Nura Bazdulj-Hubijar Menyasszony-szakadék

Nura Bazdulj-Hubijar

Menyasszony-szakad?k

6. r?sz

Az egyetemen tov?bbra is a megk?zel?thetetlen h?r?ben ?lltam. B?r nem v?gytam r?, m?gis nagyobb figyelmet kelteem, mint azok, az els pillant?sra sz?p ?s k?v?natos l?nyok. M?g az a tan?r is felfigyelt r?m, aki megbuktato a felv?teli vizsg?n. Gyakran ?reztem magamon hol k?v?ncsi, hol ?rz?ki, s?v?r pillant?s?t. Sokkal t?bb figyelmet szentelt nekem, mint az eg?sz csoportnak egy?v?ve. J?l eml?keztem m?g els tal?lkoz?sunkra, s arra, hogy mennyire neveem az egyetem aul?j?ban, amikor nem tal?ltam a nevemet a felveek k?z?. ?s m?r azt is tudtam akkor, hogy elbb vagy ut?bb ez?rt visszafizetek neki.

Az asszony, aki a begovica h?ztart?s?t vezee, hirtelen megbetegede. ?rtatlan megf?z?snak indult az eg?sz, de azt?n hirtelen s?lyoss? v?lt a helyzet. K?rh?zba kelle vinni. Hamarosan kider?lt, hogy r?kos. A begovica megt?rt a h?r hallat?n. Szeree azt az asszonyt, aki sohasem ment f?rjhez, s csak egyetlen fiv?re volt, aki szint?n nem alap?to csal?dot.

Mindig elvesztem azokat, akiket szeretek ? mondta halkan, s hozz?tee, hogy nincs mit tenni, keresni kell egy m?sik h?zvezetnt. Megk?rt, hogy amilyen gyakran csak tudom, l?togassam meg a k?rh?zban, hiszen ?tba esik az egyetemre menet, ?s teljes?tsem minden k?v?ns?g?t, a p?nz nem sz?m?t. is rendszeresen l?togaa. Ut?na mindig napokig levert volt.

B?r a begovic?t nem szereem, de rossz ?rz?seket sem t?pl?ltam ir?nta. Keresve sem tal?ltam volna semmit, ami mia neheztelheem volna r?. Mindenkivel figyelmes, embers?ges volt, seg?tee a szeg?nyeket ?s b?rkit, akinek sz?ks?ge volt r?. Mindezt ?szrev?tlen?l, szinte titokban tee, mintha csak neki tenn?nek j?t azzal, ha elfogadj?k a seg?ts?g?t. Megpr?b?ltam t meggyzni arr?l, hogy nincs sz?ks?g?nk ?j h?zvezetnre. A r?ginek k?sz?nheten mindent megtanultam, ami a h?ztart?s vezet?s?hez sz?ks?ges, ?s marad elegend idm a tanul?sra is. Gyeng?den n?ze r?m, s v?g?l elfogadta a javaslatomat. B?szke vagyok r?d ? mondta.

Csak amikor m?r befejeztem az egyetemet, mikor m?r ?reg ?s beteg volt, mes?lte el nekem, hogy is szeg?ny csal?db?l sz?rmazik, mint ?n. A jogi egyetem elv?gz?se ut?n, mint gyakornok ismerte ?s szeree meg nagyon a feljebbval?j?t, a fiatal, j?k?p b?r?t. Szerelme viszonz?sra tal?lt. Csak amikor m?r mindkej?k sz?m?ra vil?goss? v?lt, hogy a sors egym?snak teremtee ket, mer?ltek fel probl?m?k. A fi? sz?lei hevesen tiltakoztak a szeg?ny, polg?ri csal?db?l sz?rmaz? le?nnyal k?tend h?zass?g ellen. Akkor hallo elsz?r nemesi sz?rmaz?sukr?l, ?s sok ?lmatlan ?jszak?n ?t ?tkozta a sorsot, hogy sz?v?nek v?lasztoja, mi?rt nem az k?rnyezet?bl val?. De a szerelmes ember nem ismer akad?lyokat. A fiatal b?r? hat?rozoan szembesz?llt a sz?leivel, tudtukra adva, hogy sz? sem lehet m?sr?l, legyen az b?r kir?lyle?ny, vagy hercegkisasszony. Akkor is feles?g?l veszi v?lasztoj?t, ha kitagadj?k az ?r?ks?gbl, vagy ami m?g rosszabb, megtagadj?k t, mint fi?kat. M?ly szerelme, hat?rozos?ga, ?s hogy k?pes le volna ?rte mindent fel?ldozni, a vil?g legboldogabb asszony?v? te?k.

