Az Internet használata (óravázlatok és feladatok)
Az Internet használata (óravázlatok és feladatok)
törzsanyag:
1. Az Internet fogalma (2)
2. Az Internet története (7)
3. Az Internet adminisztrációja (10)
4. Az Internet alapvetõ szolgáltatásai I. (12)
5. Az Internet alapvetõ szolgáltatásai II. (16)
6. Az Internet alapvetõ szolgáltatásai III. (19)
7. Interaktív FTP (csak haladóknak!) (22)
8. A World Wide Web (25)
kiegészítõ anyag:
9. A HTML (28)
10. A HTML és az SGML (33)
11. Az SGML (II) (36)
[pic]
Vissza
Az Internet fogalma
Az Internet (Internetworking System) számítógépes hálózatok világhálózata (un. metahálózat), amely behálózza az egész Földet, összekapcsolva kormányzati, katonai, kereskedelmi, üzleti, oktatási, kutatási, és egyéb (pl. nonprofit) intézményeket, valamint egyéni felhasználókat. Az Internetre különbözõ méretû és kiterjedésû hálózatok kapcsolódnak több szinten, hierarchiát alkotva. A legmagasabb szinten levõ un. gerinchálózatok nagy sávszélességû és rendszerint nagy területekre kiterjedõ kommunikációs hálózatok, amelyeket többnyire erre a feladatra szakosodott cégek üzemeltetnek. A hierarchia következõ szintjén állnak az un. tranzithálózatok, amelyekre példa egy olyan városi hálózat, amely az adott település nagyobb intézményeinek helyi hálózatait köti össze. A hierarchia legalsó szintjén állnak a véghálózatok, az egyes intézmények helyi hálózatai. Az egyéni felhasználók otthoni számítógépei csak egy un. internet-szolgáltatón keresztül kapcsolódhatnak az Internetre. Az internet-szolgáltatóhoz való kapcsolódásra azonban több lehetõség van (pl. telefonvonalon, modemmel vagy a helyi kábeltévé kábelein keresztül).
Az Interneten történõ kommunikáció hatékonyságát a hálózatok hierarchikus szervezõdése mellett az adatok un. adatcsomagok formájában való továbbítása biztosítja. Az adatcsomagokat speciális útválasztó (router) számítógépek, az Internet automatikus "postahivatalai" továbbítják a küldõ számítógéptõl a címzett számítógép felé, kiválasztva az adatcsomagok számára az optimális utat a hálózaton. A routerek hálózata biztosítja az Internet legfontosabb kommunikációs közegét, ezt "Internet-felhõnek" is szokás nevezni. A számítógépek Interneten történõ kommunikációját az IP és TCP protokollok határozzák meg. A TCP/IP alapú kommunikáció az Interneten alkalmazott technológia egyik legfontosabb jellemzõje.
Az Interneten levõ számítógépek azonosítására több adat szolgál:
• egy számítógépenként egyedi, négy számból álló azonosító, un. IP cím (pl. 193.6.138.65 a dragon.klte.hu domain nevû számítógép IP címe). A számok egy bájton vannak ábrázolva, így értéktartományuk 0-255. A négybájtos IP cím tehát elvileg max. 2564 darab számítógép egyedi azonosítását teszi lehetõvé.
o az Internetre kapcsolódó hálózatok számítógépeihez rendszerint az IP címek egy összefüggõ tartományából rendelnek azonosítókat. Így egy számítógép IP címébõl azt is megállapíthatjuk, mekkora az a hálózat, amelyre a számítógép kapcsolódik. Például un. B osztályú címek esetén a helyi hálózatban max. 65536, C osztályú címek esetén pedig max. 256 számítógép lehet.
• szolgáltatásonként egy un. kommunikációs vagy TCP port (pl. http esetén 80). Ez két bájton van ábrázolva, tehát értéktartománya 0-65535.
• egy (vagy számítógépenként esetleg több), könnyebben megjegyezhetõ név, un. domain név (pl. neumann.math.klte.hu vagy math.klte.hu)
Az Interneten levõ számítógépek azonosítása IP címükkel történik. Ha domain nevet használunk egy számítógép megadására, ezt az Interneten levõ un. DNS (Domain Name System) szerverek, a hálózat "telefonkönyvei" automatikusan "lefordítják" a számítógép IP címére. A domain nevek kialakításakor egy könnyen megjegyezhetõ hierarchiát követnek, amely a számítógépre jellemzõ, egyedi név mellett rendszerint az intézmény azonosítóját és az országkódot adja meg. Több domain név esetén a számítógéphez rendelt, különbözõ domain nevek rendszerint a számítógép által nyújtott különbözõ internet-szolgáltatásokat azonosítják (pl. egy számítógép egyszerre nyújthat www és ftp szolgáltatást is, amelyekhez különbözõ domain neveket rendelnek). Azok a számítógépek, amelyek internet-szolgáltatón keresztül kapcsolódnak az Internetre, általában un. dinamikus IP címmel rendelkeznek, amelyeket a kapcsolódás idejére az internet-szolgáltató oszt ki a hozzá kapcsolódó számítógépek számára.
Adott IP címû vagy domain nevû számítógépek többféleképpen is megkereshetõek az Interneten; pl. Windows környezetben az MS DOS parancssor ablakában
PING 193.6.138.65 vagy
TRACERT dragon.klte.hu
módon. (Utóbbi az adott gépekhez vezetõ út egyes pontjain levõ számítógépek vagy routerek IP címét és domain nevét is kiírja.)
Az Internet a felhasználók számára lehetõvé teszi a hálózaton levõ számítógépek legkülönfélébb szolgáltatásainak igénybevételét, amelyek például a felhasználók szempontjából csoportosítva a következõk lehetnek:
• egyéni vagy csoportos kommunikáció
• információk keresése, lekérdezése, megjelenítése adott témában (pl. közhasznú információk, adatbázisok, könyvtári szolgáltatások)
• fájlok (képek, klipek, programok, stb.) letöltése
• szórakozás (játék, rádió- vagy zenehallgatás, stb.)
• kereskedelmi és üzleti alkalmazások (pl. banki szolgáltatások, reklámok)
• egyéb szolgáltatások (pl. programok futtatása távoli számítógépeken)
A fenti szolgáltatásokat az Interneten levõ un. kiszolgáló vagy szerver számítógépek meghatározott alapszolgáltatásai biztosítják az un. ügyfél vagy kliens számítógépek számára. A szolgáltatások igénybe vétele meghatározott protokollok használatát igényli, amelyek meghatározzák a kliens és szerver számítógépek közötti kommunkáció szabályait. A legfontosabb alapszolgáltatások (zárójelben megadva a szolgáltatásokhoz tartozó jellemzõ protokollokat):
• elektronikus levelezés, e-mail (smtp, pop3 vagy imap)
• levelezési listák
• hírcsoportok, "usenet" (news)
• csevegés, "chat"
• hipertext szöveges felületen (gopher)
• hipertext, hipermédia grafikus felületen, "www" (http)
• fájlok átvitele (ftp)
• távoli terminálszolgáltatás (telnet, ssh)
Az Internet népszerûségének egyik legfõbb oka, hogy az általa nyújtott szolgáltatások nagy része bárki által ingyenesen igénybe vehetõ. A világhálózat szolgáltatásainak zökkenõmentes igénybevétele azonban minden Internet felhasználótól megköveteli bizonyos "íratlan szabályok", magatartási normák betartását (un. netikett).
Összefoglalva:
Az Internet fogalma és legfontosabb jellemzõi
• különbözõ hálózatok összekapcsolása (internetworking, internet)
o helyi vagy lokális hálózatok (LAN: Local Area Network; pl. egy könyvtár vagy középiskola ETHERNET hálózata)
o városi hálózatok (MAN: Metropolitan Area Network; pl. a debreceni felsõoktatási intézményeket összekötõ FDDI hálózat)
o nagy földrajzi kiterjedésû/területû hálózatok (WAN: Wide Area Network)
o világméretû metahálózat, Internet (számítógépes hálózatok világhálózata)
▪ hálózatok hierarchiája (cél az adott szinteken belüli és kívüli adatforgalom szétválasztása)
▪ gerinchálózatok (backbones)
▪ tranzithálózatok (transit networks)
▪ véghálózatok (stub networks)
▪ Internet-felhõ (a hálózatok közötti kapcsolatokat megvalósító eszközök metaforája)
▪ nagy kiterjedésû kommunikációs hálózatok (gerinchálózatok)
▪ útválasztók (routerek)
▪ adatcsomagok továbbítása (TCP/IP alapú kommunikáció a számítógépek között)
• egyedi számítógépek csatlakozása az Internetre (1. feladat)
o bérelt vonalon (helyi hálózaton (LAN) keresztül)
▪ a számítógépek azonosítása az Interneten (2. feladat)
▪ számítógép egyedi IP címe (pl. 193.6.138.45)
▪ A osztályú címek (több, mint 16 millió számítógépet tartalmazó nagy kiterjedésû hálózatok)
▪ B osztályú címek (max. 65536 számítógépet tartalmazó lokális vagy városi hálózatok)
▪ C osztályú címek (max. 256 számítógépet tartalmazó lokális hálózatok)
▪ portcím (általában egy szolgáltatást határoz meg)
▪ egy vagy több domain név (FQDN: Fully Qualified Domain Name; pl. delfin.klte.hu vagy cis.unideb.hu)
▪ DNS (Domain Name System) szolgáltás (domain nevekhez rendelt IP címek meghatározása)
o egy Internet-szolgáltatón (ISP: Internet Service Provider) keresztül
▪ modemmel, hagyományos telefonvonalon (letöltés: max. 56 kbps; feltöltés: max. 33.6 kbps)
▪ ISDN vonalon (ISDN: Integrated Services Digital Network) (egy telefonvonalon és egy csatornán 64 kbps, két csatornán 128 kbps)
▪ szélessávú technológiát használva (128 kbps-nál nagyobb sávszélességgel)
▪ (A)DSL kapcsolattal, hagyományos telefonvonalon (ADSL: Asymmetric Digital Subsciber Line; a legolcsóbb kiépítésben letöltés: 384 kbps; feltöltés: 64 kbps)
▪ a helyi kábeltelevíziós szolgáltatás vonalain (elvileg max. 10 mbps, de a gyakorlatban a szolgáltatótól függ, és általában aszimmetrikus sávszélességet kínál, pl. 512 kbps max. sávszélességet letöltéskor)
▪ mûholdon keresztül (csak egy irányban; max. 2 mbps)
• felhasználók hozzáférésének biztosítása
o intézményi felhasználók
▪ intézménytípusok azonosítása szervezet-azonosító kódokkal
o egyéni felhasználók
Az Internet által nyújtott legfontosabb szolgáltatások
• egyéni vagy csoportos kommunikáció (3. feladat)
• információk szolgáltatása
o információk visszakeresése, kiiratása, megjelenítése
▪ Internet (WWW) keresõrendszerek használata
▪ könyvtári katalógusok (OPAC) használata
o szövegek, képek, klipek, programok, stb. letöltése
• szórakozás
• kereskedelmi és üzleti alkalmazások
o rendelés, vásárlás (pl. CD vagy könyváruházak)
o banki tevékenység (átutalások, stb.)
o marketing (pl. reklámtevékenység)
• egyéb szolgáltatások (pl. programok futtatása távoli számítógépeken)
A fenti szolgáltatások lehetséges összefüggése az Interneten levõ kiszolgáló (szerver) számítógépek által az ügyfél (kliens) számítógépeknek nyújtott legfontosabb alapszolgáltatásokkal:
| |kommunikáció |információ- |szórakozás |kereskedelmi |programok |
| | |szolgáltatás | |alkalmazások |futtatása |
|e-mail |X | | |X | |
|levelezési listák |X |X | | | |
|hírcsoportok |X |X | | | |
|chat |X | | | | |
|www |X |X |X |X | |
|gopher | |X | | | |
|ftp | |X | | | |
|telnet |X |X |X | |X |
Például elektronikus postán (e-mail) keresztül sok kereskedelmi szolgáltató cég rendszeresen tájékoztatja lehetséges ügyfeleit a fontosabb újdonságokról (néha kéretlenül is: ez az un. spam). Látható, hogy a legáltalánosabb alapszolgáltatás a www, amely szinte minden szolgáltatást magába integrál.
