Www.tavlatok.hu



Száz éve született II. János Pál pápaFények és árnyak a szent pápa szolgálata idejénSzabó Ferenc SJ megemlékezéseII. János Pál pápa születésének (1920. május 18.) centenáriuma alkalmából számos megemlékezés, magasztalás és kritika jelenik meg a médiában, amint ez t?rtént halálakor (2005. április 2.) és 2011. május 1-jén, amikor boldoggá avatta utóda, XVI. Benedek, aki korábban 20 évig – mint a Hittani Kongregáció prefektusa – k?zvetlen munkatársa volt. A centenárium alkalmából az emeritus pápa is megemlékezett el?djér?l a lengyel püsp?k?knek írt hosszú levelében. Fordítását olvashatjuk a Vatikáni Rádió honlapján és a Magyar Kurírban is, amely sorra k?zli a centenáriumi megemlékezéseket, így például Andrea Riccardi olasz t?rténész egyik méltatását, akinek monográfiáját alább idézem megemlékezésemben. Pár napja magam is személyes hangú emlékezést tettem k?zzé II. János Pál pápáról, a magyarok barátjáról. Most és még pár alkalommal – f?llapozva az Ostpolitikról írt k?nyvemet – t?rténészek véleményére hivatkozva mutatom be a szent pápa szolgálata idején megfigyelt fényeket és érnyakat.A. Riccardi: II. János Pál életrajza?II. János Pál a XX. század nagy alakja […] és a 2000. év személyisége is: akkor hunyt el, amikor már megkezd?d?tt az új század, de vallási ?r?ksége továbbra is támpont marad. Az ?sszetett lengyel útkeresztez?dés tanúja és a világ színpadán 27 évig f?szerepl? Karol Wojty?a d?nt? személyiség volt a jelenkori vallást?rténetben, de vezet? is, aki Egyházát a t?rténelem szívébe helyezte.” Ezekkel a kissé patetikus szavakkal kezdi monográfiáját, II. János Pál életrajzát Andrea Riccardi.A t?rténész Andrea Riccardi (Róma, 1950) a Római Tudományegyetem jelenkori t?rténelmi tanszékének ordináriusa, 2011 novemberét?l a Monti-kormány tárca nélküli minisztere. Világhír? lett az általa 1968-ban alapított Szent Egyed K?z?sségnek a béke és a párbeszéd érdekében végzett tevékenysége révén. Számos t?rténeti munkája jelent meg a legutóbbi pápákról (XII. Piustól II. János Pálig), valamint a Vatikán és Moszkva diplomáciai kapcsolatairól. 2011-ben tette k?zzé az 561 oldalas k?tetet, II. János Pál életrajzát, mely részletesen mutatja be a lengyel pápa életét, felhasználva a róla megjelent irodalmat, a szerz? saját levéltári kutatásait és személyes kapcsolatait a vatikáni k?r?kkel és olasz politikusokkal. II. János Pállal és XVI. Benedekkel folytatott beszélgetéseire is hivatkozik, és szívesen k?z?l hallomásból nyert információkat is. Figyelemreméltó a k?nyv IX. fejezete: Il marxismo e il suo impero [A marxizmus és birodalma]. Ezen kívül érdekes részeket olvashatunk Wyszyński lengyel egyházáról, Wyszyński és Wojty?a kapcsolatáról.El?szavában idézi XVI. Benedek neki mondott szavait Wojty?a pápáról: ?Egy szenved? népb?l j?tt, a lengyelb?l, amely t?rténelme során annyi megpróbáltatásnak volt kitéve. A sok üld?ztetés után e szenved? népb?l kifejl?d?tt a reménység ereje.” Ezután a szerz? így folytatja: ?II. János Pál t?bb mint tíz évig mérk?z?tt a kommunizmussal, egészen a Berlini Fal leomlásáig. ?Gy?ztes? pápa volt a szovjet impériummal szemben, amelynek a hetvenes és nyolcvanas években a megfigyel?k jó része még hosszú életet jósolt. Tehát politikus pápa volt? Aki ismeri Wojty?a pápa lelkiségét, annak