?n is a vil?g legboldogabb asszony?v? te engem. Seg?te, hogy megtal?ljam ?nmagam. Az az ?rz?sem, hogy olyan r?g?ta szeretem, mint ami?ta l?tezem. Higgye el, Aljosa, ami?ta elment, ?n teljesen elfelejtkeztem magamr?l, minden gondolatom ?n k?r?l forog.

Azt ?rja, akkor kezde el hazudni, amikor r?j?, hogy szeret, s hogy ez nem csak egy fut? kapcsolat, hanem sorsd?nt tal?lkoz?s. Nem gondolta volna, hogy nem az elkel b?lokon, est?lyeken, magas rang? fogad?sokon, a f?nyz palot?ban, melyben ?lt, vagy a nagyvil?gi nyaral?helyeken tal?lkozik a szerelemmel. Egy kicsi, a h?bor? borzalmai ?ltal s?jtoa orsz?gban, ahol mindennaposs? v?lt a hal?llal, a f?lelemmel s a bizonytalans?ggal val? egy??l?s, tal?lkozik egy teljesen h?tk?znapi, m?r nem ?ppen fiatal le?nnyal, ?s teljesen neki akarja szentelni az ?let?t. Nem egy ?r?ra, napra vagy ?vre, hanem egy ?letre. Innen erednek a hazugs?gai. ?s egyben ez a magyar?zata is.

Nura Bazdulj-Hubar boszniai ?r?n, 1951-ben sz?lete. Iskol?it Szarajev?ban v?gezte. Jelenleg Travnikban ?l, ahol kutat?orvosk?nt dolgozik. Mveit eddig n?metre, hollandra, t?r?kre, norv?gra ?s magyarra ford?to?k le. Srebrenic?r?l ?rt k?nyv??rt horv?t irodalmi elismer?st kapo. Kisreg?ny?t a BAR?TS?G folytat?sokban k?z?lte.

6810

Sokszor szerete, n?ha azt hie, hogy igaz szerelemmel, de azt sohasem ?rezte, hogy viszontszeretik. Az volt a meggyzd?se, hogy minden n, akihez k?ze volt, nem ?n?n mag??rt, hanem a hatalm??rt, tekint?ly??rt szereti. Az arisztokrat?t szereti s nem James Scoot. Mindegyik szerelme hagyo ?nben bizonyos nyomot. Amikor engem olyan m?lyen, teljes sz?v?bl megszerete, tudni akarta, legal?bbis ezt ?rja, hogy szeretn?m-e ?nt akkor is, ha csak egy egyszer orosz munk?scsal?db?l sz?rmaz?, jelent?ktelen haditud?s?t? lenne. Hogy mi?rt ?ppen orosz sz?rmaz?s?nak mondta mag?t? Ezt is megmagyar?zza a level?ben. Tudta, hogy a bosny?kok nemigen szeretik az oroszokat, mert az agresszorral szimpatiz?lnak.

A t?rt?net v?g?n, a hazuds?gok v?g?n, teljesen meggyzd? arr?l, hogy ?nmag??rt szeretem, minden m?s l?nyegtelen. Ez ala az egy ?v ala, m?g t?vol voltunk egym?st?l, r?j? arra, amire ?n is, hogy lehet valakivel szoros kapcsolatban lenni, s m?gsem birtokolni t, mint ahogy lehet t?bb ezer kilom?ter t?vols?g?b?l is ?rezni, hogy birtokolj?k az embert.

J? ?nnek, Aljosa. Milyen egyszer ?s sz?p az ?n magyar?zata. De, hogy magyar?zzam meg ?n hazuds?gaim ind?t?kait? Neh?z lesz, nagyon neh?z. Most nem is pr?b?lkozom meg vele.

Ap?sa ?s any?sa a begovic?t csak akkor fogadta el, amikor fia sz?lete. Nem kelle sokat v?rni arra sem, hogy megszeress?k, mintha csak a saj?t gyermek?k le volna. ?s viszonozta ezt a szeretetet. T?lzo figyelmess?g?vel tulajdonk?ppen visszafizete kor?bbi viselked?s?k?rt, amivel t?nkretehe?k volna a j?vj?t ?s a boldogs?g?t, ha a f?rje ?nz ?s p?nzs?v?r le volna. Legt?bbet a fi?r?l mes?lt, mik?zben le nem vee a szem?t a f?nyk?p?rl, melyet ?n is j?l ismer, a kereszt?ny vall?s? fiatal, z?gr?bi l?nyr?l, akivel egy? j?rt a zeneakad?mi?ra, a h?zass?gukr?l ?s az unok?ja sz?let?s?rl.