Az Internet szolgáltatásainak igénybe vétele
• ingyenes szolgáltatások
o a felhasználóktól elvárt magatartási normák (netikett) (4. feladat)
• költségtérítéses szolgáltatások
[pic]
szabványos TCP portcímek, protokollok és alapszolgáltatások
• 21 - ftp (File Transfer Protocol)
• 22 - ssh (Security Shell Protocol)
• 23 - telnet
• 25 - smtp (Simple Mail Transfer Protocol; e-mail)
• 70 - gopher
• 80 - http (Hypertext Transfer / Transmission Protocol; www)
• 110 - pop3 (Post Office Protocol version 3; e-mail)
• 119 - nntp (Network News Transfer Protocol; usenet)
• 143 - imap (Internet Message / Interactive Mail Access Protocol; e-mail)
[pic]
domain nevek szerkezete
• a szolgáltatás neve (pl. www)
• a számítógép neve, ill. azonosítója (host name; pl. delfin)
• az intézmény neve (AD: Administrative Domain vagy second level domain; pl. klte)
o egy nagyobb intézmény valamelyik részegységének neve (opcionálisan akár több szinten is, hierarchikusan felépítve; pl. math.klte)
• legfelsõ szintû domain név (TLD: Top Level Domain; pl. hu vagy com)
o országkód (nem USA-beli gépek esetén)
▪ Anglia (uk)
▪ Ausztrália (au)
▪ Ausztria (at)
▪ Csehország (cz)
▪ Dánia (dk)
▪ Finnország (fi)
▪ Franciaország (Fr)
▪ Hollandia (nl)
▪ Kanada (ca)
▪ Lengyelország (pl)
▪ Magyarország (hu)
▪ Németország (de)
▪ Norvégia (no)
▪ Olaszország (it)
▪ Oroszország (ru)
▪ Svájc (ch)
▪ Svédország (se)
▪ Szlovákia (sk)
▪ ...
o szervezet-azonosító kód (gTLD: generic TLD)
▪ kereskedelmi, üzleti célú szervezet (com)
▪ oktatási intézmény (edu)
▪ állami szervezet (gov)
▪ nemzetközi intézmény (int; pl. a NATO)
▪ katonai intézmény (mil)
▪ hálózati központ (net; pl. internet-szolgáltató)
▪ egyéb, általában nonprofit szervezet (org)
[pic]
Feladatok:
Próbáljon meg az Internet keresõrendszereinek használatával válaszolni az alábbi kérdésekre:
1. Milyen Internet-elérési lehetõségek állnak rendelkezésre az egyéni felhasználók és milyenek az intézményi felhasználók számára? (Hogyan kapcsolódhatnak az egyéni és intézményi felhasználók az Internetre?)
2. Próbálják ki a PING és TRACERT mûködését néhány ismert domain nevû számítógépre és adják meg egy kiválasztott számítógép elérésének útját az Interneten!
3. Milyen egyéni vagy csoportos kommunikációs formák vannak az Interneten? Soroljon fel minél többet, példákkal illusztrálva!
4. Mik a netikett legfontosabb szabályai? Soroljon fel minél többet!
[pic]
2002. november 21.
Az Internet története
Az Internet története az 1960-as évekre nyúlik vissza. 1969-ben az USA Hadügyminisztériuma telefonvonalon egy kísérleti jellegû, csomagkapcsolt hálózatot hozott létre (ARPAnet: Advanced Research Projects Agency Network). A hálózathoz egyre többen kapcsolódtak hozzá (pl. oktatási és kutatási intézmények). Az ARPAnet mellett létrehozták a hasonló technológiával mûködõ MILnet (Military Network) hálózatot, és 1983-ban a két hálózatot összekapcsolták. Az ARPANET-hez ezután több hálózat is hozzákapcsolódott; pl. a MInet (a MILnet európai megfelelõje), a SATnet és WIDEBAND (mûholdas hálózatok), az NFSnet (National Science Foundation Network), a BITnet (Because It's Time Network), a USEnet, stb. Így alakult ki az, amit ma Internet néven ismerünk. Az 1990-es években már a nagy számítógépes kereskedelmi szolgáltató központok (CompuServe, America Online, stb.) is elérhetõek lettek az Interneten keresztül és az üzleti alkalmazások köre azóta is rohamosan bõvül. Jelenleg több tízezer különbözõ számítógépes hálózat érhetõ el az Interneten, kiszolgálva több tízmillió felhasználót. Az Internet az intézményeken belüli információ szervezésére is hatással van: kialakult az intranet, az Internet technológiáját használó vállalati információs rendszer.
Jelenleg Európát és Amerikát az óceánon át üvegkábelek kötik össze, és mûholdon keresztül is lehetséges az adatok átvitele. A jövõ lehetséges perspektívái közé tartozik az informatikai, hírközlõ, telekommunikációs és szórakoztató iparágak összefonódása és az Internet hálózat egységes kommunikációs közegként történõ használata (un. ICE age: Information - Communication - Entertainment). A nagy adatátviteli sebességet (un. sávszélességet) igénylõ multimédiás alkalmazások új technológiai megoldások kifejlesztését igénylik, amelyek biztosítják a multimédia információk (pl. hangok, mozgóképek) folyamatos átvitelét, azaz pl. garantálják az átvitelhez szükséges minimális sávszélességet.
Összefoglalva:
az Internet története
• 1957: a Szputnyik kilövése [a világ elsõ mûholdja]
o az ARPA (Advanced Research Projects Agency) létrehozása az USA Hadügyminisztériumán (Department of Defense) belül
• 1968: a tervezett hálózat bemutatása az ARPA számára
• 1969: az ARPANET (Advanced Research Projects Agency Network) létrehozása; a kísérleti csomagkapcsolt hálózat kiépítésével a BBN (Bolt, Beranek and Newman) Technologies-t bízzák meg
o kezdetben négy csomópont:
▪ UCLA (University of California at Los Angeles)
▪ SRI (Stanford Research Institute)
▪ UCSB (University of California at Santa Barbara)
▪ University of Utah
• 1971: oktatási és kutatási intézmények kapcsolódása
o 15 csomópont (23 számítógép) [UCLA, SRI, UCSB, Univ. of Utah, BBN, MIT, RAND, SDC, Harvard, Lincoln Lab, Stanford, UIU(C), CWRU, CMU, NASA/Ames]
• 1973: az elsõ nemzetközi kapcsolat az ARPANET-hez (Anglia és Norvégia)
o az Internet kialakulása
▪ 1982: összekapcsolódás a MILNET-tel (Military Network; amerikai katonai hálózat)
▪ további hálózatok kapcsolódása
▪ MINET (a MILnet európai megfelelõje)
▪ NFSNET (National Science Foundation Network)
▪ BITNET (Because It's Time Network; egyetemek közötti kommunikációt biztosító hálózat, eredetileg IBM nagyszámítógépeket kötött össze)
▪ EARN (European Academic Research Network)
▪ USENET (hírcsoportok, "hirdetõtáblák" elérését biztosító hálózat; eredetileg UNIX operációs rendszerû gépeket kötött össze)
▪ EUNet (hasonló célú, európai országokat összekötõ hálózat)
• 1990: az ARPANET megszûnik
• az Internet további fejlõdése
o 1990-es évek
▪ a World Wide Web kialakulása (1. feladat)
▪ alkalmazások számának robbanásszerû növekedése
o 1990-es évek vége
▪ további, dinamikus növekedés (2 feladat)
▪ az Internet globalizálódása (az országos és nemzetközi vonalak sávszélességének növekedése; a földrajzi határokon átívelõ szolgáltatások megjelenése)
▪ az Internet popularizálódása (pl. ingyenes e-mail szolgáltatások; otthoni Internet elérés általánossá válása)
az Internet jövõje
• az Internet technológiájának továbbfejlõdése (pl. multimédia kommunikáció)
• belsõ intézményi/vállalati információs rendszerek elterjedése (intranet)
o tûzfalak használata a belsõ és külsõ rendszer (az Internet) között
• lehetséges jövõbeli fejlõdési irányok
o különbözõ iparágak összefonódása ("ICE age")
▪ számítógépes/információs technológia (Information technology)
▪ táv- és hírközlés (Communication)
▪ szórakoztatás (Entertainment)
o az Internet használata egységes multimédiás kommunikációs közegként
▪ garantált minimális sávszélesség biztosítása
o a gyártók/szolgáltatók vágyálma: központosított szolgáltatások
▪ szolgáltatások elérése központi gépeken keresztül
▪ "olcsó" hálózati számítógépek használata (Network Computers)
• rendszeres idõközönként megjelenõ próbálkozások
o az Internet "megregulázása" (pl. felhasználói jogosultságok korlátozása, adatforgalom figyelése, Internet rendõrség kialakítása, stb.)
o szolgáltatások korlátozása adminisztratív vagy jogi eszközökkel
▪ weblapok letiltása
▪ szolgáltatások ellehetetlenítése (pl. Lyrics, Napster, stb.) (3. feladat)
▪ szerzõi jogok kiterjesztése és megszigorítása (4. feladat)
[pic]
alkalmazások számának robbanásszerû növekedése
• üzleti/kereskedelmi alkalmazások terjedése
o onlájn szolgáltatók (v. kereskedelmi szolgáltató központok)
▪ CompuServe
▪ America Online
▪ Prodigy
o adatbázis szolgáltatók [pl. DIALOG, Data Star]
o adatbázis elõállítók [pl. ISI (Institute for Scientific Information): a Science Citation Index elõállítója]
• tartalomszolgáltatás megjelenése [információk ingyenes közzététele különbözõ témákban a weblap látogatottságának növelése céljából]
o költségek fedezése reklámbevételekbõl
• könyvtári jellegû alkalmazások [általában ingyenesen!]
o keresési indexek (pl. AltaVista, Heureka)
o információkatalógusok (pl. Yahoo, HuDir)
o nagy adatbázisok (pl. ERIC)
o könyvtári katalógusok (OPAC)
o elektronikus könyvtárak
▪ Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK)
▪ Project Gutenberg (PG)
• közhasznú információk szolgáltatása (pl. menetrendek, mûsorok, hírek)
• szórakoz(tat)ás
o csevegés (pl. chat, mirc, icq)
o hálózati játékok
o érdekességek (pl. dalszövegek (lyrics), információk hírességekrõl (celebs), stb.)
o letöltések (pl. képek (jpg, gif), zenei és videoklipek (mpeg/mp3), stb.)
[pic]
Feladatok:
Próbáljon meg az Internet keresõrendszereinek használatával válaszolni az alábbi kérdésekre:
1. Hogyan alakult ki a World Wide Web és hogyan fejlõdött tovább? Ki koordinálja jelenleg a WWW fejlesztését?
2. Hogyan tudná jellemezni az Internet jelenlegi kiterjedését és méretét? Milyen mértékû volt az Internet növekedésének üteme a kezdeti szakaszban és milyen napjainkban? Keressen minél több adatot, amely az Internet kiterjedését, méretét és növekedési ütemét jellemzi!
3. Milyen szolgáltatást nyújtott a Napster és milyen érvek ütköztek egymással a precedens értékû Napster-perben?
4. Mik a szerzõi jog legfontosabb megállapításai az Internet vonatkozásában?
[pic]
2002. november 20.
Az Internet adminisztrációja
Az Internet teljesen decentralizált rendszer, azaz az Internet különféle szolgáltatásait teljes egészében a felhasználók mûködtetik és ellenõrzik. Tehát nincs központi ellenõrzõ vagy felügyelõ szerv, csupán egy önkéntes alapon mûködõ szervezet, az un. Internet Society (kb. Internet Társaság, ISOC). Az ISOC célja az Internetet használó, egymással együttmûködõ felhasználók tevékenységének összehangolása, azaz az Internet fizikai távolságoktól és földrajzi határoktól független, egységes mûködéséhez szükséges alapvetõ koordinációs feladatok elvégzése.
Az ISOC egy bizottsága, kb. a Mûszaki Tanács (Internet Architecture Board, IAB) foglalkozik az Internet mûszaki felügyeletével, ill. a hálózat használatával összefüggõ technikai kérdésekkel, pl.
• az Internetre való csatlakozással, és
• az alkalmazott technológia szabványosításával.
Az ISOC egy másik csoportja, kb. a Mérnöki Munkabizottság (Internet Engineering Task Force, IETF) foglalkozik a hálózaton alkalmazott technológia továbbfejlesztésével, a mûszaki fejlesztéssel kapcsolatos javaslatok kidolgozásával és közreadásával. Erre szolgálnak az un. I-D (Internet Drafts) és RFC (Request For Comments) dokumentumok.
Az Internet technológiájának teljes dokumentációja megtalálható és szabadon hozzáférhetõ az RFC dokumentumokban. Közöttük megtalálhatóak az Interneten alkalmazott technológiával kapcsolatos legfontosabb szabványok is. Az RFC dokumentumok közül néhányat a "nagyközönség" számára is érthetõ nyelvezeten fogalmaztak meg, ezek az FYI (For Your Information) dokumentumok.
Az IP címek és domain nevek regisztrációját több szinten koordinálják: legmagasabb szinten az InterNIC, Európában a RIPE NCC, Magyarországon pedig az MTA SZTAKI felelõs a címek és nevek kiosztásáért. A domain nevek regisztrációja azonban különbözõ szolgáltató cégeken keresztül is lehetséges.