misztikus vonásait és imaéletét, épp az ellenkez?jét kell állítania: pápaságának szíve a hit volt, arra ?sszpontosult, hogy az Evangéliumot terjessze világszerte. II. János Pál meg volt gy?z?dve arról, hogy a kereszténység az ember és a népek felszabadításának erejét képviseli: a lelki dimenzióra ?sszpontosítva képes a kereszténység valamiképpen átalakítani a nemzetek t?rténelmét. Ez volt a tétje Lengyelország kommunizmus alóli felszabadításának is, amelyben a pápának els?rend? szerepe volt.”1. ?Habemus papam!” I. János Pál hirtelen halála után, 1978. október 16-án délután megválasztották utódját: a Sixtus-kápolnából fehér füst szállt fel. Amikor kb. fél óra múlva az els? diakónus?bíboros megjelent a bazilika k?zéps? erkélyén, feszült figyelemmel vártuk az ?r?mhír bejelentését. Felici bíboros kis szünetekkel szólt: ?…habemus papam… Carolum…” Confalonieri bíboros Károly volt, de már id?s… Ki lehet? Egy tucatnyi ?papabilis” k?z?tt nem volt Károly. Amikor Felici bíboros kiejtette Wojty?a nevét, az egész világ meglep?d?tt. 456 év után (1522 óta) az els? nem olasz bíborost választották meg. Minden bizonnyal három k?zvetlen el?djére gondolva vette fel a II. János Pál nevet. – Rohantam hivatali szobámba, ahol a sok olasz nyelv? curriculum vitae, bíborosi életrajz k?z?tt rátaláltam Karol Wojty?a nevére. Fél óra múlva már beolvastam életrajzát a magyar hallgatóknak.Karol Wojty?a (1920–2005) életének els? szakaszát (1920–1978), hivatásának t?rténetét saját vallomásaiból és a róla szóló számos munkából megismerhetjük, melyek k?zül t?bb magyarul is megjelent. Itt most a lengyel-amerikai Tad Szulc életrajzából ragadok ki néhány mozzanatot, f?leg arra figyelve, ami a leend? pápa személyiségének alakulására mutat. TadSzulc idézi Karol Wojty?a barátjának, Andzej Maria Deskurnak (1985-ben bíboros) találó jellemzését: ?Minden, ami a Szentatyával élete során megesett, f?lkészítés volt csupán arra, amivé lennie kellett. Amint a nyílvesz?t is arra készítik, hogy kil?jék az íjból, ugyanúgy készíti f?l Isten az ? nyílvesszeit, az ? embereit.” Szulc elemzi az 1948–1978 k?z?tti éveket: Wojty?a vidéki káplán, egyetemisták lelkésze, 1951–1953 k?z?tt filozófiai és teológiai tudományos továbbképzésen vesz részt Rómában, jeles drámaíró, k?lt?, a lublini egyetem etikaprofesszora, három szeminárium tanára, 38 évesen (1958-ban) segédpüsp?k (a ?Totus tuus” – Mindenest?l a tiéd vagyok! jelmondattal), 43 évesen (1964-ben) érsek Krakkóban, 47. születésnapján (1967-ben) bíboros. Részt vett a II. Vatikáni zsinaton (1962–1965), ahol a mérsékelten haladó szárny hangadója. 1978-ban, VI. Pál halála után tagja volt a konklávénak, amely megválasztotta I. János Pál pápát, aki 33 napi szolgálat után váratlanul meghalt. Wojty?a bíboros visszatért Rómába, hogy részt vegyen az újabb konklávén, amely 1978. október 16-án ?t választotta pápává.Karol Wojty?a egy jó évtized alatt a lengyel értelmiség ?nemzeti püsp?ke” lett: meglátta, milyen nagy a befolyása és a jelent?sége az értelmiségnek Lengyelországban a politika alakulásában. Kül?n?s tény: a kommunista pártfunkcionáriusok nem Wyszyński bíboros jel?ltjeit, hanem a humanista tudós segédpüsp?k?t, Karol Wojty?át ?