Az unok?m betegs?g?rl ?s mindazok hal?l?r?l, akiket szereem, m?r besz?lt neked a volt menyem ? mondta. Azt v?laszoltam, hogy semmit sem tudok a f?rje, any?sa ?s ap?sa hal?l?r?l.

,,Az ap?som ?s az any?som term?szetes hal?llal haltak meg. A f?rjem, szeg?ny, sz?vrohamot kapo, mikor ?rtes?lt a fia hal?l?r?l. Szerencs?tlen h?z ez, kisl?nyom. El?tkozo. A gazdags?g, b?rmekkora is legyen, m?g nem jelent boldogs?got. Nem a?l f?gg, hogy gazdag vagy-e, vagy szeg?ny."

Abban az ?vben pusztult el Maza. M?r ?reg volt ?s beteg, csaknem teljesen vak, a begovica m?gis nehezen viselte az elveszt?s?t, b?r m?r megszokhaa volna, hogy a hal?l mindenkit elragad tle, akit szeret. ?n viszont fell?legeztem.

M?g bossz?t kelle ?llnom a tan?romon. Azt m?g meg tudtam volna neki bocs?tani, hogy megbuktato a felv?teli vizsg?n, de azt m?r nem, hogy neveletlen vid?kinek neveze. De nem akartam elkapkodni. Nem engedheem meg magamnak, hogy meggondolatlan l?p?ssel, esetleg magam esek bele abba a csapd?ba, amit neki akartam fel?ll?tani

Az egyetemen mindegyik tan?rr?l keringtek bizonyos pletyk?k. R?la az a h?r j?rta, hogy kiv?telesen mvelt, de nagyk?p, ?s hogy a gyenge pontja a nk. Azt is tudt?k r?la, hogy ns, van k?t kis gyereke, s hogy nagyon ragaszkodik a csal?dj?hoz.

Tudtam, hogy vonz?dik hozz?m. Nem ?gy, mint akivel le tudn? ?lni az ?let?t, hanem, hogy szenved?lyesen v?gyik r?m, mint nre. Mindig az els sorba ?ltem, ?s kih?v? pillant?sokat veetem r?. Elad?sa ala n?ha k?zbeveteem egy-egy adatot, amit nem eml?te meg, de nem t?mad?lag, hanem szinte mentegetzve. Tekintete egyre gyakrabban akadt meg rajtam, szem?bl szinte s?t? a v?gy. ?n nyugodtam v?rtam a megfelel pillanatot.

K?zelede az els tan?v v?ge. M?jus volt, hideg, ess id, mintha csak k?s sz le volna. Az ?r?ra egy k?nyvet hozo mag?val, azt tanulm?nyozta. Nek?nk valamilyen tesztet kelle megoldanunk. Az ?ra v?g?n megk?rt, hogy seg?tsek neki ?tvinni a k?nyveket ?s a feladatlapjainkat a szert?rba. Ahogy bel?pt?nk ?s lepakoltunk az asztalra, azt mondta, hogy nem is sejtem mennyire k?v?n. Kiss? sz?tny?lt ajkakkal ?lltam, nem komment?lva azt, amit mondo, de nem is mozdultam. Megcs?kolt, amit ?n viszonoztam. Csak addig engede el, am?g bez?rta az ajt?t s moh?n cs?kolt tov?bb. Az ?bl?s fotelban te mag??v?. Folyt r?la az izzads?g, ny?g?, lihege. Ut?na bement a szert?rban l?v mosd?ba. Gyorsan felveem a ruh?mat s egy erteljes mozdulaal sz??ptem a gall?r ?s a der?k k?z?i r?szt, kinyitoam az ajt?t ?s kimentem a folyos?ra. Szememet el?nt?e a k?nny ?s folyt lefel? az arcomon. Fejemet lehajtva, remeg t?rdekkel, sz?tszak?to ruh?m darabjait ?sszefogva elindultam a folyos?n, k?zben arra gondoltam, hogy tal?n a sz?nmv?szeti fiskol?ra kelle volna beiratkoznom. ?vfolyamt?rsam, aki rem?nytelen?l volt szerelmes bel?m, m?r az ?v elej?tl, gyorsan levee a zak?j?t, ?s a v?llamra ter?tee. Mi t?rt?nt? ? k?rdezte agg?d?, remeg hangon. Megerszakolt ? suttogtam, alig ?rtheten. Berohant a szert?rba, ahol a tan?r ?ppen a nadr?gj?t h?zta fel. Te v?n h?lye, ez?rt m?g megfizetsz! ? kiab?lta, ami a nyito ajt?n kereszt?l az eg?sz folyos?n visszhangzo. Fogta a k?penyemet, t?sk?mat ?s k? a szert?rb?l.