Összefoglalva:
Az Internet adminisztrációja
• decentralizáltság (felhasználói kontroll)
• alapvetõ Internet koordinációs szervek (1. feladat)
o Internet Társaság (ISOC: Internet Society)
▪ alapvetõ koordinációs feladatok elvégzése
o Mûszaki Tanács (IAB: Internet Architecture Board)
▪ az Internet Társaság "döntéshozó szerve"; hatáskörébe tartozik pl. az Interneten alkalmazott technológia szabványosítása
▪ csatlakozás az Internetre
▪ kommunikáció az Internetre csatlakoztatott számítógépek között
▪ Internet protokollok (pl. ftp, http)
o Mérnöki Munkabizottság (IETF: Internet Engineering Task Force)
▪ alkalmazott technológia továbbfejlesztése (pl. javaslatok kidolgozása és közreadása)
▪ I-D (Internet Drafts) (az elõkészítés stádiumában levõ dokumentumok, munkaanyagok, amelyek megelõzik az RFC dokumentumok kiadását)
▪ RFC dokumentumok (Request for Comments) (2a. feladat)
▪ Internet szabványok (3. feladat)
▪ FYI dokumentumok (For Your Information) (2b. feladat)
• kiosztott IP címek és domain nevek adminisztrációja (regisztráció) (4. feladat)
o InterNIC (Network Information Center) (USA)
▪ Global Internet Registry
o RIPE (Reseaux IP Europeens) NCC (Network Coordination Center) (Európa)
▪ European Internet Registry
o MTA SZTAKI (Magyarország)
▪ Local Internet Registry
o különbözõ kereskedelmi szolgáltató cégek, un. Regisztrátorok (részletes listájuk megtalálható például a Internet címen; tevékenységüket az Internet Szolgáltatók Tanácsa koordinálja; további információk találhatók a magyarországi domain regisztrációval kapcsolatban a címen)
[pic]
Feladatok:
Próbáljon meg az Internet keresõrendszereinek használatával válaszolni az alábbi kérdésekre:
1. Milyen feladatai vannak az ISOC, IAB és IETF szerveknek?
2. Hol és hogyan férhetõek hozzá az RFC dokumentumok? Hány FYI dokumentum létezik jelenleg és milyen témákat dolgoznak fel bennük?
3. Jelenleg hány RFC dokumentum van és milyen fontosabb szabványok férhetõek hozzá az RFC dokumentumokon keresztül?
4. Milyen lehetõségek vannak jelenleg a domain nevek regisztrációjára?
[pic]
2002. november 20.
Az Internet alapvetõ szolgáltatásai I.
Az Internet népszerûségét a felhasználóknak nyújtott szolgáltatásoknak köszönheti. Az ARPANET kezdetben csak három szolgáltatást kínált: a telnet szolgáltatást, az e-mail-t és az ftp-t. Napjainkra azonban már a szolgátatások jóval szélesebb skálája áll a felhasználók rendelkezésére. Ezek közül kiemelkedik a World Wide Web hipermédia szolgáltatása. A WWW egyre több szolgáltatást integrál magába, azaz egyre több szolgáltatást vehetünk igénybe WWW felületen, pusztán egy un. böngészõprogramot (pl. Internet Explorer, Netscape Navigator) használva - például az ftp-t és az e-mail-t is. A WWW "elõdjét", a szöveges felületen hipertext szolgáltatást nyújtó gopher-t ma már alig használják.
A telnet szolgáltatás lehetõvé teszi, hogy a számítógépünkrõl, mint egy terminálról bejelentkezzünk egy "távoli" számítógép operációs rendszerébe, és ott - jogosultságunktól függõen - közvetlenül, "onlájn" módon és általában szöveges felületen használjuk az operációs rendszer szolgáltatásait, ill. különbözõ programokat futtassunk. Tipikus példája a telnet szolgáltatásnak az, amikor egy debreceni hallgató telnet kapcsolatot létesít a delfin.klte.hu számítógéppel, és ott valamilyen levelezõprogramot futtatva elolvassa a leveleit. Ezen kívül az operációs rendszer által biztosított szöveges felületen interaktív (párbeszédes) ftp kapcsolatot alakíthat ki egy másik számítógéppel (pl. az ftp.bme.hu számítógéppel), java programokat fordíthat, stb. Egy másik tipikus példája lehetne a telnet szolgáltatásnak nyilvános könyvtári szolgáltatások igénybe vétele, de sajnos ma már egyre kevesebb könyvtár kínál ilyen szolgáltatást (pl. a Debreceni Egyetem Központi Könyvtára sem érhetõ el így...).
Az e-mail a WWW mellett valószínûleg az Internet legnépszerûbb szolgáltatása, amely a WWW-n keresztül nyilvános levelezési szolgáltatások révén (pl. Freemail, Hotmail, Yahoo) ma már bárki által ingyenesen igénybe vehetõ. Az elektronikus levelek egy fejlécbõl (header), majd egy üres sort követõen a törzsrészbõl (body) és opcionálisan egy vagy több csatolt fájlból (attachment) állnak. A fejlécmezõk közül érdemes kiemelnünk a következõket:
• feladó (From)
• címzett (To)
• az un. másolati példányok címzettei
o CC: Carbon Copy = a cím látszik a fejlécben
o BCC: Blind Carbon Copy = a cím nem látszik a fejlécben (ezt szokás használni, ha pl. biztonság okáért magunknak is el akarjuk küldeni a levelet)
• tárgy (Subject)
• a továbbítás dátuma és ideje (Date).
A levelek törzsrésze tartalmazza a tényleges üzenetet, amely lehet szöveges vagy HTML formátumú (ekkor tartalmazhat karakterformázást, képeket, hipertext hivatkozásokat, stb.). Speciálisan az elektronikus levelekre jellemzõk:
• válaszlevél esetén az eredeti levélbõl vett idézetek (esetleg az egész levél idézett szövege, ha rosszul van beállítva a levelezõprogram...)
• az érzelmek kifejezésésére szolgáló, sajátos "netkultúrát" jelzõ speciális betûszimbólumok (un. smiley-k) - ilyenek pl. a mosolygó arc :-) vagy a kacsintás ;-)
• általában nagy gonddal megtervezett, egyéniséget sugalló "aláírások", amelyek többnyire egy szöveges "aláírásfájlban" (signature file) tárolódnak
• különösen UNIX-os levelezõ rendszerek esetén szellemesnek tartott idézetek (pl. irodalmi mûvekbõl).
A csatolt fájlok típusát az un. MIME (Multipurpose Internet Mail Extensions, RFC 2045-49) szabvány alapján egységes formában adhatjuk meg. A szabvány egy fájltípust egy alaptípus és egy altípus alapján azonosít. Az öt legfontosabb MIME alaptípus alapján csoportosítva a különbözõ fájltípusokat, lássunk néhány példát (feltüntetve a fájltípusok Windows rendszerben megszokott kiterjesztéseit is, nagybetûkkel):
• text = szöveges fájlok (pl. text/plain - TXT; text/html - HTM, HTML)
• image = képfájlok (pl. image/jpeg - JPG; image/gif - GIF; image/x-ms-bmp - BMP)
• audio = hangfájlok (pl. audio/x-wav - WAV; audio/mpeg - MP3; audio/midi - MID)
• video = videofájlok (pl. video/mpeg - MPG, MPEG; video/x-msvideo - AVI; video/quicktime - MOV)
• application = egyéb fájl, "alkalmazás" (pl. application/postscript - PS; application/zip - ZIP; application/msword - DOC)
A különbözõ alaptípusok és ezeken belül a gyakran használt altípusok legfontosabb jellemzõinek ismerete nagyon hasznos lehet az Internet rendszeres használata során (a multimédia alaptípusok legfontosabb jellemzõi az Összefoglalás-ban megtalálhatók).
Sajnos a csatolt fájlok vírust is hordozhatnak, így megnyitásuk elõtt mindig gondosan vizsgáljuk meg a típusukat. Általános szabály, hogy vírust csak az "alkalmazás" (application) alaptípusba tartozó fájlok hordozhatnak, de kétely esetén érdemes elõször lementeni a csatolt fájlokat, és megnyitás elõtt megvizsgálni õket egy nem túl régi frissítésû (max. egy hónapos) vírusirtóval. Bár új vírusokkal szemben még ez sem ad túl nagy biztonságot...
Az e-mail lehetõvé tesz un. csoportos kommunikációs formákat is (pl. levelezési listák, hírcsoportok vagy USENET, stb.), bár egyre népszerûbb az Interneten a "csevegés" vagy chat, amely valós idejû kommunikációt tesz lehetõvé, így nem az e-mail szolgáltatáson alapul. Egy érdekes - bár nálunk kevéssé használt - lehetõség a "hagyományos" Internet szolgáltatások igénybe vétele e-mail segítségével (pl. ftpmail); ez nagy vonalakban úgy mûködik, hogy a különbözõ szolgáltatásoknak megfelelõ parancsokat e-mail-ben küldjük el, és a szolgáltatásokat nyújtó számítógépek válaszait is e-mail-ben kapjuk meg.
Az ftp szolgáltatás lehetõvé teszi, hogy "távoli" számítógépekrõl fájlokat töltsünk le a saját számítógépünkre, ill. - megfelelõ jogosultság esetén - fájlokat másoljunk fel egy "távoli" számítógépre. Napjainkban - elsõsorban az ingyenesen letölthetõ és használható shareware vagy freeware programoknak, ill. a rendkívül népszerû digitális hang- és videoállományoknak köszönhetõen - ez a szolgáltatás újra reneszánszát éli. Egyes nyilvános ftp szolgáltatást nyújtó számítógépek nagyon leterheltek, ezért a tartalmukat gyakran más számítógépeken keresztül is elérhetõvé teszik. Ezek az un. ftp tükrözések (mirrors), az ezeket nyilvántartó weblapok pedig az un. tükör oldalak.
[pic]
Összefoglalva:
az Internet alapvetõ szolgáltatásai
• távoli terminálszolgáltatás, alkalmazások futtatása a "távoli" gépen
o telnet szolgáltatás
• kommunikációs lehetõségek az Interneten
o e-mail (electronic mail)
o levelezési listák
▪ levelezési listák napi egyszeri levélküldéssel
o hírlevelek
o hírcsoportok [USENET; "hirdetõtáblák"]
o valósidejû (onlájn) kommunikáció [pl. chat, talk, irc (Internet Relay Chat), icq, stb.]
• offlájn szolgáltatások igénybe vétele [e-mail segítségével]
o ftpmail szerverek használata
o további offlájn szolgáltatások [pl. gopher, www]
• Internet információforrások (onlájn) elérése
o ftp [fájlok letöltése vagy felmásolása]
▪ ftp archívumok tükrözése; tükör oldalak
o gopher [menürendszerû, hipertext szolgáltatás szöveges felületen]
o WWW [hipertext/hipermédia alapú szolgáltatás grafikus felületen]
[pic]
a fontosabb MIME multimédia alaptípusok és gyakori altípusok fõbb jellemzõi
• szöveges fájlok
o a szöveges fájlok típusai
▪ DOS szövegfájlok (sorvége jel: a 13-as kódú CR és a 10-es kódú LF karakter együtt)
▪ UNIX szövegfájlok (sorvége jel: a 10-es kódú LF karakter)
o a szöveges fájlok kódolása
▪ az ASCII vagy US-ASCII kódtábla
▪ az ASCII kódrendszer 8 bites kiterjesztései
▪ az Unicode
• képfájlok (csak un. bittérképes képfájlokkal foglalkozunk, amelyek egy képet egyszínû képpontokból építik fel)
o sor- és oszlopfelbontás (a kettõ szorzata a digitális kép képpontjainak vagy pixeleinek a számát adja meg)
▪ VGA felbontás: pl. 640x480
▪ SVGA felbontások: pl. 800x600, 1024x768
o színmélység (megadja, hogy az egyes képpontokhoz tartozó színeket hány biten tároljuk); például
▪ 8 bit (256 színárnyalat)
▪ high color: 15 bit (37768 színárnyalat) vagy 16 bit (65536 színárnyalat)
▪ true color: 24 bit (több, mint 16 millió színárnyalat)
o fontosabb képformátumok és jellemzõik
▪ bmp (gyakorlatilag tömörítetlen állomány, a Windows alapvetõ képformátuma)
▪ gif (veszteségmentesen tömörített állomány, eredetileg a CompuServe fejlesztette ki; 8 bites színmélysége miatt max. 256 színt képes tárolni, de ezeket egy színpaletta segítségével a true color színmélység által megengedett több, mint 16 millió színbõl tetszõlegesen kiválaszthatjuk; elsõsorban annak köszönhetõen, hogy képes animációt is tárolni, egyike az Internet leggyakoribb képállományainak)
▪ jpg (veszteségesen, nagy hatékonysággal tömörített állomány; a képeket true color színmélységben tárolja; az Interneten leggyakrabban elõforduló szabványos képállomány)
• hangfájlok (csak az un. hullámformájú digitalizált hangfájlokkal foglalkozunk, amelyek a hangokat az eredeti hangokból adott idõközönként vett digitális hangmintákból építik fel)
o mintavételezési frekvencia
▪ digitális telefonhálózaton: 8 kHz (8000 mintavétel másodpercenként)
▪ HiFi CD minõségben: 44.1 kHz
▪ még jobb minõségben (pl. Dolby Digital): 48 kHz
o digitalizálási vagy kvantálási mélység
▪ digitális telefonhálózaton: 8 bit
▪ HiFi CD minõségben: 16 bit
▪ még jobb minõségben (pl. Dolby Digital): 24 bit
o csatornák száma
▪ digitális telefonhálózaton: 1 csatorna (mono)
▪ HiFi CD minõségben: 2 csatorna (sztereo)
▪ még jobb minõségben (pl. Dolby Digital): 5.1 csatorna (az élethû térhangzás érdekében 5 teljes sávszélességû csatorna - bal és jobb elsõ csatorna, bal és jobb hátsó csatorna, valamint egy un. középcsatorna - és egy csökkentett sávszélességû, a mély hangokat tartalmazó csatorna)
o fontosabb hangformátumok
▪ PCM (tömörítetlen digitális adatfolyam, pl. audio CD-k vagy digitális telefonálás esetén)
▪ WAV (tömörítetlen digitális hangállomány)
▪ MP3 (veszteségesen, nagy hatékonysággal tömörített állomány; lehetõség van különbözõ minõségû kódolásra az MP3 állományok lejátszásához szükséges sávszélesség, un. bitráta meghatározásával)
▪ gyenge minõség, inkább csak beszédhangokra: 64 kbps (kbit/s)
▪ közel CD minõség: 128 kbps (az Interneten ez a legelterjedtebb)
▪ CD minõség: 192 kbps vagy ennél magasabb bitráta
• video fájlok
o képváltási frekvencia (a video adatfolyamban másodpercenként tárolt állóképek száma)
▪ 25 fps (frame/s, azaz kép/másodperc)
o képfelbontás
▪ VHS minõség, kb. a stúdióminõség fele (pl. PAL/SECAM: 320x288; NTSC: 320x240)
▪ stúdióminõség (pl. PAL/SECAM: 720x576; NTSC: 720x480)
o fontosabb videoformátumok
▪ AVI (a Microsoft kismértékû tömörítést tartalmazó digitális videoformátuma)
▪ MPEG 1 (max. 1:140 arányú tömörítést tartalmazó szabványos digitális videoformátum; a Video CD-k tömörítési formátuma)
▪ MPEG 2 (max. 1:200 arányú tömörítést tartalmazó szabványos digitális videoformátum; a DVD-k tömörítési formátuma; pl. MPEG Audio Layer 3 (=MP3) tömörítésû hangcsatornákat tartalmazhat)
▪ DivX (kb. AVI formátumba ágyazott, MPEG 4 formátumú video; az MPEG mellett az Interneten jelenleg legelterjedtebb videoformátum)
[pic]
Feladatok:
Próbáljon meg az Internet keresõrendszereinek használatával válaszolni az alábbi kérdésekre:
1. Keressen néhány olyan szolgáltatást, amely telnet-en keresztül is hozzáférhetõ az Interneten keresztül, próbálja ki és ismertesse õket!
