Moobius online könyváruház | Az ország legjobb könyves ...



A találkozás1.részA k?lt?zésVegyes érzésekkel csomagolom ?ssze a dolgaim. K?lt?zésnél j?n rá az ember, hogy mennyi haszontalan kacatot fel tud halmozni. Kin?tt pólók, felesleges dísztárgyak, k?nyvek, melyeket ?majd el fogok olvasni kés?bb”. Szelektáltan pakolok. Az olyan dolgokat, amelyek még hasznosak lehetnek másoknak, azokat egy kül?n dobozba gy?jt?m, és majd leviszem a V?r?skeresztnek. Kezembe akad egy-egy fénykép, mozijegy és néhány apró tárgy, ami újra ?t juttatja eszembe. Szomorúan felsóhajtottam. Ohh, te buta lány, Ramóna! Mennyire szerettelek Téged! Csak ott álltam a dobozok mellett, bámultam a képet, és szívem újra el?nt?tte a keser? szomorúság. K?zel hét csodálatos évet voltam vele. Fekete hosszú hajával gyengéden játszott a szél, a b?re hófehéren fénylett, mint a drága porcelán. Mindig csendes volt, szégyenl?sen mosolygott. Sokszor csak néztem ?t, figyeltem a mozdulatait, az arca apró rezdüléseit, és próbáltam olvasni rejtett gondolatai k?z?tt. Mindig is szerettem volna kitalálni, hogy mire gondol az ? csendes kis világában. ?ppen ezért szerettem ?t ennyire. Kifürkészhetetlen, magasztos, csendes és elhivatott. A szíve pedig csupa kincs, ami teli volt szeretettel és reménnyel. 20 évesen ismerkedtünk meg. ? felszolgálóként dolgozott egyetem mellett a Bajadér étteremben. ?ppen az étlapot nézegettem, amikor figyelmes lettem arra, hogy hangos szóváltás van k?rül?ttem. Az egyik vendég fennhangon k?z?lte, hogy milyen udvariatlan volt a felszolgáló h?lgy, nem is mosolygott, és ide t?bbé nem j?n! Akkor pillantottam meg ?t. Szomorúan leszegte a fejét, és halkan elnézést kért. Ahogy ránéztem, egyb?l éreztem, hogy van valami nagy szomorúság, ami k?rül?leli. Nem tudom, hogy mi üt?tt belém, de akkor úgy éreztem, hogy segítenem kell neki. ? csak egy fiatal, megt?rt lány, aki egy férfi segítségére szorul. Gondolkozás nélkül lecsaptam az étlapot az asztalra, és odamentem hozzájuk. Széles mosollyal üdv?z?ltem a lányt.– Oh, maga az a kedves felszolgáló lány, aki múltkor is kiszolgált? Nagy ?r?m, hogy újra látom! Reménykedtem benne, hogy ma is itt lesz!Ahogy a k?zelében voltam, akkor tudtam leolvasni a névtáblájáról a nevét: Ramóna. Az elégedetlen vendég meglepetésében nem is tudott szólalni, tátott szájjal fizetett és hagyta el a helyiséget. Ramóna feltekintett rám azokkal a nagy barna és ragyogó szemeivel. ?n úgy éreztem magam, mint valami h?s lovag, aki megment egy gyenge lányt a nagy veszedelemt?l. Anya mindig is úgy nevelt, hogy a h?lgyeket meg kell védeni. Eddig is értettem, hogy mit akart tanítani, de valahogy csak ekkor értettem meg igazán, hogy milyen felemel? érzés valami jót tenni. Ramóna halkan csak annyit mondott, hogy ?k?sz?n?m”, és elrohant. K?rülbelül 10 perc múlva láttam ismét, kisírt v?r?s szemekkel. ?n próbáltam udvarias lenni és nem észrevenni, hogy sírt. Miután befejeztem az ebédet, megkérdeztem, hogy meddig dolgozik, és lenne-e kedve sétálni egyet a Duna partján. Zavartan felelte, hogy pár óra múlva végez, és igen, szívesen elj?nne sétálni. – K?sz?n?m, hogy megvédtél.– Semmiség, szívesen tettem. ?n pedig azt k?sz?n?m, hogy szánsz rám id?t, és elj?ttél sétálni velem.Elpirult, lenézett a f?ldre, majd fel az ég felé. – Normál esetben nem szoktam csak úgy elj?nni idegenekkel sétálni. – Nézd, fagyi! Eszünk? – bólintott. – Sok ilyen mogorva vendég van? – Néha el?fordul. De igaza volt, ma nem mosolyogtam sokat, egyszer?en nem voltam jó passzban. – Megkérdezhetem, hogy mi bántott? Tudok segíteni?– Majd talán valamikor elmondom, hogy miért voltam ma ilyen szomorú. Segíteni sajnos csak az id? és a hitem tud. Nem firtattam tovább a témát. ?reztem, hogy valami szomorú dolog t?rtént vele, de akkor még sejtelmem sem volt róla, hogy ennyire komoly az ügy. Augusztusban jelentettük ki, hogy együtt vagyunk. Miután ?sszej?ttünk, rá kb. fél évre mesélte el a teljes t?rténetet. Hideg februári nap volt, fújt a jeges szél, mi forró teát kortyoltunk és halkan zenét hallgattunk. Mint mindig, akkor is cs?ndes volt, és egyszer?en csak megnyílt el?ttem. Feltárta a lelkét. Akkor tudtam meg, hogy június 3-án, amikor megismerkedtünk, akkor volt egy éve, hogy a szülei meghaltak. Aznap dolgozni sem akart bemenni, de felhívta a f?n?ke, hogy muszáj, mert a másik felszolgáló lány nagyon beteg lett, és nincs beugrós embere. Ramóna szeretett volna otthon maradni, csendben egy gyertyát gyújtani és vinni virágot a szülei sírjára. Egész nap gondolatban csak a szüleivel volt, ezért nem mosolygott. Autóbaleset. Frontális ütk?zés. Azonnali halál. Az M7-es autópályán haladtak, amikor a szembe lév? sávban a kamionsof?r rosszul lett, átszakította a szalagkorlátot, és egyenesen a szülei autójába rohant. Esély sem volt elrántani a kormányt, minden olyan hirtelen t?rtént. Ramóna vallást?rténetet tanult a f?iskolán, és mellette dolgozott. Talán ezért is mondta, hogy a ?hitem megsegít”. A szüleit?l meg?r?k?lt budapesti kis lakásban élt tovább. Miután megtudtam a t?rténetét, szorosan magamhoz ?leltem és homlokon csókoltam. A kapcsolatunk k?zel 7 évig tartott. ?n szerveztem a programokat, ? csak bólintott és j?tt utánam. Extrovertált személyiségemnek k?sz?nhet?en sokat voltam a k?zéppontban. Ramóna mindig csendesen meghúzódott a háttérben. Akkoriban nem vettem észre, hogy mennyire kül?nb?z? világban élünk, mennyire kül?nb?z?ek vagyunk. ?n csak annyit tudtam, hogy szeretem ?t, és el akarom venni feleségül. A szakításunk el?tti pár hétben a szokásosnál is csendesebb volt. Kérdezgettem, hogy mi a baj. Ingatta a fejét és csak annyit mondott, hogy ez így valahogy nem jó. Nem értettem, hogy mir?l beszél, de úgy voltam vele, hogy ez is hozzátartozik azokhoz a furcsaságokhoz, amiket szeretek benne. A szakításunk napján odalépett hozzám, meg?lelt és sírva ennyit mondott: ?sajnálom”– Mit akarsz ezzel mondani? Elhagysz? – akkor éreztem, hogy a gombóc fojtogatja a torkom, az a lány, akit annyira szeretek, el akar menni t?lem. – A szívem szakad meg, nagyon sajnálom, szavakkal nem lehet elmondani, hogy mennyire szeretlek, de én valahogy nem érzem jól magam ebben a kapcsolatban. Mi túlságosan is kül?nb?z? világban élünk. ?gy érzem, hogy van k?z?ttünk egy szakadék, amelyen nem ível át egy híd. ?pítettük, dolgoztunk rajta, de valahogy mindig ?sszeomlott. Ahogy hallgattam ?t, tudtam, hogy igaza van. Mindig is éreztem, hogy ott van k?z?ttünk egy megmagyarázhatatlan szakadék, éreztem, hogy amikor sodródott az árral, nem tudtam megragadni a kezét. Mindig is tudtam, de annyira szerelemes voltam, hogy nem akartam belátni. – Szász Roland, az Isten áldjon meg téged, és segítsen az utadon végig! Bocsáss meg nekem egyszer, kérlek! Szeretlek nagyon! Ramóna ?sszeszedte azt a néhány holmiját, ami nálam volt, csendesen becsukta maga m?g?tt az ajtót. ?n pont ugyanitt álltam, ahol most, egy világ d?lt bennem ?ssze. Nem mentem utána, nem kerestem Facebookon, sem telefonon. Azóta már lassan fél év telt el, de ahányszor rágondolok, a szívem megtelik szomorúsággal. Nem találom a helyem a világban. ?gy d?nt?ttem, hogy eladom a házam, és lek?lt?z?k vidékre. Ramóna fényképét nem tudom kidobni. Magammal viszem az új helyre. 