Bombak?nt robbant a h?r. A tan?r m?snap nem j? be az egyetemre. Sem a k?vetkez napon. T?ls?gosan is nagy volt a botr?ny ahhoz, hogy folytathaa volna a munk?j?t. Hamarosan egy m?sik v?rosba k?lt?z?.

6811

Mi?rt teem ezt, Aljosa? Hogy tudtam egy?ltal?n ?lvezetet tal?lni a kor?bban s a k?sbbiekben is elk?vete aljass?gaimban? M?r r?gen felismertem, hogy van bennem valami beteges, de a v?gy, hogy elk?vessem a gonoszs?gaimat, ersebb volt bennem enn?l a felismer?sn?l. Egyszeren nem szereem az ?letet, nekem ezen az ?tkozo vil?gon semmi sem volt fontos, semmi sem volt szent.

Akkor v?ltoztam meg, amikor megszereem ?nt. Mert ?nt szeretni nem ugyanaz-e, mint szeretni az ?letet?

Minden sz?p, magasztos ?s nagyszer nagy f?jdalomb?l, a szenved?s ?s a mag?ny nyomaszt? ?r?ib?l, ?s a hossz? ?lmatlan ?jszak?kb?l sz?letik. N?zze meg a legszebb r?zs?t, b?rmelyik gy?ny?r vir?got! B?szk?n ny?jt?zik az ?g fel?, bontja ki szirmait a napnak, pedig a gy?kerei valahol a m?lyben, a s?t?tben vannak. Az ?n szerelmem is f?jdalmak, lemond?sok, k?nok k?z? sz?lete ?s teljesede ki. Ami?ta elment, ?n k?vetem ?nt. Dr?ga l?ny?t bebor?tom lelkemmel, mint egy nagy pal?sal, besz?lek ?nh?z. Nem unta m?g meg a hangomat, az ?lland? l?thatatlan jelenl?temet? A mi szerelm?nk idtlen s egyed?l csak ezzel az ?rz?ssel a sz?vemben tudok l?tezni. Sz?l?tom ?nt ezen a fagyos ?jszak?n is, mikor a lelkem szaggat, jobban, mint valaha, darabjaira szakad sz?t. De m?r nem lesz, ki ?sszerakja, m?r soha t?bb? nem lesz eg?sz.

M?g mindig esik a h?, de m?r nem szit?l, hanem sr, nagy pelyhekben hull. Olyan vadul szakad, mint mikor a falunkat elv?gta a k?lvil?gt?l. Vajon ez a ma esti engem is el fog szak?tani a vil?gt?l?

Ma ?jjel nem ?gy szeretem ?nt, mint m?skor, r?lten, szenved?lyesen, hanem szel?den, mint a harmat a vir?got, l?gyan, mint a tenger a holdvil?got.

A betegs?gektl ?s a hal?lt?l val? f?lelem tov?bbra is fogva tarto. Fleg akkor, amikor nyilv?nos helyen tart?zkodtam, legkev?sb? ohon, amikor egyed?l voltam a szob?mban. De ezt soha senki sem tudta meg, illetve csak egyetlen orvos, egy pszichi?ter, akit egyszer az ?vfolyamt?rsnmtl ellopo eg?szs?g?gyi k?nyvecsk?mmel felkerestem. Istenem, milyen igaz, hogy azok az emberek, akik azt a munk?t v?gzik, amire sz?leek, sikereket ?rnek el benne. Ez az orvos sok mindent kih?zo bellem, j?val t?bbet, mint azt szereem volna, b?r ahhoz k?pest keveset, ami m?g s?t?t lelkem m?ly?n rejtz?. Nyugtat? szed?s?t javasolta, de csak n?h?ny napig, am?g ?sszeszedem magam (azt mondtam neki, hogy a mostani ?llapotom a csal?dban t?rt?nt tragikus eset k?vetkezm?nye), de ut?na felt?tlen?l pszichoter?piai kezel?sre lesz sz?ks?gem, mondta, mert a probl?ma gy?kere m?lyebben van, mint azt gondoln?m. Soha t?bb? nem mentem el hozz?, de a nyugtat?kat elkezdtem szedni ?s t?bb? abba sem hagytam. Seg?te, k?l?n?sen az els idkben. A k?nok nem m?ltak el, de elviselhetbbekk? v?ltak.