2. Ismertesse a MIME szabványt!
3. Keressen még mûködõ gopher szervereket, próbálja ki és ismertesse õket!
4. Keressen tükör oldalakat a Magyarországon elérhetõ tükrözésekrõl! Válasszon ki ezekrõl néhány nyilvános ftp szolgáltatást, próbálja ki, és ismertesse õket!
[pic]
2002. november 20.
Az Internet alapvetõ szolgáltatásai II.
Az e-mail szolgáltatás lehetõvé tesz csoportos kommunikációs formákat is. Ezek közül az egyik legismertebb a levelezési lista, amely egy adott témakör iránt érdeklõdõ felhasználók számára lehetõvé teszi, hogy egymással a levelezési lista által kínált szolgáltatásokat kihasználva véleményt cserélhessenek az õket leginkább foglalkoztató kérdésekrõl. A levelezési lista szolgáltatást egy un. listaszerveren keresztül lehet igénybe venni, amely két, a szolgáltatás szempontjából alapvetõ fontosságú e-mail címen keresztül fogad leveleket:
• a listaszerver e-mail címén keresztül lehet különbözõ adminisztratív szolgáltatásokat igénybe venni (pl. bejelentkezni a listába, lekérdezni a már bejelentkezett felhasználók adatait, stb.) - például listserv@listserv.iif.hu
• a lista e-mail címén keresztül lehet leveleket küldeni a listába bejelentkezett összes felhasználó számára - például KATALIST@listserv.iif.hu.
A levelezési listákon keresztül tehát e-mailt lehet küldeni egyszerre több felhasználó számára - például lehet kérdéseket, problémákat felvetni, válaszolni ezekre, megvitatni aktuális kérdéseket, új, fontos információkat megosztani az adott témával kapcsolatban, stb. Nem illik viszont a témához nem kapcsolódó, magáncélú hirdetéseket ("spam") küldeni, nem megfelelõ hangnemben válaszolni, veszekedésbe bonyolódni ("flame war"), és célszerû olyan esetekben, amikor a válasz csak két embert érint, közvetlenül a levelet küldõnek válaszolni, nem pedig az egész listának (pl. egy ingyenes könyvrendelési lehetõség az egész lista számára érdekes lehet, de az, hogy valaki milyen könyveket fog megrendelni, már csak arra tartozik, aki az ajánlatot tette).
Érdekes, a levelezési listákhoz hasonló szolgáltatást jelentenek az un. autoreszponder szolgáltatások, amelyek kérésre meghatározott információk automatikus elküldését valósítják meg (például így el lehet érni nyilvántartott levelezési listák címét, az összes RFC dokumentumot, stb.).
Bár manapság már a legtöbb levelezési lista a WWW-n keresztül is elérhetõ és használható, mégis érdemes néhány olyan paranccsal megismerkedni, amelyeket e-mailben a listaszerver (tehát NEM a lista) e-mail címére elküldve fontos szolgáltatásokat vehetünk igénybe:
• feliratkozás egy listára: subscribe lista_neve (pl. subscribe KATALIST) vagy subscribe lista_neve felhasználó_neve
• információ kérése egy listáról (pl. a használható parancsokról): info vagy info lista_neve (Megjegyzés: a help parancs is hatásos lehet...)
• feliratkozott felhasználók listájának lekérése: review lista_neve
• tagság ideiglenes felfüggesztése (pl. nyaralás alatt): set nomail vagy set lista_neve nomail
• visszajelentkezés a listára: set mail vagy set lista_neve mail
• "magazinformájú" kapcsolat beállítása (ekkor a leveleket a listaszerver nem egyenként, hanem adott idõközönként, összesítve vagy ömlesztve fogja elküldeni): set lista_neve digest
• kijelentkezés a listáról: unsubscribe lista_neve (pl. unsubscribe KATALIST)
A parancsokat tartalmazó e-mailek tárgymezõjét (Subject) üresen kell hagyni. Egy adott levelezési listába történõ bejelentkezéskor a listaszerver rendszerint e-mailben tájékoztat minket azokról a parancsokról, amelyeket elfogad (ugyanis a parancsok listaszerverenként változhatnak).
Egy másik csoportos kommunikációs forma az ún. hálózati hírek (news) vagy hírcsoportok (newsgroups, usenet) szolgáltatás. Bár az Interneten ennek a szolgáltatásnak nagy hagyományai vannak, Magyarországon úgy tûnik, kevésbé terjedt el. Használatához szükség van egy un. hírolvasó programra, de ezt az elterjedt böngészõprogramok (Netscape Communicator), illetõleg levelezõ programok (Outlook Express) tartalmazzák. A szolgáltatás igénybe vételéhez elõször fel kell venni a kapcsolatot egy un. news szerverrel, amelyen az egyes hírcsoportok üzenetei meghatározott ideig (rendszerint két hétig) tárolódnak - valahogy úgy, mintha egy hírdetõtábla lenne, amelyre bárki feltehet üzeneteket. A szerverrel való kapcsolat felvételéhez a böngészõ címsorába írjuk be a kiválasztott szerver nevét például a következõképpen:
• news:news.iif.hu vagy news://iif.iif.hu (amelyik mûködik...)
Ha a hírolvasó program megjelenik,
(1) elõször "elõ kell fizetni" (subscribe), azaz ki kell jelölni azokat a hírcsoportokat, amelyeket el akarunk olvasni (pl. a Netscape hírolvasóját használva a szerver nevére kattintva a jobb egérgombbal és kiválasztva a megfelelõ menüpontot, majd a megjelenõ ablakban rákattintva a minket érdeklõ hírcsoportok nevére),
(2) majd megvárni, míg a kiválasztott hírcsoportok anyaga letöltõdik.
Ezután elolvashatjuk a hírcsoportokban aktuálisan hozzáférhetõ üzeneteket, és ha akarjuk, válaszolhatunk is rájuk.
A hírcsoportok témájuk szerint egy hierarchiába vannak szervezve; a legfontosabb (és legáltalánosabb) kategóriák a következõk:
• alt: "alternatív", szokatlan vagy egyedi témák
• bionet: biológiai témák
• biz: üzleti, "biznisz" témák
• comp: számítógépes témák
• misc: egyéb témák
• news: usenet témák
• rec: hobbival, szórakozással, kikapcsolódással kapcsolatos témák
• sci: természettudományos témák (kivéve a biológiát)
• soc: társadalmi, társadalomtudományi témák
• talk: politikai témák
• hun: magyar nyelvû hírcsoportok (jelenleg 52 van)
A hírcsoportok neve a domain nevekhez hasonlóan több szóból áll, amelyeket ponttal választunk el egymástól (pl. a hun csoportban a p.lang.java hírcsoport a Java nyelvvel kapcsolatos üzenetváltást teszi lehetõvé). Minél több szóból áll egy név, annál pontosabban meghatározza, milyen jellegû üzenetekre számíthatunk az adott hírcsoportban.
Mivel az üzenetek egy idõ után törlõdnek, a fontosabb hírcsoportok anyagából rendszeres idõközönként egy összefoglalót készítenek. Ez az un. gyakran feltett, vagy ismétlõdõ kérdések (GYIK vagy FAQ: Frequently Asked Questions) állomány, amelyet érdemes megkeresnünk, letöltenünk és gondosan elolvasnunk, ha egy hírcsoport üzenetváltásaiban tartósan részt kívánunk venni.
[pic]
Összefoglalva:
levelezési listák
• a listaszerver alapvetõ funkciói
o listára feliratkozott felhasználók nyilvántartása
o listára küldött levelek automatikus szétküldése
o levelek archiválása
o autoreszponder szolgáltatások (információk automatikus elküldése)
▪ a levelezési listák listájának lekérése
▪ meghatározott fájlok elküldése (pl. RFC-k)
o egyéb (parancsokkal igénybe vehetõ) szolgáltatások
▪ a listaszervernek küldhetõ fõbb parancsok
• a levelezési listák használata
o levelek elolvasása
▪ egyenként (mail)
▪ "ömlesztve", pl. naponta egyszer (digest)
o levelek megválaszolása (a küldõ e-mail címére)
o levelek küldése (a lista e-mail címére)
▪ netikett betartása
hírcsoportok
• news szerver kiválasztása
• hírcsoportok kiválasztása
o hírcsoprtok elnevezése (fontosabb tematikus kategóriák)
• gyakran feltett kérdések (FAQ)
[pic]
a listaszervernek küldhetõ fõbb parancsok
• feliratkozás a listára
o subscribe lista_neve (pl. subscribe KATALIST)
o subscribe lista_neve felhasználó_neve
• információ kérése egy listáról (pl. a használható parancsokról)
o info
o info lista_neve
o help
• feliratkozott felhasználók listájának lekérése
o review lista_neve
• küldési mód beállítása
o tagság ideiglenes felfüggesztése
▪ set nomail
▪ set lista_neve nomail
o "magazinformájú" kapcsolat beállítása
▪ set lista_neve digest
o visszajelentkezés a listára vagy a levelek egyenkénti (nem ömlesztett) küldésének visszaállítása
▪ set mail
▪ set lista_neve mail
• kijelentkezés a listáról
o unsubscribe lista_neve (pl. unsubscribe KATALIST)
[pic]
Feladatok:
Próbáljon meg az Internet keresõrendszereinek használatával, illetve (kiválasztott listaszerverek számára) e-mail üzenetek küldésével válaszolni az alábbi kérdésekre:
1. Keresse meg a KATALIST magyarországi könyvtári levelezõ lista archívumát a Weben, és foglaljon össze egy (vagy több) olyan aktuális témát, amely az utóbbi idõben foglalkoztatta a levelezési lista tagjait!
2. Keressen magyarországi levelezõ listákat az Interneten, és ismertessen néhányat!
3. Kérdezze le néhány kiválasztott listaszerver esetében az általuk elfogadott parancsokat, és ismertesse õket!
4. Keressen autoreszponder szolgáltatásokat az Interneten, próbálja ki õket, és ismertesse a szolgáltatásokat!
[pic]
2002. november 21.
Az Internet alapvetõ szolgáltatásai III.
Az ftp szolgáltatás az e-mail és a www mellett kétségtelenül az Internet egyik legnépszerûbb szolgáltatása, amely lehetõvé teszi két számítógép között adatállományok (fájlok) átvitelét a számítógépek hardver felépítésétõl és operációs rendszerétõl (a számítógépek un. platformjától) függetlenül. Valamivel pontosabban megfogalmazva, az ftp szolgáltatás segítségével lehetõvé válik
• adatállományok letöltése egy távoli számítógéprõl (download), illetve
• adatállományok feltöltése egy távoli számítógépre (upload).
Interaktív ftp kliensprogramot használva letöltéskor az Interneten levõ távoli számítógépre általában un. anonymous felhasználói névvel jelentkezhetünk be, a jelszavunk pedig ilyenkor az e-mail címünk (ezt a számítógép ugyan nem ellenõrzi, de "illik" a tényleges e-mail címet megadni - ez igazán csekély ár azokért az adatállományokért, amelyeket teljesen ingyen letölthetünk). A feltöltéshez a távoli számítógépen megfelelõ jogosultsággal kell rendelkeznünk, azaz saját - tehát nem csoportos, mint az anonymous felhasználói név esetén - felhasználói névvel és jelszóval.
