énekeljen, de mivel nem volt zongora a házban, Georgie visszautasította. Bármennyire is ugratta Bram Annie-s múltjával, élvezet volt hallgatni lendületes, csilingelő hangját. Talán hozat egy zongorát, hogy meglepje.

Jade bevette magát a könyvtárba egy nemzetközi közgazdaságtanról szóló könyvvel, Georgie eltűnt Aaronnel, a többiek pedig a tévészobába szállingóztak. Bram az irodája felé vette az irányt egy extraerős jeges teával, a korábbinál sokkal kevésbé káros szenvedélyével.

Kezébe vette azt a forgatókönyvet, amit az ügynöke küldött át. Most, hogy a házassága ilyen reklámot kapott, több forgatókönyvet olvasott, mint szokott, de a szerepek nem változtak: aranyifjúk, selyemfiúk, néha egy kábítószerkereskedő. Már nem is emlékezett rá, mikor látott utoljára olyat, ami nem egy rakás szar volt, és alig pár oldal után rájött, hogy ez sem kivétel. Cigarettát kívánt, de inkább meghúzta a jeges teáját, megnézte az e-mailjeit, aztán visszament a házba, hogy a lényegre térjen.

Rory a verandán állította fel az akcióközpontját. Bár vasárnap volt, egész délután telefonálgatott, karriereket építve és döntve romba, pillanatnyilag azonban a laptopja fölé görnyedt. Bram az asztalhoz lépett, ahol Rory dolgozott, és leült vele szemben anélkül, hogy megvárta volna, míg hellyel kínálják.

–Bármennyire is hálás vagyok a vendégszeretetedért –mondta Rory úgy, hogy fel sem nézett ha csak nem az időjárásról akarsz csevegni, csupán az idődet vesztegeted.

– Még mindig jobb, mint a Vortex pénzét.

Rory felnézett.

Bram kinyújtotta a lábát és hátradőlt a székben, adva a hűvöset, noha a gyomra egy csomóba ugrott. – Te vagy a legokosabb nő a városban. Most azonban ostobán viselkedsz.

– Általában hízelgéssel szokás előkészíteni a talajt.

– Neked nincs szükséged hízelgő szavakra. Pontosan tudod, milyen jó vagy. De az irántam való személyes haragod elhomályosítja a máskülönben kiváló ítélőképességedet.

– Szerinted.

– Caitlin Carter vérszemet kapott. Ha megvárod, amíg lejár a jogom, sokkal többet fogsz kifizetni a Faházért, mint most. Hogy fogod ezt megmagyarázni az igazgatótanácsnak?

– Kockáztatok. Ha most átatod a Faházat, feltétel nélkül, garantálva van neked a siker, mint producerasszisztens...

– Jelentéktelen.

– ... és az eredeti befektetésed többszörösére tehetsz szert. De ha tovább makacskodsz, nem kapsz semmit. Én meg tudom csinálni ezt a filmet. Mit akarsz még?

–Én azt akarom, hogy a film úgy legyen megcsinálva, ahogyan én elképzeltem. – Bram igyekezett higgadt maradni, de ez túl nagy megerőltetést jelentett, és érezte, hogy elveszti az önuralmát. – Én akarom játszani Danny Grimest. Garanciát akarok, hogy Hank Peters fogja rendezni. – Felállt. –Minden nap ott akarok lenni a forgatáson, hogy meggyőződjek róla, azt a forgatókönyvet veszik fel, amit én leadtam, nem pedig a stúdió valamelyik seggfejéét, aki úgy dönt, hogy akar bele egy kurva autósüldözést.

– Ezt nem engedném.

– Neked vezetned kell egy stúdiót. Észre sem vennéd.

Rory megdörzsölte a szemét. – Túl sokat kérsz, Bram. Öntsünk tiszta vizet a pohárba, téged három dologról ismernek: a Skip és Scooterről, egy szexvideóról és arról, hogy megbízhatatlan party boy vagy. Kezdek hinni Georgie-nak a tekintetben, hogy az utóbbit kinőtted, de semmi nagy dobásod nem volt a sorozat vége óta. Tényleg azt hiszed, hogy odállok a testület elé és közlöm velük, hogy rád bízok egy olyan vállalkozást, mint a Faház?

– Van egy kibaszott elképzelésem! Nem érted? – Bram nyakán lüktettek az erek. – Pontosan tudom, hogyan kell megcsinálni a filmet. Másképpen kell kinéznie. Milyen érzéseket kell kiváltania. Én vagyok az egyetlen, aki szállítani tudja a filmet, amit akarsz. Olyan nehéz ezt felfogni?

Rory hosszan, rezzenéstelen tekintettel nézett rá. – Sajnálom – mondta gyengéden. – Nem tehetem.

Az őszinte sajnálatból Rory hangjában arra következetett, hogy az út végére ért. Mindent megtett, amit lehetett, hogy meggyőzze, és vesztett. Döbbenten vette észre, hogy remeg a keze, de valahogy sikerült úrrá lennie a helyzeten. Nem fog könyörögni.

Az irodája jelentette az egyetlen menedéket a túlzsúfolt házban, de ahogy elfordult, az ajtó mellett mozgást látott. Georgie volt az. Látta az aggodalmat a tekintetében, a sajnálatot a zöld szemében.

Hallott minden szót. Majdnem ugyanannyira gyűlölte emiatt, mint elveszíteni az álmát.

A vacsora maga volt a pokol. Lance folyamatosan igyekezett visszakaparni magát Paul kegyeibe, aki hűvös maradt. Jade hatásos elődásba kezdett a gyermekpornográfiáról, amitől mindannyian lehangolódtak és bűntudatuk támadt. Georgie alig beszélt, Rory a gondolataiba merült, Laura ideges pillantásokat vetett Paulra és Georgie-ra. Bram inkább elásta volna magát, mintsem hogy Rory legyőzöttnek lássa, és erőt vett magán, hogy ugrassa Meget, az egyetlen embert az asztalnál, akiről nem az sugárzott, hogy legszívesebben máshol lenne.

A helikopterek végre távoztak aznapra. Chaz ragacsos karamelles desszertet szolgált fel, ami annyira émelygős volt, hogy csak Georgie ette meg az egészet, olyan makacs eltökéltséggel gyűrve le, amit Bram nem igazán értett. Jade, aki nem foglalkozott sokat az evéssel, hozzá sem nyúlt a magáéhoz, és amikor Chaz visszajött, rendelt egy negyed almát. A kérése igazán felbosszanthatta Georgie-t, mert felpattant az asztaltól és belebújt Scooter Brown szerepébe. – Még csak nyolc óra. Menjünk át a nappaliba. Különleges mulatságot találtam ki.

Ez új volt. Rossz új. Bramnek minden vágya volt elmenekülni.

– Nem játszom Amerikából jött két embert – mondta Meg. – Meg semmi olyat, amit ti színészek szerettek.

Laura és Rory fájdalmas arcot vágott, de Georgie nem adta fel. – Sokkal érdekesebbet forgatok a fejemben.

– Hagyd is benne – mondta Bram, eltökélve, hogy megérteti Roryval, nincs maga alatt. – Megígérted, hogy csak előttem táncolsz meztelenül.

– Nem lesz tánc – felelte Georgie szemrebbenés nélkül. –Legutóbb meghúzódott egy szalagom a rúdon.

Még Paul is elmosolyodott, és minden nő nevetett Jade kivételével, akinek – Bram véleménye szerint – az élet túl nagy súllyal nehezedett a vállára ahhoz, hogy bármit is könnyedén vegyen. Lance azonnal elkomolyodott, hogy szolidaritást vállaljon a feleségével. Micsoda pöcs.

Miközben a többiek az asztalt szedték le. Jade újabb pohár herbateát rendelt Chaztől, mert az előző nem volt elég forró. Kezdett olybá tűnni Bramnek, hogy Jade valóban szerette kiélni humanitárius ösztöneit a világban, míg azt az embert, aki kiszolgálta, semmibe vette. Georgie végül beterelte őket a nappaliba és kijelölte, ki hol üljön, Bramnek adva a kandalló melletti fotelt. Roryt a kanapéhoz– irányította, majd a többieket olyan sorrendben rendezte el, amiben számára talán volt logika, de senki másnak nem. Bram mit nem adott volna érte, ha Georgie konzultál vele, mielőtt belekezd a kis társasjátékába.

Aztán Aaron belépett egy köteg kézirattal, és minden világossá vált.

Georgie neki adta az elsőt. – Meglepetés, drágám.

Bram lenézett a borítóra. A Faház volt. Mi a fenét művel?

– Már biztosan hallottátok egy páran, hogy Bram megvette Sarah Carter Faházának jogait.

Erre nem kevesen kapták fel a fejüket.

Georgie a férfi vállára ejtette kezét. – De amennyire tudom, még soha nem volt olvasópróbája, ezért ma délután készítettem másolatokat Aaronnel. Ha már ennyi kivételes tehetség szorult egy helyre, szerezhetnénk a vendéglátónknak egy kis örömet, nem gondoljátok?

Ennyi kivételes tehetség egy helyen... Rory Keene pedig ott ül mellette. Georgie elvetette a sulykot. Nem akarta, hogy feladja, még azután a beszélgetés után sem, amit kihallgatott. Megszervezte neki a mindent eldöntő meghallgatást.

Aztán magához tért.

Georgie nem érte teszi. Hanem magáért.

Pontosan látta, mit remélt elérni vele. Georgie tudta, hogy Rory abban a pillanatban le fog csapni a jogra, ahogy az lejár, és arra akarta felhasználni az estét, mint magánmeghallgatást, hogy előnyösebb helyzetből indulhasson Helene szerepéért.

Tökös terv, gondolta Bram keserűen, mégha nem is fog működni. Georgie nem volt elég rátermett a szerepre. Felesége a vállába mélyesztette ujjait. – Ha nem bánod, drágám, kiosztom a szerepeket.

Bramnek meg kellett emelnie a kalapját előtte. Georgie pontosan azt tette, amit adott körülmények között ő is tett volna. De akkor miért olyan csalódott?

Mert ő az önző gazember, nem Georgie.

Georgie szétosztotta a forgatókönyveket. – Bram, természetesen te leszel Danny Grimes. Apa, te játszod Frankét, Danny haldokló apját. Lance, te kapod Ken szerepét, az erőszaktevő szomszédét. Üdítő változatosság lesz a számodra a rosszfiút alakítani. Jade, te olvasd Marcie-t, Ken meghunyászkodó feleségét.

A leghálátlanabb szerep.

Egy szövegkönyvet nyújtott Laurának. – Hívd elő a benned élő gyermeket, és játszd el Izzyt, az ötéves kislányt. Meg, te leszel Natalie, a házi betegápoló, aki iránt Danny gyengéd érzelmeket táplál, de ne bízd el magad.

– Nem vagyok színésznő.

– Tégy úgy.

Bram nem hibáztathatta Georgie-t, hogy tenni akart egy próbát Helene-nel. Az a fajta szerep volt, ami megváltoztatta az ember karrierjét. Helene-t azonban egy olyan színésznőnek kellett volna játszani, mint Jade, akinek a kisujjában voltak az erős karakterek. Jade még első olvasatra is fantasztikus lett volna, amit Georgie éppolyan jól tudott, mint ő, s pontosan ezért adta neki Marcié szerepét.

Georgie egy egyenes hátú székre ült a nappali túlsó végében. – Aaron beleegyezett, hogy átvegye az összes többi férfi szerepét. Én olvasom a cselekményt és a maradék női szöveget.

Helene aligha maradék szerep volt. Bram zavarodottsága döbbenetté változott, mikor Georgie egy forgatókönyvet nyújtott Rorynak. – Te mindig kimaradsz a játékból. Játszd el Helene-t.

–Én?

– Tedd próbára a színészi ambícióidat – mondta Georgie ragyogó mosollyal.

– Kétlem, hogy vannak.

– Kit érdekel? Ez csak játék.

Bram nem értette. Miért futamodott meg Georgie? Csak egy magyarázattal tudott előállni, és elfogta a pánik. Georgie nem magának, hanem neki rendezett meghallgatást.

A fenébe! Ő nem kérte. De Georgie úgy vélhette, hogy Rory sokkal jobban bele tudja élni magát a filmbe, ha egy ilyen kulcsfontosságú szerepet játszik. Vagy ami még zavarba ejtőbb, azt akarta, hogy ő kerüljön a reflektorfénybe. Bármi vezérelte is, a kicsi Scooter Brown megint elhintette átkozott varázsporát.

Izzadni kezdett. Georgie olyan mocskosul ostoba. Mikor jön már rá, hogy magával törődjön? Ha változtatni akar, küzdenie kell, és a pokolba mindenkivel. Ő soha nem hozta volna meg ezt az áldozatot Georgie-ért. De Georgie-t ez nem érdekelte. Mert Georgie York egy kibaszott csapatjátékos volt.

Georgie keresztbe tette a lábát. – Bram, mondj valamit a forgatókönyvről, mielőtt elkezdnénk olvasni. Adj ötleteket, hogy kitől mit vársz.

Bram nem készült és megrettent. Ha elpuskázza, nem lesz több lehetősége, de nem tudta összeszedni a gondolatait. – Páran... Néhányan... biztosan olvastátok a könyvet. Valószínűleg majdnem mindenki. Tudjátok, ez... – Erőt vett magán. – Gyönyörű történet. A forgatókönyv csodálatos, talán még jobb, mint a könyv. – Áradni kezdett belőle a szó. – Mivel mindenki most látja először a szöveget, csak olvassátok el, ami oda van írva. Ne játsszátok túl a szerepeket. Legyen egyszerű, tiszta...

Georgie a nappali túlsó feléből figyelte Bramet. Döcögősen indított, de aztán kezdett sugározni belőle a szenvedély. Georgie lopva Roryra pillantott, de nehéz volt bármit is leolvasni az arcáról.

Az ötlet, hogy felolvassák a forgatókönyvet, közvetlenül azután pattant ki a fejéből, hogy kihallgatta Bram Roryval folytatott beszélgetését és meglátta az elkeseredettséget az arcán, amit oly nagyon igyekezett leplezni. Két nagy akadály állt az útjában: megbízhatatlanságának rossz híre és a ragaszkodása Danny Grimes szerepéhez. Az első ellen nem sokat tehetett, de eszébe jutott, hogy adhatna neki egy esélyt a másodikra. Akár el tudja játszani a szerepet, akár nem, legalább lehetőséget kap rá.

Mindenki feszülten figyelt, miközben minden karaktert körülírt. Szívszorító volt Roryt kérni fel Helene szerepére ahelyett, hogy ő maga játszotta volna el, de ez Bram filmje volt és az ő olvasópróbája. Különben is, nem sok esély volt rá, hogy a terve beválik, de ha igen, Bram sokkal fog tartozni neki, és szándékában állt be is hajtani rajta.

Mindazonáltal ismét a sajátja elé helyezte egy férfi érdekeit, de azzal, hogy szemtanúja volt Bram film iránti szenvedélyének, lehetősége adódott belelátni a lelkébe. Akár helyesen cselekedett, akár nem, úgy érezte, nincs más választása. Majd vár egy napot az ellentámadással.

Olvasni kezdtek, és hamar nyilvánvalóvá vált, hogy Georgie hátsó szándékai a szerepek komoly félreosztását eredményezték. Jade nem bírta ki, hogy ne adjon elfojtott dühöt Marcié karakteréhez, ezáltal sokkal befolyásosabb szerephez juttatva akár Rory dagályos Helene-jénél, akár Meg Natalie-jánál. Lance gyakorlatilag egy bajuszát pödrő gonosztevőt alakított Ken szerepében, Laura pedig hiteltelen ötévest. Paul azonban meglepően jó volt Danny apjaként. De közel sem olyan jó, mint Bram, aki a szerep velejéig hatolt, és a helyiségben mindenki számára kézzel foghatóvá vált a társadalom legszégyenletesebb bűnével hamisan megvádolt férfi néma szenvedése. Egy olyan férfi szenvedése, aki makacsul nem akarta látni a bűnt a szomszédban.

Az utolsó oldalra értek. Danny Grimes apja sírja mellett állt Natalie-val az oldalán.

NATALIE

Elállt az eső. Mégis szép napunk lesz.

DANNY

(Megfogja Natalie kezét)

Ilyenkor jó faházat építeni. Lássunk neki.

Néma csend borult a nappalira. Egymás után csukták be a forgatókönyveket.

Bram szeme Georgie-ét kereste, ő pedig érezte, hogy ajka mosolyra húzódik. Briliáns volt a játéka: csendes, kétségbeesett, művészi, teljesen váratlan. Georgie ismét elhamarkodottan ítélkezett.

Megan törte meg végül a csendet. – A fenébe, Bram... tud még róla valaki, hogy tudsz játszani?

Laura kifújta az orrát. – Gazember. – Paulra pillantott, aki a semmibe bámult.

– Szép munka, Bram – mondta Lance. – Kicsit lapos, de első olvasásra nem rossz...

– Szerintem káprázatos volt – mondta Jade kertelés nélkül. – Ostoba szerepekre fecséreled a tehetségedet.

– Igen. – Lance visszatáncolt. – Igazán érdekes előadás volt.

Georgie a volt férjére nézett. Igaza van Bramnek meg az apjának. Lance olyan volt, mint egy... hatalmas tömb tofu. Nem volt saját íze. Csak átvette a hozzá legközelebb állókét.

Laura még mindig Pault figyelte, aki hirtelen elhagyta a szobát. Georgie nem mert Roryra nézni, amíg meg nem hallotta a hosszú, fáradt sóhajt. – Rendben van, Bram... Ellentmond minden józan ítéletemnek, de menjünk és beszéljünk.

Georgie elfojtott kurjantást hallatott, de Bram a szája sarkának egy enyhe rándulásán kívül csak higgadt magabiztosság jeleit mutatta. – Hogyne. Menjünk az irodámba.

– Lám-lám... – jegyezte meg Jade, mikor Rory és Bram eltűntek.

– Én is ezt mondom. – Meg kinyújtotta a lábát és felállt törökülésből a szőnyegről. – Alig várom, hogy elmondjam anyámnak.

Lance a combján dobolt, amit olyankor csinált, ha gondterhelt volt. Chaz bejött a konyhából, ahol minden bizonnyal hallgatózott, és megkérdezte, kér-e valaki kávét. Georgie nem kávéra vágyott, hanem felugrani és táncra perdülni.

Ki-ki visszavonult saját vendégszobájába. Georgie végre felmehetett az emeletre. Majd meghalt a kíváncsiságtól, hogy hallhassa Rory és Bram beszélgetését. Próbált olvasni, miközben várt, de végül feladta. Gondolatai az exférjére terelődtek. Attól fogva, hogy randevúzni kezdtek, egészen a házasságuk végéig hagyta, hogy a Lance iránti szerelme határozza meg őt– először Lance Marks barátnője volt, aztán Lance Marks felesége, és végül Lance Marks tragikusan becsapott exfelesége. Hagyta, hogy egy híres, tehetséges, hűtlen, de nem igazán romlott... tofudarab érzelmi rabszolgája legyen.

Bram rontott be az ajtón és ugrott ugyanazzal a lendülettel az ágyra. Lerántotta a takarót, és kifulladásig csókolta Georgie-t.

– Ezt úgy értelmezem – mondta Georgie levegő után kapkodva –, hogy éppen a háládat fejezed ki.

– Úgy értelmezd. – Bram vigyorgott és megsimogatta a halántékát a hüvelykujjával. – Köszönöm, Georgina. Komolyan.

– Georgie pántos felsője alá csúsztatta a kezét és megcsípte a mellbimbóját. – De még egyszer ne csinálj ilyet anélkül, hogy figyelmeztetnél. Majdnem szívinfarktust kaptam.

Georgie úgy döntött, a beszélgetés részletei várhatnak, és a férfi tenyerébe tolta a mellét. – Szívesen. Most pedig mutasd meg, milyen hálás vagy.

Bram pontosan ezt tette.

Másnap reggel Bram olyan boldog volt, amilyennek Georgie még soha nem látta. A szeme csillogott, ajkának borotvaéles szélei ellágyultak. Rory beleegyezett, hogy megcsinálja a Faházat a Siracca Productionson, a Vortex leányvállalatán keresztül, mely alacsony költségvetésű, úgynevezett független filmeket készített. Bram végre megkapta, amit akart. Georgie-ben megpendült az irigység húrja. Chaz filmezése sokkal kreatívabb izgalommal töltötte el, mint a rendes munkája. Aztán eszébe jutott Helene.

A közegészségügyi hivatal aznap délután feloldotta a karantént, miután a vértesztekből bizonyossá vált, hogy Jade asszisztenseit valamilyen más vírus támadta meg, és nem a SARS. Még mindketten gyengék voltak, de javult az állapotuk.

Mire mindenki elkészült a ház elhagyására, három helikopter körözött a magasban és médiacirkusz várt a kapunál. Rory kisurrant hátul, a többiek azonban megvárták, amíg a rendőrség megérkezett és megtisztította az utat.

Most, hogy Bram álma megvalósulni látszott, ideje volt, hogy Georgie üldözőbe vegye a sajátját. Kiment, hogy megkeresse Laurát. Mikor az ügynöke a ház felé közeledett az ösvényen, Georgie eléje ment. Laura babapuha haja lágy, kedves arcot keretezett. Nem volt elég kemény ahhoz, hogy ügynök legyen, talán nem is volt az. Georgie megnyalta a száját. – Szeretném, ha lemondanád a holnapi találkozómat Rich Greenberggel.

Laura megtorpant félúton, barna szeme riadtan elkerekedett. – Nem tehetem, Georgie. Fogalmad sincs, milyen keményen dolgoztam, hogy összehozzam a találkozót. Eszébe sem jutottál Richnek, amíg nem beszéltem neki rólad, de most már komolyan gondolkodik benned.

– Megértem, de előbb velem kellett volna beszélned. Nem szerepelek abban a filmben.

– Richnek remek ötletei vannak. Legalább hallgasd meg.

– Időpocsékolás. Majd én felhívom és elnézést kérek.

Laura a nyakláncát babrálta. A szeme alatti sötét karikák azt sugallták, hogy nem aludt jól. – Apád... Meg van győződve róla, hogy ez lesz a legjobb szereped.

– El fogom magyarázni neki, hogy ez az én döntésem.

Laura hitetlenkedett.

–Nem tehetem – mondta Georgie. – Az utolsó filmben... Csak gépiesen játszottam.

– Ne mondd ezt. Kiváló színész vagy.

– Úgy beszélsz, mint egy igazi ügynök. – Georgie tudta, mit kell tennie. Éppen Bram mutatta meg neki. – Nem hiszem, hogy az embereknek gépiesen kellene élniük az életüket. Én többre becsülöm magam.

– Megértem, de...

– Helene-t akarom eljátszani a Faházban.

Laura pislogott. – Húha! Erre nem számítottam. Ez... teljesen más szerep. Bram... beleegyezett?

– Tartozik nekem egy olvasópróbával. Tudom, hogy meg tudom csinálni. Ez az a szerep, ami felvillanyoz, és bele fogok adni anyait-apait az alakításba.

– Természetesen biztosítalak a támogatásomról, de...

–Jobb, ha bemegyünk. – Megszorította Laura csuklóját sajnálata jeléül, és átkísérte a verandán.

A rendőrség megérkezett a kapuhoz, Bram pedig csatlakozott Georgie-hoz az előtérben, hogy mindenkitől elköszönjön. Aaron jelent meg egy jegyzettömbbel és autogramot kért Lance-től és Jade-től.

– Aláírnák Chaznek? – Jade elé tolta a jegyzettömböt és egy tollat.

– Néhány szó kíséretében, hogy ízlett a főztje. Neki kínos ilyet kérnie.

Jade üres tekintettel bámult.

– A házvezetőnőnk – mondta Georgie. – A lány, aki egész hétvégén főzött ránk.

–Ó, igen...

Bram felhorkant.

Jade aláírta, aztán topogott a lábával, türelmetlenül várva az indulást. Lance hátramaradt, még mindig Georgie bocsánatában reménykedve. A sebek, amiket a férfi okozott, lüktetni kezdtek. De túl sokszor lejátszotta a filmet és unalmassá vált nézni. Arra gondolt, mennyi mindennel megbánthatná, de az is unalmasnak bizonyult.

Összehúzott szemmel nézett rá. – Feloldozlak, Lancelot. Menj és ne vétkezz többé.

Bram átölelte a vállát.

– Komolyan? – kérdezte Lance. – Megbocsátasz?

– Miért ne? Ha valaki már nem érdekel, nehéz haragot táplálnod iránta. Különben is, megvan neked a magad baja.

– Hogy érted ezt?

Úgy értette, hogy Jade soha nem nézett úgy rá, ahogy Lance Jade-re, azzal a szemellenzős imádattal. Jade biztosan szerette a maga módján, de nem annyira, mint Lance őt, és ez nem sok jót jósolt egy ilyen masszív önbizalomhiányban szenvedő férfi számára.

Isten nem ver bottal, de csak annyit mondott: – Nem könnyű megváltani a világot, és alapos munka vár rátok.

Megadta Lance-nek, amit akart, a férfi mégsem tűnt felhőtlenül boldognak. Lance a lelke mélyén élvezte, hogy Georgie szenved miatta – csak egy kicsit –, és nem akart lemondani erről az élvezetről. Georgie elmosolyodott és belekarolt Brambe. Lance összehúzta a szemöldökét. Jade pedig az óráját nézte, semmit sem véve észre az egészből.

Amikor végre elmentek, Bram a fülébe kuncogott. – Lenyűgöző. Mikor nőttél fel?

– A te hatásod, biztos vagyok benne – felelte szárazon. De igaz volt. Az élet túl gyorsan pergett ahhoz, hogy olyan sebeket nyalogasson, amik behegednek, ha nem piszkálja őket.

Meg bejelentette, hogy egy időre hazaköltözik. – Most, hogy látom, Bram nem ver téged, magatokra hagylak. – Apja Bird Dog Caliber hunyorgásának saját verzióját vetette Bramre. – De ne hidd, hogy nem jövök ellenőrizni.

Végül csak Paul maradt.

– Megfogalmaztam egy közleményt, amit javaslok, hogy minél hamarabb adjatok ki.

Georgie automatikusan felborzolta a tüskéit, de Bram közbelépett.

– Mi áll a közleményben?

– Amit várnak tőletek. – Paul átadta a papírt, amit a kezében tartott. – Mennyire hálásak vagytok, hogy a két hölgy a kórházban jobban érzi magát... Ami történt, megtörtént... Jobban nem is támogathatnátok azokat a jó ügyeket, amiket Lance és Jade szolgálnak. Satöbbi. Satöbbi.

– Ki gondolta volna, hogy ilyen civilizáltak vagyunk? –mondta Georgie.

Bram bólintott. – Jól hangzik. Aaron elintézheti. – Továbbadta a papírt Georgie-nak, aztán egy olyan férfi könnyed lépteivel indult az irodájába, aki most nyerte meg a főnyereményt.

– Mit csinálsz ma délután? – kérdezte Paul.

Georgie félt megmondani, hogy lemondta a Greenberggel való találkozót. – Sok papírmunkával vagyok elmaradva.

– Csináld meg később. A helikopterek elmentek. Mit szólnál hozzá, ha úsznánk egyet?

– Úsznánk?

– Találtam fürdőnadrágot a vendégházban. Találkozunk a medencénél. – Paul elindult anélkül, hogy megvárta volna a beleegyezését, ami annyira jellemző volt rá. Georgie felviharzott az emeletre és felvett egy citromsárga bikinit, majd a derekára tekert egy strandtörülközőt. Volt elég baja az elmúlt pár napban, és nem akart egy garantáltan csúnya jelenetet.

Az apja a medencében várta, esetlenül ácsorogva a víz közepén. Nem az élvezet, hanem a testmozgás kedvéért úszott, és furán nézett ki, ahogy csak állt ott. Georgie ledobta a törülközőt, leült a medence szélére a lépcső mellett és ráérősen beledugta lábujjait a vízbe. – A holnapi találkozóról van szó. Beszéltem Laurával és...

– Ússzunk.

Paul szerette a karrierbeszélgetéseket, különösen azokat, amikor egy-egy közelgő találkozó volt a téma producerekkel és rendezőkkel. A végtelenségig tudta ecsetelni, Georgie milyen viselkedési formát vegyen fel, mit mondjon. Georgie kíváncsi tekintettel nézett rá és próbálta kideríteni, mitől olyan furcsa az apja.

– Tökéletes a víz – mondta Paul.

– Rendben. – Beleereszkedett.

Paul azonnal elkezdeti úszni a mély víz felé. Mikor visszafordult, Georgie akkor indult el felé. Így ment egy ideig, ide-oda úszkálgattak szemben egymással, némán. Amikor Georgie nem bírta tovább, letette a lábát. – Apa, tudom milyen sokat jelent neked a Greenberggel való találkozó, de...

Paul abbahagyta az úszást. – Nem kell mindig az üzletről beszélni. Miért nem... lazítunk egy kicsit?

Georgie gyanakodva nézett rá. – Valami baj van?

– Nem, nem. Semmi. – De Paul nem nézett a szemébe és úgy tűnt, zavarban van. Georgie talán túl sok filmet nézett, mert kezdett arra gondolni, hogy az apja netán rákos beteg, vagy esedeg el akarja venni valamelyik barátnőjét, akik közül Georgie egyet sem tudott a szívébe zárni, noha hálás volt, hogy Paul korban hozzáillőekkel randevúzott és nem huszonévesekkel, akiket még mindig vonzott.

–Apa...

Hatalmas adag víz találta telibe az arcát. Felemelte a kezét, de nem azelőtt, hogy Paul meglendítette a karját és újból lefröcskölte. Víz ment az orrába és csípte a szemét. Prüszkölt és fulladozott. – Mit művelsz?

Paul leengedte a karját. Arca elvörösödött valamitől, ami ha Georgie nem ismerte volna jobban, azt gondolta volna, hogy zavarodottság. – Én csak... mókázni akartam.

Georgie köhögött és végre levegőhöz jutott. – Hát hagyd abba!

Paul hátrált. – Sajnálom. Arra gondoltam...

– Beteg vagy? Mi a baj?

A férfi a létra felé iramodott. – Nem vagyok beteg. Majd később beszélünk.

Fogta a törülközőjét és a ház felé indult. Georgie csak bámult utána, és próbálta kitalálni, mi volt ez.

20

Miután Georgie letusolt és felöltözött, az irodájába ment. Aaron a számítógép előtt ült, s a billentyűket verte a fülhallgatójából szűrődő ritmusra. Le akarta venni, de Georgie intett neki, hogy hagyja. Az apja holmija elűnt. Helyes. Így választhatta a gyávábbik utat és este írhatott neki egy sms-t, hogy lemondta a találkozót ahelyett, hogy szemtől szembe kellett volna közölnie vele a hírt. A nászünnepség vendéglistájára pillantott, alig három hét volt már csak addig. Látta, hogy majdnem mindenki elfogadta a meghívást. Divatbemutatókra, jótékonysági eseményekre, a fodrásza új termékcsaládjának debütálására szóló meghívások várták, de ő egyikre sem akart elmenni. Csak a filmet szerette volna látni, amit Chazről készített.

Aaron segített felállítani az új vágóasztalát a helyiség túlsó sarkában. Betöltötte a szalagot és rögtön elmerült abban, amit látott. Bármennyire is lenyűgözte Chaz története, Soledad, a takarítónő szintén felkeltette az érdeklődését. Sokan másokkal is akart még beszélni. Pincérnőkkel és eladókkal. Közlekedési rendőrnőkkel és szanatóriumi ápolókkal. Hétköznapi munkát végző hétköznapi nők történeteit akarta filmre venni a csillogás fővárosában.

Amikor felnézett a képernyőről, látta, hogy Aaron már elment. Laura mostanra már biztosan lemondta a találkozóját, de ha mégsem, holnap reggel majd felhívja Rich Greenberget és bocsánatot kér.

Lement a földszintre és abban a kellemetlen meglepetésben volt része, hogy a vetítőszobából pillantotta meg kilépni az apját. – Most végre megnéztem ezt a régi Almodóvár-filmet– mondta Paul.

– Azt hittem, elmentél.

– A takarítók szóltak, hogy penészedik a fal a házamban. Már javítják, de pár napra ki kell költöznöm, amíg a munkálatok folynak. Remélem, nem bánod, ha itt maradok még egy kicsit.

Georgie bánta, különösen most, hogy bele kellett mondani az apja arcába, hogy lemondta a találkozót. – Ez remek. Bram jelent meg a konyhából. – Maradj, amíg jólesik, apa – mondta vontatottan. – Tudod, hogy mindig szívesen látunk.

– Mint a pestist – vágott vissza Paul.

– Nem, amíg betartod a szabályokat.

– Vagyis?

Bram nyilvánvalóan élvezte a helyzetet, de neki állt a zászló, hát miért ne? – Először is, hagyd békén Georgie-t. Most már fájjon miatta az én fejem, ne a tied.

– Hé! – Georgie csípőre tette a kezét.

–Másodszor... Tulajdonképpen ennyi. Ne dirigálj a lányodnak. De a Faházról elmondhatod a véleményedet.

Paul fenyegetően nézett. – Nem volt még elég a pimaszkodásból, Shepard?

Georgie Bramre bámult. – Nem hiszem, hogy pimaszkodott, apa. Tényleg kíváncsi a véleményedre. És hidd el, én is pont annyira meg vagyok lepve, mint te.

Férje megvetően nézett rá. – Csak mert Paul néha az őrületbe kerget, még nem jelenti azt, hogy buta. Tegnap este remekül alakította a szerepét, és szívesen meghallgatnám, mit szól a forgatókönyvhöz.

Az apja, akivel még soha nem fordult elő, hogy elakadt a szava, zsebre tette a kezét és így szólt: – Rendben.