Folytaam a tanulm?nyimat. Nagyszer eredm?nyeim voltak. A legjobb tanul? h?r?ben ?lltam. A begovica egyre ?regebb le. Sok figyelmet szenteltem neki, mint valami gyereknek. Annak tudat?ban, hogy az ?regs?g ?jabb f?lelmeket hoz mag?val, t?relmesen hallgaam v?gig, a m?r ki tudja h?nyszor hallo t?rt?neteit. A kedvenc ?teleit k?sz?teem el neki, gy?m?lcssal?t?val, s?tem?nnyel k?n?lgaam. Egyre gyakrabban leptem meg kis aj?nd?kokkal, amelyeknek nagyon ?r?lt. A legszebb k?peimet bekereteztettem, ?s neki aj?nd?koztam. Ugyanis a fest?st ezekben az ?vekben sem hagytam abba. Ahhoz k?pest, hogy semmif?le k?pz?sben sem r?szes?ltem, el?g j? k?pek voltak Egyre jobban k?td? hozz?m. Azon t?l, hogy hamar megszerete, most m?r sz?ks?ge is volt r?m. De nem a h?zimunka mia, semmik?ppen sem. Ezt k?nnyen meg lehete oldani. Kelle neki valaki, aki megt?ri a csendet, feloldja az ?regs?g mag?ny?t, valaki, akinek hasonl?an ers lelke van ahhoz, hogy m?lt?s?ggal fogadja ?s viselje el az ?let minden csap?s?t, neh?zs?g?t. Miut?n abszolv?ltam, egyik d?lut?n ?tny?jto nekem egy levelet ?s megk?rt, hogy vigyem el annak az ?rnak, akinek a c?me a bor?t?kon ?llt. M?snap ez az ?r, k?t m?sik f?rfival, elj? a begovica vill?j?ba. K?v?t ?s gy?m?lcslevet viem be nekik a szalonba, majd elindultam az ajt? fel?. A begovica azonban meg?ll?to. ,,?lj le, gyermekem! Szeretn?m, ha jelen lenn?l enn?l a hivatalos aktusn?l." Le?ltem ?s v?rtam. A begovica, remeg k?zzel, lassan lila ajkaihoz emelte a cs?sz?t, megia a k?v?t, majd azt mondta az illet ?rnak ? aki az ?gyv?dje volt ? az?rt h?vta ide, hogy tan?k jelenl?t?ben, m?g tiszta fejjel dikt?lja le a v?grendelet?t. R?viden, a begovica azon a k?kessz?rke alkonyon, az eg?sz ing? ?s ingatlan vagyon?t r?m hagyta. Semmi k?l?n?set nem ?reztem, b?r tudat?ban voltam, hogy minden norm?lis ember ?r?lt volna az ?n helyemben az anyagi f?ggetlens?gnek ?s biztons?gnak. Amikor elmentek, meg sem k?sz?ntem neki, hanem csak l?gyan, mintha csak szell ?rintee volna meg, megcs?koltam r?ncos arc?t. ?r?l?k, hogy ilyen vagy, hogy az igazi ?rt?keket, ak?rcsak ?n, nem a vagyonban l?tod ? ez volt minden, amit mondo.

6812

A viselked?sem ?s az ?rzelmeim nem v?ltoztak. H?rom szenved?lyem volt: a zene, a tanul?s ?s a fest?szet. Minden egy?b teljesen l?nyegtelen volt. A gonoszs?gom ?s a rosszindulatom sem vesz?te erej?bl. A semmibl szem pletyk?kat, intrik?kat. Okoz?ja voltam t?bb ember v?l?s?nak, akik szere?k egym?st, s fogalmuk sem volt r?la, hogy az mi?rt is t?rt?nt meg vel?k, csak k?sn j?ek r?, hogy valakinek a gonoszs?ga ?ll a h??rben.

Mivel pszichol?gi?t tanultam, a devi?ns viselked?srl ?s a lelki betegs?gekrl is sokat megtudtam. Ak?r csak az orvos, legyen b?rmilyen kiv?l? is a saj?t szakm?j?ban, ha betegszik meg, ?gy viselkedik, mintha laikus lenne az orvosl?sban. Ink?bb hajland? hinni egy val?ban hozz? nem ?rtnek, mint saj?t mag?nak, ?gy ?n sem pr?b?ltam meg a tanultakat magamra vonatkoztatni. Vagy tudatosan menek?ltem ell?k, mert nem akartam k?telkedni abban, amit teszek, ?rzek, nem akartam, hogy k?ts?gem t?madjon d?nt?seim helyess?ge fell. Nagyon egyszeren ?rtelmeztem ?s fogadtam el mindent. A partot a foly? form?lja ?s nem ford?tva. ?gy form?lt engem is az ?let, az egyenltlen ellenf?l.