7 évig az életem része volt. ?gy fogok rá tekinteni, mint egy boldog id?szakra, ahol sokat tanultam. Viszlát, Angyalf?ld, ég veled, budapesti élet! Budapestt?l nem messze, egy kis vidéki, kacskaringós, csendes faluban vettem egy kertes házat. Verseg a neve. Hogy miként j?tt ez a hely? Egyszer?en ráb?ktem a térképre, majd megnéztem, hogy milyen messze van. Láttam, hogy Pest megye, jó árban vannak az ingatlanok. Irány, kalandra fel! Csengettek. Megérkezett a k?lt?zet? cég. Utoljára végigtekintettem a házon, és elmentem. Már k?zel egy hete lakom ebben a nagy, háromszobás, egy nappalis, teraszos házban, amely udvarán rengeteg fa van, és már igazán ráférne egy nagy f?nyírózás. Az utca csendes, alig van autóforgalom. A ház k?rnyékén él néhány macska. Mivel sokáig lakatlan volt ez az épület, a cicák úgy d?nt?ttek, hogy a területet kisajátítják maguknak. Nem voltak túlságosan elragadtatva attól, hogy bek?lt?z?m. Szinte láttam az arckifejezésüket: ?szolga, hozz enni, szeress, etess és isteníts, ha már itt vagy!” A falu nagyon tetszik. Kacskaringós utak vannak, sok fa van ültetve mindenhová. Június elseje van. Két nap múlva lesz 7 éve pontosan annak, hogy Ramónát megismertem. Remélem, hogy jól vagy, még mindig sokat gondolok rád! De az élet nem állt meg, a nap felj?tt, a villamosok jártak, az emberek j?ttek-mentek, mintha semmi sem t?rtént volna. Csak én, legbelül haltam meg és szakadt meg a szívem. Túl kell lépnem! Ezért vagyok itt! A dolgaim még mindig dobozokban álltak. Ideje kicsomagolnom. Arra gondoltam, hogy a k?vetkez? héten meghívom a szüleim és néhány barátom, hogy j?jjenek le meglátogatni, és grillezzünk vagy bográcsozzunk. A fürd?szobai dolgok k?zül csak a fogkefémet, t?r?lk?z?m és a tusfürd?t vettem el?. Azt hiszem, ezzel fogom kezdeni. Lázas pakolás k?zben belepillantottam a tük?rbe. Egy világosz?ld szem?, s?tétbarna hosszabb hajú, kissé kisportolt alak nézett vissza rám. Kívülr?l átlagos, senki sem gondolná, hogy a sebeim még csak nemrég kezdtek el gyógyulni a lelkemen. Nagyon belemerültem a kipakolásba, olyannyira, hogy azt vettem észre, hogy lement a nap, és egyre s?tétebb van a lakásban. Villanyt akartam kapcsolni, de úgy d?nt?ttem, hogy inkább kimegyek az udvarra. Már kezdett s?tétedni, a tücsk?k lassan rázendítettek a zenéjükre, a madarak már nem énekeltek. A táj kezdett átrendez?dni. Megmutatta az éjszakai arcát is. A gondolataim k?zül egy hirtelen puffanás hang és egy ?aú” z?kkentett ki. Gyorsan kinéztem a kerítésen keresztül. Láttam, hogy egy lány csúnyán elesett a biciklijével. Odasiettem hozzá, felsegítettem. ? leporolta a ruháját, a térdén csúnyán lehorzsolódott a b?r, az apró kavicsok beleékel?dtek és vérzett. Engem nem zavart a vér látványa, hirtelen azon gondolkodtam, hogy hová is tettem a jódot és a k?tszereket. – K?sz?n?m, hogy segített, jól vagyok!– Nem kell megk?sz?nni! Merre laksz? Hazavigyelek?– ?n itt lakom – mutatott el két házzal feljebbi irányba. – A majdnem szembeszomszéd vagyok. Valahogy ezen szavak hallatán mosoly futott végig az arcomon. Annyi id? óta el?sz?r most éreztem, hogy igazán, szívb?l mosolygok, nem pedig a megszokott k?telez? mosollyal. Akkor tudatosult bennem, hogy még azt sem tudom, hogy kik a szomszédjaim. Ill? lenne bemutatkoznom. – Szász Rolandnak hívnak! –nyújtottam felé kezet.– Engem pedig Erd?si Boglárkának.– Boglárka, van otthon k?tszer és jód? Mert ha nincs, akkor gyere be hozzám, éppen ma pakoltam ki, és most még kivételesen emlékszem arra, hogy mi hol van! Ha gondolod, akkor gyere be, lefert?tlenítjük neked ezt a sebet!A kissé s?tétben is láttam, hogy arcán végigfut a pír, teste egy pillanatra megrezdül. Akkor tudatosult csak bennem, hogy gyakorlatilag én egy vadidegen férfi vagyok számára, aki s?tétedés után felhívja a lakására. De ostoba vagyok! Ebbe bele sem gondoltam! Csak a jó szándék vezérelt és íme, teremtettem magamnak egy ilyen helyzetet.– Mármint ne értsd félre, nem olyan szándékkal mondtam – menteget?ztem, de azt hiszem, még csak rontottam a helyzeten. – Igen, igen, értem! K?sz?n?m! Bemegyek, mert most belegondolva, nem biztos, hogy van otthon k?tszer! Holnap esetleg a biciklim meg tudná nézni, hogy lett-e valami baja?– Nagyon szívesen! Kérlek, tegezz engem! Nem vagyok olyan id?s, csak 27 éves.Majdnem megint a fejemhez kaptam. Miért is mondom el, hogy hány éves vagyok? Nem randizni hívom, hogy ilyenfajta ismeretségeket megosszak vele! Bevittük a bringát az udvarra. Felkapcsoltam a lakásban a villanyt, el?hoztam a k?tszert. Boglárkát hellyel kínáltam. Gondolkodás nélkül nekiláttam kitisztítani a sebét. ? ellenkezett, és mondta, hogy majd megcsinálja, de én csak csináltam tovább, mintha meg sem hallanám. Lehet, hogy Ramónával is ez volt az egyik gond. Csak csináltam, amit jónak véltem, és nem hallgattam ?t meg. Gyorsan megráztam a fejem és elhessegettem magamtól az emlékét. – Készen is vagyunk! Bek?t?ttem, és a végére még egy masnit is k?t?ttem, így már szép lányos kinézet?. Elnevette magát. A fényben néztem meg jobban. Vállig ér? sz?késbarna haj, szépen kiszedett, ívelt szem?ld?k és barna szem. Egy r?vidnadrágot és egy fehér testhez simuló pólót viselt, ami kissé átlátszó volt, így lehetett látni a melltartójának apró csipkéjét. Elkaptam a szemem és másfelé néztem. ? nem vette észre a zavarom. Csilingel? hangom megszólalt:– Az én hibám, hogy elestem. Baj van a fékemmel, és tegnap a lámpám is kiégett, így nem láttam jól a s?tétben. Tudom, hogy nem szabadott volna így felszállnom és elindulnom, de nagyon szeretek bringázni. Megígértem neki, hogy holnap megnézem, mi lehet a fékével. Most nem kezdtem el neki ecsetelni, hogy milyen veszélyes lámpa nélkül este biciklivel k?zlekedni, azt sem mondtam el neki, hogy éppen ezért majdnem elüt?ttem valakit autóval. Szerencsére id?ben észrevettem, de mi lett volna, ha nem? Beszélgettünk egy kicsit, utána hazament. Kikísértem a kapuig, intettem utána. Aznap este nagyon mélyen és jól aludtam. Nem tudom, hogy ez a pakolásban való kimerültségemnek vagy ennek a furcsa lánynak k?sz?nhetem. Másnap a megbeszéltek alapján át is j?tt. Megnéztem, hogy mi lehet a baj. Sajnos venni kellett hozzá néhány alkatrészt.– Bogi, hol van itt a legk?zelebbi bolt, ahol hozzá való alkatrészt lehet venni? – ?gy tudom, hogy Kartalon, tudod, a szomszéd település. – ?tmegyek autóval, elj?ssz velem? Csak j?vünk és megyünk.– Nekem sajnos most nincsen kézpénzem, nem tudom kifizetni. – Semmi baj, ami ehhez kell, amúgy sem drága, megveszem szívesen, aztán valamikor majd visszaadod. ?n nem futok el innen sehová. Vagy tudod, mit? Nem is kell visszaadnod, csak ígérd meg, hogy t?bbé nem t?r?d ?ssze magad!Kissé lehajtotta a fejét, és ismét elpirult. Már megint mondtam valami illetlent? Nagyon k?zvetlen vagyok az emberekkel, és nem mindig tudom, hogy hol van a határ. Ezt a tulajdonságom javítani kell!– K?sz?n?m szépen, de nem tudom, hogy ezt így elfogadhatom-e! – Dehogyisnem! Ez tényleg csak egy kis apróság, alig kerül valamibe!