KMCSSZ



Megemlékezés 2008. október 23.-ra

Ne lépj a füre!

Mert életre lépsz, hajdan volt életre. Inkább tiszteld az életet, még ha füszálnyi is!

Ünnepel a magyar.....

... nem örömmámorban úszva, nem zengö nótával vagy víg kacagással, nem zászlólengetéssel vagy harsogó trombitaszóval.... ünnepel könnyezö szemekkel, fájó panasszal vagy némán, összeszorított fogakkal, fekete ruhában, fekete kétségbeeséssel, fekete lélekkel...

Egy nép üli a szabadság ünnepét.

Október 23.-ának diadalmas emlékére árnyékot vet a novemben 4. utáni bosszúhadjárat. Az ünnepi emelvényröl lassan és súlyosan gördülnek a szónok szavai: példákat idéz a magyar történelemböl, felsorolva és összehasonlítva a különbözö múltbéli felkeléseket és bukásokat. Mert a magyar történelem a szabadságharc és rabság, a kard és lánc történelme, a hösi elszánások és véres vesztések történelme...

És egyre marcangol a keserü önvád: érdemes volt? Kellett ez nekünk? Kell új véráldozat - hiába?

Hát mi már sohasem tanulunk a saját történelmünkböl? Még ma is hagyjuk magunkkal elhitetni, hogy mi egy fogyó, kis nép vagyunk? Elhisszük, hogy szedett-vedett nyelvünk és kultúránk van?

Mind megtanultuk a vesztes csatákat, de a diadalmainkról, ami egész Európát óvta-védte aligha tudunk tizet felsorolni??

Nem tanultuk meg, hogy minden Nándorfehérvári gyözelemre jön egy új Mohács? Minden szabadságharcra következik egy világosi fegyverletétel? Minden október huszonharmadikára egy november negyedike?

Kell újra húszezer halott a mohácsi síkon? Kell újra hetvenezer elveszett ember a Donnál? Kell újra ezernyi halott a pesti utca kövein? Kellenek elhurcolt vagy bebörtönzött tízezrek? Rombadölt városok és kifosztott falvak? Földönfutóvá tett, szerte a világon idegenben élö százezrek?

Mi már sohasem leszünk szabadok? Minket már elhagyott az Isten is?

Hát ne így ünnepelj magyar!

... Ne síránkozással vagy csüggeteg lemondással. Ne megingott hittel és Istenkáromló kétségbeeséssel. Ne fekete zászlóval és elfeketedett lélekkel...

...Ünnepelj dacosan fölvetett fövel, diadalmas hittel a Magyarok Istenében és a magunk erejében bízással.!

Mert eddig még minden Mohácsra bekövetkezett Buda felszabadítása. Minden tatárjárás után jött egy országépítö negyedik Béla. Minden osztrák elnyomásra akad válaszként egy Rákóczi vagy egy Kossuth, és minden szovjetorosz megszállásra következik egy nemzeti felkelés. Mert mi már tudjuk, hogy ez a nemzet tud minden pusztulás után újra kezdeni.

Ez a nemzet még mindíg elöteremtette a legsötétebb elnyomásban is, Esze Tamás kaszás-fejszés paraszt-felkelöit, a két világháború közti idök intelligenciájának összefogását csak úgy, mint a szabadságharc fehértollas vagy pirossapkás höseit. ... Vagy a pesti utcák benzines-üveget hajító iskolás gyerekeit.

Még eddig minden Sztálin-szobrot ledöntöttek a pesti proletárok, és minden Bécset szolgáló cenzor tilalmán keresztültört egy Petöfi „ Nemzeti dala“. És ha nagy volt a veszély, akkor odaálltak RózsaSándor betyárjai csak úgy, mint a külvárosok munkásai és mondták: Most én is MAGYAR vagyok!

Ezt tanítja a magyar történelem, a rabságot legyözö SZABADSÀG történelme, a láncnál mindíg erösebb kard történelme.

Így ünnepelj MAGYAR!

Mert nem az pusztul el, aki minden bukás után fölkel, hanem az, aki fekve marad. Nem az pusztul el, aki harcol az életért, hanem aki lemond róla. Nem az pusztul el, aki a kardot választja, hanem aki elfogadja a láncot!