Akadozva indult a beszélgetés vacsora közben, de tettlegességre nem került sor, és hamarosan egymás után jöttek az ötletek arra, hogyan lehetne Helene és Danny még hitelesebb az első jelenetben. Később Paul Ken karakterének árnyaltabb ábrázolása mellett érvelt, kötve az ebet a karóhoz, hogy még fenyegetőbbé tenné az apát brutális személyiségének kibontása. Georgie egyetértett, Bram figyelmesen hallgatott.

Georgie fokozatosan rájött, hogy az eredeti forgatókönyv korántsem olyan hibátlan, mint ahogy azt Bram sejttette vele, és Bram volt az, aki csiszolt rajta, néha csak apró cselt alkalmazva, de új jeleneteket is hozzáírva, mindvégig hűségesen az eredeti szövegkönyvhöz. A felismerés, hogy Bram ilyen jól ír, újabb rést hasított a róla alkotott régi meggyőződése talapzatán.

Bram felhajtotta maradék kávéját. – Jó ötleteket adtatok. Le kell jegyzetelnem.

Már rég ideje volt, hogy Georgie rászánja magát a hálátlan feladatra, hogy őszinte legyen az apjához, és vonakodva elköszönt Bramtől.

Miközben, ahogy azt előre látni lehetett, kínos csend telepedett közéjük, újabb emlékfoszlány jutott az eszébe. Csak négyéves volt, amikor az édesanyja meghalt, így nem sok emléke maradt róla, de emlékezett egy lerobbant lakásra, amit szünet nélkül nevetés, napfény és ahogy az anyja nevezte, grátisz növények töltöttek be. Levágott egy darabot az édes krumpliból vagy az ananász tetejét, és beleszúrta egy cserépnyi földbe, vagy kicsíráztatott egy avokádómagot egy pohárkában. Paul nem sokat mesélt az anyjáról, de amikor igen, jószándékú, de szétszórt kelekótyaként jellemezte. Mindazonáltal boldognak látszottak a fényképeken.

Belemarkolt az ölében fekvő szalvétába. – Apa, a holnapi...

– Tudom, hogy nem lelkesedsz túlságosan, de ne mutasd Greenbergnek. Mondd el neki, hogyan akarod felpörgetni a szerepet. Vedd rá, hogy ő ajánlja fel neked. Ez nagy ugrás lesz a karrieredben, megígérem.

– De én nem akarom ezt a szerepet.

Látta az apja csalódottságát, és felvértezte magát a kioktatásra, hogy csökönyös, szűklátókörű, naiv és hálátlan. De Paul a legfurcsább dolgot tette. Azt mondta: – Miért nem kártyázunk egyet?

– Kártyázunk?

– Miért ne?

– Mert utálsz kártyázni. Mi baj van, apa?

– Semmi. Csak mert kártyázni akarok a lányommal, még nem kell, hogy valami baj legyen. Tudod, nem csak az üzlet létezik.

Ezt nem vette be egy percig sem. Laura kipakolt a találkozóról, és Paul ahelyett, hogy nyíltan kérdőre vonta volna, inkább stratégiát váltott. Az, hogy az apja azt hitte, manipulálhatja azzal az ügyetlen próbálkozással, hogy „haverkodjanak", teljesen feldúlta. Paul elhúzta előtte a mézesmadzagot, hogy elérje, amit akart. Ez volt a legújabb taktikája arra, hogy Georgie ne mondjon ellent neki.

A fájdalma haraggá torzult. Annak az időnek vége, amikor abban a hiú reményben, hogy Paul odadob neki pár morzsa őszinte szeretetet, irányítani hagyta az életét. Megváltozott az elmúlt hónapban. Követett el hibákat, de ezek az ő hibái voltak, és azt akarta, hogy azok is maradjanak. – Nem tudsz rábeszélni, hogy másik időpontot kérjek – mondta közönyösen. – Lemondtam a találkozót.

A szíve kalapálni kezdett. Lesz mersze a sarkára állni, vagy ismét beadja a derekát?

– Miről beszélsz?

Gombóc nőtt a torkában. Gyorsan beszélt, túl akart lenni rajta. – Ha Greenberg a cím fölé írná a nevemet, akkor sem vállalnám el a szerepet. Csak olyanba vágom a fejszémet, ami izgat, és ha ezt nem tudod elfogadni, nagyon sajnálom. – Nagyot nyelt. – Nem akarlak megbántani, de nem tudom ezt továbbcsinálni úgy, hogy te és Laura hozzátok meg a döntéseket a hátam mögött.

– Ez őrültség, Georgie.

– Hálás vagyok mindenért, amit értem tettél. Tudom, hogy csak a karrierem érdekében cselekedtél, de ami a karrierem érdekeit szolgálja, nem mindig szolgálja az én érdekeimet. –Jaj, istenem, nem sírhatja el magát. Ugyanolyan hivatalosnak kell bánnia az apjával, mint amilyen hivatalos szokott lenni vele Paul. Még mélyebbre ásott elhatározása terebélyesedő futóárkában. – Azt akarom, apa, hogy most félreállj. Én veszem át a marsallbotot.

– Álljak félre?

Georgie kurtán bólintott.

– Értem. – A férfi vonzó arcvonásai semmilyen érzelmet nem árultak el. – Nos... értem.

Várta a ridegséget, a lekezelést, a maró érveket. A karriere tartotta össze őket, nélküle nem volt semmilyük, és ha nem fúj visszavonulót, egyáltalán nem lesz kapcsolatuk. Fura. Fél órával ezelőtt hosszú idő óta most először élvezte az apja társaságát, és most örökre elveszíteni látszott. Nem hátrált meg. Függetlenítette magát Lance-től. Ideje volt, hogy felszabadulnia az apja elnyomása alól. – Kérlek, apa... Próbálj megérteni.

Paulnak a szeme sem rebbent. – Én is sajnálom, Georgie. Sajnálom, hogy ide jutottunk.

Ennyi volt. Az apja elsétált. Szó nélkül. Ki a vendégházba, hogy összeszedje a holmijait. Ki az életéből. Ellenállt a kis híján megsemmisítő kísértésnek, hogy utána szaladjon. Inkább felvonszolta magát az emeletre. Bram lusta volt ahhoz, hogy átmenjen az irodájába, Georgie-éban ült a kanapén, Aaron egyik jegyzettömbjével a combján. Georgie megállt az ajtóban. – Azt hiszem... kirúgtam az apámat.

Bram felnézett. – Nem vagy biztos benne?

– Én... – A kilincsnek dőlt. – Mit tettem?

– Felnőttél?

– Soha többé nem áll velem szóba. Nekem nincs rajta kívül senkim.

Szegény, szerencsétlen Georgie York.

Kiegyenesedett. Elege volt. – Kirúgom Laurát is. Most azonnal.

– Váó! Georgie York vérfürdője.

– Szerinted hibát követek el?

Bram letette a jegyzettömböt. – Szerintem nem kell, hogy más mondja meg, hogyan irányítsd a karrieredet, amikor tökéletesen képes vagy rá magad is.

Georgie értékelte. Ugyanakkor azt kívánta, bárcsak egyetértett vagy vitatkozott volna vele a férfi.

Bram nézte, ahogy a telefon után nyúl. Georgie-nak hányingere volt. Még soha életében nem rúgott ki senkit. Mindig az apja intézte.

Laura az első csörgésre felvette. – Szia, Georgie. Épp hívni akartalak. Nem szívesen, de lemondtam a találkozót. Azt hiszem, fel kellene hívnod holnap Richt és...

– Igen, úgy lesz. – Lerogyott Aaron forgószékébe. – Laura, mondanom kell valamit.

– Jól vagy? Olyan furcsa a hangod.

–Jól vagyok, de... – A takaros rendben sorakozó magazinokat nézte anélkül, hogy látta volna. – Laura, tudom, hogy régen együtt dolgozunk és nagyra értékelem az igyekezetedet, mindent, amit értem tettél, de... – Megdörzsölte a homlokát. – El kell hogy engedjelek.

– Elengedni?

– Változtatni akarok. Tudom, milyen nehéz apámmal, és nem hibáztatlak, tényleg nem, de tiszta lappal akarok kezdeni. A magam választotta képviselettel.

– Értem.

– Biztosnak kell lennem benne, hogy az én véleményem az egyedüli, ami számít.

– Fura. – Laura szárazon felnevetett. – Igen. Igen, megértem. Szólj, ha megvan az új ügynököd. Igyekszem minél simábban lebonyolítani az átadás-átvételt. Sok szerencsét, Georgie.

Laura letette. Nem könyörgött. Nem erőltette. Georgie rosszul volt. Az íróasztalra hajtotta a homlokát. – Ez olyan igazságtalan. Apám állította fel a szabályokat, én pedig belementem. S most Laura issza meg a levét.

Bram elvette tőle a kagylót és visszatette a helyére. – Laura tudta, hogy nem működik. Az volt a dolga, hogy tegyen ellene.

– Akkor is... – A könyökhajlatába temette az arcát.

– Elég. – Bram megfogta a vállát és felültette. – Nehogy meggondold magad.

– Könnyű mondani. Te élvezed a kegyetlenséget. – Feltolta magát a székből.

– Nagyon kedvelem Laurát, és tűrhető ügynöknek tartom. De két urat nem szolgálhat.

– Apám soha többé nem áll velem szóba.

– Nincs olyan szerencséd. – Bram megtámasztotta a csípőjét Georgie íróasztala szélén. – Szóval mi váltotta ki Georgie York nukleáris viharát?

– Apa kártyázni akart. És lefröcskölt a medencében. – Georgie belerúgott a papírkosárba, de csak azt érte el, hogy megfájdult a nagylábujja és tele lett szeméttel a szőnyeg. – A fenébe.

–Letérdelt, hogy összeszedje. – Segíts, mielőtt Chaz meglátja.

Bram feléje taszigált egy papírfecnit a cipője orrával. – Csak kíváncsiságból... Mindig katasztrófa volt az életed, vagy csak egy különösen mozgalmas időszakban csöppentem bele?

Georgie beledobott a szemetesbe egy banánhéjat. – Segíthetnél.

– Fogok is. Segítek észveszejtő szexbe fojtani a bánatodat. Tekintve a házassága törékeny mivoltát, az észveszejtő szex jó ötletnek tűnt. – Én irányítok. Elegem van a behódolásból.

– A tiéd vagyok.

Aranyló fénysugár világított végig Bram meztelen testén a vállától a csípőcsontjáig. Visszahanyatlott a párnára, kimerülten és levegő után kapkodva. Gyönyörű, züllött angyal volt, dőzsölve szexben és bűnben. – Belém fogsz szeretni – mondta. – Tudom.

Georgie hátradobta a szeméből a haját, és lenézett Bram verejték–sikamlós mellkasára. Az utolsó orgazmus utóhatása elgyengítette és védtelenné tette. Megpróbálta összeszedni magát. – Hallucinálsz.

Bram megfogta a combját, amely még mindig rajta lovagolt. – Ismerlek. Belém fogsz szeretni és tönkreteszel mindent.

Georgie lassan felemelkedett róla. – Miért szeretnék beléd?

Bram megsimogatta a fenekét. – Mert pocsék ízlésed van a férfiak terén, azért.

Georgie lerogyott mellé. – Ennyire nem pocsék!

– Mondod most. De nemsokára fenyegető üzeneteket fogsz hagyni a hangpostámon és titokban az új barátnőimet követed.

– Csak hogy óva intsem őket tőled. – Bram meleg teste hozzápréselődött, bőrük földszaga összekeveredett a ropogós ágynemű friss illatával. A szex hihetetlen volt, mint általában, és később majd gyönyörpityókás agyát fogja vádolni azért, amit ezután tett. Vagy egyszerűen csak ma volt az a nap, amikor felégetett minden hidat. – Az egyetlen, amit talán... talán akarnék tőled, az... – Eltakarta a szemét a karjával és kibökte. – Valószínűleg... egy gyerek.

Bram kacagott.

– Komolyan beszélek. – Georgie maga felé fordította Bram arcát, aki így erőt vett magán, hogy ránézzen.

– Tudom. Azért nevetek.

– Neked nem kerül semmibe. – Felült, minden szeretkezésrenyhe izma megfeszült. – Se unalmas látogatások. Se gyerektartás. Csak annyi a dolgod, hogy ideadod az árut és eltűnsz a nagy esemény előtt.

– Nem fog megtörténni. Soha.

– Fel sem hoztam volna...

– Na ebben jó vagy.

– ... ha nem vagy ilyen jóképű. A hibáid jellemhibák, és mivel a közelébe se engednélek a sarjamnak hébe-hóba egy reklámfotó kivételével, ez nem probléma. Szó mi szó, a DNS-ed felhasználásával kockáztatok pár maradandó károsodást szenvedett kromoszómát a kicsapongó évekből. De szívesen vállalom ezt a kockázatot, mert ettől eltekintve a férfinem genetikai főnyereményét képviseled.

– Hátborzongatóan hízelgő. De... nem. Soha.

Georgie visszahanyadott a párnára. – Tudtam, hogy túl önző vagy ahhoz, hogy beszéljünk róla. Jellemző rád.

– Ez nem olyan, mintha húsz dolcsit kérnél kölcsön.

– Még jó, úgyis vissza kéne adnom.

Bram fölé hajolt és megharapta az alsó ajkát. – Volnál szíves ezt a csodálatos szádat valami másra használni a haszontalan csacsogáson kívül?

– Ne gúnyolódj a számon. Miért olyan nagy ügy? Áruld el.

– Nem akarok gyereket, ez minden.

– Remek. – Georgie visszaült. – Neked nem is lesz.

– Tényleg azt hiszed, hogy ez ilyen egyszerű?

Nem. Zavaros lenne és hihetetlenül bonyolult, de a gondolat, hogy egyesítsék a génjeiket, napról napra jobban izgatta. Bram vonzó külseje és – gyűlölte elismerni – intellektusa az ő temperamentumával és fegyelmével kombinálva a legcsodálatosabb gyermeket nemzené, egy gyermeket, akit a szíve alatt hordani vágyott. – Egyszerű, mint a pofon. Nem kell hozzá nagy ész.

– Neked nincs is. Szerencsére a tested többi része kárpótol az üres fejedért.

– Kár a gőzért. Már nincs kedvem.

–El sem tudod képzelni, mennyire sajnálom. – Bram Georgie-ra gördült és combjával szétfeszítette a lábait.

– Mit csinálsz?

–Visszaszerzem férfiúi fölényemet. – Elkapta Georgie csuklóját és a feje fölé nyomta. – Bocs, Scoot, de ezt meg kell tenni.

Beléfurakodott.

– Nem szedek fogamzásgádót.

– Ügyes próbálkozás. – Bram a mellét izgatta. – De hatástalan.

Georgie nem erőltette. Először is hazudott. Másodszor szexmániássá vált. Harmadszor...

Elfelejtette a harmadikat, és átkulcsolta lábával a fréfit.

Bram nem hitt a fülének. Egy gyerek! Georgie tényleg azt hitte, hogy belemegy ebbe a hajmeresztő ötletbe? Meg sem akart nősülni, nemhogy gyereket nemzeni. Az olyan férfiak, mint ő, nem önfeláldozásra, együttműködésre vagy nemeslelkűségre termettek. Ami kis mennyiséget össze tudott kaparni ezekből a tulajdonságokból, azt a munkájába kell fektetnie. Georgie-ban a legfurcsább módon keveredett a józan ész és a félnótás baromság, s kezdte nem is kicsit az őrületbe kergetni vele.

Megvárta a másnap délutáni Vortexszel való találkozó végét, hogy felhívja Caitlint a hírrel.

– Légy erős, drágám. A Faház zöld utat kapott a Vortexnél. Rory Keene ütötte nyélbe az üzletet.

– Nem hiszek neked.

– Én meg azt hittem, örülni fogsz.

– Te gazember! Már csak két hét maradt a lejáratig.

– Tizenöt nap. Nézd a jó oldalát. Mostantól azzal a tudattal hajthatod álomra a fejed, hogy nem hagyom anyád könyvét elszarni. Biztos vagyok benne, hogy ez nagy megnyugvással tölt el.

– Baszd meg! – Caitlin lecsapta a kagylót.

Bram felnézett az emeletre. – Kiváló ötlet.

Fejfájása, demoralizáló megbeszélése a feletteseivel a Starlight Managementnél és egy gyorshajtásért kapott büntetőcédula útban Santa Monica felé rontotta el Laura napját. Rátenyerelt a csengőre Paul York mediterrán háza bejáratánál, mely alig négy tömbnyire volt a Piertől, ahol megítélése szerint Paul még soha nem járt. Új, mély V-kivágású, nyomott mintás ujjatlan Escada selyemruhája elég lenge volt, mégis izzadt, és kezdtek összetapadni a loknik a halántékánál. Minden nap nettül és rendezetten kezdte a reggelt, de nem kellett hozzá sok idő, hogy elkezdjen szétesni – egy festékfolt az egyik szeme alatt, egy lecsúszott melltartópánt a másik vállán. A cipője orra lekopott, a ruhája varrás mentén elszakadt, és bármilyen drága árat fizetett is a szalonban egy hajvágásért, a nap előrehaladtával vékonyszálú babahaja elvesztette formáját. Steely Dan zenéje hallatszott házból, így tudta, hogy valaki van otthon, de a férfi nem nyitott ajtót, ahogy a telefont sem vette fel. Azóta próbálta elérni, hogy Georgie két hete, amikor feloldották a karantént, kirúgta.

Dörömbölt, és amikor nem jött válasz, újra. A pletykalapok észvesztő hajszába kezdtek, hogy kiderítsék a karantén részleteit, de Rory jelenlétének napvilágra kerülése és a hír, hogy a Vortex fogja legyártani a Faházai, a gyanú árnyékát vetette a mérges vitákról és hedonisztikus orgiákról szóló hisztérikus beszámolókra.

Végre kattant a zár és ott állt ő, mogorván nézve Laurára. – Mi az ördögöt akarsz?

Máskor mindig makulátlan acélszürke haja helyenként összevissza állt, mezítláb volt és mintha egy hete nem borotválkozott volna. Gyűrött rövidnadrág és kifakult póló váltotta fel szokásos Hugo Bossát. Laura még soha nem látta így, és valami gyanakvó érzés ébredt benne.

Benyomta az ajtót. – Úgy festesz, mint Richárd Gere holtan. – Paul gépiesen hátralépett, Laura pedig besurrant mellette a ház hűvösébe, melyet bambuszpadló, magas mennyezet és napfényes tetőablakok uraltak. – Beszélnünk kell.

– Nem, nem kell.

– Csak pár perc.

– Mivel már nem állunk üzleti kapcsolatban, nincs semmi értelme.

– Ne gyerekeskedj!

A férfi rábámult, és Laura rájött, hogy Paul még gyűrött rövidnadrágban és kifakult pólóban is összeszedettebbnek tűnt, mint ő Escada ruhájában és pántos, piros Taiyn Rose szandáljában. Ismét a kellemetlen bizsergés... Zord mosolyt vetett a férfira. – Már nem kell hasra esnem előtted. Ez az egyetlen jó, ami a karrierem derékba töréséből származott.

– Nos, sajnálom. – Paul otthagyta és a nappaliba sétált, ahol kellemes, de személytelen berendezést látott. Kényelmes bútorok, bézs szőnyeg, fehér, ültetvényes stílusú spaletták. Paul nyilvánvalóan nem engedte, hogy bármelyik kifinomult előkelőség is, akivel az évek során randevúzott, keze nyomát hagyja a házon.

Laura megkereste a zenegépet és lekapcsolta.

– Fogadni mernék, hogy egyszer sem beszéltél vele azóta, hogy kitört a balhé.

– Nem tudom.

– Tényleg? Évek óta figyelem a működésedet. Ha Georgie nem azt tette, amit apuci akart, apuci megbüntette azzal, hogy elzárkózott tőle.

– Soha nem csináltam ilyet. Szeretsz gazembernek lefesteni.

– Nem kell hozzá sok festék.

– Menj el, Laura. E-mailben is elintézhetjük, amit még kell. Nincs mit mondanunk egymásnak.

– Ez nem egészen igaz. – A sarkára állt és a férfi kezébe nyomott egy kéziratot. – Azt akarom, hogy elmenj a Howie szereplőválogatására. Nem fogod megkapni, de valahol el kell kezdeni.

– Szereplőválogatás? Miről beszélsz?

– Úgy döntöttem, hogy képvisellek. A magánéletben kőszívű barom vagy, de emellett tehetséges színész, és rég itt lenne az ideje, hogy békén hagyd Georgie-t és a saját karrieredre koncentrálj.

– Felejtsd el! Egyszer már megtettem, és nem értem el vele semmit.

– Most már más ember vagy. Tudom, hogy egy kicsit berozsdásodtál, ezért beütemeztem pár órát Leah Caldwell-lel, Georgie régi tanárával.

– Te megőrültél.

– Az első óra holnap tízkor lesz. Leah ki fogja próbálni a képességeidet, úgyhogy aludd ki magad ma este. – Néhány papírt vett elő az aktatáskájából. – Az ügynöki szerződésem. Nézd át, amíg elintézek pár telefont. – Fogta a mobilját. – Ó, és tisztázzuk a legelején. A te dolgod, hogy játssz. Az enyém, hogy terelgessem a karriered. Te csinálod a magadét, én az enyémet, és meglátjuk, mi lesz.

Paul a dohányzóasztalra dobta a kéziratot. – Nem megyek semmilyen olvasópróbára.

– Nincs időd a lányod felejthetetlen pillanatainak számolgatása mellett?

– Menj a pokolba! – Erős szavak, de hangsúly nélkül ejtettek. Paul lehuppant egy kopott kockás fotelbe. – Tényleg kőszívű baromnak tartasz?

– Csak az alapján ítélhetek, amit látok. Ha nem, nagyon jó színész vagy.

Elhallgatott. Paul jó színész volt. Káprázatosan adta elő az apa szerepét a Faházból. Laura nem is emlékezett rá, mikor töltötte el ilyen izgalommal utoljára egy alakítás. S nem az élet nagy tréfája, hogy Paul York volt az előadó?

A férfi mindig legyőzhetetlennek tűnt, és Laura meghökkent, hogy védőfalak nélkül látta. – Mi van veled?

Paul a semmibe bámult. – Fura, hogy az élet mindig másképp alakul, mint ahogy az ember várja.

– Pontosan mit vártál?

Paul Laura felé nyújtotta a szerződést. – Elolvasom a kéziratot és majd átgondolom a dolgot. Aztán beszélünk a szerződésről.

– Nem áll az alku. Szerződés nélkül elmegyek a kézirattal együtt.

– Azt hiszed, csak úgy alá fogom írni?

– Igen. És tudod miért? Mert rajtam kívül nem törődik veled senki.

– Na és? – Paul a kézirat tetejére dobta a szerződést. – Ha vissza akarok majd menni játszani, menedzselem magam.

–Annak a színésznek, aki önmagát menedzseli, bolond ügyfele van.

– Azt hiszem, ezt az ügyvédre mondják.

–Ugyanaz a véleményem. Nincs színész, aki hatásosan zenghet ódákat magáról anélkül, hogy seggfejnek ne tartsák.

Laurának igaza volt, és Paul tudta, de még nem volt hajlandó megadni magát. – Neked mindenre van válaszod.

– Csak mert egy jó ügynök tudja, mit csinál, és én sokkal jobb ügynököd akarok lenni, mint amilyen Georgie-nak valaha is voltam.

Paul a kézfejét dörzsölte a hüvelykujjával. – A sarkadra kellett volna állnod.

– Megtettem, nem is egyszer, de aztán rám néztél haragosan, és hipp-hopp eszembe jutott a jelzálogom és odalett a bátorságom.

– Harcolni kell azért, amiben hiszel.

– Tökéletesen igazad van. – A szerződésre mutatott. – Szóval, mi legyen Paul? Sajnáltatod magad, vagy van vér a pucádban fejest ugrani egy teljesen új játékba?

– Közel harminc éve nem játszottam. Eszembe sem jutott.

– Hollywood szereti a tehetséges friss arcokat.

– Az enyém nem olyan friss.

–Bízz bennem. A ráncaid mind a helyükön vannak. –Tökös-lány pillantással nézett rá, nehogy Paul egy menopauzában szenvedő nő ostoba fecsegésének tartsa a megjegyzését, aki vissza se tudott emlékezni, milyen régóta nem randizott. –Nehéz elhinni, hogy egy olyan tehetséges színésznek, mint te, meg sem fordult a fejében, hogy visszatérjen a szakmájába.

– Georgie karrierje volt az első.

Laurába beléhasított a részvét. Milyen érzés lehetett ekkora tehetség birtokában lenni és nem kihasználni? – Georgie-nak már nincs szüksége rád – mondta gyengédebb hangon. –Legalábbis a szakmai tanácsaidra.

Paul kitépte a kezéből a szerződést. – Menj telefonálni, a fenébe is. Átnézem.

– Jó ötet. – Laura kilépett a teraszra. Árnyékos és védett volt, remek hely vendégek fogadására, de két össze nem illő fémszéken kívül nem volt rajta más. Csodálkozott, hogy egy ilyen pallérozott férfi nem él nagyobb társasági életet. Kinyitotta a mobilját és meghallgatta az üzeneteit, aztán hosszas beszélgetésbe elegyedett Phoenixben elő nyugdíjas apjával. Közben igyekezett nem vetni lopott pillantásokat Paulra az ablakon át. Utána felhívta a testvérét Milwaukee-ban, de hatéves unokahúga vette fel a kagylót és áradozni kezdett egy új kismacskáról.

Paul kijött a teraszra, Laura pedig unokahúga monológjába vágott. – Csodálatos színész. Szinte senki nem tudja, de a Juilliard drámaszakán végzett. Csinált néhány igazán érdekes off-Broadway munkát, mielőtt parkolópályára állította a karrierjét, hogy segítse a Georgie-ét.

– Ki az a Julié Yard, Laura?

Laura a haját húzgálta. – Fogalmad sincs, milyen nehéz volt meggyőznöm, hogy magával kell törődnie. Mihelyt meghallod az olvasópróbán, azonnal megérted, miért vagyok olyan izgatott, hogy menedzseljem.

– Fura vagy – felelte a vékony hang. – Hívom anyát. Anya!

– Remek. A jövő héten kapsz tőlem egy gyűrűt. – Laura lecsukta a telefonját. – Jobban ment, mint gondoltam. – Izzadtságcsepp gördült le a két melle között.

– Badarság. Az üzenetrögzítővel beszéltél.

– Vagy az unokahúgommal Milwaukee-ban – mondta Laura olyan ravaszul, ahogy telt tőle. – Vagy Brian Glazer irodájával. Nem tartozik rád, hogy miként intézem az ügyeimet. Csak az eredmény.

Paul meglengette előtte a szerződést. – Csak mert aláírtam ezt az átkozott papírt, még nem jelenti azt, hogy elmegyek az olvasópróbára. Csak azt, hogy elolvasom a forgatókönyvet.

Tényleg meggyőzte? Alig akarta elhinni. – Azt jelenti, hogy odamész, ahová én mondom. – Elmarta a szerződést és visszament a házba, remélve, hogy a férfi követi. – Nem lesz könnyű, úgyhogy kezdhetsz előadást tartani magadnak. ahogy Georgie-nak szoktál arról, hogy a kudarc része az üzletnek, és nem kell személyes sértésnek venni. Érdekes lesz látni, hogy vagy-e olyan kemény, mint ő.

– Ugye élvezed?

– Fogalmad sincs, mennyire. – Összeszedte a holmiját. –Hívj, ha elolvastad a kéziratot. Ó, és Georgie nevét kihasználva akarom felfuttatni a karrieredet.

Paul vörös lett a pulykaméregtől. – Ezt nem teheted.

– Dehogynem. Kirúgott, nem emlékszel? – Mikor odaért a bejárati ajtóhoz, megállt és visszafordult. – Én a te helyedben még ma felhívnám ahelyett, hogy elhidegíteném magamtól.

– Igen. Mert az ötleteid olyan jól beváltak a múltban is.

– Csak egy javaslat. – Kilépett a házból és a kocsijához sietett. Szeretett volna ugrándozni örömében. Az első akadályt vette, most már csak munkát kellett találnia Paulnak.

Miközben kitolatott a kocsifelhajtóról, emlékeztette magát, hogy nem ez az egyeden nehéz feladat, amivel szembe kell néznie. El kell adnia a lakását is, lecserélni a Benzét valami olcsóbbra, lemondani a vakációját Mauin és messze elkerülni Barneyst. Mind nagyon lehangoló.

De addig is... Bekapcsolta a rádiót, rázta a fejét és torkaszakadtából énekelt.

21

Georgie felemelte a fejét a párnáról, mikor Bram kilépett a fürdőből a reggeli zuhany után. Két és fél hete, amikor a karantént feloldották, szembenézett a dilemmával, hogy visszaköltözzön-e a vendégszobába, vagy maradjon, ahol van. Végül közölte Brammel, hogy a régi szobájában annyi tetű maradt Lance és Jade után, hogy képtelen visszamenni. Bram egyetértett abban, hogy a tetvek túl veszélyesek ahhoz, hogy kockáztasson.

Georgie rászánt egy pillanatot, hogy gyönyörködjön benne. A férfi teste köré tekert koromfekete törülköző indigókékre változtatta levendulakék szemét. A haja vizes volt, és mivel pár napja nem borotválkozott, ez markáns, férfias eleganciát kölcsönzött neki. Georgie egy pillanatra anyának képzelte magát, majd visszazökkent a valóságba. – Mit mondtál, mikor kezditek Hank Petersszel az olvasópróbákat?

– A lakodalom utáni kedden.

–Tényleg? Alig másfél hét múlva... – Azonnal megkezdik az előgyártást, mert Hank Peters elkötelezte magát egy másik film rendezésére novemberben, és nem akarták elveszíteni. Leengedte a takarót az egyik melléről, felesleges erőfeszítés volt, mint kiderült, mivel Bram már elindult a gardróbszobába felöltözni. – Még mindig én vagyok az első, ugye?

– Nyugi. Megígértem, hogy téged hallgatunk meg először, és így is lesz. De esküszöm, hogy ha túlzott reményeket táplálsz...

– Nehezen tudnék, ha folyamatosan azt mondod, mennyire alkalmatlan vagyok.

Bram kidugta a fejét. – Ne túlozz! Tényleg jó színésznő vagy és tehetséges komika, te is nagyon jól tudod.

– De nem elég tehetséges, hogy eljátszam Helene-t? – Megkísérelt egy gúnyos mosolyt. – Ne felejtsd el ezt a pillanatot Bramwell Shepard, mert szavadon foglak.

Szerette volna, ha olyan magabiztos, mint amilyennek látszik. Már elolvasta a forgatókönyvet többször is, és elkezdett vezetni egy karaktemaplót, tele ötletekkel Helene hátteréről és sajátos gondolkodásmódjáról. De már csak tíz napja maradt a meghallgatásig és ez volt a legbonyolukabb szerep, amit valaha vállalt. Még nagyon sok munka várt rá, és kezdte elveszíteni a magabiztosságát.

Bram tekintete a mellére siklott. Georgie ellenállt a kísértésnek, hogy elinduljon megvenni a legszexisebb hálóingeket, amiket csak találhat. Inkább maradt a szokásos pizsamáknál, de egyszerű fehér kombinéja és Bram halálfejes bokszeralsója most egy kupacban hevert a földön az ágy mellett. Szándékosan az álláig húzta a takarót. – Ne felejtsd el, hogy kilenckor lesz az utolsó megbeszélés Poppyval.

Bram felnyögött és visszament a gardróbszobába. – Kizárt dolog, hogy végigüljek még egy megbeszélést virágcsokrokról és családi címeres jordán mandulákról. Mi a franc az a jordán mandula egyébként?

– Egy mandula, aminek olyan íze van, mint a szappannak. – Az általános aggodalom, ami azóta gyötörte, hogy rájött, Bram most már mindent megkapott, amit akart, kiugrasztotta az ágyból. – A Skip és Scooter nászhóbort a te ötleted volt, és már csak nyolc nap van addig. Nem halogathatod a megbeszélést.

–Adok száz dollárt és megmasszírozom a hátad, ha kihagyhatom.

–Nincs szükségem a száz dollárodra. Ami a hátmasszírozást illeti... Tanulmányozz át egy anatómiakönyvet, pajti, mert amit masszírozol, az nem a hátam.

– És baj?

Nem, szó se róla.

Bram végül beadta a derekát.

Poppy Patterson émelygős parfümje, affektálása és csörgő karperece mindkettőjüket az őrületbe kergette, de ötletes és ügyes rendezvényszervező volt. Megértette, hogy a lesifotósok helikopterei kizárják a szabadtéri ünnepséget, és megtalálta a tökéletes fedett helyet – a csodálatos 1920-as Eldridge Mansiont, mely ugyanolyan angol majorsági stílusban épült, mint a Scofield udvarház. Fényűző báltermében kényelmesen elfér majd a kétszáz vendég, akiknek utasításba adták a sorozat ihlette jelmez viselését.

Aaron és Chaz csatlakozott hozzájuk, ahogy ott ültek Bram étkezőasztala körül és megbeszélték az utolsó intézkedéseket. A dekorációval kezdték és az étellel fejezték be. Minden, ami az étlapon volt, szerepet játszott egy-egy Skip és Scooter epizódban, kezdve az előételekkel: mini serpenyős pizza; szív alakú, kakaóvajas falatszendvicsek; chicagói mini hot dogok, kecsap nélkül.

A főételek sokkal szertartásosabbak voltak, és Chaz elkezdte hangosan felolvasni a menüt. – Rakétasaláta parmezán sajttal, negyvenegyedik rész, „Scooter találkozása a polgármesterrel". Rumos homárfarok mangóval, második rész, „Sétagalopp". Fekete borsban pörkölt bélszínjava, hatvanharmadik rész, „Skip elvesztegetett hétvégéje".

– Rakéta? – ásított Bram. – Gyúlékonynak hangzik.