– Rendben, k?sz?n?m! De akkor cserébe süt?k süteményt!Ezt a lányt menten a szívembe zárom! Bementünk a boltba, megvettem a szükséges dolgokat. Mikor odamentem fizetni, akkor a pultnál megláttam az elemet, és azt is vettem. A biciklit k?nnyen meg tudtam javítani, az elemeket kicseréltem. Boglárka ragyogott az ?r?mt?l, ugrált a boldogságtól. Annyira el volt ragadtatva, hogy hirtelen szorosan át?lelt. ?reztem b?re édes illatát és a teste melegét. Most én j?ttem zavarba. Hatalmasat dobbant a szívem, de ezt betudtam annak, hogy meglep?dtem. Elbúcsúztunk. A nap folyamán sokat jutott eszembe. Picit aggasztott is. Elhatároztam, hogy megpróbálom elkerülni ezt a lányt. Olyan fiatal, alig lehet 16 vagy 17 éves. Pár nap elteltével becs?ngetett és hozott nekem sütit. Megk?sz?ntem. 2. fejezetA repül? labdaMeghívtam a szüleim és néhány barátom, hogy nézzék meg a helyet, ahol élek. Bevásároltam finom grillezni való húsokat, üdít?ket és ásványvizet. Ellen?riztem, hogy a grillhez minden megvan-e. ?r?mmel konstatáltam, hogy minden a lehet? legnagyobb rendben van. A szüleim érkeztek meg els?nek. Anya most elegáns egyberészes ruhát viselt, apu pedig r?vidnadrágot és egy mintás r?vidujjú pólót. – Sziasztok! Már nagyon vártalak benneteket!Anyukám szorosan magához ?lelt. Mindig ezt tette. Szeretett volna megóvni a világ ?sszes ártalmától, de tudta, hogy ez lehetetlen. Anya apával dolgozik egy helyen. Apa orvos, anya pedig a mindenes. Recepciós, asszisztens, lelki támogató, és még sorolhatnám. K?rbevezettem ?ket a házban, kávéval kínáltam ?ket. Anya megpillantotta a Ramónával lév? k?z?s képünket, amit kitettem. – Fiam, tényleg jó ?tlet?– Ne aggódj, anya! ?gy jó nekem! Majdnem 7 csodálatos évet voltam vele együtt. Azért, mert vége, még nem kell az emlékeket a kukába dobni! ?n már egyre jobban vagyok! Jót tett a k?lt?zés, az új k?rnyezet!– ?s mi van az új munkáddal? –kérdezte apám. Igen, ? mindig is ilyen volt. Csak semmi kalandozás, maradjunk a tényeknél. – J?v? héten kezdek G?d?ll?n, egy m?szaki boltban. Lassan a t?bbiek is megérkeztek. Elcsodálkoztam azon, hogy mennyi hely van parkolásra! Pesten úgy kell küzdeni, hogy találj helyet.– Szia Roland! H?, te egy nagy palotába k?lt?ztél be?– Szia Iván! Jó látni téged is!– Hogy ki vagy virulva, Roland! A friss leveg? vagy jó kis vidéki csajok teszik?– Lali, méltányolom a meglátásod!– Lali, meséld csak el azt a jó sztorit, amit nekem meséltél a kocsiban! Csapkodtam a térdem a nevetést?l – szólalt meg harsányan Iván.– Iván, drágám, k?sz?n?m szépen, hogy felhoztad a témát. Látom, számíthatok rád.– Barátokra mindig! – vigyorgott Iván. Iván és Lali, a két legjobb gyermekkori barátom. Mindig mindenben segítettek, velem voltak. Nélkülük el sem tudnám képzelni az életem.– Szóval, az úgy volt, hogy… Huh… tudod, hogy nem szoktam inni. Az egyik haverom elcipelt egy találkozóra. Ott olyan emberek voltak, akiket kedvelek, de már régen nem láttam. Mondanom sem kell, hogy mindenkivel egy k?r pálinka. Hiába mondtam, hogy nem, nem kérek, de hát pálinkát visszautasítani? H?sként legurítottam mindenkivel egy felest. Igaz, az esemény végére nem emlékszem. A kis kedves párom j?tt értem autóval. Bár erre sem emlékszem. Reggel felébredtem és a kocsiban találtam magam. Megkérdeztem Dórit, hogy miként kerültem a kocsiba. ? mosolyogva annyit felelt, hogy elhozott, aztán kinn hagyott. Lehúzta az ablakot is, hogy kapjak leveg?t. ?n annyira kiakadtam. Meg is kérdeztem t?le, hogy komolyan kinn hagyott a kocsiban? Miért nem vitt be? ? továbbra is mosolyogva mondta, hogy nem gondolom komolyan, hogy bevisz a házba, kockáztatva, hogy végighányom a sz?nyeget vagy a falat? Itt legalább volt friss leveg?m.Mik?zben mesélte, k?nnyesre nevettük a szemünket. Dóri nem hazudtolja meg ?nmagát. Nagyon ?sszeill? pár. A grillen a szén már izzott. Beszélgettünk, t?rténeteket meséltünk, süt?gettünk minden finomságot. Már mindenki nekilátott lakmározni, én pedig vártam, hogy az én húsom is megsülj?n. Odaléptem a grill mellé, éreztem a hús ínycsiklandozó illatát, még utoljára megforgatom, utána kész is lesz – gondoltam magamban. Ami azonban akkor t?rtént, a legvadabb álmomban sem jutott volna eszembe. Hirtelen er?s fájdalmat éreztem az arcomon, egy pillanatra els?tétedett velem a világ, megszédültem. Kellett egy kis id?, mire felfogtam, hogy mi t?rtént. Valahonnan berepült egy labda, ami eltalált. K?rül?ttem mindenki hirtelen elcsendesedett. Amikor felfogták, hogy mi t?rtént, akkor nevetésben t?rtek ki. Eléggé vicces lehetett. A pesti srácot eltalálja egy vidéki ber?ppen? labda. Pár perc múlva a labda gazdája is megérkezett. Hát persze! Ki más, ha nem ?? Boglárka… Ott állt lehajtott fejjel, és a k?vetkez?ket mondta:– Elnézést kérek, de azt hiszem, ide repült be véletlenül a labdám.Az arcom még mindig égett a labda csapásától. Ez a lány kész katasztrófa! Olyan, mint valami hurrikán.Odaj?tt hozzám, a vállamra tette a kezét és sajnálkozóan megszólalt:– Ohh, ne haragudj! Nagyon megüt?tt a labda? Belenéztem a két szép, nagy, kifejez? szemébe, melyb?l kiolvastam, hogy tényleg nagyon sajnálja, nem akart kellemetlenséget. ?reztem a keze melegét, és elvesztem a szeme világában néhány pillanatra. Gyorsan visszarángattam a gondolataim a jelenbe. Szemem sarkából láttam drága édes anyukám csillogó szemét és felélénkült kíváncsiságát. Nem, nem, anya, ezt ne! Ismerem ?t, tudom, hogy mi fog k?vetkezni. Bemutatkozik és vendégül invitálja Hurrikán kisasszonyt és a játszópajtásait. Ez is t?rtént. Kecsesen felállt. Odament Boglárkához és bemutatkozott. – Engedd meg, kedves, hogy bemutatkozzak. Roland anyukája vagyok. Ha gondoljátok, csatlakozzatok hozzánk. Van még étel b?ven, és a jó társaságot mindig kedveljük. Boglárka elpirult kicsit, menteget?z?tt, hogy nem akarnak zavarni, de anyukám hajthatatlan volt. Jó társaság, anya, ugye? Szerintem meg csak kíváncsi vagy, hogy ki ez a lány, mit keresett a keze a vállamon, és miért néztünk egymás szemébe oly sokáig. Tornádó kisasszony kíséretében még megjelent 3 fiatal kamasz. Egy lány és két fiú. Természetesen minden szem rájuk szegez?d?tt. Sokat meséltek a faluról, a k?rnyékr?l és az itt él? emberekr?l. Boglárkát anyukám kikérdezte, hogy miként ismerkedtünk ?ssze. A lány elmondta a balesete t?rténetét. Láttam drága anyukámon, hogy a szeme megtelt k?nnyel, és felvette ?ez az én fiam” kifejezését. De nem értem, miért kell ekkora ügyet csinálni. Ez semmiség. Csak egy kis segítség.A nap nagyon jól telt el. Anyukám Boglárkával nagyon jó viszonyba került, szinte a lányává fogadta. Mindig szerettek volna egy második gyermeket, de sajnos úgy alakult a helyzet, hogy t?bbé nem lehetett. Ezért nincs kis?csém vagy kishúgom. 3. fejezetMinden megy tovább Már eltelt k?zel 2 hónap, elkezdtem dolgozni az új munkahelyemen. Szeretem a technológiát, az új eszk?z?ket, a m?szaki dolgokat. A munkahelyem viszonylag k?zel van a lakhelyemhez. Autóval k?rülbelül 40 perc. A munkatársakkal jól kij?v?k, a fizetésem sem rossz, és azt csinálom, amit szeretek. Azt hiszem, hogy kezdek újra ?nmagam lenni, és kezdek rátalálni az újrakezdés ?svényére. Egyik délután hazafelé tartottam G?d?ll?r?l. Utána Aszód kisváros k?vetkezik, majd Kartal és Verseg. Az autómban éppen az ABBA The Winner Takes It All cím? dalát hallgattam, énekeltem is a sz?vegét, és magamban lefordítottam. Mennyire szép ez a szám! A gy?ztes visz mindent… ?Az istenek is dobnak talán a kockával. Gondolataik fagyosak, akár a jég,és valaki idelent elveszít számára valami kedveset. A gy?ztes mindent visz…” Már elhagytam Kartalt, amikor megláttam egy n?i alakot sétálni az út szélén Verseg felé. Lassítottam, aztán úgy d?nt?ttem, hogy megállok. Lehúztam az ablakot.– Szervusz, elvigyelek egy darabig? Akkor ismertem fel ?t. Boglárka. A szívem nagyot dobbant. A grillezés óta nem is láttam. Mit keres ? két falu k?z?tt egyedül, gyalogosan?