Az elveszett szabadságot mindíg újra kivívta a rabságban felnött új nemzedék. Mert a rabságnál mindíg magasabb rendü a szabadság, minden sírnál erösebb a bölcsö, és mindíg legyözi a halált az új élet.

Amit az apák elveszítettek, visszaszerzik azt a fiúk! És amit ök sem érnek el, megvalósítják az unokák!

A rabságból a szabadság felé haladó nemzet üli ünnepét....

hát csak azért is: Ünnepelj MAGYAR!

Jablonkay Lydia

„ Varga Miklós: Hinusztöredék“ (Emeld fel fejedet büszke nép)

- 1 -

MI VOLT 1956? Adorján András – Kocsis L. Mihály:

Mi volt 1956, barátom? Múlt, ami elmúlt?

Egy nép, amely elhullt? Hol volt, hol nem volt… Se élõ, se holt.

Elfelejtetted a Tettet! Amikor a semmibõl sok ember Valamit teremtett.

Sokáig nem is lehetett hallani, hogy mi volt ez a valami.

Hogy Valami volt: s ez a Szabadság. És hogy futott elõle a Gazság!

Pattant ránk szorított bilincs, amikor utcára lépett a sok Nevenics.

A sokat emlegetett Nép. Aki látta, felejthetetlen a kép:

ahogy ott vonult, ahogy a Veres Csillag az utcára hullt.

Ahogy dõlt a Szobor, s még dõltében is ölt.

Ahogy egy nép ellen fordult a Gyilkos tõre,

s aki addig nem hitte: láthatta, hogy gyilkosa is õ, nem csak õre.

Azt hitted, véget ért a rabság, s hogy elérkezik végre a Szabadság?

És hogy mert szabad vagy, a jövõdet is visszaadják?

A csillag lehullt, a Nap ragyog.

Azt hitted, kis magyar, hogy elnézik neked a Nagyok?!

Nem kértél sokat, csak életed,

s balgán azt hitted, hogy ellenértéknek beszámítják talán a véredet.

Vér–vár. Vér – vád. Vér – ver. Aléltan elhever.

A puszta föld. Ököl. Szorít, elernyed.

Földedbe bevernek mint jelzõ karót. Élethosszig fizetheted ezt az adót.

Jön a defterdár, s tõle megtudod: néhány szép napért mennyi az ár.

Mi volt az életed? Hiába kérdezed…

Ahogy a helyet nézed népeknek sorában, légy büszke arra:

ha csak kicsiny kokárda vagy Világnak gomblyukában.

Egy közönséges lakásban játszódik. Idös házaspár.

Nö: - Mi bajod van? Olyan nyughatatlan vagy.

Férfi: - Október van már megint. Hát tudod. ... Ilyenkor mindíg így van ez..... elfog valami furcsa hangulat. Meg remélem, hogy ....jönnek a gyerekek, akik beszélni akarnak velem. Mindjárt itt kell lenniük.

Nö: - Gyújtok gyertyát!

Férfi: - Behoznád a naplómat? Ott van a szekrény tetején. Kimegy, behoz egy nagyobb dobozt.

N: - Itt van az egész doboz. A férfi elkezdi kiszedni a sok papírt, „emlékeket“ és egy kopott naplót.

Rengeteg újságkivágás, képek, fényképek, stb kerül még elö.

F: - Ötven éve gyüjtök mindent, amit csak találtam róla.

N: - Megtaláltad már amit keresel? Gyertyát gyújt

F: - Mit is keresek? Talán valamilyen magyarázatot, vagy a dolgok értelmét? Nem is tudom igazán. Talán amit keresek, az akkor, ott a pesti utcán elveszett. Kopognak, és egy csoport érkezik.

1. - Jó napot Józsi bácsi. Remélem, hogy nem zavarunk. Ahogy már a telefonban is mondtam, szeretnénk az 56-os dolgokról beszélgetni magával. Hoztunk mi is pár könyvet, cd-t.

F: - Mire vagytok kíváncsiak? Ugye mondhatom így?