ültették” (szánták) a lengyel hierarchia fontos krakkói érseki székébe. Mihelyt Krakkó érseke lett, a lengyel püsp?ki karban senki sem küzd?tt olyan elszántan az egyház jogaiért a kommunistákkal szemben, mint Karol Wojty?a. Szulc k?nyve 16. fejezetében érdekesen jellemzi a Wojty?a és Wyszyński bíboros (1901–1981) k?z?tti nézetkül?nbséget, amelyet a kommunista rendszer igyekezett – ?ngólba fulladt taktikázással – mélyíteni.Fények és árnyakGiancarlo Zizola, olasz ?vatikanista”, A másik Wojty?a cím? kritikus monográfiájában egy oldalon sorolja a lengyel pápa mindenki által elismert érdemeit: ?Mindenkire mély benyomást gyakorol e pápaság nemzetk?zi tevékenysége a béke, az emberi jogok, a nemzetk?zi igazságosság és az orvosi etika érdekében. Wojty?a pápa látomása a ?két tüd?vel? lélegz? Európáról elindított egy olyan nem er?szakos folyamatot, amely végül a kommunista rezsim elleni lengyel felkeléshez és a Berlini Fal lebontásához vezetett. A római zsinagóga meglátogatása 1986-ban pápaságának egyik alapvet? eseménye volt. Hasonlóképpen a világvallások képvisel?inek ?sszej?vetele Assisiben ugyanabban az évben, amikor k?z?sen imádkoztak a békéért. 2000-ben mea culpát mondott az Egyház t?rténelmi tévedéseiért; ez megh?kkentette a Kúriát, és felforgatta a hagyományos egyházi tévedhetetlenséget. A jeruzsálemi siratófalnál tett látogatása helyreállította a zsidósággal való kapcsolatot, amely gesztus azt is célozta, hogy elvágja az antiszemitizmus állítólagos teológiai gy?kereit. A damaszkuszi mecsetben levetett cip?vel tett látogatás és az iszlámmal való párbeszéd más gesztusai kifejezték egy kiengesztel?d?tt világ utáni sóvárgását; hasonlóképpen az Assisiben rendezett megbocsátás napja is, mintegy alternatívaként a ?civilizációk ?sszecsapásával? [Samuel P. Huntington] szemben, és ama ?megel?z? háborúval? ellentétben, amelyet Washington szervezett az ikertornyok elleni merénylet megtorlására. Lelki kezdeményezések voltak ezek a ?civilizációk ?sszecsapásától? vallásilag is megrendült és zsákutcába jutott világban. Hála ezeknek a j?v? szempontjából termékeny gesztusoknak, II. János Pál a katolicizmust a tolerancia, a nyitottság, a békés együttélés és a látható egyetemesség civil funkciójával jel?lte meg, felsorakoztatva a katolikusokat a világ fejl?dése mellé a berlini fal leomlása el?tt és után.”(A kiemelés t?lem – Sz. F.)Zizola monográfiájában alaposan elemzi az említett problémákat/témákat, kell? hangsúlyt kapnak a hosszú pápaság kritikus mozzanatai is,amelyekre azóta még teljesebb fény derült.Kitér?Megemlítem itt Stanis?aw Dziwisz visszaemlékezését, amelyet a lengyel származású olasz újságíró, neves ?vatikanista” Gian Franco Svidercoski k?zrem?k?désével állított ?ssze. Wojty?a pápa volt magántitkára nyilván a legbizalmasabb kapcsolatban volt II. János Pállal, és számtalan érdekességet mondhatott volna el, azon túl, hogy beszámolt a pápa hétk?znapjairól. Részben meger?síti azt, amit fentebb Szulc b?vebben kifejtett Wyszyński prímás és Wojty?a érsek kapcsolatáról. (5. fejezet.) Sajnos Dziwisz t?bb kényes ügy felett átsiklik, vagy elhallgat, meghazudtolja a ma már ismert tényeket. Hangsúlyozza például (146.), hogy ?II. János Pál soha semmilyen anyagi támogatást nem nyújtott a ?Szolidaritásnak?. Az általa nyújtott támogatás kizárólag erk?lcsi jelleg? volt. […] Minden híresztelés arra vonatkozóan, hogy anyagilag támogatta volna a ?Szolidaritást?, az emberek képzeletének szüleménye, mer? pletyka, valótlan állítás, hazugság!”