– Szia! Ha nem bánod, akkor hazaviszel?Láttam, hogy k?nnyes a szeme és elcsigázott. Beszállt mellém, a táskáját az ?lébe vette.– Miért sétálsz egyedül, ha szabad kérdeznem?Furcsán nézett rám. – Mert lekéstem a buszcsatlakozásom. Ezért sírtam. Aztán ráj?ttem, hogy ha sírok, az nem oldja meg a helyzetet. Attól még nem j?n egy busz sem, ami hazavinne. ?gy d?nt?ttem, elindulok gyalog. Igaz, a k?nny nem old meg semmit, nem hoz vissza senkit. Már régóta nem sírtam szerencsére, és szomorú sem voltam. Annyi id? után most újra eszembe jutott Ramóna. De most már nem fájnak az érzéseim. Eljátszottam a gondolattal, hogy találkozunk, de csak annyira, hogy egymás szemébe nézve szorosan kezet fogjunk, és ?r?kre elbúcsúzzunk. Remélem, hogy jól vagy, te drága lány! Szívb?l remélem, hogy akárhol is jársz, boldog vagy ott. – Ne haragudj, hogyha sok kellemetlenséget okoztam neked – mondta halkan. Zavarában a szája szélébe harapott. Egy pillanatra ránéztem. Jaj, ne, ne harapd a szád! Nem is értem, hogy miért van ez a látvány rám hatással. Van valami Boglárkával kapcsolatosan, amit nem tudok megfejteni. Van benne valami, ami akaratlanul is vonz hozzá. Pedig eld?nt?ttem, hogy most egyedül maradok egy jó ideig. Nincs szükségem kapcsolatra, pláne nem ilyen fiatal lánnyal, aki csak káoszt okoz maga k?rül. Berobban az emberek életébe, ?sszekuszálja a dolgokat, majd távozik. – Ne butáskodj, szívesen segítek, ha tudok. Megadom a telefonszámom, ha bármi van, akkor nyugodtan hívj fel, és ha tudok, akkor rendelkezésedre állok. Ez igaz, szívesen segítek, amikor csak tudok. Jó érzéssel t?lt el és boldoggá tesz. Megérkeztünk. Kitettem ?t a házuk el?tt, én pedig hazamentem. A k?rnyék macskái ott lustálkodtak a lépcs?m?n. – Na, cicák, kérlek, mozduljatok meg, és engedjetek be a lakásomba. Az egyik k?vér v?r?s kandúr félig kinyitotta a szemét, majd újra becsukta. Valami olyasmit jelzett, hogy szolga, távozz, nincs kedvem megmozdulni, még élvezni akarom a délutáni napfényt. Szépen elhessegettem ?ket, de azért kés?bb tettem ki nekik finom ennivalót. Jobb a béke. Megvacsoráztam. Este kiültem még a csillagos ég alá, és hallgattam a tücsk?k véget nem ér? zenéjét. ?lvezem a csendet és a békét, ami k?rbevesz. Jó d?ntés volt kik?lt?zni a városból. Sokáig ültem kinn a széken. Tovább id?ztem volna, de megtalált egy szúnyograj, és úgy gondolták, hogy szívesen adok nekik a véremb?l. Tévedtek. ?jra bementem a házba, tv-t kapcsoltam. Híradó. Szokásos negatív hírek. Kirabolták, meggyilkolták… Merénylet t?rtént az afrikai v?r?skereszt egységnél, magyar áldozat is lehetséges… Azt hiszem, ideje lesz kikapcsolni a tv-t és aludni menni.Néhány nap múlva Boglárka cs?nget. Jaj nekem, káosz kisasszony látogatást tesz nálam. Beinvitálom. ? idegesen néz a telefonjára, majd Ramóna képére. Remeg? hanggal belekezd. – Nem is tudom, hogy hogyan mondjam el neked. Suli mellett szoktam ?nkéntesként dolgozni a V?r?skeresztnél. Benne vagyok egy facebookos csoportban, és olvastam egy bejegyzést, ami téged is érinthet. Felém tartotta a telefonját. Nagyon remegett a keze, ezért elvettem t?le és belefogtam a cikk olvasásába. ?Merénylet t?rtént az afrikai kisvárosban, ahová a v?r?skereszt által vitt élelmiszerek kerültek”. Igen, tudom, valamit mondott a híradó, de miért érint engem a harmadik világ gondja? Tovább g?rgettem a cikket. ?Magyar áldozat is lehet… A helyi rend?rség továbbra is keresi…” Itt néhány fénykép volt felt?ltve. Hirtelen els?tétült el?ttem a világ. Jóságos ég! Ramóna! Mit keresel te a világ végén? – Nem tudom, hogy ki ez a lány, de láttam a fényképét nálad, gondoltam, hogy fontos lehet neked, ezért szerettelek volna tájékoztatni. A tudatlanság áldás. Bárcsak ne mondta volna el nekem a híreket. ?gy éreztem, hogy ?sszecsuklik a lábam alattam. Boglárka vizet hozott nekem és át?lelt. ?lelése oltalmazó volt. Sokáig tartott a karjai biztonságot adó szorításában. Ki kell derítenem, hogy mi t?rtént. ?l még? Facebook, viber, mégis milyen csatornán tudnék vele beszélni? Telefonszáma nincs meg. De vajon egy olyan helyen, mint Afrika, van egyáltalán mobilinternete európai kártyával? Azt tudom, hogy Európán belül van mobilinternetem, kivéve Svájcot. Ha lenne, akkor már jelentkezett volna! A lehet? ?sszes internetes oldalon írtam neki.– ? volt az a lány, akivel hosszú ideig voltam együtt. Akivel ?ssze akartam házasodni. Még mindig nem tudom elhinni, hogy ? kiutazott. Tudtam, hogy nem találja a helyét itthon. Elképzelem ?t, amint ?sszepakol, elmegy a reptérre és vissza sem néz. Mások megsegítése, ez játszotta a f? szerepet az ? életében. Csak magam elé meredve bámultam bele a semmibe. ?reztem, hogy patakokban folyik a meleg sós k?nnyem. Boglárka hideg kezét a kezemre tette.– Annyira sajnálom! Remélem, hogy kiderül, nincs is neki semmi baja! De nem is értem, hogy ki támadna meg egy olyan helyet, ahol másokon segítenek. Hosszas hallgatás után megszólalt újra. – Tudod, amit most fogok mondani, az talán furcsán fog hangozni számodra. Nagyon rossz nézni, hogy egyedül vagy és ennyire szenvedsz, ezért veled maradok az éjszaka. Hazamegyek, lezuhanyozom, és amint a szüleim elaludtak, én kisurranok és visszaj?v?k. A szüleimnek nem mondhatom meg, hogy egy férfinál t?lt?ttem az estét. Tudod, ?k régimódiak. Még a végén azt feltételeznék, hogy mi... szóval... esetleg… – zavarában a lelógó hajtincsével kezdett játszani. – Ne butáskodj, nem kérnélek olyanra, ami bajba sodor! Jól vagyok, csak azt hiszem, szükségem lesz egy kis pihenésre. – Visszaj?v?k! ?gérem! Nem foglak magadra hagyni!Mélyen egymás szemébe néztünk. Nem szabad elfogadnom a segítségét, de annyira megt?rtem, hogy hálás voltam, amiért nem kell egyedül lennem a kavargó gondolataimmal. Mi van, ha meghalt? Fiatal, ?nfeláldozó, csodaszép, érzékeny és titokzatos volt. Azon kaptam magam, hogy múlt id?ben gondolok vissza rá. Megráztam a fejem. ? él! Igenis élnie kell, mert nem létezhet olyan igazságtalanság, ami hagyná, hogy ?t ilyen fiatalon a világ megmentésén fáradozva érje el a halál. Nem tudom, hogy mennyi id? telt el, érzékeim tompultak voltak, de hallottam, hogy kopognak. Boglárka j?tt vissza. Visszazuhantam a kanapéra. ?jra mellém ült, és oltalmazóan át?lelt.– Beszélgessünk! Mesélj magadról! De még miel?tt belemennénk, el?bb add meg a munkahelyed elérhet?ségét. Holnaptól pár napig betegállományban leszel. Kérem a telefonod, megírom helyetted az e-mailt. Most ilyen állapotban nem tudsz gondolkodni, de a k?telességeket akkor is meg kell csinálni.Igen, ahogyan mindig, az élet megy tovább, a nap felkel, nem számít, hogy az ember mennyire szenved vagy mennyire boldog. Az id? nem áll meg. Milyen kegyetlenség! Minden pillanat szertefoszlik, mintha nem is létezett volna. Minden csak az emlékezetünkben él tovább. ?gy éreztem, hogy kibontok egy jó min?ség? száraz v?r?sbort. Boglárka kicsit tétovázott, de aztán vállat vont, és ? is ivott. ?reztem, hogy lezsibbadok, kellemesen kezdek megnyugodni. Nem tehetek mást, mint hogy várom a híreket. Nagyon sokat beszélgettem Boglárkával. Elmondtam mindazt, amit évek óta magamban hordozok, melyr?l nem mertem eddig beszélni, a félelmeim, a démonjaim, azt, hogy miként éltem meg a szakítást, hogy mit rontottam el, és hogy félek, azt a k?zelj?v?ben is el fogom rontani. Teljesen k?nny?nek éreztem magam, ami nemcsak annak a bornak k?sz?nhet?, hanem annak is, hogy végre kibeszéltem magamból az elmúlt id? felgyülemlett gondolatát.Reggel arra ébredtem fel, hogy nagyon fényesen süt be a nap, a kezem elzsibbadt, és valami nedves tócsában úszom. A fejem nehezen felemeltem. A káoszhercegn? a karomra hajtotta fejét, és édesen folydogált a nyála. Azt hiszem, nem szabadott volna hagynom, hogy igyon. S?t, nem szabadott volna hagynom azt egyáltalán, hogy itt legyen velem, és bajba sodorja magát! Nem ismerem a szüleit, de ? nagyon tart t?lük. Remélem, hogy nem esik miattam baja! Milyen ?nz? ember vagyok! Aggódva sírok Ramóna miatt, a másik kezemben pedig egy t?rékeny virágszálat szorítok. Hirtelen magamra pillantottam. Jól van, minden ruha mindkett?nk?n rajta van. Megk?nnyebbülten sóhajtottam. Lassan felkeltem. Csináltam z?ld teát mindkett?nk számára. – Kelj fel, kérlek!A lány felriadt. Rémülten tekintett k?rbe.