Letöltéskor az ftp szolgáltatást igénybe vehetjük egy böngészõprogram segítségével. Ilyenkor a böngészõprogram címsorába pl. a következõt írhatjuk be:
ami után a távoli számítógép könyvtárstruktúráját fogjuk megkapni, amelyben az egyes könyvtárak és fájlok linkként jelennek meg. Egy könyvtárhoz rendelt linkre (egyszer) rákattintva beléphetünk az adott könyvtárba, a fájlokhoz rendelt linkek segítségével pedig - a www-hez hasonlóan - letölthetjük a távoli számítógépen levõ állományokat. (Ha nem anonymous felhasználóként akarunk bejelentkezni egy távoli számítógépre, akkor a felhasználói nevünket is meg kell adnunk, pl.
formában - ilyenkor a távoli számítógép rá fog kérdezni a jelszavunkra, mielõtt megengedné a belépést.)
Fontos kiegészítés: ha az Internet Explorer-t akarjuk használni az ftp szolgáltatás igénybe vételére, akkor elõször ellenõrizzük a következõ beállításokat:
1. kattintsunk az Eszközök menü Internet-beállítások menüpontjára
2. az Internet-beállítások ablakban válasszuk ki a Speciális fület
3. itt keressük meg a passzív ftp használatot beállító menüpontot (pl. "Webalapú FTP használata") és mindenképpen kapcsoljuk be.
Megjegyzés: a különbözõ MSIE verziók beállítása némileg eltérõ lehet (pl. az Internet beállítások menüpont máshol lehet elhelyezve a menüstruktúrában vagy a beállítandó "passzív ftp" tulajdonság másként lehet elnevezve), de mindenképpen keressük meg a fentiek megfelelõjét, mivel másként az Internet Explorer prózai egyszerûséggel lefagyhat...
Érdemes megjegyezni, hogy (ftp, de http, azaz www kapcsolat esetén is) a fájlok letöltését úgy érdemes elindítanunk, hogy a jobb egérgombbal a fájlra kattintunk, majd a
Save Link As... menüpontot
választjuk ki (vagy ennek megfelelõjét, pl. "Cél mentése más néven..."). Ezzel részint elkerülhetjük, hogy pl. egy szövegfájlt a böngészõ feleslegesen letöltsön és megjelenítsen. Emellett sajnos a böngészõk (pl. a Netscape) a számítógép aktuális beállításaitól függõen sokszor szövegfájlnak "néznek" egészen más típusú állományokat is, és ilyenkor rendszerint teljesen érthetetlen kód-hablatyot kapunk a böngészõ ablakában, amivel úgysem tudunk mit kezdeni. Még veszélyesebb azonban, amikor a böngészõ (pl. a MSIE) egy ismert fájltípus esetén felajánlja a fájl megnyitását - soha ne válasszuk ki ilyenkor a megnyitás opciót (vagy ennek megfelelõjét), mert könnyen vírust kaphatunk! Egy elrettentõ példa: kipróbáltuk, hogy az Internet Explorer "képes" így egy távoli számítógéprõl egy EXE (!!) állományt is elindítani... No comment.
A letöltések egyik legnagyobb problémája az, amikor egy nagyobb állomány lassan "csorog" le, és nincs idõnk kivárni, míg teljesen letöltõdik. Ezen a problémán segítenek az un. letöltésvezérlõk. Ezek a letöltés megszakítása után "megjegyzik", hol maradt abba a letöltés, és újraindításukkor ott folytatják, ahol abbahagyták. Saját tapasztalatom szerint a ReGet például egy kiváló freeware (azaz teljesen ingyenes) letöltésvezérlõ program, de természetesen vannak más, hasonló programok is. Érdemes letölteni õket és kipróbálni. Freeware és shareware (azaz általában csak korlátozott ideig használható) programok letöltésére az Interenten számos lehetõség van. Egy kiváló freeware és shareware archívum például a
ahol lehetõség van egy konkrét program megkeresésére, valamint a letölthetõ programok közötti böngészésre is a programok tematikus csoportosítása alapján. A programok ezenkívül "jóságuk" alapján rengsorolva vannak - érdemes az "öttehenes" programokat letölteni!
Ha már a programoknál tartunk, érdemes még az un. tükrözõ programokról is néhány szót szólni. Ezek egy ftp vagy http (azaz www) cím "tükörképét" (mirror) képesek elkészíteni, azaz a távoli számítógép teljes könyvtárstruktúráját és a benne levõ programokat letölteni a számítógépünkre. Bár vigyáznunk kell, mivel lehet, hogy a távoli számítógépen annyi adat van, ami már nem fér rá a mi gépünkre... A tükrözés elõnye az, hogy az ilyen módon letöltött állományokat ugyanúgy használhatjuk, mint az Interneten - viszont a saját gépünkrõl, tehát jóval gyorsabban és a továbbiakban az Internettõl teljesen függetlenül is (azaz offline módon, pl. cd-re írva). Egy kiváló freeware tükrözõ program a WinHTTrack, de természetesen vannak más, hasonló célú programok is. Érdemes megjegyezni, hogy az Internet Explorer képes "kicsiben" hasonlóra, ugyanis egy weblap mentésekor (a Fájl menü Mentés másként... menüpontját kiválasztva), amennyiben a Fájl típusa opciót Teljes wblapra állítjuk, az Explorer a weblapon levõ képeket is lementi, és ráadásul az eredeti weblaphoz hasonló könyvtár-struktúrában. Egy gyakorlati megjegyzés: utóbbi esetben érdemes a letöltött oldalak címét is eltárolnunk (pl. a MSIE "kedvencei" között vagy egy szövegfájlban), hogy késõbb hivatkozni tudjunk a kapott információk forrására vagy frissíteni tudjuk a letöltött állományokat. (A tükrözõ programok ezt automatikusan megteszik.)
Korábban már beszéltünk az un. tükör-oldalakról, amelyek a leginkább használt ftp-szerverek tükrözéseit tartalmazzák. Ezen kívül pl. a magyarországi ftp szerverekrõl információkat kaphatunk több tematikus weblapon (pl. az un. magyar ottlapon), de akár az Interneten elérhetõ ftp-szerverek teljes listáját is letölthetjük - ha akarjuk... Ha viszont nem böngészni akarunk, hanem egy konkrét fájlt akarunk letölteni (pl. egy hiányzó Windows rendszerfájlt), akkor érdemes un. ftp keresõket használni. Ezek közül az egyik legismertebb volt az ftpsearch, amelyet a www keresési indexeihez hasonlóan használhattunk, de - sajnos - azóta megszûnt...
Ha ftp-t használunk, akkor majdnem biztos, hogy a letöltött állományok tömörítve vannak. Az Interneten (Windows környezetben) leginkább zip állományok fordulnak elõ, de ezen kívül elõfordulnak más tömörített állományok, un. archívumok is (pl. rar, gz, tgz, ace, stb.). Ezek kibontása valamilyen fájlkezelõ segédprogrammal, "Norton klónnal" (pl. Windows Commander vagy Far Manager) többnyire nagyon egyszerûen elvégezhetõ, mivel ezek a segédprogramok úgy kezelik a tömörített archívumokat, mintha alkönyvtárak lennének. Így könnyen kimásolhatunk állományokat egy archívumból, de akár be is írhatunk további állományokat a megnyitott archívumba. Legalábbis zip állományok mellett -.a "ritkább" archívum-fajták esetén sokszor szükségünk van egy (rendszerint freeware vagy shareware) segédprogramra, amely kezeli az adott archívumot, ill. annak legújabb változatát. (Kiváló archívum-kezelõ segédprogramok pl. a WinZip, WinRar, WinAce, stb.) Sajnos sok esetben még a legjobb segédprogramok sem tudnak segíteni, mivel elõfordulnak hibás vagy jelszóval védett tömörített archívumok is az Interneten. Ezekkel nem érdemes túl sokat foglalkozni, törölni kell õket.
A fájlkezelõ segédprogramok (pl. a Windows Commander) nemcsak a tömörített archívumok egyszerû kezelésére alkalmasak, hanem rendszerint lehetõséget adnak arra is, hogy egy távoli számítógéppel ftp kapcsolatot alakítsunk ki. Ilyenkor a távoli gépet úgy használhatjuk, mintha egy újabb merevlemezünk lenne, letölthetünk, és ha jogosultságunk engedi, fel is tölthetünk állományokat a távoli gépre. Fontos: ha anonymous jogosultságunk van egy távoli gépen, akkor a segédprogramot un. passzív mód használatára kell beállítanunk, másként a távoli gép nem engedi meg a kapcsolat felvételét. Egy további nagy elõnye az ftp szolgáltatás ilyen módon történõ igénybe vételének, hogy a fájlkezelõ segédprogramok rendszerint képesek egy félbeszakított letöltést egy késõbbi idõpontban folytatni (a letöltésvezérlõkhöz hasonlóan), azaz ilyenkor nem kell a letöltést újra elkezdenünk.
[pic]
Feladatok:
1. Keresse meg a Project Gutenberg valamelyik tükrözését, töltse le és küldje el egyik kedvenc könyvének a teljes szövegét (angol nyelven...)! (Tipp: érdemes elõbb a PG indexét letölteni, és ebben rákeresni valamelyik íróra vagy költõre!)
2. Keressen ftp keresõket, próbálja ki õket, majd foglalja össze a keresõk által nyújtott lehetõségeket!
3. A számítógépeken telepítve van a GetRight letöltésvezérlõ. Próbáljon meg egy zip állományt a GetRight segítségével letölteni, majd keresse meg a program ikonját a tálca jobb alsó sarkában (olyan, mint egy bomba...), és kapcsolja ki a letöltésvezérlõt. Próbáljon most egy másik zip állományt letölteni, és fogalmazza meg a tapasztalatait!
4. Keressen olyan archívum-kezelõ segédprogramokat a tucows archívumban, amelyek nincsenek a gépén telepítve, töltsön le egyet és telepítse fel a számítógépre! Próbálja ki a programot, majd foglalja össze a program által nyújtott lehetõségeket!
[pic]
2002. november 20.
Interaktív FTP
Az ftp szolgáltatást nemcsak kényelmes, grafikus felületû böngészõk vagy segédprogramok segítségével vehetjük igénybe, hanem parancsüzemmódban is, párbeszédes (interaktív) módon. Ehhez elõször egy megfelelõ kliensprogramot kell elindítanunk, amellyel az ftp szolgáltatást nyújtó (tehát fájlok letöltését és megfelelõ jogosultság esetén feltöltését lehetõvé tevõ) ftp-szerverrel léphetünk kapcsolatba. Ennek általános formája:
ftp
Telnettel bejelentkezve egy UNIX operációs rendszert használó számítógépre a parancs közvetlenül beírható. Windows rendszerben a parancsot többféleképpen is beírhatjuk:
• a Start menü Futtatás (Run) menüpontjában
• egy MS-DOS ablakban (ez a javasolt).
Ha a parancsot MS-DOS ablakban adjuk ki, elõtte lehetõségünk van annak a könyvtárnak a beállítására, amelybe a letöltendõ fájlok fognak kerülni, ill. amelybõl fájlokat tudunk feltölteni a "távoli" ftp-szerverre. (Egyébként a lokális gépen az aktuális alkönyvtárat az elindított ftp kliensprogramból, az lcd paranccsal nekünk kell beállítanunk.)
Ne felejtsük el, hogy ha nincs saját jogosultságunk egy távoli számítógép használatára, akkor anonymous-ként kell bejelentkeznünk, és jelszóként a saját e-mail címünket kell beírnunk. Általában a távoli számítógépen a pub könyvtár az, amelybõl letölthetünk fájlokat, de persze ezt mindig ellenõriznünk kell, pl. bejelentkezés után egy dir parancsot kiadva.