– Rukkola – felelte Chaz. – Szereted. – Poppyt bámulta, aki pezsgőszínű bordás St. John kosztümöt és védőszemüveg nagyságú márkás napszemüveget viselt barna, előkelő bubifrizurájára tolva.

– Örülök, hogy kihúzta azt a szar hízott kacsamájkrémet.

Poppy kezdettől fogva nem rejtette véka alá, hogy ellenére van egy jelenleg lilahajú húszévessel együtt dolgozni, aki nem rocksztár. – Szerepel a huszonnyolcadik részben, „A Scofíeld átok–ban.

– Amikor Scooter megetette a kutyákkal.

Georgie tekintete fátyolossá vált, miközben a tanácskozás folytatódott. Fura volt az elmúlt pár hét. Bram korán reggel elment a stúdióba és késő este ért haza. Meghatározhatatlan módon hiányzott neki... egyszerűen az élet sivárabb volt a szócsatáik nélkül. Még éjszakai hancúrozásaik sem pótolták egészen. Izgalmas és jó volt, de valami hiányzott belőle.

Persze hogy hiányzott belőle valami. A bizalom. A tisztelet. A szeretet. A jövő.

Csakhogy... Georgie-ban kellétlen tisztelet ébredt a férfi iránt. Nem ismert még egy olyan embert, aki befogadta volna Chazt, és szerette, amikor Bram megkereste a tömegben a legcsúnyább nőt és addig perzselte a tekintetével, amíg az szupermodellnek nem érezte magát. Meglepően jó munkamorálról is tanúbizonyságot tett. Alapvetően azonban Bram mindig a maga érdekeit nézte, és ezen semmi nem változtatott.

Poppy végül összepakolta kígyóbőr táskáját, hatalmas parfümfelleget bocsátva. – Egy kis meglepetést tervezek az estére –jelentette be. – Csak hogy tudják. Egy kis különlegesség, ami már a védjegyemmé vált. Tetszeni fog.

Bram felébredt szórakozottságából. – Miféle meglepetés?

– Ugyan-ugyan. A spontaneitáson múlik minden.

– Én nem vagyok oda a spontaneitásért – mondta Georgie.

Poppy karperecei csörögtek. – Azért fogadtak fel, hogy látványos partit szervezzek, és pontosan ezt teszem. El lesznek ájulva. Megígérem.

Bram már türelmetlenül vágyott menni, és elejét vette Georgie tiltakozásának. – Amíg nem kell harisnyát húznom és világos sört innom, felőlem mehet.

Poppy nem sokkal később távozott, Bram pedig elindult a stúdióba.

Georgie filmet akart vágni és Helene karakternaplóján is dolgoznia kellett, de előbb felhívta Aprilt. Interurbán buzgólkodtak Georgie ruháján és kiegészítőin, közeledett az utolsó próba. Amikor befejezték a beszélgetést, lefirkantott pár gondolatot Helene-ről, de minduntalan elkalandozott, így végül megadta magát és felment az emeletre, hogy megnézze az utolsó felvételt, amit készített – egy csapat egyedülálló anyáról, akik minimálbérből próbáltak élni. Első kézből értesülni ezeknek a dolgozó nőknek az életéről, ismét eszébe juttatta, mennyire kiváltságos helyzetben van.

Rory megengedte, hogy beálljon az egyik garázsába egy olyan autóval, amit a paparazzók nem ismernek, így segített kiszöknie a lesifotósok elől forgatási portyáira. Ha el akarta hagyni a házat úgy, hogy ne kövessék, kisurrant a hátsó kapun és Rory kocsifelhajtóján át elporzott a Toyota Corollával, amit Aaron bérelt neki. Eddig egyik lesifotós sem jött rá, és a videokamera olyan fokú szabadságot biztosított neki, amire nem is számított. Bár az interjúalanyai tudták, kicsoda, azon kapta magát, hogy sokkal szabadabban tud mozogni.

Több óra eltelt, mire Chaz benézett. – Az apja visszaköltözik a vendégházba.

Georgie felkapta a fejét a monitor előtt. – Apám?

Chaz neonlila fürtjeit húzgálta. – Azt mondta, még mindig vannak penészfoltok a házában. Személy szerint nekem az a véleményem, hogy ki akarja használni Bramet.

Az apja egyetlen egyszer sem vette fel a telefont, amióta kirúgta, miért bukkant fel hát most hirtelen? Georgie nem vágyott újabb kioktatásra a rossz ítélőképességéről és általános hozzá nem értéséről, Lauráról pedig végképp nem akart beszélni. Üzleti szempontból lehet, hogy jól tette, hogy kirúgta, de nem érezte tisztességesnek. Azt kívánta, bárcsak itt lenne Bram.

Aaron érkezett meg ügyei intézéséből, tele volt mindkét keze csomagokkal. – Apád lent vár.

– Hallom. – Be akarta fejezni a vágást, nem pedig az elkerülhetetlennel foglalkozni, így átvágott a helyiségen Chazhez. – Figyelj... Ha a lelked mélyén egy picit is szeretsz, tartsd távol tőlem, csak egy órára. Kérlek.

Chaz nem sietett átgondolni. – Rendben... – Önelégülten vigyorgott. – De csak ha eszik előbb valamit.

– Ne nyaggass.

Chaz önelégült vigyorral válaszolt.

A főztjének köszönhetően Georgie visszaszedte, amit leadott, de ettől még nem kevésbé bosszankodott. – Rendben! De az óra csak akkor kezdődik, ha befejeztem az evést.

– Tíz perc múlva itt vagyok.

És ott is volt, két tányérral: az egyiken friss zöldségekkel teli lazacos salátával, a másikon három különböző hússal, sajttal és avokádókrémmel töltött óriásszendviccsel. Georgie és Aaron lemondó pillantást váltottak, miközben Chaz letette a salátát Aaron, a koleszterinbombát pedig Georgie elé.

– Magának szüksége van a kalóriákra – mondta Chaz, amikor Georgie könyörgött, hogy cseréljenek. – Aaronnek nincs.

Georgie megfogta a szendvicset. – Nagy táplálkozási szakértő lettél.

– Chaz mindenben szakértő – mondta Aaron. – Kérdezd nyugodtan.

Chaz karba tette a kezét és elégedetten nézett. – Becky végre szóba állt veled tegnap.

– Azt akarta, hogy nézzem meg a számítógépét, ez minden.

– Nem tudom, miért vesztegetem rád az időmet.

Georgie tudta, de nem volt olyan ostoba, hogy rámutasson, Chaz született anyáskodó. Már majdnem végeztek az ebéddel,  amikor leküldte Chazt, hogy foglalja le az apját. Aaron elment lecseréltetni az olajat a kocsijában, ő pedig visszatért a vágáshoz. Elrepült az egy óra.

 – Bejöhetek? Meglepetten nézett fel és látta, hogy az apja áll az ajtóban.

 Szürke rövidnadrágot, halványkék pólót viselt, és megnőtt a haja. A számítógép felé intett a fejével. – Mit csinálsz?

Biztos, hogy Paul kritizálni fogja, de azért megmondta neki.

– Új hobbi. Filmet készítek.

Felbosszantotta a néma válasz. A számítógép egerét babrálta.

– Mindenkinek jár egy hobbi. – Felemelte az állát.

–Vettem vágófelszerelést. Csak a móka kedvéért.

Paul összedörzsölte a mutató– és hüvelykujját.

– Látom.

– Valami kifogásod van ellene? – Nem. Csak meglepett.

Azért lepődött meg, mert nem az ő ötlete volt.

Átható csend töltötte be a helyiséget. Georgie kihúzta magát ültében.

– Tudom, hogy nem értesz vele egyet, ahogy a dolgaimat intézem, apa, de már nem fogom veled megvitatni.

Paul egyik lábáról a másikra állt, bólintott. – Csak... azt akartam megkérdezni, tudsz-e valamit a biztosítékdobozról a vendégházban. Kiment az egyik áramkör, és nem akartam felforgatni az egész házat.

– Biztosítékdoboz?

– Mindegy. Majd beszélek Chazzel. – Léptei elhaltak a folyosón.

Georgie az üres ajtót bámulta. Az apja olyan furcsán viselkedett a fröcskölős incidens óta. Beszélnie kell vele – igazán beszélnie –, de hát nem ezt próbálta éveken át?

A képernyőre nézett. Paulnak jó szeme volt. Szerette volna megmutatni neki, amit felvett, de a támogatására volt szüksége, nem a kritikáira. Bárcsak... elengedhetnék magukat egymás társaságában.

Emlékfoszlány villant elé.

Egy pici, szegényes szoba... egy csúnya aranysárga szőnyeg... könyvek szanaszét... A szülei táncolnak... aztán csiklandozni kezdik egymást. Kergetőznek a szobában. Az apja átugrik egy széken. Az anyja magához ragadja Georgie-t. „Most mi lesz, nagyfiú? Nálam van a gyerek."

Mindhárman a földre hemperegnek, nevetve.

Az apja vacsorázni ment, így Georgie nem tudta megkérdezni, hogy az emlék valóság volt-e vagy sem, bár valószínűleg semmi értelme nem lett volna, hisz Paulnak szokásává vált elhessegetni a múlttal kapcsolatos kérdéseit. Az apja mellett szólt, hogy legalább igyekezett nem bemocskolni az anyja emlékét annak ellenére, hogy nyilvánvalóan hiba volt összeházasodniuk.

Másnap reggel harapós kedvében ébredt. A partiig egy hét volt. Az apja beköltözött. A karrierje legfontosabb válogatására készült, egy olyan szerep elnyerésére, aminek a megformálását mindenki elvitatta tőle. És... most, hogy a férje filmezni kezdett, úgy döntött, nincs szüksége a havi ötvenezer dollár biztosítékra.

A délelőtt további részében frizurát csináltatni és szemöldököt igazíttatni ment. Mire hazaért, úgy érezte, be van sózva. Túl izgatott volt ahhoz, hogy a próbafelvételre készüljön. Inkább úgy döntött, hogy fogja a kamerát és elhagyja a lesifotós zónát, talán Santee Alley-be megy, hogy kikérdezze a hamisított márkás ruhákat áruló nőket.

Egész délelőtt nem látta az apját, de amikor lefelé tartott a lépcsőn a kameratáskájával, Paul megjelent. Terepszínű nadrágja zsebébe dugta a kezét és a kulcsát csörgette.

– Van kedved megnézni egy filmet ma délután?

– Úgy érted, moziban?

– Jó mulatság lenne.

A szó furán hangzott a szájából. – Nem hiszem – felelte Georgie.

– Akkor esetleg ebédelni?

Túl kellett esnie rajta. Megigazította a vállán a kameratáskát. – Nem kell udvariaskodnod. Idegesít. Gyerünk, mondd ki, amit gondolsz, hogy egy szaros hálátlan gyerek vagyok. Hogy nem értek az üzlethez. Hogy...

– Nem vagy szaros hálátlan gyerek és nincs mit hozzáfűznöm. Csak arra gondoltam, hogy esetleg van kedved kikapcsolódni. – Paul elővette a kulcsot a zsebéből. – Semmi baj. Van más dolgom. – Kiment az ajtón.

Georgie a homlokát ráncolta a szokatlan visszavonuláson, és követte ki a házból.

Mindig szerette Bram házának fedett elülső teraszát kékfehér kövezetével és csavart stukkóoszlopainak árkádjával. Lila bougeainvillea nyújtott árnyékos menedéket a túlsó végén, Chaz nemrégiben pedig újabb agyagcserepeket rakott szerteszét, egy gazdagon faragott mexikói pad és hozzáillő faszékek társaságában.

– Apa, várj. – Gondolkodás nélkül a táskájába nyúlt.

Paul arckifejezése zavartról gyanakvóvá vált, mikor Georgie elővette a kamerát és félretette a táskát. – Volt egy álmom. Nem igazán álom. Egy emlék... – A kamera volt a pajzsa, a védelme. A szeméhez emelte és bekapcsolta. – Anya és te táncoltok és incselkedtek egymással. Te átugrasz egy széket. Mindannyian nevetünk és... boldogok vagyunk. – Közelebb ment. – Néha eszembe jut egy emlék... Csak képzelődöm, ugye?

– Tedd le azt a kamerát!

Georgie arca megrándult, amikor nekiütközött a pad éles sarkának, de nem hagyta abba a filmezést. – Azért találtam ki, hogy leplezzem az igazságot, amivel nem akarok szembenézni.

– Georgie, tényleg...

– Nem most jöttem le a falvédőről. – Megkerülte a padot és rászegezte Paulra a lencsét. – Tudom, hogy csak azért vetted feleségül, mert terhes volt velem. Azt tetted, amit a tisztességed kívánt. És gyűlölted minden percét.

– Túldramatizálod.

– Mondd meg az igazat! – Georgie izzadni kezdett. – Csak most az egyszer, és soha többé nem hozom fel. Nem foglak hibáztatni. Elhagyhattad volna, de nem tudtad. Engem is elhagyhattál volna, de ezt sem tetted.

Paul sóhajtott, majd visszalépett a teraszra, mintha ez egy unalmas értekezlet lett volna, amit végig kell szenvednie. –Nem erről van szó.

Georgie megkerülte az apját, s a lépcső elé állt, hogy Paul ne tudjon elmenekülni. – Láttam a fényképeit. Nagyon szép volt. Tudom, hogy szeretett nevetni.

– Georgie, tedd le azt a kamerát. Mondtam már, hogy anyád imádott téged. Nem tudom, mi mást...

– Azt is mondtad, hogy szeleburdi volt. De csak diplomatikus próbáltál lenni. – Georgie hangja elbizonytalanodott. –Nem baj, ha csak egy bulizós lány volt. Egy egyéjszakás kaland, ami rosszul sült el. Csak...

– Elég! – Paul a kamerára mutatott. Egy ér lüktetett a halántékán.

– Most azonnal kapcsold ki a kamerát!

– Az anyám volt. Tudom kell. Ha csak egy buta tyúk volt, mondd azt.

– Nem az volt! Még egyszer ki ne ejtsd a szádon! – Paul kiütötte a kezéből a kamerát, ami végigszánkázott a kövön és összetört. – Nem értesz semmit!

– Akkor mondd el!

– Életem szerelme volt!

A szavak fennakadtak a levegőben.

Remegés futott át Georgie-n. Az apja szemébe nézett. Paul vonásait kín torzította el. Georgie szédült, kába volt. – Nem hiszek neked.

Paul levette a szemüvegét és a faragott padra rogyott. –Anyád... káprázatos volt – mondta rekedt, recsegő hangon. –Káprázatos... Olyan volt számára a nevetés, mint másnak a levegő. Okos volt, okosabb, mint én valaha is leszek, és vicces. Mindenkiben csak a jót látta. – Remegett a keze, miközben letette maga mellé a szemüvegét. – Nem autóbalesetben halt meg, Georgie. Látta, hogy egy terhes lányt megüt a barátja, és odament, hogy segítsen neki. A férfi főbe lőtte.

– Nem – mondta Georgie lágy suttogással.

Paul a térdére könyökölt és lehorgasztotta a fejét. – A fájdalom, amit az elvesztésekor éreztem, kibírhatatlan volt. Nem értetted, hova tűnt, folyton csak sírtál. Nem tudtalak megvigasztalni. Alig volt erőm enni adni neked. Annyira szeretett, és gyűlölte volna ezt. – Megdörzsölte az arcát a tenyerével. –Nem mentem több szereplőválogatásra. Nem tudtam. A színészethez nyitottság kell, ami belőlem kiveszett. – Ujjai alagutat vájtak a hajába. – Nem tudnám még egyszer elviselni ezt a fájdalmat. Megfogadtam, hogy soha többé nem fogok úgy szeretni senkit, mint őt.

Georgie mellkasa összeszorult, fájt. – És megtartottad az ígéretedet – suttogta.

Paul felnézett, és Georgie könnyeket látott csillogni a szemében.

– Nem. Nem tartottam meg, és nézd meg, hová vezetett.

Georgie nem értette meg azonnal. – Engem? Ugyanúgy szeretsz, mint őt?

Az apja szomortían felnevetett. – Meghökkentő, nem igaz?

– Én... nehéz elhinni.

Paul lehajtotta a fejét és félrelökte a törött kamerát a cipője orrával.

– Azt hiszem, jobb színész vagyok, mint gondoltam.

– De... miért? Olyan hűvös voltál. Olyan...

–Kénytelen voltam – felelte Paul hevesen. – Kettőnkért.

Nem omolhattam össze.

– Ennyi éven át? Olyan rég meghalt.

– A közöny megszokássá vált. Benne biztonságos volt létezni. – Paul felállt a padról. Most először, mióta Georgie az eszét tudta, látszott idősebbnek a koránál. – Néha nagyon hasonlítasz rá. A nevetésed. A kedvességed. De te sokkal gyakorlatiasabb vagy, mint ő volt, és nem olyan naiv.

– Akárcsak te.

–Végül is te te vagy és én ilyennek szeretlek. Mindig is szerettelek.

– Soha nem éreztem.

–Tudom, képtelen voltam változtatni rajta, ezért igyekeztelek kárpótolni azzal, hogy lelkiismeretesen törődtem a karriereddel. Győzködtem magamat, hogy minden tőlem telhetőt megtettem érted, de egész idő alatt tudtam, hogy ez nem elég. Közel sem.

Sajnálat tört fel Georgie-ban, szomorúság, hogy mit szalasztott el és bizonyosság, hogy az anyja, az a nő, amilyennek az apja lefestette, gyűlölte volna ilyennek látni Pault.

A férfi a kezébe vette a szemüvegét. Megdörzsölte az orrnyergét.

– Néztelek, miután Lance elhagyott, láttam, menynyire szenvedsz, és nem tudtalak megvigasztalni. Meg akartam ölni. Aztán hozzámentél Bramhez. A múltat nem lehet kitörölni, de tudom, hogy szereted, és igyekszem elfogadni.

Tiltakozás tolult Georgie ajkaira. Visszafojtotta. – Apa, tudom, hogy megbántottalak azzal, hogy átvettem a karrierem irányítását, de én csak... azt akarom, hogy az apám légy.

– Világos. – Paul leült a padra Georgietól távol, és inkább zaklatottnak tűnt, mint sértettnek. – Ez az én bajom. Túl jól ismerem ezt a várost. Lehet, hogy egoizmus a részemről vagy túlzott aggodalom, de kétlem, hogy másnál a te érdekeid lesznek az elsők.

Ahogy Paulnál mindig is az volt, döbbent rá Georgie, mégha ő nem is mindig értett egyet az eredménnyel. – Bíznod kell bennem – mondta gyengéden. – Kikérem a véleményedet, de a végső döntésnek, legyen az jó vagy rossz, az enyémnek kell lennie.

Paul lassan, tétován bólintott. – Azt hiszem, itt az ideje. –Lehajolt és felvette, ami Georgie kamerájából maradt. – Sajnálom. Veszek neked egy másikat.

– Nem érdekes. Van tartalék kamerám. Csend állt be közöttük.

–Georgie... Nem tudom, hogy történt, de úgy tűnik... –Paul az üres kameraházzal játszott. – Előfordulhat esetleg, hogy... a saját karrieremre fogok koncentrálni.

Elmesélte Laura látogatását, a ragaszkodását, hogy menedzselje és a színileckéket, amiket vett. Egyszerre volt zavart és kicsit rémült. – Már elfelejtettem, mennyire szeretem. Úgy érzem, végre azt csinálom, amit egész idő alatt csinálnom kellett volna. Mintha... hazatértem volna.

– Nem tudom, mit mondjak. Csodálatos. Meg vagyok döbbenve. Örülök. – Georgie megérintette az apja kezét. – Nagyszerű voltál aznap este, amikor a Faházat felolvastuk, és akkor nem is mondtam. Azt hiszem, nem te vagy az egyetlen, aki elzárkózott a másiktól. Mikor lesz a válogatás? Mesélj!

Paul megtette, elmondta, miről szól a forgatókönyv, milyen a szerep, mesélt az első óráról. Lelkesedése hallatán Georgie-nak az az érzése támadt, mintha az apja érzelmi börtönből szabadult volna ki. A beszélgetés Laurára terelődött.

– Nem hibáztatom, ha gyűlöl. – Georgie-ban ismét feltámadt a bűntudat. – Talán nem kellett volna kirúgnom, de tiszta lappal akartam kezdeni, és nem láttam más megoldást.

– Nem fogod elhinni, de Laura elfogadta a döntésedet. Én sem értem, miért. Elvetted tőle a megélhetését, de ahelyett, hogy ez lehangolta volna... nem tudom... felvillanyozta... erőt öntött belé, nem tudom, minek nevezzem. Különleges nő, sokkal belevalóbb, mint amilyennek ismertem. Érdekes.

Georgie áthatóan nézett rá. Paul felállt. Újabb kínos csend. Az apja az oszlopnak támaszkodott. – Mi lesz most velünk, Georgie? Szeretnék olyan apád lenni, amilyennek akarsz, ha nem késő. Fogalmam sincs, hogy csináljam.

Georgie-nak semmi más nem jutott eszébe azon kívül, hogy szerette volna, ha az apja megöleli, vagy csak átkarolja. Karba tette a kezét.

– Ha csak nem akarod egy szelíd öleléssel kezdeni.

Legnagyobb meglepetésére Paul fájdalmasan behunyta a szemét.

– Azt hiszem... nem emlékszem rá, hogyan kell.

Az apja bátortalansága megindította. – Talán próbáld meg.

–Ó, Georgie... – Paul kitárta a karját. Magához húzta és úgy megszorította, hogy Georgie bordái belesajogtak. –Annyira szeretlek. – Az álla alá húzta Georgie fejét és ringatni kezdte, mint egy gyereket. Ügyetlenül, kényelmetlenül, jólesőn.

Georgie az apja gallérjába temette arcát. Nem volt könnyű egyiküknek sem. Neki kellett mutatnia az utat, de most, hogy megtudta, hogyan érez Paul, egyáltalán nem bánta.

22

Eldridge Mansion szürke kőépülete tucatnyi mozi– és tévéfilm forgatási helyszínéül szolgált már, de oszlopos előcsarnokában még egyszer sem állítottak fel két védőtetős bejáratot. A nagyobb és sokkal díszesebb, SCOFIELDÉK feliratú hófehér tető a főbejárathoz vezetett. Egy kisebb zöldön oldalt a CSAK SZOLGÁKNAK felirat állt.

A vendégek nevettek, mikor kiszálltak limuzinjaikból, Bentley-jeikből és Porschéikből. A parti szellemében estélyit és szmokingot, teniszruhát és Chanel kosztümöt viselők magasra tartott orral indultak a főbejárat felé, de Jack Patriot nem statiszta volt. A legendás rocksztár, akin a legkényelmesebb farmerja és munkásing volt kertészkesztyűjvel és a nadrágszíjába dugott vetőmagos zacskókkal, vidáman vette az irányt a személyzeti bejárat felé feleségével az oldalán. April egyszerű házvezetőnői fekete ruhája túl szolid lett volna, ha nem alakítja át az alkalomra fűzős felsőrésszel és mély dekoltázzsal. Egy fekete selyemzsinóron a két melle között álkulcs fityegett, hosszú szőke haját lágy és nagyon szexi kontyba fésülte.

Rory Keene, egy francia szolgálólány uniformisának egyszerű változatában csatlakozott Jackhez és Aprilhez a cselédbejárónál kísérőjével, egy főkomornyik egyenruhát viselő, kedélyes tőkebefektetővel. Rory szokásos partnere volt különleges eseményeken, barát, de nem szerető. Meg szülei a főbejáratot válsztották. A színész–drámaíró Jack Koranda kertiparti fehér öltönyt viselt, mely hangsúlyozta barna bőrét, felesége, a káprázatos Fleur Savagar Koranda kavargó virágos sifonestélyit mutatott be. Meg, aki Scooter hippi barátnőjének, Zoey-nak öltözött be, a cselédbejárónál döntött partnerével, egy munkanélküli zenésszel, aki John Lennon hasonmása volt, 1970–ből.

Chaz a bálteremben állt és azon tépelődött, miért engedte meg Georgie-nak, hogy ő válassza ki a jelmezét. Most úgy festett, mint egy istenverte angyal , csillogó ezüstruhájában és a hatalmas, narancssárga parókájához erősített glóriájával. Ha felnézett, még pár narancssárga fürtöt is látott a szemöldökére lógni. Az ötletet a tizenharmadik rész adta: „Skip álmot látott". Amikor a jelmez miatt nyafogott Georgie-nak, az csak furán mosolygott és azt mondta, Chaz egy álruhás angyal. Mi a francot jelentsen ez?

Poppynak, a rendezvényszervezőnek kellett volna segítenie és gondoskodnia, hogy minden simán menjen, de főként csak a sztárokat bámulta, akik egymás után jelentek meg. Poppy szerint ez volt a nyár legfontosabb partija, és egy rakás olyan híresség is könyörgött, hogy hívják meg őket, akiket Georgie és Bram nem is ismert. Georgie nem győzte ismételgetni Poppynak: „Retikültervezők kizárva", amit Chaz nem értett, amíg Georgie el nem magyarázta neki, s utána egyetértett vele.

A bálterem fényes barna diószegélye és fakazettás mennyezete csillogott a kristálycsillárok fényében. Levendula és kék kockás taft abroszok borították a kerek, vaníliasárga asztalterítőket. A sorozat stáblistájában szereplő kék pamacsfejű hortenziák szolgáltak asztalközépként, élénksárga teáskannákból buggyanva ki. Minden teríték mellett a Scofield-birtok pergetettcukor–modellje és garvírozott menüsor állt ezüst fényképkeretben, a Scofield család címerével és Tejkaramellának, Scooter macskájának kis mancslenyomatával díszítve.

A teremben körbe négy hatalmas kivetítőn a sorozat epizódjai peregtek némán.

Chaz észrevette, hogy Aaron közeledik felé egy hercig, de monitorfejűnek látszó barna lánnyal, aki csak Becky lehetett. Aaron soha nem merte volna elhívni, ha Chaz nem üldözi vele. Chaznek hála, Aaron jobban nézett ki, mint valaha. –Csak egy nagyon jó öltönyre van szükséged – mondta Chaz, amikor rábeszélte, hogy Scofieldék ügyvédjeként jelenjen meg. – Ami méret. Georgie kifizeti. – Egy dolog Georgie javára volt írható. Nem volt smucig. Még az apja szabójához is elküldte Aaront.

Mintha egy teljesen más ember lett volna új frizurájával, kontaktlencséjével, napról napra soványabb alakjával, igazi ruhában és nem azokban a számítógépes szarságokkal teleírt, idomtalan pólókban.

– Chaz, ő Becky.

Becky kissé gömbölyded volt, fényes fekete hajjal, kerek arccal és félénk, barátságos mosollyal. Chaznek tetszett, ahogy igyekezett nem bámulni a hírességeket a tömegben. –Szia, Chaz. Tetszik a jelmezed.

– Béna. De kösz.

– Becky humánerőforrás-menedzser egy egészségügyi cégnél – mondta Aaron, mintha Chaz még nem tudta volna, ahogy azt is, hogy Becky szülei vietnamiak voltak, de Becky Long Beachen született.

Becky V-nyakú fehér blúzát, rövid fekete szoknyáját, fekete harisnyáját és tűsarkúját nézte. – Jó ez a sofőrcucc.

– Aaron ötlete volt.

Valójában Chaz javasolta Aaronnek, hogy Becky Lulut, Scofieldék ügyvédjének szexi sofőrjét alakítsa. Úgy gondolta, Becky síkideg lesz a ma este miatt, és ha valami egyszerűt visel, akkor egy dologgal kevesebb miatt kell aggódnia.

– Többé-kevésbé a Chazé – helyesbített Aaron, noha Chaz akkor sem harapta volna le a fejét, ha úgy tett volna, mintha az övé.

– Kösz – mondta Becky. – Az igazság az, hogy egy kicsit ideges voltam a ma este miatt.

– Remek első randi, nem igaz?

– Hihetetlen. Még mindig nem hiszem el, hogy Aaron meghívott. – Becky felnézett a férfira és úgy mosolygott rá, mintha szuperszexis lett volna, ami nem volt, ámbár sokkal jobban festett, mint szokott. Amikor Aaron ugyanígy mosolygott vissza rá, Chazre rátört a féltékenység. Nem azért, mert szívesen járt volna Aaronnel, hanem mert már megszokta, hogy ő gondoskodik róla. Beszélgetni is szeretett vele. Még azt a sok rosszat is elmondta neki, ami történt vele. De ha Beckyvel komolyra fordulnak a dolgok, lehet, hogy Aaron már csak vele akar majd beszélgetni. És talán azért is érzett féltékenységet, mert maga is vágyott egy ilyen nagyon-nagyon-nagyon kedves fiúra, aki nem nyálas, és úgy néz rá, ahogy Aaron Beckyre. Nem most, de majd egyszer.

– Az Sasha Holiday – mutatott Aaron egy magas, vékony nőre hosszú barna hajjal. Előkelő, egyenes szabású szűk fekete ruhájának mellrészén olvasószemüveg pihent egy láncon. Akár Mrs. Scofield személyi titkára, csak sokkal szexisebb. –Sasha Georgie egyik legjobb barátja – magyarázta Aaron Beckynek.

– Felismertem a Holiday Egészséges Táplálkozás reklámjaiból – mondta Becky. – Elbűvölő. És még vékonyabb, mint a képeken.

Chaz szerint túl vékony volt, és valamiféle feszültség ráncolódott a szeme körül, de nem szólt semmit.

Ott állt Aaronnel és Beckyvel, igyekezvén nem bámulni a sztárokat, akik feltűntek – Jake Korandát, Jack Patriotot, a Skip és Scooter szereplőit, valamint Georgie filmbéli partnereit. Meg odaintegetett neki a bálterem másik végéből, ő pedig vissza. Meg kísérője egy rakás szerencsétlenségnek tűnt, s Chaz úgy gondolta, sokkal jobbat is kaphatna. Abból, amilyen képet vágott Meg apja, arra következtetett, hogy egy véleményen vannak.

Meglepetten látta belépni Laura Moodyt, Georgie régi menedzserét, de nem annyira meglepetten, mint Poppy, aki olybá tűnt, menten szívszédülést kap. Laurát azelőtt hívták meg, hogy Georgie kirúgta volna, és senki nem számított rá, hogy el fog jönni.

–Hol van Miss York és Mr. Shepard? – suttogta Becky Aaronnek.

Furán hangzott, hogy valaki így nevezte őket. Aaron az órájára nézett. – Nagy belépőre készülnek. Puki ötlete volt. –Elvörösödött. – Úgy értem Poppy. – Összeráncolt homlokkal nézett Chazre. – Ne nevess. Infantilis vagy... és neveletlen. –De aztán ő is elnevette magát és elmagyarázta Beckynek, hogy a rendezvényszervező nagyon szigorú, és Chazzel gyakorlatilag gyűlölik.

Miközben az előételeket kóstolgatták, Rory Keene jött oda hozzájuk társalogni, ami oltári klassz volt, mert így mindenki VIP-nak hitte őket a teremben. Laura is csadakozott. Nem úgy tűnt, mintha zavarban érezte volna magát, amiért itt van, noha mindenki tudta, hogy Georgie kirúgta, és láthatóan egyedül érkezett.

Poppy és a pincérek az előcsarnok felé kezdték terelni a vendégeket az ifjú pár belépőjére. Chaz kezdett ideges lenni. Georgie hozzá volt szokva a színpadhoz, de a ma este más volt, és Chaz nem szerette volna, ha felbukik vagy valami hasonló kínos dolgot művel ennyi ember előtt. A zenészek Mozart egyik nyitányát játszották. Bram egy első emeleti ajtón át lépett az előcsarnokba. Ez volt az első alkalom, hogy Chaz szmokingban látta, de Bram úgy viselte, mintha mindennap abban járt volna – mint James Bond vagy George Clooney vagy Patrick Dempsey, csak világosabb hajjal. Gazdag és híres ember benyomását keltette, és Chazt büszkeség öntötte el, hogy ő gondoskodott róla.

Bram lement a főlépcső aljához és felnézett. A zene áradt. Ekkor megjelent Georgie, és Chaz ugyanúgy dagadt a büszkeségtől. Georgie már nem volt sovány és beesett szemű, hanem ragyogott és majd kicsattant az egészségtől. Chaz gondoskodott róla. Bramre pillantott és látta, hogy szerinte is gyönyörű.

Georgie ragaszkodott hozzá, hogy külön-külön érkezzenek a partira, és Bram ott lássa először. Félig-meddig Bram arra számított, hogy Georgie fenyegetőzéséhez híven Scooter szkunk szőrmebundájában fog megjelenni. Több esze lehetett volna.

Georgie úgy festett, mintha meztelenül átszaladt volna egy kristálycsilláron. A ruha karcsú, csillogó jégoszlopot formázott, mely gyönyörűen ráolvadt magas, vékony alakjára egészen térdig, ahol lágyan kiöblösödve omlott le a földig. Egyik vállán finom kristálycsipke csat fogta össze az anyagot, fedetlenül hagyva a másikat, egy csipkebetét pedig átlósan futott keresztbe a testén – a leghalványabban és legnőiesebben sejtetve bőrét.

Ez volt az, amire a nézők nyolc éven át vártak, a látvány, amitől megfosztotta őket Bram önpusztító viselkedése. Scooter Brown átváltozása csúnya árvalányból – olyan nemeslelkűséggel és mélységes elfogulatlansággal, amivel Scofieldék soha nem rendelkeztek – elegáns nővé. Bram el volt hűlve. Scooterrel eljátszadozhatott, de ez az intelligens, művelt teremtmény szinte... veszélyes volt.