2. Minket az egész érdekel, mert a könyvekben sokat írnak, de aki ott is volt, az azért másképp élte át az egészet. Nem igaz? Apám is sokat mesélt erröl......

F: - Akkor elölröl. Tudjátok, hogy a II. Világháború után hazánkban szovjet típusú diktatúra jött létre. A kommunista párt szovjet segítséggel, eröszakkal, választási csalással felszámolta a demokrácia minden elemét Magyarországon. Rákosi vezetésével soha nem látott terrorállamot szerveztek meg. Nagyon nehezen éltünk akkor. 56 öszére nagyon feszült volt már a helyzet. Október 22.-én a diákok naggyülést tartottak a Müegyetemen és pontokba szedték a követeléseiket – ez lett a forradalom programja.

- 2 -

4. De miket követeltek?

F: Hát, hogy az összes szovjet vonuljon ki az országból, új, demokratikus válsztásokat, a politikai foglyoknak teljes amnesztiát, állítsák vissza a Kossuth címert. Hát ilyesmiket...

N: 23.-án a délutáni felvonulás tüntetéssé vált. A rádió elött lövéseket adtak le ránk. A tömegböl pedig visszalöttek. Sztálin szobrát pedig még az este ledöntötték. Azt hittem, hogy ez csak valami álom. A tömeg, az erö megbabonázott. Eröt adott! Nem tudtuk, hogy már halottak feküdtek az utcákon és azt sem, hogy éjjel orosz tankok érkeztek – „rendet csinálni“. Sok szovjet katona még azt sem értette, hogy kire kell löni? Ki az ellenség? A baráti, testvéri magyar nép? Kik azok, akik Molotov-koktélt dobtak a tankokra? Kik azok, akik zsírral kenték be a macskaköveket?

Ne késsetek harangok „Zúgajok harangok“ (Kormorán) + tánc (mezöségi)

Örkény István: Az első lövés (In:Levelek egypercben (Budapest, 1996))

"1956 október 23-án este 11-kor indultunk a Rádió elfoglalására. Odáig csak tüntettünk, énekeltünk, néhány éljent és vesszent kiáltottunk: eszünkbe sem jutott, hogy elfoglaljunk valamit. Csak amikor az ávósok orvul rálőttek arra a küldöttségre, mely az ifjúság kiáltványát akarta felolvasni, indultunk el a Sándor utcán a Rádió felé. Még akkor nem voltak fegyvereink. Még akkor igazi dühünk sem volt. Olyanok voltunk, mint a fiatal kígyó, melynek még nem nőtt méregfoga. Ilyenféle verseket kiabáltunk: "Menjünk tovább előre /Ne hallgassunk Gerőre". Mentünk is elôre. Az első halott - egy ezredes teste - ott feküdt a Puskin utca kövén. Mint a vasat a vas, úgy vonzotta ez a nem élő test a sok tízezernyi élőt. Mentünk, mentünk, míg el nem dördültek az elsô sortüzek. Mondják, hogy a jó katonaló nem lép holttestekre. Mi rosszabbak voltunk a lovaknál: futtunkban rátapostunk saját halottainkra. De ugyanakkor egy ismeretlen, aki majdnem föllökött a rohanásban, visszaszólt: "Pardon, bocsánat". A Múzeum-kertben a menekülők kikerülték a virágágyakat, de az utcára érve felgyújtottak két autót. Ezeket jól összeszidtuk, mert még egyikünk se tudta, hogy már felkelők vagyunk."

Kárpátia: Bánatvirág + képek

2. - Mit csinált Józsibá? Ki mert menni az utcára?

F: - Fiam! Akkor ezen nem gondolkozott senki! Mentünk! Szabadságot akartunk, nem jólétet! Mi hazugságon nöttünk fel, nekünk állandóan hazudni kellett. Gondolatszabadságot akartunk! És ez függetlenséget, önrendelekzést jelent. A többit tudjátok.....

„Én vagyok az, aki nem jó, fellegajtó nyitogató, jaj! (Ismerös Arcok)

Nyitogatom a felleget, sírok alatta eleget, jaj (tánc)

Ifjúságom így telik el, ezér´a szívem hasad el, jaj!