– Ne félj, nem t?rtént semmi baj! Igyál teát!– ?risten, elaludtam! Nekem iskolába kell menni! Ha nem érek be, akkor a suli fel fogja hívni a szüleim! Bele sem merek gondolni, hogy mit fogok kapni! Hozd a kocsikulcsot, kérlek, és vigyél el!– Rendben, de el?tte vegyél egy mély leveg?t! Idd meg a teát, és k?zben mondd el a részleteket! – Mivel semmiképpen nem érek be a suliba, ezért kérlek, vigyél el Aszódig! Ott telefonálni fogok az igazgatón?nek és anyukámnak is, hogy rosszul éreztem magam, úton vagyok hazafelé. – De miért kell Aszódig elvigyelek? Innen is hívhatnád.– Mert kell a zaj a háttérbe, f?leg a busz z?rg? hangja. Csak így lesz hiteles. Te pedig soha senkinek nem mondod el, hogy itt voltam!– Természetesen! – ?gérd meg! – ?gérem!Bár itt nem értettem, hogy miért kell túlbonyolítani. Nem ér be az els? pár órára, akkor mi van? Legfeljebb igazolatlan. Akkor szerintem nem kerülne bajba. De nem szóltam bele, úgy tettem mindent, ahogy ? mondta. Azt is furcsának tartottam, hogy miként nem veszik észre a szülei, hogy nem otthonról indult el. Akkor már dolgoznak? Vagy még alszanak? Boglárka szinte négykézláb ment el az autóig, nehogy valaki meglássa. Elvittem Aszódig, ahogy kérte, azután hazaj?ttem. Ránéztem a telefonomra, de még semmi hír Ramónáról. E-mailem már j?tt. A f?n?k?m. Oh, hát persze, Bogi írt neki! Kés? délután elsétáltam Boglárkáék háza el?tt, és hallottam, hogy valaki veszekedik, de nem értettem, hogy mir?l van szó. ?sszeszorult a szívem. Ugye nem j?ttek rá? Mitév? legyek? Bemenjek? Megvédjem? Szerintem csak rontana a helyzeten. Estefelé újra kiültem a szokásos csillagnézéses túrámra. Amikor kinyitottam az ajtót, egy pillanatra úgy t?nt, hogy egy árnyalak suhan el a kerítésem el?tt, ahol a postaláda is van. Odaléptem, kinyitottam, és egy papírt találtam benne. Bementem a lakásba, hogy a villany fényénél szemügyre vegyem. Gy?ny?r? szép kerek bet?ket láttam a lapon.Kedves Roland! Sajnos most egy ideig nem mehetek sehová sem. Ráj?ttek. A táskám a szobában volt. Azt nem tudják, hogy miért mentem el táska nélkül. Nem is sejtik, hogy nem voltam otthon. Azt tudják, hogy hazudtam. Ne okold magad! Szabad akaratomból voltam nálad! Most rám zárták az ajtókat, de én mindig megtalálom a módját, hogy szabad legyek. Néha csak behunyom a szemem, a lelkem pedig távolra szárnyal, oda, ahol nem mondják meg, hogy ki legyek és mi gondoljak. Mindig is meg fogom találni az utat a szabadság édes érzéséhez. Kérlek, hogy légy er?s! Gondolatban veled leszek! Sem interneten, sem pedig más formában kérlek NE próbálj meg velem kapcsolatba lépni! Ne legyél szomorú a szüleim miatt. ?k ilyenek. Nincs semmi baj! Majd valahogy jelezd, ha van hír, addig én is nyomon k?vetem a csoportot! ?g áldjon! Minden jót! Boglárka.Szegény lány! Miattam t?rtént mindez! Vajon hogyan tehetném jóvá? Végtelenül szomorú lettem. Az elk?vetkez? napokban tényleg nem is láttam ?t. Nem labdázott a t?bbiekkel, nem kacagott édesen. Olyan csendes volt nélküle az utca. Szeptember van, hullnak a fákról a levelek. K?zeledik a zord tél. A szívem szakad meg, de még mindig nem tudok semmi hírt egyik lányról sem. Egyik nap éppen munkába mentem, amikor j?tt egy üzenet. Drága szeretett Roland! K?sz?n?m, hogy aggódtál értem, és szíveden viselted a sorsom. Jól vagyok. ?lek. Nem igaz, amit a média állít. Nem t?rtént merénylet. Egy aggregátor robbant fel valahogy, nem is értem, hogy miként tudott ez megt?rténni. Szerencsére én távolabb voltam a helyszínt?l, de a szétrobbanó faház maradványa csúnyán fejen talált, és elvesztettem az emlékezetem. Egyik helyi lakos hazavitt és ápolgatott engem. Jól vagyok. Folytatom a küldetést, de nemsokára hazatérek. Megtaláltam az utam és azt, amit kerestem. Hálát adok az Istennek. Ezen a helyen olyan sok kérdésre választ találtam. Remélem, hogy Te is jól vagy és békére leltél! Szeretettet ?lellek a távoli messzeségb?l! Isten óvjon és vigyázzon rád!Ramóna! K?sz?n?m, drága Istenem! ?l! Ezt mindenképpen tudatni akarom Boglárkával. De hogyan? Nem mehetek el hozzá, nem kereshetem. Vajon éjszakánként ki szokott sz?kni? Eszembe jutott a megoldás! Megvárom a s?tétet, elmegyek hozzájuk. Hajtogatok egy papírrepül?t, aminek a belsejébe rajzolok egy mosolygós fejet. Az utca felé két ablak tekintett. Azt tudtam, hogy egyik Bogié. De melyik? Hosszas tanakodás után elrepítettem a papír repül?gépet. Szép ívesen szállt, már majdnem az ablakpárkánynál volt, amikor úgy d?nt?tt, hogy lezuhan. Szerencsémre az orgonabokor felfogta. Remélem, hogy megtalálja. Másnap a postaládámban ez állt: Vasárnap gyere el a misére! Ne kocsival!Hogy tessék? ?n nem vagyok az a templomba járós. Mivel annyi mindent k?sz?nhetek ennek a furcsa, édes, de kétbalkezes lánynak, ezért eld?nt?ttem, hogy vasárnap mindenképp ott leszek. Látni szeretném ?t. Amúgy is hálával tartozom Istennek. Elmondok egy k?sz?netet azért, amiért nem hagyta, hogy Ramóna meghaljon. Izgatottan vártam a vasárnapot. Félórával korábban már a templom bejárata el?tt voltam. Boglárka is lassan megérkezett. Nagyon boldog lettem, amikor megláttam. Félhosszú haját lófarokba fogta, fehér fels? volt rajta és s?tét nadrág. Nagyon szép volt.– ?rül?k, hogy elj?ttél! Itt nyugodtan beszélhetünk. A szüleim most nem tudtak elj?nni. A faluban sem fog senki pletykálni, mert itt, aki templomba jár, ? szent és jó ember. Hiába élünk a 21. században, a szüleim mélyen vallásosak és kissé régimódiak, azt hiszem. Nem a hittel van a baj, mert hinni valamiben csodálatos. Ad egy olyan er?t, ami átrepít a nehéz napokon. ?k valahogy félreértelmezik a Bibliát és Isten szavát. ?gy ?rül?k neki, hogy Ramóna él! A repül?gépet alig bírtam kiszedni a bokorból. Egyb?l tudtam, hogy te vagy az. Meghallgatjuk a misét, és utána lassan hazasétálunk. Ez így neked megfelel?– Gondolom, más megoldás nincs, hogy beszéljek veled, ugye?– Sajnálom, de nincs.Versegen egy kis régi katolikus templom található. Meglep?en kevesen voltak a misén. Próbáltam figyelni a pap szavaira, de valahogy elkalandozott a gondolatom. A két lányon gondolkodtam. Mindketten furcsák, de szeretni valóak. Mindketten küzdenek azért, hogy helytálljanak az életben. Ramóna szül?k nélkül, Boglárka pedig ilyen szül?kkel. Mindketten ?sszekulcsolják a kezüket, és imádságot mondanak Istennek. Vajon tényleg létezik ?? ?n valahogy nem nagyon tudok hinni ebben az egészben, de tisztelettel néztem azokra az emberekre, akik igen. Bogi áhítatos szemmel nézett a papra, mik?zben beszélt. Buzgón imádkozott. Vajon mit kérhetett ennyire a jó Istent?l? Mise végeztével próbáltam rákérdezni.