A frizurája tökéletesen állt. Sötét, lágy fürtjeit pár kivételével, melyek stílusos kócokban, szabadon omlottak le az arca körül, hátratűzte. Bármennyire is hangoztatta, hogy mindenben Aprilre hagyatkozik, jó érzéke volt hozzá, hogy mi áll jól neki, és nem követte el azt a hibát, hogy bárkit is közel engedjen természetesen halvány bőréhez barnító festékkel. Ékszerekkel sem aggatta teli magát. Látványos gyémánt fülönfüggő himbálódzott a fülében, karcsú nyakát azonban csupaszon hagyta, hadd beszéljen magáért.

Paul mellette állt, Georgie apja szmokingjának ujján nyugtatta könnyedén a kezét. Az, hogy Paul kísérje le Georgie-t a lépcsőn, nem szerepelt a tervben, és arckifejezésük, miközben egymásra mosolyogtak, meghökkentette Bramet. Bram tudta, hogy Paul az utóbbi időben a vendégházban lakott, de olyan sokat dolgozott, hogy fogalma sem volt, mi történt, ami változást hozott a kapcsolatukban.

Paul és Georgie elkezdtek lefelé jönni. Bram nem tudta levenni a szemét róla. Hollywoodi mértékkel mérve nem volt szép, de a probléma a mértékkel volt, nem Georgie-val. Sokkal érdekesebb volt, mint a bebotoxozott, zsírleszívott, pisztrángszájú, szilikonnal dúsított kaliforniai frankenszépségek.

Mikor Georgie megállt a pihenőnél, Bramnek késve jutott eszébe, hogy elébe kellett volna mennie. De Georgie már hozzászokott, hogy lemaradjon a végszókról, és nem sokáig várt. Bram kitépte földbe gyökerezett lábát és elindult felé, majd megállt három lépcsőfokkal Georgie alatt. Negyed fordulatot tett a vendégsereg felé, és nyitott tenyérrel felfelé kinyújtotta a kezét. Giccses volt, de Georgie megérdemelte a lehető legromantikusabbat. Paul arcon csókolta a lányát, bólintott Bramnek, aztán átadta a színpadot a menyasszonynak és a vőlegénynek. Georgie keze melegen siklott bele a férfiéba. A vendégek tapsviharban törtek ki, Georgie pedig leereszkedett a három lépcsőfokon Bramhez.

Örömmámorban és jókedvben úszó bálteremmel néztek szembe, ámbátor a vendégek fele minden bizonnyal egy lyukas garast sem adott volna a házasságukért. Georgie felnézett rá, gyengéd tekintettel. Bram az ajkához emelte a kezét és megcsókolta. Éppolyan jól tudta játszani az álomherceget, mint Lance, a Lúzer.

De nehezére esett cinikusnak lennie. Lehet, hogy a ma este nem volt több, mint egy újabb hollywoodi tündérmese, de az illúzió nagyon valóságosnak tűnt.

Georgie azt akarta, hogy minden igazi legyen. Ez az este. A varázslatos, csillogó ruha. A barátai körülötte és apja gyengéd arckifejezése. Csupán a mellette álló férfi volt hamis. Elvegyültek a vendégek között, akik farmertól és teniszszoknyától kezdve a szmokingon át az iskolai egyenruháig mindenféle öltözéket viseltek. Trev és Sasha felajánlották, hogy tósztot mondanak, de miután mindenki leült, Paul állt fel váratlanul és emelte magasba a poharát.

– Ma este két csodálatos ember egymás iránti elkötelezettségét ünnepeljük. – Georgie-ra pillantott. – Az egyikőjüket... nagyon szeretem. –A hangja elcsuklott, és Georgie szeme megtelt könnyel. Paul megköszörülte a torkát. – A másik... kezd a fejemre nőni.

Mindenki nevetett, még Bram is. Geogie számára az elmúlt hét az apjával furcsa és lenyűgöző volt. Tudni, hogy mennyire szereti – menynyire szerette az anyját –, nagyon sokat jelentett Georgie-nak. Mikor azonban Paul a reményét fejezte ki a kettejük jövőjét illetően, küzdenie kellett, hogy a mosoly le ne hervadjon az ajkáról. A következő állomás azon az úton, hogy a maga ura legyen, az volt, hogy megmondja az apjának az igazat ahelyett, hogy abbéli félelmében, hogy csalódást okoz neki, takargatja, mekkora hibát követett el.

Paul ma reggelig várt a közléssel, hogy a menedzserével érkezik a partira. Georgie örült neki, mégha kínos lesz is Laurát üdvözölnie.

– Kedves tőled – mondta az apja. – Így mindenki látja, hogy még mindig a te köreidhez tartozik.

Georgie megpróbálta tréfával elütni a dolgot. – És tökéletes lehetőség arra is, hogy tudasd az emberekkel, visszatérsz a színészi pályára és Laura lesz a menedzsered.

Paul arca elkomorodott. – Georgie, nem ezért...

– Tudom – vágott közbe gyorsan. – Nem úgy értettem. – Új fejezethez érkeztek a kapcsolatukban, ahol próbálták mindketten megvetni a lábukat.

Következett a többi pohárköszöntő – Trevé fesztelen, Sasháé meleg, de mindkettőjüké szellemes volt. Elkezdődött a vacsora, a vendégek azonban minduntalan félbeszakították őket, megkocogtatva poharaikat, s ilyenkor ők mosolyogva tették a kötelességüket. A csókjuk már nem tűnt olyan színleltnek. Georgie még soha nem találkozott olyan férfival, aki ennyire élvezte volna a csókolózást, mint Bram Shepard... vagy olyannal, aki ilyen jól csinálta volna. Soha nem találkozott olyan férfival, akivel ő jobban élvezte volna a csókolózást.

A szomszédos asztalnál Laura egy falat rákot piszkált és titokban megigazította a melltartópántját. Úgy tervezte, hogy térdig érő, pánt nélküli virágmintás ruhát fog viselni ma este, mint oly sok női vendég, de az utolsó pillanatban meggondolta magát. Üzleti vacsorára készült, és nem engedhette meg magának, hogy a felsőrészt rángassa, ami elkerülhetetlenül túl sokat tárt volna fel a kebléből, vagy feszélyezze meztelen karja, mely nem volt olyan barna, mint kellett volna. Helyette hát egyszerű bézs kosztümöt választott, redőzött nyakú blúzt és gyöngysort – olyasféle öltözéket, amit Mrs. Scofield viselt volna. Azon kívül, hogy időről időre meggyűlt a baja a melltartója pántjával, elég jól összerakta magát.

Meglepte Paul meghívása. Felhívta a férfit, hogy közölje vele a hírt, kiütötték a nyeregből az első próbafelvételen, de a castingügynök meg akarja nézni egy másik szerepben. Éppen belevágott bevett egojavító propagandabeszédébe, amikor Paul félbeszakította. – Nem én voltam a megfelelő a szerepre, de gyakorlásnak jó volt. – Aztán meghívta a partira.

Ostobaság lett volna visszautasítani. Azzal, hogy itt mutatkozott, visszaállíthatott valamit szakmai hírnevének régi fényéből, s ezt Paul is nagyon jól tudta. Azért óvatos volt. Paul jeges személyisége mindig is ellenméregként szolgált jóképűségére és más férfias becsére, újfajta sebezhetősége azonban nyugtalanító módon arra csábította Laurát, hogy más szemmel nézzen rá.

Szerencsére ismerte, milyen kockázatokat hordanak magukban a férfiak megmentéséről dédelgetett álmok. Tisztában volt vele, mit akar az élettől, és nem szándékozott elfuserálni, csak mert Paul York érdekesebb, egyszersmind bonyolultabb lett, mint azt valaha is gondolta. Mi van akkor, ha néha magányos? Az, hogy hagyja, hogy egy férfi eltérítse a céljaitól, már a múlté volt. Paul az ügyfele, az pedig, hogy eljött a partira, üzlet.

Paul egész este figyelmes volt, tökéletes úriember, ő azonban túl ideges ahhoz, hogy egy falatot is egyen. Míg a többiek az asztalnál beszélgetésbe merültek, odahajolt a férfihoz.

– Kösz, hogy meghívtál. Az adósod vagyok.

– El kell ismerned, hogy nem volt olyan kínos, mint számítottál rá.

– Csak mert a lányod egy csúcs.

– Ne védd. Kirúgott.

– Kénytelen volt. Egész este vigyorogtok egymásra, nekem nem kell strapálnod magad, hogy megjátszd a kemény fickót.

– Beszéltünk. – Paul a szája sarkára mutatott, hogy jelezze Laurának, van valami az arcán. Laura zavartan kapta fel a szalvétáját, de nem találta el a megfelelő pontot, és végül Paul törölte le a sajátjával.

Mikor végzett, Laura kézbe vette a vizespoharát.

– Remek beszélgetés lehetett.

– Az volt. Emlékeztess rá, hogy elmeséljem, ha legközelebb részeg leszek.

– Nem tudlak elképzelni részegen. Túl fegyelmezett vagy.

– Pedig volt rá példa.

– Mikor?

Laura azt várta, hogy a férfi témát váltson, de nem így történt. – Amikor a feleségem meghalt. Minden este, miután Georgie elaludt.

Ez volt az a Paul York, akit csak most kezdett megismerni. Hosszan nézett rá. – Milyen volt a feleséged? Nem kell válaszolnod, ha nem akarsz.

Paul letette a villáját. – Csodálatos. Lenyűgöző. Szellemes. Kedves. Nem érdemeltem meg.

– Ő másképp gondolhatta, ha hozzád ment.

Paul kissé meglepettnek látszott, mintha már annyira hozzászokott volna, hogy magát tartsa a másodhegedűsnek a házasságukban, hogy mást el sem tudott képzelni. – Alig huszonöt éves volt, amikor meghalt. Gyerek még.

Laura a gyöngysorát csavargatta az ujjai közt. – Te pedig még mindig szereted.

–Nem úgy, ahogy gondolod. – Paul a Scofield-birtokot mintázó pergetettcukor-makettel játszott a tányérja előtt. –Azt hiszem, hogy a bennem élő huszonöt éves mindig szeretni fogja, de az már nagyon régen volt. Más világban élt. Éppannyira nem volt meglepő a hűtőszekrényben megtalálni a kocsikulcsát, mint a táskájában. Soha nem törődött a külsejével. Az őrületbe kergetett vele. Mindig elvesztett egy gombot, elszakította a ruháit...

Laura háta borsódzott.

– Nehéz elképzelni téged ilyen ember mellett. Azok a nők, akikkel randevúzol, olyan elegánsak.

Paul vállat vont. – Az élet kusza. Ott keresek rendet, ahol találok.

Laura a szalvétát gyűrögette az ölében. – De egyikbe sem lettél szerelmes.

– Honnan tudod? Lehet, hogy szerelmes lettem, csak visszautasítottak.

– Kizárt dolog. Te vagy a befutó a volt feleségek lóversenyfutamán. Megbízható, okos és vonzó.

– Georgie karrierjének egyengetése mellett nem volt időm újraházasodni.

Laura kihallotta a hangjából az önvád csökevényét. – Remek munkát végeztél hosszú éveken át. Hallottam sztorikat. Gyerekként Georgie nem tudott ellenállni sem a mikrofonnak, sem a balettcipőnek. Ne ámítsd magad tovább.

– Szeretett szerepelni. Felmászott az asztalra táncolni, ha nem figyeltem. – A férfi arca ismét elfelhősödött. – De semmiképp sem kellett volna ennyire belehajszolnom. Az anyja gyűlölte volna.

– Hé, az égi partvonalnál állva könnyű kritizálni azt, aki a munka oroszlánrészét végzi.

Laurának volt mersze a szájára venni az ő szent feleségét, Paul arckifejezése pedig zord és hideg lett. Régen kezét-lábát törte volna igyekezetében, hogy mentegetőzzék, most azonban nem érezte a sürgetést, még akkor sem, amikor a férfi homlokráncolása határozottabbá vált. Inkább közelebb hajolt és azt suttogta: – Lépj túl rajta!

Paul felkapta a fejét, gyilkos pillantása puskagolyóvá változtatta a szemét.

Laura állta a tekintetét. – Itt az ideje.

A visszavonulás volt Paul York kedvenc fegyvere, és Laura várta, hogy a férfi elforduljon, de nem tette. A jég felolvadt a tekintetében.

– Érdekes. Georgie ugyanezt mondta.

Felvette a szalvétát, amit Laura leejtett, és olyan hosszan nézett rá, hogy Laura csontjai kocsonyává váltak.

23

Chaznek először azért akadt meg a szeme a pincéren, mert igazán csinos volt és nem úgy festett, mint egy színész. Túl alacsony volt, de izmos testű, sötét, tüskés hajjal. Miközben az étvágygerjesztőkkel teli tálcákat hordozta körbe, lopott pillantásokat vetett mindenkire, kissé meghunyászkodva, de mivel Chaz is ugyanezt tette, nem tulajdonított neki túl nagy jelentőséget. Aztán észrevette, hogy furcsán mozog.

Amikor végül rájött, hogy miben sántikál a fiú, teljesen feldühödött. Megvárta, amíg a hideg előételek elfogytak, akkor kimentette magát és kisurrant a személyzeti folyosóra, ahol megtalálta a fiút, amint éppen a fogásokat rendezte el egy fémkocsin. Amikor megállt mellette, a fiú pimaszul vigyorogva vette szemügyre a glóriáját. – Helló, angyal. Mit tehetek érted?

Chaz a fiú névtáblájára pillantott. – Ideadhatod a kamerádat, Marcus.

A fiú arcáról eltűnt a pimaszság. – Nem tudom, miről beszélsz.

– Rejtett kamera van nálad.

– Te meghibbantál.

Próbálta felidézni, hová rejtették a kameráikat a televíziós oknyomozó riporterek.

– Tudom, ki vagy – mondta Marcus. – Bramnek és Georgie-nak dolgozol. Mennyit keresel?

–Többet, mint te. – Marcus nem volt magas, de bivalyerősnek látszott, és késve jutott Chaz eszébe, hogy talán egy biztonsági emberre kellett volna bíznia ennek az ügynek az elintézését. De mindenhol vendégek voltak, és nem akart jelenetet rendezni. – Vagy ideadod a kamerát, Marcus, vagy szólok valakinek, hogy vegye el tőled.

Bizonyára fenyegetően hangozhatott, mert a fiú kezdte kellemetlenül érezni magát. Chaz örült, hogy ha csak egy kicsit is, de meg tudta félemlíteni.

– Törődj a magad dolgával!

– Csak próbálsz megélni. Értem én. Ezért mihelyt átadtad a kamerát, elfelejtem az egészet.

– Ne csessz ki velem!

Chaz gyors volt, a fiú mellényének felső gombjához kapott, mely kissé különbözött a többitől. A gomb a kezében maradt és ahogy le akarta szakítani, egy vékony kábel visszarántotta –Hé!

Chaz letépte. – Kamerázni tilos. Nem volt elég világos?

– Mit érdekel téged? Van fogalmad róla, mennyit fizet egy fotóügynökség egy ilyen szarért?

– Nem eleget.

A fiú elvörösödött, de nem csavarhatta ki a kamerát Chaz kezéből mindenki szeme láttára. Chaz elindult, de Marcus utánaeredt. – El tudnád adni a sztoridat. Hogy milyen nekik dolgozni. Fogadni mernék, hogy száz lepedőt is kapnál érte. Add vissza a kamerámat, és összehozlak a fickóval. Elintéz neked mindent. Százezer dollár...

– Nem is kell róluk rosszat mondani. Chaz nem felelt. Csak elsétált. Százezer dollár...

Vacsora után vicces videomontázst vetítettek a Skip és Scooter jeleneteiből. Nem sokkal a tortaceremónia előtt Dirk Duke jelent meg egy mikrofonnal. A legnépszerűbb lemezlovas volt a városban – az igazi neve Adam Levenstein és Poppy azért fogadta fel, hogy a talpalávalót húzza, amihez körülbelül fél óra múlva kellett hozzákezdenie. Dirk alacsony volt, golyófejű, tetovált nyakú, Ivy League diplomával, amit gondosan titkolt. Ma este a szokásos farmer helyett szmokingot viselt, amely túlságosan bő volt. – Helló, mindenki. Remek a parti. Tapsoljuk meg Georgie-t és Bramet.

A vendégek kötelességtudóan tapsoltak.

– Mindannyian Skip és Scooter rajongók vagyunk. Pompás, hogy Georgie és Bram összeházasodtak, nem igaz?

Taps és néhány fütty, többek között Megtől.

– Azért vagyunk itt, hogy megünnepeljünk egy házasságot, ami két hónappal ezelőtt köttetett. Egy házasságot, amire egyikünket sem hívtak meg.

Nevetés.

– Ma este... teszünk ez ellen...

Négy pincér jelent meg egy kék hortenziákkal díszített, fehér tüllbe vont boltíves oltárral. Poppy követte őket földig érő fekete ruhában, várakozástól önelégült arccal.

Georgie oldalba bökte a könyökével Bramet. – Azt hiszem, Poppy most leplezi le a meglepetését. Amihez te zöld utat adtál neki.

Bram elhúzta a száját. – Fejbe kellett volna vágnod. Nem tetszik ez nekem.

Georgie-nak mégkevésbé tetszett, mikor látta, hogy a pincérek a bálterem elé viszik az oltárt. Bram káromkodott az orra alatt. – Az a nő ki van rúgva.

– Mint az Univerzális Élet Egyházközösség felszentelt papja – Dirk drámai hatásszünetet tartott –, megtiszteltetés számomra – újabb szünet –, hogy megkérjem a menyasszonyt és a vőlegényt, hogy lépjenek elő – emelte fel a hangját és ismételjék meg az eskütételüket mindannyiunk előtt!

A vendégek zabálták. Még Paul is. Poppy fényes, pöffeszkedő ajka diadalmas mosolyra húzódott. Bram álla sarkában egy ideg ugrándozott. Poppynak nem volt joga megrendezni egy ilyen személyes dolgot úgy, hogy nem szólt nekik.

Bram a fogát csikorgatta és felállt. – Tedd fel a pléhpofát.

Georgie azzal nyugtatta magát, hogy nincs jelentősége. Mit számít még egy nyilvános előadás annyi után? Kristályruhája surrogott, mikor felállt.

Dirk elnyújtotta magánhangzóit, mint egy bokszmérkőzés házigazdája. – Mr. Paul York, mindenki! Jöjjenek és csatlakozzanak hozzájuk. Bram, válassz tanút magadnak.

– Engem választ. – Trev felugrott, és a vendégek nevettek.

Georgie úgy érezte, megfullad.

– Georgie, ki lesz a koszorúslányod?

Sashára, Megre és Aprilre nézett, s arra gondolt, milyen szerencsés, hogy ilyen csodálatos barátai vannak. Aztán félrebillentette a fejét. – Laura.

Laura arcára döbbenet ült ki, és majdnem felborította a székét, ahogy felállt.

Az oltárhoz gyűltek. Az apja, Trev, Laura és a vonakodó menyasszony meg a vonakodó vőlegény.

Dirk körültekintően hátat fordított a teremnek, hogy Bram és Georgie szembeforduljanak a vendégekkel, aztán eltakarta a mikrofont a kezével. – Mindenki készen áll?

Georgie és Bram egymásra néztek, és egy pillanatra tökéletes, néma kommunikáció működött közöttük. Bram felvonta a szemöldökét. Georgie szeme pontosan azt tükrözte, amit gondolt. Bram elmosolyodott, megszorította Georgie kezét és elvette a mikrofont Dirktől.

– Egy pap, egy rabbi és egy lelkész bemegy egy kocsmába... – Mindenki nevetett. Bram vigyorgott és közelebb húzta a mikrofont. – Köszönjük a jókívánságokat. Kimondhatatlanul hálásak vagyunk Georgie-val.

Poppy elkezdte rágni az alsó ajkát. Bram beszéde nem szerepelt a programjában, és nyilvánvalóan nem szerette, ha a bosszantó ügyfelek beleavatkoztak a terveibe.

Bram elengedte Georgie kezét és az oltárra mutatott. – Bizonyára látják, hogy ez a ceremónia meglepetés. De az igazság az, hogy bár tudjuk, mennyire vágynak látni Skip és Scooter házasságkötését, mi Georgie-val nem Skip és Scooter vagyunk és egyikünk sem érzi ezt helyesnek.

Georgie a férfi könyökhajlatába karolt és az emberekre mosolygott.

Bram megfogta a kezét. – Úgy érzem, mindjárt kísértésbe esek, hogy valami szentimentálisát mondjak Georgie-ról. Hogy milyen melegszívű. Kedves és vicces. A legjobb barátom. De nem akarom zavarba hozni...

– Semmi baj. – Georgie a mikrofonhoz hajolt. – Hozz csak zavarba!

Bram nevetett, a vendégek is. Megint csókolóztak hosszú szerelmes pillantásokkal kísérve, ami közben Bram alattomban megfogdosta, Georgie pedig cserébe belecsípett a fenekébe. Aztán egyik pillanatról a másikra a lába remegni kezdett. Tényleg remegni. Földrengésszerűen remegni. Csak hogy ez a földrengés a bensejéből jött.

Beleszeretett Brambe.

Minden vér kiszaladt az arcából. Próbálta felfogni a szörnyű igazságot. Annak ellenére, amit tudott róla, beleszeretett Bram Shepardbe, az önző, önpusztító rosszfiúba, aki elvette a szüzességét, tönkretett egy televíziós sorozatot és majdnem tönkretette önmagát.

Bram ragyogott a csillárfényben, barnás szépsége és férfias eleganciája filmvászonra termett. Georgie alig kapott levegőt. Épp amikor kezdett rájönni, hogyan legyen önmaga, kivágja maga alatt a fát azzal, hogy beleszeret egy olyan férfiba, akiben nem bízhat, akinek fizet azért, hogy mellette maradjon. Beleszédült a csapásba.

Bram befejezte a beszédét, betolták a zsúrkocsit a tortával, csipkés cukormáz és cukrász hortenziák sokszínű csodáját, melynek tetején Skip és Scooter figurák álltak teljes esküvői díszben. Bram Georgie-nak adta az első szeletet, magának csupán egy darab cukormázat hagyva, amit Georgie ajkáról csókolt le. Georgie-nak valahogy sikerült viszonoznia a kedvességet. A tortának olyan íze volt, mint egy összetört szívnek.

Később April félrevonta, hogy a varázslatos kristályestélyiből egy kényelmesebb kámeakék uszonyaljú ruhába öltöztesse, amit a tánchoz választottak. Georgie számára az est hátralévő része a táncolás és nevetés, a csípőriszálás vergődésében telt.

Táncolt Brammel, aki elmondta, hogy gyönyörű és már alig várja, hogy ágyba vigye. Táncolt Trewel és a barátnőivel. Jake Korandával, Aaronnel és az apjával. Táncolt a filmbeli partnereivel és Jack Patriottel. Még Dirk Duke-kal is. Amíg mozgott a lába, nem kellett azon gondolkodnia, hogyan mentse meg magát.

Bram fölé magasodott, miközben alig valamivel hajnal kettő után a férfi házának előterében álltak. Fekete csokornyakkendője kibontva lógott a nyakában, inggallérja nyitva.

– Mi a francot akarsz mondani azzal, hogy a vendégházban alszol?

Georgie egy kicsit még mindig részeg volt, de nem annyira részeg, hogy ne tudja, mit kell tennie. Szeretett volna sírni... vagy sikítani, de később lesz még ideje bőven mindkettőre.

– Kedden délután próbafelvételem lesz nálad, nem emlékszel? Ha veled aludnék három nappal előtte, tisztességtelen előnyhöz jutnék a többi színésznővel szemben.

– Ez a legnagyobb ostobaság, amit valaha hallottam.

Valahogy sikerült kihoznia magából a régi feleselős Georgie-t, azt a Georgie-t, aki ostoba módon szerelmes lett megint. – Sajnálom, Skipper. Én hiszek a fair playben. Így tiszta a lelkiismeretem.

– Baszd meg a lelkiismeretedet! – Bram a falhoz passzírozta a lépcső aljánál és csókolni kezdte. Szenvedélyes, leigázó csókokkal, csökönyösekkel. Georgie begörbítette a lábujjait a cipőben. Bram benyúlt a kis kék uszonyszegélyű ruhába és megcsípte mellének domborulatát. – Megőrítesz – mormolta Georgie nyirkos bőrébe.

Georgie szédült a pezsgőtől, a vágytól és a kétségbeeséstől. Bram becsúsztatta az ujját a bugyijába, mely olyan parányi és leheletvékony volt, hogy alig számított ruhaneműnek. Hagyd abba. Ne hagyd abba. A szavak ide-oda pattogtak a fejében, miközben Bram csókjai egyre hevesebbé, érintése olyan intimmé vált, hogy Georgie alig bírta elviselni.

– Elég! – mondta Bram, és felkapta a karjába.

Zeneszó áradt. Dr. Zsivágó és a Titanic, a Félévente randevú és Távol Afrikától dallamai ölelték körül őket, miközben Bram felcipelte a lépcsőn, ami nagyon romantikus volt, azt az egyet kivéve, hogy hajnali kettőre járt és Bram bevágta a könyökét az ajtóba, miközben átvitte a küszöbön.

De gyorsan kijózanodott. Letette Georgie-t az ágy szélére, rángatni kezdte a ruháit és megint olyan volt, mint az első alkalommal a hajón. Georgie csupasz ágyéka a matrac szélén. Ruhája felhajtva a derekára. Bram zilált külseje. És az ő ostoba szerelme egy olyan férfi iránt, aki nem viszonozza az érzelmeit.

Olyan volt, mint az első alkalommal... és mégsem. A kezdeti kapkodó lerohanás után Bram lassított – szerette a kezével, a szájával, a nemi szervével, csak a szívével nem. Ő pedig megengedte magának, hogy viszontszeresse. Csak most az egyszer még utoljára. Kutató fény villant Bram tekintetében, miközben belenézett a szemébe. Megérezte benne a változást, de nem tudott rájönni, mi az. A tűz egyre nagyobb lánggal égett bennük, a zene crescendón szólt Georgie fejében és a kamera fénye kihunyt. Behunyta a szemét és együtt vesztek bele a semmibe.

Ahogy ott feküdt a férfi vállához gömbölyödve, ismét felszínre tört benne a kétségbeesés. Véget kellett vetnie ennek az önpusztításnak.

– Szóval, mikor szerettél belém?

– Abban a pillanatban, ahogy megláttalak – felelte Bram álmosan. – Nem, várj... Akkor magamba szerettem bele. Az első alkalommal, amikor tükörbe néztem.

– Most komolyan.

Bram ásított és megcsókolta a homlokát. – Aludjunk.

Georgie nem adta fel. – Van egy olyan érzésem, hogy...

– Milyen érzésed?

Bram most már teljesen éber volt és gyanakvó, de Georgie-nak tudnia kellett, hányadán áll. Nem szenvedhettek egy teleregényszerű félreértéstől, amit pár szóval tisztázni lehet. – Az, hogy belém szerettél.

Bram felült, félrelökte minden teketória nélkül. – Ezt az ostobaságot... Nagyon jól tudod, mit érzek irántad.

–Tulajdonképpen nem. Sokkal érzékenyebb vagy, mint mutatod, és zárkózott.

– Egyáltalán nem vagyok érzékeny. – Bram haragosan nézett rá. – Az orrom alá akarod dörgölni, igaz? Amit a partin mondtam.

Nem emlékezett rá, mit mondott Bram a partin, így rámosolygott.

– Persze hogy az orrod alá akarom dörgölni. Ismételd meg.

Bram tettetett sóhajt eresztett meg és visszadőlt a párnára.

– Te vagy a legjobb barátom. Gyerünk, csak nevess. Hidd el, én sem számítottam rá, hogy így alakul.

A legjobb barátja... Georgie nyelt egyet. – Nem értem, miért. Nagyon szeretetre méltó vagyok.

–Őrült vagy. Soha nem hittem volna, hogy te leszel az, akiben majd a legjobban megbízom.

Georgie pedig egyáltalán nem bízott benne. Kivéve most az egyszer. Bram ezúttal igazat mondott az érzéseiről. – Mi a helyzet Chazzel? Lelövetné magát érted.

–Oké, te vagy a második legmegbízhatóbb ember, akit ismerek.

– Így már jobb. – Mondta magának, hogy hagyja, de meg kellett próbálnia. Még egyszer. – Tényleg elszúrná köztünk a dolgokat... – sóhajtott, mintha unalmas lenne –, ha megbolondulnál és belém szeretnél...

–Jézusom, Georgie, nem hagynád abba? Senki nem szerelmes senkibe.

– Biztos vagy benne...?

– Biztos.

– Nagy kő esett le a szívemről. Most már jó lenne, ha elhallgatnál, hogy aludni tudjak.

A lába begörcsölt, de nem merte megmozdítani, amíg meg nem hallotta a férfi egyenletes, mély szuszogását. Csak ekkor szállt ki az ágyból. Belebújt az első ruhába, amit talált, Bram levetett szmokingingébe és lelopakodott a földszintre. Az apja visszaköltözött a lakásába, a vendégház üresen állt. Végigcsattogott a hideg kőösvényen, könnyek csorogtak az arcán. Ha továbbra is lefekszik a férfival, színlelnie kell, hogy csak szexről van szó. Meg kell játszania magát, akárcsak a kamerák előtt.

Képtelen volt rá. Nem tudta megtenni Brammel. Nem tudta megtenni önmagával. Soha többet.

24

Bram késve érkezett Georgia szereplőválogatására, és Hank Peters hűvös bólintása azt jelezte, hogy nem örül neki. Bram tudta, hogy mindannyian a régi, megbízhatatlan énjét látták ebben, de indokoltan tartotta fel egy hívás az egyik partnerétől az Endeavornál. Mégsem tudta rávenni magát a magyarázkodásra – túl sok idióta kifogással élt a múltban –, és csak kurta bocsánatkéréssel szolgált. – Elnézést, hogy megvárakoztattalak.

Bár senki nem mondta meg a szemébe, mindannyian úgy gondolták, hogy csak az idejüket vesztegetik ma Georgie-val. Bram azonban tartozott neki egy meghallgatással, bármenynyire is gyűlölt részt venni valamiben, ami végül úgyis fel fogja dúlni Georgie-t.

– Lássunk munkához – mondta Hank.

A próbateremnek epezöld falai, pecsétes barna szőnyege, ütött-kopott fém székei és pár összecsukható asztala volt. Egy ódon épület legmagasabb emeletén helyezkedett el a Vortex telepén, ahol a Siracca Productions, a Vortex független leányvállalata működött. Bram elfoglalta az üres széket Hank és a női castingmenedzser között. Hosszúkás arcával, ritkuló hajával és szemüvegével Hank inkább hasonlított egy Ivy League-s professzorhoz, semmint hollywoodi rendezőhöz, de óriási tehetség volt, és Bram még mindig nem tudta elhinni, hogy együtt dolgoznak. A castingmenedzser intett az asszisztensének, aki elment, hogy bevezesse Georgie-t onnan, ahol rejtegették.

Bram a parti éjszakája óta nem látta. Paul megbetegedett –valami vírusos gyomorrontásban Chaz szerint –, Georgie pedig már elment ápolni, mielőtt Bram felébredt másnap reggel. Georgie-nak nem hiányzott, hogy egy ilyen fontos szereplőválogatás előtt az ápolót játsza, és Bram nem tudta elképzelni, miért nem küldte haza Paul. Még ki akarta használni az utolsó lehetőséget, hogy lebeszélje a meghallgatásról.

A castingasszisztens visszatért és kitárta az ajtót. Georgie önbizalma sokkal törékenyebb volt, mint mutatta. Nem lesz rettenetes, de jó sem, és Bram gyűlölte a gondolatot, hogy kirostálják a feleségét.

Magas, sötét hajú színésznő lépett be. Nem Georgie volt. Miközben a castingmenedzser megkérdezte, mit csinált a legutóbbi filmje óta, Bram odahajolt Hankhez. – Hol a pokolban van Georgie?

Hank különös pillantást vetett rá. – Te nem tudod?

– Nem volt alkalmunk beszélni. Az apja megbetegedett, őt ápolta.

Hank levette a szemüvegét és megtörölte az inge sarkába, mintha nem akart volna szemkontaktust teremteni. – Georgie meggondolta magát. Arra a következtetésre jutott, hogy nem neki való a szerep és nem vesz részt a szereplőválogatásban.

Bram képtelen volt felfogni. Úgy ülte végig az olvasópróbát, hogy egy szót sem hallott belőle, aztán kimentette magát és megpróbálta elérni Georgie-t. De ő nem vette fel. Sem Paul, sem Aaron, Chaz pedig nem tudott mást, csak amit Georgie eredetileg mondott neki. Végül felhívta Laurát. Laura azt mondta, hogy pár órája beszélt Paullal, és ő nem említette, hogy beteg volna.

Valami nem stimmelt. Hazaindult.

Csak három fekete SUV őrködött a kapu előtt. A TMZ és más internetes pletykaoldalak sokat foglalkoztak a vasárnapi pótesküvővel de az első két hónap őrülete kezdett lecsendesedni. Nem kellett sok hozzá azonban, hogy a lángok újra fellobbanjanak, és ha híre megy, hogy Georgie eltűnt, elszabadul a pokol.

Megszólalt a mobilja, mikor beállt a garázsba. Aaron volt. – Üzenetem van Georgie-tól. Azt mondta, elment pihenni és feltöltődni.

– Mi a picsa? Felejtsd el!

– Tudom. Én sem értem.

– Hol van?

Hosszú csend. – Nem mondhatom meg.

– Dehogynem.

Aaron azonban elsősorban Georgie-nak tartozott hűséggel, és Bram fenyegetőzései nem törték meg az ellenállását. Bram végül lecsapta a telefont és dermedten ült a kocsijában. Georgie szégyellt találkozni vele, mert inába szállt a bátorsága? De Georgie soha életében nem félt az olvasópróbáktól. Ennek semmi értelme nem volt.