Ifjúságom gyöngykoszorú, ki leveszti, be szomorú, jaj!

Szabad vónék, nem búsulnék, vigazságnak helyet adnék, jaj!

Szép hazámnak rabja vagyok, idegenbe´ búslakodok, jaj!

Ha még egyszer megláthatnám, apám házát, kopogtatnám, jaj!

Nem lesz többé soha ilyen, belészakad árva szívem, jaj!

N: - Az iszonyat napjai következtek. Vérfürdö volt az egész országban. Asszonyok, gyerekek, fiatalok, aggok, fegyvertelenül vagy gyatra fegyverekkel a kezükben s halálmegvetéssel a szívükben harcoltak, gyöztek és meghaltak.

K.Zoltán: Requiem 56 részlet

Egy Budapesti srác tizenhat évesen, kiállt a térre hol harc dúlt véresen.

A tömegre lőttek, de Ő mégsem várt, egy független hazáért közéjük állt.

Megszállták a hazáját, tudja már rég, felette vörösen lángol az ég.

A kezében fegyver, s előre lép, a géppisztoly hangja a fülébe tép.

Nem féltette életét, nem hátrált meg soha.

Nem adja fel sohasem, a sors bármily mostoha.

Az egész életét egy lapra rakja fel.

Tudja, a hazáért most élni vagy halni kell.

– 3 -

Ne feledd el soha, mit Ő tett a nemzetért.

Ne feledd el sohasem a tengernyi szenvedést.

A független hazáért a géppisztoly hangja szólt.

Az egyetlen szent ügyért a hősöknek vére folyt.

A golyók csak szállnak, de semmitől sem fél, hazáját megvédi ameddig él.

A fájdalom hirtelen húsába tép, és tudja, hogy számára itt van a vég.

Az élete pereg, mely rövidke volt, az utolsó szava is eképpen szólt.

A hazáért éltem, a szent ügyért haltam, most megszállók lábai taposnak rajtam.

„ Kárpátia: Az én apám“ KÉPEK!!!

5. - Úgy olvastam, hogy a külföld nagy segítsége, amire annyira várt mindenki, nem érkezett meg soha. Igaz?

F: - A világ politikusai „elvben“ támogattak bennünket, de valódi segítséget csak az egyszerü emberektöl kaptunk. Segélyeket küldtek, vért küldtek, vöröskereszteseket küldtek. Mi pedig minden nap vártuk a fegyveres segítséget, a csodát. Ahogy tudom, miséket és Istentiszteleteket tartottak sokfelé. Nagy Imréhez 2100 távirat érkezett. Faluról folyamatosan küldték az élelmiszert, helyenként fegyver is érkezett. Sok országban naggyülésekkel fejezték ki együttérzésüket. Gyüjtöttek mindenhol és mindent. Jöttek, ápoltak, mentettek, és együtt éreztek velünk. A világ megmozdult a magyarokért! Dániában minden idök legnagyobb adományát gyüjtötték össze.

Október 28-tól a lengyel emberek már tömegesen jelentkeztek vért adni az ország minden pontján. A magyar forradalom ideje alatt 795 liter vér érkezett Lengyelországból Budapestre A véradási akcióval párhuzamosan bontakozott ki a szintén az egész országot átfogó pénz-, élelmiszer- és gyógyszergyűjtési akció, amely hosszú hetekig zajlott, és november 4. után újabb lendületet vett. A lengyel hatóságok nem akadályozták - nem is tudták volna - a lengyel társadalom eme spontán segélyakcióját. A társadalmi segítség keretében ily módon összegyűlt lengyel vér- és segélyszállítmányok elsőként érkeztek Magyarországra, és a legnagyobb mértékű külföldi segítséget jelentették a magyar forradalom napjaiban.