– Milyen szorgalmasan imádkoztál. A Miatyánkon kívül még mit beszélgettél Istennel? – Kértem, hogy adjon er?t.– Hiszen er?s vagy! Egy csodálatos teremtés!– Szeretném, ha adna er?t ahhoz, hogy elviseljem ezt az életet, amit élek, vagy ha meg tudna valami is változni. Nincsenek barátaim, senki sem j?het hozzánk, még életemben nem voltam bulizni, és még egy fiú sem csókolt meg, pedig már 17 éves vagyok! – itt hirtelen elhallgatott. – Bocsánat, ez a része már nem rád tartozik! Csak annyit szeretnék, ha nem féltenének, és hagynának élni. Tudok magamra vigyázni! Vannak álmaim és céljaim! Nem akarom egyik nyomát sem k?vetni! Szabad akarok lenni és tenni belátásom szerint! Ha valamiben elbukom, hát elbukom! Lenne tapasztalatom. Szeretnék a nyári szakadó es?ben a kezem kitárva táncolni. Szeretnék ?sszepakolni és felszállni a legels? vonatra, ami elvisz valahová. Olyan jó lenne élményeket gy?jteni! De soha sehová sem mehetek! Bárcsak megmentene valaki. De nem szabad panaszkodnom. Van fedél a fejem felett, meleg étel, szép ruhám, iskolába járhatok. Másnak ez sincs meg.Figyelmesen hallgattam minden szavát. Azon t?prengtem, hogy miként tudnék valahogy segíteni neki. A szüleit megváltoztatni nem tudom, gyámhatóság gyermeket még nem vett el azért, mert szigorúan nevelik. Boglárkának nem akarok gondot azáltal, hogy beszélek a szüleivel.– ?gérem, hogy megpróbálok segíteni valamit. Te is ott voltál, amikor szükségem volt rád, én is ott akarok veled lenni! Nem tudom, hogy mikorra fog eszembe jutni egy használható ?tlet, de megígérem, hogy kitalálok valamit! Remek lány vagy, a szüleid jó munkát végeztek! Az, hogy nem buliztad szét magad, és nem vagy túl a tizedik srácon, azt sohase bánd! ?n sem szeretem az ilyen jelleg? helyeket, és az olyan lányokat sem. Nem mindenkire igaz, csak általánosítok. Azoknak a lányoknak a t?bbsége, itt kiemelem, nem mindenki, csak a t?bbsége, aki éjjel-nappal bulizik, ?k kívülr?l szépek, de felszínesek. Ramóna után jó barátaim elvittek bárokba, ott ?sszeismerkedtem néhány lánnyal, de egyszer?en nem tudtam velük mit kezdeni. ?ket csak a szépség, a csillogás, a pénz érdekelte. Na és persze az állandó hétvégi bulizás, ivászat. Nem lehetett velük beszélgetni. Igaz, szokták mondani, az ember az ilyen helyekre nem a beszélgetések miatt megy el. Lényegtelen is, egyszer?en nem tartom szépnek ezt a réteget. Nyilvánvaló, hogy ez az én véleményem és az én rossz tapasztalatom. A világ pedig nem csak fekete és fehér színekb?l áll. Persze megértem, hogy te nem ilyenné akarnál válni, hanem csak szeretnél elmenni egyik este szórakozni. Megígérem, hogy megpróbálok megoldást találni! Azt viszont nem tudom, hogy mikorra fog sikerülni. Nagyon nehéz ez a helyzet.– Nem akartalak a gondjaimmal terhelni. Csak valahogy bel?lem is kibukott minden, ahogy bel?led. Látod, nekem még bor sem kellett hozzá. Elnevettük magunkat. Elértük az utcát, ahol lakunk.– Mi legyen, kül?nváljunk?– Ne, azt hiszem, hogy nem kell. Megmondom a szüleimnek, hogy kiderült, te is jársz templomba, és ott találkoztunk. Hidd el, hogy jó pont a szemükben.Nagyon kellemes volt ez a beszélgetés. Sajnálom ?t, mert szeretnék neki segíteni, de nem tudom, hogy miként is tudnék.4. fejezetAz élet sok furcsaságot tartalmazNéhány hét elteltével Ramóna írt rám. Levelében elmondta, hogy hazaj?tt és szeretne velem találkozni. Kicsit féltem ett?l a találkozástól. Attól rettegtem, hogy el?t?rnek a régi érzéseim, ha meglátom ?t. De tudtam, hogy túl kell legyek ezen, mert enélkül nem fogom tudni újrakezdeni. Felutaztam Pestre. Furcsa volt újra itt lenni. A Keletinél lév? plázában találkoztunk. Elmentünk ott egy kávézóba. Furcsa volt annyi id? után újra látnom ?t. Még mindig sovány volt, de már korántsem volt az a t?rékeny és elveszett lány, akit ismertem. Testtartása és teljes aurája megváltozott. Nem volt feszült, nem szorongott, mint korábban. Megtalálta a helyét. Révbe ért. Nagyon ?rültem neki. – Egyszer?en éreztem, hogy el kell menjek. Valami hívott. Kinn nagyon más az élet. Gyerekekkel voltam k?rbevéve. Tanítottam ?ket. Csüngtek minden szavamon. Mindig csillogó szemekkel néztek rám. A szívük teli volt határtalan nagy szeretettel. Hálásak voltak, amiért ott vagyok és segítek nekik. Ezt a szeretet nem lehet szavakkal leírni. Ezt át kell érezni. Eld?nt?ttem, hogy árvaházban fogok a továbbiakban dolgozni, csak el?tte még elmegyek a zarándokútra. ?gy érzem, hogy ezt is meg kell tegyem, miel?tt végleg hazaj?v?k. Ezt az utat nem egyedül fogom megtenni. Id?k?zben megismerkedtem valakivel, aki nagyon hasonlít rám, akivel szavak nélkül is megértjük egymást – mondta nyugodtan.Jó volt hallgatni a hangját. Egész kapcsolatunkban nem beszélt még ennyit. ?r?m volt, hogy végre felszabadult, és rálelt a megfelel? útra. Bár kissé szomorúságot is érzek. Megismerkedett valakivel, aki boldoggá teszi, akivel elmegy a zarándokútra. Az a valaki pedig nem én vagyok. Vajon milyen lehet ?? Miben más, mint én? Mi az, amit ? meg tudott adni és én nem? Kissé elkalandoztam. Gondolataimból Ramóna lágy és nyugodt hangja z?kkentett ki.– Ne haragudj, ha megbántottalak.– Jaj, nem, dehogyis! – hadartam gyorsan zavaromban. – Nagy ?r?m számomra, hogyha megtaláltad a számításaid. Azt remélem, hogy azért tudod, hogy nagyon aggódtam, amikor híre ment a dolognak, hogy esetleg bajod esett! Bár nem vagyunk együtt, de akkor is hét évet részese voltál az életemnek, és fontos vagy nekem! Egy értékes ember vagy! Kérlek, hogy vigyázz magadra!Még beszélgettünk picit. Próbáltam felfogni, hogy ? már más mellett boldog. De miért is lep?d?m meg ezen? Az élet megy tovább. Az emberek j?nnek, mennek, találkoznak egymással, és ezáltal egymás élete részéve válnak r?videbb vagy hosszabb ideig. Ezeknek a találkozásoknak k?sz?nhet?, hogy az ember tud fejl?dni, változni, tanulni, más perspektívából látni. Ramóna most boldog. Nekem is ideje továbblépnem. Boglárka jutott eszembe. A k?lt?zésemnek k?sz?nhet?en ismerkedtem meg vele. Véletlen vagy sorsszer? találkozás, ki tudja? Segített a dolgok átértékelésében, és neki k?sz?nhetem, hogy tudom az életet egy másik szemsz?gb?l is értelmezni. ? nem más számomra, mint egy messzi csillag, egy elérhetetlen fény, aki mosolyával beragyogja a napom. Bármennyire is nem akartam bevallani idáig, de egyre jobban hiányzik. Ramóna biztonságban van és boldog. Bezárta a kapcsolatunk után az ajtót, és kinyitott egy újat, mely m?g?tt az újrakezdés káprázó fénye rajt?z?tt. A lelkem annyi id? után csak most vált szabaddá. K?nny?nek éreztem magam. Most tudtam igazán felfogni, hogy az édes, szeretett Ramónám, akihez ragaszkodtam minden er?mmel, aki a múltam része volt, ? már nincs és nem is lesz t?bbé. Elengedtem ?t. K?nny?nek éreztem magam. Nem volt rajtam az a megmagyarázhatatlan nyomás. Elszakadtak a lelkem láncai. ?gy éreztem, hogy szárnyalni tudnék. Küzdeni fogok Boglárkáért.A hetek egyre csak teltek, és még semmi ?tletem sem volt, hogy miként tudnék Bogival hivatalosan is egy párt alkotni. Eld?nt?ttem, beszélni fogok a szüleivel. Ha pedig ezáltal hatalmas nagy botrányt csinálnék, akkor elhozom ?t magamhoz. S?t, eladom a házat és elk?lt?zünk valamerre. Október vége van. Lehullottak a fákról a levelek. A nap még néha el?bújt a felh?k árnyéka k?zül, de már nem volt túl sok ereje. Egyik kés? délután Boglárka átj?tt hozzám. Kicsit feszült voltam, szívem szerint át?leltem volna, de aztán eszembe jutott, hogy nem biztos, hogy jó ?tlet. Beszélnem kell vele, de hogy is kezdjem?