A lakodalom estéjén zajlott fura beszélgetés játszódott le újra a fejében. Georgie tényleg azt hitte, hogy beleszeretett? Eszébe jutottak a kétértelmű jelek, amiket küldött neki, és ismét felkapta a telefont. Georgie nem válaszolt, így kénytelen volt üzenetet hagyni.

–Rendben, Georgie, megértettem. Komolyan beszéltél a múltkor este. De esküszöm, hogy nem vagyok beléd szerelmes, úgyhogy nem kell aggódnod. Tiszta őrület. Gondold csak meg. Úgy ismertél valaha is, hogy törődtem én mással magamon kívül? Miért kezdeném pont most? Pont veled? A fenébe, ha tudtam volna, hogy így kiborulsz, egy szót sem szóltam volna a barátságról. Barátság. Semmi más. Ígérem. Szóval hagyd abba a hülyeséget, és hívj vissza!

De Georgie nem hívta, és másnap reggelre még alattomosabb dolog jutott az eszébe. Georgie gyereket akart, és nélküle pillanatnyilag ez nem ment. Mi van, ha így akarta zsarolni?

Így akarta manipulálni? Dühbe gurult, amiért Georgie-nak egyáltalán eszébe jutott ilyen aljasság. Felhívta a hangpostáját, és megmondta neki a magáét. Mivel nem válogatta meg a szavait, nem volt meglepve, hogy nem kapott visszahívást.

A fehér stukkós magánvilla, amit Georgie bérelt, magasan a Cortez-tenger felett állt Cabo San Lucas külterületén. Volt benne két hálószoba, egy kagyló alakú jakuzzi és egy árnyékos teraszra nyíló üvegfal tolóajtóval. Mivel turistajáraton nem repülhetett Mexikóba, egy magáncég chartergépét vette igénybe. Egy héten át minden reggel óriásméretű pólót, bő térdnadrágot húzott, hatalmas napszemüveget és széles szalmakalapot tett fel, hogy észrevétlenül sétálhasson kilométereket a parton. Délutánonként filmet vágott, és igyekezett megbékélni a szomorúságával. Bram dühös volt rá, amiért eltűnt, a telefonüzenetei kitépték a szívét.

Esküszöm, hogy nem vagyok beléd szerelmes... Barátság. Semmi több. Ígérem.

Ami a második üzenetét illette arról, hogy zsarolni akarja a gyerekkel... A felénél letörölte.

Az apja tudta, hol van. Végre elmondta neki, mi történt Las Vegasban és valamennyit arról, hogy miért kellett eljönnie. Paul természetesen Bramet próbálta hibáztatni, de ő nem hagyta, és a lelkére kötötte, hogy ne beszéljen vele. – Csak adj egy kis időt, apa, rendben? – Paul vonakodva beleegyezett.

Másnap az apja olyan hírrel hívta, amitől forogni kezdett vele a világ. – Végeztem egy kis nyomozást. Bram egy penny-jéhez sem nyúlt annak a pénznek, amit te állítólag fizettél neki. Kiderült, hogy nincs is rá szüksége.

– Dehogynincs. Mindenki tudja, hogy elverte azt a pénzt, amit a Skip és Scooterrel keresett.

– Az nem kifejezés. Mikor azonban végre kijózanodott és tiszta lett, összehúzta a nadrágszíjat és elkezdte befektetni a maradék pénzét. Meglepően jól. Még a házon lévő jelzálogot is kifizette.

Fura. Az egyetlen, amiben Bram nem hazudott neki, az az iránta való érzései voltak. Barátság. És pont.

Azon kapta magát, hogy bámul a semmibe, vagy a kezébe vesz egy könyvet és ugyanazt a mondatot olvassa újra és újra. De nem sírt, mint Lance-nél. A szomorúsága most sokkal mélyebb volt annál, hogy könnyeket ejtsen. Az egyetlen, ami érdekelte volna, hogy lemenjen az egyik luxusszállodába és meginterjúvolja a szobalányokat. Mivel azonban nem bírta volna elviselni, hogy felismerjék, felállította a kameráját az árnyékos, fehér köves teraszon és riportot készített magával.

– Mondd, Georgie. Mindig ilyen szerencsétlen voltál a szerelemben?

– Többé-kevésbé. És te?

– Többé-kevésbé. Szerinted mi az oka?

– Szánalmas szeretetéhség?

– Szerinted mi az oka? Az apáddal való kapcsolatod gyermekkorodban?

– Mondjuk.

– Szóval végső soron az apád hibája, hogy beleszerettél Bram Shepardbe?

– Nem – suttogta. – Az én hibám. Tudtam, hogy dőreség beleszeretni, mégis megtettem.

– Nem mentél el a szereplőválogatásra és elszalasztottad a lehetőséget, hogy eljátszd Helene-t.

– Ki csinál ilyet szerelemből, nem igaz?

– Aki sültbolond.

– Mit kellett volna tennem? Minden nap vele dolgoznom, aztán este hazamennem hozzá?

– A karrieredet kellett volna szem előtt tartanod.

– Pillanatnyilag nem érdekel a karrierem. Új menedzsert sem vettem még fel. Csak az érdekel, hogy...

– Nyalogasd a sebeidet?

– Pár hónap és túlleszek rajta.

– Te ezt tényleg elhiszed?

Nem, nem hitte. Tisztán látta, hogy szereti Bramet, úgy ahogy Lance-t sohasem, nem rózsazsín szemüvegen át, nem volt elvarázsolva, nem táplált Csipkerózsika álmokat, nem ámította önmagát, hogy Bram fogja rendbe hozni majd az életét. Amit Bram iránt érzett, az mocskos, őszinte és mély volt. Úgy érezte, hogy Bram a része... a legjobb és a lerosszabb. Olyan valaki, akivel át akarta gürcölni az életet; megosztani örömet és bánatot; együtt tölteni a vakációkat, a születésnapokat, együtt tölteni minden egyes percet.

– Remek – mondta a riportere. – Még meg is ríkattalak. Akárcsak Barbara Walters.

Kikapcsolta a kamerát, és a kezébe temette az arcát.

Gerogie közel három hete ment el, és Bram egyetlen információforrása Aaron volt. Georgie személyi titkára magára vállalta, hogy kitalált történeteket szivárogtasson ki a pletykalapoknak. Teletraktálta őket azzal, hogy Georgie döntése volt a vakáció, amíg Bram dolgozik, és hosszan ecsetelte nekik az ifjú pár romantikus telefonbeszélgetéseit. Aaron koholmányai kordában tartották a sajtót, így Bram nem helyesbített.

A Faház előkészítő munkálatai minden nagyobb gubanc nélkül folytak, s javában tartott még a szereplőválogatás. Bramnek repesnie kellett volna a boldogságtól, ám legszívesebben csak a régi drogkereskedőjétől kért volna szívességet. Szerencsére inkább a munkába temetkezett, és próbálta féken tartani a kis ördögöket.

Hétfőn este Chaz várta, amikor hazaért a stúdióból, szakácskönyvek újabb garmadáját halmozva a konyhaasztalra, miközben a tankönyveit még ki sem nyitotta. Felugrott, mikor Bram belépett. – Készítek szendvicset. Egy finomat, teljes kiőrlésű kenyérből, pulykából, avokádókrémmel. Fogadni mernék, hogy ma csak gyors kaját ettél.

– Nem kérek semmit, és mondtam, hogy ne várj meg.

Chaz a hűtőszekrényhez buzgólkodott. – Még éjfél sincs.

Bram tapasztalatból tudta, hogy értelmeden Chazzel ételről vitatkozni, így bár minden vágya az volt, hogy lefeküdhessen, ott maradt és úgy tett, mintha a pulton heverő postát nézné át, miközben Chaz dobozokat vett elő a hűtőből és az élete eseményeivel etette. – Aaron az agyamra megy. Szakított Beckyvel, három hetet se jártak. Azt mondta, túl egyformák voltak. De az jó, nem?

– Nem mindig. – Bram üres tekintettel meredt egy partimeghívóra, aztán kidobta a szemetesbe. Ő és Georgie inkább egyformák voltak, mint különbözőek, bár eltartott egy ideig, amíg erre rájött.

Chaz olyan erővel vágott egy dobozt a pultra, hogy felpattant a teteje.

– Aaron tudja, hol van Georgie.

– Igen, tudom, hogy tudja. Az apja is tudja.

– Szedd ki belőlük.

–Miért? Nem fogok utánarohanni. – Különben is, már tudta, hogy Georgie Cabóban van, hála egy telefonbeszélgetésnek Trevvel, aki Ausztráliában forgatta az új filmjét. Bramnek megfordult a fejében, hogy Mexikóba repül és visszarángatja, de Georgie megsértette a büszkeségét. Végeredmény – Georgie volt az, aki elment, neki is kell visszajönnie és rendbe hoznia a dolgokat.

Chaz egy cipó kenyeret tett a vágódeszkára és szeletelni kezdte, kése hangos koppanásokkal feleselt. – Tudom, miért házasodtatok össze.

Bram felnézett.

Chaz felpattintotta az avokádókrémes doboz fedelét. – El kellett volna mondanod az igazat arról, ami Las Vegasban történt, és érvényteleníttetni a házasságot. Ahogy Britney Spears csinálta az első alkalommal, amikor férjhez ment.

– Honnan tudod, mi történt?

– Hallottam, amikor Georgie-val beszéltétek.

– Kihallgattad, a füledet a kulcslyukra tapasztva. Ha egy szót szólsz bárkinek is...

Chaz bevágta a szekrényajtót. – Ezt gondolod rólam? Hogy egy szószátyár seggfej vagyok?

Immár két mérges pulyka nőszemély volt Bram életében, de Chaz kegyeibe visszaférkőzni igen könnyű volt. – Nem, nem gondolom. Sajnálom.

Chaz megrágta a bocsánatkérést, de végül elfogadta, ahogy az várható volt. Bram még nem akart véget vetni látszatházasságának. Túl sok előnye volt – először is a szex, ami olyan jó volt, hogy el sem tudta képzelni, hogy lemondjon róla. Georgie-nak hála visszakerült a játékba, és ott is akart maradni. Azt szerette volna, hogy a Faház csupán az első legyen a remek filmek sorában, amit készít, és mi tagadás, Rory döntésében Georgie-nak nagy szerepe volt.

Chaz letette elé a szendvicset. – Még mindig nem tudom elhinni, hogy nem ment el a meghallgatásra. Ennyi energiát belefektetni, aztán elcseszni az egészet. El se hinnéd, hogy ugráltatta Aaront, hogy kerítsen neki megfelelő ruhát. Aztán nekem kellett zsűriznem a különböző frizurákat és sminkeket. Még azt a hülye felolvasását is lefilmeztette velem. Aztán berezel és eltűnik.

Bram letette a szendvicsét. – Felvetted a felolvasását?

–Tudod, milyen. Mindent felvesz. Lehet, hogy ezt nem kéne mondanom, de ha valaha is szexvideót csinál rólatok, én komolyan elgondolkodnék azon, hogy...

– Megvan még a kazetta?

– Nem tudom. Azt hiszem. Valószínűleg a dolgozószobájában.

Bram felemelkedett, aztán visszaült a székbe. A francba! Tudja, mit látna.

De mielőt aznap este lefeküdt volna, a kíváncsisága felülkerekedett rajta, és addig kutatott Georgie dolgozószobájában, míg meg nem találta, amit keresett.

Az első tusájuk a számla miatt robbant ki. – Add ide! –mondta Laura, őszintén meglepődve, hogy Paul elhúzta előle, mielőtt elérhette volna. A számát sem tudta, hányszor vacsoráztak együtt, és mindig ő egyenlítette ki a számlát. – Ez üzleti vacsora. Az ügyfél soha nem fizet.

– Az első egy órában volt üzleti vacsora – javította ki Paul. – Utána nem tudom mi.

Laura a szalvétáját babrálta. Az igaz, hogy a ma este más volt. Korábban soha nem beszélgettek a középiskolás gátlásaikról vagy a baseball és a zene iránti közös szenvedélyükről. Pláne nem ragaszkodott hozzá Paul, hogy az új lakásához menjen érte. Egész este próbálta szakmai mederben tartani a beszélgetést, de a férfi minduntalan megtorpedózta. Valami történt. Valami, amit olyan gyorsan meg nem történtté kellett tennie, amilyen gyorsan csak tudta.

Kinyújtotta a kezét a számláért. – Ragaszkodom hozzá, Paul. Ma ünnepeltünk, mert megérdemeltük. Még csak hat hete vagy az ügyfelem, és máris kaptál egy remek szerepet. – Beválogatták egy szokatlanul újszerű HBO-sorozatba, ami olyan, a vietnami, az iraki és az öbölháborúban részt vett veteránokról szól, akik a hétvégéiket polgárháborús hagyományőrző szerepjátékokkal töltik.

Paul a bőrmappára tette a kezét, amiben a számla volt. – Odaadom. De csak ha a következő hétvége az enyém.

Most randit kért tőle? Laura túl öreg volt ahhoz, hogy játszanak vele. – Most randevúra hívtál?

Paul félrebillentette a fejét, a szája sarkában szórakozott mosoly bújkált. – Arra?

– Nem.

– És miért nem?

– Mert nem vagyok sovány.

–Ah!

– Sem szőke, sem elegáns, sem egy hajdani befolyásos stúdióigazgató elvált felesége. Nekem nincs időm személyi edzőre, nem öltözöm jól és halálosan untat megcsinálni a frizurámat. – Keresztbe tette a lábát. – De főképp mert a menedzsered vagyok, és sok pénzt akarok keresni a karrieredből.

– Azért eljönnél velem a jövő héten?

– Nem!

– Kár. – Megjelent a pincér, Paul pedig odaadta a hitelkártyáját. Egy rendező állt meg az asztaluknál beszélgetni, akit mindketten ismertek, és mire az étterem parkolószolgálata előhozta Paul kocsiját, Laura azt feltételezte, hogy hanyagolták a témát. Paul gyorsan bebizonyította, hogy téved.

–A Los Angeles-i Kamarazenekar játszik jövő héten a Royce Hallban – mondta, miközben elhajtottak az étteremtől. – Szerintem el kéne mennünk. Hacsak nem akarsz inkább Dodgers-meccset nézni.

A két kedvenc időtöltése. – Nem értem. Te vagy a megtestesült szakmaiság. Tudod, hogy nem randevúzhatom ügyfelekkel, különösen ilyen fontossal nem.

– Tetszik ez a „fontos".

– Komolyan beszélek. Fényes karrier előtt állsz, és én minden fázisát irányítani akarom.

Paul északra fordult a Beverly Glen Boulevardon. – Ha nem volnál az ügynököm, randevúznál velem?

Ebben a pillanatban.

– Valószínűleg nem. Túl különbözőek vagyunk.

– Miért mondogatod ezt?

–Mert te higgadt és logikus vagy. Te szereted a rendet. Mikor felejtetted el utoljára befizetni a kábeltévé számláját vagy öntöttél vörösbort a ruhádra? – Laura a kis piros foltra mutatott fehér selyemruhája szoknyarészén. Ugyanakkor eltakart egy nemrég keletkezett szakadást. Úgy akarta alátámasztani az érveit, hogy közben ne tűnjön teljesen kétbalkezesnek.

– Ez az egyik, amit szeretek benned. Annyira elmerülsz a beszélgetésben, hogy nem figyelsz oda, mit csinálsz. Nagyon jó hallgatóság vagy, Laura.

Akárcsak Paul. Az a feszült figyelem, amiben ma este részesítette, olyan érzéssel töltötte el Laurát, mintha ő lett volna a világ legelbűvölőbb asszonya. – Nem értem. Mire ez a hirtelen érdeklődés?

– Nem olyan hirtelen. Te voltál a partnerem a lányomék esküvőjén, nem emlékszel?

– Az üzleti húzás volt.

– Tényleg?

– Úgy gondoltam.

–Rosszul gondoltad. Aznap sarokba szorítottál és megszabadítottál a béklyóimtól. Felnyitottad a szememet Georgie-val kapcsolatban, és azóta minden megváltozott. – Paul szája sarkában mosoly bújkált. – Ha nem vetted volna észre, elég merev vagyok. Te pedig nagyon megnyugtató, Laura Moody. Ellazítasz. Ó, és tetszik a tested.

Laurából kibuggyant a nevetés. Honnan jön ez a vonzerő? Nem elég, hogy Paul intelligens, jóképű és sokkal kedvesebb, mint gondolta?

– Miket beszélsz.

Paul elmosolyodott, bekanyarodott egy szűk mellékutcába a Stone Canyon Reservoir fölött. – Visszaadtad nekem a lányomat. Adtál egy új karriert. Szinte félek kimondani, de nem is emlékszem, mikor voltam utoljára ilyen boldog.

A Lexus belseje hirtelen összezsugorodott. És még meghitebbé vált, amikor Paul rákanyarodott egy sötét földútra, megállította a kocsit és lehúzta az ablakokat. Ahogy a motort is kikapcsolta, Laura kiegyenesedett. – Miért álltunk meg itt?

– Remélem azért, hogy smároljunk.

– Viccelsz?

–Nézd az én szemszögemből. Egész este meg akartalak érinteni. Határozottan jobban örülnék egy kényelmes kanapénak, de aligha számíthatok rá, hogy behívj magadhoz, ha még randizni sem akarsz eljönni. Rögtönöztem.

– Paul, az ügynököd vagyok! Mondd, hogy őrült vagyok, de elvi kérdés, hogy ne csókolózzam az ügyfeleimmel.

– Megértem. A te helyedben én is elvi kérdést csinálnék belőle. De azért csókolózzunk. Csak hogy meglássuk, mi történik.

Laura tudta, mi fog történni. Jézus, mindig is tudta. A férfi szexuális vonzerejét mind nehezebb volt figyelmen kívül hagynia, valahányszor találkoztak, de nem állt szándékában tönkretenni a már amúgy is tönkrement karrierjét. – Inkább ne.

Az automata fényszórók, amik törpe tölgyek bozótját világították meg, kikapcsoltak, lágy, meleg sötétség gubójába vonva őket. – A helyzet a következő. – Paul kikapcsolta a biztonsági övét. – Éveken át hagytam, hogy a logika irányítsa az életemet, és őszintén szólva nem sokra jutottam vele. Most azonban már színész vagyok, a színészek pedig mind őrültek, tehát azt tehetem, amit akarok. Amit pedig akarok, az... –odahajolt és Laura ajkára tapasztotta a száját – ... ez.

Csak el kellett volna fordulnia. Helyette élvezte a férfi ízét... illatát... A vágy féktelen, mámorító rohamát. Többet akart.

De az az idő, amikor feláldozta az érdekeit egy fellobbanó szalmalángért, már elmúlt. Paul hajába túrt, alaposan, szenvedélyesen megcsókolta, aztán elhúzódott. – Ez jó volt. Még egyszer ne csináld!

Paul nem várt mást. Csak remélt. Megsimogatta Laura arcát a keze fejével. Laura nem hitte volna el, ha megmondja neki, hogy szerelmes belé, ezért nem is akarta. Maga is alig hitte el. Ötvenkét évesen végre megint szerelmes lett, ráadásul egy olyan nőbe, akit évek óta ismert. Testileg azonban már akkor is vonzódott hozzá, amikor Laura hagyta, hogy parancsolgasson neki.

Mindig is kedvelte a gömbölyded, lágy vonalú nőket. A pihés hajúakat és Armagnac-szeműeket. Az okosakat és függetleneket, akik megállták a helyüket a világban, akik élvezték az ízeket, és szívesebben beszélgettek az előttük ülő emberrel, mint nyomkodták a telefonjukat. Az, hogy távol tartotta magát az efféle nőktől, csak azt bizonyítja, mennyire eltökélten igyekezett megóvni magát azoktól a kusza érzésektől, amik végül majdnem a vesztét okozták. De noha vonzódott Laurához, nem szeretett bele addig a napig, amíg a nő ki nem állt őérte. Mikor szemtanúja lett tisztességének, törődésének, Laura belopta magát a szívébe és megpecsételte a sorsát azzal, hogy emlékeztette színészi mivoltára. Laura korábban tudta, mint ő, hogy mire van szüksége.

Az elmúlt hetekben úgy érezte, mintha újjászületett volna, néha botladozott, mint egy kiscsikó, máskor elöntötte a bizonyosság, hogy helyesen cselekszik. Nem akarta elhinni, hogy ilyen sokáig hagyta magát kallódni. Tökéletes elégedettségére csak a Georgie-ért való aggodalom vetett árnyékot. Na meg a mardosó nyugtalanság, hogy nem fog tudni átjutni azokon a józan gátakon, amikhez Laura ragaszkodni fog a kettejük kapcsolatában.

Volt azonban egy stratégiája, ma este pedig megtette az első lépést azzal, hogy a tudtára adta, több van köztük üzletnél. Innentől kezdve lassan akart haladni, hogy Laurának legyen elég ideje hozzászokni a gondolathoz, hogy összetartoznak. Semmi hirtelen mozdulat. Semmi szívkiöntés. Csak türelmes, határozott udvarlás.

Ekkor Laura táskája lecsúszott az öléből, és ahogy a nő lehajolt, hogy felvegye, beütötte a fejét a kesztyűtartóba. Paul segítő szándékkal ölelte át. – Szerelmes vagyok beléd, Laura.

Annyira meglepődött, hogy hangosan kimondta, hogy alig jutott el a tudatáig Laura kitörő nevetése. – Tudom, hogy őrültség, és nem várom, hogy elhidd, de ez az igazság.

Laura egyre harsányabban kacagott. – Fogalmam sem volt, hogy ilyen jó színész vagy. Csak nem hiszed, hogy bedőlök ennek? – Még mindig nevetve megdörzsölte a homlokát, és a férfi szemébe nézett. Nem kapta el a tekintetét, figyelt, mint mindig. Félrebillentette a fejét. Fürkészett. A nevetése lassan elhalkult, és ajka, ha csupán egy kicsit is, de szétnyílt. Aztán olyat tett, ami tényleg sokkolta Pault. Olvasott a gondolataiban. – Istenem – mondta. – Te komolyan beszélsz.

Paul bólintott, képtelen volt megszólalni. Hosszú másodpercek teltek el. Időt adott Laurának. Laura melltartópántja lecsúszott a válláról. Pislogott.

– Én nem vagyok szerelmes beléd. Hogy is lehetnék? Még csak most kezdelek megismerni. – Felnyársalta konyakszemeivel. – De, isten az atyám, mindig vágytam rád, és esküszöm, hogy ha nem működik, és csak megfordul a fejedben kirúgni.. . – kikapcsolta a biztonsági övét... – kigolyózlak a város minden castingügynökségéből. Világos?

– Világos – felelte Paul, mielőtt Laura rárontott.

Csodálatos volt. Két kezébe fogta az állát és hagyta, hogy a szájuk játsszon egymással. Mikor felajánlotta édes nyelve hegyét, Pault gyengédség árasztotta el, ami még inkább fokozta izgalmát. Kihúzódott a kormány alól, hogy Laura átvesse egyik térdét a combján. Pelyhes tincsei az arcát cirógatták. Csókjaik egyre sürgetőbbekké váltak. Paul érezni akarta, benne lenni. Megmarkolta az oldalát. A selyemruha vékony anyagán át Laura bőre érzéki költemény volt.

– Szeretlek – suttogta, már fittyet hányva stratégiájára.

– Te őrült vagy.

– Te pedig csodálatos.

Tizenhét éves kora óta nem csinált ilyesmit kocsiban, de most sem volt kényelmesebb. Laura cipzárja után tapogatózott és sikerült piszmogás nélkül lehúznia. Benyúlt a ruhája alá. Megérintette a melltartóját.

– Ez eszméletlen. – Laura felnyögött, mikor Paul lehúzta a melltartóját és szívni kezdte a keblét. Ujjai a hajába szántottak, feje hátrahanyatlott.

A kocsi az ellenségükké vált. Laura az ingét rángatta, közben megkarcolta a gyűrűjével. Paul valahogy felemelte annyira, hogy alácsússzon az utasülésre, de csak miután kapott egyet az állára könyékkel és az oldalába térddel. Laura végre lovaglóhelyzetben ült rajta. Szájuk még mindig egymásra forrt, benyúlt a szoknyája alá...

Érintésük egyre forróbbá vált. Laura keze, szemérmetlen és beavatott... Ruhadarabok állták útjukat. Újabb buja csók, aztán Paul benne volt. Szerette. Betöltötte. Érzéki gyönyört nyújtott. Magának követelte. Nyögéseik, zihálásuk, egyesülő testük hangja zúgott a fülében. Laura belékapaszkodott. Megfeszült. Lebegtek... úsztak... repültek... elolvadtak.

Utána Paul kilépett a kocsiból, hogy csökkentse a szeretkezésük utáni csöndben terebélyesedő feszültséget. Laura a következő pillanatban csadakozott hozzá.

– Ez – állapította meg kerek perec – abszurd őrület. Csináljunk úgy, mintha meg se történt volna.

Paul felnézett a csillagokra. – Eszményi. Így várakozással tekinthetünk az első együtdétünk elé.

Laura ellenállása megtört, és aggodalom maradt utána. –Ugye te tényleg komolyan gondolod?

– Igen. – Paul átölelte. – És éppannyira meg vagyok lepve, mint te.

– Káprázatos. Káprázatos férfi vagy, Paul York. Alig várom, hogy megismerjelek.

Laura selymes hajához fordult az ajkával. – Még mindig csak vágy a részedről?

Laura a férfi vállára hajtotta a fejét. – Térjünk vissza erre pár hónap múlva.

Georgie nem találta a helyét. Egy teakfa nyugágyon feküdt, miközben a késő délutáni nap ferde sugarakat vetett a fehér köves teraszra. Kedd délután volt, pontosan hat napja, hogy megérkezett Mexikóba. Kényszeríteni fogja magát, hogy a hétvége előtt visszatérjen Los Angelesbe, ahelyett, hogy itt maradna örökre, ahogy szeretett volna. Itt maradni, amíg ki nem találja, hogyan kezdjen új életet. Ha csak nem a számítógép előtt ült, amit pár napja vett, nem tudott koncentrálni semmire. Túl sebzett volt.

Gekkók iszkoltak az árnyékba. A távolban hajók bólogattak, vitorláik meg-megcsillantak a napfényben. Túl meleg volt, hogy tovább napozzon, de nem tudott megmozdulni. Tegnap éjjel azt álmodta, hogy menyasszony. Az ablaknál állt menyasszonyi ruhában, a hajában fehér szalag volt és nézte a leheletvékony csipkefüggönyön át, ahogy Bram közeledik.

A kapu forgópántjai megnyikordultak. Felnézett, és mintha megidézte volna, Bram ballagott a terasz felé, de álma romantikus vőlegénye most fegyverfémszürke napszemüveget és zord arckifejezést viselt. Gyűlölte, hogy megremegett a gyomra. Bram karcsú volt, magas és egészséges, a kicsapongó évek rég elmúltak. Az ő önző, önpusztító rosszfiúja évekkel ezelőtt megszűnt rosszfiúnak lenni, csak nem vette észre senki. A torkát fojtogató gombócon át egy hangot sem tudott kipréselni.

Bram végigmérte napszemüvegének lencséi mögül, selymes hajától lila bikinialsóján át meztelen melléig. A terasz zárt volt, nem várt látogatót, különösen nem ezt a látogatót, s ott feküdt félmeztelenül, amikor a legkevésbé akart az lenni.

–Élvezed a vakációt? – Bram hangjának lágy moraja a vihar előszeleként suhant végig a bőrén.

Georgie színésznő volt, a kamera forogni kezdett és rátalált a hangjára. – Nézz körül. Mit lehet itt nem szeretni?

Bram közelebb lépett. – Szólnod kellett volna, mielőtt elmész.

– A mi házasságunk nem ez a fajta. – Gumiszerűnek érezte a karját, mikor sárga-lila csíkos strandruhájáért nyúlt.

Bram kikapta a kezéből és átrepítette a teraszon, ahol az egy kisasztalon landolt. – Ne zavartasd magad.

– Sima ügy. – Georgie érte ment, halkan számolva magában, nehogy siessen, megriszálva csípőjét a lila bikinialsóban – talán utolsó elkeseredett erőfeszítésként, hogy Bram belészeressen. De Bram nem fog. Bram nem szokott szerelmes lenni, nem azért, mert olyan önző volt, mint hitte magáról, hanem mert nem tudta, hogy kell.

Belebújt a strandruhába és megrázta a haját.

– Tartoztál az ördögnek egy úttal. Hamarosan visszamegyek Los Angelesbe.

– Hallottam Trevtől. – Bram keze ökölbe szorult. – Pár napja beszéltem vele Ausztráliában, de a teljes sztorit a pletykalapokból tudom. A Flash szerint mindketten Trev házába költöztünk, amíg ő forgat, hogy a tengerparton töltsük a nyarat.

– Az én hajdan zárkózott személyi titkárom a média szócsöve lett.

– Legalább valaki vigyáz rád. Mi folyik itt, Georgie?

Próbálta összefoglalni. – Én Trev házába költözöm. Te nem. Jó megoldás.

– Mire? – Bram lekapta a napszemüvegét. – Nem értem azt a részt, hogy miért történt ez ilyen hirtelen, úgyhogy jó lenne, ha elmagyaráznád.

Bram olyan hűvös, olyan dühös volt. – A jövőnk. A következő fázis. Nem gondolod, hogy itt az ideje, hogy éljük a saját életünket? Mindenki tudja, hogy dolgozol, nem fogják furcsállni, hogy Malibuban töltöm a nyarat. Aaron továbbszolgáltatja a híreket, ha akarod. Még tengerparti sétákra is felbukkanhatsz a látszat kedvéért. Nem gond. – Nagyon is gond. Mostantól mindenféle kapcsolat csak meghosszabbítja a kínt.

– Nem így egyeztünk meg. – Bram bedugta a napszemüvege szárát a pólója nyakába. – Van egy megállapodásunk. Egy év. Ragaszkodom hozzá, minden percéhez.

Bram hat hónaphoz ragaszkodott, nem egy évhez, de Georgie hagyta. – Nem figyelsz. – Valahogy felvette Scooter ártatlan szerepét. – Te dolgozol. Én nyaralok. Párszor megjelenünk a nyilvánosság előtt. Senki nem fog gyanítani semmit.

– Neked a házban kell lenned. Az én házamban. És úgy tűnik, lemaradtam a magyarázatról, hogy miért nem vagy ott.

– Mert már rég itt volt az ideje, hogy új életet kezdjek. A tengerpart tökéletes hely arra, hogy megtegyem az első lépéseket.

Egy afrikai tulipánfa árnyéka vetődött a férfi arcára, mikor közelebb lépett. – Nincs semmi baj a jelenlegi életeddel.

Georgie a felbosszantott nőt játszotta, mégha összetört is a szíve. – Tudtam, hogy nem fogod megérteni. Ti férfiak mind egyformák vagytok. – Fogta a törülközőjét és úgy szorította magához, mint egy gyerek a kedvenc játékát. – Megyek, letusolok, amíg lehűtöd magad.

De amikor megfordult, hogy bemenjen a házba, megdermedt a férfi hangjára.

– Láttam a próbafelvételedet.

Bram nézte, ahogy Georgie döbbent arckifejezése lassan megváltozik. Szerette volna megölelni, megrázni, kiszedni belőle az igazságot.

Georgie ujjai elernyedtek. – A szalagról beszélsz, amit Chaz vett fel?

– Remek. Remek voltál.

Georgie csak bámult rá nagy zöld szemeivel.

– Megcsináltad, ahogy ígérted. Alábecsültek, mint színészt. Eszembe sem jutott, hogy ugyanezt teszem veled. Mindannyian ezt tettük.

– Tudom.

Georgie egyenes válasza elbizonytalanította. Ő nem tudta, és amikor megnézte a szalagot, úgy érezte, mintha gyomorszájon vágták volna.

Tegnap este a sötét hálószobában ült és nézte. Mikor megnyomta a lejátszás gombot, megjelent Georgie dolgozószobájának csupasz fala és Chaz hangja hallatszott a háttérből. –Van elég dolgom. Nekem nincs időm ilyen hülyeségekre.

Georgie lépett a képbe. Haját szigorúan kettéválasztotta, alig volt rajta festék: világos alapozó, semmi szempillafesték, leheletnyi szemöldöktus, és egy elképesztően sötét skarlátvörös rúzs, ami egyáltalán nem illett Helene-hez. A kamera deréktól felfelé mutatta: rideg fekete blézer, fehér ujjatlan kötött blúz és egy kusza fekete gyöngysor.

– Komolyan beszélek – mondta Chaz. – Vacsorát kell csinálnom.

Georgie Helene jeges zsarnokoskodásával törte meg Chaz ágálkodását, szokásos barátságos kölyökkutya stílusa helyett. – Azt csinálod, amit mondok.

Chaz morgott valamit, amit nem lehetett érteni, és maradt. Georgie keble alig emelkedett a blézer alatt, aztán mosoly –istenverte jégcsákány mosoly – rajzolódott az arcára, és a skarlátvörös rúzs pontosan illett hozzá.

Azt hiszed, megszégyeníthetsz, Danny? Én nem szégyellem magam. A szégyen a veszteseknek való. A vesztes pedig te vagy, nem én. Egy nulla vagy. Egy senki. Mindannyian tudjuk, az voltál gyereknek is.

Hangja mély volt, halálosan halk és tökéletesen higgadt. A többi színésznővel ellentétben, akiket meghallgattak, Georgie nem érzelgett. Nem vicsorgott, nem hörgött látványosan. Nem játszotta túl.

Nem maradt barátod ebben a városban, mégis azt hiszed, hogy a legjobbra számíthatsz tőlem...

Ömlött Georgie-ból a szó, vérvörös mosolya mögött hideg düh ólálkodott, tökéletesen ábrázolva Helene önzőségét, alattomosságát, eszességét és szilárd meggyőződését, hogy mindent megérdemel, amit megkap. Bram megbabonázva ült, amíg Georgie fekete jégként ajkára fagyott mosolyával be nem fejezte.