1957 január végéig a Lengyel Vöröskereszt - a lengyel emberek segítségeként - 42 teherautóval és 104 vasúti kocsival 25,5 tonna vérhelyettesítő-szert, gyógyszert, kötszert és orvosi műszert, valamint 331 tonna élelmiszert, 32 tonna ruhaneműt és 10 tonna szappant és építési anyagot juttatott el Magyarországra.Varsóban és az ország más városaiban magyar zászló lengett, a varsói egyetemisták pedig díszőrséget álltak a Magyar Kulturális Intézet előtt. A lengyel városok forgalmas utcáin és terein ládákat helyeztek el, amelyekbe a járókelők bőségesen szórták adományaikat. Volt olyan lengyel város - például Wrocław, Varsó -, ahol az adományozóknak magyar kokárdát tűztek a mellére. Könyvböl/Újságból felolvasni!

F: Figyeljetek! A férfi bekapcsol egy „lejátszót“ és kivetítve Nagy Imre beszéde hangzik el.

Nagy Imre: „Magyarország népe! A magyar nemzeti kormány a magyar nép és a történelem elötti mély felelösségérzettöl áthatva, a magyar nép millióinak oszthatatlan akaratát kifejezve kinyilvánítja a Magyar Népköztársaság semlegességét!....Magyarország dolgozó milliói! Védjétek és erösítsétek forradalmi elszántsággal, önfeláldozó munkával a rend megszilárdításával hazánkat, a szabad, független, demokratikus és semleges Magyarországot! ... Felhívással fordulunk szomszédainkhoz, a közeli és távoli országokhoz, hogy tartsák tiszteletben népünk megmásíthatatlan elhatározását.

N: - „Csütörtökön és péntek este fénybe borultak a budapesti ablakok. Mécsesek , gyertyák gyúltak az ablakokban azok emlékére, akik szabadságunkért életüket, talán gyerekéletüket áldozták. (nov.1.-2.)

„ Az utak mentén lompos tankok, s állig felfegyverzett katonák vártak – még nem kaptak parancsot - hogy eltapossák a csodát, a forradalmat, mely kihajtott a megrekkent posványon át, emberré oltván az arcok hazug, s kétszínü fintorát. ( Kannás Alajos: Hazám r.)

F: - November 3.-án Mindszenty József ráióbeszédet mondott. Reménykedtünk még? Hittünk még akkor is? Igen!

MINDSZENTY részletek

„Mi kis nemzet vagyunk. Kis ország a földgömbön. Ám valamiben mégis elsök vagyunk: egy nemzet sincs, amely ezeréves történelme során nálunk többet szenvedett volna. Ám folyton szabadságharcokat kellett vívnunk. Most történt elöször a történelem folyamán, hogy Magyarország a többi kulturnép valóaban hathatós rokonszenvét érdemli.Mi meg vagyunk illetödve s egy kis nemzet minden tagja szívböl örül, hogy szabadságszeretetéért a többi nép felkarolja ügyét. A Gondviselést látjuk benne, amely a külföld szolidaritás által valósul meg úgy, ahogy himnuszunk zengi: Isten, áldd meg a magyart... Nyújts feléje védö kart.

- 4 -

N: És akkor november 4.-én bekövetkezett. Vasárnap kezdödött. Azon a vasárnapon, amelyikröl azt hittük, hogy végre békés lesz. Ünnepi ebédet álmodtunk a fazekakba, rokon-, és barátkeresö utakra indultunk volna, s akikröl tegnap úgy tudtuk, hogy megvannak, már nem tudtuk azt sem, hogy megvannak-e még, vagy hol vannak? Mi asszonyok és a gyerekek a Móricz Zsigmond körtéri Szent Imre szoborhoz mentünk imádkozni.

„Szent Imre herceg, hozzád fohászkodunk. Segítsd gyözelemre hös ifjúságunk! Védelmezd öket a tankokkal szemben, Ifjak védöszentje, Szent Imreherceg! Tégy újra csodát! Esdekelve kérünk. Ne váljon csúf porrá szent dicsöségünk!“ szavalókórus ! Csak nök éneklik!

Krisztusom kívüled nincs kihez járulnom Várlak, Uram, azért, reménykedö szívvel

ily beteg voltomban nincs kitől gyógyulnom. Miként a vigyázó virradást vár éjjel.

Nincs ki fekélyemből ki által tisztulnom Hozd fel szép napodat nékem is jó reggel

veszélyes vermemből és megszabadulnom. Hogy szolgálhassalak serényebb elmével.