*Igaz, Wojtyla pápa mea culpát mondott az Egyház múltbeli tévedéseiért, de a II. Vatikáni zsinat megújulási programját csak részben k?vette; f?ként a római Kúria centralizmusa késleltette a szerkezeti reformokat, amelyeket most Ferenc pápa elszántan meg akar valósítani – ? is a kritikák kereszttüzében cselekedve. Zizola szerint a ?szegény és szolgáló egyház” zsinati eszménye szép remény maradt; a kollegialitás gyakorlásának elmulasztása is nagy árnyékot vetett II. János Pál pápaságra. Az olasz vatikanista – sok kritikus véleményét idézve bírálja t?bbek k?z?tt Wojty?ának a szexuális erk?lcsre vonatkozó ?rigorizmusát”, maradiságát, a felszabadítás-teológia elítélését, az ?kumenikus párbeszéd lassítását stb. (Tény azonban, hogy bizonyos teológiai-etikai kérdésekben meghatározó volt Joseph Ratzinger bíboros szerepe, aki két évtizedig a Hittani Kongregációt vezette.)Látványos sikerek és feléje áramló bírálatok jellemezték az 1981-es merénylet és a sorozatos balesetek, betegségek miatt szenved? pápa életét, szolgálatát. H?siesen vállalta a szenvedés keresztútját Mesterével. Temetésén (2005) a t?meg által harsogott ?Santo subito!” hihetetlenül gyorsan valósággá vált: a teológus Ratzinger/ XVI. Benedek 2011. május 1-jén már boldoggá, majd 2014. április 22-én Ferenc pápa szentté avatta megboldogult el?djét. *Miel?tt továbbmennénk, idézek XVI. Benedek emeritus pápa fent említett leveléb?l, amelyet a lengyel püsp?k?knek írt II. János Pál pápa születésének centenáriuma alkalmából, el?djének az irgalmasságról szóló tanításáról.?A Pápa egész élete ebben a tekintetben arra ?sszpontosult, hogy szubjektív módon elfogadja saját keresztény hite objektív k?zpontjaként az üdv?sségr?l szóló tanítást és lehet?vé tegye, hogy mások is elfogadják azt.” ?A feltámadt Krisztus révén Isten irgalmassága mindenkié, és mindenkinek tudnia kell, hogy Isten irgalmasság végül úgy nyilvánul meg, hogy er?sebb a mi gy?ngeségünknél.”?Itt bens? egységet kell találni II. János Pál üzenete és Ferenc pápa alapvet? szándéka k?z?tt: szemben azzal, amit id?nként mondanak, II. János Pál nem rigorista, az erk?lcs merev képvisel?je. Az isteni irgalmasság lényegi sajátosságára rámutatva ? lehet?séget kínál nekünk arra, hogy elfogadjuk az ember elé helyezett erk?lcsi k?vetelményeket, jóllehet azokat soha nem tudjuk teljesen kielégíteni. Erk?lcsi er?feszítéseinket Isten irgalmassága fényénél kell elkezdeni, mely olyan er?nek mutatkozik, ami gyógyítja a gyengeségünket.” ?*Wojty?a pápa személyisége, lelkiségeII. János Pál személyes írásaiban, vallomásaiban maga mondta el papi hivatása t?rténetét (Ajándék és titok), majd ?sszefoglalta püsp?ki kinevezése és szolgálata éveit (Keljetek f?l, menjünk!).Lelkiségér?l, filozófiájáról és korunk szellemi-politikai helyzetér?l vallott nézeteit megismerhettük részben a Vittorio Messorinak adott interjúból (?tlépni a remény küsz?bén), f?leg pedig utolsó k?nyvéb?l: Emlékezés és identitás. Ebben a pápa választ keres a világot nyugtalanító ?r?k kérdésekre: a rossz (a Gonosz) eredetére és mibenlétére; ennek kapcsán szól a demokrácia, a szabadság, az emberi jogok problémáiról, vizsgálja az állam és az egyház, valamint a szabadság