Emlékszel, amikor az iskolában tréfát űztél belőlem? Emlékszel, hogy kinevettél? Most ki nevet, tréfamester? Ki nevet a végén?

A kamera továbbra is vette, de ő nem mozdult. Csak várt, teste minden sejtje néma dühöt, konok büszkeséget és kitartó elszántságot árasztott. A kamera megbillent, és Bram Chaz hangját hallotta. – Szent ég, Georgie, ez...

A kép elsötétült.

Nézte Georgie-t, ahogy ott állt vele szemben most a fehér teraszon, copfba fogott hajjal, smink nélkül, egy strandtörülközőt gyűrögetve, és egy pillanatra azt hitte, Helene számító tekintete néz vissza rá – elszánt, cinikus, szigorú. Tisztázta. –Ma reggel felébresztettem Hanket és egy kávét sem engedtem neki inni, amíg meg nem nézte.

– Valóban?

– El van ragadtatva. Akárcsak én. Egyetlen színésznő sem adta azt, amit te... ezt az összetett személyiséget, a fekete humort.

– Komika vagyok. Ez a dolgom.

– Dermesztő volt az előadásod.

– Kösz.

Georgie tartózkodása kezdte elbátortalanítani Bramet. Arra számított, hogy Georgie ujjongani fog és azt feleli, ő megmondta. Amikor nem tette, Bram ismét megpróbálta. –Ezután senki sem fog emlékezni Scooter Brownra.

– Ez volt a célom.

Még mindig nem tűnt úgy, mintha Georgie vette volna a lapot, így Bram nem kertelt tovább. – Tiéd a szerep.

Georgie ahelyett, hogy a karjába vetette volna magát, elfordult. – Lezuhanyozom. Helyezd magad kényelembe, amíg felöltözöm.

25

Bezárkózott a fürdőszobába és magára engedte a zuhanyt. Győzött, és ez nem jelentett neki semmit. Tudta, hogy jó. Fura. Csak egy ember elismerésére vágyott, és az saját maga volt. Mi ez, ha nem személyiségfejlődés?

Ugyanazt a fehér rövidnadrágot és tengerészkék baby-dollt vette fel, amit aznap reggel viselt, és megfésülte vizes haját. Ideje volt szembesíteni Bramet annyi igazsággal, amennyit képes volt feltárni előtte, de egyedül nem ment volna. Szüksége volt leghűségesebb társa segítségére.

A hűvös, egy légterű nappalinak fehérre meszelt falai voltak, kőpadlója és hidegkék párnákkal borított barna fonott székei. Minden reggel elhúzta a tolóajtót, hogy a terasz az enteriőr kiterjesztésévé váljon, beengedve alkalmasint egy-egy gekkót, de nem bánta. Olvasta, hogy egyes fajok szűznemzők, ami azt jelenti, hogy a nőstények hímek nélkül képesek szaporodni. Bárcsak ő is.

Bram megtalálta a jegesteás kancsót a hűtőben, s most ott ült, lábát feltéve a dohányzóasztalra, combján vastag aljú zöld poharat egynesúlyozva. Hallotta, hogy Georgie átvág a hideg terrakotta kövezeten, de nem nézett fel. – Azt gondoltam, jobban örülsz majd annak, hogy beválogattunk.

– Nyilvánvalóan csak magamnak kellett bizonyítanom –csiripelte Georgie hűséges társa, Scooter. – Ki gondolta volna?

– Erre az áttörésre vártál a karrieredben.

–Igen, de... – Amikor tétovázott, Bram felé fordult. Georgie felemelte a kezét. – Mondanom kell valamit. Nem fogsz örülni, én sem örülök. Elmondhatsz mindenfélének, nem fogok vitatkozni.

Bram felállt a kanapéról és olyan óvatosan közeledett felé, mint repülőtéren egy elhagyatott csomaghoz. – Nem költözöl Trevhez. Komolyan beszélek, Georgie. Betartottam minden szavát annak az átkozott házassági egyezségnek, te is megteheted ugyanezt.

– Nem nemeslelkűségből tartottad be, hanem önös érdekből.

– Nem számít. Teljesítettem az alku rám eső részét, te is teljesítsd a tiédet, különben nem az a nő vagy, akinek gondoltalak.

–Elméletileg rendben, de... – Ideje volt előrukkolni az igazsággal. – Játsszunk nyílt lapokkal, Skipper. – Megigazított egy magazint a kisasztalon. – Megint azt érzem, hogy beléd tudnék esni.

– Persze hogy belém tudnál.

Bramnek a szeme sem rebbent. Georgie folytatta. – Nevetséges, nem igaz? Megalázó. Kínos. Szerencsére nem fajult el a dolog, de ismersz: ha mód van rá, én képes vagyok megnehezíteni az életemet. De most nem fogom. Ezúttal csírájában fojtom el.

– Te nem lehetsz szerelmes belém.

– Én is alig akarom elhinni. Hál' istennek, még csak kezdeti stádiumban vagyok. – Bramre bökött az ujjával. – A tested az oka. Az arcod. A hajad. Te oltári jó pasi vagy, én meg sajnos azt kell mondanom, hogy érzékeny az ilyesmire.

– Értem. Ez az egész a szexről szól. Alapvetően régimódi lány vagy, aki érzelem nélkül nem tud szexelni.

– Istenem, azt hiszem, igazad van.

Bram pislogott, és pár másodperces késéssel döbbent rá, hogy Georgie sarokba szorította. – Úgy értem...

– Fején találtad a szöget – mondta Georgie ellentmondást nem tűrően.

– Köszönöm. Nincs több szex.

– Nem így értettem!

– A másik lehetőség, hogy visszaköltözöm a házadba és fülig szerelmes leszek beléd. Mindketten el tudjuk képzelni, mi lenne ennek a vége. Kínos jelenetek, sírnék és könyörögnék. Te szar alaknak éreznéd magad. Ismerve engem, abbahagynám a fogamzásgátló szedését. Látod magad előtt?

– Ezt nem hiszem el. – Bram a hajába túrt. – Te nem vagy ilyen ostoba. Ez nem szerelem. Ez szex. Túl jól ismersz ahhoz, hogy szeress.

– Gondolnád te.

–Te tudod a legjobban, milyen önző, egoista, szoknyapecér gazember vagyok.

– Gyűlölöm magam. Tényleg.

– Ne csináld ezt, Georgie.

– Mit mondhatnék? Minden zűrből, amibe keveredtünk, ez a legzűrösebb. – Amikor Bram nem válaszolt, megnyalta az ajkát. – Kínos.

– Egyáltalán nem kínos. Átkozottul érzelgős. Használd az eszed. Mindketten tudjuk, hogy jobbat érdemelsz nálam.

– Végre egyetértünk valamiben.

Remélte, hogy enyhíti a feszültséget, de Bram csak még jobban ráncolta a homlokát. – Az az ostoba beszélgetés a szerelemről... Meggyőztél, hogy az én érzéseim miatt aggódsz, pedig csak ki akartál faggatni.

– Kérlek, ne is említsd. Képzelheted, mibe kerülhet nekem lenyelni a büszkeségemet és elismernem, hogy megint belelépek a régi csapdába.

– Átmeneti. Ki voltál éhezve a szexre. Én meg átkozottul jó szerető vagyok.

– Mi van, ha többről van szó?

– Nincs. Ne feledd, hogy a legjobb arcomat mutattam. Már látom, mekkora hiba volt. Csomagolj, és felejtsd el. Garantálom, hogy nem fog megismédődni.

– Sajnálom. Nem tehetem.

– De még mennyire. Túlságosan felfújod ezt az egészet.

– Bárcsak. Mit gondolsz, milyen érzés nekem bevallanom egy ilyen megalázó dolgot? Egy hajszálon lóg az önbecsülésem.

– Mert úgy viselkedsz, mint egy idióta.

– Eltökéltem, hogy abbahagyom.

– Osztom a véleményed. – Bram zsebre dugta a kezét. –Rendben. Kössünk kompromisszumot. Beköltözhetsz a vendégházba egy időre. Amíg meg nem jön az eszed.

– Túl kellemetlen Chaz és Aaron előtt. Malibuba költözni sokkal jobb.

– Chaz tud Vegasról, Aaron pedig mindenre képes érted. A vendégház tökéletes arra, hogy megbirkózz a diliddel. Ami a munkakapcsolatunkat illeti... A forgatáson a normál szakmai énedet adod, én pedig visszavedlek arogáns seggfejjé. Nem kell hozzá sok idő, hogy észhez térj.

Ez volt a legnehezebb, és épp amikor a legnagyobb szüksége lett volna rá, Scooter eltűnt, hogy máshol feleseljen. Nem tudott a férfira nézni, ezért kiment a terasz kőfalához. –Bram... nem fogadom el a szerepet. Nem fogom eljátszani Helene-t.

– Micsoda? Dehogynem.

Georgie a vörös tetőcserepeket bámulta a völgyben. – Nem, tényleg nem.

Hallotta, hogy Bram dühös léptekkel utánamegy. – Ez a legnagyobb baromság, amit hallottam tőled. Erre a lehetőségre vártál. Az a sok duma a karriered újrakezdéséről... Csak marhaság volt?

– Akkor nem, de...

– A fenébe, hívom apádat! – Bram fenyegetően magasodott fölé. – Profi vagy. Nem dobhatod el életed lehetőségét egy ilyen őrültség miatt.

– De igen, ha életed lehetősége évekre tönkretehet.

– Ezt nem mondhatod komolyan.

– Nem kockáztathatom, hogy minden nap együtt dolgozzam veled, miközben úgy érzek irántad, ahogy.

Bram ekkor bedobta magát. Fel-alá járkált a teraszon, egyik érvet a másik után sorakoztatta. Ahogy ki-be lépkedett az árnyékba, Georgie olyannak látta, amilyen valójában volt, fény és árnyék teremtményének, aki csak annyit mutat magából, amennyit akar. Amikor elhallgatott, hogy levegőt vegyen, Georgie megrázta a fejét. – Hallom, amit mondasz, de nem gondolom meg magam.

Bram végre megértette, hogy komolyan beszél. Georgie nézte, ahogy magába zárkózik, mint egy tengeri állat üreges páncéljába. – Szomorúan hallom. – Hűvös volt. Elutasító. –Legalább Jade örülni fog.

– Jade?

– A felolvasás óta hajt a szerepre. Nem tudtad? Épp akkor akartuk felajánlani neki, amikor megnéztem a szalagodat.

– Nem adhatod Jade-nek a szerepet!

– Darázsfészekbe nyúlok, igen – mondta Bram, s egyetlen érzelem sem rezzent a hangjában. – De népszerűsíteni fogja a filmet, és én nem vagyok az ingyenreklám ellensége.

Georgie feje zúgott. Meg sem bírt moccanni, alig tudott beszélni. – Azt hiszem, most jobb, ha mész.

– Remek ötlet. – Bram kivette a napszemüvegét a pólója nyakkivágásából rideg, tárgyilagos szenvtelenséggel. – Kedd van. Hét végéig meggondolhatod magad, különben Jade kapja a szerepet. Gondolkozz rajta, ha ma este lefekszel. – Feltette a napszemüveget. – És ha már úgyis gondolkodsz, fontold meg tényleg bele akarsz-e szeretni egy olyan férfiba, aki kész a farkasok elé dobni.

Két nappal azután, hogy Bram visszatért Mexikóból, arra érkezett haza a stúdióból, hogy Rory Keene mezítláb állva a konyhájában rózsaszín habpacákat nyom egy zsírpapírra a mogorva Chaz felügylete alatt. Alig aludt valamit, amióta megjött. Fájt a torka, lüktetett a feje és folyamatosan háborgott a gyomra. Semmi másra nem vágyott, csak hogy a munkába temetkezzék.

– Rózsáknak kell lenniük – panaszkodott Chaz. – Figyel arra, amit mondok?

Bram arca megrándult, mikor Rory ledobta a habzsákot. –Ha egy kicsit lassabban mutatnád, talán meg tudnám csinálni.

Mikor jön rá Chaz, hogy ki kell nyalnia a fontos emberek fenekét? Erőt vett magán, hogy érdeklődést mutasson. – Bocsáss meg a házvezetőnőmnek. Farkasok nevelték. – Közelebb vonszolta magát, hogy megvizsgálja a rószaszín pacákat. –Finomnak tűnnek.

Rory és Chaz gyakorlatilag leharapták a fejét. – Nem ez a lényeg. Ez dísz – mondta Rory, mintha neki tudnia kéne. –Mindig szerettem volna elsajátítani a tortadíszítés csínját-bínját, és Chaz most megtanítja az alapokat.

– Gyógypedagógia – morogta Chaz.

– Igazgató vagyok – vágott vissza Rory –, nem cukrászmester.

– Az biztos.

– Kopj le, Chaz. – Bram Rory mellett mindig feszült volt, és most nem bízott benne, hogy mindkettőjükkel meg tud birkózni egyszerre.

– Épp a közepén...

– Tünés! – Kituszkolta az ajtón.

Rory fogta a habzsákot, és a zsírpapírhoz illesztette a végét. Nem beszéltek Rory fényűző irodájában tartott első találkozó óta, de az erezett fából készült íróasztalnál, Richárd Diebenkorn egyik hatalmas absztrakt festménye alatt szürke selyemkosztümben ülő rideg szőke nő nem sok hasonlatosságot mutatott ehhez a lófarkas, mezítláb, kék farmerben álló nőhöz, rózsaszín maszatfoltokkal az ujjain. Bram megvakarta a hátát és a hűtőhöz lépett. – Elnézést Chaz miatt. Jóformán vedd levegőnek.

Rory koncentrált, hogy kinyomjon egy C-alakú csigavonalat. – Mi van Georgie-val?

– Georgie-val? Semmi. – Ráérősen a jegesteás kancsóért nyúlt.

Rory újabb csigavonalat helyezett az első mellé. – Chaztől hallom, hogy eltűnt.

– Chaz csak azt hiszi, hogy mindent tud. – Azt kívánta, bárcsak cigarettázna még. Egy szál cigivel könnyebb volt fapofát vágni, mint egy pohár jegesteával. – Úgy döntöttünk, hogy Trev tengerparti házában töltjük a nyarat. Az újban. A múlt hónapban eladta a régit. Számomra csak a hétvégék maradnak, amíg dolgozom, de Georgie már odaköltözött. – Legalábbis Aaron a szórakoztatóiparnak adott legutolsó bennfentes fülese szerint, amiben szólt még Bram és Georgie nem létező találkozásairól is, megemlítve, hogy a tengerparti házban tervezik tölteni a nyári romantikus hétvégéket. Aaron egyre jobban belejött a hazudozásba.

Rory mérgesen csapta le a habszákot a pultra. – A fenébe! Nehezebb, mint hinném. – Végre felnézett. – Vagy elmondod nekem most a többit, vagy beszélhetünk az irodámban Lou Jansen és Jane Clemati társaságában a Siraccától.

No, ez volt az, amit Bram mindenáron el akart kerülni. –Miről?

Rory új rózsaszirmok megalkotására összpontosított. Nem szólt semmit, Bram végül megadta magát. – Bizonyára hallottál a próbafelvételről.

– Láttam. Remek volt, szükséged van rá.

Merített Johnny Depp higgadtságából, de a legtöbb, amire cigaretta nélkül telt tőle, az az volt, hogy a jegesteás poharával a konyhapultnak dőlt és keresztbe tette a lábát. – A feleségem enyhén berezelt, ez minden. Megoldom.

– És mitől rezelt be ilyen hirtelen?

A Vortex vezetőjének semmi köze nem volt castingdöntésekhez egy kis költségvetésű Siracca-filmben, és Bramnek kezdett elege lenni abból, hogy Rory Georgie védelmezőjének szerepében tetszeleg. – Georgie sok mindenen ment keresztül az elmúlt pár évben. Pillanatnyilag nem szívesen kockáztat. –Igyekezett megőrizni a hidegvérét. – Próbálom jobb belátásra bírni, és nagyon hálás lennék, ha mindenki leszállna rólam.

– Tényleg? – Rory szemöldökfelvonása elárulta, hogy egy szót sem hisz az egészből. – Megmondom, szerintem mi történt. Szerintem elcseszted. Megint.

Deppnek arcizma sem rándult volna, így neki sem. – Nem csesztem el.

– Bárkinek, akivel beszéltem, beleértve Chazt is, az a véleménye, hogy Georgie egészen a szereplőválogatás napjáig égett a vágytól, hogy eljátssza ezt a szerepet. – Rory ledobta a habzsákot. – Georgie profi, és még soha nem hallottam, hogy beijedt volna. Ez arra enged következtetni, hogy azért lépett le, mert valamilyen okból nem akar együtt dolgozni veled.

Bram lazított feszes izmain. – Te vagy az, aki nem szeretsz velem dolgozni, nem Georgie.

– Közbenjártam érted, Bram. Nem csak azért, mert tetszik a forgatókönyv és remek voltál a felolvasásnál. Azért is harcoltam érted, mert Georgie bízik benned. Vagy legalábbis bízott. – Felkapta a törlőrongyot a pultról és megtörölte a kezét. – Ne áltassd magad! Sokan azt várják tőled, hogy elbaltázd, és pontosan az események ilyen alakulására vártak. Ha nem akarod vetélkedők házigazdájaként végezni, azt ajánlom, simítsd el a problémákat a feleségeddel, és állítsd kamera elé, ahová való.

– Ez minden?

– Mondd meg Chaznek, hogy hamarosan újabb leckét veszek tőle.

Rory kivonult mellette a hátsó ajtón.

Behunyta a szemét és két tenyerébe fogta a hideg poharat. Rory hivatlan látogatása táplálta benne a bűntudatot, amivel mindennap együtt élt, mégha Georgie érdekében tette is, hogy hazudott neki. Georgie-nak hála, az ő álmai valóra válni látszottak, és mihelyt Georgie túlteszi magát a drámán, amit magának rendezett, hálás lesz neki, hogy nem engedte kihagynia élete nagy lehetőségét.

De a hazugság hazugság volt, és bármennyire is próbálta, nem tudott szabadulni becstelenségétől.

Másnap reggel rövidnadrágot és pólót húzott, majd elindult Malibuba. Ezúttal csak két fekete SUV követte. A viharos előrejelzés ellenére a péntek reggeli forgalom brutális volt, így több ideje jutott gondolkodni, mint szerette volna. Mikor megérkezett Trev házához, intett a lesifotósoknak, mielőtt azok leszakadtak volna róla, hogy parkolóhelyet keressenek, amivel ma nehéz dolguk ígérkezett.

Georgie nem nyitott ajtót, ezért azt a kulcsot használta, amit Trev adott neki. A házban csend volt, de a teraszra vezető nyitott ajtón túl észrevett egy üres jógamatracot. Trev Malibu legelitebb tengerpartján lakott, a mai küszöbön álló vihar azonban megtizedelte a napimádókat. Lerúgta a cipőjét és lesétált a homokra. Egy televíziós bűnügyi dráma főszereplője nyúlt el harmadik felesége mellett a fövenyen, miközben gyerekeik árkot ástak. Egy tartályhajó pöfögött a horizonton, egy csapat sirály rikoltozott a magasban.

Georgie egyedül állt a vízparton, a szél belekapott sötét hajába. Ugyanaz a lila bikinialsó, amit Mexikóban viselt, tapadt a fenekére, feszes, fehér pólója jóval a dereka fölött véget ért. Mikor lett ilyen gyönyörű? Szerette volna bevonszolni a házba, lehúzni azt a kis lila bikinialsót és belétemetkezni.

Georgie észrevette, de nem igazán vetette a nyakába magát, mikor megállt mellette. Jobban hiányzott neki Georgie túláradó lelkesedése, mint gondolta. – Megdobbant a szíved a láttomra, vagy benőtt a fejed lágya?

– Csak megremegett egy kicsit. Semmi kezelhetetlen. –Örömmel hallom. – De nem örült. Azt akarta, hogy Georgie nevessen és megcsókolja. – Sétáljunk. – Megfogta a kezét, mielőtt Georgie tiltakozhatott volna.

Híres arc minden bokorban termett ezen a tengerparton, és senki nem tett mást, mint bólintott, mikor elmentek mellettük. Az egyik legjobb a Georgie-val való kapcsolatában az volt, hogy soha nem érezte úgy, hogy beszélgetést kell kezdeményeznie, ma azonban ez a fesztelenség elmúlt. –Találd ki, ki vesz tortadíszítő leckéket!

– Fogalmam sincs.

Elmesélte Chazt és Roryt, de nem említette Roty látogatásának igazi célját. Egy kicsit még húzta az időt azzal, hogy elment egy frizbiért, amit egy gyerkőc messzire hajított. Amikor visszaért, Georgie a homokban ült átkulcsolt térddel.

Leült mellé és nézte a partra zúduló, fehértarajos hullámokat. – Jön a vihar. Menjünk el ebédelni a Chart House-ba.

Georgie szorosabban ölelte a térdét. – Nem hiszem, hogy el tudnék fogyasztani egy kellemes ebédet azzal a férfival, aki odadobott a farkasoknak.

Bram a homokba mélyesztette a sarkát. – Úgy veszem, hogy benőtt a fejed lágya és elfelejthetjük ezt a marhaságot.

Georgie egy hajtincsét húzgálta. – Sajnos igaz a mondás. A szeretetet és a gyűlöletet csak egy hajszál választja el.

Valami rossz érzés szorította össze Bram gyomrát. – Te nem gyűlölsz engem, Scoot. Csak kiveszett belőled az a kis tisztelet, amit táplálni kezdtél. – A térdére támasztotta behajlított könyökét és az égen úszó felhőket tanulmányozta. –Kisképernyős sikert arattunk, amikor ki nem állhattál. Nincs akadálya, hogy nagyképernyőn is véghez vigyük.

Georgie felé fordult, vidám zöld szeme komor volt. – A határidő lejárt. Most már Jane-é Helene szerepe.

Bram felkapott egy kavicsot és az ujjai között megforgatta. – Nem játssza el.

– Ó. És miért nem?

Nem odázhatta tovább. – Mert soha nem is gondoltunk rá.

Georgie felegyenesedett ültében. Bram bedobta a kavicsot a vízbe. – Hazudtam neked.

Georgie ökölbe szorította a kezét.

Bram nem tudott a szemébe nézni. – Akkor jó okom volt rá.

Georgie szája keserűen megrándult. – Te tényleg gazember vagy.

– Pontosan. Én mondtam neked.

Homok szóródott csupasz vádlijához, mikor Georgie felugrott. Bram felpattant és utánaeredt. – Gondold meg, Georgie. Most, hogy kimutattam a fogam fehérét, semmi sem áll az utadba. A szerep a tiéd, és azok után, amit tettem, nem kell aggódnod amiatt, hogy kusza érzelmi badarságok miatt nem vállalhatod el. Hálásnak kellene lenned, hogy hazudtam.

Nem hitt magának, már akkor sem, amikor kimondta. Georgie sem. – Bemegyek. – Megszaporázta a lépteit.

Bram felárkózott mellé. – Én... biztos vagyok benne, hogy annál a fickónál fényképezőgép van. Előbb csókolóznunk kell.

– Csókolózz egyedül. – Georgie sarka homokförgeteget vert. Bram megfogta a vállát, kényszerítve, hogy lassítson.

Mintha egy kaktuszt ölelt volna.

A filmet Georgie nélkül kell megcsinálniuk. Keresni egy másik színésznőt, talán nem olyan jót, de tűrhetőt. Csakhogy mindenki Georgie-t akarta, neki pedig mint producernek az volt a feladata, hogy teljesítse a lehetetlent. Nem engedhette, hogy bárki is – Rory, Hank, a legutolsó stábtag – meglássa, nem alkalmas a munkára.

Akkor értek a házhoz, amikor egy villám csapott át az öböl feletti égbolton. Georgie csuklóját megragadva visszahúzta, mikor fel akart lépni a teraszra. – Georgie... – Nem tudott elég levegőt juttatni a tüdejébe. – Nem tudom, hogy mondjam meg...

A szél újabb tincset fújt Georgie arcába. Georgie kisimította és félrebillentette a fejét. Bram elengedte a csuklóját. –Én... hiányoztál az elmúlt pár hétben. Jobban, mint gondoltam. – Sziklákat érzett a gyomrában, miközben Georgie állt és türelmesen várt. – Segíts ki.

– Nem tudom, mit akarsz mondani.

–Azt, hogy... nem tudtam, mennyire megszoktalak, amíg el nem mentél. Mi ketten... azt hittem, csak barátság, de... nem tudom, hogy mondjam. – Villámlás csattant a szélben. –Lehet, hogy... beléd szerettem.

Georgie csak bámult rá.

– Fura, nem? Amikor te kiábrándulsz belőlem, itt állok és... azt kívánom, bárcsak ne így lenne.

– Nem hiszek neked.

–A hazugság Jade-ről. Volt benne valami kétségbeesett, nem igaz? Azt hiszem, nem akartam bevallani, amit... valójában érzek.

–Mit érzel valójában, Bram? Magyarázd el, mert nem értem.

– Tudod, miről beszélek.

Georgie-nak nyilvánvalóan elege lett a színvallásából, mert megfordult és felszaladt a lépcsőn.

– Tudod, itt kezdődött – kiáltott utána Bram. – Nem tizenöt-tizenhat évvel ezelőtt a Skip és Scooter forgatása közben, hanem itt Trev teraszán három hónappal ezelőtt. Te meg én. – Georgie megállt a lépcső tetején és lenézett rá. Bram kettesével vette a lépcsőfokokat. – Amióta felébredtünk a vegasi szállodaszobában, ebben az őrült óriáskerékben ülünk. – Egy széllökés újságpapírt sodort át a teraszon. – Mindig azt hittem, hogy te voltál a legjobb barátom, de most már tudom, hogy ez több mint barátság.

– Szex.

Dühbe gurult. – Igen, szex, de nem csak az. Nekünk nem kell megjátszanunk magunkat egymás előtt. Mi... megértjük egymást. – Hadarva folytatta, kikényszerítve magából az ezután következőket, mégha gyűlölte is magát azért, amit mondott. – Azt hiszem... csak hiszem. Az ötleted... – vasmarok szorította a mellkasát – ...a gyerekről. – Georgie lágy, érthetetlen hangot adott. Bram folytatta; – Messze vagyok attól, hogy azt mondjam, gyerünk, vágjunk bele. Csak... kész vagyok legalább beszélni róla.

Georgie felfalta a szemével az arcát, és Bram szeretett volna rákiáltani, megmondani neki, hogy hazudik, és ne legyen olyan átkozottul hiszékeny. Ehelyett a sutba dobta azt a kevés becsületét, amije megmaradt és előadta a bazi nagy finálét. – Én... beléd szerettem, Georgie. Igazából.

Georgie a szájára szorította a kezét. Mennydörgés rázta meg a teraszt. – Igazából? – suttogta.

Kőéles esőcseppek csípték Bram arcát. Bólintott.

Georgie nem csinált semmit. Csak állt ott. Aztán a nevét mondta. – Bram... – Kitárta a karját és a nyakába ugrott. Átölelte, a lábai közé csúsztatta a sajátját, Bram pedig kiáltani szeretett volna örömében... egészen addig a pillanatig, amíg Georgie fel nem rántotta a térdét és ágyékon nem rúgta. Két szót hallott fájdalomtól sípoló lélegzetvételén át.

– Te gazember.

A szél süvítését... Meztelen talpak dobogását a teraszon... Ajtócsapódást, mikor Georgie bement... És saját feszítő zihálását. Egy szikla szélébe kapaszkodott és igyekezett eszméleténél maradni. Az ajtó ismét kinyílt, és a kocsikulcsa átrepült a teraszkorláton a homokba.

Kitört a vihar.

Georgie a bezárt ajtónak támaszkodott, átfogva magát, nehogy felforrt vére kibugyogjon a testéből. Eső csapkodta az ablaktáblákat. Bram nem változott. Ugyanolyan élősködő és számító volt, mint mindig. Felajánlotta neki, amire a legjobban vágyott, csak azért, hogy megszerezhesse, ami neki kellett.

Kint tombolt a vihar; bent a szívében még hevesebben.

Színlelt házassága véget ért, és nem lesz barátságos válás. Semmi Bruce és Demi. Ez a nyilvános megaláztatás sokkal rosszabb lesz, mint az első. És nem érdekelte. A tettetés és szerepjátszás időszaka lejárt. Soha nem lesz a vakmerő Scooter Brown, aki minden hányattatást mosolyogva és szellemeskedve perget le magáról. Igazi nő volt, akit becsaptak.

És ezúttal bosszút fog állni.

Amikor Bram újra tudott mozogni, lebotorkált a homokba és belevetette magát az óceánba. Mit sem törődve a dühöngő hullámokkal és a sötét áramlatokkal, imádkozott, hogy a víz mossa le róla a bűnt. Lemerült, feljött, megint lemerült. Egész életében átvert és manipulált, de még soha nem követett el olyan gonoszságot, mint amilyet most próbált meg elkövetni az ellen, aki a legkevésbé érdemelte meg.

Látta a hullámot, mely víztoronyként magasodott fölé, közvetlenül mielőtt elborította. Lecsapott rá és feldöntötte.

Forgott, hánykolódott, egy pillanatig lebegett, aztán ismét pörgött. Homok karistolta fel a könyökét, aztán valami éles vájt a lábába. Elvesztette a tájékozódási képességét. A tüdeje égett. Az ár elkapta és húzta – fel, le, nem tudta merre –, az önző örvény, mely a saját útját járta anélkül, hogy egy gondolatot is fecsérelt volna áldozatára.

A felszínre tört, megpillantotta a partot, aztán ismét magába szívta az örvény. Georgie lett a lelkiismerete, a szeretője, a védőangyala, a legjobb barátja. A szerelme.

Teste a fény felé lendült – a pislákoló ragyogás felé, mely csak a fejében világított. Levegő után kapkodott, alámerült, nekicsapódott a tengerfenéknek. Szerette.

Az ár ismét elkapta és dobálta őt, a haszontalan emberi lényt, akinek az volt a küldetése az életben, hogy csak saját magával törődjön.

Georgie arca jelent meg előtte, felkapta, megragadta és addig vonszolta, amíg a lába talajt nem ért. Vérzett a könyöke, a lába, a szíve. A partra érkezvén összeesett a homokban.

26

Georgie bezárta előtte az ajtót. Bram úgy érezte, mintha lehámlott volna róla a bőr, letépték volna róla a gyönyörű külsőt, ami mögé rejtőzött, és mindaz a csúfság, ami alatta volt, láthatóvá vált volna. Visszabotorkált a partra, levetette vizes pólóját és rányomta vérző könyökére. Megtalálta a kocsikulcsát a homokban, de Trev házának a kulcsa egy másik karikán volt, és azt nem látta sehol. Egy utolsó hiábavaló próbálkozás után, hátha Georgie ajtót nyit, feladta.

A lesifotósok eltűntek. Vacogva botorkált vissza a kocsijához és indult el a hazavezető hosszú útra a viharban. Elképzelni sem tudta, hogyan értethetné meg Georgie-val, ami történt. Soha nem hinne neki. Miért is hinne? Még a gyermek utáni vágyából is kenőpénzt csinált.

A katasztrófa, amibe sodorta magát, mázsás súllyal nehezedett rá, és alig kapott levegőt. Micsoda kalamajkát okozott. Vajon hogy fog belőle kimászni? Nem egy újabb telefonüzenettel, az biztos. De miután hazaért, nem tudott magának parancsolni, és amikor Georgie hangpostája bekapcsolt, kiöntötte a szívét. – Szeretlek, Georgie. Nem úgy, ahogy korábban mondtam, hanem valóságosan. Tudom, hogy nem úgy látszik, de akkor még nem értettem, ahogy most... – Zavarosan beszélt, összekeveredtek a szavai, a gondolatai, miközben próbált mindent elmondani, szánalmasan kudarcot vallva, tudva, hogy csak ront a helyzetén.

Georgie az üzenet minden szavát hallotta, minden hazugságot. Beleégtek a húsába, fájdalmas sebeket hagyva maguk után. Határtalan volt a haragja. Bram meg fog fizetni ezért. Elvette tőle, amire a legjobban vágyott, és ő is ezt fogja tenni vele.

Aznap este, miután Bram megmosakodott és kitisztult a feje, visszament Malibuba. A leisfotósok azt hihették, hogy még mindig a házban van, mert egyetlen SUV sem ácsorgott a kocsifelhajtó előtt. Eldöntötte, hogy betöri az ajtót, ha Georgie nem engedi be, bár kételkedett benne, hogy ezzel meglágyíthatná a szívét. Útközben virágot vett, nem mintha pár tucat rózsa számítana. Aztán megállt gyümölcsért, mert eszébe jutott, hogy Georgie szereti a mangót. Egy hófehér teddymackót is vett neki, ami piros szívet tartott a mancsai közt, amikor azonban kilépett a boltból, rájött, hogy középiskolás srácok csinálnak ilyesmit, és a mackó egy szemetesben végezte.

Mint kiderült, a házban sötétség volt, és Geogie autója hiányzott a garázsból. Várt egy ideig abban a reményben, hogy Georgie visszajön. Végül elindult Santa Monicába, még mindig rózsákkal és mangókkal teli kocsival.

Amikor megérkezett Paulhoz, hiába kereste az utcán Georgie kocsiját. Az apósa volt az utolsó, akivel most beszélni akart, és fontolóra vette, hogy megfordul, de Paul volt az egyetlen esélye Georgie-hoz.

A lakodalom estéje óta nem látta, és a szemmel látható gyűlölet Paul arcán, amikor ajtót nyitott, gyökerestől irtott ki minden reményt, amit aziránt táplált, hogy Paul segíteni fog neki. Paul ajka elkeskenyedett és kutató pillantást vetett rá. –Az aranyifjú megtépázottnak tűnik.

– Igen, nos, esős nap van. Esős hónap.

