EMAILT ÍRNI



Hargitai Henrik:

Adásunkat megszakítjuk:

veszélyhelyzeti tömegkommunikáció

1. rész: a veszélyhelyzet kezelése Magyarországon

Veszélyhelyzet esetén a lakosság egyidejű tájékoztatására a vételkörzeten belüli korlátlan rácsatlakozási lehetőség miatt a hagyományos elektronikus tömegkommunikációs csatornák az optimálisak. Veszélyhelyzetnek háborús helyzet (légiriadó) vagy katasztrófahelyzet (természeti vagy civilizációs) számít, amikor a lakosságot még az amúgy is gyorsan bekövetkező esemény előtt vagy a lehető leggyorsabban tájékoztatni kell. A hagyományos műsorszórással elvileg korlátlan számú felhasználó kaphat egyidejűleg információt, a felhasznált földfelszíni és műholdas rendszerek egymástól függetlenek, a közszolgálati és kereskedelmi adók egyidejű használata többszörös lefedettséget biztosít, az átvitel pedig torlódásmentes (a többi széles körben használt digitális rendszer – mobil telefon, e-mail, SMS stb. - ezzel a tulajdonsággal nem rendelkezik). A riasztás alapfeltétele, hogy hiteles és jogos legyen.

A 2. világháborúban az „irányrepüléses” helymeghatározás alapvetően befolyásolta a rádiók működését: az ellenséges gépek közeledtekor a rádióadókat kikapcsolták. Hogy ez mennyire volt hatékony, nehéz lenne meghatározni, de legalábbis a légvédelmi riasztások bizonyos, hogy sok életet mentettek meg. A témának nem csak történeti érdekesség jellege van: mind a háborús, mind az időjárással kapcsolatos riasztások a világ egyes pontjain ma is aktuálisak és bárhol aktuálissá válhatnak.

Mivel a légi- és katasztrófaveszélyek bejelentése hasonló rendszereken át történik, a kettőt együtt tárgyaljuk.

A légiriasztás rendszere Magyarországon

A Stúdió „ikonikussá” vált „műsorunkat bizonytalan időre megszakítjuk” szövegű bemondói fordulata csak egy Rádióéletben megjelent cikk címében maradt fenn leírva. Egy visszaemlékezés szerint egy idő után a rádióbemondóknak már ügyelniük kellett, hogy ne kezdjék a mondatukat a „műsorunkat” szóval, mert mindenki arra gondolt, hogy a folytatás: megszakítjuk légiriadó miatt… A szöveg 1956. novemberében tért vissza az éterbe. Érdekes párhuzam, hogy az 1938-ban pánikot keltő Világok harca rádiójáték után a CBS-nek meg kellett ígérnie, hogy a "We interrupt this program" bejelentést soha többé nem használja fikciós produkcióban (Flynn 2005) (ennek ellenére máig hallható reklámokban).

A légoltalomról a 88.000/eln. lgv. 1939. H. M. sz. rendelet rendelkezett (Budapesti Közlöny 1939. 142. sz). A rendeletben nincs szó a rádió szerepéről. Megjegyzendő, hogy a rádió magyarul és németül is bemondta a riasztásokat.

Az alábbiakban csak kiragadunk néhány részletet abból a történetből, mely a magyar rádió légvédelemmel kapcsolatos tevékenységét mutatja be.

1940. szeptember 27-től a németekkel történt megállapodás alapján légvédelmi okból Bp. I. 21:30-kor befejezte az adást. A Rádióélet csak október 18-i számában írt a műsoridő-csökkentésről „az új viszonyokhoz alkalmazkodik a Rádió műsora” címmel: „Hatósági utasításra most úgy Bp. I. mint Bp. II. műsora este 9 órakor ér véget, tehát abban az időpontban, amely az úgynevezett főműsorszámok sugárzására volt fenntartva.” A lap arról nem írt, hogy miért is kell az adást hamarabb beszüntetni. Az előadásokat (felolvasásokat) – némelyek szerint pozitív változásként - rövidítették, az esti színházi közvetítések elmaradtak.

Az adásszünet oka az volt, hogy az éjjel repülő repülőgépek a rádióadókra „rárepülve”, azok jelét iránymeghatározásra használva találták meg célpontjukat még teljes elsötétítés mellett is (Sugár 1985:261). Erről a mai elemzőtől megismert információról azonban semmilyen korabeli (általam átnézett) sajtótermék (rádióújság, rádiómelléklet, napilap) nem ír, ami jellemző az egész háború időszakára. „Ez a légvédelmi készültség velejárója” – írták a műsorcsökkentést indokolva. Hogy tudták-e a kortársak, arra vonatkozóan nincsenek adataim. A másik „velejáró” a déli harangszó elmaradása.

Feltehetően nem minden hallgató volt elégedett a tájékoztatással, mert a Rádióélet okt. 25-én ezt írja: „A rádió ismételten közölte hallgatóságával, hogy rajta kívül álló okok miatt kénytelen műsoradását mindkét hullámhosszon 21 órakor befejezni. … Mivel azok a kényszerítő külső okok, amelyek ideiglenesen a rádió műsoradását 21 óra után akadályozzák nem érintik a vezetékes telefonhírmondót, a rádió az így kínálkozó lehetőséget is a hallgatóközönség szórakoztatásának szolgálatára használja ki. … [21:15-23 óráig önálló műsora] „szórakoztató zenéből és magyarnyelvű hírekből fog állni”.

Egy másik visszaemlékezés szerint 1942. szeptemberében az első szovjet légitámadáskor a szovjet repülők a lakihegyi adóra repülve találták meg célpontjukat. Két mérnöknek kellett meghatároznia, hogy mekkora teljesítményűre kell Lakihegyet átállítani, hogy ne lehessen iránymeghatározásra használni. A megbízott mérnökök Kijevbe utaztak és megállapították, hogy még a minimális 1 kW is elegendő az irányrepülésre. Az adót tehát teljesen le kellett volna állítani, ami viszont lehetetlen volt, hisz a légiriadókat ezen az adón keresztül rendelték el (Vigh 1984:326-364; Teleki 1974:28-52; MR Tanulmányok:188). „Hasonlóképp a bombatámadások elleni védekezést szolgálta az elsötétítés, amit azért rendeltek el, hogy éjjeli támadás esetén a fények az ellenséges repülőgépeknek ne szolgáltassanak célpontot (solymar.hu 2008).

Az USA-ban a 2. világháború után ugyanígy az irányrepülés megakadályozására hozták létre a CONELRAD rendszert. (Részletesen lásd az USA-ról szóló fejezetben!)

1942. májusában Béccsel olyan megállapodást kötöttek, miszerint ha ezt ők kérték, Bp. I. és Bp. II. műsorát megszakítják. 1942. jún. 1.-i feljegyzésben már említik, hogy „április 17-én Bécs kívánságára az esti órákban megszüntetett adásunk folytán a Bolygó hollandi c. operaelőadásnak csak az első felvonását közvetítettük. Ezért az Operaháznak csak egyharmad tiszteletdíjat utalunk” (MOL K613c:40)

1942. júniusában „a kórházi hallgatókra és sebesültekre tekintettel” a Telefonhírmondó komolyzenei műsorait „könnyű zeneszámokkal” tarkítják (MOL K613c:39). A német rádió a légiriasztásnál is használta az ottani kábelrádiót (Drahtfunk) a sugárzó adó lekapcsolása után. Hogy a Telefonhírmondóban mi szólt a rádió adásának megszakításakor, arról nem ismert adat.

Az első szovjet bombázók 1942. szeptember 5-én jelentek meg Budapest felett. Ekkor Bp. II. műsorát (és a déli harangszót) „további intézkedésig” leállították, (Rádióélet szept. 11.) Bp. I. pedig csökkentett, 1-2 kW teljesítménnyel adott egészen 1943 tavaszáig. (Vigh 1984:326-364, Teleki 1974:28-52.)

1942. szeptemberében „A három Erkel” c. műsorból a tehénbőgést ki kellett vágni, mert emlékeztetett a sziréna hangjára (Szász 1975:188)

1943 tavaszára a németek kiépítették repülőfigyelő szolgálatukat, mely belgrádi központjából adott parancsot az adók leállítására, ha egy ellenséges repülőgép az adott adót 500 km-re megközelítette, így már nem volt szükség az egész napos teljesítménycsökkentésre: 1943. június 30-tól napközben visszaálltak teljes energiára (Bp. I. 21, Bp. II. 22 óráig), augusztus 30-tól pedig már adászárásig teljes energiával adtak.

1944. április 3-án érte el a fővárost a szövetségesek első bombatámadása. „Ellenséges repülőgépek tegnapról mára virradó éjszaka több hullámban az ország légterébe berepültek és újabb terrortámadást intéztek Budapest ellen” (Rádió Bp. I hangfelvétel in: Szalóczy 2005, CD melléklet). Ezelőtt többször volt légiriadó jelzés, de utána nem következett bombázás. A lakosok egy idő után már komolytalannak vették a jelzést, ezért ebben az első bombázásban 1038-an haltak meg. Májustól egyre gyakoribbak lettek a bombázások. A hallgatóság ekkor már követte az utasításokat: az 1944. július 2-i, 620 nehézbombázóval végrehajtott támadásnak csak 500 áldozata volt. Általában egy-egy légitámadásnak száznál kevesebb áldozata volt, ami a riasztás és óvóhelyi védelem hatékonyságát jelzi (Jávorka 2006).

„Lassan mindennapos feladattá vált a bemondók részére a légvédelmi közlemények beolvasása. Az írott rádióműsor egyre többször borult, nem egyszer adás közben kellett levonulni a légópincébe, időnként teljes adásszünetet tartottak, máskor órákon át csak zene szólt.” (Szalóczy 2005:193).

„»Műsorunkat bizonytalan időre megszakítjuk!« – hangzik a hangszóróból ez a veszélyt jelző figyelmeztetés. A zenekar a mikrofon előtt még zavartalanul játszik tovább, nem tudva azt, hogy már csak süket füleknek. A stúdióban állandóan szolgálatot tartó ügyeletes egy mozdulattal szakíthatja meg a műsort, bekapcsolja saját mikrofonját és bemondja az ilyen alkalomra előírt és a rádióhallgatók által már nagyon ismert szöveget. (Rádióélet 1944. VI. 2.)

„Az ország területét 12-15 légoltalmi részre (riasztókörzetre) osztották. A kialakult régióknak a területen lévő egyik nagyobb városról elnevezett neveket adtak, pl. Bácska, Baja, Földvár, Budapest, Szolnok, Rahó stb. (Pataki 2001) Háromféle légoltalmi helyzet lehetett: a) Zavarórepülés, b) légiveszély és a c) légiriadó.

a) „Zavarórepülés és légvédelmi riadó között a különbség csak az ellenséges gépek számában van. Ha zavarórepülést jeleznek, az azt jelenti, hogy csak néhány. egy-két ellenséges repülőgép közelítette meg annak a riasztókörzetnek a területét, és oda behatolni készül vagy már be is hatolt. (Rádióélet 1944. V. 19.) Sziréna riasztás ilyenkor nem volt. A lakosságnak semmi teendője nem volt, aki félt, lemehetett az óvóhelyre. Általában senki nem ment, mert a gépek felderítési céllal jöttek, bombát nem dobtak (Pataki 2001).

b) Ha a rádió azt mondta be, hogy: „Légiveszély Bácska ,Baja, légiveszély", az azt jelentette, hogy déli irányból bombázó kötelékek tartanak a térség felé, előreláthatólag a térségben nemsokára légiriadó lesz. A szirénák ilyenkor egyenletes hangmagasságban zúgtak 1-2 percig. Éjjel lehetett felkelni, és készülni az óvóhelyre. Ekkor a légvédelmi lövegeket tűzkész állapotba hozták, a repterekről a gépeket elrejették vagy felszálltak velük, és bizonyos polgári védelmi intézkedéseket tettek, de nem hirdették ki még a légiriadót (centropa.hu 2008).

c) „Ha a rádió azt mondta be, hogy: "Légiriadó Földvár, Budapest, légiriadó" az azt jelentette, hogy a mi térségünk közelében, a térség felé tartanak bombázó kötelékek. A szirénák hosszan vijjogó, változó hangmagasságú hangot halattak A lakósság ilyenkor lement a légoltalmi pincébe, amelyet a tényleges pince jelentette.” (Pataki 2001) Értelemszerűen a lefújások is a „Megszűnt” kitétellel történtek. Pl. „Légiriadó megszűnt Baja, Pécs légiriadó megszűnt.” A szirénák ilyenkor a légiveszély jelzésével azonos, folyamatosan hangmagasságú, majd csökkenő hangmagasságú hangot hallattak. [A riasztás kezdetét jelző vijjogó, majd az végét jelző egyenletes magasságú szirénázásra ma is tökéletesen emlékeznek a kortársak, pl. Hajósi 2009] A rádió funkcióját tekintve érdekes adalék a Légoltalmi Híradó egyik megjegyzése: „A rádióriasztás elsősorban nem a nagyközönségnek, hanem a légoltalmi szerveknek szól. Ha a mi riasztókörzetünk nevét mondják be a „légoltalom, vigyázz” szavak kíséretében, ezt riadónak vehetjük. (…) Ezzel szemben viszont a riadó feloldását nem jelenti még az, ha a rádióban felhangzik a „légoltalom pihenj” szavak kíséretében a mi riasztókörzetünk neve, [mert a helyi] légoltalmi parancsnokok csak akkor oldhatják fel a helyi riasztóeszközökkel a riadót, ha meggyőződtek a befutó jelentésekből, hogy nincsenek olyan károk, amiket még azelőtt kell elhárítani, hogy a lakosság az utcákat ellepné, az óvóhelyeket elhagyná, [pl.] fel nem robbant bombák területének lezárása. (Rádióélet 1944. VI. 2.) Amint a rádió műsoradásának beszüntetése még nem jelent riadót, ugyanígy a szirénák hangja, még pedig kétszer fél percig tartó egyenletes magasságú búgása jelenti a riadó végét és nem a rádió műsoradásának megkezdése. (Rádióélet 1944. V. 19.)