– ?rül?k, hogy látlak. Hogy vagy? – milyen kiváló kezdés… ennél jobban is indíthattam volna.– Szokásos dolgok. Suli, tanulás, szakk?r. Jók a jegyeim, szüleim büszkék rám.– Jó, hogy szóba kerültek a szüleid, mert szeretnék róluk beszélni. Az az ?tletem támadt, hogy megpróbálom ?ket megpuhítani és kicsit jobb belátásra bírni a neveléseddel kapcsolatosan. Szeretném, ha neked is lehetne egy kicsit szabadabb életed, elvégre már 17 éves vagy.– Ami azt illeti, már lassan 18 leszek – felelte elhaló hanggal. – K?sz?n?m, hogy eszedbe jutott ez a lehet?ség, de azt hiszem, hogy nekem kell megtennem ezt a lépést. Sokat gondolkodtam a dolgok kimenetelén. Elmondom nekik a véleményem. ?sszeveszünk. Szobafogságra ítélnek. ?n megígérem nekik, hogy soha t?bbet nem fognak látni. Megsz?k?m. Másik verzió, hogy ?sszeveszünk. ?k kitagadnak és kitesznek. ?n elj?v?k. De még úgy is alakulhat, bár erre kevés az esély, hogy belátóbbak lesznek, én maradok és adnak esélyt, hogy éljek egy másmilyen életet.– Ne is mondj ilyet, hogy megsz?ksz! Hova mennél és mit csinálnál?– Kollégiumban laknék, dolgoznék hétvégén. Vagy elmennék a nagynénimhez, akivel anya nincs túl jóban. Karácsonykor szoktak találkozni csak. Anya szerint Barbara túlságosan is kicsapongó, neki csak a karrier létezik, és a családi értékek számára nem is léteznek. Azért, mert kül?nb?zik anyától, szerintem ? nem rossz ember, csak másmilyen. Nála biztosan ellakhatnék. De ha úgy d?ntenék, hogy mégsem mennék ?hozzá, akkor az utcán is ellaknék, csak ne kelljen ezt az életet folytatnom. – Azért az utcán ne k?ss ki! Inkább gyere ide hozzám! – ez valahogy a fejemben jobban hangzott. Mindketten belepirultunk.– Roland… ?n… K?sz?n?m… – félénken felnézett rám. Odalépett hozzám k?zel. A szívem egyre jobban zakatolt.– Ugyan, mit k?sz?nsz nekem?– Azt, hogy megismertelek. Er?t tudtam meríteni bel?led! Csókolj meg, kérlek! Nem kellett kétszer mondania. Szorosan magamhoz ?leltem és szenvedélyesen megcsókoltam. ?gy éreztem, hogy megállt az id? k?rül?ttünk. Rajtunk kívül más nem létezett. Csókunk után egymás szemébe néztünk, majd megpusziltam a homlokát, és újra magamhoz ?leltem.– Tudod, Roland, bárhogy is alakuljon a beszélgetés a szüleimmel, te mindig itt leszel velem a szívemben. Arra kérlek meg, hogy ha a dolgok nem alakulnak jól, akkor is te meg fogsz húzódni a háttérben, és csak csendesen figyeled az eseményeket. Hagyod, hogy végre én d?ntsek, hagyod, hogy a saját utam is járjam, bárhogy is alakul. Addig pedig nem próbálsz meg keresni, ameddig én nem jelzek. De beletelhet hetekbe vagy hónapokba is. Rendeznem kell a dolgokat magamban. Ha úgy érzed, hogy neked ez sok, akkor megértem. – Te tényleg azt várod, hogy itt üljek nyugodtan, és várjam, ameddig te küzdesz? Nem ez a fajta férfi vagyok! Melletted akarok lenni! Fogni akarom a kezed!– Tudom, hogy nem ilyen ember vagy, hanem egy h?s lelk? lovag, de ebben az esetben sajnos az a legnagyobb segítség, ha nem teszel semmit.– Akkor csak üljek itt és várjam, ameddig jelentkezel? Ez egy romantikus regényben lehet, hogy jó ?tlet, de a valóságban nem! – mérges voltam. Természetesen nem rá, hanem a helyzetre. Arra, hogy tehetetlen vagyok!– Csak rontanál a helyzeten, ha belekeverednél. Kérlek, hogy értsd meg!Lehangolódtam. Nem tudok mást tenni, mint ?lbe tett kézzel várakozni.– Jó, jó, ne haragudj, felemeltem a hangom, nem neked szólt, hanem a helyzetnek. Rendben, csendben leszek és várni fogok a jelzésedre, de ne feledd el, hogy emberb?l vagyok, vannak érzéseim, és nagyon bántana, ha egyszer?en évekig nem hallanék fel?led. Beléptél az életembe, felkavartad az érzéseim. Nem léphetsz ki minden szó nélkül! – ?gérem, hogy jelentkezni fogok! Karácsony után fogok anyával beszélni. A nagynénim akkor fog j?nni hozzánk, és el?sz?r ?t kérdezem meg, hogy mehetek-e hozzá.A hetek gyorsan k?vették egymást. A tél bek?sz?nt?tt. Hófúvás és jeges szél s?p?rt végig az országon. Az idei karácsony fehér lesz. Boginak vettem egy meleg keszty?t, sálat és sapkát, ha mégis elkalandozik valamerre, akkor legalább ne fázzon meg. Azonkívül egy szárnyaló madár ezüstmedált és hozzá láncot. A szentestét a szüleimmel t?lt?ttem. A karácsony t?bbi napját pedig otthon a tv el?tt filmnézéssel. A két ünnep k?z?tt Bogi átj?tt, hozott nekem egy kis apróságot. ?n is átadtam neki. T?le egy felrázható hóg?mb?t kaptam, benne egy erdei tájjal. – Mi a helyzet? Sikerült beszélned mindenkivel? – kérdeztem aggódva.– A nagynénimmel igen, de most kicsit bonyolult a helyzet nála. Viszont azt mondta, hogy segíteni fog! – nyugtatott meg.A két ünnep k?z?tt sem t?rtént semmi említésre méltó. Kimozdulni nem volt kedvem, ezért úgy d?nt?ttem, hogy a szilvesztert itthon t?lt?m a változatosság kedvéért. Reménykedtem benne, hogy Bogi átj?n, és vele tudok lenni egy picit. Reményeim meghallgatásra találtak. Aznap éjjel is átj?tt. Csókolóztunk. Mindkett?nk teste meg volt feszülve a vágyakozástól. Végül Bogi mondta ki, amire mindketten vágytunk.– Akarlak téged! – szólalt meg.Abban a pillanatban felkaptam, a szobámba vittem. Letettem az ágyamra. Csókolgattam a nyakát, a kezemmel pedig a blúza alá nyúltam. Kikapcsoltam a melltartóját. Kezembe vettem feszes mellét. A mellbimbója teljesen megkeményedett. Nagyon kívántam ?t, de minden mozdulatomat óvatosan tettem meg, mert nem akartam neki fájdalmat okozni. Egymásé lettünk. Boldog voltam. Szorosan ?leltem magamhoz. Csendben egymáshoz bújtunk. Bogi csilingel? hangon megszólalt. – Ennél szebben nem is lehetett volna lezárni ezt az évet. Felnevettünk. ?jra megcsókoltam. Simogattam még meztelen vállát. Beszélgettünk még egy kicsit a gyerekkori emlékekr?l, azokról a rémálmokról, melyek sokáig kísértettek minket. Szívem szerint egészen nappalig elhallgattam volna a beszédét, azonban kezdtem egyre jobban álmos lenni. ? csendesen fel?lt?z?tt és elbúcsúzott.Január els? hete volt. ?jra elmentem dolgozni. Mosolyogva és reményekkel telve indult számomra az új év. Bogi édes mosolya járt a fejemben, azonban egyik délután elérkezett a rettegve várt pillanat. Bogi levele fogadott a postaládámban.Sajnálom, a dolgok nem alakultak túl fényesen. Mire ezt a levelet olvasod, én addigra már úton leszek egy új élet felé. Nem tudtalak megvárni, hogy elbúcsúzzak t?led. De tudod mit, nem is akarok t?led búcsúzni! Hiszen találkozunk még hamarosan. Adj nekem néhány hónapot. Elrendezek mindent. Szeretlek!u.i: Még most sem tudom elhinni, hogy tényleg kiálltam magamért, és volt bátorságom elmondani, ami a szívemet nyomta. Szeretlek. Olvastam el újra és újra ezt a szót. Büszke voltam rá én is, de egyben szomorú is, mert tudtam, hogy számomra ez mit jelent. Ki tudja, hogy hány hónapos várakozást, ?rl?dést és aggodalmat. Nem értettem, hogy miért nem akarta elfogadni a segítségem. Miért nem fog keresni? Miért hagyja, hogy hónapokig szenvedjek? Aztán eszembe jutott a tény, hogy sokszor az embernek egyedül kell lennie, mérlegelnie és d?ntéseket hoznia. Ilyen id?szakban jobb egyedül lenni és nem hagyni, hogy küls? tényez? befolyásoljon. ? pedig most drasztikus változásokon megy keresztül. A fióka, akinek