és a felel?sség, a nemzet és a kultúra viszonyát. Kiemelt szerepet kap a k?nyvben a 20. század totalitárius rendszereinek, a fasizmusnak és a kommunizmusnak a vizsgálata, hiszen mindkét rendszer embertelenségeit átélte. A k?nyv kiindulópontját és alapját azok a beszélgetések képezik, amelyeket a pápa Józef Tischner papfilozófussal és Krzysztof Michalski professzorral folytatott. Két fontos szakaszt emelek ki az Emlékezet és identitásból: ?Módomban állt személyesen megtapasztalni a ?rossz ideológiáit?. Olyan dolgokról van szó, amelyek kit?r?lhetetlenül megmaradtak emlékezetemben. El?sz?r volt a nácizmus. Már az is rettenetes volt, amit azokban az években látni lehetett. ?m a kezdeti szakaszban a nácizmus számos aspektusa rejtve maradt. A rossz valós mérete, amely Európában tombolt, nem volt mindenki számára érzékelhet?. A rossz hatalmas kit?résében éltünk, és csak fokozatosan kezdtünk ráébredni annak valós voltára. Mind a nácik a háború alatt, mind kés?bb Kelet-Európában a kommunisták megpróbálták takargatni a k?zvélemény el?tt azt, amit tettek. A Nyugat sokáig nem akarta elhinni a zsidók kiirtásának tényét. Csak kés?bb derült rá teljesen fény. Még Lengyelországban sem tudtunk mindent, amit a nácik tettek a lengyelekkel, sem azt, amit a szovjetek tettek a lengyel tisztekkel Katyńban, és a deportálások rendkívül szomorú t?rténetei is csak részben voltak ismertek.” Majd a megtapasztalt kommunizmusról ezeket írja az Emlékezet és identitásban:?1945-ben, a háború befejezésekor a kommunizmus nagyon szilárdnak és nagyon veszélyesnek t?nt. Ez kezdetben a f?ldrész érdekszférákra t?rtén? felosztásához vezetett, az 1945-?s jaltai konferencián született egyezmény értelmében. Ezt az egyezményt a kommunisták csak látszólag tartották tiszteletben, a valóságban kül?nféle módokon megsértették. Számomra akkor r?gt?n világossá vált, hogy uralmuk sokkal tovább fog majd tartani, mint a nácizmusé. Azt a gondolatot ébresztette bennem, hogy az a rossz valamilyen formában szükséges lehet a világ és az emberek számára. El?fordul ugyanis az emberi lét egyes konkrét helyzeteiben, hogy a rossz valamilyen hasznos módon nyilvánul meg, amennyiben alkalmat teremt a jó számára. Johann Wolfgang von Goethe így min?sítette az ?rd?g?t: ?azon er? egy része, amely ?r?kk?n a rosszat akarja s ?r?kk?n a jót teszi?. Ami Szent Pált illeti, így figyelmeztet ezzel kapcsolatban: ?Ne gy?zz?n rajtad a rossz, te gy?zd le jóval a rosszat.? Végs? soron így, a rossz ?szt?nzésére egy nagyobb jó létbe hívásához jutunk el.”Ezek az eszmél?dések t?bbet árulnak el Wojty?a pápa személyiségér?l és lelkiségér?l, mint számtalan k?rlevele, hivatalos beszédei és dokumentumai.II. János Pál pápasága mérlegéhezMegemlékezésem kiegészítéséhez ajánlom a Távlatok 68. számában – II. János Pál halálakor k?zzétett tanulmányainkat. Ott jelent meg Nemeshegyi Péter SJ ragyogó méltatása II. János Pál pápa tanításának er?vonalai címmel. Teológusunk ?t pontban foglalta ?ssze a lengyel pápa páratlan vonzóerejének titkát:?1. II. János Pál pápa rendíthetetlen hitbeli meggy?z?déssel ejtette ki minden szavát. A mai világban a relativizmus k?de borít be mindent. Az emberek, f?képpen a fiatalok, a sokféle nézet, hang és kép z?rzavarában teljesen elvesztik tájékozódási képességüket; millióknak