„Ha a rádió bemondta, hogy légiveszély Bácska, Baja, a szolnokiak már menekültek is, ki, hogy tudott. Gyalog, kerékpáron, kocsin, autón. Öregekkel, gyermekekkel teltek meg az óvóhelyek. Sokszor órákon át voltak összepréselve. Mindenki fáradt volt, kimerült, az egyik sírt, a másik imádkozott, de nagyon sokan inkább zúgolódtak, mikor lesz már vége?! (Tiszai 2001)

KÓDOK.

A magyar rádió a németek kakukkszavát és óraketyegését nem vették át (lásd a Németországról szóló fejezetben!), de a kódolt német üzeneteket igen. „A „Lichtspiele”, „Krokodil gross” stb. a német légvédelem kódszavai voltak. Így a riasztás mellett a katonai híradás is párhuzamosan mehetett. Ezeknek a szavaknak az értelmét csak a beavatott katonaság tudta. Ami a lakosságra vonatkozott, azt érthetően mondták be [Centropa.hu 2008]. A kódok értelme azonban egy idő után kiderülhetett a hallgató számára, amiről egy kortárs német hallgató számolt be visszaemlékezésében (lásd ott!). A titokzatos kódok nem meglepő módon sok hallgató emlékezetében megmaradtak. „Noha már tizenöt éves is lehettem, szerelmemnek, a médiumnak egyre kevesebb jó szava maradt. Csak ilyeneket szólt: Achtung, Achtung, Lichtspiele! Krokodil gross! Emil frei!? Már nem hozzám beszélt. Hadseregek üzentek egymásnak általa.” (Kovalik 2006)

„Nézték az órát, tíz felé jött a légiriadó előjele: „Figyelem, Bácska, Baja. Krokodil, gross." Azt hiszik ezek a németek, hogy mi nem tudjuk, mi a nagy krokodilus? Ők a nagy krokodil. Felfalnak bennünket, mondta egyszer Kiss Sári, és elhallgatott. Várta, mit szólnak hozzá a többiek.” (Boldizsár 1979)

Egy ilyen kódolt üzenet hangfelvételben is fennmaradt: „Achtung, achtung, Lichtspiele! Axel, Fürsorge, kommen Spinat. Spitzbuben in Ludwig Siegfried 4. Ludwig Paula 8. Uhrzeit 11:59. Ende, ende.” (Szalóczy 2005 CD melléklet, 40. track)

Egy 1944. júniusi műsorstatisztika szerint légiriadó miatt márciusban műsorszünet volt az adásidő 3,7%-ban, júniusban már 7%-ban. Vita folyt arról (Boros 1975:221) hogy zavarórepülés esetén megszakítsa-e a műsorát a rádió. Úgy döntöttek, hogy zenét sugározzon, ne maradjon néma a hangszóró. A légiveszély utáni percekre a semleges komolyzene mellett döntöttek (további jelöltek a gyászzene vagy a könnyűzene voltak). A légitámadás után egy mondatos híradás következett. Egyre többször akár nyolc órán át is néma maradt a hangszóró. Szeptembertől a zavarórepülést gyakoriságuk miatt már nem közölték. „Felmerült az a terv is, hogy a német rádió mintájára a légiriadó idején külön állomásról sugározzanak zenét és híreket, valamint az, hogy lássák el rádióval vagy hangszóróval az óvóhelyeket” (Boros 1975:221).

Az esti órákra, amikor a légitámadások legvalószínűbbek voltak, nem is igen terveztek be prózai műsorokat, hosszabb előadásokat nem játszottak. Kivétel volt 1944 nyarán J. B. Shaw Pygmalionja, melyet 5 felvonásban adtak, és mely idő alatt csodálatos módon nem volt légitámadás (Szalóczy 2005:199).

1944 júniusában a Rádióélet riportot közöl a légvédelmi parancsnokság háromszintes „sziklaközpontjából”, mely „valahol a hegyvidéken” található a „föld alatt” a „sziklahegy roppant nagy gyomrában”: Budinszky Sándor riportja onnan, „ahol azért riasztanak, hogy védjenek minket (1. kép). Ide futnak be a figyelő őrsök jelentései és kerülnek térképre”. „A központvezető utasítása 20 másodpercen belül a lakihegyi adóra kerül és így szükség szerint a nagyközönség tudomására”.

[pic]

1. kép „Számokkal adott figyelőjelentéseket Morse-gépek veszik és villamos kapcsolókkal továbbítják a légvédelmi központ térképére.” Rádióélet, 1944. június 2.

A hazai rádióadókat találat nem érte 1944 szeptemberéig, amikortól a menekülő német csapatok robbantották fel azokat. (Boros 1975:233).

Október 15. és 16. „Eddig mindig azon nevettünk, hogy mennyire nem tudnak a rádióbemondók németül (Fligeralarm, így kimondva, magyar mély a-val), most bezzeg poroszosan kaffog egy alak, fröcskölő gyűlölettel a hangjában: "Die Juden..." (Budapesti Negyed 2002).

A Légoltalmi Liga 1944. október 15-ével a nyilas hatalomátvétellel gyakorlatilag széthullott, a rádió lakihegyi adója pedig decemberben megsemmisült. A légójelentések még továbbra is mentek a rádióban, de sokszor nagy késéssel.

November 22. „Megint Sztálin-gyertya és bombázás Csepel felől. A rádióban természetesen zene, még nem vették észre. Kifutunk Boli balkonjára, onnan nézzük. (Budapesti Negyed 2002).

December végére összeomlott az írott, majd az elektronikus tömegkommunikációs eszközök hálózata. Amikor az áramellátás is leállt, a külföldi rádióhoz való hozzáférés is megszűnt (az elemek pedig kimerültek). Ezután az információáramlás röplapokra és szóbeszédekre korlátozódott; az emberek lényegében magukra maradtak olyan időszakban, amikor életük függhetett az információktól. Ez a helyzet természetesen nem azonos, de sok hasonlóságot mutat egy természeti katasztrófa esetében bekövetkezőkkel (lásd az USA-t bemutató részt).

December 28. „Amikor kialudt véglegesen is a villany, megszűnt a rádió, különben is hogyan lehetet volna lecipelni az óvóhelyre - még ha konnektor lett volna – a nehéz, akkori készülékeket. [Megj: olcsó telepes rádiók már 1944 nyarán sem voltak kaphatóak. Akkor felmerült légórádiók gyártása is (Boros 1975:222)] Elreteszelődtünk a nagyvilág hírszolgálatától, míg valaki fel nem fedezte, hogy a közeli Kút utcában, Bársonyos Károly volt államtitkár kertjébe beállítottak egy rokoni autót, melynek működik akkumulátor táplálta rádiója. Így naponta, mintegy őrjáratszerűen indultunk kedves B. Károlyhoz. Onnan hozzuk a BBC híreket, mi történt a Kálvin tér körül vagy a budai hegyoldalak tájain. Ennyivel lehettünk jobban értesültek, mint a többiek. Minden közszolgáltatás fokozatosan megszűnik. Három nap alatt visszaadtuk félezer éves civilizációnk vívmányait: az üzleti hálózatot, villanyt, gázt, vizet, telefont. A víz a legsúlyosabb.”

„Két napja nincs rádió, nem tudjuk, van-e még kormány, már amit annak neveznek, merre székel, milyen új rendeletek születtek (ha születtek), ki gyakorolja Budán és Pesten a főhatalmat, ki az, aki e kritikus napokban még valamit kezében tarthat., Ám ennek, azt hiszem, nincs különösebb jelentősége. Az emberek most csakis ösztönükre s készleteikre bízhatják magukat (...) hatodik éjszaka. A telefon az egyetlen, mely kimegy csengetéseivel. De ki veszi fel? Csak a kagyló s hangja ép. Ez köt össze három nagybátyámmal s családjukkal. A Vérhalom utcával beszélve, hallom: „mintha már a szomszédban lennének. Nem hallod?...” Dübörgés a membránon keresztül.” (Passuth 1978.)

Érdekes itt beidézni egy naplójegyzetet a vajdaság NATO-bombázásának idejéből: „Több mint két hónapja dübörögnek a NATO repülőgépei fölöttünk: szirénahangra fekszünk és ébredünk, folyton attól rettegve, mikor hullik a fejünkre valamelyik lövedék. A többnapos áramhiány katasztrofális következményekkel jár a polgári lakosságra nézve, hiszen mindent, ami a polgári élet alapját jelenti felfüggeszt, megszüntet, kérdésessé tesz. Az áramhiánnyal együtt megszűnik a vízszolgáltatás, megszakadnak a telefonvonalak, nem sütnek a pékek, megsemmisül az élelmiszerkészlet, nincs lehetőség betegellátásra és tisztálkodásra, nem működnek a háztartási készülékek, a tévé, a rádió, megszűnik mindenféle információáramlás.” (Hódi 1999:május 27)

A Rádióélet 1944. dec. 31-ig közli a Bp I. „rendes” műsorát (további szám az OSZK-ban nem maradt fenn), bár ekkor már Lakihegyen rég nem áll az adó..

1945 január 3. „Mi történik Pesten, mi történik a világ más szektorában – Budán? Több mint egy hete újság nélkül, kommüniké nélkül, anélkül hogy hang vagy írás érkezne hozzánk, így élünk a pincében, elsüllyedve.” (Passuth 1978.)

Január 17. „Tegnap röpcédulák esőztek. Egyik, német szöveggel, a Paulus-féle felhívás. A másik – ugyancsak németül – bennünket különösképpen érdekelt. Szó volt benne a debreceni magyar kormányról s arról, hogy megüzente a németeknek a háborút (Passuth 1978).

Míg a nyilas hatalom alatti területeken be volt tiltva az ellenséges adók hallgatása, a szovjetek által elfoglalt területeken – azaz a felszabaduló Budapesten is – biztos, ami biztos, a szövetségesek mindenféle rádióhallgatást tiltottak: „Romániában, Bulgáriában, Jugoszláviában a rádióvétel nincs megengedve” „A háború alatt Oroszországban csak fix hangolású, vagy vezetékes rádiót hallgathatott a lakosság. Debrecenben jelenleg is a Kormány tagjai és a Fegyverszüneti Bizottság magyar elnöke tarthat és használhat készüléket.” Gondolkodnak fix hangolású rádión is, mely „kívánatos volna” (MOL K613a). Ekkor még szólt a nyilasok Rádió Budapestje Nyugat-Magyarországból. 1945 március 7-én a Magyar Rádió osztályvezetői értekezletén már felvetik hogy az adás utcai hangszórókból már „3 napon belül megkezdődhetne” (MOL K613b) Ehhez azonban a Fegyverszüneti Bizottság engedélye is kellett. Az adás csak két hónappal később indulhatott meg.

Veszélyhelyzetek kezelése a szocializmusban Magyarországon

A jogi kereteket az 1974. évi polgári védelemről szóló számú határozat biztosította. (Honvédségi Közlöny 1974). Ez azonban csak a keretutasításokat adta meg, külön a médiumok feladatait nem részletezte. Itt már „rakéta-nukleáris háborúra” készültek; légitámadás vagy rakétacsapás esetén adtak volna ki légiriasztást. A nyolcvanas években a légiriadó rendszere a következő volt (részletek):

A Magyar Népköztársaság területén a légiriadó elrendelése minden esetben a Kossuth Rádión keresztül nyílt szöveggel történik háromszor egymás után megismételve, köztük öt másodperces szünetekkel. A Kossuth Rádión elhangzó felhívást – műsoridőben – a Magyar Televízió is közvetíti, és a képernyőn megjelenik a légiriadót elrendelő felirat (felirat egy mai légitámadás esetén nem kerülne a képernyőre, hanem a műsor képe menne tovább – lásd a mai rendszer leírását!). A nemzetközi megállapodásoknak megfelelően az ország területén áthaladó hajók, közúti járművek személyzetének értesítése és biztonsága érdekében a légiriasztás szövege a rádióban orosz nyelven is elhangzik. A légiriadót a helyi polgári védelmi szervek oldják fel, ha a támadás veszélye megszűnt ill. a támadás megtörtént és ha a radioaktivitás szintje azt megengedi. A légiriadó feloldását szintén a Kossuth Rádión keresztül rendelik el és ehhez műsoridőben a Magyar Televízió is csatlakozik. A légiriadó feloldására szirénajelzéssel csak a veszély teljes megszűnése esetén kerülhet sor. A rádió (televízió) közleményének elhangzása után a feloldási jelet elektromos szirénával vagy más szükségriasztó-eszközzel adják ki.

A sugárveszély (radiológiai) riadó általános érvényű, nagy területeket, gyakran országrészeket érintő rendszabály. Az elrendelése központilag, a Kossuth Rádió felhasználásával történhet.