A Windows beépített ftp kliensprogramja (C:\Windows\ftp.exe) többnyire a következõ fontosabb parancsok kiadását teszi lehetõvé interaktív ftp használata esetén (a nem Windows alapú ftp kliensprogramok is támogatják a megadott parancsok többségét):
• ? vagy help (az elérhetõ parancsok lekérdezése)
o ? vagy help (rövid leírás kérése egy parancsról)
• bye vagy quit (kilépés a kliensprogramból)
• ! (un. "shell" parancs; átlépés a lokális számítógép operációs rendszerébe)
o ! (egy operációs rendszer parancs kiadása az ftp kliensprogramból)
o exit (visszalépés az ftp kliensprogramba)
• open (ftp kapcsolat felépítése egy "távoli" ftp szerverrel, ha jelenleg nincs kapcsolat egy távoli számítógéppel sem; pl. open ftp.bme.hu)
o close (ftp kapcsolat lezárása anélkül, hogy kilépnénk az ftp kliensprogramból)
• user (felhasználói név megadása, ha kapcsolatban vagyunk egy távoli számítógéppel, de pl. bejelentkezéskor elgépeltük a felhasználói nevünket)
• status (az ftp kliensprogram állapotának és fõbb beállításainak kiiratása)
o ascii (szöveges fájlok letöltése - ilyenkor a kliensprogram automatikusan figyelembe veszi az operációs rendszerre jellemzõ sajátosságokat, pl. egy szövegfájl letöltésekor az UNIX sorvége jel (LF) és az MS-DOS sorvége jel (CR+LF) különbözõségét)
o binary (bináris, azaz nem szöveges fájlok letöltése; ha nem vagyunk biztosak benne, hogy szövegfájlt töltünk le, ezt használjuk)
o prompt (több fájl letöltésekor vagy feltöltésekor az egyes fájlok letöltésére vagy feltöltésére vonatkozó megerõsítõ kérdések feltételének be-, ill. kikapcsolása)
o glob (a több karaktert helyettesítõ un. globális karakterek vagy metakarakterek, pl. a * karakter használatának engedélyezése, ill. letiltása)
o hash (egy "puffernyi" adat átvitele esetén egy # karakter kiírása, pl. hogy lássuk, milyen gyors az átvitel - illetõleg ennek a kikapcsolása)
• dir vagy ls (a távoli számítógép aktuális könyvtárának a tartalomjegyzékét listázzák ki - elõbbi több, utóbbi kevesebb információt ír ki a listázáskor)
• cd (könyvtárváltás a távoli számítógépen)
o cd .. (feljebb lépés a távoli számítógép könyvtárstruktúrájában, azaz fellépés az aktuális könyvtár szülõkönyvtárába)
o pwd (a távoli számítógép aktuális könyvtárának kiiratása)
• lcd (a lokális számítógép aktuális könyvtárának kiiratása)
o lcd (könyvtárváltás a lokális számítógépen)
o lcd .. (feljebb lépés a lokális számítógép könyvtárstruktúrájában, azaz fellépés az aktuális könyvtár szülõkönyvtárába)
• get vagy mget (egy fájl vagy pl. * karakterrel megadott fájlcsoport letöltése a távoli számítógéprõl)
• put vagy mput (egy fájl vagy pl. * karakterrel megadott fájlcsoport feltöltése a távoli számítógépre megfelelõ jogosultság esetén).
Megjegyzés: a parancsok rövidíthetõek, azaz elegendõ annyi betû beírása, amely egyértelmûvé teszi a kliensprogram számára, melyik parancsot akarjuk kiadni. A Windows ftp kliensprogramjának talán legnagyobb hátránya, hogy nem támogatja az un. passzív vagy webalapú ftp kapcsolatot, azaz nem tudjuk kiadni a
• passive
parancsot. Ez pl. a Debreceni Egyetemen a telepített tûzfal (firewall) aktuális beállításai miatt lehetetlenné teszi, hogy Windows rendszerbõl interaktív kapcsolatot építhessünk ki egy "távoli", azaz a tûzfalon kívül elhelyezkedõ ftp szerverrel. Így elõször egy UNIX rendszerû gépre (pl. delfin.klte.hu) kell bejelentkeznünk telnet segítségével, és ott kell kiadnunk az ftp parancsot. Majd bejelentkezés után, mielõtt még "lefagyna" a kapcsolat, a passive paranccsal gyorsan váltsunk át passzív módba...
[pic]
Feladatok:
1. Jelentkezzen be egy nyilvános ftp szerverre anonymous felhasználóként, "barangoljon" a távoli számítógép könyvtárstruktúrájában, töltsön le egy nem túl nagy méretû tömörített dokumentumot, csomagolja ki a dokumentumot és nézze meg a tartalmát! Írja le, milyen parancsokat adott ki a mûvelet során és milyen dokumentumot sikerült letöltenie!
Néhány tipp ftp szerverekre:
ftp.mek.iif.hu (a Magyar Elektronikus Könyvtár ftp szervere)
ftp.bme.hu (itt találhatóak az RFC dokumentumok)
ftp.bke.hu (itt található a SAC archívum magyarországi tükrözése)
Egy lehetséges letöltési stratégia lépései pl. a következõek lehetnek:
ftp ftp.akarmi.hu
(amikor a távoli számítógép rákérdez) anonymous
(amikor a távoli számítógép rákérdez) ezazemailcimem@delfin.klte.hu
passive
dir
cd pub
dir
cd valamilyenkonyvtar
dir
...
cd ..
dir
cd valamilyenmasikkonyvtar
dir
...
pwd
...
cd valamilyenujabbkonyvtar
dir
...
lcd c:\temp
bin
hash
get zipfajl.zip
...
bye
2. Jelentkezzen be telnet segítségével a delfin.klte.hu számítógépre, és vizsgálja meg, hogy az ott elérhetõ ftp kliensprogram milyen parancsokat támogat! Írja le, milyen különbségeket talált a Windows és az UNIX ftp kliensprogram között!
3. Válasszon ki egy fájlt a lokális számítógépen és töltse fel a delfin-re! Írja le, milyen parancsokat adott ki a mûvelet során és milyen dokumentumot sikerült feltöltenie!
4. Az elsõ feladatot próbálja ki a Windows ftp kliensprogramja segítségével is...
[pic]
2002. november 20.
A World Wide Web
A WWW kétségtelenül az Internet legnépszerûbb szolgáltatása. Alapelve rendkívül egyszerû: ha
• a különbözõ számítógépeken elhelyezett weblapok, mint csomópontok (node) között
• kapcsolatokat (link) alakítunk ki, és
• lehetõvé tesszük az egyes weblapok közötti "közlekedést" vagy navigációt a kapcsolatokon keresztül egy megfelelõ program, pl. egy "böngészõprogram" segítségével,
akkor az így kapott un. hipertext struktúra lehetõvé teszi, hogy az egyes weblapokon elhelyezett információk minden olyan weblapról elérhetõvé váljanak, amely része a weblapok és kapcsolatok segítségével kialakított "világméretû háló"-nak (woldwide web). Emellett bármelyik weblap hozzátehet új információkat a rendszerhez, illetõleg adott szempontok szerint csoportosíthatja, (át)szervezheti a weblapokon megjelenõ információkat. Az így kapott struktúra néhány jellemzõje:
• tartalmilag
o folyamatosan változik (dinamikus), de mind a hozzáférhetõ információ, mind a kapcsolatok száma rendkívüli ütemben növekszik,
o teljesen decentralizált, az információs tartalmat maguk a felhasználók alakítják ki (a központosítás bûvöletében élõk nagy bánatára, bár sosem adják fel),
o az információk egy része ellenõrizetlen, így sok álhír, "pletyka", dezinformáció is megjelenik, de ezek nagy részét a felhasználók észreveszik és elõbb vagy utóbb, de kiszûrik (un. öntisztulási mechanizmussal rendelkezik);
• kialakítását (architektúráját) és hozzáférhetõségét tekintve pedig
o független a számítógépek földrajzi elhelyezkedésétõl,
o független a számítógépek konkrét kialakításától, azaz a számítógépes hardvertõl és a rajta futó operációs rendszertõl (platformfüggetlen),
o világméretû, a földrajzi, kulturális, stb. határokon átívelõ (globális),
o szolgáltatásai nyilvánosak, túlnyomórészt ingyenesek, és elvileg bárki által igénybe vehetõk (populáris).
A hipertext napjaink egyik leghatékonyabb információszervezési elve, amely elsõsorban a szöveges formában megjelenített információk közötti kapcsolatokra vonatkozik. A multimédia információk, azaz a képek, hangok, videók megjelenése esetén már nem hipertextrõl, hanem hipermédiáról szokás beszélni. Sokak szerint a hipertext, ill. hipermédia népszerûségét annak köszönheti, hogy az általuk megvalósított információszervezési elvek az emberi gondolkodás asszociatív sajátosságait tükrözik.
A WWW esetében két alapkérdést érdemes megválaszolnunk:
(1) hogyan kaphatjuk meg, kereshetjük vissza az általunk keresett információkat, és
(2) hogyan tehetünk fel mi is értékes információkat a WWW-re.
Az információ-visszakeresés a WWW-n alapvetõen kétféleképpen valósulhat meg: böngészéssel és interaktív kereséssel, un. keresõrendszerek vagy keresési indexek használatával. A böngészés során
(1) egy weblapból kiindulva egy kapcsolatot aktivizálunk (a gyakorlatban rákattintunk az egérrel),
(2) majd az így kapott weblapon vagy egy másik kapcsolatot aktivizálunk,
(3) vagy pedig visszalépünk ("back"), és más irányban, azaz más kapcsolatot aktivizálva navigálunk tovább mindaddig, amíg a keresett információhoz el nem jutunk.
Nyilván egy jól szervezett struktúrában ez a fajta keresés nagyon hatékony lehet. Ennek érdekében sokan készítenek
• saját linkgyûjteményeket ("kedvencek"),
• tematikus weblapokat,
• linkgyûjteményeket több témában és rendszeresen frissítve (un. portálok, ilyen pl. a ),
• a könyvtárak szakkatalógusának mintájára un. információkatalógusokat vagy virtuális könyvtárakat, ahol a linkeket témájuk szerint egy rendszerint hierarchikus, többszintû osztályozási rendszer szerint rendezik el (pl. vagy a magyar weben a hudir),
• és teljesen elektronikus könyvtárakat, amelyekben könyvek helyett letölthetõ állományok vannak, és a keresett állományokhoz a könyvtár osztályozási rendszerében böngészve juthatunk el (pl. ).
Az interaktív keresést lehetõvé tevõ keresõrendszerek lényegében hatalmas adatbázisok, amelyek a könyvtárak tárgyszókatalógusaihoz hasonló funkciót látnak el: a visszakeresendõ weblapok legfontosabbnak tekintett részeit (például a címét és elsõ néhány sorát vagy - nagyobb rendszerek esetén - a weblapon megjelenõ összes szöveges információt) automatikusan feldolgozzák, és a bennük szereplõ szavakból egy kereshetõ indexet építenek fel (pl. ). Érdekes, hogy a feldolgozást végzõ programok, az un. "robotok" rendszerint a WWW böngészési lehetõségeit használják ki, adott idõközönként végigjárva a weblapok között kialakított összes kapcsolatot.
Ha nemcsak keresni akarunk a WWW-n, hanem mi is szeretnénk értékes információkat feltenni a webre, akkor
• elõször el kell készítenünk egy (vagy több) weblapot a megfelelõ kapcsolatokkal,
• tesztelnünk kell az így kialakított hipertext struktúrát, majd
• fel kell tennünk egy olyan számítógépre, amelyen egy un. web-szerver program fut.
A weblap-készítés egyik lehetséges módja az, hogy elõször egy felhasználó-barát, un. wysiwyg HTML-szerkesztõ programmal gyorsan elkészítjük a weblapok "nyers" változatát, majd egy szövegszerkesztõ program (pl. Jegyzettömb vagy Notepad) segítségével javítjuk a weblapok kódját. Ehhez természetesen a weblapok leírására szolgáló alapvetõ nyelveket ismernünk kell. Ilyenek például:
• HTML (Hypertext Markup Language), hipertext struktúrát leíró "jelölõ" nyelv, a weblapok leírásának alapvetõ nyelve
• CSS (Cascading Style Sheets), un. stíluslapok elkészítését lehetõvé tevõ nyelv, amely a HTML formázási lehetõségeit bõvíti ki
• különféle script nyelvek (pl. JavaScript), amelyek egyszerûbb programok beillesztését teszik lehetõvé a weblapokba
• a Java programozási nyelv, amellyel komplett programok, un. appletek építhetõek be a weblapokba.
Bonyolultabb esetekben a weblapokat nem mi készítjük elõre el (statikusan), hanem lehetõvé tesszük a felhasználók számára, hogy un. ûrlapokat tölthessenek ki, és ezeknek az adatait küldjék el arra a számítógépre, amelyen egy web-szerver program fut. Ezeket az adatokat azután egy általunk készített program dolgozza fel (pl. CGI felületen kommunikálva a web-szerverrel), és a kapott adatoktól függõen készíti el dinamikusan azt a weblapot, amelyet a web-szerver az ûrlapot elküldõ felhasználó számára el fog küldeni. Ilyen elven mûködnek egyébként a WWW keresõrendszerei is.
[pic]
Feladatok:
1. Keressen a WWW-n olyan weblapokat, amelyek a hipertext és hipermédia fogalmával foglalkoznak, és foglalja össze a lényegüket!
2. Keresse meg az alábbi könnyûzenei számok szövegét (lyrics), és küldje el õket a kapott weblap címével és a keresés lépéseinek leírásával együtt e-mailben:
• Mick Jagger: Hard Woman ("She's a hard woman to please ...")
• Scorpions: Obsession ("Girl I don't think of you ...")
3. Gyûjtsön össze olyan webcímeket, amelyek vagy könyvek teljes szövegét (etext), vagy könnyûzenei számok szövegét (lyrics), vagy pedig mozifilmek feliratait (subtitles) tartalmazzák! Vegye fel õket a "kedvencek" közé egy Texts mappán belül létrehozott Etext, Lyrics és Subtitles nevû mappákba! Írja ki az így kapott Texts "kedvenc" mappa tartalmát egy bookmark.htm nevû fájlba (az Internet Explorer Fájl menüjének Importálás és exportálás... menüpontja segítségével), és küldje el csatolt fájlként!