jólesett hallani valakinek a hangját, aki Istennek a jóvoltából világosan tudja, és meg is mondja, hogy mi a jó, és mi a rossz, minek van értelme, és minek nincs értelme. Megérezték az emberek, hogy az, amit a pápa mond, d?nt? fontosságú az emberiség fennmaradása és boldogulása számára.A pápa szavai mindig határozottak voltak, ugyanakkor minden emberi lény iránti egyetemes szeretet sugárzott át rajtuk. Jellegzetes gesztusa, két karjának szélesre kitárása is ezt a szeretetet jelezte. El se lehet képzelni, hogy ez a pápa ?k?lbe szorított kézzel átkozott volna valakit.2. A pápa szavaiban teljes határozottsággal a II. Vatikáni zsinat irányvételét k?vette. Negyven évvel a zsinat után is kijelentette, hogy a zsinat gazdag iránymutatását kívánja k?vetni, ?melynek dokumentumai az évek múltával se veszítették el sem értéküket, sem ragyogásukat”.3. A pápa mindig a keresztény hit legk?zpontibb állításaira helyzete a hangsúlyt. Nem másod-?vagy harmadrangú kérdésekkel foglalkozott, hanem mindig oda tért vissza, ami mindennek az isteni alapja.4. A pápa minden megnyilvánulásában meg lehetett érezni emberségét. Beszédei, írásai megfogalmazásánál munkatársak segítségét is igénybe vette ugyan, de mégis megérezni rajtuk a pápa sajátos stílusát. (…) A pápa gyakran félbeszakította az el?re megfogalmazott beszédeket, és huncut mosollyal az arcán k?zbeszúrt személyes megjegyzéseket. Ezek voltak a legrokonszenvesebbek beszédeiben. Mindenki érezte, hogy itt egy jó ember szólítja meg bizalmasan. (…)5. A pápa alakja és szavai békés der?t sugároztak. Ez a der? mélységes istenhitében gy?kerezett.Ezután P. Nemeshegyi hosszú tanulmányában sorra vette II. János Pál tanításának f?bb témak?reit, kül?n?sen is kiemelve a k?vetkez?ket:?János Pál pápában a Jézus Krisztus iránti feltétlen hív? elk?telez?dés és minden ember iránti korlátlan megbecsülés és szeretet nemcsak nem állt szemben egymással, hanem szervesen egybekapcsolódott. A pápa szerint éppen a II. Vatikáni zsinat tette világossá az emberk?zpontúság és az istenk?zpontúság azonosságát.?Ez volt a pápa legkül?nb?z?bb megnyilvánulásainak vezérelve. Az ember méltósága mellett szállt síkra számos szociális iratában. Emberi méltóságuk elismerése végett állt ki a pápa a szegények mellett. A betegek és szenved?k emberi méltóságát emelte ki a szenvedés értelmér?l szóló írásaiban. A hátrányosan megkül?nb?ztetett n?k méltósága érdekében emelte fel hangját. ?s végül teljes energiával védelmezte a sokfel?l veszélyeztetett emberi élet sérthetetlen értékét és méltóságát az ?élet kultúrájáról? szóló számos iratában.”Ezután P. Nemeshegyi részletesen kifejti ezeket a témak?r?ket, b?ven idézve a pápa megnyilatkozásait. A szenvedés értelmér?l szóló fejtegetéséhez f?z?tt megjegyzésével zárom ezt az írást, amely utal (Szent) II. János Pál élete végén keresztény hittel, Krisztussal egyesülve elviselt szenvedéseire:?A pápa ?magyarázata? persze csak azok számára lesz elfogadható, akik mély hittel kapcsolódnak Krisztushoz. Azt, hogy a pápa is ezek egyike volt, mindennél világosabban bizonyította az a der?, amely még halálos ágyán sem hagyta el.”Budapest, 2020. május 17. ................
................

In order to avoid copyright disputes, this page is only a partial summary.

Google Online Preview   Download