Vegyi vagy biológiai riadót csak helyileg, hangosbeszélőn keresztül rendelnek el.” (Zentai 1986)

A mai légi- és katasztrófariasztás rendszere Magyarországon

A Médiatörvény (1996. I. tv) 137. paragrafusa rendelkezik a „veszélyhelyzeti” intézkedésekről, melynek keretében az ott meghatározott szervek „kötelezhetik a műsorszolgáltatót a fennálló állapottal, helyzettel kapcsolatos közérdekű közleményeknek az általuk meghatározott formában és időben történő ingyenes közzétételére, illetőleg közzétételt megtilthatnak".

A 100/2004. (IV. 27.) korm. rendelet melléklete szerint „rendkívüli-, vagy szükségállapot idején, illetve gazdaságmozgósítási feladat elrendelése esetén az elektronikus hírközlést alapvetően a honvédelem, az ország vezetésének szolgálatába kell állítani, a védelem igényeit soron kívül kell kielégíteni. Az elektronikus hírközlő hálózatban bekövetkező rombolások, üzemkiesések esetén elsősorban a Magyar Honvédség, az államvezetés, a rendvédelem összeköttetéseit, illetve a lakosság légiriasztását, tájékoztatását, egészségügyi ellátását szolgáló eszközöket, összeköttetéseket kell helyreállítani, illetve pótolni.” A lakosság riasztására vonatkozó szabályokat, rendelkezéseket a 186/2007 (VII.14.) és a 60/1997.(IV.18.) kormányrendeletek tartalmazzák.

A katasztrófariasztásról a 60/1997 (IV. 18) kormányrendelet rendelkezik. A katasztrófariadó közlemény leadásának elrendelésére az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság, országosan vagy több megyét érintően az illetékes miniszter jogosult. A katasztrófariasztás szövegének csak a váza van előre megszerkesztve, ezért azt minden esetben élőben olvassák be. Ilyen lehet időjárási veszélyhelyzet, gátszakadás fenyegetettség stb. Ez 5 mp megszakításokkal háromszor megismételve hangzik el: „Adásunkat megszakítjuk! Adásunkat megszakítjuk! Figyelem! Figyelem!...Megye! Település! (Kerület!)...Megye! Település! (Kerület!) Katasztrófariadó! (a katasztrófa típusának meghatározása) Katasztrófariadó! (a katasztrófa típusának meghatározása)”

A váratlan légitámadással kapcsolatos teendőkről a 186/2007 (VII. 18) kormányrendelet (korábban: 133/1994 (X.21)), a légiriasztás rendszere híradásának biztosításáról a HM Honvéd Vezérkar fõnökének 77/2008. (HK 7.) HM HVKF intézkedése rendelkezik. Ez intézkedik egy folyamatos zárt, pont-multipont hot-line kapcsolat üzemeltetéséről a Magyar Honvédség Összhaderőnemi Parancsnokság Hadműveleti Központ, Műveleti Irányító váltás, váltásparancsnoka, az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság központi ügyelete, a Magyar Rádió műszaki ügyelete, a Magyar Televízió műsorügyelete és a Duna Televízió műsorügyelete között.

„Váratlan légitámadás, vagy annak közvetlen veszélye esetén a Magyar Honvédség légi erejének irányításáért felelős katonai szervezet ügyeletes tábornoka rendelheti el a légiriasztást.” [mivel a gyorsaság alapvető szempont, így miniszterrel ill. a kormánnyal való egyeztetésre nincs idő]. „A légiriasztásra vonatkozó, az ügyeletes tábornoktól érkező jelzés vételét követően az MR, az MTV, valamint a Duna TV stúdiójából a légiriadó elrendelése, illetve feloldása - öt másodperces megszakításokkal, háromszor megismételve - a következő szöveg leadásával történik” (csak magyarul, minden mondatot kétszer ismételve): „Adásunkat megszakítjuk! Figyelem! Az ország egész területére légiriadó! Ill.: Légiriadó elmúlt!” Vagy: „Duna-Tisza köze! Tiszántúl! ill. Dunántúl! Légiriadó!” ill. Légiriadó elmúlt! (186/2007 korm. rendelet). A riasztások a közszolgálati rádióban és televíziókban ill. az MR közleményét automatikusan átvevő nem közszolgálati (országos, körzeti, helyi) adókon is, párhuzamosan hangzanak el.

A lakosság riasztásában részt vesz a Magyar Rádió (MR1, MR2, MR3), Magyar Televízió (m1, m2), Duna TV (utóbbi csak légiriasztásban) földfelszíni és műholdas csatornáin. A közszolgálati műsorszolgáltatók először ellenőrzik a közleményt érvényességét, majd az aktuális műsor megszakításával minden műsorcsatornájukon továbbítani kötelesek. A riasztási közleményeket a közszolgálati rádió és televíziók önállóan adják le; azok kvázi egyidejűleg kerülnek leadásra.

A nem közszolgálati adók közül az arra a 24/2004 (VIII. 16) IHM rendeletben kijelöltek (Danubius R., Sláger R., TV2, 4 körzeti és 85 helyi rádió- és tévéállomás [az összes helyi rádió kb. fele]) a közlemény időtartamára a Magyar Rádió élő műsorát veszik át. A televíziók esetében csak az adás hangcsatornán továbbítják a közleményt; azt képi információként nem jelenítik meg. A rádiók indulásával-megszűnésével folyamatosan változik az IHM-rendeletben kijelöltek (átkapcsoló rendszerrel rendelkezők) köre.

A kijelölt nem közszolgálati adók egy az adóhoz telepített (analóg) „technikai átkapcsoló rendszer” segítségével érvényes központi vezérlőjel hatására automatikusan átkapcsolnak a saját műsor sugárzásáról az adott helyen beállított közszolgálati műsor (élő, éterből történő) átvételére, a közlemény végén pedig automatikusan visszakapcsolnak a saját műsor sugárzására. A rendszert az NHH tartja fenn és felügyeli; az át- és visszakapcsolást a MR vezérli.

Az 1997-től telepített rendszert évente kétszer tesztelik. Egy véletlenszerű, nem publikus időpontban tartott üzempróba 15 másodpercig tart, mely alatt a hallgató csöndet vagy mérőjelet hall.

A digitális földfelszíni műsorszórás rendszerbe kapcsolásán jelenleg dolgoznak (2008). A jogszabályok megszületése óta egyik rendszert sem használták élesben.

„Éles tesz” sugárzása azért nem történik, mert arra a lakosságot fel kellene előre készíteni és ez jelenleg túl kockázatosnak ítélt; bár ennek vita folyik. Borsodban és Paks környékén automatikus, szirénás „Lakossági Tájékoztató és Riasztó Rendszer” működik, melyet havonta élesben tesztelnek.

A rádiós átkapcsolási rendszer évi kétszeri tesztelésének tapasztalatai alapján a rendszer berendezései 99%-os biztonsággal működnek (Pintér 2008).

Mivel a rendszerbe kapcsolt hálózaton a riasztási közlemények kiindulópontja a Magyar Rádió, kulcsfontosságú, hogy itt biztosítható-e az adás. Mi történik, ha a Magyar Rádió épületéből nem lehetséges műsor továbbítása? Van-e az adóállomásnál technikai lehetőség közvetlenül műsorba adni hangos közleményeket? Ezen kérdésekre jelenleg – nemzetbiztonsági okokból – nem publikusak a válaszok.

A mai hazai időjárási riasztás rendszere Magyarországon

Magyarországon is előfordulnak olyan időjárási események, melyek az USA rendszerein át azonnal a médiában riasztásként, figyelmeztetésként megjelennek (tornádó, heves csapadék). A NOAA 24 órás időjárási csatornájához hasonló (lásd az USA-ról szóló fejezetben!) azonban nincs idehaza, „az OMSZ [Országos Meteorológiai Szolgálat] nem rendelkezik anyagi erőforrásokkal ilyen csatornák működtetésére.” (Sándor 2008).

Az OMSZ jelenlegi tevékenysége a katasztrófavédelem feladatkörében három nagy csoportba sorolható: a nukleárisbaleset-elhárítással kapcsolatos feladatok; a balatoni és a velencei-tavi vihar előrejelzés és a veszélyes időjárási helyzetek előrejelzése. A riasztások ideális esetben a veszélyes időjárási esemény bekövetkezése előtt néhány órával kerülnek kiadásra. (Sándor 2008) Kormányhatározat[1] határozza meg, hogy az OMSZ kell, hogy ezeket a riasztásokat kiadja. A riasztásokat az állami szervezetek (OKF, Vízügy, ORFK, BRFK) részére továbbítják kötelező jelleggel, valamint a met.hu oldalon láthatók térképes formában. TV-k, rádiók az időjárási riasztásokról az internetről, vagy MTI-s közleményekből tájékozódnak (Sándor 2008).

Hargitai Henrik:

Adásunkat megszakítjuk:

veszélyhelyzeti tömegkommunikáció

2. rész: nemzetközi stratégiák

MOTTÓ

Figyelmüket kérjük! Az ellenség egy - legalább ezer megatonnás – atomcsapást indított útnak, egyenest nagyvárosainkra. Ez a hirdetmény eltart majd két és egynegyed percig, Önnek így még további nyolc és negyed perce marad előkészülni az óvóhelyre (...). E hirdetmény végén különleges rövidített misét sugárzunk – egyidőben protestáns és zsidó istentisztelet is kezdődik - keressék ki a megfelelő hullámhosszat a Védelmi Kódex szerint. (Peter Porter: Figyelem[2]!)

Előtörténet: A spanyol polgárháború

A rádió első ismert felhasználása veszélyhelyzeti figyelmeztetésre a spanyol polgárháborúból származik. „A legelső napokban, midőn a híradás régebbi eszközei, a távíró és telefon felmondták a szolgálatot, a műsorszóró rádiók voltak a tájékoztatás egyedüli forrásai nemcsak a hadviselés területén, hanem mindenütt másfelé. ... A Franco-csapatok kezdeti sikerének magyarázata nem kicsinylendő részben a jól vehető rádióállomások gyors elfoglalása. Ezek rövid szünetekkel egész napon át adják a híreket, a néphez intézett kiáltványokat, rendeleteket, a madridi kormány rádióközleményeinek cáfolatait. A rövidhullámú amatőrök szintén beleelegyedtek az éterháborúba, ki az egyik, ki a másik oldalra állt. … A nemzeti érzelmű állomások „Viva il Espana!” köszönéssel, a kormány birtokában lévők pedig „Viva el gobornio del Frente Popular!” kiáltással fejezik ki érzelmeiket.

Egymás adóállomásait nem pusztították el, ehelyett »békebeli rádiófegyvert« használtak: azt, amit az európai államok a nyelvükön folyó szovjetpropaganda lehetetlenné tételére alkalmaznak: ti. zavaró zajokat adtak le ugyanazon a hullámhosszon, és egymás híreit is ismerni akarták; és polgárháborúról lévén szó talán a kímélet és a jövő szempontjai is szerepet játszottak.

Új dolog a szemben álló fél rádión való értesítése és figyelmeztetése, erre a R. Barcelona adott példát az egész polgárháború legdrámaibban ható műsorszámával. A hirtelen megszakadt zene után a bemondó jelentkezett azzal, hogy átkapcsolnak Madridra, de előbb még Barcelona kormányzója ad le egy fontos közleményt a saragossai felkelőknek. Azzal már kezdődött is az ellenségnek szóló figyelmeztetés, melyet ötször egymásután beolvastak a mikrofonba: „A kormány barcelonai repülőraja most bocsájtott le hatvan bombát Saragossa barakjaira [ma: Zaragoza, az eset 1936. aug. 23-án történt – HH]. A repülőrajt a felkelők gépfegyver és ágyútűzzel fogadták. Ha a város a reggel beálltáig nem adja meg magát, az egész városra kiterjedő bombatámadást megismételjük.” (Kilián 1936)

Főpróba: a Világok Harca

H. G. Wells Világok harca c. regényében, amelyet 1938-ban Howard Koch és Orson Welles alkalmazott rádióra, marslakók támadnak a Földre (Welles és Koch 1938). A rádiószínházi bemutató számos olyan elemet felvonultatott, melyek később a veszélyhelyzeti kommunikációt jellemezték. Az adásban megszólal a helyi katonai vezető: „New Jersey kormányzója felkért, hogy Mercer és Middlesex megyéket nyugaton Princetonig, keleten Jamesburgig helyezzem statárium alá. Az Állami Milícia négy százada Trentonból Grovers Mill felé vonul, és segédkezni fog a katonai műveletek vonalába eső otthonok evakuálásában.”, a rádió katonai irányítás alá kerül: „Kérés érkezett a trentoni Milícia részéről, hogy adóállomásainkat bocsássuk rendelkezésükre. A helyzet komolyságára való tekintettel és azzal a meggyőződéssel, hogy a rádió mindenkor köteles a közérdeket szolgálni, berendezéseinket ezennel átadjuk a trentoni Állami Milíciának.” és kapcsolják a belügyminisztert: „Állampolgárok, nem próbálom leplezni a helyzet komolyságát, amellyel az ország szembekerült. Istenbe vetett hittel, mindannyiunknak folytatnunk kell kötelességünk végzését úgy, hogy a pusztító ellenség olyan egységes, bátor nemzettel találja magát szembe, amely az ember földi uralma megóvásának szenteli magát. Köszönöm.”. Annak ellenére, hogy az adás során négyszer elhangzott, hogy rádiószínházi műsort hallanak, a tizenkétmillió (más források szerint 6 millió) hallgató közül egymillió a valóságnak vélte a műsort. „A valóság utánozni kezdte a rádiójátékot. New Jersey útjai megteltek menekülőkkel. A rendőrőrsöket elárasztották a telefonhívások.” (Kereszti 1998). A pánik egyik okai között szerepelt, hogy a hallgatók adás közben kapcsolódtak be; sőt, ezt maga a Orson Welles is számításba vette. A legdrámaibb hatása a Washington állambéli Concrete kisvárosban volt, ahol az adással egyidejűleg történt áramkimaradás (Wikipedia:The War of the Worlds 2009). Érdemes az esetet összehasonlítani a 2005-ös connecticuti téves evakuációs riasztás hatásával (lásd az USA-ról szóló fejezetben!). Az áldokumentumot a negyvenes évek során Chilében és Ecuadorban is bemutatták; Chilében egy ember szívrohamban meghalt, Ecuadorban pedig húsz ember vesztette életét a rádióállomás felgyújtása során – az igazi zavargások azonban akkor törtek ki, mikor a pánikszerűen menekülő embereknek bejelentették, hogy csak rádiójátékot hallottak (Moore 1992). Mindez jól jelzi egy hitelesnek elfogadott tömegkommunikációs eszköz erejét és felelősségét: ekkoriban a rádiót még – ellenkezdő precedens híján – hitelesnek fogadták el.