Elsk?nt szereztem meg a diplom?mat a csoportb?l, 9,8 le az ?tlagom. Asszisztensi ?ll?st k?n?ltak fel az egyetemen, amit haboz?s n?lk?l elfogadtam.

A begovica jobban ?r?lt neki, mint ?n. Ki tudja h?ny ?v ut?n, ?nnepi vacsor?ra h?vta meg a legtekint?lyesebb csal?dokat a v?rosb?l. A sz?p, nagy szalon ism?t megtelt ?leel azon, a sz?momra t?l hossz? est?n.

Nem sokkal ezut?n, a begovic?nak, az ut?bbi idben egy?bk?nt is gyenge eg?szs?gi ?llapota, rosszabbra fordult. B?rmennyire is gyzk?dt?k az orvosok, hogy k?rh?zi ?pol?sra lenne sz?ks?ge, elutas?toa. Tudtam, hogy mi?rt. Az ?letet m?r t?l hossz?nak tal?lta. Az egyed?li dolog, ami m?g ?letben tartoa t?z ?ve, az a v?gy, hogy kenyeret adjon a kezembe. Amikor ez megval?sult, hagyta, hogy ?lete l?ngja kialudjon. Nem hadakoztam sem mellee, sem ellene. Virrasztoam ?gya melle, ?s n?ztem, hogy lesz egyre kisebb az a l?ng. Arra az idre felfogadtam egy asszonyt a h?zimunk?k elv?gz?s?re, hogy ?n minden pillanatban mellee lehessek. Nem csak nappal. Az ?jszak?kat is a szob?j?ban t?lt?em. Csak amikor m?lyen elaludt, engedtem meg magamnak is egy-k?t ?ra alv?st. Egyik nap hajnalban, n?gy ?ra tizen?t perckor, sz?ve megsznt dobogni. Elz este m?g suogva, hossz? sz?neteket tartva egy-egy sz? k?z?, azt k?v?nta nekem, hogy legyen t?bb szerencs?m az ?letben, mint azoknak, akik kor?bban ?ltek az ?reg vill?ban. Tulajdonk?ppen, ?gy vagy ?gy, mindegyik?knek szerencs?tlen volt az ?lete.

Az ?let folyt tov?bb. Eleinte m?g ?resnek ?reztem a h?zat, de azt?n hamar megszoktam. Dolgoztam, egykori tan?raim ?s a tlem csak n?gy ?vvel fiatalabb hallgat?k is tiszteltek. Tov?bbra is megfejthetetlen tal?ny maradtam a sz?mukra.

Volt n?h?ny r?videbb kapcsolatom, jobban mondva k?s?rletem a kapcsolatra. Puszt?n csak arra v?gytam, hogy bebizony?tsam magamnak, m?giscsak n vagyok. Mindhi?ba. Kszikla maradtam, melyrl a hull?mok ?gy csap?dtak vissza, hogy semmif?le nyomot sem hagytak, semmit, ami hasonl?to volna az ad?s-kap?s ?lvezet?hez. Csak keser, ?mely?t ?rz?s maradt, mint ?klendez?s ut?n.

El?g sok idmbe ker?lt, m?g megszabadultam a nemk?v?natos l?togat?kt?l. Ezek olyan szeg?ny emberek voltak, akiket a begovica tudtom n?lk?l seg?te. K?regeek, k?ny?r?gtek, s?rtak. Mindegyik?knek azt mondtam, hogy nekem ehhez semmi k?z?m, el?g nekem a magam baja, r?juk m?r nincs sem idm, sem t?relmem. Nem voltam irigy, Aljosa. Minden sokkal bonyolultabb, mint ahogy az els pillant?sra tnik. A gazdags?g sohasem volt nekem fontos. Szer?nyen ?ltem, de nem az?rt mert f?ltem, hogy el fogok szeg?nyedni, vagy nem leszek m?g gazdagabb. Ig?nyeim eg?szen szer?nyek voltak. Egyed?li luxus, amit megengedtem magamnak az a cigarea volt ?s a festk?szletem. Nem sajn?ltam ezektl az emberektl a p?nzt, egyszeren nem akartam nekik megk?nny?teni az ?let?ket. Zoksz? n?lk?l viseltem el a gondjaimat, viselj?k el k is a saj?tjukat.