4. Keressen keresõrendszereket és/vagy információkatalógusokat a WWW-n, és vegye fel a kapott címeket a "kedvencek" közé a Keresõrendszerek mappa Indexek és Katalógusok mappáiba! Küldje el a kapott címeket egy keresok.htm csatolt fájl segítségével! Próbálja ki, hogy a különbözõ keresõrendszerek mennyire hatékonyan használhatóak az elsõ és második feladat megoldásában (például ugyanarra a keresõkérdésre hány találatot kap, és ebben vannak-e telitalálatok), és írja le a tapasztalatait!
[pic]
2002. november 20.
A HTML
Ha a WWW-n nemcsak keresni akarunk, hanem mi is szeretnénk információkat mások számára hozzáférhetõvé tenni, akkor weblapokat kell készítenünk. Ennek egy lehetséges technológiája a következõ lehet:
1. hívjuk be a Microsoft Word szövegszerkesztõt és írjuk be azt a szöveget, amit a Web-en meg akarunk jeleníteni; a beírt szövegben
o alkalmazhatunk felsorolásokat
o használhatunk táblázatokat.
2. formázzuk meg a szöveget; például ott, ahol szükségét érezzük, állítsunk be megfelelõ
o karakterméretet,
o karakterstílust (félkövér, dõlt, aláhúzott, áthúzott, stb.),
o fonttípust (pl. Arial, Courier, de választhatunk "egzotikusabb" fonttípusokat is)
o karakterszínt és háttérszínt (ez utóbbi nem fog megjelenni...)
o bekezdés-igazítást (pl. középre, jobbra).
3. mentsük el az elkészített szöveget html formátumban (ha biztosra akarunk menni, elõször érdemes doc formátumban is elmenteni):
o a fájlnevet mindig mi írjuk be és NE használjunk ékezetes karaktereket
o állítsuk be a fájltípust HTML dokumentumra
o ha a Word megpróbál lebeszélni a HTML formátumról, ne hagyjuk magunkat, és válasszuk a mentés folytatását.
4. zárjuk le a Word-öt (ez lehet, hogy néhány idegesítõ kérdés megválaszolását is igényli, de ne adjuk fel), hívjuk be az Internet Explorer-t és nyissuk meg a Word segítségével elkészített html állományt (ez nyilván lehetséges úgy is, hogy pl. a Sajátgép ablakban kétszer a html állományra kattintunk - feltéve, hogy a html kiterjesztésû állományokhoz a MSIE van társítva)
5. némi öröm vagy bosszankodás után hívjuk be a Jegyzettömböt (a Start menün belül rendszerint a Programok menün belül a Kellékek (Accessories) almenüben található) és nyissuk meg a html állományt
6. javítsuk ki a nem megfelelõ formázást "kézzel", és alkalmazzuk a HTML, ill. CSS nyelv további formázási lehetõségeit igény szerint (célszerûen, ha elolvastuk az alábbi rövid ismertetést a HTML nyelvrõl)
7. mentsük el a módosításokat a Jegyzettömb-ben (de még NE zárjuk le), lépjünk át az Explorer-be és frissítsük a tartalmát (a Refresh gombra kattintva); ha még mindig nem vagyunk elégedettek, addig folytassuk a html állomány formázását, amíg azt kapjuk, amit szeretnénk.
[pic]
A HTML nyelv weblapok leírására szolgáló egy jelölõ nyelv, aminek az alapgondolata az, hogy egy weblap különbözõ elemeit jelek ("kacsacsõrök") között megadott HTML elemek vagy tagok segítségével azonosítjuk. A szabályok egyszerûek; például egy bekezdés kezdetét a taggal, végét a taggal adhatjuk meg (a tagokban a nagy- és kisbetûk között általában nem teszünk különbséget):
Ez egy bekezdés
Általában is igaz, hogy egy tag végét úgy képezzük, hogy a kezdõtaghoz egy / jelet adunk - így járunk el például bekezdések, karaktersorozatok, felsorolások és táblázatok esetén. Ha olyan HTML elemet adunk meg, amelynél nincs értelme zárótagot használni (például sortörés, egy vízszintes vonal vagy egy kép esetén), akkor csak egy tagot adunk meg, és ebben használhatjuk a / jelet a tag végén; például a sortörést megadhatjuk
módon. (Ilyenkor a / jel akár el is hagyható.) Fontos tudni, hogy a HTML dokumentumokban a sortöréseket külön, "kézzel" kell megadnunk, mert a HTML dokumentum forrásszövegében szereplõ egymás utáni sortöréseket és / vagy szóközöket a böngészõprogramok egy szóközzel helyettesítik.
A HTML tagokat szükség esetén egymásba is ágyazhatjuk. Tipikus példa az, amikor egy bekezdésen belül a karaktereket meg akarjuk formázni. Például, ha az elõzõ bekezdésben dõlt (Italic) karaktereket akarunk használni, akkor azt megtehetjük
Ez egy bekezdés
módon. Egy (például formázást megadó) HTML tag hatóköre addig terjed, amíg a tagot le nem zárjuk. Tehát ha az elõzõ példa bekezdés szavát félkövér (bold) betûstílusban akarjuk megjeleníteni, akkor ezt megtehetjük
Ez egy bekezdés
módon. Vegyük észre: ha több HTML tagot ágyazunk egymásba, akkor elõször mindig azokat a tagokat zárjuk le, amelyeket késõbb kezdtünk el (hasonlóan ahhoz, amikor egy matematikai képlet esetén több zárójelet használunk). Tehát "szigorúan" tilos például az elõzõ példában
Ez egy bekezdés
tagsorrendet kialakítani.
Megjegyzés: ha megfigyeljük a (Microsoft) Word által generált weblapokat, ez a szabály nem mindig teljesül...
A weblap különbözõ elemeinek tulajdonságait attribútumok és értékek segítségével adhatjuk meg; például, ha az elõzõ bekezdést középre szeretnénk igazítani, ezt úgy tehetjük meg, hogy az ALIGN attribútumnak CENTER értéket adunk:
Ez egy bekezdés
Vegyük észre, hogy a zárótagban nem kell megadni az attribútumokat.
Szükség esetén több attribútum = érték párt is használhatunk egy HTML tagon belül. Például egy piros, 10 képernyõpont (pixel) magasságú vizszintes vonalat megadhatunk
módon. Ilyenkor az attribútumok sorrendjének nincs jelentõsége, csak arra kell vigyáznunk, hogy mindig egy szóközzel elválasszuk õket. Az attribútumok értékét megadhatjuk idézõjelek között is; ez kötelezõ akkor, ha az értékben szóköz, vagy más, elválasztó hatású karakter (vesszõ, stb.) szerepel. Például, ha Brush Script betûtípust akarunk használni, de tudjuk, hogy ilyen sok számítógépen nincs ilyen font nincs telepítve, akkor megadhatunk egy alternatív fonttípust, amelyet akkor használ a böngészõ, amikor az elsõdleges fonttípust nem találja. Legyen ez a Matisse ITC, amelyet a következõképpen adunk meg:
xyztuv...
Vegyük észre, hogy a fonttípusokat vesszõ választja el, így a FACE paraméter értékeként megadott fontlistát idézõjelek közé kell tenni.
Ezzel lényegében összefoglaltuk a HTML dokumentumok szintaxisának legfontosabb elemeit. Ezek után végezzük el a következõ változtatásokat az 1-5 lépésekben létrehozott weblapon (a már meglevõ kódokat változatlanul hagyva):
1. adjunk meg (például ezüstszínû) háttérszínt az egész dokumetumra:
2. adjunk meg (például cián, azaz zöldeskék) háttérszínt a dokumentum fõcímére:
AZ ÉN WEBLAPOM
3. töröljük ki a felesleges soremeléseket:
(minden tag automatikusan egy soremelést jelent, az un. entitáskód pedig egy "nem törhetõ szóközt" ad meg, amely szóközként jelenik meg a böngészõben, de "normál", azaz nem elválasztó hatású karakterként viselkedik)
4. tegyünk be egy jobbra igazított, piros színû vonalat a jobbra igazított dátum elé:
Megjegyzés: vigyázzunk, hogy a tag a dátum jobbra igazítását megvalósító tag elé (tehát ne utána!) kerüljön!
5. cseréljük ki a dátum jobbra igazítását megvalósító és az ezt záró tagokat a
és
tagokkal, amelyek jobbra igazítják a dátumot, de nem emelnek sort elõtte.
6. a "küldj bátran egy e-mail-t" felirathoz rendeljük hozzá a weblap szerzõjének e-mail címét (legyen ez pl. szepilonka@delfin.klte.hu), hogy rákattintva azonnal lehessen levelet küldeni neki:
küldj bátran egy e-mail-t
7. töltsön le egy képet az Internetrõl (amely "hasonlít" a weblap szerzõjéhez) ugyanabba a mappába, amelyben a weblap is van. Legyen ez a kép pl. rajz.jpg (a böngészõk csak a jpg, gif és png típusú képeket ismerik fel). Illessze be a képet a cím után jobbra igazítva a következõképpen:
(a WIDTH=40% attribútum - érték párral a kép szélességét az ablak szélességéhez képest 40%-ra állítjuk be)
A kapott weblap "végleges" változatát itt nézheti meg.
A kapott weblap HTML forráskódja:
AZ ÉN WEBLAPOM
AZ ÉN WEBLAPOM
Nevem: Szép Ilonka
Korom: 20 év
Foglalkozásom: egyetemista, most épp Internet speciálkollégiumon veszek
részt
Hobbim sok van; például
(ábécé rendben)
evés,
olvasás,
tanulás,
táncolás.
Egyéb adataim:
küldj bátran egy e-mail-t!!!
Debrecen, 2002. április 9.
[pic]
Feladatok:
1. Keressen az Interneten magyar nyelvû leírásokat a HTML-rõl! Foglalja össze a HTML legalább öt olyan jellemzõjét, amelyrõl eddig nem volt szó!
2. Keressen a HTML leírásokban legalább öt olyan formázási lehetõséget, amelyrõl eddig nem volt szó, és próbálja ki õket az elkészített weblapon! Küldje el az elkészített weblapot és a hozzárendelt képet csatolt fájlként!
3. Készítsen a Word segítségével egy olyan weblapot, amely táblázatot is tartalmaz, és formázza meg ezt a weblapot is! Küldje el az elkészített weblapot csatolt fájlként!
4. Válasszon ki az Interneten egy - nem túl bonyolult - weblapot, és nézze meg a forráskódját! (Internet Explorer esetén a Nézet menü Forrás menüpontja segítségével teheti ezt meg.) Keressen a weblap forrásában legalább öt olyan elemet, amelyet nem ismer, és "fordítsa le" õket a HTML leírások segítségével! Írja le ezeknek az elemeknek a jelentését!
A válaszokat max. négy oldalas szövegfájlok (text fájlok) formájában, a talált hivatkozásokat is feltüntetve - közvetlenül a levélben vagy csatolt fájlként - küldjék el a bodai@math.klte.hu címre. A kérdésekre adott válaszokból összeállított anyagot a következõ gyakorlatokon elolvashatják.
[pic]
2002. április 9.
A HTML és az SGML
Korábban láttuk, hogy a HTML (Hypertext Markup Language) nyelv weblapok leírására szolgáló jelölõ nyelv, aminek az alapgondolata az, hogy egy weblap különbözõ elemeit egy egyszerû (tehát pl. Jegyzettömb segítségével létrehozható) szöveges fájlban jelek között megadott HTML elemek vagy tagok segítségével azonosítjuk. A weblapon szereplõ és rendszerint különbözõ formátummal rendelkezõ karaktersorozatok, bekezdések, stb. kezdetét kezdõtagok, végét pedig zárótagok adják meg (bár érdemes megjegyezni, hogy a HTML-ben nem minden kezdõtagnak van zárótagja). Egy kezdõtag egy kódnévbõl és egy vagy több attribútum=érték párból épül fel, egy zárótag pedig egy / karakter után csak a kódnevet tartalmazza. Például egy nagy méretû (24pt), félkövér (bold) megjelenítésû és piros karakterekbõl álló karaktersorozat megadása a következõképpen lehetséges:
Hello!!!
ami a következõképpen fog megjelenni a weblapon:
[pic]
Ha a karaktersorozatot középre akarjuk igazítani, akkor az elõzõeket "bele kell ágyaznunk" egy olyan bekezdésbe, amelyben a szöveg középre igazítását írtuk elõ:
Hello!!!
Ez pedig a következõképpen fog festeni:
[pic]
Ha csak ennyit akarunk megjeleníteni egy böngészõben, tartalmilag másra nem is nagyon van szükségünk. Azonban ahhoz, hogy a fenti szép, piros Hello tényleg meg is jelenjen, egy formailag is teljes HTML dokumentumot kell készítenünk, amely az elõbb megadott bekezdést tartalmazza. Egy HTML dokumentum alapsémája a következõ:
(ide a dokumentum címe kerül, amely a böngészõablak fejsorában jelenik meg)
(ide kerülnek azok az elemek, amelyek a böngészõablakban fognak megjelenni)
Vegyük észre, hogy pl. a dokumentum címét (pl. Hello!) megadó szöveg kezdetét a , végét pedig a tag adja meg (ez így fog kinézni: [pic]). A TITLE tagok bele vannak ágyazva a és tagok közé, amelyek pedig - mint minden tag a HTML dokumentumban - a és tagok közé vannak ágyazva. Ezek után a fenti HTML dokumentum például a következõképpen nézhet ki:
Hello!