A légiriasztás rendszere Németországban a II. világháborúban

Áthangolás. Németországban is, akárcsak Magyarországon vagy a háború után az USA-ban, az rádiós légvédelem elsődleges feladata az volt, hogy megakadályozzák, hogy az ellenséges repülők iránymeghatározásra a műsorszóró rádióadókat használják. Talán Németország tette a legtöbb óvintézkedést ennek érdekében. 1938-ban terveket dolgoztak ki arra, hogy a közép- és hosszúhullámú nagyadók pár perc alatt frekvenciát tudjanak váltani légitámadás esetén. Erre fejlesztették ki 1939-re a „Umbausender” nevű új generációs adókat, melyek 10-20 perc alatt áthangolhatóak voltak. 1940-ig szinte az összes nagyadót erre cserélték ki. Ugyanakkor mobil adókat is építettek, melyek a nagyadótól 30-40 km-re azonos frekvencián adtak, megzavarandó a repülőket. 1941-től a nagyadók csak nappal adtak a saját frekvenciájukon, este egy másik adóéra kapcsoltak és viszont. Később kisebb adók azonos frekvenciájú, fázisszinkronizált hálózatát alakították ki. 1940. június 9-én indult a Reichs-Rundfunk-Gesellschaft (RRG) egységes országos adása, a Reichsprogramm, melyen csak délelőtt voltak helyi ablakok. 1943-ra már az adók azonos hullámhosszon működtek. A háború végére a szövetségesek más technológiát is kidolgoztak a helymeghatározásra, így ehhez már nem volt szükség a rádióadók használatára (Krause 2008)).

A német repülőfigyelő „fülelő” szolgálat a repülőket motorzúgásuk alapján detektálta. Az első figyelmeztetésre a rádióállomások a sugárzást leállították. Amikor már egyértelműbb lett a repülő célpontja, akkor szólaltak meg a szirénák. (TTT 1943)

A német légoltalom két riasztási fokozatot különböztetett meg: légiveszélyt (Luftwarnung) és légiriadót (Luftalarm, máshol: fliegeralarm). A légiriadó kiadásakor a rádióműsort megszakították és a rádió egy ideig kakukkszót (németül: Kuckucksruf) tartalmazó szünetjelet kezdett adni. A bombázók közeledtekor a rádióadókat kikapcsolták, hogy a rádióállomást iránymeghatározásra ne használhassák[3]. A műsor nem állt le, mert azt a telefonkábelen továbbított vezetékes rádión (Drahtfunk) folytatták, ahol a további légi helyzetjelentéseket (Luftlagemeldungen) követni lehetett (Ez gyakorlatilag a magyar telefonhírmondónak felelt meg).

A légiriadó végéig a vezetékes adásban óraketyegést lehetett hallani.

Bár a mai leírások az óraketyegést és a kakukkszót mint különleges légiriadóhoz kötődő elemet írják le – megjegyezve, hogy „valaki sajátos humorérzékkel választhatta ki a kakukkszót, hogy a müncheni rádióban a riasztást jelezze” (Salomon 1951:320) – a korban a kakukk és az óraketyegés megszokott szünetjelnek számítottak Európa több rádiójában. A szlovén rádió mindmáig megtartotta a kakukkszót szünetjelnek, az óraketyegés („vekker” vagy „metronóm”) pedig nemcsak a bécsi rádiónak volt szünetjele, hanem brit, észt, román stb. adóknak is. Így fogalmazhatunk úgy is, hogy légiriadó idején a rádió nem sugárzott sem zenét, sem egyéb műsort – 1944 júniusában a magyar rádióban is vita folyt róla, milyen zene is illik ilyenkor a helyzethez (Boros 1975: 221) -, hanem szünetjelet adott (további tipikus szünetjelek a korban a gongütés és zenélő óra). A semleges óraketyegés (vagy metronómhang) a kortársak szerint kiválóan szolgálta azt a célt, hogy a rádió mintegy „készenléti” módban álljon és a bármikor felhangozható riasztás üzenetét vehesse (Mühlbrand 2006). Mivel ilyenkor műsor nem volt, de a rádiónak bekapcsolva kellett lennie, ez volt a lehető legkevésbé zavaró hang, mely hosszú időn keresztül „háttérzajként” is elviselhető volt – ami egy dallammotívumról már kevéssé lehetett elmondható. Ugyanez a rendszer működött a megszállt Ausztriában is (ORF 2004a). 1944. januárjában már óránkénti légiriasztások voltak a rádióban (Thamm 2000:58).

Kódolt üzenetek. A Luftwaffe légiirányítói sem használták a rádiót kommunikációra, így egy visszaemlékezés szerint az angolok úgy vélték, a pl. városokat jelző kódokat a német birodalmi rádió középhullámú zenei műsoraiban rejtették el, zeneszámok alakjában (Powell 2004). Úgy tűnik azonban, hogy a németek direktebb megoldást (is?) használtak: a lakosság számára közvetített légi helyzetjelentéseken kívül nem a civil lakosságnak szánt kódolt üzenetek is elhangzottak (hasonlóképp a Rádió Budapesten). „Amikor a ketyegés elhallgatott, bejelentés következett: „Achtung, Achtung. Lancaster im Anflug von Gustav-Anton-vier nach Gustav-Berta-sieben. Wir kommen wieder” vagy: „Achtung, Achtung. Anflug starke feindliche Bomberverbände auf der waagerechten Friedrich-Gustav-Linie mit Kurs Oost. Wir kommen wieder”. A hallgatók igyekeztek rájönni a kódszavakra és „megfejtettük, hogy az „Anton Friedrich” Braunschweiget jelenti és Friedrich-Gustav-Linie a Hannover-Braunschweig távolságot, azaz a gép fél órára volt Berlintől.” (Zimmer 2005)

Az USA veszélyhelyzeti kommunikációja

1951-ben Truman amerikai elnök hozatta létre a CONELRAD (Control of Electromagnetic [or Electronic] Radiation) nevű rendszert, melynek egyrészt az volt a célja, hogy egy esetleges szovjet légitámadás esetén megakadályozza, hogy a szovjet repülők az amerikai műsorszóró adókat használják rárepülésre, iránymeghatározásra (bár az amerikai hadseregnek ekkor már más megoldásaik is voltak a navigációra (Krause 2008), másrészt polgári védelmi tájékoztatási rendszerként is szolgált. Az USA az eddig bemutattokétől kissé eltérő stratégiát dolgozott ki: veszélyhelyzet esetén minden TV és FM adást azonnal le kellett kapcsolni, a középhullámú állomások közül csak a kijelöltek maradhattak adásban, de ezeknek is előbb át kellett kapcsolniuk két erre kijelölt frekvencia egyikére (640 vagy 1240 kHz), de csak néhány percre: ekkor át kellett adniuk a frekvenciát egy másik adónak és így „váltófutásban” maradhatott egy körzetben csak folyamatos a lakosság tájékoztatása, hogy a szovjet repülőket „összezavarják”. Az 1953-63 közt gyártott amerikai rádiókon kis háromszög jelezte ezt a két frekvenciát. Az egyszerű riasztási „kód” (az adó ki-bekapcsolása) többször eredményezett hamis riasztást (pl. villámcsapáskor), egyes régebbi adók pedig nem tudtak visszakapcsolni, mert nem bírták a gyors ki-be kapcsolgatást[4].

1963-ban a technika fejlődésével a rendszert felváltotta az Emergency Broadcast System (EBS). Ennek fő célját abban jelölték meg, hogy az amerikai elnök közvetlenül szólhasson a lakossához. Később már egyéb katasztrófariasztásra is használták (pl. vihar, tornádó stb. esetére.), így 1976-96 között több mint 20 ezerszer használták. (Részletes leírását lásd: Dart 2008)

Az EBS legismertebb hamis riasztásakor véletlenül országos riasztási kódot adott le az operátor (1971-ben). A feloldó kódot csak 40 perccel később küldték el. A tapasztalatok: az állomások jó része nem vette a riasztást, a többség vette, de figyelmen kívül hagyta („biztos tévedés”) (Anderson 2009), többen pedig nem tudták, ilyenkor mi a teendő. A rendszert átszervezték és ezután minden résztvevő állomásnak hetente kellett nyilvános tesztet közvetíteniük, véletlenszerűen meghatározott időpontokban; az egyik héten nappal, a következőn éjszaka[5]. Ezek a heti tesztek teljesen az amerikai hétköznapok részévé váltak, számos amerikai vicc is született róluk; ma pedig a Youtube-on jelennek meg rendszeresen hamis tesztüzenetek (pl. Youtube 2009c) (3. kép).

[pic]

3. kép. Hamis EAS tesztüzenet a Youtube-ról (Youtube 2009c)

1994-ben fogadták el az új Emergency Alert System (EAS) rendszert, melynek berendezéseit 1997-óta használják (4-5. kép). A rendszerben való részvétel kötelező az analóg rádió- és tévéadások (beleértve a kábeles adásokat), 2007-2008 óta pedig a digitális rádió- és tévéadások (beleértve valamennyi műholdas adást és hálózatot is) számára is. A leírt szöveget számítógépes beszédszintetizátor „olvassa fel” az ilyen figyelmeztető üzenetben. Az egyes rádióknak külön kézikönyvet készítettek (FCC 2007), mely nyilvánosan is hozzáférhető.

[pic]

4. kép „The National Weather Service has issued a Tornado Warning for Greene, OH.” (2004. júl. 3.) (Youtube 2009a)

[pic]

5. kép Severe Thunderstorm Warning, 1998. szeptember 6. (Youtube 2009b)

A rendszer aktiválására sor kerülhet természetes vagy emberi eredetű veszélyhelyzet esetén. Elemi csapás lehet lavinaveszély, tornádó, árvíz, erős havazás, tűz, porvihar, földrengés, hurrikán, cunami, vulkánkitörés stb. Emberi eredetű veszélyhelyzetnek számít a vészhívó telefonszám működésképtelensége, veszélyes anyag kikerülése, robbanás, lázadás, nukleáris baleset, gyerekrablás, evakuáció stb. A riasztási fokozatok: „watch” (valószínű, hogy bekövetkezik), „warning” (bekövetkezőben van) és „immediate” (azonnali cselekvést kíván). (FCC 2007)

Az EAS berendezéseit hetente tesztelik, de az éterbe csak egy havi tesztet sugároznak ki, mely hasonlít az EBS tesztjéhez. Ez nem tehető nagyjelentőségű esemény időpontjára – e definícióba beleértve pl. az olimpiát és amerikai sporteseményeket.

2005. február 1-én egy téves riasztás Connecticut kiürítésére szólított fel. A lakosok 11%-a értesült a riasztásról, 75%-uk TV-n, 22%-uk rádión keresztül. 28%-uk nem hitte el, 11%-ukat nem érdekelte, 20%-uk elhitte, 16% nem tudta, mit higgyen. 39% ellenőrizte más rádió/Tv állomáson a hallottakat, 29%-uk „kinézett az ablakon” ellenőrzésként, 14% ismerőseit hívta, 10% az internetet nézte meg. Akik hallották, 13% ellenőrizte otthoni készleteit, 4% a pincébe menekült, 1% tartotta be a közlemény evakuációs parancsát (CSRA 2005).

A rendszer az USA-ban kiegészüli a NOAA Weather Radio (NWR) 162 MHz-en fogható szolgáltatással, melyben a helyi aktuális és várható időjárási helyzetről – beleértve a riasztásokat is - kaphat első kézből információt a hallgató napi 24 órában, majd 1000 adóállomásról (Moore 2006). Az aktuális szöveget a helyi meteorológiai állomáson olvassák be, számítógépes beszédszintetizátor segítségével, felváltva női és férfi hangon. Ezt egyre több hagyományos analóg hordozható rádió is tud fogni és az adások némelyike az interneten is hallgatható (NOAA).