Várta, hogy Paul becsapja az orra előtt az ajtót, és meglepődött, amikor behívta. – Egy italt?

Túlságosan vágyott egy italra, mely biztos jele volt annak, hogy nem kockáztathatta meg. – Van kávéd?

– Keresek.

Miközben követte Pault a konyhába, nem tudott mit kezdeni a kezével. Túl nagynak érezte a testéhez képest, mintha nem is az övé lett volna. – Láttad Georgie-t? – sikerült végre kinyögnie.

– A te feleséged. Neked kell tudnod, merre jár.

–Igen...

Paul megnyitotta a csapot. – Miért jöttél?

– Szerintem már tudod.

– Azért mondd el.

Bram pedig elmondta. Miközben a kávé lefőtt, elkezdte elmesélni Las Vegast, de megtudta, hogy Georgie már beavatta Pault.

– Azt is tudom, hogy Georgie azért ment Mexikóba, mert úgy érezte, hogy túlságosan kötődni kezd hozzád. – Paul egy élénknarancssárga bögrét vett elő a szekrényből.

– Hidd el – mondta Bram keserűen –, már nem ez a gond. Mit mondott még Georgie?

– Tudok a próbafelvételről, és tudom, hogy visszautasította a szerepet.

– Ez őrület, Paul. Georgie lehengerlő volt. – Megdörzsölte a szemét. – Mindannyian alábecsültük. Ugyanabba a csapdába estünk, mint a közvélemény, nem várva mást tőle, csak hogy egy másik Scootert játsszon. Küldök egy másolatot a szalagról, hogy a saját szemeddel lásd.

– Ha Georgie azt akarja, hogy lássam, majd megmutatja.

– Jó érzés lehet, ha az ember megengedheti magának azt a luxust, hogy nemeslelkű legyen.

– Ki kéne próbálnod egyszer. – Paul megtöltötte a csészét és átnyújtotta. – Mondd el, mi történt még.

Bram beszélt Rory és a többiek reakciójáról Georgie eltűnésére. – Tudják, hogy miattam van, azt akarják, hogy Georgie szerepeljen a filmben, és tőlem várják, hogy megoldjam.

– Kemény dió egy kezdő producernek.

Bram nem tudta tovább türtőztetni magát. Járkálni kezdett sután körbe-körbe a konyhában, miközben mindent elmondott Paulnak: a mexikói utazását, a hazugságát Jade-ről, aztán a legrosszabbat, amit ma mondott Georgie-nak. Kiadott magából mindent, csupán a gyereket hagyva ki, nem azért, hogy védje magát – azon már rég túl volt –, hanem mert Georgie gyermek utáni vágya az ő titka volt, amit neki kellett felfednie.

– Tisztázzuk, jól értem-e – mondta Paul fenyegető hangon. – Hazudtál a lányomnak Jade-ről. Aztán megpróbáltad manipulálni azzal, hogy eljátszottad, szerelmes vagy belé. Miután kidobott, varázslatos módon rájöttél, hogy tényleg szereted, és most azt akarod, hogy én segítsek neked meggyőzni erről.

Bram egy bárszékre rogyott a pultnál. – Tiszta barom vagyok.

– Egyetértek.

– Tudod hol van?

– Igen, és nem mondom meg.

Bram nem is számított rá. – Megmondanád legalább neki, hogy...? A francba! Mondd meg, hogy sajnálom. Mondd meg neki, hogy... Kérd meg, hogy beszéljen velem.

– Nem kérek tőle semmit. Te okoztad a bajt. Neked is kell rendbe hozni.

De hogyan? Ez nem egy kis félreértés volt, amit rózsákkal, mangókkal vagy egy gyémánt karkötővel tisztázni lehet. Nem egyszerű családi perpatvar, amit pár szerelmes szó elcsitít. Ha vissza akarja kapni a feleségét, sokkal meggyőzőbbet kell kitalálnia, és halványlila gőze sem volt róla, hogy mit.

Georgie lejött az emeletről, amikor a férfi elhajtott. Nem tudott Malibuban maradni és hallgatni Bram dörömbölését, ezért idejött. – Hallottam minden szót. – A hangja még önmaga számára is furcsának tűnt, hidegnek, távolságtartónak.

– Sajnálom, kiscicám.

Paul gyerekkora óta nem szólította így, és amikor átölelte, Georgie hozzábújt. De olyan hévvel forrt benne a düh, hogy attól félt, megperzseli az apját.

– Szerintem Bram az igazat mondhatta – állapította meg Paul.

– Nem. A Faház jelent neki mindent, és ez az ügy rossz fényt vet rá. Bármire képes, hogy aláírjam a szerződést.

– Nem is olyan régen még ez volt minden vágyad.

– Most már nem.

Az apja olyan gondterhelt arcot vágott, hogy Georgie megszorította a kezét. – Szeretlek – mondta. – Most lefekszem. – Átmenetileg félretette a haragját. – Menj Laurához. Tudom, hogy azt szeretnéd.

Paul Mexikóban hívta fel Georgie-t, hogy elmondja neki, beleszeretett a volt menedzserébe. Georgie elképedt, egészen addig, amíg eszébe nem jutottak azok a nők, akikbe az apja nem szeretett bele.

– Hozzászoktál már a gondolathoz, hogy Laura és én? –kérdezte Paul.

– Én igen, de ő?

– Még csak négy napja mondtam meg neki, mit érzek, és szépen haladok.

– Örülök neki.

Megvárta, amíg az apja elmegy, aztán felhívta Mel Duffyt. A sakálok éjjeli állatok voltak, és Mel azonnal felvette. – Duffy.

Álmos hangja volt, de Georgie gyorsan felébreszti majd. –Mel, itt Georgie York. Van egy sztorim a maga számára.

– Georgie?

–Szenzációs sztori. Bramről és rólam. Ha érdekli, találkozzunk Santa Monicában egy óra múlva. A Tizennegyedik utcában a Woodland Cemetery bejáratánál.

– Istenem, Georgie, ne csinálja ezt velem! Olaszországban vagyok! Positanóban. Diddy kurva nagy partit adott a yacht-ján. – Duffy köhögni kezdett, krákogott a bagótól. – Visszarepülök. Jézusom, még nyolc óra sincs, és már sztrájkolnak megint. Várjon meg, amíg visszarepülök Los Angelesbe. Ígérje meg, hogy nem beszél addig senkivel.

Felhívhatott volna valakit a közszolgálati médiától, de azt akarta, hogy egy sakálé legyen a sztori. Melnek akarta adni, aki elég mohó volt ahhoz, hogy minden véres részleten elcsemegézzen. – Rendben. Hétfő este. Éjfélkor. Ha nincs ott, nem várok.

Letette, a szíve kalapált, forrt benne a méreg. Bram elvette tőle, amit a legjobban akart. Most ő is ugyanezt teszi vele. Csak azt sajnálta, hogy negyvennyolc órát kell várnia, míg bosszút állhat.

Bram nem tudott aludni, nem tudott enni, és komolyan fontolóra vette, hogy megöli Chazt, ha tovább sürgölődik körülötte. Harminchárom évesen szert tett egy húszéves anyára, és elege volt. De hát manapság semmi és senki nem tetszett neki, különösen önmaga. Ugyanakkor szilárd eltökéltség kezdett megfogalmazódni benne.

– Georgie nem játsza el Helene-t – közölte Hank Petersszel hétfő délután, két nappal a malibúi csúnya jelenet után. –Nem tudom rábeszélni, hogy gondolja meg magát. Tégy belátásod szerint.

Nem lepődött meg, amikor alig fél óra múlva Rory Keene hívatta. Elviharzott rémült asszisztenseinek hada mellett és betört Rory irodájába anélkül, hogy szólították volna. Rory erezett íróasztala mögött ült a Diebenkorn-festmény alatt, ahonnan irányította a világot.

Bram félrerúgott egy fekvő S-alakú fonott széket. – Georgie nem vállalja el Helene szerepét. És igazad van. Elbaltáztam a házasságomat. De jobban szeretem a feleségemet, mint bárki mást, és bár jelen pillanatban rühell, szeretném, ha kimaradnál ebből az egészből, amíg vissza nem szerzem. Világos?

Több hosszú másodperc eltelt, mire Rory letette a tollát. –Akkor a megbeszélés, azt hiszem, véget ért.

– Egyetértek. – Miközben Bram kirohant az irodából, egy bizonyos dologról már tudta, hogy meg kell tennie. Már csak a többit kellett kitalálnia.

Georgie leparkolta bérelt Corolláját egy kétemeletes apartmanház előtt a Woodland Cemetery bejáratától északra, elég közel ahhoz, hogy láthassa, ha Mel megérkezik, de olyan távol, hogy a férfi ne vehesse észre, csak ha ő ligy akarja. Majdnem éjfél volt, már csak szállingózott a nép a Tizennegyedik utcán. Ahogy ott ült a sötétben, azon kapta magát, hogy visszapörgeti az egész történetet – attól kezdve, hogy Bram kihallgatta, amint megkéri Trevor kezét a viharos délutánig ugyanezen a strandon, amikor örök szerelmet vallott.

A fájdalom nem szűnt. Mindent el fog mondani a sakálnak. Bram színlelt szerelmi vallomásának híre eljut a pletykalapokhoz, aztán bekerül a közszolgálati médiába. A hírneve, amit oly fáradtságos munkával igyekezett kifényesíteni, ismét beszennyeződik. Próbálja csak eljátszani a hőst, miután Georgie elintézte! Neki is fájni fog közben, de már nem érdekelte. Dühösebb volt, mint valaha, de szabadabb is. Az, hogy hagyja, hogy a szennylapok főcímei irányítsák az életét, már a múlté. Nincs több mosoly a fotósoknak, amikor az összeomlás határán áll. Nincs több pózolás a sajtónak, hogy megóvja a büszkeségét. Nem adja el többé a közkép kedvéért a lelkét.

Egy fekete SUV állt meg a temető bejárata előtt. Lehúzódott az ülésen és az oldalsó tükörből figyelte, ahogy kialszanak a lámpái. Duffy kiszállt, cigarettára gyújtott, aztán körülnézett, de nem vette észre a Corollát. A hazugságok ma véget érnek. Olyan mélyen fogja megsebezni Bramet, amilyen mélyen a férfi megsebezte őt. Tökéletes bosszú lesz.

Izzadt, a gyomra rendetlenkedett. Duffy járkálni kezdett. Eljött az idő. A ma éjszaka után nem lesz több porhintés. Őszinteségben élhet, felemelte fejjel, tudván, hogy visszavágott, hogy nem vált ismét egy férfi érzelmi áldozatává. Ez volt az a nő, aki lett belőle. Egy nő, aki kezébe vette a sorsa irányítását.

A sakál a csatornába pöccintette a csikket és elindult a temető bejárata felé. Georgie erre nem számított. Az utcai világítás biztonságos fényében akarta elmesélni neki a sztorit. Egy sakál egy elhagyatott temetőben túl veszélyes volt, és Georgie a kilincs után nyúlt, nehogy Duffy túl messzire távolodjon tőle. Mikor azonban keze a hideg fémre kulcsolódott, valami beléhasított. Ekkor meglátta, hogy a kocsiban ülő sakál sokkal veszélyesebb, mint a temetőkapu felé közeledő.

A kocsiban ülő sakál ő volt. Ez a bosszúszomjas, dühös asszony.

Megmarkolta a kilincset. Bram elárulta, és megérdemli a büntetést. Fájdalmat kell okoznia neki, elárulni, ahogy Bram elárulta őt. De a pusztítás távol állt tőle.

Hátrahanyatlott az ülésen és magába nézett – ki lett belőle. A kocsiban fojtogatóvá vált a levegő. Bénult zsibbadtságot érzett az egész testében. Lassan megértette saját természetét. Tudta, ádáz, újfajta tisztánlátással, hogy inkább élne a harag súlya alatt, a bánat terhével, mint válna bosszúállóvá.

A sakál kilépett a temető torkából fülére szorított mobiltelefonnal. Újabb cigarettára gyújtott, még egyszer utoljára körülnézett, aztán beült a kocsiba és elhajtott. Georgie céltalanul furikázott, ürességet érzett, dühöt még mindig, békétlenséget, de tisztába jött önmagával. Végül Santa Monica egyik masszázsszalonokkal és szexboltokkal teli, hírhedt részében kötött ki. Leparkolt egy bezárt fékjavító műhely előtt, kivette a kameratáskáját a csomagtartóból és elindult a járdán. Még soha nem járt éjszaka egyedül ilyen veszélyes környéken, de eszébe sem jutott félni.

Hamarosan megtalálta, amit keresett, egy kiszívott hajú, kiégett szemű tinilányt. Óvatosan közeledett hozzá.

– Georgie-nak hívnak – mondta gyengéden. – Filmet készítek. Beszélhetek veled?

Két nappal később Chaz jelent meg a parti házban. Georgie a számítógépe előtt ült, egész délelőtt filmet vágott, még le sem zuhanyozott. Mihelyt Aaron ajtót nyitott, kirobbant a vita.

– Követtél! – hallotta Georgie Aaron hangját. – A zöldségesig sem szeretsz kocsival menni, de egész Malibúig képes voltál követni?

– Engedj be!

– Ki van zárva. Menj haza!

– Nem megyek addig sehová, amíg nem beszéltem vele.

– Csak a testemen át.

– Ó, hagyjuk már, mintha megállíthatnál. – Chaz elviharzott Aaron mellett és nemsokára megtalálta a vendégszobát, ahol Georgie a felszerelését felállította. Koromfeketébe volt öltözve egészen a lábujjközötti papucsáig. – Tudja, mi a maga baja? – rontott rá Georgie–ra minden bevezető nélkül. – Hogy nem törődik az emberekkel.

Georgie alig aludt valamit, túl elcsigázott volt ahhoz, hogy ezzel foglalkozzon.

– Bram az elmúlt két éjszaka nem jött haza a stúdióból. –

Chaz folytatta a támadást. – Szenved, és mindez maga miatt. Nem lepődnék meg, ha megint drogozni kezdene. – Amikor Georgie nem válaszolt, Chaz indulata utat engedett némi bizonytalanságnak. – Tudom, hogy szerelmes belé. Miért nem megy vissza hozzá? Akkor minden rendbe jönne.

– Ne zaklasd, Chaz – mondta Aaron halkan, megjelenve mögötte.

Georgie soha nem hitte volna, hogy Aaron ilyen határozott házőrzővé válik. A súlyvesztése mintha újfajta magabiztosságot kölcsönzött volna neki. Az egyik kedden, amikor Mel Duffy nyilvánosságra hozta Georgie telefonhívását, Aaron támadásba lendült és nyomatékosan cáfolta a hírt anélkül, hogy konzultált volna vele. Georgie közölte vele, hogy Mel állítása igaz és nem érdekli, de Aaron rá se hederített.

Könnyebb volt Chaz gyengeségét bírálni, mint a sajátját. –Vannak emberek, akik mindig mások dolgába ütik az orrukat. Általában azért, mert nem akarnak szembenézni a saját kudarcaikkal.

Chaz azonnal védekezőállásba vonult. – Az én életem rendben van!

–Akkor miért nem vagy a főzőiskolában? Amennyire én tudom, eddig bele sem néztél a tankönyveidbe.

– Chaz túl elfoglalt ahhoz, hogy tanuljon – mondta Aaron. – Kérdezd csak meg tőle.

– Szerintem félsz, hogy ha kilépsz abból a biztonságból, amiben most élsz, megint az utcán találod magad. – Még el sem hagyták a szavak Georgie száját, máris rájött, hogy visszaélt Chaz bizalmával. Rosszul lett. – Sajnálom, én...

Chaz a homlokát ráncolta.

– Ó, ne nézzen már így. Aaron tudja.

Aaron tudta? Nem gondolta volna.

– Ha Chaz nem tanul – mondta Aaron –, nem kell amiatt aggódnia, hogy megbukik.

– Ez baromság.

Georgie feladta. – Túl fáradt vagyok most ehhez. Tünés!

Chaz természetesen nem mozdult. Helyette rosszallóan méregette Georgie-t. – Olyan, mintha megint fogyna.

– Nincs étvágyam.

– Majd én gondoskodom róla. – Kiviharzott a konyhába, ahol toporgott egy ideig, szekrényajtókat vagdosott, hűtőszekrényt nyitogatott-csukogatott. Nemsokára friss salátával és sajtos makarónival állt elő. Megsimogatta a lelkét az a tudat, hogy Chaz ott sürgölődik körülötte.

Georgie csinált ilyen rohadt nagy ügyet abból, hogy kölcsönvegye az egyik fürdőruháját és lemenjen a strandra. – Ha csak nem félsz a víztől. – Georgie hangja kissé gúnyos volt, mintha azzal heccelte volna, hogy nem meri felvenni. Tudta, hogy gyűlöli mutogatni magát és egyfajta terápiának szánhatta. Mivel azonban gyakorlatilag kihívás elé állította, Chaz belebújt a fürdőruhába, aztán addig kutatott Georgie cuccai közt, amíg nem talált egy frottír strandruhát, amibe elrejthette magát.

Aaron egy strandtörülközőn feküdt és valami idióta video-játék–magazint olvasott. Amikor megismerte, Aaron a víznek a közelébe se ment. Most új fehér fürdőnadrágot viselt tengerészkék szegéllyel. Még fogyhatott volna pár kilót, szóval nem kellett volna ilyen mackósan kinéznie, de elkezdett súlyzózni, és ez meglátszott rajta. Ezenkívül már költött tisztességes hajvágásra és kontaktlencsére is.

Chaz leült a törülköző végére, háttal neki. A strandruha a combja közepéig sem ért, ő pedig óvatosan maga alá húzta a lábát.

Aaron félretette a magazint. – Meleg van. Menjünk úszni.

– Nincs kedvem.

– Miért nincs? Azt mondtad, mindig is szerettél úszni.

– Most egyszerűen nincs kedvem, ennyi az egész.

Aaron felült. – Nem fogok rád ugrani, csak mert fürdőruha van rajtad.

– Tudom.

– Chaz, túl kell lépned azon, ami történt.

Chaz a homkot piszkálta egy bottal. – Lehet, hogy nem akarok túllépni rajta. Talán nem akarom elfelejteni, hogy soha többé ne forduljon elő.

– Nem fog.

– Honnan tudod?

– Egyszerű logika. Tegyük fel, hogy megint eltöröd a karod, vagy akár a lábad. Tényleg azt hiszed, hogy Bram kirúgna? Vagy, hogy Georgie nem lépne közbe, vagy, hogy én nem engedném meg, hogy nálam lakj? Vannak barátaid, mégha az ember nem is gondolná az alapján, ahogy bánsz velük.

– Adok enni Georgie-nak, nem? És nem kellett volna azt mondanod neki, hogy félek a bukástól.

– Okos vagy, Chaz. Mindenki tudja, csak te nem.

Felkapott egy kagylót és végighúzta hüvelykujján az élét. –

Lehet, hogy okos vagyok, de sokat hiányoztam az iskolából.

– És akkor mi van? Erre való a levelező. Mondtam, hogy segítek tanulni.

– Nem kell segíteni. – Ha Aaron segítene, rájönne, milyen keveset tud, és nem tisztelné többet.

De Aaron mintha tudta volna, mire gondol.

– Ha te nem segítettél volna nekem, még mindig kövér lennék. Mindenki másban jó. Én mindig jól tanultam, és most rajtam a sor, hogy szívességet tegyek neked. Bízz bennem. Nem leszek olyan szigorú, mint te voltál velem.

Szigorú volt Aaronnal. Georgie-val is. Kinyújtotta a lábát. A bőre olyan fehér volt, mint egy vámpíré, és észrevett egy foltot, amit kihagyott a borotválásnál. – Sajnálom.

Nem úgy hangozhatott, mintha komolyan gondoha volna, mert Aaron nem hagyta annyiban. – Nem szabad így gorombáskodnod az emberekkel. Azt hiszed, hogy ettől keménynek látszol, pedig csak szánalmasnak.

Chaz kilőtte magát a törülközőről. – Hogy mondhatsz ilyet!

Aaron felnézett rá. Chaz vissza, karját mereven maga mellé szorítva, kezét ökölbe.

– Hagyd abba ezt a marhaságot, Chaz! – Aaron úgy tűnt, mintha belefáradt volna, mintha unná a témát. – Ideje felnőnöd és úgy viselkedned, mint egy normális emberi lénynek. –Lassan felállt. – Mi a legjobb barátok vagyunk, de sokszor szégyellem magam miattad. Mint most is emiatt az otrombaság miatt Georgie-val. Még a vak is láthatja, hogy rosszul érzi magát. Nem kell tetézned a baját.

– Bram ugyanilyen rosszul érzi magát – vágott vissza Chaz.

– Ez még nem ok arra, hogy így beszélj vele.

Olyan volt, mintha Aaron kész lett volna lemondani róla. Chaz szeretett volna sírni, de előbb ölte volna meg magát, ezért szétrántotta a strandruhát és ledobta a homokba. Meztelennek érezte magát, de Aaron csak az arcát nézte. Amikor az utcán kereste a kenyerét, alig néztek az arcába. – Elégedett vagy?

– És te?

Chaz szinte semmivel sem volt elégedett, és belefáradt abba, hogy fél. Rettegett elhagyni a házat. Idegeskedett a levelező miatt. Aggodalmaskodott. – Ha kedves vagyok, kihasználnak – kiabálta.

– Ha kihasználnak – felelte Aaron halkan –, ne légy hozzájuk kedves.

Libabőrös lett. Mindent vagy semmit? Arra gondolt, amit Aaron korábban mondott, hogy vannak barátai, akik törődnek vele. Gyűlölt másoktól függeni, de talán azért, mert soha nem tudott. Aaronnak igaza volt. Már voltak barátai, ő mégis úgy viselkedett, mintha egyedül kellett volna szembeszállnia a világgal. Nem szerette, hogy Aaron gorombának tartotta. A gorombaság nem védte meg semmitől. A lábát tanulmányozta. – Ne mondj le rólam, oké?

– Nem tudnék. Túl kíváncsi vagyok arra, hogy mi lesz belőled, ha felnősz.

Chaz visszanézett rá, és valami furát látott az arcán. Aaron nem a testét nézte, le sem vette a szemét róla, mégis... bizsergett tőle a bőre, kiszáradt a szája. Valami ilyesmi. – Akkor úszunk? – kérdezte. – Vagy itt akarsz állni egész nap és engem pszichoanalizálni?

– Úszunk.

– Én is erre gondoltam.

Chaz a vízhez rohant, és végre szabadnak érezte magát. Lehet, hogy nem sokáig, de most nagyon jó volt.

Georgie nappal filmet vágott, éjszakánként Hollywood és West Hollywood mocskos utcáit járta, csupán a kamerát és híres arcát használva védőeszközként. A lányok, akiket megszólított, többnyire felismerték és készségesen beszéltek a kamerába.

Felfedezett egy mobil kórházat, ahol utcagyerekeket láttak el. Az ismertsége újfent kifizetődő volt, és az egészségügyi dolgozók megengedték, hogy velük menjen HIV- és STD-tesztet, óvszert és betegségmegelőző tanácsokat osztani. Attól, amiket ezeken az éjszakákon látott és hallott, megszakadt a szíve. Elképzelte Chazt a lányok között, és az járt a fejében, mi lett volna vele Bram nélkül. Két hét telt el, és Bram nem tett újabb kísérletet, hogy felkeresse. Fásultsággal határos kimerültséget érzett, de alig aludt pár órát, verejtéktől nyirkos pizsamában és gyűrött lepedők közt riadt fel. Kétségbeesetten hiányzott neki az a férfi, akinek Bramet hitte, a férfi, akinek cinikus külseje érző szívet takart. Csak a munkája és a tudat, hogy jól tette, amikor nem adta el a lelkét a bosszú kedvéért, mentette meg a kétségbeeséstől.

Mivel lesifotósok nem ólálkodtak azokon a környékeken, ahol ő járt, nem jelentek meg fotók róla. Noha megtiltotta Aaronnek, hogy tovább etesse a pletykalapokat boldog hitvesi történetekkel, a férfi nem hallgatott rá. Őt már nem érdekelte. Foglalkozzon vele Bram.

Pénteken, három héttel a Brammel való szakítás után Aaron azzal hívta fel, hogy lépjen fel a Variety oldalára. Amikor megtette, a következő közleményt olvasta:

Befejeződött a Sarah Carter Faház című nagysikerű regényéből készült Bram Sbepard-fílmváltozat szereplőválogatása. Helene, a női főszereplő embert próbáló szerepét nagy meglepetésre Anna Chalmers, egy gyakorlatilag ismeretlen színésznő kapta.

Georgie a képernyőt bámulta. Így Bramnek már nem kellett örök szerelméről győzködnie, ami megmagyarázta, miért nem kereste többet. Kikapcsolta a gépét, és sétálni indult a tengerparton. A védekező ösztöne felmondta a szolgálatot és elhagyta az erő, különben nem engedte volna meg magának, hogy egy olyan teleregényről ábrándozzon, amiben Bram feltűnik az ajtajában, és térden állva könyörög a szerelméért és a bocsánatáért.

Undorodva önmagától fordult vissza a ház felé.

Másnap reggel megszólalt a telefon, miközben a számítógép előtt ült. Kirángatta magát a kábulatából és a mobilja kijelzőjére hunyorgott. Aaron volt az. Kansasbe repült a hétvégre megünnepelni az apja hatvanadik születésnapját. Kitörölte hangjából a kedvtelenséget.

– Milyen a családi összejövetel?

– Remek, de Chaz beteg. Most beszéltem vele telefonon és úgy tűnik, nagyon rossz bőrben van.

– Mi baja?

– Nem árulta el, de szinte sírt. Mondtam neki, hogy kerítse elő Bramet, de nem tudja, hol van.

Malibuban nem, gondolta Georgie, hogy őt próbálja meg visszaszerezni.

– Aggódom miatta – folytatta Aaron. – Gondolod, hogy...

– Átmegyek.

Miközben ráhajtott a sztrádára, a teleregény folytatódott a fejében. Látta magát besétálni Bram házába és rácsodálkozni a léggömbökre. Tucatnyi lebegett a mennyezeten, szalagjaik színesen tekergőztek. Látta Bramet ott állni közöttük, lágy, izgatott, gyengéd arckifejezéssel.

– Meglepetés!

Rátaposott a gázpedálra, és visszarántotta magát a valóságba.

Egyetlen léggömb sem lebegett az üres, néma házban, és a férfinak, aki elárulta, hűlt helye volt. Mivel a lesifotósok ismét ott ólálkodtak a kocsibejáró végén, Rory garázsában hagyta az autóját és besurrant a hátsó kapun. Letette a táskáját és Chaz nevét kiáltotta. Nem jött válasz.

Átvágott az üres konyhán a hátsó folyosóra, fel a lépcsőn Chaz lakásába a garázs fölött. Nem lepődött meg az egyszerű berendezésen és a kínos renden. – Chaz? Jól vagy?

Nyöszörgés hallatszott az egyetlen hálószobából. Chazt egy gyűrött szürke ágytakarón fekve találta felhúzott térdekkel, sápadt arccal. Felnyögött, mikor megpillantotta Georgie-t. – Aaron telefonált.

Georgie az ágyhoz sietett. – Mi a baj?

Chaz szorosan átölelte a térdét.

– Nem hiszem el, hogy felhívta.

– Aggódott. Azt mondta, beteg vagy.

– Görcsölök. Néha előfordul, hogy elkap. Most menjen el.

– Vettél be valamit?

– Elfogyott. – Szinte jajveszékelő volt a hangja. – Hagyjon békén! – A párnába temette az arcát, majd hozzátette gyengéden: – Kérem.

Kérem? Chaz tényleg beteg. Georgie keresett Bram konyhájában Tylenolt, csinált egy csésze teát és átvitte Chaznek. Útban a hálószobába egy nyitott tankönyvet pillantott meg a dohányzóasztalon sárga jegyzetfüzet és ceruzák mellett. Elmosolyodott, most először a héten.

– Nem hiszem el, hogy Aaron felhívta – ismételgette Chaz, miután bevette a gyógyszert. – Azért jött ide egészen Malibu-ból, hogy beadjon nekem egy Tylenolt?

– Aaron meglehetősen ideges volt. És te is megtetted értem ugyanezt.

Ez kiszabadította Chazt a nyomorúságából. – Ideges volt?

Georgie bólintott és odanyújtotta a forró cukros teát. Chaz felült annyira, hogy elvegye a csészét. – Kösz – morogta. – Komolyan.

– Tudom – felelte Georgie, miközben kiment.

Összeszedte a holmiját, vigyázva, hogy be se pillantson a hálószobába. Ahogy lejött a lépcsőn, aranyló délutáni napsugarak zúdultak be az ablakokon. Szerette ezt a házat. A zegzugait. Az agyagcserepes citromfát és a tibeti takarókat, az azték mintázatú kandallópárkányt és a meleg fapadlót. Szerette a könyvespolcokkal szegélyezett étkezőt és a réz szélcsengőket. Hogyan lehet az a férfi, aki ilyen meleg otthont képes varázsolni, lelketlen és kőszívű?

Ekkor lépett be.

27

Bram döbbent arckifejezéséből egyértelműen látszott, hogy Georgie volt az utolsó ember a földön, akinek a látogatására számított – vagy vágyott. Georgie arca krétafehér volt az átvirrasztott éjszakáktól, a szeme karikás, Bram viszont GQ-fotózásra kész. Új frizurája volt, szinte ugyanolyan rövid, mint a Skip és Scooter forgatása idején, és Georgie esküdni mert volna rá, hogy manikűrös ápolta a körmeit.

Nem bírta volna elviselni, hogy Bram azt higgye, miatta jött. – Chaz beteg – mondta kimérten. – Átjöttem megnézni, de már megyek is.

Kihúzta magát és átvágott a helyiségen a veranda felé, de Bram mellette termett, mielőtt megfoghatta volna a kilincset. – Egy lépést se.

– Ne drámázz, Bram! Felfordul tőle a gyomrom.

– Színészek vagyunk. A dráma az életünk. – Bram megragadta a vállánál fogva és maga felé fordította. – Nem azért mentem keresztül ezen az egészen, hogy csak úgy faképnél hagyj.

A düh, amiről Georgie azt hitte, hogy leküzdött, lángra lobbant. – Miről beszélsz? Min mentél te keresztül? Nézz magadra! Ki vagy simulva. Éled világodat!

– Úgy látod?

– Producer vagy és főszereplő egy remek filmben. Minden álmod valóra vált.

– Nem éppen. Veled elcsesztem, nem emlékszel? Azzal, aki a legfontosabb nekem. – Georgie az erkélyajtó és Bram közé került. – Próbálom helyrehozni.

– Hogyan? – kérdezte Georgie felvont szemöldökkel.

Bram lenézett rá, borús tekintete egy megkínzott lélek

színitanodás előadását idézte. – Szeretlek, Georgie.

Tűzijáték villant Georgie szemhéja mögött. – Miért is?

– Csak. Mert te vagy te.

– Komolyan beszélsz. Komolynak látszol. – Georgie gúnyosan mosolygott, és félrelökte a férfi kezét. – De egy szavadat sem hiszem.

Aki nem olyan cinikus, mint Georgie, őszinte fájdalomnak hitte volna, ami Bram szája sarkát összeszorította. – Ami aznap a tengerparton történt... Pontosan tudom, milyen csúnyán viselkedtem, de ott nyílt fel a szemem.

– Ó, az klassz.

– Tudtam, hogy nem fogsz hinni nekem, és még csak nem is hibáztathatlak. – Zsebre vágta a kezét. – Figyelj, Georgie. Kiosztottuk Helene szerepét. Nincs visszaút. Miféle hátsó szándékom lehetne még?

Nincs több néma szenvedés, mint amilyen a Lance-szel való szakítását követte. Kimondta, ami a begyében volt. – Kezdjük a karriereddel. Három és fél hónappal ezelőtt én voltam az, aki hajlandó lett volna mindent megtenni, hogy megőrizze a jóhírét, most te. A kétes múltad a jövőd útjába állt, és engem használtál fel arra, hogy elhárítsd az akadályt.

– Ez nem...

–A Faház nem az egyetlen lehetőség a számodra. Első állomása a gondosan kitervelt stratégiának, amivel megbecsülést akarsz kivívni magadnak színészként és producerként.

– Nincs azzal semmi baj, ha az embernek vannak ambíciói.

– Van, ha továbbra is engem akarsz felhasználni arra, hogy Mr. Megbízhatóság képében tetszeleghess.

– Ez Hollywood, Georgie! A válások Kánaánja. Ki az ördögöt érdekel, hogy házasok maradunk-e vagy sem, Rory Keene-en kívül?

– Rory Keene-t. Pontosan!

– Nem gondolhatod komolyan, hogy azért akarom fenntartani ezt a házasságot, hogy Rory jó véleménnyel legyen rólam.

– Nem ezt csinálod?

– Ezt csináltam. De már nem. Nagyon örülök neki, hogy a munkám minőségén és nem a házasságomon áll vagy bukik a karrierem.

Georgie szívén kemény páncél nőtt, és egy szót sem hitt el. – Te a csillagokat is képes vagy lehazudni az égről, hogy elkerüld a nyilvános szakítást, én viszont végeztem az alakoskodással csak azért, hogy emberek, akiket nem ismerek, olyannak lássanak, amilyen nem vagyok. Utasítottam Aaront, hogy ne beszéljen a sajtóval. Ezúttal pedig gondoskodni fogok róla, hogy be is tartsa, amit mondok.

– A fenéket! – Az átalakulás a férfi szemében kezdődött, ahol a hideg számítást csökönyös eltökéltség váltotta fel. Majd enyhe tébolyodottság. Keményen megcsókolta, aztán tolvata-taszigálva a hátsó folyosóra vezette. – Velem jössz.

Georgie megbotlott, de Bram túl erősen fogta ahhoz, hogy elessen.