Gyújtsd meg szövétnekit áldott szent igédnek Dícsértessél Atyám, Isten magasságban

és bennem virraszd fel napját kegyelmednek Mi Urunk, Krisztussal mind egy méltóságban.

Igaz utat mutass nékem, szegényednek, és a Szentlélekkel mind egy hatalomban

járhassak kedvére a te szent Felségednek. Háromság egy Isten, áldj meg dolgainkban.

2. Nicolaus Bernouli nevét hallotta? Ez a zürichi ügyvéd november 4.-én hallotta, hogy mi történik Mo-on. Bár hazája 700 éve békében él, mindenki otthon tartja a fegyverét. Bernouli este teljes menetfelszerelésében aútóba ül és irány Mo. Az osztrák határörök elképednek, amikor hallják, hogy ez az ember Budapestre megy. Hiába figyelmeztetik, Ö nem tágít a tervétöl. Mielött azonban csatlakozhatott volna valamelyik felkelö csoporthoz, visszatoloncolják hazájába. Politikailag mi történt? 1956 november 4.-én a semleges Svájc hadba lépett a Szovjetúnióval.

1. Azt olvastam, hogy a menekülést Ausztriába, Jugoszláviába, Németországba, Svájcba, majd onnan tovább a világ minden tájára az ottani emberek áldozatkész befogadással tették lehetövé. Végül is több, mint kétszázezer ember hagyta el az országot, ötvennégy befogadó új hazába.

F: Kijöttem én is. Nagyon nehéz volt egy életet újrakezdeni. Család, barátok nélkül. Otthoni hírek nélkül.Lágerélet, majd munka. Lassú megnyugvás. Nagy árat fizettünk így is. Máig nem tudom, hogy jobb-e így. Èvekig vágyakoztunk haza. Mi lettünk itt az 56-ok. Bennünket lelkiismeretfurdalás gyötör még ma is. Minket elfogadtak, befogadtak. Becsülték a tudásunkat, kellett a munkánk. De a gyermekeink már nem csak magyarul szólnak hozzánk. Nem ismerik a hazájukat és a rokonaikat sem. Ha hazamegyünk, az otthoniak irígyelnek, mert nekem könnyü.

Belölünk valami kiszakadt. Mi összejárogatunk, de egyre kevesebben leszünk...... Tudodjátok, még a 70-es években is voltak, akiket „disszidáltattak“ Addig ültek a börtönökben. Sokan félnek még ma is! A rettenetes megtorlás utána! De romániában még kegyetlenebbek voltak. Tudjátok ti ezt is?

„ Charlie/Kormorán: Ha messze mész“ Elöször hangosan, majd halkan, alatta olvasni a verset! (tánc)

Nem végig!

Nézd itt van az életrajzom. (Jablonkay László)

GEBOREN AM:

Ìrom a napot, melyen szült anyám, remélve fia nagy ember lesz: mérnök vagy tanár.

S újra felötlik bennem szüleim aggódó arca, és egy nép kiáltása, harca.

És mert a történelem tévedett, a háború s az ország elveszett, és én maradtam egy öszülö szamár.

GELERNT; STUDIERT

Teleírtam rengeteg papírt, salátává nyüttem tudós könyveket, de nálunk közben a szovjet lett az úr

És döntött a párt irgalmatlanul:továbbtanulni nem lehet. Osztályidegen, föiskolára nem való,

Így lettem én gyári dolgozó.

-5 -

GEARBEITET.

Sokat, piszkosat, nehezet, de aztán egy esztendö alatt, szakmunkássá törtem magamat. Mert kellett a tudás, a pénz, a ruha, a kenyér. S míg a munka egyre több és jobb lett, és egyre kevesebb érte a bér, morogtam, s kidobtak semmiér. Egy ember jövöje ennyit ér!

VOLKSERHEBUNG:

A magunk alkotta rend volt a célunk! Zászlók, tüntetés, a nép jogokat követel. Az elnyomó tétováz... majd sortüzzel felel. Ráébredünk, hogy nincsenek csodák! Cserbenhagyott az egészközömbös világ! Aki bajba került, menekül, amerre lát! Irány az osztrák határ!

Biztosabb odaát!