ESETTANULMÁNYOK

Hurrikánveszély, USA

Ike, Texas. Az Ike hurrikán a texasi Houston közelében ért partot. Egy kétnyelvű houstoni tájékoztató szórólapban „2008 Hurricane and Flood Survival Guide” (HFSG 2008.), melyet a helyi kereskedelmi médiumok (KPRC TV, KTRH rádió, Houston Chronicle napilap) adtak ki közösen, biztonságot sugárzó szavakkal ecsetelik, hogy miért kell a kiválasztott hírrádiót hallgatni (7a-7b. kép).

[pic] [pic]

7a-7b kép. Részlet a helyi fő kereskedelmi médiumok által kiadott texasi tájékoztatóból. Forrás: HFSG 2008.

Ezekben a veszélyhelyzetekben is az előre másodpercre pontosan betervezett reklámszünetek szakították meg a műsorfolyamot (a sok kereskedelmi rádió együttműködése eleve csak így lehetséges). A helyi nem nyereségérdekelt (hallgatók által támogatott, reklámot nem sugárzó) KPFT a hurrikán érkezte előtti napon beszüntette adását, elsősorban azért, mert munkatársainak nagy részének már az evakuáció miatt el kellett hagynia otthonát.[6] Miután ötödik napja állt az adás, a rádió honlapján közölte, hogy a munkatársak a családjukkal, magukkal és szomszédaikkal foglalkoznak, így még pár napig nem szólal meg a rádió.[7]

Texasban a KTRH saját adásán kívül a rádióhallgató más forrásokat is használhatott: egyes, Cumulus médiacsoportba tartozó rádiók a helyi Channel 11 tévécsatorna műsorának hangját sugározták, egy másik helyi tévé (Channel 13) adását a közműsorszolgáltató KUHT sugározta. Mivel az USA-ban az új rádiókészülékek szinte mindegyike tudja venni a helyi tévék hangját is, ezeken eleve hallhatóak voltak a tévéadások, ami azért fontos, mert áram híján vagy épp menekülés közben, a pincében gubbasztva a tévéadás vétele amúgy elérhetetlen. Erre a Ch. 11 szerkesztői is gondoltak: riportereik úgy beszéltek, úgy írták le a képeket, mintha rádiósok lennének (Connors 2008). Ez persze nemcsak a rádióhallgatókra tekintettel volt így, hanem mert a bejelentkezések jó része telefonon történt, ami alatt a képernyőn a hurrikán radarképe volt látható.

A CBS rádióállomásai is hálózatban adtak folyamatos programot („CBS Radio’s Eye on Ike”), a countryzenét sugárzó KILT vezetésével, két AM és két FM állomáson, melyek ekkor két napra folyamatos információs rádióvá alakultak. A louisianai és texasi esetben hasonló receptet követtek: eleinte az evakuációs információk, sajtótájékoztatók kaptak helyt, ezalatt a rádió munkatársainak és a betelefonáló hallgatóknak a közlekedési hírei adták az adás gerincét, elsősorban arról, hogy mely utakon lehet dugó nélkül elhagyni a veszélyeztetett körzeteket. Később azok hívták a rádiót, akik az evakuáció ellenére otthon maradtak. Ekkor a rádió elsősorban nekik szolgált hírekkel, előrejelzésekkel. Az események után a károké volt a főszerep illetve az újabb veszélyekre hívták fel a figyelmet (pl. lógó távvezetékek). Beszámoltak arról, hogy hol lehet élelmiszert, benzint kapni, hol nincs vagy van áram stb. (a zenék és reklámok mellett ilyen betelefonálásokat lehetett hallani: „Nem tudják, hol lehet kapni benzint?” „X-ben újra van áram”)

A többi rádióállomás – részben az evakuáció, részben áramhiány miatt – a hurrikán érkezésének idejére elhallgatott (a nagy tévétársaságok stúdiói generátorról működtek a legkritikusabb órákban). A KILT rádió műsorában ezt így konefrálták a hurrikán érkezése idején: „A rádió műszaki embereinek legjobb tudomása szerint a 610 AM az egyetlen állomás az éterben Houston városában. Az FM-ek kikapcsoltak[8].”

A lapok közül a Houston Chronicle ingyenes hozzáférésűvé tette elektronikus kiadását. A legnagyobb károkat szenvedett Galveston város lapját (The Daily News) egy másik városban (Victoria) nyomtatták, és teherautón vitték a helyi „gyülekezőhelyekre és ellátópontokra”. A Houston Chronicle egyedülálló módon a címlapjáról indította a szerkesztőségi cikkét ill. publicisztikáját. „Még villanyunk sincs. Azt tudjuk, amit a rádióból hallunk[9]”– mondta a lapnak egy mexikói illegális bevándorló. (Schiller et al. 2008:A4).

Az Ike hurrikán esete azt mutatja, hogy ilyen, konkrét, de előre várt esemény esetén a veszélyhelyzeti hálózatoknak nincs jelentősége; a médiumok maguktól is a témával foglalkoznak; a helyi rádiók tulajdonosi alapon kapcsolódnak hálózatba (egyesek önálló rádióműsort adva, mások tévéadások hangját átvéve) vagy a helyi hírrádió adását veszik át. A kereskedelmi rádiók természetesen igyekeznek az éterben maradni a reklámjaik miatt, és alapvetően betelefonálós-információs műsort adnak (formátumuktól teljesen függetlenül); a közösségi rádiók viszont az áramhiány (ill. egy generátorhoz szükséges benzin hiánya) és az önkéntesek evakuációja vagy egyéb, a műsorkésztésnél ekkor fontosabb családi teendői miatt akár napokra is elhallgathatnak. A helyi lapok nyomtatásban nem jelennek meg vagy nem tudnak eljutni az olvasóikhoz, mert azok nincsenek otthon (evakuációs parancs fenntartása miatt vagy mert otthonuk megsemmisült), az utak járhatatlanok, nincs benzin a kiszállításhoz stb. A helyben maradottaknak nincs internetelérésük, mert nincs áram, vagy ha van, a kábelhálózat nem működik; így a lapok elektronikus kiadásai ill. a tévéadások is elérhetetlenek. Több esetben javasolták, hogy aki nem ér el ilyen forrást, az hívja fel ismerőseit és kérje meg őket, hogy keresse meg a számára szükséges információkar (pl. hol van segélyosztó központ). Előfordult, hogy áram híján még ahol a mobil átjátszóállomások működtek, ott sem tudtak mobiltelefont használni, mert az akkuik lemerültek. Következésképp az egyedüli információforrás az elemes rádióvétel lehet (vagy ezen rádiókészülékeken a tévé hangjának vétele), ezen belül is a még / már sugárzó helyi rádióké, akik rendelkeznek szünetmentes áramforrással mind a stúdióban, mind az adónál, ami jelentősebb befektetést feltételez: ezek a tőkeerős nagy kereskedelmi állomások, pl. a helyi hírrádió lehetnek.

Az 1999-es NATO-légitámadások a vajdasági rádiókban

1999-ben a NATO-légitámadások egyik célpontjai a szerb állami rádió adóállomásai voltak, a milosevicsi propaganda kiiktatására, de ezzel a légiriasztások kiadását is megnehezítették. A belgrádi rádió a légiriadó idején élőben közvetítette a légiriasztás tényét, miközben a háttérből a sziréna hangja is hallható volt (pl. Radio Beograd 1. Program, 1999. 04. 08. 08.30).[10] A felvétel alapján arra lehet következtetni, hogy a Belgrádi Rádió csak hírként jelentette be a (fővárosi) riasztásokat, a sziréna hangjának hallatán, azaz maga nem szolgált primer riasztási eszközként (különösen nem vidéki körzetek tekintetében).

A Vajdaságban a magyarországi adásokat „zavarták”: „Az elmúlt hetekben több helyi kábeltévé a többnemzetiségű vagy főként magyarok lakta községekben az informatív műsorok idején egyszerűen megszakította a magyar csatornák sugárázását. A kikapcsolásokra vonatkozó minisztériumi rendeletről hivatalosan senkinek sincs tudomása, a kábeltévé tulajdonosok azonban mindenütt arra hivatkoztak, hogy felsőbb utasításra jártak el: azért nem sugározhatják a magyar hírműsorokat, mert azok úgymond ellenségesen kezelik a Jugoszláviával kapcsolatos híreket.” (Május 7., Hódi 1999).

A szerb rádió szerb nyelvű adásában az addig önálló újvidéki, pristinai és más rádióállomások egységesen a belgrádi 1. műsort sugározták. Az Újvidéki Rádió „Itt a Szerbiai Rádió-Televízió, valamint a vajdasági rádióhálózat kapcsolt adóállomásai” néven jelentkezett be. A rakétatalálatok a Vajdaságban a magyar nyelvű adásokat is érintették. Nemcsak az állami újvidéki rádió műsorát sugárzó FM nagyadót, de a szabadkai helyi rádió középhullámú adóját is kilőtték. Az Újvidéki Rádió adását később kisebb teljesítményű adókkal újraindította, a helyi rádiók (pl. Zombor) pedig – a hangminőség alapján úgy tűnik - telefonon vagy a középhullámú adáson keresztül vették át az újvidéki műsort. Május 23-án támadták az Újvidéki Rádió szenttamási adóállomását, a berendezéseket tönkretették, az adótorony azonban nem semmisült meg. Használhatatlanná tették a verbászi rádió adótornyát is. (Hódi 1999)

„Ezekben a napokban az újságírók és az elektronikus médiumok technikusai felsorakoztak az ország védelmét végző határőrök, katonák, légvédelmisek és egyéb szubjektumok mellé. A napokban az ellenség mindent megtett, hogy elhallgattassa a televíziós és rádiós adásokat, de az újságírók és technikusok csodával határos módon megoldották, hogy ezek az adások mégis eljussanak a polgárokhoz.” A Szabadkai Rádió napi majd 10 alkalommal átvette az Újvidéki Rádió hírműsorát, de a Zombori Rádió „vételi nehézségek miatt nem sugározhatja az Újvidéki Rádió hírösszefoglalóit”. (1999. 04. 26. Zombori Rádió).

Az Újvidéki Rádió a riasztásokat élőben jelentette be, a légiriasztás ideje alatt instrumentális zenét sugárzott. („..Újvidéken .. légiriadót fújtak. Az illetékesek kérik a lakosságot, hogy vonuljon az óvóhelyre és maradjon ott a veszély megszűntéig”) (Újvidéki Rádió)

A Temerini Rádió átállt a 24 órás műsorrendre: a korábbi adásszünetek idején a belgrádi rádió műsorát vette át, de egy ügyeletes állandóan a stúdióban ült, hogy magyarul és szerbül bemondhassa az aktuális riasztásokat. (Újvidéki Rádió 1999) „Légiriadó idején még akkor is dolgoztak, amikor a környéken lövedékek csapódtak be. Átjátszotta a JRT adásait. A stúdió és a technika áthelyezésével, kisebb vagy nagyobb erejű leadóval, profi vagy mini hangkeverővel, árammal vagy csak áramfejlesztővel - de a Temerini rádió szünet nélkül hallgatói mellett maradt. Hűen bizonyítja ez, hogy az igazság hangját nem lehet megsemmisíteni és hogy a helyi médiák jelentősége óriási.” (morahalom 2006)

A Szabadkai Rádió nem volt az állami rádióhálózat része, így sok tekintetben „ellenzékinek” számított. A rádió szerkesztője így emlékszik vissza: „a NATO bombázások alatt kicsit visszafogtuk a szabad tájékoztatást, mert hadiállapot volt és bármikor letartóztathattak bennünket. Előfordult, hogy híradó közben megszólalt a légvédelmi sziréna, akkor be kellett mondani, hogy tisztelt hallgatóink, légitámadás veszélye áll fenn, kérjük, vonuljanak az óvóhelyekre, és mi is félbeszakítottuk a műsort. Ilyenkor a hallgatók zenét hallottak a számítógépből. Az első pár hétben még nem hagytuk el a stúdió épületét, csak azután, hogy már az Újvidéki Televíziót is bombázni kezdték. [A belgrádi SZRT bombázásakor 1999. ápr. 23-án 16, a tévében dolgozó újságíró, technikus halt meg]. Akkor már mi is itt féltünk, mert a Szabadkai Rádió épületétől 10 méterre van egy víztorony, ahova felszerelték a szabadkai miloseviči televíziónak az adóját. Attól féltünk, hogy nehogy azt lőjék ki és minket találjanak el. [Május 21-én és 23-án két menetben] le is bombázták a szabadkai rádió palicsi középhullámú adóját. Nem tudjuk, miért, mert talán mi voltunk az egyetlen ellenzéki rádió az országban [a B92 mellett], és mégis a NATO a mi adónkat lőtte ki, amit azóta sem fizettek ki [középhullámon azóta sem szól a rádió - 2008]. Sokan azt mondták, hogy az adóhoz közeli erdőben gépkocsiba rejtett radarok voltak elbújtatva [közvetlenül a palicsi tó mellett - az adó roncsai ma már nem látszanak (Pálfi 2008)]. Volt egy tartalékadó, azt felpakoltuk a szabadkai városháza tornyára és onnan ment a műsor. Előtte 70-80 km-re elhallatszottunk, utána csak 20 km-re. A légitámadáskor leadott szöveg eredetileg szerb nyelvű volt, amit Belgrádból küldtek ki minden tájékoztatási eszköznek[11] és mi lefordítottuk, beolvastuk pl. hogy ha látjuk, hogy bomba robban, akkor le kell hasalni, mielőtt az óvóhelyre vonulnak, kapcsoljanak ki gázt, fűtést stb. Hogy légiriadó van, azt onnan tudtuk meg, hogy megszólaltak a városban a szirénák. Sokszor már hallottuk, hogy elmentek a repülők, elméletileg már bombázhattak volna bennünket, utána tíz percre szólaltak meg a légvédelmi szirénák, és akkor mi is elmondtuk, hogy tisztelt hallgatóink, szólnak a szirénák, tudják, mi a dolguk. (Németh 2008)