kin?ttek a tollai, és nem elég neki a fészek, és amit onnan lát. ? szárnyalni akar a széllel. Repülj hát! Szomorúan felsóhajtottam. Rendben, Boglárka, néhány hónapot várok, de nem t?bbet! Nem azért, mert nem szeretnélek, hanem azért, mert meg fog hasadni a szívem az aggodalomtól és a bánattól, ha továbbra sem fogok hallani semmit sem fel?led. Nekem ez így már túl sok lenne. Bocsásd meg!Az els? néhány hét nagyon nehezen telt el. Hideg, k?d?s, szürke téli napok voltak. A munkahelyemen kérdezték, hogy minden rendben van-e. Furcsán viselkedem. Mondtam, hogy igen, rendben vagyok, k?sz?n?m az aggodalmat. Reggelente alig volt kedvem elhagyni a meleg ágyam. Kedvetlenül ittam a kávét. Belevesztem a szürke hétk?znapokba. Hétvégén sem mozdultam ki, pedig a k?rnyéken vannak jó korcsolyapályák. Szeretek a jégen siklani. Egyre jobban kezdtem magamba fordulni. Mindennap ellen?riztem az e-mailem, a Facebookot, de természetesen semmi hír. A barátaim hívására sem válaszoltam. Egy hétvégén megleptek azzal, hogy lej?ttek. Nagyon meg?rültem nekik. – Aggódtunk érted, tehát elj?ttünk! – mondták lelkesen, vigyorral az arcukon.– Ti vagytok a világ legjobb barátai! – fakadtam ki boldogan.– Rád ez most nem mondható el! Miért nem válaszoltál az üzeneteinkre? – kérdezték dorgáló hangnemben. Igen, igazuk van. Ugyanazt csináltam velük, mint amit én élek jelenleg át. Nem adok hírt magamról, csak elvesztem a nagyvilág z?rzavarában.– Ne haragudjatok, csak olyan furcsa dolgok t?rténtek mostanában, hogy még magam sem tudom megfogalmazni. – Akkor mesélj! Hoztunk pizzát, és van még üdít? is. Belefogtam a t?rténetbe. Elmeséltem, hogy mi t?rtént Afrikában, miként kapcsolódott Ramónához, miként szereztem róla tudomást. Továbbá hogy találkoztam is vele, és ? továbblépett. T?rténetem tovább folytattam Boglárkáról, a kapcsolatunkról és annak nehézségeir?l.– Tehát most itt vagyok, és várom, hogy jelentkezzen – fejeztem be ezzel a mondattal a t?rténetet.– Haver, ez nem semmi. Kész szappanopera – szólalt meg Lali.– Nem, szerintem inkább hollywoodi filmbe ill? t?rténet! Ennyi kalandot és váratlan fordulatot! – mondta Iván.– Ami azt illeti, remélem, hogy happy end lesz a vége – szólaltam meg.A két legjobb barátom mélyeket bólintott, és váltig állították, hogy ennek a t?rténetnek vidám lesz a befejezése. Azzal érveltek, hogy ha már ilyen r?g?s úton egymásra találtunk, akkor a végén újra együtt leszünk. Jó volt a barátaimmal lenni. Kirángattak az egyre mélyebb depresszióból. Id?k?zben a szüleimet is meglátogattam. Elmentünk színházba. Mindketten érezték, hogy van valami, ami bánt, de inkább nem hozták fel a témát. A színház nagyon jólesett a lelkemnek. Kiváló rendezés és színészi játék volt. 5. fejezetA nap felragyogA hónapok lassan váltották egymást. Január, február, március, most pedig április els? hete van. A hó elolvadt, minden csupa latyak volt és sár. Nem szeretem ezt az átmeneti id?szakot. Miért ne lehetne úgy az évszakváltás, hogy elolvad a hó, gyorsan kin? a f?, nincs sár, ragyogó az id?… Ez a hónap nagyon szeszélyes. Az egyik pillanatban süt a nap, a másikban pedig megfagyok. Boglárka eddig nem adott hírt magáról. Azt hiszem, feladom ezt a várakozást. Sajnálom, én ezt az egész helyzetet eddig bírtam! Amint ezt gondoltam, j?tt egy SMS-em. Egy cím volt megadva benne és annyi, hogy várlak. Megdobbant a szívem. Gondolkodás nélkül autóba ültem és mentem. Vajon megérezte volna, hogy mit gondolok? Vigyek virágot? ?gy d?nt?ttem, hogy megállok a virágüzlet el?tt. Vettem neki tulipánt. Nagyon izgultam, átjárta a testem a remegés. ?jra fogom ?t látni. A k?d?s felh?k eloszlottak, és a nap ragyogóan kisüt?tt. Olyan, mintha az id?járás is velem együtt ?rülne. Elhaladtam az ?Isten hozott Hatvanban” tábla mellett. A GPS-em szerint már csak néhány perc, és megérkezem. ??n megérkezett a célállomáshoz”. Kerestem parkolóhelyet. Kivettem a virágot. Zakatoló szível tettem meg a kapucseng?h?z vezet? utat. Felmentem a harmadik emeletre. Az ajtó nyitva volt, és ott állt el?tte Boglárka. ?r?mében a nyakamba ugrott.– ?des Jó Istenem, hát itt vagy! K?sz?n?m! – mondta boldogan.– Már azt hittem, hogy sohasem fogsz jelentkezni. Kezdtem feladni – feleltem ?szintén.– Sajnálom! Tegnap akartam írni, de még el?tte gyorsan rendet tettem. Nem akartalak káoszban fogadni. Szép az a virág. ?n kapom?Milyen kedves t?le… Káosz kisasszony nem káoszban akart várni. – Talán te kapod, de még nem vagyok benne biztos. Mindketten mosolyogtunk.– Azt hiszem, hogy ideje lenne beljebb j?nn?d és az ajtó m?gé kerülni, majd megcsókolni engem.– Már vártam, hogy behívj.Megcsókoltuk egymást hosszan és szenvedélyesen. A lakás kicsi, de aranyos volt. Leültünk az ágyra, az asztalra pedig már be volt készítve a g?z?lg? forró feketekávé. – Tényleg sajnálom, amiért nem kerestelek. A j?v?ben nem fog el?fordulni. Persze ha még úgy gondolod, hogy ezek után tudunk a k?z?s j?v?nkr?l beszélni. Az elmúlt hónapok nagyon nehezek voltak, de sikerült mindent elrendeznem. Ahogy várható volt, a szüleimmel nagyon csúnyán ?sszevesztem. Nem értették, hogy mi üt?tt belém. Mivel nem jutottunk egyezségre, ezért elj?ttem. Id?t akartam nekik is adni, hogy feldolgozzák, már feln?ttem, és ez változásokat eredményez. A nagynénimhez nem tudtam menni, azt mondta, hogy pár napot ellakhatok nála, de nem akar túlságosan belekeveredni. Adott nekem pénzt és elintézte, hogy az egyik jó barátn?je kivigyen magához Tirolba dolgozni a téli szezonra. Nagyon kellett az ember. A sulit elintéztem, hogy az utolsó félévben magántanulóként tudjam befejezni. Nagyon nehéz volt kinn, elzárva a hegyek k?z?tt a magas hó takarásában. Március végén j?ttem haza. Ez a lakás a nagynénimé. ? most két hétig nem lesz itthon. Holnapután megyek be a suliba. Jegyet kell szerezzek a tantárgyaimból. A tank?nyveim vittem magammal. Minden szabad percem a tanulással t?lt?ttem. A szüleimnek nem akarok csalódást okozni, még ha most nem is vagyunk túl jóban. Felhívtam anyut tegnap este. Mondtam neki, hogy szeretném ?ket látni a ballagásomon, és remélem, hogy ki fogunk tudni békülni.– Sajnálom, hogy ennyi sok mindenen mentél keresztül egyedül!– Semmi baj! Nehéz volt, de végre a d?ntésem szerint tudtam cselekedni és élni. Szeretném, ha ki tudnék velük békülni! Szeretnék újra hazak?lt?zni a kis falumba. Továbbá azt is szeretném, ha elj?nnél te is a ballagásomra, és be tudnálak mutatni a szüleimnek mint a páromat.K?nnyek sz?ktek a szemembe. Ez a pillanat is elj?tt. Talán mégis megoldódik minden, és happy end lesz a vége? Remélem, hogy Boglárka szülei tényleg elj?nnek a ballagására, és ki fognak békülni. Magam el?tt láttam Bogit ünnepl? ruhában, virágcsokrokkal a kezében és boldog, büszke mosollyal az arcán. Ha az ember jobban megfigyeli majd azt az arcot, nemcsak a boldogságot fogja felfedezni, hanem a reménnyel teli tekintetet is, amivel a j?v? felé néz. Hiszen még fiatal, még el?tte a továbbtanulás, az egyetemi évek, az élmények átélése, a ZH-val való küzdelem. Ezekben a szemekben és tekintetben lesz benne minden, ami ezt a korosztályt képviseli: ?nmegvalósítás a feln?ttkori életben. Remélem, hogy pár hónap múlva véget fog érni a feszültség, és minden dolog el fog rendez?dni… ................
................

In order to avoid copyright disputes, this page is only a partial summary.

Google Online Preview   Download