– Engedj el!

– Elviszlek valahová.

– Ez nem újdonság.

– Pofa be! – Belökdöste Georgie-t a garázsba. Nem volt durva, de éppenséggel gyengéd sem. – Ideje megtudnod, menynyire értékelem az én tiszteletre méltó hírnevemet. – Most ugyanolyan vad volt, mint a múltban.

– Nem megyek veled sehova.

– Majd meglátjuk. Erősebb vagyok nálad, kegyetlenebb vagyok nálad és sokkal kétségbeesettebb.

Georgie-ban fellángolt a düh. – Ha olyan kétségbeesett vagy, miért nem kerestél, mihelyt kiosztottátok Helene szerepét? Miért nem...

– Mert előbb be kellett fejeznem valamit! – Bram belökte a kocsiba és Georgie már csak arra eszmélt, hogy lefelé száguldanak a kocsibejárón, ki a kapun, két fekete SUV pedig a nyomukba ered.

Bram teljes erőre állította a légkondicionálót, Georgie-nak túl hideg volt csupasz lábbal és vékony pólóban, de nem kérte meg, hogy vegye kisebbre. Nem beszélt. Bram úgy vezetett, mint egy őrült, de Georgie nem is látta a pipától. Bram megint össze akarta törni a szívét.

Elérték a Robertson Boulevardot, mely nyüzsgött a szombat délutáni vásárlóktól. Előrehajolt az ülésen, mikor Bram fékcsikorgatva megállt a The Ivy parkolószolgálata, a lesi fotósok második otthona előtt. – Miért álltál meg?

– Hogy hírverést csináljunk magunknak.

– Ezt nem mondhatod komolyan. – Az egyik lesifotós kiszúrta őt, és megpróbálta lekapni a szélvédőn át. Georgie anyaszült sminktelenül hagyta el a tengerparti házat. A haja kócos volt, a pólója éppen nem az az árnyalatú kék, ami illett volna gyűrött türkiz rövidnadrágjához, és szandál helyett strandpapucsot húzott. – Nem szállok így ki.

– Te vagy, akit nem érdekel, mit gondolnak róla, nem emlékszel?

– Nagy különbség van aközött, hogy nem érdekel, mit gondolnak rólam, és bemenni egy tisztes étterembe piszkos rövidnadrágban és mocskos papucsban!

Három újabb fotós nyomakodott a kocsinak, a többiek az utca túloldaláról, az autók elé ugrálva rohantak oda hozzájuk.

– Nem enni jöttünk – mondta Bram. – Szerintem pedig gyönyörű vagy. – Kiszállt a kocsiból, egy köteg pénzt adott a parkolósnak és átfurakodott a kiabáló paparazzók seregén át a másik oldalra, hogy kinyissa neki az ajtót.

Nem sikkes póló, gyűrött rövidnadrág. Kócos haj, festetlen arc... és egy férj, aki lehet, hogy szereti, de nem valószínű. Az irrealitás érzetével küszködve szállt ki.

Zűrzavar támadt. Hetek óta nem látták őket, és a lesifotósok mind egyszerre kezdtek kiabálni.

– Bram! Georgie! Idenézzenek!

– Hol voltak?

– Mel Duffy hazudott a találkozóról, Georgie?

– Terhes?

– Még együtt vannak?

– Mi ez a ruha, Georgie?

Bram átölelte, és a kőlépcsőhöz tolakodott a tömegben. –Adjanak egy kis helyet, fiúk. Megcsinálhatják a fényképüket, csak adjanak egy kis helyet.

Járókelők tátották a szájukat a járdán, a teraszon vacsorázók a nyakukat nyújtogatták és retikültervezők kifogástalanul öltözött triója szakította félbe a beszélgetést, hogy megbámulja őket. Georgie-ban egy pillanatra felötlött, hogy kölcsönkér egy kis szájfényt, de volt valami féktelen szabadság a legrosszabb formájában kiállni a világ elé.

Bram a fülébe suttogott. – Kinek kell sajtókonferencia, amikor itt van nekünk a The Ivy?

– Bram, én...

– Figyelem. – Bram felemelte a karját.

Georgie szédült, de valahogy sikerült a szájára kanyarítania egy Scooter-mosolyt. Aztán letörölte. Nincs több színjáték. Dühös volt, feldúlt, ugrált a gyomra és nem érdekelte, ki tudja meg. Hagyta, hogy minden, amit érez, tükröződjön az arcán.

A járdát lezárta a tömeg. Blendék nyíltak és videokamerák rögzítettek, Bram pedig túlkiabálta a zajt. – Mindnyájan tudják, hogy Georgie és én három hónappal ezelőtt összeházasodtunk Las Vegasban. Amit nem tudnak...

Georgie-nak fogalma sem volt, milyen mesét fog előadni Bram, és nem is érdekelte. Akármit is hazudik, az ő lelkén fog száradni.

–... az az, hogy két droggal spékelt koktél áldozatai voltunk és gyakorlatilag ki nem állhattuk egymást. Azóta úgy teszünk, mintha házasok volnánk.

Georgia felkapta a fejét. Egy pillanatra azt hitte, rosszul hall. Bram kiáll a The Ivy lépcsőjére és kitálal mindent?

Mint kiderült, igen. Mindent elmondott – tömören, de tényszerűen, még a csúnya jelenetet is a tengerparton. Georgie nézte határozott arcát, és azon kapta magát, hogy a nagy mozihősökre gondol, akiknek képei kint lógtak Bram irodájának falán.

A paparazzóknak többször volt dolguk hazugsággal, mint igazsággal, és egy szót sem vettek be. – Át akarnak ejteni, ugye?

– Nem – mondta Bram. – Georgie őszinte életet akar élni. Túl sok Oprah-t néz.

– Maga vette rá Bramet, Georgie?

– Szakítanak?

Úgy támadtak rájuk, mint a sakálok, ahogy azok is voltak, de Bram beléjük fojtotta a szót. – Mostantól fogva, amit mondunk, az igaz lesz, de számítsanak rá, hogy csak annyit fogunk közölni, amennyit akarunk, akkor is, ha reklámra vagy hírverésre lesz szükségünk egy filmhez. Ami a házasságunk jövőjét illeti... Georgie készen áll kiugrani belőle, de én szeretem a feleségemet és mindent megteszek, hogy maradásra bírjam. Pillanatnyilag ez minden, amit hallhatnak tőlünk. Világos?

A paparazzók megvesztek, lökdösődtek, tolakodtak. Bram valahogy átverekedte magukat a tömegen, olyan szorosan ölelve magához Georgie-t, hogy neki elemelkedett a lába a földről és elvesztette az egyik saruját. A parkolósnak sikerült kifeszítenie az ajtót, és Georgie beszállt.

Miközben Bram elhajtott, majdnem elsodort két lesifotóst, akik a motorháztetőre vetették magukat. – Egy szót se akarok hallani többet hátsó szándékról. – Bram komor szemöldökráncolása és bizonytalan hangja nem hagyott helyet vitának.

– Ami azt illeti, most egyáltalán nem is akarok beszélgetni.

Georgie nem bánta, ugyanis szóhoz sem jutott. A SUV-ok konvoja követte őket a házig. Bram beberregett a kapun, a házhoz hajtott és hirtelen fékezve megállt, majd leállította a motort.

Ziháló lélegzése betöltötte az autó bensejében hirtelen támadt csendet. Kinyitotta a kesztyűtartót és kivett egy DVD-t.

– Ezért nem kerestelek korábban. Még nem volt kész. Ma este akartam elvinni. – Georgie ölébe ejtette. – Nézd meg, mielőtt még egy nagy döntést hozol a jövőnkről.

– Nem értem. Mi ez?

– Mondhatni... szerelmes levél. – Kiszállt a kocsiból.

– Szerelmes levél? – De Bram már eltűnt a ház sarkánál. Georgie lenézett a DVD-re és elolvasta a kézzel írt cimkét.

SKIP ÉS SCOOTER „el van ásva"

A Skip és Scooter 108 részt ért meg, a felirat szerint azonban ez a 109. volt. Magához szorítva a DVD-t lerúgta fél pár papucsát, kiugrott a kocsiból és mezítláb beszaladt a házba. Nem volt türelme elbíbelődni a tévészoba bonyolult berendezésével, így felvitte filmes szerelmes levelét az emeletre és betette a lejátszóba Bram hálószobájában. Felült az ágy közepére, átkulcsolta a térdét és lüktető pulzussal megnyomta a lejátszó gombot.

Két pár pici láb lépkedett egy zöldellő pázsiton. Az egyiken fekete bőr Mary Janes pántos cipő volt fehér fodros zoknival. A másikon fényes fekete oxford fiúcipő, melyre fekete öltönynadrág simult. A lábak megálltak és hátrafordultak valakihez. A kislány nyöszörgött: – Apa?

Georgie megborzongott.

A fiú dühösen ráförmedt. – Azt mondtad, nem fogsz sírni.

Újabb nyöszörgés a kislánytól. – Nem sírok. Apát akarom.

Megjelent a harmadik pár cipő. Fekete férfi, kapliorrú. – Itt vagyok, kicsim. Segítenem kellett grand–mére–nek.

Georgie háta borsódzott, miközben a kamera felfelé siklott az élére vasalt fekete nadrágon egy férfi manikűrözött kezéig, hosszú ujján platina jegygyűrűvel. A kislány keze belecsusszant.

A kamera közelről mutatta a gyermek arcát. Hét-nyolc éves volt, szőke, angyali teremtés, fekete bársonyruhát viselt és vékony gyöngysort.

A kép kiszélesedett. Hasonló korú komoly arcú kisfiú fogta a férfi másik kezét.

Egy kameraváltással hátulról látszott a magas, karcsú férfi és a két kisgyerek, ahogy átvágnak a nyírott gyepen. Árnyékos fa tűnt fel, még több zöld, még több fa. Valami kövek. A tér kinyílt.

Nem kövek voltak.

Georgie a szájára szorította a kezét.

Egy temető?

Hirtelen a férfi arca töltötte be a képernyőt. Skip Scofieldé. Idősebb, disztingváltabb kiadásban, tökéletesen nettül, amilyennek egy Scofieldnek lennie kell. Göndör, rövid haj, méretre készült fekete öltöny, tiszteletre méltó sötétburgundi csokornyakkendő a fehér frakking gallérja alatt. És a bánat mély ráncai vonzó arcán.

Georgie hitetlenkedve rázta a fejét. Képtelenség, hogy...

– Nem akarom, apa – mondta a kislány.

–Tudom, kicsim. – Skip a karjába vette. A másik kezével átölelte a kisfiú vékony vállát.

Georgie sikítani szeretett volna. Ez egy teleregény! Viccesnek kell lennie!

Nyitott sír mellett álltak mind a hárman, háttérben feketébe öltözött gyászolókkal. A fiú az apja combjához szorította az arcát, szavai elmosódtak. – Máris hiányzik a mami.

– Akárcsak nekem, fiam. Fogalma sem volt, mennyire szerettem.

– Meg kellett volna mondanod neki.

– Próbáltam, de nem hitt nekem.

A lelkész beszélni kezdett a kamerán kívül, zengő hangja ismerős volt. Georgie összehúzta a szemét.

Vágás, a szertartás véget ért. Közeli a koporsóról a földben. Egy marék föld hullik a fényes fedélre, három kék hortenzia kíséretében.

Kameraváltás Skipre és a papra. – Részvétem, fiam –mondta, megveregetve Skip hátát.

A kép átúszik Skipre és a két zokogó gyerekre, ahogy ott állnak a sír mellett. Skip letérdel, magához húzza őket, szemét behunyja a fájdalomtól. – Hál' istennek... – mormolja. –Hál' istennek, hogy ti vagytok nekem.

A kisfiú elhúzódik, gúnyosan néz, szinte bosszúszomjasan. – Csakhogy nem vagyunk.

A kislány csípőre teszi a kezét. – Képzeletbeliek vagyunk, nem emlékszel?

A fiú grimaszt vág:

– Mi lennénk a gyerekeid, ha nem vagy olyan gazember.

Azzal a gyerekek eltűnnek és a férfi ott áll egyedül a sírnál.

Meggyötörten. Elkínzottan. Kihúz egy hortenziát az egyik virágcsokorból és az ajkához emeli.

– Szeretlek. Tiszta szívemből. Ez nem múlik el, Georgie.

A kép elsötétült.

Georgie döbbenten ült, aztán felpattant az ágyról és kirohant a folyosóra. Ez már mindennek a teteje... Leszaladt a lépcsőn, át a verandán, az ösvényen ki a vendégházhoz. Az erkélyajtón át látta, hogy Bram az íróasztalnál ül és a semmibe bámul. Mikor berontott, a férfi talpra ugrott.

– Szerelmes levél? – kiáltotta.

Bram kurtán bólintott, hamuszürke arccal.

Georgie csípőre tette a kezét. – Kinyírtál!

Bram nyelt egyet. – Csak nem arra gondolsz, hogy... magamat kellett volna kinyírnom?

– És az apám! A saját apám temetett el!

– Jó színész. És meglepő módon tűrhető após.

Georgie a fogát csikorgatta. – Ismerős arcokat láttam a tömegben. Chaz és Laura?

– Mindketten... – Bram ismét nyelt – ...élvezték a szertartást.

Georgie a levegőbe emelte a kezét. – Nem tudom elhinni, hogy kinyírtad Scootert.

– Nem sok időm volt kidolgozni a forgatókönyvet. Ez volt a legjobb, amit ki tudtam találni, különösen hogy... a hátad mögött kellett forgatnom.

– Azt meghiszem.

– Kész lett volna tegnap, csak a te angyali lányodról kiderült, hogy díva. Totál idegesítő együtt dolgozni vele, ami nem sok jót jósol a Faház forgatására. Ő játsza a gyereket.

– De remek kis színésznő – mondta Georgie karba téve a kezét. – Könnybe lábadt a szemem.

– Ha lesz gyerekünk, aki így tud színészkedni...

– Az apja hibája lesz.

Bramnek elakadt a szava, de Georgie még nem akarta kimenteni szorult helyzetéből, noha kis boldogságbuborékok kezdtek bugyogni a bensejében. – Istenemre mondom, Bram, ez volt a legostobább, legérzelgősebb giccs...

– Tudtam, hogy tetszeni fog. – Bram nem tudta, mit kezdjen a kezével. – Ugye tetszett? Mást nem tudtam kitalálni, hogy megmutassam, tisztában vagyok vele, mennyire megbántottalak a tengerparton. Ugye megérted?

– Elég fura módszereid vannak, de igen.

Bram arca eltorzult. – Segítened kell, Georgie. Még soha nem szerettem senkit.

– Még magadat sem – mondta halkan Georgie.

– Nem volt túl sok szeretnivaló rajtam. Amíg te nem szerettél. – Bram zsebre tette a kezét. – Nem akarok fájdalmat okozni neked. Soha többé. De ami történt, megtörtént. Feláldoztam, amire a legjobban vágytál. – Megrándult az arca. – Helene tényleg elveszett, Georgie. Aláírtuk a szerződést. Ez a szerep jelentett neked mindent, tudom, én pedig elpuskáztam, de nem tudtam mit tenni. Ha nem szerződtetek le egy másik színésznőt, nem tudom bebizonyítani, hogy önmagadért szeretlek.

– Megértettem. – Georgie arra gondolt, mennyi fájdalmat okoznak maguknak és másoknak az emberek szerelemből, és tudta, itt az ideje, hogy elmondja Bramnek, amire csak nem rég óta jött rá. – Örülök neki.

–Nem érted. Nem tudom helyrehozni, drágám, és nem tudlak kárpótolni.

– Nem kell kárpótolnod semmiért. – Georgie most mondta ki hangosan először. – Filmet készítek, Bram. Dokumentumfilmeket. Ezt akarom csinálni.

– Miről beszélsz? Szeretsz játszani.

– Szerettem Annie lenni. Szerettem Scooter lenni. Vágytam a tapsra és az elismerésre. De már nem. Felnőttem, és mások történeteit akarom elmesélni.

– Ez nagyszerű, de... A próbafelvétel? A remek előadás?

– Nem szívből jött. Csak technika volt. – Óvatosan fogalmazott, összerakta a darabokat, miközben beszélt, próbálta a helyükre illeszteni. – A próbafelvételre készülni életem legizgalmasabb feladatának kellett volna lennie, de keserves munka volt. Nem szerettem Helene-t és gyűlöltem a sötét oldalt, ahova vitt. Csak arra vágytam, hogy elmeneküljek a kamerámmal.

Bram felvonta a szemöldökét, kezdett hasonlítani önmagára. – Pontosan mikor jöttél rá erre?

– Azt hiszem, már akkor is tudtam, de azt hittem, így reagálok arra a zűrzavaros helyzetre, amibe veled kerültem. Egy ideig gyakoroltam, aztán amikor nem bírtam tovább, fogtam a kamerámat és Chazt nyúztam, vagy elmentem riportot készíteni egy pincérnővel. Miközben arról beszéltem, hogy új karrierre vágyom, fel sem fogtam, hogy már találtam egyet. –Elmosolyodott. – Várj, amíg megnézed a filmet, amit felvettem: Chaz történetét, utcagyerekekét, csodálatos leányanyákét. Nem mind illik bele egy filmbe, de sokat fogok tanulni belőle, míg kitalálom mindennek a helyét.

Bram végre előlépett az íróasztala mögül. – Nem csak azért mondod, hogy ne legyen bűntudatom?

–Viccelsz? Szeretem, amikor bűntudatod van. Könnyebben az ujjam köré tudlak csavarni.

– Már az ujjad köré csavartál – mondta Bram rekedten. –Nem is gondolnád, milyen szorosan.

Bram magába itta az arcát. Georgie még soha nem érzett ilyen babusgatást. Egymás szemébe néztek. Egymás lelkébe. És egyikük sem próbálkozott semmi szellemessel.

Bram úgy csókolta, mint egy szüzet. Ajak és szív leggyengédebb érintésével. Zavarba ejtően romantikus volt, de nem annyira romantikus, mint könnyes arcuk. Ölelték egymást szorosan, behunyott szemmel, kalapáló szívvel, afféle meztelenséggel, amilyen meztelenek még soha nem voltak. Tudták egymás hibáit, ahogy a sajátjukat is, és még inkább a másik erényeit. Ettől lett még édesebb ez a pillanat.

Sokáig beszélgettek. Georgie nem titkolt semmit, elmesélte, hogy felhívta Mel Duffyt és majdnem mit tett.

– Nem hibáztattalak volna, ha megteszed. Majd emlékeztess, hogy soha ne adjak fegyvert a kezedbe.

– Új esküvőt akarok – suttogta Georgie. – Igazit.

Bram megcsókolta a halántékát. – Komolyan?

– Szűkkörű szertartást. Szépet és meghittet.

– Rendben. – Bram keze a mellére vándorolt és a vágy, ami ott sistergett köztük, lángra lobbant. Georgie-nak minden erejére szüksége volt, hogy elhúzódjon. – El sem tudod képzelni, milyen nehéz ezt kimondanom. – Az ajkához emelte a férfi ujjait és megcsókolta. – De nászéjszakát akarok.

Bram felnyögött. – Kérlek, ne úgy értsd, ahogy gondolom.

– Nagyon bánnád?

Bram átgondolta. – Igen.

– De azért beleegyezel?

Bram tenyere bölcsőjébe fogta. Georgie arcát. – Nem hagysz más választást, nem igaz?

– De igen. Közösen döntünk.

Bram mosolygott és megfogta a fenekét. – Poppynak pontosan huszonnégy órája van összehozni az álomesküvődet. A nászútról én gondoskodom.

– Huszonnégy óra? Annyi idő alatt nem tudjuk...

– Poppy igen.

És Poppy megcsinálta, bár negyvennyolc óra kellett neki, és aztán kitiltották a szertartásról, amit egyáltalán nem vett jó néven.

Naplementekor, egy homokos öböl elszigetelt partján esküdtek örök hűséget. Csak öten voltak hivatalosak: Chaz, Aaron, Paul, Laura és Meg, aki egyedül jött, mert nem engedték volna neki, hogy hozzon valakit. Sasha és April nem értek vissza időben, Bram pedig nem volt hajlandó megvárni őket. Georgie meg akarta hívni Roryt, de Bram azt mondta, hogy őt feszélyezi Rory, amitől Georgia a hasát fogta a nevetéstől, mire Bram kénytelen volt kifulladásig csókolni.

Pault kérték meg levezetni a szertartást. Georgie szerint ez volt a legkevesebb, amit megtehetett azok után, hogy eltemette. Amikor Paul rámutatott, hogy nincs felszentelve, legyintettek rá. A hivatalosat hónapokkal ezelőtt megtartották. Ez az esküvő a szív ceremóniája volt.

Szivárványos naplemente szegélyezte aznap este a partot. Egyszerű galvanizált vödrökben szarkaláb –, írisz- és szagosbükköny-csokrok pompáztak, szalagjuk, amivel összekötötték őket, lebegett a meleg szélben. Bár Georgie megtiltotta Poppynak, hogy oltárt emeljen vagy szíveket fessen a homokba, elfelejtette megemlíteni a homokvárépítést, aminél fogva a Scofield-birtok egy két méteres, kagylókkal és virágokkal díszített mása magasodott a vőlegény és a menyaszszony mellett.

Georgie egyszerű sárga vászonruhát viselt, virágokkal sötét hajában. Bram mezítláb volt. Az eskü, amit mondtak, arról szólt, mit tudnak, mit tanultak, mit ígérnek. A szertartás után körülülték a tábortüzet és rákkal, valamint Chaz tejszínes csokoládés süteményével ünnepeltek. Paul és Laura nem tudták levenni egymásról a tekintetüket, és ahogy hamvadt a tűz, Laura egy pillanatra ott hagyta Pault, hogy Georgie-hoz húzódjon. – Nem haragszol, hogy apád és én? Tudom, hogy túl gyors. Tudom, hogy...

– Boldogabb nem is lehetnék. – Georgie megölelte, miközben Chaz és Aaron lesétáltak a vízhez egymás mellett.

Bram felesége gyönyörű arcát nézte, mely ragyogott a tábortűz fényében, és rájött, hogy a félelem, ami árnyékként kísérte nagyon régóta, eltűnt. Ha egy olyan bölcs asszony, mint Georgie, el tudta fogadni, itt lenne az ideje, hogy ő is elfogadja magát.

Ez a magával ragadó, szerető, okos, csodálatos teremtés az övé. Lehet, hogy félnie kellett volna, hogy csalódást okoz neki, de nem félt. Történjék bármi, ott lesz mellette.

Ahogy leszállt az éj, Georgie észrevette, hogy egy csónak közeledik egy, a part közelében horgonyzó jachtról. – Mi ez?

– A meglepetésem – suttogta Bram a hajába. – Azt akartam, hogy egy hajón legyen a nászéjszakánk. Hogy kiengeszteljelek az első alkalomért.

Georgie mosolygott. – Már rég megtetted.

Vendégeik rizsesővel búcsúztatták őket. Miközben a jacht felé csónakáztak, Bram szorosan átölelte. Azt akarta, hogy tökéletes legyen a nászéjszakájuk. Lance hatlovas hintót adott Georgie-nak, s nem bírta elviselni a gondolatot, hogy alulmaradjon.

Mihelyt a fedélzetre léptek, a legnagyobb luxuskabinba vezette Georgie-t a néma hajón. – Isten hozott a nászutadon, szerelmem.

–Ó, Bram...

Minden úgy volt, ahogy eltervezte. Viharlámpákban fészkelő fehér tömbgyertyák pislákoló fényben fürdették a meleg faburkolatot és pazar szőnyegeket. – Gyönyörű... – mondta Georgie olyan hangon, ami meggyőzte Bramet, hogy teljesen megfeledkezett hintóról és lovakról. – Imádom. Imádlak. – Georgie pillantása a férfi mellett az ágyra siklott és kibuggyant belőle a nevetés. – Az rózsaszirom szétszórva az ágyon?

Bram elmosolyodott. – Túl sok?

– Nagyon. – A férfi nyakába borult. – Imádom!

Bram lassan levetkőztette, megcsókolt mindent, amit lemeztelenített: a válla ívét, a melle domborulatát. Letérdelt és megcsókolta a hasát, a combját, tudván, hogy ő a legszerencsésebb fickó a világon. Georgie is szinte ugyanolyan lassan vetkőztette le őt, és amikor Bram nem bírta tovább, az ágyhoz húzta, a rózsaszirom lepedőre.

Ami jó ötletnek tűnt, de...

Kivett egy szirmot a szájából. – Mindenfelé ez a vacak...

– Egyetértek. Még itt is. – Georgie széttárta a combját. –Tudsz ellene tenni valamit?

Talán mégsem volt olyan rossz ötlet a rózsaszirom.

A hajó ringott alattuk. Újra és újra szeretkeztek, begubózva zárt, érzéki világukba, testükkel pecsételve meg mindent, amit szavakkal ígértek.

Másnap reggel Bram ébredt elsőként és csak feküdt ott feleségével a karjában, beszívva illatát, hálát adva... és Skip Scofieldra gondolva. Segítened kell, pajtás. Nincs gyakorlatom a lelki dolgokban, mint neked.

Kezdhetnéd a gúnyolódás elhagyásával, felelte Skip.

Georgie rám se ismerne.

Legalább kihasználhatod a pillanatot.

Ezt tette. Georgie közelebb bújt, ő pedig a csípőjére tette a kezét. Egyvalamiben végre lepipáltalak, Skipper. Te örökre a kis Scooter Brownhoz vagy láncolva. Nekem viszont itt van... Megcsókolta felesége selymes haját. Itt van Georgie York.

Mikor Gorgie végre kilépett meztelenül a fürdőszobából, Bram a mellbimbójához ragadt rózsaszirmot nézte és kinyújtotta a kezét. – Gyere ide, asszony – mondta gyengéden. –Teherbe ejtelek.

Georgie egy kézlegyintéssel sokkolta. – Később.

Bram felült a párnának dőlve és gyanakvóan méregette, miközben Georgie kivette a kameráját az egyik bőröndből, amit a jacthra szállítottak. – Chaz figyelmeztetett.

Georgie mosolygott és elhelyezkedett szemben a férfival az ágy végén. A hajóablakon át beáramló reggeli napsugár vajszínbe vonta sötét haját. Bram hátradőlt és nézte, ahogy felemeli a kamerát. – Kezdjük az elején. Mondj el mindent, amit a feleségedben szeretsz.

Bram látta, hogy Georgie csak ugratja, ám mégis beszállt a játékba. Elhelyezkedett az ágy fejvégénél, a tenyerébe vette Georgie lábát és pontosan azt tette, amit a felesége kért.

Epilógus

Iris York Shepard olyan boldogtalan volt, amennyire egy négyéves csak lehetett. Az udvar közepén állt, mellkasán karba tett kézzel, pici lábával vészjóslóan dobolva a fűben, fintorgó szájjal imádnivaló kis pofikáján, összeráncolt homlokkal. Nem szerette, ha a figyelem túl messzire terelődött róla, most pedig a nagyszülei, akik elkényeztették, Trev bácsival beszélgettek.

Bram észrevette a lányát a verandáról és elmosolyodott. Nagyon jól tudta, mi fog következni. Akárcsak Georgie, aki meglátta Iris lázadó arckifejezését a kert másik végéből, ahol tipegő kisfiúkat kergette. – Csinálj valamit! – kiáltotta a vendégek feje felett.

Bram elgondolkodott. A karjába kaphatja Irist és megcsiklandozhatja, vagy meghintáztathatja fejjel lefelé a bokájánál fogva, amit Iris imádott, még beszélhet is a fejével – amiben meglepően jó volt –, de egyiket sem tette. Sokkal szórakoztatóbb volt hagyni a dolgokat a maguk folyásában.

Bram és Georgie huszonöt legközelebb álló barátja kapott meghívást házassági évfordulójuk szokásos évi megünneplésére, immáron az ötödikre tengerparton kötött esküvőjük óta. Annyi minden történt azóta. A Faház szerény sikert aratott a közönség és óriásit a kritikusok körében, ami fél tucat zsíros szerepajánlatot hozott Bramnek. Aztán Rory támogatásával filmre vitte saját forgatókönyvét. A közönség imádta, a karrierje sínen volt.

Ami Georgie-t illette... még mindig a kameralencsén keresztül tolmácsolta a világot, és nem is akárhogy. Jobbnál jobb dokumentumfilmeket készített, eddig összesen hármat, és begyűjtött már néhány nagy díjat. De bármennyire is imádták mindketten a munkájukat, még a filmkészítésben sem volt annyi örömük, mint a családjukban.

Chaz furakodott át a tömegen. Miközben Bram csillogó fekete bubifrizuráját, cseresznyepiros nyáriruháját és ezüstszandálját nézte, alig emlékezett arra a kétségbeesett lányra, akit annyi évvel ezelőtt felszedett a bár előtt. Még az a zsémbes fiatal lány is megszelidült, aki a konyháját uralta. Nem mintha Chaz elvesztette volna éles nyelvét – abban nagyon jók voltak Georgie-val –, de most már egy család voltak: ő és Georgie, a gyerekek, Chaz és Aaron, s természetesen Paul és Laura, akik épp ezen az udvaron mondták ki a boldogító igen.

Az ő esküvőjük volt Chaz első munkája a főzőiskola elvégzése után. Ahelyett, hogy egy nagy menő étteremben helyezkedett volna el, ahogy mindig is tervezte, azzal lepte meg őket, hogy ételszállító vállalkozásba kezdett. – Szeretek elmenni másokhoz – magyarázta.

Megállt Bram mellett. – Irisnél mindjárt elszakad a cérna. Csinálnod kéne valamit gyorsan.

– Vagy csak állni és nézni, hogy az őrületbe kergeti Georgie-t. – Bram megkóstolt egy zsúrzsendvicset és a medence felé mutatott, ahol Georgie egykori személyi titkára folytatott komoly beszélgetést April és Jack Patriottel. – Mikor vetsz véget a Szerelmes Fiú szenvedéseinek és mész hozzá feleségül?

– Majd ha megszerezte a második millióját.

– Sajnálom, hogy nekem kell közölnöm a rossz hírt, de azt hiszem, már túl van rajta. – Aaron saját videojáték-céget alapított, és nagyot kaszált egy Force Alpha Zebra nevű játékkal. Megizmosodott fizikumával, tekintélyt parancsoló kiállásával és igazi divatfi megjelenésével még nagyobb változáson ment át, mint Chaz. Bram vett még egy szendvicset. – Elég sokáig tartott rájönnötök, hogy szeretitek egymást.

– Fel kellett nőnöm. – Chaz tekintete ellágyult, ahogy Aaron-re nézett. – Maholnap hozzámegyek, de még kiélvezem, hogy pitizik.

Paul végre észrevette boldogtalan unokáját, és otthagyta a feleségét, de elkésett. Iris már kiválasztotta az asztalt, egy kovácsoltvasat a vendégekkel zsúfolt udvar kellős közepén és elkezdett felmászni rá.

– Iris! – Georgie indult volna, de egy hinta és egy izgő-mozgó fiúcska megakadályozta. – Iris! Gyere le!

Iris úgy tett, mintha nem hallotta volna. Helyette óvatosan ádépett valaki ott hagyott italán, kitárta a karját és parancsoló hangon, mely túl nagy volt egy ilyen kis testhez, a tömeghez fordult. – Ide figyeljenek, emberek! Énekelni fogok!

Aaron az ajkához emelte az ujját és füttyentett. – Rajta, Iris!

Bram megkerülve a vendégeket Georgie-hoz ballagott és átvette tőle a fiukat, épp amikor Iris kinyitotta pici száját és rázendített. Mire az Annie nyitódalának első lendületes és fülbemászó refrén-interpretációjához érkezett, sem Bramnek, sem Georgie-nak nem volt szíve leszedni.

– Mit csináljunk vele? – sóhajtotta Georgie.

– Azt hiszem, az lesz a vége, hogy át kell adnunk Laura nagyinak. – Bram megpuszilta fia izzadt homlokát. – Tudod, hogy Laura és Paul égnek a vágytól, hogy próbafelvételre küldjék Irist.

– Nem kérdés, hogyan fog szerepelni. Mesés lesz.

– Tényleg jó, nem?

– Egy hamis hang sincs. Előadónak született. Pedig semmi szükség még egy gyereksztárra a családban.

Bram letette sajtkukac totyogójukat a földre.

– A jó hír, hogy soha nem kell produkálnia magát, hogy szeressük.

– Ez igaz. Anélkül is imádjuk.

Túlságosan elmerülten mosolyogtak egymásra ahhoz, hogy észrevegyék, kisfiúk a fenekére pottyant és tökéletes ütemben tapsol nővére énekére. Bram hangja rekedtté vált, mint oly gyakran, mikor szembesült a szerencséjével. – Ki gondolta volna, hogy egy olyan fickónak, mint én, a végén ilyen családja lesz?

Georgie a vállára hajtotta a fejét. – Skip sem csinálhatta volna jobban. – Aztán megrándult az arca. – Ó, istenem... Jön a dzsiggelés.

– Örülj neki, hogy nem vetkőzik.

De Bram elhamarkodta a dolgot. Egy kis virágos nyári ruha landolt a rózsák között.

– Az anyjától örökölte. Még egyetlen nővel sem találkoztam, aki így szeretne vetkőzni.

– Nem én tehetek róla. Nagyon megnyerő vagy.

– Te pedig ellenállhatatlan.

Skip Scofield ezt a pillanatot választotta, hogy megkopogtassa Bram vállát. – Ki gondolta volna? Végül mégis családos ember lettél.

És micsoda családban, gondolta Bram, körülnézve.

Iris meghajolt és belekezdett a következő számba. A fia a fűben hempergett. A felesége, az ő felesége lábujjhegyre állt és a fülébe suttogott. – Ez a legjobb folytatás, amit teleregénynek valaha írtak.

A szájából vette ki a szót.

VÉGE

................
................