UND GEFLÜCHTET

Agyam még most is lázban lüktet. Eszembe jutnak szanadság-mámoros napok. A pokol szabadult ránk és most itt vagyok. És mentünk mentünk mindíg elöre, majd lerogytunk a deres mezöre pihentetni fájó lábakat. Föl! FÖL! Messze még a határ!Nem jut át, ki most megáll. Nézd! Jön a virradat! És már azt hittük, hogy örökké-örökön bukdácsolunk a megfagyott rögökön. Vagy gázoljuk a Hanság-mocsarat, szemünkkel kutatva távoli fény után, találgatva az irányt tétován...Szívünk százat vert egy perc alatt! S ha jött a járör, bokorba bújtunk, de hajnalra valahogy csak átjutottunk. Így írta a sors az életrajzomat

2. Az akkori nem segítö „nyugat“ most sorban bevallja, hogy nem is akartak vagy tudtak segíteni. Még a Szabad Európa rádió is bevallja, hogy hamis reményt keltettek, lázítottak, és ezzel hozzájárultak a tragédiához. Ugyan a politikai segítség elmaradt, de világszerte nagy volt a civilek szolidaritása.

Emőd: BRITANNIÁTÓL MESSZE INDIÁIG...

Britanniától messze Indiáig

És azon túl, a messzi tengeren

Egy nevet tanul a széles világ:

Dicső nevedet, drága nemzetem!

Hányszor átkoztam el önnönmagam,

Miért is szült magyarnak jó anyám,

Ha megkötözve, tehetetlen nézem,

Hogyan haldokol vérző, szép hazám!

S az ifjúság? Mondták: nem magyar!

Ezek? Elfajzott oroszlánfiak!

Nem! Kutyakölykök, mert egymást ölik

Egy-egy eldobott ócska konc miatt!

... S íme, Pesten megmozdult a föld!

Fegyvert fogott a sok ezer diák,

Munkás, paraszt, az asszony, férfi mind,

És felépült az első barikád!

Dörgött a szó: rajta, fel, magyar!

A város zengte, sok ezer diák,

Hiába tankok, ágyú mind hiába,

Pesten felépült ezer barikád!

Ha mindig ilyen egy volnál, hazám,

Ha összefognál, édes nemzetem,

Sohasem lenne idegen fekély

Meggyötört, véres, drága testeden!

Britanniától messze Indiáig,

És azon túl, a messzi tengeren

Egy nevet tanul a széles világ

Dicsö nevedet, drága nemzetem!

- 6 -

3. Manapság már sokat írnak mindezekröl. Hozzá lehet jutni a régi dokumentumokhoz. Kutatók értékelik, véleményezik az eseményeket. Emlékmüveket avatunk, filmeket készítünk. Hoztam egy pár ilyen írást. Hagy olvassak fel belöle:

„Mi hát az 1956-os forradalom tanulsága, öröksége?

Egyéb fontos tényezök mellett az, hogy az igazság, az önrendelkezés, a szabadság, a félelem nélküli élet, olyan alapvetö egyéni és társadalmi szükséglet,amelynek eléréséért az ember minden áldozatra kész.

És ez az üzenet nem csak Mo-ra vonatkozik és nem csak a távoli múltra érvényes múzeális kincs. Ez a tanulság nem csak ott és akkor, hanem itt és most is fontos, söt egyetemes és a jövö számára is eröt adó érték. Úgy, ahogy ezt már Bibó István is tudta, amikor két hónappal 1957. májusi letartóztatása elött ezt írta: „ A magyar népnek..... feladata, hogy minden rágalommal, feledéssel és elszürküléssel szemben tisztán örízze meg a maga forradalmának zászlaját, mely az emberiség szabadabb jövöjének a zászlaja is.(Bibó, i.m. 889.o.)

„Nemzetközi történelmi jelentöség ma már nyilvánvaló: az 1956-os magyar forradalom volt a szovjet birodalom bukásának egyik elsö elöidézö eseménye.“ (M.D.:“The Strom in East Europa“)

Magyarnak lenni, tudod mit jelent,

Magasba vágyva tengni egyre lent,

Mosolyogva, mint a méla õszi táj,

Nem panaszolni senkinek, mi fáj.