HELLO!!!
(A HTML-ben a nagy- és kisbetûk között általában nem teszünk különbséget, továbbá a forrásdokumentum tördelése - vagyis a benne levõ szóközök és soremelések száma - nem befolyásolja a böngészõben való megjelenését.)
Most próbáljuk meg általánosítani az eddigieket. A nyelv szintaxisának tanulásakor például a következõ kérdéseket tehetjük fel:
Milyen HTML tagokat használhatunk?
Milyen attribútumokat (és milyen attribútum-értékeket) használhatunk a HTML kezdõtagokban?
Milyen HTML tagok esetében nem kell (vagy nem szükséges) használnunk zárótagokat?
A HTML tagokat milyen szövegkörnyezetben használhatjuk, azaz milyen tagokat ágyazhatunk egymásba?
A kérdések megválaszolása akkor lehetséges, ha a HTML nyelv szintaxisát pontosan definiáljuk. Formálisan ezt egy metanyelv, az SGML (Standard Generalized Markup Language) segítségével tehetjük meg. Az SGML segítségével lehetséges különbözõ dokumentumtípusokat leíró jelölõ nyelvek definiálása, a HTML egy ezek közül. Az SGML segítségével definiált nyelvek szintaxisát az un. DTD-ben (Document Type Definition) adhatjuk meg. Hogy elképzelésünk legyen arról, hogyan lehetséges ilyen módon a HTML nyelv szabályainak definiálása, nézzünk meg néhány példát.
A HTML elemek vagy tagok definiálása az SGML ELEMENT tagjának, a tagokhoz rendelhetõ attribútumok megadása pedig az SGML ATTLIST tagjának segítségével lehetséges. Például a HTML 3.2 DTD-ben a FONT tag definiálása a következõképpen történik:
Az ELEMENT tagban szereplõ két kötõjel (- -) arra utal, hogy a kezdõ- és zárótag megadása kötelezõ, az utánuk szereplõ (%text)* karaktersorozat pedig a FONT tag un. tartalommodelljét adja meg, azaz esetünkben azokat az elemeket vagy tagokat, amelyek a FONT tagba ágyazhatóak. Ez utóbbit nézzük meg részletesebben:
• a kerek zárójelek a tartalommodellre utalnak (csak jelölõ, ill. elválasztó szerepük van),
• a % jellel kezdõdõ %text karaktersorozat egy un. SGML entitás (lásd késõbb),
• a * karakter pedig egy un. gyakoriságjelzõ, amely azt jelenti, hogy a tartalommodellben szereplõ tagok 0, egy vagy akár több elõfordulása is megengedett (t.i. a FONT tagba ágyazva).
Az % jellel kezdõdõ entitások lényegében rövidítések, amelyek meghatározott karaktersorozatok helyett állnak, és így a DTD áttekinthetõségét javítják. Esetünkben a %text entitás definíciája a következõ:
A #PCDATA azonosító az entitás definíciójában azt a szöveget jelenti, amelyet a FONT tagok között meg akarunk formázni. Látható, hogy a %text entitásnak megfelelõ, idézõjelek között megadott karaktersorozat a #PCDATA jelölés mellett további entitásokat is tartalmaz, a | ("vagy" jelentésû) operátorral elválasztva. Ezeket szintén fel kell oldanunk (és az így kapott karaktersorozatokat gondolatban be kell helyettesítenünk az entitások helyére), ha meg akarjuk ismerni a FONT elem teljes tartalommodelljét. Például
vagy
Az entitásokban már konkrét HTML tagok szerepelnek, így ezek a és tagok közé beágyazhatóak. Érdekesség: a FONT elem önmagába is beágyazható a DTD szerint.
Végül értelmezzük a FONT tag attribútumainak definícióját. Az ATTLIST tagban két ilyen attribútumot rendeltünk a FONT taghoz, a size és a color attribútumokat. A CDATA azonosító az attribútumok típusát, azaz értéktartományát adja meg (lényegében bármilyen karaktersorozatot megenged), az #IMPLIED azonosító pedig arra utal, hogy az attribútumok használata nem kötelezõ. Figyeljük meg, hogy itt is - mint végig az SGML-rõl szóló részben - egy szót sem szóltunk a tagok és attribútumok jelentésérõl (azaz a HTML szemantikájáról), mivel ennek megadása nem az SGML feladata.
[pic]
Feladatok:
1. Keressen az Interneten magyar nyelvû anyagokat az SGML-rõl, és ennek némileg egyszerûsített változatáról, az XML-rõl! Foglalja össze az SGML (vagy XML) legfontosabb tulajdonságait!
2. Keresse meg a HTML DTD valamelyik verziójának leírását és küldje el csatolt fájlként!
3. Próbáljon válaszolni arra, miért volt szükség az XML kidolgozására és hol használják jelenleg az XML-t?
4. Válaszolja meg az Interneten hozzáférhetõ HTML leírások segítségével és írja le, mi a jelentése a FONT tag SGML tartalommodelljében megadott HTML tagoknak! Próbálja meg feloldani azokat az entitásokat is, amelyek definíciója az SGML-rõl szóló részben nem szerepel!
A válaszokat max. négy oldalas szövegfájlok (text fájlok) formájában, a talált hivatkozásokat is feltüntetve - közvetlenül a levélben vagy csatolt fájlként - küldjék el a bodai@math.klte.hu címre. A kérdésekre adott válaszokból összeállított anyagot a következõ gyakorlatokon elolvashatják.
[pic]
2002. április 16.
Az SGML (II)
Mint arról korábban szó volt, a HTML nyelv szintaxisát az SGML nyelv segítségével definiáljuk az un. SGML DTD-ben. A HTML szintaxisát leíró DTD-t (elvileg) megadhatnánk közvetlenül a konkrét HTML dokumentumok elõtt is, ehelyett azonban rendszerint csak hivatkozunk rá a HTML dokumentumok elsõ sorában - a kezdõtag elõtt - például
módon. Az egyes szavak jelentése:
• doctype: SGML kulcsszó, ez vezeti be a dokumentumtípus SGML leírását (t.i. a DTD-t)
• html: a leírt (definiált) dokumentumtípus neve; a konkrét dokumentum leírásának kezdõ- és zárótagja ugyanez lesz (pl. és )
• public: a megadott dokumentumtípust leíró DTD nem itt lesz megadva, hanem nyilvánosan hozzáférhetõ az ezután következõ, idézõjelek között megadott címen
• -//w3c//dtd html 4.0 transitional//en: utalás a World Wide Web Consortium webcímére (), ahol a 4.0 verziószámú HTML DTD nyilvánosan is hozzáférhetõ
o transitional: a HTML dokumentum tartalmaz(hat) un. stíluslapokat, amelyek nagymértékben kibõvítik a HTML megjelenítési (formázási) lehetõségeit
Ha például egy igen egyszerû katced nevû dokumentumtípust akarnánk definiálni (amely katalóguscédulák igen-igen leegyszerûsített leírását tartalmazza), akkor pl. ezt megtehetnénk a következõképpen:
]>
Figyeljük meg, hogy a dokumentumtípus neve (KATCED) után közvetlenül, [] jelek között következik az -igen egyszerû - KATCED DTD megadása, amely itt a katced dokumentumban használható tagokat definiálja. A DTD-t megadó tag után következhet közvetlenül egy konkrét katced dokumentum leírása, például a következõképpen:
Puk Kata
1234
Kis Mihály
Információs társadalom és könyvtár
Riska Kft
2002
A katced dokumentumtípust úgy definiáltuk, hogy a LEIRO, AZON, SZERZO, CIM, KIADO, és KIADEV tagoknak a KATCED tagon belül a megadott sorrendben kötelezõ elõfordulnia, továbbá minden katced dokumentum pontosan egy katalóguscédula adatait tartalmazza. Hajtsunk végre néhány kisebb változtatást a DTD-ben:
• engedjük meg több katalóguscédula leírását is egy katced dokumentumban (de legalább egyet mindenképpen) a + gyakoriságjelzõ alkalmazásával
• engedjük meg a LEIRO, AZON, SZERZO, CIM, KIADO, és KIADEV tagok zárótagjának elhagyását a o jelölõvel (t.i. egy adott katalóguscédula rákövetkezõ AZON, SZERZO, CIM, KIADO, KIADEV kezdõtagjai, ill. a következõ katalóguscédula kötelezõ LEIRO tagja - vagy a KATCED zárótag, ha az utolsó céduláról van szó - alapján ezek egyértelmûek akkor is, ha nem írjuk ki õket)
• hagyjuk meg kötelezõen elõfordulónak a LEIRO, AZON és CIM tagokat, de tegyük lehetõvé, hogy a KIADO és KIADEV tagokat elhagyhassuk a ? gyakoriságjelzõ alkalmazásával
• tegyük lehetõvé, hogy a SZERZO tagot elhagyhassuk, de akár több szerzõt is beírhassunk a ? * gyakoriságjelzõ alkalmazásával.
Így a következõ DTD-hez jutunk, amit a szemléletesség kedvéért mindjárt egy konkrét, a megadott DTD szerint szintaktikailag helyes katced dokumentumban adunk meg.
]>
Részletes Kata
1234
Kis Mihály
Információs társadalom és könyvtár
Riska Kft
2002
Gyors Jolán
1235
Nagy Károly
Kovács Miklós
A számítógép a könyvtárban
Végül tegyük lehetõvé, hogy
• a leírás dátumát megadhassuk egy kötelezõ (required) DATUM attribútummal a LEIRO tagban, amelynek az értékét szintaktikailag bármilyen karaktersorozattal (cdata) megadhatjuk
• a katalóguscédulán leírt dokumentum nyelvét megadhassuk egy opcionális (implied) NYELV attribútummal a CIM tagban, amely esetünkben a magyar, angol, német és egyéb értékeket veheti fel.
Ehhez a DTD-ben két újabb leíró tagot kell elhelyeznünk:
Lássunk erre is egy konkrét példát:
]>
Részletes Kata
1234
Kis Mihály
The Library and the Information Society
Cows Ltd
2002
Gyors Jolán
1235
Nagy Károly
Kovács Miklós
A számítógép a könyvtárban
Visszatérve a HTML 3.2 DTD-hez, nézzünk ebben is néhány példát. Elõször egészítsük ki a FONT elem korábban már megadott definícióját az összes, benne elõforduló entitással:
Vegyük észre, hogy a FONT elem definíciója elõtt szereplõ sor egyszerre definiálja a korábban megadott %font és %phrase entitásokban szereplõ összes HTML tag tartalommodelljét! A definíció ezekre a HTML tagokra teljesen rekurzív (t.i. a %text entitás tartalmazza a %font és %phrase entitásokat), így a megadott HTML tagok (pl. TT, I, B, ... stb.) tetszõleges mértékig egymásba ágyazhatóak.
Nézzünk egy másik példát:
A BR elem definíciója két újdonságot is tartalmaz:
• az EMPTY azonosítóval megadott tartalommodell arra utal, hogy a BR tagba nem ágyazható semmilyen további adat (ezért pl. a zárótagja nyilvánvalóan elhagyható)
• a clear attribútum definíciójának utolsó elemeként megadott none azonosító a korábban megadott értéktartományból (left, all, right vagy none) az alapértelmezett értéket adja meg (ilyenkor az attribútum automatikusan opcionális, azaz elhagyható lesz).
[pic]
Feladatok:
1. Próbáljon meg definiálni egy egyszerû dokumentumtípust SGML segítségével és küldje el a kapott DTD-t, valamint egy konkrét dokumentum leírását a definiált nyelven!
2. Keresse meg a HTML DTD valamelyik verziójának leírását, és próbálja meg néhány HTML tag SGML definícióját értelmezni! Küldje el a kiválasztott sorokat és ezek magyarázatait!
3. Keresse fel a World Wide Web Consortium weblapját, és keresse meg a HTML, az XML, és a CSS legújabb verzióinak leírásait! Küldje el a kapott címeket!
4. Az Interneten hozzáférhetõ dokumentumok segítségével írja le, mi a CSS, és hogyan bõvíti ki a HTML lehetõségeit!
A válaszokat max. négy oldalas szövegfájlok (text fájlok) formájában, a talált hivatkozásokat is feltüntetve - közvetlenül a levélben vagy csatolt fájlként - küldjék el a bodai@math.klte.hu címre. A kérdésekre adott válaszokból összeállított anyagot a következõ gyakorlatokon elolvashatják.
[pic]
2002. április 23.
................
................
In order to avoid copyright disputes, this page is only a partial summary.
To fulfill the demand for quickly locating and searching documents.
It is intelligent file search solution for home and business.
Related download
- az internet használata óravázlatok és feladatok
- az Építési vállalkozók országos szakszövetsége
- com
- emelt szintű érettségi
- kultúrák hatása a weben való információkeresési szokásokra
- unit plan template digitális témahét
- szakdolgozat
- Új korszakváltás magyar elektronikus könyvtár
- egy guru halála sermon online
- nyelvtudományi kutatóközpont