Huszonnyolc ?ves koromban magisztr?ltam. K?l?n?sebben nem ?nnepeltem meg ezt a napot, nem is ?reztem, hogy k?l?nb?zne a t?bbitl.

Folytaam a kutat?saimat, mvel?semet, a fest?st, csendben, visszah?z?dva, bar?tok n?lk?l ?ltem. N?ha elmentem az oper?ba, sz?nh?zba, moziba. Sz?p idben kimentem a v?ros sz?l?re, valamilyen kietlen helyre, ahol nem tal?lkozhaam senkivel. Beteem egy j? kaze?t, felteem a f?lhallgat?t ?s festeem. Egyszerre ?lveztem a term?szetet, a j? levegt, a zen?t ?s a sz?neket.

?gy teltek a h?napok, ?vek. Lassan magam m?g? hagytam a fiatals?gomat. ?reztem-e valaha is, hogy fiatal vagyok? Sokat halloam, olvastam errl az idszakr?l, mely soha t?bb? nem t?r vissza. Hogy f?ktelen, gy?ny?r, k?nnyelm, b?tor, bolond, szikr?z?, tele van lend?leel, lelkesed?ssel. Sz?momra mindez ismeretlen maradt. B?r bolondnak, lehet, hogy bolond voltam, de akkor az voltam m?r kora gyermekkorom ?ta.

N?gy ?vvel k?sbb doktor?ltam, ?s az egyetem t?rt?net?ben a legfiatalabb docens leem.

6813

Nem sokkal k?sbb elkezdd? a legnagyobb r?let, a leg?rtelmetlenebb dolog a vil?gon ? a h?bor?. Ha tudtam volna, hogy mi fog t?rt?nni, elmentem volna a v?rosb?l, az orsz?gb?l. Amikor felfogtam, m?r k?s volt. A v?rost teljesen blok?d al? vont?k

A h?bor?hoz semmi k?z?m sem volt, gyl?ltem. Nem az?rt, mert az emberi ?let kevesebbet ?rt egy sz?l cigare?n?l, nem ?rinte meg m?s hal?la, hanem mert ?letemet kiz?kkentee a megszoko ker?kv?g?sb?l. Elszigeteldtem, teljesen lek?lt?ztem a villa f?ldszintj?re, a mtermet is o helyeztem el.

Telt-m?lt az id, a h?bor? egyre hevesebb le. Az ?lelmiszerekbl, ?ramb?l, v?zbl, mindenbl, ami n?lk?l nem lehet norm?lisan ?lni, egyre kevesebb le. A hal?lb?l, megnyomorod?sb?l, k?ts?gbees?sbl, szenved?sbl, s?rokb?l pedig egyre t?bb. Tekinteel szer?ny sz?ks?gleteimre ?s arra, hogy egyed?l voltam, nagyobb hi?nyt nem szenvedtem semmiben. Egyed?l a cigare??rt fizeem sokat, ami olyan dr?ga le, mint a k?b?t?szer.

Amikor a fest?shez sz?ks?ges anyagok csaknem teljesen elfogytak, elhat?roztam, hogy kimegyek a h?zb?l. Milyen csod?latosan ?reztem magam akkor. Mint a ketrec?bl kiengede vad?llat. Ekkor valami ?rdekes v?ltoz?s ment v?gbe bennem. A betegs?gektl ?s a hal?lt?l val? f?lelmem eltnt, ?s dac v?ltoa fel, mintha ki akartam volna h?vni magam ellen a sorsot. Abban az idben m?r azok az emberek is szedtek nyugtat?kat, akik a h?bor? kit?r?s?ig teljesen kiegyens?lyozoak voltak. Nekem m?r nem volt r? sz?ks?gem. Mivel szinte minden sarkon a hal?l fenyegete, ?ltet ert kerestem. Elkezdtem tal?lkozni egy n?lamn?l hat ?vvel fiatalabb fi?val. A szem?bl ?rad? rem?nytelens?g ?s szomor?s?g vonzo hozz?. Minden ersebb zajra megrezzent, l?that?an remege ?s izzadt minden egyes p?rus?b?l, ak?r t?voli robban?sok hallat?n is. Volt abban valami izgat?, hogy egy f?rfi, minden sz?gyen ?s leplez?s n?lk?l egy nben keres t?maszt, v?delmet, biztons?got. S?t?ltunk, csavarogtunk, szeretkezt?nk. Egyed?l az ext?zis pillanat?ban, mely sohasem volt teljes, keltek ?letre a szemei. Gyorsan, szinte l?zasan kezdte el mes?lni azt a t?rt?netet, melyet m?r t?bbsz?r halloam ? hogy vissza kell mennie a l?v?sz?rokba, bajt?rsai v?rj?k. ?s most m?r, b?rmerre is fordul, mindenhol halo bajt?rsai szem?t l?tja. Igaz, a tapasztaltabb katon?k figyelmezte?k, hogy sohase n?zze a haldokl?k ?s haloak szemeit. De n?zte. ?s most is l?tja a t?gra ny?lt, f?nyl, k?k, fekete, barna, vagy a f?lig lehunyt, bizonytalan sz?n, zavaros szemeket.