A rádió Milosevic-rezsim bukásakor, 2000. október 5-én ismét a figyelem középpontjába kerül. A tüntetésekre adott első reakciót már ismerhetjük a NATO-bombázások idejéből: „a szabadkai posta továbbra is megakadályozza, hogy a polgárok éljenek a szabad tájékoztatásra való alkotmányos jogukkal. Ma reggel is takarták a magyarországi tévéadók hírműsorait. Hallgatóinknak azt ajánljuk, hogy hagyományos tetőantennával nézzék ezeket a műsorokat (Szabadkai Rádió, idézi Németh 2000).” Amit a NATO-rakéták tettek 1999-ben, a szerb hatóságok folytatták 2000-ben: „Egy közlemény. A Szabadkai Rádióban nem sokkal 16 óra előtt jeleztük, hogy a belügyminisztérium dolgozói el szándékozzák némítani a Szabadkai Rádiónak a sugárúti sportcsarnokban levő adóberendezését. Ez nem sokra rá be is következett. (...) A Szabadkai Rádió segédadója számára tavaly a bombázások idején a körzeti válságtörzs ideiglenes lokációként jóváhagyta a Sportcsarnokot. Mivel a Vörösfaluban lévő adótoronyra a bombázások után nem engedték visszahelyezni a Szabadkai Rádió berendezéseit, mind a mai napig a hatóság hallgatólagos, de nem hivatalos engedélyével használhattuk azt a segédadót, amelyet a hatóság ma 16 óra előtt leszerelt és el is szállított.” (Szabadkai Rádió). „Közben a megmaradt adón a Szabadkai Rádió elkezdi közvetíteni a belgrádi független B2-92 rádió híradóját. Több embernél is látok tranzisztort. Hitetlenkedve, de örömmel hallgatják a legfrissebb híreket: Belgrádban forradalom van, ég a parlament meg a Belgrádi TV székháza. Hangosbeszélőn is tudatják az emberekkel az eseményeket.” A rádió este már így jelentkezik be:” „21 óra van. Jó estét kívánunk. Hölgyeim és uraim, a mindvégig szabad Szabadkai Rádió híreit hallják a szabad Jugoszláviából."

Az Iraki Televízió működése a második Öböl-háború légitámadásai alatt

Az Iraki TV az európai gyakorlattal épp ellentétes elvet követett: igyekezett úgy tenni, mintha semmi se történne, és a polgári védelemre vonatkozó információk helyett hazafias, lelkesítő adásokat ill. hivatalos sajtótájékoztatókat, beszédeket közvetített. A 2003. március 20-án kezdődő, Irakot ért NATO-légitámadás idején az élő közvetítésekből, bagdadi newsfeedek hangjából kiderül, hogy Bagdadban nem volt szirénázás sem; legfeljebb az autóriasztók szóltak a becsapódások után. Az arab országok tévéállomásai élőben közvetítették a bombázást bagdadi tudósítóitól (9. kép). A kuwaiti tévé riasztást, azaz szirénézást sugárzott, a képernyőn a légiriasztásokhoz használt forgó megafon képével (8. kép).

[pic] [pic]

8. kép. A Kuwaiti TV légiriasztási inzertje. A riadó kezdetekor a képet hullámzó hangú szirénázás, a végén egyenletes magas hangú szirénázás kíséri. A riadó kezdetekor felirat: „Veszélyhelyzet. A kültéri világítást kapcsolják ki”.

Az iraki TV ugyanekkor riportokat (10. kép) és Szaddám Husszeint dicsőítő videoklipeket adott.

[pic]

9. kép. A szaúd-arábiai Al Arabiya TV élő közvetítése Bagdadból. Felirat: „A háború 2. napja – Most: repülők támadják Moszult Észak-Irakban és Kirkukban is hallhatók robbanások." Ezzel egyidejűleg az Iraki TV a stúdióból riportot sugárzott egy katonai vezetővel.

[pic]

10. kép. Egy riport, amit a bombázások alatt sugárzott az Iraki TV. Egyes vágóképekből látszik, hogy a hangosan, fegyverekkel „spontán” ünneplő tömeg 50-60 fős; s az emberek egy kisebb területen vannak egy helyre, egymás közelébe terelve s katonák vigyáznak a rendre.

Az egyik Bagdadot ért bombázás időpontjában épp sajtótájékoztatót tartott Szultan Hasim Ahmed védelmi miniszter és Tárik Aziz külügyminiszter. A háttérből hallatszott a becsapódó bombák zaja, a közvetítés képein látni lehetett, amint időnként az épület is megremegett, de a politikusok megőrizték nyugalmukat, a sajtótájékoztató nem szakadt meg. A sajtótájékoztatót felvételről sugározták és a felkonferálásba is beleszőtték a buzdító formulákat: „Tisztelt nézőink, béke és Isten kegyelme legyen veletek [arab köszönési formula]. A védelmi miniszter, Szultan Hasim Ahmed sajtókonferenciát tartott, ahol a háborús helyzetet ismertette, azt, hogy mi történik bátor katonáinkkal, akik minket védenek és védekeznek az amerikai ellenség ellen. Biztosak vagyunk benne, hogy a mi katonáinké lesz a győzelem ebben a háborúban. Most következzen a védelmi miniszter által tartott teljes sajtókonferencia felvétele”. (11. kép)

[pic]

11. kép. Szultan Hasim Ahmed védelmi miniszter sajtótájékoztatója. A függönyt időnként a bombák légnyomásának szele lengette meg, a háttérből robbanások hallatszottak (Iraki TV)

Idézet az egyik, katonai ruhában képernyőre kerülő bemondó konferálásából: „Hölgyeim és uraim, a zsidók a próféták gyilkosai. És az utolsó próféta [Mohamed] ellenségei. A kis hülye Bush a disznók és a majmok fia. A háborúban célja az, hogy mindenkit megöljön, aki imádja Allahot. … Bush kimutatta a foga fehérjét, megcélozta Irakot, de nem fog neki sikerülni. Mert Irak vezérével, Szaddám Husszeinnel (Isten tartsa meg) és erős és bátor népével együtt küzd; a nép akaratát pedig senki sem tudja megtörni. … A nép szava az: mindig és örökké szereti vezérét, Szaddám Husszeint. És készen áll a háborúra, a csatára, és képes lesz az ellenséget tönkrezúzni, a hitetlen ellenséget Amerikában, Britanniában és a cionistákat.

A bemondói megszólalások a szélsőséges fekete-fehérré tett világképet sulykolják: Amerika-Britannia-Cionisták-zsidók: a gonosz ellenség; és az önkép, a büszke, harcos iraki nép, vezérével. A retorika még bővül egy vallási réteggel is: az ellenség a hitetlen, mi az istenben hívők. A történelmi helyzetet nyílt párhuzamba állítják Mohamed korával: éppúgy harcolunk a hitetlenek ellen, mint annak idején Mohamed tette. Ezt megerősíti, hogy a Korán megfelelő részeiből emelnek be ismert idézeteket a konferálószövegekben is. A bemondói megszólalások ezeken a részeken a Koránhoz illő, hullámzó intonánással hangoztak el, részben civil, részben katonai ruhában megjelenő bemondóktól. A bombázások időszakában időnként a korábban szokásos vetített háttérkép nélkül folytak a konferálások.

Egy jellemző bemondói megszólalás: „Az őrültség, önteltség hozta az amerikaikat Irakba, vagy az ördög maga, aki a gonosz Busht befolyásolta azért, hogy támadást intézzen népünk, a mi büszke Irakunk ellen. Irak: Szaddám Husszein. Ennyi az egész. Bush őrült, és buta; elátkozott.” Megjegyzendő, hogy ezek a szövegek nem rögtönzöttek: a bemondók leírt szöveget olvasnak föl, tárgyilagos stílusban (12abc. kép).

A bombázások eseményei alig jelentek meg az adásfolyamban. Az egyik ilyen megjelenés egy képes beszámoló lerombolt házakról. Ennek konferálószövege: „A gonosz amerikaiak rakéták támadást intéztek Irak ellen, Bagdad ellen. Számos a civil áldozat. Ártatlan emberek sérültek meg és haltak meg és anyagi károk is keletkeztek civil létesítményekben. [Itt egy Korán-idézet következik]. Itt látható az amerikai kormány bűne. [itt indul a bejátszás a romokról].

[pic] [pic] [pic]

12abc. képek: Az Iraki TV arcai, a bombázások alatt. A szövegben idézett konferálószövegeket a katonai ruuházatú bemondó olvasta be. Bagdad bombázásának hírét a fekete öltönyös bemondó konferálta.

A NATO-bombázások egyik célja – akárcsak Jugoszlávia bombázásakor – az állami rádió- és tévé adóinak mint propagandagépezetnek (és Szaddám Husszein képe állandó vetítőjének) az elhallgattatása volt. A nagyfokú bombázás ellenére a tévé műsora több napig fogható volt a támadás megkezdése után.

Az izraeli médiumok működése a második Öböl-háború légitámadásai alatt

Izraelben az állami médiumokon keresztül adják ki a légvédelmi jellegű utasításokat a lakosságnak. Ez elsősorban két feladatot jelentett a második öböl-háború idején: a gázálarcok használatát és a biztonsági szobába zárkózást. Ha erre a rádió vagy tévé utasítást adott, a válltáskás gázálarcot mindig maguknál kellett hordani; illetve fel kellett próbálni; illetve az ideggáz elleni injekciót be kellett adni maguknak az érintett területen lakóknak. Mivel általános, hogy a nyitott boltokban, így az utcán, illetve a buszokon is mindig szól a rádió, s a híreket külön fel is hangosítják, ezekről az utasításokról senki sem maradhatott le. A rabbinátus külön engedélyt adott arra, hogy a rádiót szombaton is bekapcsolva lehet hagyni, de a rádió profanitása így is túl szentségtörőnek számított a vallásosaknak. (Egy magyarországi visszaemlékezés szerint: „Szombaton nem volt szabad kinyitni a rádiót, mégis amikor a németek megtámadták Lengyelországot, akkortól rendszeresen hallgattuk.” (Sarlós 2006) A hírek azonban így is terjedtek, mert a zsinagógában mindenki értesülhetett róluk. Légvédelmi riasztást – mely az utcán az óvóhelyekre vonulást, otthon a lezárt szobába zárkózást jelenti - rádióban, televízióban és az utcákon, gyakorlatilag minden ház tetején elhelyezett szirénákon keresztül adtak le. (Zsom 2008).

A háború folyamán a Kolisrael rádió napi magyar adásának végén ismertették a polgári védelem utasításait „szirénázás idejére” (a rádió csak napi 15 perc magyar műsort ad, így csak a teendőkről tájékoztatást végezhette)[12].

A zene szerepe veszélyhelyzet idején

A veszélyhelyzet során a vizsgált esetekben (Irak, Szerbia) az állami rádió és televízió egységesen sugárzozta ugyanazokat az új készítésű hazafias propagandadalokat. Ezeket mindkét esetben népszerű popénekesek adták elő, zenéjük pedig nem hivatalos induló, hanem fülbemászó sláger (bár kórus által énekelt darabok is elhangzottak). A szerb rádió propagandadalai a hazaszeretetet erősítik és a hadsereg erejét dicsőítik, míg az iraki dalokban ezeken a motívumokon túl megjelenik az elnök személyének dicsőítése és az ellenség fenyegetése is. A mai propagandadalok tematikája nem sokban különbözik Petőfi Sándor Nemzeti dala, a Kossuth Lajos azt üzenete c. népdal vagy egyéb katonadalok tematikájától. A dalok videoklipjeinek képi világában leginkább a személyi kultusz képeiben van különbség (Irakban megjelenik, Szerbiában nem); ezen kívül jellemzőik a hadsereg ill. harceszközök felvonultatása; a megvédendő jövő generáció, a gyerekek motívuma; a népi motívumok (néptáncosok); a bombázott városok képei és egyéb nemzeti jelképek bemutatása stb. Jellemző a videoklipek gyakori ismétlése; a szerb esetben minden órában a híradás után. Ez egyébként az észak-koreai rádióban is gyakorlat (Kim Il Sung dala).

II. világháború. A II. világháborúban már 1942-ben a rendes adásban szórakoztató könnyűzenei műsorszámok arányának növelése volt (MOL K613c:39), akárcsak a BBC-nél. A légitámadás ideje alatt azonban a budapesti rádió komolyzenét sugárzott (Boros 1975:221).

Szerbia NATO-bombázása. Mind a belgrádi központi, mind az újvidéki magyar adásban a hírek után minden órában egy megfelelő nyelven felénekelt fülbemászó propaganda-dal hangzott el. A szerb változat Jugoszláviát éltette, a magyar a béke mellett szólt.