Borongni mindig, mint a nagy hegyek,

Mert egyre gyászlik bennünk valami

Sok százados bú, amelyet nem lehet

Sem eltitkolni, sem bevallani...

S ha szívünkben már apadoz a hit:

Rátakargatni sorsunk száz sebére

Önámításunk koldusrongyait….

- Én népem! múltba vagy jövõbe nézz:

Magyarnak lenni oly bús, oly nehéz!…

Magyarnak lenni: tudod mit jelent?

Küzdelmet, fájót, végesvégtelent.

Születni nagynak, bajban büszke hõsnek...

De túl minden bún, minden szenvedésen

Önérzetünket nem feledve mégsem.

Nagyszívvel, melyben nem apad a hûség,

Magyarnak lenni:büszke gyönyörûség!

Magyarnak lenni nagy szent akarat,

Mely itt reszket a Kárpátok alatt:

Ha küszködõn, ha szenvedõn, ha sírva:

Viselni sorsunk, ahogy meg van írva:

Lelkünkbe szíva magyar földünk lelkét,

Vérünkbe oltva örök honszerelmét,

Féltõn borulni minden magyar rögre,

S hozzátapadni örökkön - örökre!…

(Sajó Sándor)

Alatta halkan szól a Magyarország c. Dal + képek (Oláh Ibolya) (tánc)

- 7 -

6. Most úgy érzik, hogy végre minden a helyére került?

N: Hazamentünk Budapestre. Ünnepelni, együtt lenni a régi barátokkal. S mikor a világ fejet hajtott az akkori dicsöséges forradalomért, mélységes fájdalommal hallottuk-láttuk mi történt! . Úgy éreztem, mintha csak megtürt mellékszereplö lennék az ünneplö seregletben, miközben a szónokok rólunk beszéltek...... Hány forradalom és mennyi vér kell még hozzá, hogy a világ végre megtanulja, hogy mi a szabadság? A szabadság igen ritka, drága kincs! Nem kell csüggedni, ha nehéz!

Alatta a Kárpátia: Barátom c. dala szól + képek

Egyet azonban már tudok! Megérte! Mert a szabadság mindent megér! Tudjátok mi ez a drága kincs?

Szabad csak az, akit szó nem butít, fény nem vakít, se rang, se kincs nem veszteget meg. Az, aki nyíltan gyülölhet, szerethet, a látszatot lenézi, meg nem óvja, nincs letagadni, titkolni valója.

A szabadság nem perzsavásár, nem a te árúd! Milliók kicse az, mint a reménység, napsugár, tavasz, mint a virág, mely dús keblét kitárva ráönti illatát a szomjazó világra, hogy abból jótestvéri jusson, minden szegénynek ugyanannyi jusson. Míg több jut egynek, másnak kevesebb, nincs még szabadság, éget a seb. Amíg te is csak másnál szabadabb vagy, te sem vagy még szabad, te is csak rab vagy. Az élet káosza gyönyörü, mert a döntés a miénk, hogy mit és hogyan teszünk.Szabad vagy, bár ennek a halandóság az ára. De szabad vagy! És az élet szép!

Nem érti ezt a sok ember, mi áradt itt meg, mint a tenger? Miért remegtek világrendek? Egy nép kiáltott! Aztán csend lett.

De most sokan kérdik: mi történt? Ki tett itt csontból, húsból törvényt? És kérdik, egyre többen kérdik hebegve, mert végképp nem értik-:

Ök, akik örökségbe kapták: ilyen nagy dolog a Szabadság?

Kárpátia: Szózat + képek

Magyarázat: piros szín = ének vagy zene

kék = olvasni

zöld = vetíteni/ hanganyag+képek

dölt betük = vers

Szereplök: férfi:

nö:

1.

2.

3.

4.

5. gyerek (pl Pikó Samu)

6. Ifjú (pl. Nagy Kristóf)

énekesek/szavalókórus

felolvasók

versmondók

népitáncosok

Technikai segítség

berendezök/segítök

- 8 -

................
................

In order to avoid copyright disputes, this page is only a partial summary.

Google Online Preview   Download