Egyik nap azt?n megut?ltam mindazokat a f?rfiakat, akik, b?r beleegyez?semmel, ?gy birtokolt?k a testemet, mintha az nem is tartozna hozz?m. Az els?ves, paan?sos egyetemist?t, a bek?pzelt dubrovniki ,,sir?lyt", a tan?romat, aki a szert?r karossz?k?ben te mag??v?, a nemzeti sz?nh?z vezet sz?n?sz?t (senki sem tud ellen?llni nekem), ?s ezt az r?lt fiatalembert, akit halo bajt?rsai szemei ?ld?znek, nem tud tl?k megszabadulni, ez?rt vissza akar menni hozz?juk, hogy ?jb?l n?zze ket. Undoron ?s f?jdalmon k?v?l, semmi m?st nem ?reztem mikor vel?k voltam. Mi sz?ks?gem van akkor ezekre a kalandokra? Hogy bebizony?tsam magamnak, m?giscsak n vagyok? Nem, levontam a k?vetkeztet?st, bennem semmi sincs a nbl, s ezzel ?r?kre lemondtam ezekrl, az emberhez m?ltatlan kalandokr?l.

Ajt?mon egyre gyakrabban kopogtaak a hajl?ktalanok ?s azok, akiknek b?r volt ohonuk, de ?heztek, szomjaztak ?s f?ztak. Mindegyik?k orra el becsaptam az ajt?t.

K?sbb m?r a kopog?sukkal sem t?rdtem.

A h?bor? negyedik ?v?be l?pt?nk. Egy m?jusi ?jszak?n, eg?szen k?l?n?s, ?l?nk ?lmom volt: egy foly? melle s?t?ltam, ?s az ?tsz?li puha fben egyszer csak megpillantoam valamit, amit sem megnevezni, sem le?rni nem tudn?k. Szikr?zo, f?nyle, ak?r csak az arany a napf?nyben. Tudtam, hogy ezt a valamit fel kell emelnem, ?s oda kell adnom valakinek. Kezembe veem, ?s a csod?latos, le?rhatatlan sz?ps?g csillog?st?l elvar?zsolva mentem tov?bb. Azon gondolkodtam, hogy vajon kinek is adjam.

Az egyik utcasarkon, egy kpadon ?lt egy nagyon ?reg asszony. Arca olyan kem?ny volt, mintha egy? faragt?k volna ki a kpaddal. V?kony, ?sszesz?radt sz?j?nak szeglet?bl k?t m?ly bar?zda h?z?do az ?ll?ig, mint azokn?l az emberekn?l, kiknek az ?let?k nagy r?sze hallgat?ssal telt el. R?m n?ze s r?n?ze arra a valamire is a tenyeremben, ?s azt mondta: Vidd el neki! Senki m?s nem m?lt?bb r?.

J?les ?rz?ssel a lelkemben ?bredtem fel. Azon a m?jusi napon tal?lkoztunk elsz?r, amikor meztelen?l fek?dtem a napon, a r?gi kfal szeglet?ben. Megtal?lt engem, megtal?ltam ?nt. Miala szenved?lyesen szere?k egym?st, r??bredtem, hogy n vagyok, tal?n ink?bb vagyok n, mint azok, akik mindig is nk?nt ?lt?k meg ?nmagukat. A rabja leem, f?ggbb? v?ltam ?ntl, mint egy k?b?t?szeres a drogt?l. Ahogy egyre jobban megismertem ?nt, az embers?g?t, tisztess?g?t, egyre jobban megszereem, ugyanakkor magamat

6814

 ................
................

In order to avoid copyright disputes, this page is only a partial summary.

Google Online Preview   Download