Az újvidéki magyar adásban óránként sugárzott dal a következő volt: „Ha elgondolod, merre kell hogy induljál / ha elképzeled, meddig kell, hogy élj/ ha megtudom, [...] akkor gondol[…] / egy az igaz út, merre mehetnél / ha ráeszméltél, miért vannak háborúk / ha felriaszt a gyermekzokogás / hullócsillag láttán mit is kívánnék / hisz csakis békét akarnál // az élet megenged majd egyszer-kétszer játszani / megbocsát a véletlen könnyekért / de ha [...] égen látsz egy hullócsillagot / majd akkor, csak akkor, végleg hazatérsz.) (Leírás rádióvétel alapján). A számot a mára feloszlott, akkoriban lakodalmas rockzenéjéről is igen népszerű muzsalyi Szivárvány együttes játszotta[13]. A békét hirdető zenét - a rádió munkatársainak 2008-as visszaemlékezése szerint - a magyar szerkesztőség munkatársai választották ki. (Újvidéki Rádió 2008).

Az országos Belgrádi Rádió általában szerb népies zenét sugárzott a légiriadók alatt. A légiriadók alatt napi koncerteket szerveztek Belgrád utcáin, melyet a tévé is közvetített. A rádió- és tévéadásokban kezdetben elővették a korábbi Jugoszlávia patrióta dalait, majd amikor elkészültek az újak, azokat adták (Grujičić 1999).

A legtöbbet játszott dalok egyike a „Jugoszlávia” című (Előadók: Leontina, Ceca Slavković és Ekstra Nena[14]): Szülőföldem, te voltál sok nemzedék anyja / Kebleden volt a szeretet, öröm, kivánságok, akaratok / Hőseid megvédtek az árulástól és a betolakodóktól / Mindent feláldoztak, amit a haza megkövetelt / Jugoszlávia, Jugoszlávia / Nagyapáink öröksége büszkeségem / Hazám makacsságom / Jugoszlávia / A világ minden szépsége / Benned talált helyet: mezők, folyók és hegyek / Melyek, mint hegyi trónról, mint / Hőseid megvédtek… (Katona Ágnes fordítása)

A Hazánk című a hadsereget élteti (Leontina Vukomanović és Milan Scepović énekel, a Vojske Jugoslavije (katonai zenekar) kíséri[15]): Szeretünk téged hazánk / Évszázados jel, sorunk dísze / A háromszínű előre lobog, a zászló a tied, s az enyém / A pilóták tekintetükkel átölelik a települést, szülőmezőt / A kikötőben a tengerészeket hívja a végtelen kék tenger / A szeretetet a szeretettel viszonozzák :| / Szeretünk téged hazánk :| / Velünk vagy biztonságban… / Velünk vagy erősebb… / Hadsereged a te neveddel a szívében menetel…(Katona Ágnes fordítása) Az állami RTS TV által játszott videoklipben a sorban bevágott snitteken gyerekek, nagymamák, tankok, vadászrepülők, tengerészek, katonák, Kis-Jugoszlávia turisztikai nevezetességei láthatók (énekes nem).

Az Iraki TV a második öböl-háborúban. Az iraki TV a légitámadások alatt riportokat és Szaddám Husszeint dicsőítő videoklipeket adott. Ezeken a zenészen kívül Szaddám Husszein látható különféle élethelyzetekben (gyerekek között, puskáját fogva, kitüntetést adva, „trónszékén” ülve, katonai felvonuláson, tárgyaláson stb., a nemzeti egységet bemutatván pedig felváltva kurd és arab tradicionális táncosok csoportja). Az efféle propagandadalok a nyolcvanas években kezdték felváltani a romantikus dalszövegű arab slágereket. A Szaddám Husszeint dicsőítő, a nemzeti büszkeséget éltető dalszövegű számok előadása a népszerű, ismert zenészek számára kötelező volt téve; háborús időszakban ilyen, az adott alkalomra gyártott zenéket sugárzott az iraki televízió (Rafid 2009). (13. kép)

Egy dalszöveg: A határunk, a határunk / Meg van színezve a nevedben, drága vezérünk [Szaddám] / Allah nevében, ki tudja érinteni a határainkat? / Ami ellenség küzdeni próbál ellenünk, nem lesz nyugodt éjszakája / Fogjunk fegyvert és rólunk mesél majd a világ / Boldogok vagyunk, mikor kezeidben a fegyvert látjuk [a képen Szaddám Husszein elsüt egy puskát] / Ez a fegyver csak ha kezedben van, akkor szép / Csak parancsolj és mi megtesszük, mit parancsolsz / És a vérünket adjuk de földünket nem / Azért tudjuk megtenni, mert Te neveltél minket / és az ellenség világát sötétté tesszük / Felemelt fejjel harcra készek vagyunk / Ki minket megtámad, nyugalmat többé életében nem talál.

Egy másik dalt az évizedek óta ismert előadópáros, Méi és Wahid adta elő (14. kép). Címe: Allah, az ország és a vezető: (Szövegíró: Adel Mohszen, zeneszerző: Ali Száber): „Te vagy az első és az utolsó, Udáj apja, Kuszáj apja / Ti [királyi többes megszólítása Szaddámnak] vagytok a büszkeség és a bátorság / Óh, Szaddám; kard és zászló / Az iraki nép parfüm minden arabnak / Köszönöm nektek, bátor győztesek /(ref.): Allah, Ország, Szaddám”.

[pic]

13. kép. Egy videoklip, melyet a bombázások alatt sugároztak. Felirat: rendező: Mohammed Ibrahim Ali (Iraki TV)

[pic]

14. kép "Allah, Ország, Vezér". Előadók: Méi és Wahid.

Összefoglalás

Még a mai újmédia korában is az érintett lakosság veszélyhelyzeti riasztásának optimális eszköze a műsorszóró rádió. A nem érintett lakosság – rokonok, ismerősök – a többi médiumhoz is hozzáférhetnek (ilyenkor a fizetős online hírszolgáltatásokat is ingyenessé teszik), de azok számára, akiknek igazán szüksége van az információra, és esetleg nem tudnak kimozdulni lakhelyükről, az elemes rádió a leghatékonyabban használható kapcsolat a külvilággal. A televízióhoz és internethez való hozzáférés kábel- és/vagy áramszolgáltatáshoz kötött, melyek természeti katasztrófa vagy légitámadás esetén is sérülhetnek. A mobiltelefonhoz hozzáférés még a bázisállomások működése esetén is csak addig tart, amíg a telefon akkumulátora le nem merül. A 2. világháborúban már jórészt hálózatról működtetett rádiók ezért hasznavehetetlenek voltak az ostrom napjaiban, az autórádiók is csak addig, amíg az autó akkumulátora bírta. A nyomtatott sajtó is tájékozódási pont lehet, de még ha a hátország képes is előállítani azokat, a csapás sújtotta területre eljuttatni nehéz vagy lehetetlen (legfeljebb repülőgépről szórt röplap formájában). A hurrikánriasztás gyakorlata szerint a rádiók először a menekülésre, kitelepítésre vagy óvintézkedésekre vonatkozó információkat közlik, majd a lakhelyüktől már távol levők és a helyben maradottak tájékoztatását szolgálják. A „szétszóródó” lakosság tájékoztatására nagyteljesítményű középhullámú vagy FM adó szükséges, illetve nagyobb terület rádióinak összekapcsolódása. Katasztrófa idején a csapás sújtotta területen elhallgathatnak a rádiók, mert vagy a munkatársak elhagyják a területet (pl. evakuációs parancs miatt) vagy mert az adónál szünetel az áramszolgáltatás, vagy mert az adó megsérül vagy lerombolják. A kialakuló „fehér foltok” betöltésére távolabbi adón / adókon is lehet biztosítani a tájékoztatást. Mind a helyben maradó, mind az esetlegesen menekülő lakosság eléréséhez fontos, hogy még a veszélyhelyzet bekövetkezése előtt több állomás hálózatba kapcsolódjon, hogy legalább egy mindenképp működőképes és elérhető maradjon (akkor hatékony a rendszer, ha a hálózatba lépés helyben automatikusan – távirányítással - történik). Az ilyen hálózatos veszélyhelyzeti műsorszolgáltatásra mind a szerbiai NATO-bombázás, mind az USA-t sújtó hurrikánveszélyek hasonló példát adnak.

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

Ezúton szeretném külön is megköszönni önzetlen segítségüket a következőknek: Pintér Istvánnak, a mai magyar riasztási rendszerről nyújtott tájékoztatásért; Elias Rafidnak és Kutasi Zsuzsának az iraki TV dalszövegeinek ill. közleményeinek fordításáért; Angerer Adriennek a német nyelvű hangfelvételek leírásáért és fordításáért, és Katona Ágnesnek a szerb rádióban sugárzott dalok szövegének leírásárért és fordításáért; valamint Zsom Dórának, Pálfi Józsefnek és Németh Ernőnek, hogy megosztották velem háborús élményeiket.

HIVATKOZÁSOK

Anderson, Mike 2009: The great accidental test broadcast of 1971.

Bachmann, Richard 2005: Betrogen und vergessen - Die Geschichte des Kriegskindes Reinhard Bachner. Archiv der Zeitzeugen 005.

Bana János 2007: Kommunikációs módszerek és eszközök alkalmazása veszélyhelyzetben a Paksi Atomerőmű Zrt-nél

BBC 1940: BBC Robin Duff in air raid shelter. 1940. okt. 5. hangfelvétel. NSA ref. No. 2951, LP2943f7

BBC Essex 2008: Essex's worst kept secret? Létrehozva: 2008. dec. 15. Letöltés: 2009. márc. 2.

Boldizsár Iván 1979: Az utolsó szó. Kortárs, 1979/10 p. 1520

Boros Zsuzsa 1975: A Magyar Rádió a német megszállás és a nyilas uralom idején (1944). In: Tanulmányok a Magyar Rádió történetéből 1925-1945. Tömegkommunikációs Kutatóközpont.

Bp. I. 1939. X. 23. Tudnivalók az országos légoltalmi gyakorlatokkal kapcsolatban. Laczházy Jenő vk. százados előadása.

Buda Ferenc 2004: Szülőház, szülői házak II. Tiszatáj, 2004. szept.

Budapesti Negyed 2002: 37. (2002/3) Anka naplója 1944.március 14. - 1945. március 5.

Burden, Michael R é.n.: The Biggest Aspidistra in the World URL: Letöltés: 2008. Az oldal 2009-ben már nem üzemel.

Centropa.hu 2008: „A szerk”. megjegyzése a Haskó Györgyikével készült interjúhoz. URL:

Connors, Keith 2008: Nyilatkozat in: David Barron: TV stations opt to offer wall-to-wall coverage of Ike. In: Houston Chronicle, 2008. szept. 15, p. E8

CSRA 2005: Public reaction to the erroneous statwide broadcast on February 1st 2005. Center for Survey Research and Analysis, University of Connecticut.

Dart, Andrew K. 2008: The EBS Authenticator Word List Letöltve: 2008. márc. 2.

Eisermann D, Steinbiß. 1988: „Wir haben damals die beste Musik gemacht”. Der Spiegel 1988/16, 1988. ápr. 18, pp. 228-236 URL:

Eubanks, Maggie 2008: TV News media, where are you? In: Houston Chronicle, 2008. szeptember 17, B10.

Evacuation Guide 2008: Louisiana Citizen Awarness & Diaster Evacuation Guide Southeast 2008. US Department of Homeland Security.

2003: Mit Wahsmircs: Emergency Alert System Wed Sep 24 2003 at 20:42:33.

FCC 2007: EAS Emergency Alert System 2007 AM&FM (including Digital Audio Broadcast) Handbook. Post at All Operator Stations. Részletezve: FCC szabályzat, 47 C.F.R. Part 11. Fájlnév: eas-handbookDOC-278628A3.pdf

Fehér Klára 1982: A tenger. Szépirodalmi.

Goebbels, Joseph 1942-43: Naplójegyzet. In: The Goebbels Diaries: 1942-1943. Louis P. Lochner fordítása. Garden City: Doubleday, 1948.

Grujičić, Nebojša 1999: Priče u senci rata (3) Ko to tamo peva? Vreme, 1999. júl. 3.

Hajósi Ferencné 2009: szóbeli közlés (2009. március 17)

Haskó Györgyike 2005: [Interjú]. Az interjút készítette: Réz Judit. Az interjúkészítés időpontja: 2005. február – április. URL:

HFSG 2008: 2008 Hurricane and Flood Survival Guide. KPRC, HEB, KTRH, Houston Chronicle közös kiadása.

Hódi Sándor 1999: Jugoszlávia bombázása. Lélektani és politikai reflexiók. Háborús napló

Honvédségi Közlöny 1974: Az 1974. évi polgári védelemről szóló 2041/1974. (XII. 11.) Mt. h. számú határozat

Jávorka Géza 2006: Polgári védelem. Eötvös József Főiskola, főiskolai jegyzet.

Joachim, Günter 2009: URL: Letöltés: 2009. március 2.

Jurist 2007: Fórumbejegyzés in: Axis History Forum German Air Raid Warning System by Radio. Bejegyzés dátuma: 10 Nov 2007 22:57

Katasztrofavedelem.hu 2008 Történelmi visszatekintés URL:

Kereszty András 1998: Marslakók a Földön in: H.G. Wells: Világok harca Lazi Kiadó, Szeged.

Kilián Zoltán 1936: A műsorszóró rádió háborús szerepe. Magyar Katonai Szemle 1936/11. pp 156-160

Kolisrael 2003: FM 88.2, ism. Dátum a második öböl-háború idejéről, hangfelvétel

Kovalik Márta 2006: Szerelmem Vasárnap, in: 168óraonline 2006. január 15.

Krause, Gerd 2008: Rundfunk-Nostalgie1.6 DVD-ROM: Deutsche Großsender bis 1945.

Légoltalmi Liga 1938: Hogyan védekezzünk légitámadás ellen? Budapest.

Magyar Rádió 1939: Rádió a rádióról. Elhangzott: 1939. május 19. 17h. Budapest 1.

Magyar Rádió, 1995. A Magyar Rádiózás elmúlt 7 évtizedéből. Magyar Rádió.

MOL K613a - Jegyzőkönyv, 1945. március 8. K613-36t K613/148

MOL K613b - Jegyzőkönyv, 1945. március 7. K613/ 148

MOL K613c 10. szám. Feljegyzés az 1942. június 1-én 18 órakor megtartot osztályvezetői értekezletről

MOL K615a Esti légvédelmi gyakorlat Losoncon K615 1082-1087

MOL K615b „Hogyan védekezzünk légitámadás esetén? Közvetítés a székesfőváros XI. kerületéből” K615/1102

Moore, Linda K. 2006: Emergency Communications: The Emergency Alert System (EAS) and All-Hazard Warnings. p. 6 Congressional Research Service. Federation of American Scientists. 20 Nov. 2006 .

Morahalom 2006: Testvérvárosunk: Temerin. Az igazság hangját nem lehet megsemmisíteni. 2006. október 13. )

Mühlbrandt, Nils 2006. Magánlevél, in: Wolfgang Eckardt: Pausenzeichen als Notenschrift.

Németh Ernő 2000: Rádiós napló. In: Üzenet, 2000/10-12.

Németh Ernő 2008: szóbeli közlés, 2008. szeptember, Szabadka.

Nikolaiviertel 2009:  Luftkrieg. Letöltés: 2009. március 2.

NOAA Weather Radio Streaming Audio

ORB 1940: Ed Raf Martlesham Heath – Operations Record Book 1940 URL: in: Runway 22. 2004. May, Martlesham Heath Aviation Society Newsletter.

ORF 2004a: 1944 „Luftlage Meldungen”: Reichs-Sender Wien. ORF. in: 80 Jahre in 80 Tagen (Elhangzott: 2004. aug. 2. 6:45 Ö1 ORF)

ORF 2004b: 1945: Neuaufbau des österreichischen Rundfunks in: 80 Jahre in 80 Tagen (Elhangzott: 2004. aug. 3. 6:45 Ö1 ORF)

Pálfi József 2008: szóbeli közlés, Szabadka

Passuth László 1978: Barlangképek Szépirodalmi.

Pataki László 2001: Háborús évek. 1939 – 1945 Különleges intézmények Budapest, 2001. szeptember

Pintér István. 2008. szóbeli közlés, Budapest (NHH)

Powell, Alan 2004: The Biggest Aspidistra in the World. In: Runway 22. 2004. May, Martlesham Heath Aviation Society Newsletter.

Rádióélet 1944. V. 19. Légoltalmi Híradó

Rádióélet 1939. X. 27. Légi riadó a stúdióban.

Rádióélet 1941. IV. 11. Bp. II. nem ad műsort a légvédelmi készültség alatt.

Rádióélet 1944. VI. 2. A Rádió névtelen katonái

Rádióélet. 1944 VI. 2. Légoltalmi Híradó. A m. kir. Honvédelmi Minisztérium légoltalmi csoportfőnökségének közleménye.

Rafid, Elias 2009: szóbeli közlés 2009. márc. 6.

Rowen, Bob 2003: Gray and Black Radio Propaganda against Nazi Germany. New York, Military Affairs Symposium 2003. április 18. URL:

Sadler, Brant: 2003 tudósítás az ITN számára in: VOA (rádió) magyar adás (magyar fordításban), a támadás 4. napja

Sándor Valéria 2007: Az Országos Meteorológiai Szolgálat szerepe a veszélyhelyzeti kommunikációban Országos Meteorológiai Szolgálat

Sándor Valéria 2008: Személyes közlés 2008. aug. 4.

Sarlós Lászlóné 2006: Interjú. Az interjút készítette: Czingel Szilvia.

Schiller , Dane, Leslie Casimir, Chase Davis, Matt Stiles, Bradley Olson 2008: Poor: City Council to consider roof repair program. In: Houston Chronicle 2008. szept. 17.

Solymar.hu 2008

Sugár Gusztáv 1985: A magyar rádiózás története a felszabadulásig. Posta Rádió- és Televízióműszaki Igazgatóság.

Szabó Miklós 1975: A magyarországi műsorszóró rádiózás műszaki története in: Tanulmányok a Magyar Rádió történetéből 1925-1945. Tömegkommunikációs Kutatóközpont.

Szalóczy Pál 2005: A leírt szöveg felolvasandó. Athenaeum 2000 Kiadó.

Szász Zoltán 1975: A Magyar Rádió a második világháborúban (1939-1944) in: Tanulmányok a Magyar Rádió történetéből 1925-1945. Tömegkommunikációs Kutatóközpont.

Szécsényi Harangok 2006: Szécsényi Harangok, A szécsényi katolikus egyházközség hírlevele, 2006. nagyböjt-húsvét.

Szekesfehervar.hu 2004: Szirénapróba lesz hétfőn Pakson

Teleki Éva 1974: Nyilas uralom Magyarországon Kossuth.

Thamm Gerhardt B. 2000: Boy Soldier: A German Teenager at the Nazi Twilight. McFarland.

Tiszai Lajos 2001: Szolnokország. Szolnok Megyei Jogú Város Önkormányzata.

TTT 1943: German Air-Raid Warning System. Tactical and Technical Trends, No. 21, March 25, 1943.

Újvidéki Rádió 1999: tudósítás, 1999. 03. 29.

Újvidéki Rádió 2008: a szerkesztőség tagjának szóbeli közlése, név nélkül

Varjag 2008: Fórumbejegyzés in: Axis History Forum German Air Raid Warning System by Radio. Bejegyzés dátuma: 17 Apr 2008 12:34

Verkaik, Robert 2006: Don't mention the war: BBC plan for surviving nuclear armageddon The Independent, 2006. február 25.

Vigh Károly 1984: Ugrás a sötétbe. Magvető.

Von Salomon, Ernst 1951: The answers of Ernst von Salomon. Putnam.

Washburn, Mark: WBT studio waited for bombs to fall Bunker is a relic of nation's nuclear terror

Welles, Orson és Howard Koch 1938: War of the Worlds. A CBS és a Mercury Theatre bemutatója 1938. okt. 30. 20-21h. Fordító: Mikes Lajos, Szikszay Ilona in: H.G. Wells: Világok harca Lazi Kiadó, Szeged.

Whealey, Robert H. 1999: Nazi Propagandist Joseph Goebbels Looks at the Spanish Civil War. The Historian, 61/2 : 348.

Wikipedia szócikkek: CONELRAD, Emergency Broadcast System, Emergency Alert System, AMBER Alert. Letöltés dátuma: 2008. október 28.

Wikipedia: Wartime Broadcasting Service 2009: . Leutolsó frissítés: 2009. február 22.

Wikipedia:BBC Radio 4 2009: Letöltés: 2009. március 2.

Wikipedia:EBS 2008: Emergency Broadcast System. Utolsó frissítés: 2008. júl. 25.

Wikipedia:Faux Soir 2009: Letöltés: 2009. március 2.

Wikipedia 2009: The War of the Worlds (radio) (radio) Letöltés: 2009. márc. 18.

WWL 2008 : 2008 WWL Hurricane Coverage Network. 2008. augusztus 31, 6:07PM (CT),

Youtube 2009a: EAS Tornado Warning ( July 3, 2004 ) Letöltés: 2009. március 2.

Youtube 2009b: Severe Storm Warning Interrupts Raw Letöltés: 2009. március 2.

Youtube 2009c: ALIEN INVASION EAS Letöltés: 2009. március 2.

Zentai Ferenc 1986: Polgári védelmi ismeretek. In: Domonkos János-Keleti György-Ligárt Ferenc-Nagy Endre-Riczel Zoltán-Somos József-Zentai Ferenc: Honvédelmi ismeretek. Tankönyvkiadó.

Zimmer, Dieter E. 2005: Bombenkrieg in: Aus Dieter und Jürgen Zimmer: Zur Familiengeschichte (kiadatlan kézirat).

Zsom Dóra 2008: szóbeli közlés, Budapest.

-----------------------

[1] 1005/2006 (I.20) Korm. határozat a lokális nagy csapadékok okozta veszélyhelyzetekkel kapcsolatos előrejelzési és riasztási rendszerről

[2] A vers eredeti címe: Your Attention Please. 1962, magyarul: Galaktika 4, p. 28 (1973) (Jánosy István ford. alapján) (részlet)

[3] A rádió ezt így jelentette be: Ellenséges gépek közeledése miatt adásunk leáll, kérjük hallgatóinkat, hogy vezetékes rádión figyeljék adásunkat (Nikolaiviertel 2009).

[4] A CONELRAD rendszer szabványüzenete a következőképp szólt: „This is a CONELRAD radio alert. Normal broadcasting will now be discontinued for an indefenite period. Civil defense information will be broadcast in most areas at 640 and 1240 on your regular radio receiver.” (Magyarul: „adásunkat bizonytalan időre megszakítjuk”).

[5] A teszt szövege a rendszer egyik késői időszakában így hangzott: „This is a test. This station is conducting a test of the Emergency Broadcast System. This is only a test.". Ezt hangjel követte, majd a következő üzenet: „If this had been an actual emergency, the Attention Signal you just heard would have been followed by official information, news or instructions.”; majd befejezésül : „This station serves the (x) area. This concludes this test of the Emergency Broadcast System.”

[6] „In the interest of assuring the safety of our staff and volounteer programmers, some of whom have already have been forced to evacuate their homes, it was decided to power the station down for the full storm arrives. Thank you for your concern and support. Peace.” Az élő adás szöveghű leírása. (KPFT, 2008. szeptember 12., 17:00)

[7] „Still dark on day 5 at the station, the transmitter and many of our homes. Staff have been contacted daily and all are busy dealing with family, self and neighbors.” (KPFT honlap, 2008. szept. 17.) „KPFT will be off the air for a few days, due to power outages in the area where our transmitter is located. Our facilities sustained no damage, thankfully.” (KPFT honlap, 2008. szept. 18.)

[8] „To the best of their knowledge, 610 AM [a CBS hálózat egyik tagja] is the only station on the air in the city of Houston. The FMs are off.” (KILT 2008. szeptember 13, 07-08h CET)

[9] „We don’t even have lights. We just know what we hear on the radio”

[10] „Belgrádban néhány perce megszűnt a légiriadó, tehát veszély nincs többé, a belgrádiak pedig szép, meleg és napsütéses napra számítanak. (Várnak.) A háborús körülmények között hogyan működik Szerbia textilipara…” A hangfelvételek megtalálhatók a szerző archívumában.

[11] A polgárvédelmi szolgálat a tájékoztatót szórólapokon eljuttatta minden postaládába, a tévé és rádió óránként beolvasta, ezen kívül a nyilvános helyeken plakátokon is kifüggesztették. Az emberek persze nem veszik szó szerint a figyelmeztetést. A magyarok például, akik földszintes házakban laknak, a lakásukban maradnak, nem veszik igénybe a nyilvános óvóhelyeket. Azok sem, akik tömbházakban élnek. A szerbek tanácstalanabbak, néhányan betartják a rendeletet. A szöveg: „A légi veszélyt 60 másodpercen át megszakítás nélküli szirénázás jelzi. Légi veszély esetén a következő módon járjunk el: Mielőtt elhagynánk a lakást, oltsuk el a lámpát, zárjuk el a vizet és a gázt, kapcsoljuk ki a villamossági berendezéseket, nyissuk ki az ablakot, távolítsuk el a függönyöket, engedjük le a redőnyt, vagy csukjuk be a zsalugátert. Vigyünk magunkkal az óvóhelyre élelmiszert, jól zárható műanyag flakonban vizet, személyi dokumentumainkat, pénzt, személyi tisztálkodási felszerelést és törülközőt, tisztálkodó-szereket, elemes rádiót, elemes lámpát és takarót.” (stb.) in: Hódi 1999:március 31.)

[12] „Kérjük magyarajkú hallgatóinkat itt Izraelben, hogy akinek rokona, ismerőse van délen vagy északon, elsőssorban az idősebbekre és magányosokra gondolunk, akik már nem tudtak megtanulni héberül, vagy azokra az új bevándorlókra, akik még nem tanultak meg héberül, hívják fel őket telefonon és magyarázzák el nekik a polgári védelem ezen utasításait.” (Kolisrael 2003)

[13] A Szivárványnak már volt egy hasonló tematikájú dala, a Béke fejedelme zsoltár feldolgozása (Békét a világnak címmel).

[14] Eredeti cím: Jugoslavija. Kezdő sora: Zemljo moja, ti si bila mati mnogih pokolenja stb.

[15] Kiadó: Vojnoizdavacki Zavod, 2004. Eredeti cím: Otadžbino naša. Kezdő sora: Volimo te otadžbino naša stb.

................
................

In order to avoid copyright disputes, this page is only a partial summary.

Google Online Preview   Download